NE VEDD, VÉDD! Előadás az élőlényekkel folytatott kereskedelem veszélyeiről általános iskolák felső tagozata és középiskolák számára Az előadás 23 diából áll, melyet szabadon használhatnak. Az Önök pedagógiai tapasztalataira bízzuk, hogy ebből melyik korosztálynak mit mondanak el. Felhívjuk figyelmüket, hogy minden dia alatt, előadásukat segítendő e jegyzettömb mezőben kidolgoztuk az előadás hátterét, leírtuk az egyes diákhoz tartozó tudnivalókat.

A kereskedelem több mint 350 millió egyedet érint évente Eladó a természet? Az állatok, növények, a belőlük készült ajándéktárgyak, használati cikkek nemzetközi kereskedelme hatalmas méreteket ölt A kereskedelem több mint 350 millió egyedet érint évente Az állatok, növények és a belőlük készült különféle termékek kereskedelme napjainkra hatalmas méreteket öltött. A fajok 57% – át fenyegeti a kereskedelem! A képeken ázsiai árusok láthatók, akik nagymacskákból készült faliszőnyegeket, illetve a tengerparton teknőstojásokat kínálnak megvételre. A tojásokat és az ivarérett példányokat emberi fogyasztás céljából gyűjtik be.

Kereskedelmi károkozás A vadon élő állatok és növények fennmaradása szempontjából az élőhelyek tönkretétele után a kereskedelmi célra történő gyűjtésük és felhasználásuk a második legsúlyosabb veszélyeztető tényező A kereskedelemi célú gyűjtés az élőhelyek elpusztítása után a második legsúlyosabb veszélyeztető tényező, amely miatt mára sok ezer állat- és növényfaj került a kipusztulás szélére. A képen egy Dél-Amerikában történt arapapagáj-befogás „eredménye” látható: nem elég, hogy megfosztották őket a természetes élőhelyüket jelentő otthonuktól, még el is pusztultak a befogás következtében.

Kipusztuló fajok – valós igények? A kereskedelem nemcsak az élő állatokat és növényeket érinti, hanem a belőlük készített különféle ajándéktárgyakat, használati tárgyakat is. Sok ember talán bele sem gondol, hogy a külföldön, vagy akár a hazai üzletekben árusított krokodil-, varánusz - és kígyóbőrtáskák, -tárcák, -övek, teknőspáncélból készült dísztárgyak, preparált lepkék, skorpiók, a korallok, az emlősökből készített bundák, kitömött madarak, tollakkal díszített tárgyak vagy a hírhedt kínai „tigristapaszok” mind-mind állatok életébe kerültek. Ezek legtöbbje ráadásul nem valós emberi szükséglétet, hanem az emberek luxusigényeit szolgálják ki, aminek létjogosultsága igencsak megkérdőjelezhető. Gondoljunk bele, hogy ez tompaorrú krokodil (balra fent ) vagy a kajmán (jobbra lent) valaha ott vadászott az ázsiai mocsarakban, az elefánt (középen a lábából készült esernyőtartó) kedvére kóborolhatott az afrikai szavannákon, vagy a „pálinkába fulladt” kobra szabadon tekereghetett mielőtt az ember kioltotta életét. Ráadásul nem szükségszerűen!

Tukánélet – betyárélet? A feketecsőrű tukán és a tokótukán nyugodtan ücsörög dél-amerikai otthonában. A jobb oldali szivárványcsőrű tukán társaik vajon ezt a sorsot érdemelték? Kiszakították őket környezetükből, hogy aztán Európában, kalitkákban végezzék. De el sem jutottak a kalitkáig, mert elpusztultak a hosszú és embertelen szállítás során.

Értékes csempészáruk Az illegális kereskedelemi forgalomba kerülő állatok és növények a legértékesebb csempészáruk a kábítószerek után! Az illegális kereskedelemi forgalomba kerülő állatok és növények a legértékesebb csempészáruk a kábítószerek után! A nemzetközi állat- és növénykereskedelemből származó éves bevétel a világpiacon eléri a 159 milliárd USA $-t (ez hozzávetőlegesen 32,9 billió Ft)! Ugyanakkor az illegális állat- és növénykereskedelemért adható büntetés mértéke meg sem közelíti a kábítószer-csempészet esetén alkalmazott szankciókat. Míg egyes esetekben az illegális kereskedelem jelentős természetkárosítással jár, nem áll összhangban a büntetés mértéke az okozott kárral, így nincs elegendő elrettentő ereje sem. A képek két lefülelt bűnesetet mutatnak be. Mindkét elkövetőt a brüsszeli reptéren kapták el. Egyik esetben Panamából próbáltak (Madridon át) 600 nyílméregbékát becsempészni filmes dobozokba bújtatva. A másikban egy thaiföldi ember 2 nepáli bóbitássast „húzott csőbe”, és próbálta meg becsempészni őket Belgiumba.

Ritkuló fajok = Növekvő árak  Bolivia, 1991-1995  Bolivia, 2002  EU, 1999  Csehország, 2002 15-20 $ (3-4 ezer Ft) 300-1.100 $ (60-220 ezer Ft) 4.000-7.000 $ (0,8-1,4 millió Ft) 12.500 $ (2,5 millió Ft) A kékfejű ara a természetben egyre ritkább Ráadásul a piac úgy működik, hogy minél ritkább egy faj a világon, annál többet ér a piacon! Ez egy sajnálatos ördögi kör, amely nem a faj védelmében teszi érdekeltté a kereskedőket, hanem abban hogy megritkuljon egy faj állománya. Sajnos volt is erre példa, így Thaiföldön a kereskedők több tonnás készletet halmoztak fel raktárakban orrszarvú szarvakból, azzal a céllal, hogy a piacon elérhetetlenné tegyék, és így az árakat mesterségesen feltornásszák. A képen a kékfejű ara növekvő árait láthatjuk. A kékfejű arából mindössze 10 000 példány él az amazonasi esőerdőkben. Állománya jelentősen megritkult, amit tetéz nagyon alacsony szaporodási rátája. Egy terepi felmérés során azt találták, hogy 10 párból mindössze 1 etetett fiókát, ami azt jelenti hogy 20 madárnak 1 utódja születik (amiből aztán még el is pusztul jópár a természetes szelekció során). Ez azt jelenti, hogy évi 500 madár a szaporulat. Ezzel párhuzamosan nemzetközi szinten évi ~40 példány kerül elő rendszeresen illegális forgalomban – ami figyelembe véve a faj helyzetét, nagyon magas. Az adatsorból látszik, hogy az évek során, az állomány ritkulásával hogyan nőtt tízszeresére az ára Bolíviában, illetve, hogy Európában milyen magas összeget kérnek egy tenyésztett példányért.

Vásárlói felelősség Fő exportálók: Dél-Amerika, Afrika, Délkelet-Ázsia A kereskedelmet mindig a vásárlók tartják fenn. A kereskedelem útvonala főként a fejlődő, dél-amerikai, afrikai és délkelet-ázsiai országok felől a világ gazdasági nagyhatalmai, tehát elsősorban az Európai Unió, Japán és az Amerikai Egyesült Államok felé irányul. A felvásárló országok, tehát többek között a mi felelősségünk is az, hogy vásárlásunkkal ne járuljunk hozzá ahhoz a folyamathoz, amely a természet, a vadon élő állat- és növényvilág kipusztításához vezet. Hiszen, ha nincs kereslet valami iránt, nincs felvevőpiac, akkor nyilván kereskedelem sincs és nincs értelme begyűjteni az állatokat vagy növényeket az élőhelyükről. Fő exportálók: Dél-Amerika, Afrika, Délkelet-Ázsia Fő importálók: Nyugat-Európa, USA, Japán

Szenegál-papagájok felértékelődése a többlépcsős kereskedelemben Afrikai nagykereskedő továbbadja példányonként 3,5 $(700 Ft) -ért 400 papagáj beszerzése a Szenegáli madárbefogótól 20-60 cent (40-120 Ft) példányonként Európai kiskereskedésekben végül egy papagáj 65 $ (13.000 Ft) -ért cserél gazdát Európai nagykereskedő továbbadja példányonként 35 $ (7.000 Ft) -ért A felvásárlásnak további erkölcsi vonzata is van, mert számos esetben az anyagi haszon summás része nem a fejlődő ország zsebébe vándorol, hanem a gazdag országok kereskedői húznak hasznot a kereskedelemből tovább gazdagodva, míg az exportáló országok természeti erőforrásait hasznosítják. Az ábrán egy Szenegál-papagáj értékének növekedése látható, amíg a madárbefogótól eljut az európai kiskereskedőig. Látható, hogy több mint százszorosára nő az ára, mire eljut a végső vásárlóig, míg a befogó, és maga az exportáló ország alig, de legtöbbször egyáltalán semmi hasznot nem lát az üzletből.

Az Európai Unió részesedése 2000-2003-ig 3,8 millió madár kerület nemzetközi kereskedelembe ennek 79 %-a vadon befogott volt A vadon befogottak 93% -át az Európai Unió importálja Az EU ~ 2,8 millió vadon befogott madarat importált mindössze 4 év alatt! Mint immár az Európai Unió tagjai, vegyük közelebbről szemügyre az „általunk” fenntartott kereskedelmet. 2000-2003-ig 3,8 millió madár került nemzetközi kereskedelembe. Ennek 79 %-a vadon befogott volt! Az EU importálta a vadon befogott madarak 93%-át, ami ~ 2,8 millió vadon befogott madarat tesz ki - mindössze 4 év alatt! Egy korábbi felmérés szerint az Európai Unió 1997 és 2000 között, tehát 4 évvel azelőtt (szintén 4 év alatt) félmillió (469 602) vadon fogott madarat importált (111 faj vonatkozásában). Ez azt jelenti, hogy 4 év alatt több, mint ötszörösére nőtt a vadonból származó, behozott madarak száma!

A jákópapagájok sorsa Még boldogan az utat „jól megjárták”…… Nézzük meg a kereskedelem mértékét egy faj, a jákópapagáj (Psittacus erithacus) vonatkozásában. Ugyanazon időszakban (2000-2003) csak jákópapagájból 122 ezer vadon befogott került kereskedelembe. Az élőhelypusztítás miatt mára a jákópapagáj eredeti élőhelyeinek 90%-a tűnt el, így mindössze arra a kis, 10%-nyi területre szorult vissza. Ezzel szemben a befogásukra megállapított éves kvóta az elmúlt 10 évben nem változott – ugyanannyit fognak be, mint korábban (Kamerunban pl. 12.000 madarat évente). Ehhez hozzájön, hogy - felmérések szerint – a jákók 40-70%-a elhullik a befogást követően, még szállítás előtt. Ehhez adódik hozzá még a szállítás alatti elhullás – így az élőhelyükről begyűjtött állatok csekély hányada, jóval kevesebb, mint fele éli túl a megpróbáltatásokat. Utóbbi nemcsak a jákóra, de egyéb madarakra, sőt a hüllőkre még inkább vonatkozik. A hüllők halálozási aránya duplája egyéb állatcsoportokénak, közülük a gyíkok a legérzékenyebbek, közülük pusztul el a legtöbb szállítás alkalmával. az utat „jól megjárták”…… Szállítás közben

EGYEZMÉNY A VESZÉLYEZTETETT VADON ÉLŐ ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYFAJOK NEMZETKÖZI KERESKEDELMÉRŐL 1973. március 3-án jött létre 26 ország aláírásával Az Egyezménynek ma 181 részes fele van A kereskedelem veszélyének és a vadon élő állományokat pusztító voltának felismerése révén, a nemzetközi problémákra közös megoldást keresve született meg a Washingtoni Egyezmény (röviden CITES – a ’Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora’ rövidítéséből adódóan) 1973-ban. Ma már a világ 192 országa közül 180 ország csatlakozott a megállapodáshoz, valamint az Európai Unió, így hatékonyan tudja szabályozni a veszélyeztetett állatok és növények világméretű kereskedelmét. Magyarország 1985 óta részes fele az egyezménynek. Mivel a nemzetközi kereskedelemben mind az élő állatok és növények, mind pedig azok részei, származékai (pl. elefántcsont, pézsmaszarvas mirigyváladéka, kaviár, hüllőbőrből készült táskák, faanyag) előfordulnak, ezért a CITES a hatálya alá tartozó fajok vonatkozásában azok minden felismerhető részére és származékára is kiterjesztette a védelmet. Az egyezmény hatálya alá közel 35.000 állat- és növényfaj tartozik, melyeket veszélyeztetettségük alapján az alábbi 3 függelékbe soroltak be (következő dia).

I. FÜGGELÉK Azok a kipusztulás szélén álló fajok, melyekre a nemzetközi kereskedelem veszélyt jelent, vagy jelenthet ALAPELV: A (vadon fogott példányokkal) NEMZETKÖZI KERESKEDELEM TILOS Csak kivételes esetekben engedélyezett, és mesterségesen szaporított / tenyésztett példányok esetén előzetes import engedély + (re-) export engedély I. függelék Ezen a függeléken azok a fajok szerepelnek, amelyek a nemzetközi kereskedelem káros hatásai miatt már a kipusztulás szélére kerültek. Ezek a legszigorúbban védettek, ezért az egyezmény tiltja a velük folytatott nemzetközi kereskedelmet. Csak az adott faj fennmaradása érdekében engedélyezhető befogásuk, begyűjtésük, az élő állatok és növények, részeik, származékaik és a belőlük készített termékek, preparátumok exportja, importja és re-exportja is. Kivételes esetekben meghatározott kvóta erejéig egyes fajok vadászata, és a vadászati trófea kivitele engedélyezett. Ebben az esetben (és, ha mesterségesen szaporítottak vagy tenyésztettek) behozatalukhoz CITES import és (re-)export engedély együttes megléte szükséges. A képen egy I. függelékes Maluku-kakadu pár látható.

II. FÜGGELÉK Olyan, jelenleg kipusztulással nem fenyegetett fajok, melyek nemzetközi kereskedelmét szabályozni kell ahhoz, hogy vadon élő állományuk ne kerüljön kritikus helyzetbe ALAPELV: A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ENGEDÉLYEZETT, DE ELLENŐRZÖTT A vadon élő példányok egy tudományos alapon megállapított éves kvóta erejéig kereskedelmi forgalomba bocsáthatók (re-) export engedély II. függelék Ezen a listán felsorolt fajok a nagymértékű kereskedelem miatt szintén veszélyeztetettek, állományuk azonban ma még nincs kritikus helyzetben. Ahhoz, hogy hosszú távon fennmaradjanak, az egyezmény szigorúan szabályozza a velük folytatott kereskedelmet. Ezek a fajok egy tudományos állományfelmérés alapján meghatározott éves mennyiség (export kvóta) erejéig, engedélyekkel, kereskedelmi forgalomba kerülhetnek. Kereskedelmükhöz (re-) export engedélyre van szükség. A képen egy II. függelékes sisakos kaméleon látható.

III. FÜGGELÉK Olyan, az I. és II III. FÜGGELÉK Olyan, az I. és II. Függeléken nem szereplő fajok, melyekről egy tagállam megállapította, hogy a területén élő állomány hatékony védelme nemzetközi összefogást igényel ALAPELV: A NEMZETKÖZI KERESKEDELEM ENGEDÉLYEZETT, DE ELLENŐRZÖTT (re-) export engedély vagy származási bizonyítvány III. függelék Ezen a függeléken olyan fajok szerepelnek, melyeknek egy adott országban élő állománya veszélyeztetett, de a helyi természetvédelem nem elég erős ahhoz, hogy a kereskedelem káros hatásaitól megvédje. Ezért ehhez nemzetközi segítséget igényel. Kereskedelmükhöz (re-) export engedély szükséges abból az országból, amelyik a fajt a III. függelékre felvette, minden más államból pedig származási bizonyítvány. A képen egy csörgőréce látható, amelyet Ghána vetetett fel a III. függelékre.

Emberi tényező… A grafikonon látható, hogy hogyan csökkent le az afrikai elefántpopuláció az évtizedek alatt a mai 400 000 példányig Afrika szavannáin és erdeiben. Az állománycsökkenés fő oka az elefántcsonttért, a trófeáért folytatott vadászat volt. Mit lehet tenni az állományok megmentéséért? Mit tehet a Washingtoni Egyezmény a faj védelmében? → Annak érdekében, hogy az állománycsökkenés megálljon, 1989-ben úgy döntöttek a CITES tagállamai, hogy az afrikai elefánt valamennyi populációját teljes védelemben kell részesíteni, azaz felvenni az Egyezmény I. Függelékére, ami egyben a teljes kereskedelmi tilalmat is jelenti. Az intézkedés hatására az állománycsökkenés gyakorlatilag megállt (mivel egyáltalán nem lehetett az agyarakkal, trófeával kereskedni). Sajnos 1997-ben néhány dél-afrikai ország kezdeményezésére a tilalmat a kontinens déli populációi kapcsán enyhítették (jelenleg 4 állomány, a zimbabwei, namíbiai, dél-afrikai és a botswanai II. függelékes), s ennek azonnal jelentkeztek a negatív következményei, mára ugyanis az afrikai elefántok száma nem éri el a félmillió egyedet. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy e faj esetében bárminemű kereskedelmi tevékenység negatív hatású az állományra. (Ha a kereskedelem lehetősége megnyílik, mindig nehezebb az ellenőrzés, az illegális kereskedelem kiszűrése, mint totális tilalom esetén.) Az állománycsökkenés drámai számai mögött azonban sajnos még egy ennél is súlyosabb genetikai erózió, illetve kedvezőtlen kor- és ivarösszetétel húzódik meg. Nem nehéz belátni, hogy mivel az elefántagyar az állat egész élete alatt növekszik, a legnagyobb méretű elefántcsontot akkor nyerhetjük az állatoktól, ha a legidősebb egyedek agyarait használjuk fel. Ezért a vadászat mindig is a legnagyobb agyarú, következésképpen az idősebb bikák és tehenek korosztályát sújtotta legjobban. Míg korábban gyakoriak voltak a 100 kilogrammot meghaladó agyarsúlyú példányok, mára a legnagyobb agyarak sem nehezebbek 30-40 kilogrammnál. Egy, a 80-as évek végén elvégzett vizsgálat azt találta, hogy Tanzániában az állatok 99,6 %-a nőivarú egyed, s csak 0,4 %-a hím! A helyzet sajnos azóta sem javult sokat. Bár alapvetően elhibázott lépés lenne, ha az elefántot vadként kezelnénk, még vadgazdálkodási szempontból is egyértelműnek kell lennie, hogy a jelenlegi helyzetben különösen az elefántbikáknak kellene teljes mértékű védelmet biztosítani. Addig, amíg a hímek aránya, és azok átlagéletkora, illetve az idős tehenek aránya nem nő jelentősen, egyetlen ilyen egyedet sem szabadna kivenni a populációból. Vitathatatlan tény, hogy egyes fajok ökológia szerepe kiemelkedő. Az afrikai elefánt meghatározó szerepe van az afrikai szavannák fenntartásban. E területeken klimatikus viszonyaik alapján zárt erdőknek kellene lenniük, azonban az elefántoknak több ezer éve döntő szerepe van a nyílt szavannaterületek fenntartásában. E területek szolgálják a páratlan afrikai megafauna túlélését. De ezen túl is több száz állat- és növényfaj függ az elefántok által fenntartott víznyerő helyektől.

A Washingtoni Egyezmény hazai végrehajtása: A Washingtoni Egyezmény egységes engedélyezési rendszerrel szabályozza a kereskedelmet. Mint az előző diákon láttuk, a hatálya alá tartozó állatok és növények határon át történő szállítása (kereskedelme) esetén CITES engedélyekre van szükség. Minden ország igazgatási hatósága állítja ki az engedélyeket – igazolva a legális eredetet (a képen balra ilyen engedélyek láthatók). Magyarországon ez a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumon belül működik, de az igazgatási hatóságok munkáját segítik a regionális természetvédelmi felügyelőségek, különösen a belső kereskedelem vonatkozásában. Az illegális kereskedelem felderítése, a jogszabályi előírások ellenőrzése, betartatása, valamint megszegése esetén szankcionálása csak a rendvédelmi szervekkel együttműködve biztosítható. Az illegális kereskedelem a határokon csak a vámosok segítségével érhető tetten (fotón vámellenőrzés Ferihegyen), míg az országon belül a rendőrök segítségével lehet lefülelni a tilosban járó embereket. A vámosok és rendőrök munkáját sokszor segítik a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi őrei is. A képen (középen) egy természetvédelmi őr segítségével történik az olasz vadászok által lelőtt védett madarak meghatározása. Az olasz vadászok sok kárt tettek már a közép-európai madárvilágban. Néha több ezres darabszámban lőnek le (ráadásul védett) madarakat. Mind az illegális behozatal, mind az Egyezmény hatálya alá tartozó állatok és növények illegális tartása, kereskedelme természetkárosítás bűncselekményének, azaz bűntettnek minősül. Végső soron a bíróság dönt sok esetben a büntetésről.

Jogellenes behozatal A dián hazai esetek láthatók. A természetkárosítással együtt járó csempészeteket a közúti határátkelőkön és Ferihegyen a vámosok derítették fel. Balról jobbra haladva: Sokszor hoznak be turisták - főleg tájékozatlanságból – korallokat, óriáskagylókat tengerparti nyaralásaikból. Ezeket a parton, strandokon árusítják, de nem szabad őket engedély nélkül behozni az országba. Ehhez hasonló tigriscsontból készült tapaszokat és egyéb gyógyhatású készítményeket országszerte árulnak – sőt, még katalógusokban is szerepelnek néha! Ázsiai hiedelem szerint a tigris, leopárd, tatárantilop és más állatok csontja „csodákra” képes – a reumás tüneteket csökkenti vagy éppen potencianövelő hatású. Ezt a cori túzokot egy társával, és két kígyász keselyűvel próbálták a zöld határon átcsempészni a szerb-magyar határszakaszon. A négy madarat kávés zsákba dugták, a határon egy magyar állampolgárnak adták át, akinek egy németnek kellett volna eljuttatnia, ám a határőrök elcsípték a tetteseket. A képen látható egyiptomi teknősök és tüskésfarkú gyíkok a legfrissebben elkapott illegális szállítmány túlélői. Egyiptomból próbálták becsempészni őket Magyarországra. A jobb oldalon látható résteknősöket egy buszban találták a vámosok a szerb-magyar határon (30 résteknőst és 20 görög teknőst). Eleinte senki sem vállalta a felelősséget a buszon utazók közül, a végén azonban fény derült a tettes kilétére.

Belső ellenőrzés A kaviár az anyahal életébe kerül A dián Magyarországon belül történt lefülelések láthatók. Nem csak a határokon történnek bűncselekmények, de számtalanszor az ország belső területén is. Ezen ügyek felderítése elsősorban a természetvédelmi hatóságok feladata, míg a büntetőeljárások megindításáért és a nyomozásért a rendőrség felel. Magyarországon is volt már felderítés, amelyen Oroszországból, illegális forrásból származó kaviárt találtak. Innen került volna elosztásra az EU belső piacára. 25 faj tartozik a tokfélék közé. Magyarországon valaha 5 faj fordult elő ( a kecsege, a simatok, a vágótok, a sőregtok és a viza). Ezek közül ma már csak a kecsege fordul elő vizeinkben. A legnagyobb tokpopuláció a Kaszpi-tengerben él, de ennek mérete is jelentősen csökken. 2001-es adatok és becslések szerint a világállomány a XX. században legalább 70%-kal fogyott. A legfontosabb termék a kaviár, de a tokhalak húsával is kereskednek. A pusztítást az okozza, hogy a kifogott anyahalat meg kell ölni ahhoz, hogy ikráit (a későbbi kaviárt) kiszedjék. Az orvhalászokat ezért csak azok a nőstények érdeklik, amelyeknek érett ikrái vannak. Ez a teljes fogásnak általában csak 7%-át teszi ki. Ennek ellenére megölik az összes kifogott halat, a fiatal nőstényeket és a hímeket is. 1990 óta a Volga-menti települések a folyón felúszó tokok orvhalászatából élnek. Nem csoda, hogy egyes becslések szerint, 1995-ben az összes kifogott tok 90%-a orvhalászatból származott a Szovjetunió utódállamainak területén. A másik dián látható eset egy gyorsétteremben történt. 54 darab görög teknősöket hagyott ott sporttáskában egy ott étkező ember, abban bízva, hogy később visszatér, de az alkalmazottak rájöttek (mivel a sporttáska „mozgott”), értesítették a rendőrséget, a teknősöket a WC-ben helyezték el (ez látható a képen), a visszatérő „tulajdonost” pedig a rendőrök elkapták. A román-magyar, illetve szerb-magyar határon a vámosok már több alkalommal kaptak el szárazföldi teknős-csempészeket. Sokszor az élőhelyükről gyűjtik be őket, és kínálják fel az európai piacokon. Pár alkalommal, amikor a pontos lelőhely ismert volt, sikerült a teknősöket visszaszállítani eredeti élőhelyükre (Görögországba, Romániába), és elengedni őket. Ez azonban sajnos igen ritka esemény, mert általában nem ismert a begyűjtés pontos helye, és ilyenkor a visszatelepítés ún. faunahamisítás lenne. A kaviár az anyahal életébe kerül

Mindent a szemnek, semmit a kéznek! A CITES Igazgatási Hatóság minden évben kampányt szervez, így próbálja felhívni az emberek figyelmét felelősségükre. Az eddigi kampányok főként a turistákat célozták, akik a nyaralóhelyeken rengeteg veszélyeztetett állatokból és növényekből készült ajándéktárggyal találkozhatnak. Az emberek többsége szereti a természetet, csak tájékozatlanságból járul hozzá annak pusztításához. A kampányok célja, hogy az emberek gondoljanak vásárlásuk következményeire, és a felelősségükre ebben a folyamatban. „Mindent a szemnek, de semmit a kéznek!!” Talán már a diákok is találkoztak az óriásplakátokkal, vagy a 4-es 6-os budapesti villamossal a kampány keretében. Idén a gyerekek, diákok kerültek a figyelem középpontjába, a most kiírt pályázat, és ez az előadás az idei, diákok tudatformálását célzó kampány része.

Mit tehetünk mi? A tengeri teknősöknek, a csigáknak, kagylóknak a vízben a helyük Ha valaki járt már külföldön, bizonyára találkozott utcai árusoknál, boltokban eladásra kínált, élőlényekből készült szuvenírekkel. Ha ezeket megvásároljuk, mi is hozzájárulunk az élővilág pusztításához. Ne feledjük, a kereskedelmet mindig a piac, a felvásárlók tartják fent. Ha nem lenne kinek eladni, nem is árulnák! Ez többek között a mai társadalmak birtoklási vágyából táplálkozik. Ne akarjunk hazavinni olyan dolgokat, aminek a természetben a helye! Készítsünk fényképeket, vagy vigyük haza emlékezetünkben az élményeket. A trópusi országok, főleg a karib-tengeri államok piacain nem számítanak ritkaságnak a tengeri teknős használati és dísztárgyak, így csizmák, fésűk, szemüvegkeretek, ékszerek és kitömött teknősök sem (mint ahogy a bal felső képen a bolt falán láthatjuk). A halászok nincsenek tekintettel a teknősökre, ezért a tonhalak, kardhalak és garnélarákok kifogására használt halászhálókban évente hozzávetőleg 300 000 tengeri teknős pusztul el. - nem a standokon!

Hazai tájakon Azért nem kell olyan messzire sem menni. Számos állatfaj mellett 62 hazánkban is előforduló növényfaj szerepel a Washingtoni Egyezmény függelékein, - valamennyi orchidea- (kosbor) fajunk (57 faj), így a képen szereplő boldogasszony papucsa (más néven rigópohár), továbbá a hóvirág, az erdei ciklámen, a tavaszi hérics és a vetővirág . Ezek ráadásul mind védettek Magyarországon is! A hóvirág a tavasz első hírnökeként sajnos gyakran tömegesen bukkan fel a virágpiacokon és az aluljárókban. Ilyenkor belegondolunk-e, vajon honnan és hogyan kerül ilyen mennyiségű hóvirág az utcai árusokhoz. A legnagyobb piacnak számító Budapestre főként a DunaDráva Nemzeti Park és a Zselicség védett területeiről érkeznek a kartondobozokban szállított csokrok, Miskolcon pedig a Bükki Nemzeti Parkban gyűjtött hóvirágot kínálják! Gyakran szinte ipari módszerekkel, több tucat napszámossal, gereblyével, földgyaluval gyűjtik a hóvirágot, és nem „csak” letépik azt, de még a föld alatti hagymát is begyűjtik. Ezzel a módszerrel hatalmas mennyiségű növényt visznek el évente a termőterületekről, és a talaj feltúrásával, bolygatásával nemcsak a faj, hanem az élőhely egésze sérül. A kíméletlen gyűjtés miatt a hóvirág számos élőhelyén eltűnőben van, illetve erősen meggyérült, a még meglévő tömeges termőhelyein pedig a mértéktelen szedés a faj elkorcsosulásához vezet. A hóvirágot Európa-szerte veszélyezteti a gátlástalan kereskedelmi célú gyűjtés, ezért az Európai Unió közösségi szintű védelmet biztosít a fajnak. 2005 szeptemberétől a hóvirág nálunk is védettségben részesül. Ha az erdőben járunk, hagyjuk élőhelyén díszelegni az ott virágzó növényeket, ne szedjük le őket, mert azoknak ott van a helye az erdőn, mezőn – a természetben. Ha leszedjük, a természet számára elveszik, nem tud tovább szaporodni, otthon ráadásul egy nap alatt elhervad a vázában. Mindent hagyjunk a maga helyén! A természetet csodáljuk, de ne használjuk ki!

NE VEDD, VÉDD! Ugye milyen szép és élettel teli a kis tigris? Csak már az anyukája nincs sehol, mert tigrisfog nyakéket, kínai tigristapaszt, bundát, esetleg trófeát készítettek belőle. A kedves diákokat pályázatra invitáljuk, amelyben társasjátékot vagy internetes játékot készíthetnek e témakörben. A legötletesebbnek ítélt játékot elkészíttetjük, és forgalomba hozzuk, az internetes játékok pedig a honlapra kerülhetnek fel. A téma elmélyítését segítendő készítettük el a honlapot (www.cites.hu), melyre szeretettel invitáljuk a diákokat.