Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Vándorúton Pecznyík Pál verse. Rójuk vándorutunk özvegyen, egyedül, szemünk bár mosolyog, de szívünk sír belül.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Vándorúton Pecznyík Pál verse. Rójuk vándorutunk özvegyen, egyedül, szemünk bár mosolyog, de szívünk sír belül."— Előadás másolata:

1 Vándorúton Pecznyík Pál verse

2 Rójuk vándorutunk özvegyen, egyedül, szemünk bár mosolyog, de szívünk sír belül.

3 Árván mint egy galamb, amelynek párja nincs, most értjük igazán, hitves mily drága kincs!

4 Szép volt az életünk, bár nem volt gondtalan, Kart a karba öltve, jártunk mi boldogan.

5 Isten megáldotta gyermekkel, életünk, Ő t dicséri érte imánk, és énekünk.

6 Évek, évtizedek, gyorsan elsuhantak, élet viharai, életünkbe martak.

7 A legfájóbb mégis, az a nap volt itt lenn, mid ő n hitvesünket, hazahívta Isten!

8 Ő k fent örvendeznek, mi lent szomorkodunk, Hála; az id ő vel fogy a vándorutunk.

9 Bár most még nem látjuk, közel utunk vége, mi is velük leszünk, örök dics ő ségben!


Letölteni ppt "Vándorúton Pecznyík Pál verse. Rójuk vándorutunk özvegyen, egyedül, szemünk bár mosolyog, de szívünk sír belül."

Hasonló előadás


Google Hirdetések