Szakma a közösségek vállain - mit várhatunk 2013-tól? Dr. Krasznay Csaba, a 2011-es év Útmutató Biztonsági Szakembere
Köszönet a szakmának! szeptember végén megígértem, hogy motiválni fog a díj. Azóta: ◦ PhD címet szereztem a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen; ◦ elnökségi taggá választottak az ISACA-ban, a Magyary Egyesületben és a MELASZ-ban; ◦ közreműködésemmel beindult a KIBEV és a Safer Internet Project önkéntes oktatása; ◦ részt vehettem az Elektronikus információbiztonsági törvény kidolgozásában; ◦ tartottam számos keynote és „hagyományos” konferencia-előadást, egyetemi órákat; ◦ adtam rádió- és újságinterjúkat; ◦ jelöltek az év ICT útmutatója díjra. És eközben presales és delivery projektek sora, akár külföldön is. Na meg persze a legnagyobb projekt.
De mindenkinek ilyen jó volt? Eközben a következőket hallom: ◦ Leépítések; ◦ Külföldre vándorló szakemberek; ◦ Projekthiány; ◦ Maximum szinten tartás, nincsen fejlesztés; ◦ Alig van utánpótlás; ◦ Nincsenek kreatív műhelyek… Pedig tele van a külföldi sajtó a kiváló magyar eredményekkel: Flamer, Cyberlimpics…
Mi a probléma? Konzultáns = széles látókör = hatékony, a mindenkori fenyegetésekre fókuszáló komplex védelem Külföldre távozó szakértők = csökkenő biztonság vállalati és állami szinten Projekthiány = leépülő szakértelem, lemaradás Utánpótlás hiánya + külföldre távozók = „elöregedés” Kreativitás hiánya = a magyar mérnöki erények visszafejlődése
Kérdés a közönséghez Én vagyok pesszimista, vagy Önök is hasonlókat tapasztalnak? Vajon hogyan látja mindezt Bozsó Julianna, a VirusBuster ügyvezetője?
Pesszimista vagy Optimista? Köszönet a lehetőségért Pesszimista megközelítás: ◦ a folyamatos "akadályok"… Optimista megközelítés: ◦ az egyénnek ◦ a tulajdonosnak, cégvezetőnek ◦ az IT Biztonsági közösségeknek
Akadályok vagy Magyar specialitások? Mikor van a kellő pillanat? Utolsó vagy utolsó utáni pillanatok. Stációk: ◦ kesergés ◦ szídás ◦ etikátlan eszközök bevetése ◦ kapkodás ◦ pánik
Ha van megoldás, miért nem sikerül mindenkinek ? A "mi" oldalunkról megközelítve: ◦ képtelenek vagyunk az együttműködésre ◦ képtelenek vagyunk az összetartásra ◦ presztizs vesztés, hatalomvesztés ◦ mindent "én tudok a legjobban" effektus ◦ ragaszkodás, kapaszkodás "művészete ◦ a befektetőtől való valós vagy vélt félelmek
Ha van megoldás, miért nem sikerül mindenkinek ? A befektető oldaláról megközelítve: ◦ szakmailag még sem tudunk annyit, amennyit "el akarunk adni” ◦ pénzügyileg inkompatibilis, következetlen és hibás adatokat szolgáltatunk ◦ hiányzik a folyamatainkban az átláthatóság, a kontrollálhatóság ◦ hiányzik az egészséges "alázat" a részünkről : a szakma, a partner és a piac felé ◦ a kultúrális külömbözőségek megnehezítik a valódi megértését egymás mozgatórugóinak
…És van megoldás ? Nem tragédia a változás vagy váltás ? A "siker" "titkai": Akarás Tudatosság Következetesség Fegyelem Kitartás …és nem utolsó sorban rengeteg: hit abban, amit és ahogyan csinálunk, az jó hit abban, hogy sikerülhet, elérni a kitűzött célt
És van megoldás ? Nem tragédia a változás vagy váltás ? Eszközei: tulajdonosi szemléletünk és hozzáállásunk megváltoztatása tervezés nélkülözhetetlensége prezentációs képességeink fejlesztése saját magunk "marketinglésének" a megtanulása megfelelő tanácsadó(k) bevonása …és annak a tudomásul vétele, hogy az "érték" fogalma a befektető és befektetést kereső oldaláról SOHA nem lesz ugyan az!
Köszönöm jól vagyok ! … De mindenki ilyen jól van ? Leépítések Külföldre vándorló szakemberek Projekt hiány Maximum szintentartás, nincs fejlesztés Alíg van utánpótlás Társadalmi szerepvállalás
Merre van az egyenes? Véleményem szerint komoly veszteségeket szenvedtünk az elmúlt egy évben. Van azonban két olyan terület, amibe „csak” a szabadidőnket kell beleölni, és ha vége ezeknek a válságos időknek, nem kellenek évek, amíg újraépítünk mindent. Ezek a szakmai közösségek és az oktatás.
Szakmai közösségek A jó hír, hogy azokban a közösségekben, ahol járatos vagyok, folyik a munka. Egyre több olyan kolléga csatlakozik, akik korábban nem vállaltak önkéntes munkát. Egyre több munkát vállalnak át az önkéntesek a „bejáratott arcoktól”. Viszont egyre kevésbé látszódnak a fiatalokat megszólító, önszerveződő közösségek.
ISACA
ISACA
KIBEV Rendszeres találkozók, érdekes beszélgetések, izzó levelezőlista Sajtófigyelés, SANS TOP20 kontroll fordítás Találkozók és eszmecsere az állam illetékes szerveivel Nagyon más nézőpontú szakemberek csapata
MELASZ MELASZ User Ready Program MELASZ Ready Dosszié Szakmai délutánok EU interoperabilitási program követése SZEÜSZ-ök kialakulásának támogatása elektronikus aláírással
Safer Internet Project Oktatások az ország minden részében, egyre több önkéntessel Több ezer gyerek hallgatta meg az előadásokat Rendszeresen oktatjuk az önkénteseket Eredményeinkről rendszeresen beszámolunk a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat hazai és nemzetközi konferenciáin
IVSZ Biztonsági Munkacsoport Felsőoktatási együttműködések kiépítése (pl. ZsKF) Ipari elvárások megfogalmazása a felsőoktatással szemben A szakma érdekképviselete
Mit hoz 2013? A nemzetközi helyzet fokozódik! Egyszerűbb legalábbis nem lesz… Miért jó részt venni a civil szervezetekben? ◦ Mert a kapcsolatok élők maradnak ◦ Mert „ingyen” lehet fejlődni ◦ Mert az itthonról külföldre dolgozó kollégák is bent maradnak a vérkeringésben ◦ Mert nem szürkülünk bele a hétköznapokba
Utánpótlás A felsőoktatás részéről van igény az együttműködésre, használjuk ki! Az alap- és középfokú intézmények tömegével jelentkeznek azért, hogy oktassuk a gyerekeket, mert érzik, hogy baj van! Viszont nagyon hiányzik az az underground élet, ami mindig is jellemzője volt a magyar IT-nak. Ötletek?
KÖSZÖNÖM SZÉPEN! Web: Twitter: twitter.com/csabika25