Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az Alaptörvénybe iktatott jogfosztások következményei az egészségügyben Pós Péter az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke www.abosz.hu.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Az Alaptörvénybe iktatott jogfosztások következményei az egészségügyben Pós Péter az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke www.abosz.hu."— Előadás másolata:

1 Az Alaptörvénybe iktatott jogfosztások következményei az egészségügyben Pós Péter az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke Asztmaklubok XVII. Országos Találkozója Szieszta Hotel Sopron, június 27.

2 Hogy jön ide e botrányos cím? A jogfosztás észrevételéhez két állapot különbségét kell vizsgálnunk. Amennyiben egy törvénymódosítás vagy jogszabálycsere után korábbi jogainkat hiába keressük, jogfosztásról beszélhetünk. Az Alaptörvény általi esetleges jogfosztás vizsgálatához az Alkotmánynak nevezett előző alaptörvényben biztosított jogaink megmaradását kell ellenőriznünk. Ha találunk elvesztett jogot, a cím indokolt, jogfosztás történt, mégpedig az Alaptörvénybe iktatott új szabályozás által! Nézzük hát!

3 Mi történt az Alkotmánycserével? Magyarország Alaptörvényét a köztársasági elnök április 25-én írta alá. Az Alaptörvény január 1-jén lépett hatályba. Az alapjogi változásoknak akkor és azóta sem volt nagy visszhangja (a pártok is csak a felszínnel, azaz a szokásos politikai dagonyázásukkal törődtek). Máskor figyeljünk jobban! Ne abból ítéljünk, amit ígérnek, sugallnak nekünk, hanem abból, amit le is írnak, és különösen arra figyeljünk, hogy a leírtakban hol vannak a bármikor nagyra cserélhető kiskapuk. Bővebben: ellentmondasok-az-alkotmanycsere-kapcsan.html ellentmondasok-az-alkotmanycsere-kapcsan.html

4 Az egészséghez való alkotmányos jogunkról Rögtön szembeötlik, hogy a korábbi Alkotmányhoz képest az Alaptörvény már formálisan is milyen visszalépést jelent! Míg a korábbi Alkotmány szerint „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”, addig az Alaptörvény szerint „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” Látjuk, hogy az új Alaptörvénnyel megszűnt a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jogunk, de ez korábban is csak egy hangzatos és nyilvánvalóan betarthatatlan politikai maszlag volt, és így erről nyugodtan lemondhattunk. Nem ez jelenti az igazán komoly bajt!

5 Az egészséghez való alkotmányos jogunkról 2. Nézzük, mit ígért a régi Alkotmány az egészséghez való jogunk biztosításához: „Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”, valamint: „A Kormány meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről.” Az új Alaptörvény ezzel szemben: E jogok érvényesülését „Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.” - elvette az ellátások anyagi fedezetét!!!

6 Az egészséghez való alkotmányos jogunkról 3. Láthatjuk, megmaradt ugyan az egészségügyi ellátás valamiféle megszervezése, de eltűnt a lényeg, az anyagi fedezetről való gondoskodás állami kötelezettsége! Bár a tényt a választópolgárok előtt gondosan elhallgatták, ezzel a korábbi, állami szolgáltatásokat, juttatásokat is tartalmazó alapjog visszaesett egy sokkal gyengébb, az államtól aktív cselekvést el sem váró, legfeljebb az állam negatív beavatkozása elleni jogot garantáló alapjog szintjére. Aki figyelemmel kísérte az Alaptörvény eredeti tervezetét is, az tudja, milyen árulkodó volt, hogy abban még a fentebb is idézett („Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.”), szintje nélkül biztosítandó jogunk sem volt megnevezve. Ez a minősíthetetlen szándék azonban gyorsan kibukott, ezért kaptuk meg legalább a fent leírt minimumot. Az előzményekről bővebben pld.:

7 Az egészséghez való alkotmányos jogunkról 4. Az egészségügy vonatkozásában nemhogy vállalás szintű, de még olyan ingatag elköteleződés sem olvasható az Alaptörvényben, mint a szociális biztonság irányában, amelyre nézve ez szerepel: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.” Tényként állapíthatjuk meg tehát azt, amit betegként saját bőrünkön is megtapasztalunk: Az a hatalmi csoportosulás, amely hazánk új Alaptörvényét 2011-ben kétharmados erejével meghatározta, és a hatalmat azóta is birtokolja, még csak nem is törekszik arra, hogy minden állampolgárának legalább elvárható szintű egészségügyi ellátást nyújtson.

8 Az egészséghez való alkotmányos jogunkról 5. E törekvés nélkül nézzük, mit ér az alaptörvényi nyilatkozat, mely szerint „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” Bár többségünk nyilván nem vette még észre (a kellemetlen hírek közzététele nem cél), testi és lelki egészségünk megóvása, illetve adott esetben helyreállítása a hatályos alaptörvényi szabályozás szerint már alapvetően a mi dolgunk, amihez – amikor a mindenkori hatalom éppen politikailag előnyösnek tartja – kaphatunk valamit az államtól. Ha nem kapunk, egészségünket nekünk kell megőriznünk és ha ez nem sikerül, helyreállítanunk is! Bár az állam a maga részéről már a jobbító törekvést sem ígéri, azért papíron még maradt jogunk arra, hogy legalább ne veszélyeztessék egészségünk meglévő szintjét.

9 Az egészséghez való alkotmányos jogunkról 6. Az egészségügyi ellátórendszer intézményeiben fennálló, ismert súlyos betegbiztonsági problémák miatt még a testi és lelki egészséghez való puszta jogunk sem érvényesíthető. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy befekszünk például egy komolyabb lábtöréssel, aztán alapbajunkhoz kaphatunk egy olyan kórházi fertőzést, ami még az élve hazajutásunkat is kétségesség teszi. Aztán gondolja meg jól mindenki, hogy milyen betegségével, és milyen előny-kockázat arány mellett vállalja, hogy felkeresse a kórházat, az egyre közismertebben veszélyes üzemet!

10 Az egészséghez való alkotmányos jogunkról 7. Mit várhatunk, ha az állam továbbra is csak a gazdaság egy másokkal azonosan kezelendő ágazataként néz az egészségügyre? Az állam a hatályos Alaptörvény tételes megsértése nélkül akár úgy is dönthet, hogy még inkább lepusztítja az állami egészségügyi ellátást, vagy bár az egészségügyi ellátás Alaptörvényben vállalt megszervezését formailag továbbra is törvényben rögzíti, akár privatizálhat is mindent. Költséget és gondot takarítana meg, ha meg merné tenni!

11 Az egészséghez való alkotmányos jogunkról 8. Az egészséghez való alkotmányos jogunkról a legfontosabb tudnivalónk tehát az, hogy ilyen jogunk csak látszólagosan létezik! Amennyiben mégis elvárnánk, hogy legyen, azt még ki kell harcolnunk! A testi és lelki egészséghez való jogainkat egyelőre kár is külön boncolgatnunk. Elég, ha tudjuk, a testi problémák mögött többnyire érdemes lenne heveny vagy idült lelki problémákat keresni!

12 Az egészséghez való alkotmányos jogunkról 9. A testi és lelki egészség összefüggéseiben való tárgyalására, kezelésére azonban csak nagyon ritkán láthatunk példát. Ilyen „elavult”, ókori gyökerű nézetekkel főként az egészség-biznisz meghatározó érdekkörei által leginkább csak betiltandónak vágyott alternatív gyógyítás területén, a fél-legalitásba kényszerült, komoly tőke híján pusztán józanságukban és tisztességükben bízó körök foglalkoznak. Boszorkányégetés viszont már szerencsére nincs! A ma még csak betegségügyre korlátozott egészségügy ilyen szemléletű átgondolásának felmerülése a törvényhozók esze járásától messzebbre van, mint Makó Jeruzsálemtől. Lelki betegségekről ma Magyarországon nem is nagyon illik beszélni, ez a terület nagyjából kimerül a politikusok egymást minősítő, nekünk cirkusznak szánt tevékenységében.

13 Ki törődik ma a betegekkel? Oly sokan hivatkoznak a betegek érdekeire, hogy azt is gondolhatnánk, mindenkinek fontosak vagyunk. A valóság azonban éppen ennek az ellenkezője! A betegségügyben mindenki számára jó hivatkozási alap vagyunk, de mivel mindenkinek a saját gondja a legfontosabb, az pedig mindenkinek bőven van, ne is várjuk, hogy más oldja meg a mi problémáinkat. Velünk valójában senki nem törődik! Kárpótlásul jó ha tudjuk, mi legalább leválthatatlan tárgyai és egyben eszközei is vagyunk a betegségügynek. Ezzel azért ne elégedjünk meg!

14 Mivel csapják be a betegeket? Van két intézmény, amit vélhetőleg éppen arra találtak ki, hogy a betegek egyébként is fásult érdeklődését idejekorán likvidálják. Első közelítésből higgyük el, hogy minden rendben van, jó nevű intézmények létesültek éppen a mi érdekeink istápolására, ha pedig később mégis az eredménytelenséget tapasztaljuk, nyugodjunk bele: - Ha már így sem ment, akkor bizonyára nincs is semmi remény! A korábbi intézményrendszert megszüntették, és helyébe létrehozták a betegjogi szempontból szinte semmit nem érő, hatósági jogkör nélküli Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központot (OBDK) és a hasonlóan súlytalan Nemzeti Betegfórumot (NBF). Ezekről bővebben pld.:

15 Se jog, se lehetőség?  Magyarország betegeinek túlnyomó többsége bizonyára nem is tudja, hogy milyen leírt, de meg nem valósuló jogaink vannak (például az eredményes tájékoztatáson alapuló tájékozott döntés, és a tájékozott önrendelkezés joga).  Lehet, hogy jobb, ha nem is tudjuk, mihez lenne jogunk, vagy az ismerethiány miatt gyógyulási lehetőségeink egy részétől is lemondhatunk?  Aki nem ismeri a gyógyítással összefüggő jogait, az csak pénztárosok és nem orvosok irányította kezelésre számíthat!

16 Kinek van, kinek lesz joga? Az Alaptörvény - egy kis szövegmódosítással - hígfolyóssá változtatta az egészséghez való alapjogunkat: „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” Ez csak azt jelenti, hogy mindenkinek joga van – valamilyen szintű – testi és lelki egészséghez. Kinek ilyenre, kinek olyanra, sajátos (leginkább a saját pénztárcájától függő) lehetőségei szerint… Sajnos az ombudsman is csak a maradékul hagyott, csökött alapjogot védheti! A jelenleginél több jogunk csak akkor lesz, ha hatékonyabban élünk a morgáshoz való – durván korlátozott, de eddig még elvileg nem tiltott – jogainkkal! (Római jog: ius murmurandi; illetve: Alaptörvény VIII., IX. és XXV. cikk)

17 A Nemzeti Betegfórum ígérete és valósága Hír április 28-án: „Szócska Miklós (akkori szakállamtitkár) szerint az elmúlt tíz évben létrehozott betegjogi intézményrendszer már nem kellően hatékony … a nemzeti betegfórum keretében zajlik majd a társadalmi konzultáció az egészségügy területén működő civil és egyházi szervezetekkel. … a nemzeti betegfórum … segítségével egészségesebb kommunikáció alakulhat a betegszervezetek és az állam között … közös fellépést tesz lehetővé az Európai Unió, az ipar, a mezőgazdaság, a gyógyszeripar irányába, illetve partnerséget biztosít a prevenció és az oktatás területén….” Egy cáfolatlan híradásban is kibukott figyelmeztető jel azonban már volt: „A panasz helye ezentúl a Nemzeti Betegfórum” Még árulkodóbb volt, hogy a róla szóló törvényhely a Nemzeti Betegfórumot csak a miniszter feladatait kiszolgáló, minden rögzített jog nélküli eszközként szerepelteti. A két éve létező Nemzeti Betegfórum értünk érdemben azóta sem tett semmit!

18 A Nemzeti Betegfórum egyetlen lehetséges és tisztességes feladata Mi lehet a betegszervezetek és vezető képviselőik mindenek elé sorolható legfőbb feladata? Lehet-e más, mint az általuk képviselt betegek érdekeinek szolgálata? - Amennyiben a Nemzeti Betegfórum a törvény alapján nem szolgálhatja a betegek jogainak érvényesítését, akkor csak a betegérdekek elárulásának eszközévé válhat! Demokráciában a közjót érintő tényeket kimondani nem csupán jog, hanem kötelesség!

19 Ne legyünk kishitűek! Mindazoknak, akik az egész világot csak saját hasznuk forrásaként látják, éppen az a céljuk, hogy:  ne higgyünk magunkban,  váljunk inkább engedelmes, jól butítható betegekké, - akikkel (a bármilyen szintű ellátást is gyógyításnak hazudva) mindent el lehet fogadtatni, - akik gyógyulási vágyukban önbecsülésüket is hajlandók feladni. Higgyük el: még van JOGUNK (mód?) és ÉRDEMI TUDÁSUNK is, hogy hozzászóljunk a komolyabb, akár az egész társadalmat is érintő ügyek eldöntéséhez! Vállalnunk kell a klasszikussá vált kisfiú szerepkörét: Szóljunk mindig, ha a király meztelen!

20 Mit kell tennünk céljaink eléréséhez? Semmit sem fogunk elérni, ha nem mondjuk ki, mit tartunk tűrhetetlennek, az árulkodóan sokat hangoztatott demokratikus jogállamhoz, az emberek érdekeihez, a Nemzeti Konzultációkhoz, de leginkább az emberiességhez méltatlannak a betegségügy kezelésében, és mit várunk el az egészségünkért is felelős döntéshozóktól. Ne tűrjük az egészségügyben, a betegellátás bármely vonatkozása kapcsán elharapódzó hazugságokat!

21 Mit értek hazugság alatt? Egy ismert meghatározás szerint „A hazugság valótlanság állítása más(ok) vagy önmagunk félrevezetése céljából.” Magam ennél bővebb értelemben használom a hazugság fogalmát. Szerintem hazugság a valótlanság állításán kívül mások félrevezetése egyéb módon is, így például hazugság a mellébeszélés is, hazugság a lényeges tények elhallgatása is, hazugság a valós tények hamis színben való feltüntetése is, általában hazugság minden, ami ellentéte a tények őszinte kimondásának, vállalásának. Hazugság továbbá minden, ami nem felel meg az igazmondás jogszabályi feltételeinek, amelyeket röviden és közismerten „az igazat, a teljes igazat és csakis az igazat” követelményből ismerhetünk.

22 A döntéshozók és a média hazugságairól Az előbbi – a hazugságra vonatkozó, előadásokban bizonyára szokatlan – gondolatokat azért hoztam ide, mert az egészségügyért felelős döntéshozók minden korábbinál inkább levegőnek tekintik a betegszervezeteket. Más képviseleti lehetőség már nem lévén (a korábbi, mégoly csekély értékűeket is felszámolták) rajtunk keresztül semmibe veszik a betegeket is, ugyanakkor a média tele van a betegek javát mindig elérendő célként emlegető hazugságokkal. Nem vállalják fel nyíltan az Alaptörvény általi jogfosztásunkat, nem merik szemünkbe mondani az igazat, hogy semmibe veszik a betegek érdekeit! Inkább hazudnak!

23 Egészséghez való jogunk, ha lenne… …nem lenne sok értelme az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége fenntartásának sem… Sajnos nem fenyeget minket a veszély, hogy feladat nélküli baráti társasággá alakuljunk! Pontosabban nem ez a veszély fenyegeti a gondolkodni, és hangosan szólni is merőket… A leghatékonyabb hazugság, az elhallgatás veszélye az, ami még a maradékul hagyott, vagy szokásból fennmaradt jogainkat, és ezek konok képviselőit is veszélyezteti! Megtisztelő figyelmüket köszönöm! Pós Péter az ABOSZ elnöke


Letölteni ppt "Az Alaptörvénybe iktatott jogfosztások következményei az egészségügyben Pós Péter az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke www.abosz.hu."

Hasonló előadás


Google Hirdetések