A kiegyezéshez vezető út és a dualizmus kora Mo.-on Összefoglalás (1849-1914)

A Bach-korszak Haynau rémuralma: kivégzések, börtönbüntetések, tisztek lefokozása közlegénnyé (Vajda János!) Bach önkényuralma (1850-1859) 1861: ogy. felirati és határozati párt (a februári pátens elutasításának formájában van köztük különbség) Az ogy. feloszlatása után Schmerling-provizórium (1861-65)=átmeneti időszak, puhább önkényuralom A rendszer elutasításának formái: a/ fegyveres ellenállás, b/ passzív ellenállás c/ emigráció A nemesség belefárad a passzív ellenállásba; nem vállalt hivatalt, de az elhúzódó úrbéri kártérítés miatt birtokát sokuk elvesztette. 1865: Deák húsvéti cikke a Pesti Naplóban (a Pragmatica Sanctio alapján hajlandó kiegyezni. Az 1723-as tv.-ben tkp. már benne vannak a közös ügyek: közös védelmi kötelezettség, a birodalom részeinek elválaszthatatlansága és feloszthatatlansága (az örökös tartományok és a Magyar Királyság országainak közös öröklése).

A kiegyezés (1867)

Értékelése Rendezi az Ausztriával fennálló vitás közjogi kérdéseket (2 állam kapcsolatát érintő kérdéskör ) Mit kaptunk vissza: az alkotmányosságot, önálló ogy.-t a független, magyar parlamentnek felelős kormányt a magyar közigazgatást, megyerendszert (a Bécs által a Bach-korszakban külön kormányzott országrészek, pl. Erdély is Bp. irányítása alá kerültek) megszűnt az önkényuralom (ehhez kell viszonyítani!) -1867 a „reális 48” Mit nem kaptunk vissza: A teljes függetlenséget (ez Kossuth problémája a Cassandra-levélben) -közös minisztériumok, delegációk rendszere Erős uralkodói jogkörök (legfelsőbb hadúr, előszentesítési jog) korlátozzák kritikus helyzetben a szuverén magyar döntéshozatalt (ezt Deák is bírálta) A gazdasági kiegyezés előnyei (áru, munkaerő, tőke szabad áramlása, az OMM közös vámterület) Az ellenzék a korszak egésze folyamán támadja a kiegyezés rendszerét (közjogi vita); obstrukcióval teszi lehetetlenné pl. a parlamentben a véderőkérdés megtárgyalását. Az obstrukció: különböző eszközökkel, pl. név szerinti szavazásokkal hátráltatni az érdemi munkát. A lényeg: a parlamenti ellenzék megpróbálja elérni, hogy az adott törvényt ne lehessen megszavazni, mivel a kormányt választások útján leváltani nem tudja; Mo.-on a korszakban nincs parlamenti váltógazdaság. ( Kiegyezésellenes kormányt az uralkodó soha nem nevezne ki, bár a választást az ellenzék elvileg meg tudná nyerni!)

1868 Népiskolai tv.: 6-12 éves korig tankötelezettség (Eötvös József) -iskolarendszer kiépítése analfabetizmus csökkenése, főleg a fiúknál (Miért?) Horvát-magyar kiegyezés a fiumei provizóriummal (mindkét kormány magáénak akarja a várost, Mo.-nak ez az adriai kikötője!) magyar igazgatás, olasz nyelv Fiuméban -báni kormány, horvát parlament Nemzetiségi tv. (Deák-Eötvös -féle) -kompromisszumos bevezető az egy politikai nemzet taglalásával -széles körű polgári szabadságjogok (egyesületek alapításának lehetősége), nyelvhasználati jogok -iskoláikat az állam tartja fenn, melyekben nem kell a magyar nyelvet tanítani A tv. későbbi be nem tartása, szigorítása miatt (Lex Apponyi, 1907) nemzetiségi tiltakozás, ellenséges külföldi propaganda. Sovinisztává váló nacionalizmus a térségben!

Gazdasági fellendülés Szabadelvű Párt: Tisza Kálmán min. elnök (1875-1890) Polgári megyerendszer kiváltságolt területek nélkül Agrár-ipari ország: nehézipar, élelmiszeripar Bp.: malomipar (jelentős lisztexport az örökös tartományokba) Protekcionista állami iparpolitika: céhek megszüntetése, gyárak, közlekedésfejlesztés, adókedvezmény, az ipar és mg. számára előnyös vámok a gazdasági kiegyezés újratárgyalásai során A befektetett külföldi tőke magyarrá válik; sok zsidó tőke a gazdasági életben A vasútépítés piacteremtő tényező; Baross Gábor: MÁV Wekerle Sándor pénzügyminiszter az OMM valutáját aranyalapra helyezi /stabilizálja

Népességmozgások, identitáskérdések Népességrobbanás elsősorban a fejlettebb területeken élő magyarság körében Belső migráció és asszimiláció (beolvadás) az iparvárosokban Kivándorlás elsősorban a fejletlenebb területeken (pl. az ÉK-i megyékben) élő nemzetiségek (ruszinok, szlovákok, románok) és magyarok körében A századfordulótól a magyarság abszolút többségben van; a zsidó már nem etnikum, hanem vallás (magyarnak vallja magát). A cigányság elszegényedése, hagyományosan képviselt iparágainak ellehetetlenülése miatt. Továbbra is gondot jelent a társadalomba való beillesztésük. (Ki tartozik a népcsoporthoz: aki beszéli a nyelvet vagy aki cigánynak vallja magát?) (Nincs egységes nyelvük sem. Ez oktatási probléma.)

A torlódó társadalom

Megoldatlan társadalmi problémák Földkérdés: agrárproletárok mozgalmai a nagy földmunkák (vasútépítés, folyószabályozás) lezárását követően (1890 k.-től) Választójog: félnek ezt megadni a nemzetiségi és a paraszti tömegeknek, mert veszélyesnek tartják a fennálló rendszerre nézve Független Kisgazda és Földmunkás Párt (1909-től) Nagyatádi Szabó István vezetésével, a parlamentben is -kárpótlással egybekötött földreformot követel MSZDP (Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1890- ) -nem parlamenti párt -nem nemzeti programot képvisel, hanem a munkásosztály általános felszabadításáért, jobb munkakörülményeiért küzd a vidéki Mo.-on nincs bázisa A hatalomra kerülő ellenzék (1906-10) nem tesz semmit a társadalmi feszültségek enyhítéséért; ez is vezet a bukásához a következő választásokon. Tisza István Nemzeti Munkapártja (1910-

A nemzetiségi kérdés A csehek, horvátok trializmusra vágynak, de a többi nemzetiség is úgy érzi, hogy a magyarok az ő fejük felett állapodtak meg Béccsel (Kossuth Duna-konföderációs terve 1862-ben nyilvánvalóvá tette, hogy vagy Béccsel, vagy a nemzetiségekkel kell kiegyezni) Nem a függetlenség vagy Ausztria választása tehát az alternatíva! A magyar uralkodó elit Béccsel egyezett ki azért, hogy továbbra is uralkodhasson a nemzetiségek felett; Ausztria-Mo. biztonságot jelent számára az orosz törekvésekkel szemben is.

Kultúrharc, kultúra, millennium Wekerle Sándor min. elnök ellenzéki támogatással bevezeti az állami anyakönyvezést és a polgári házasságot (1894). Polgári nemzetállami törekvés! A zsidóság emancipációja=egyenjogúsítása (egyénként: 1867, vallásként: 1895) A kispolgári körökben erősödő antiszemitizmus (ahol foglalkozási konkurencia van: zsidó kereskedők, iparosok) -a tiszaeszlári per Sok zsidó a szabadfoglalkozású értelmiségi pályákon (írók, szerkesztők: Osvát Ernő, Fenyő Miksa, Ignotus, Jászi Oszkár…) Az urbánus kultúra német-zsidó gyökerű Mo.-on.