Az udvar és a rendek viszonyának alakulása

Az előadások a következő témára: "Az udvar és a rendek viszonyának alakulása"— Előadás másolata:

1 Az udvar és a rendek viszonyának alakulása
5.4.A. Demográfiai változások, nemzetiségi arányok alakulása B. Mária Terézia és II. József reformjai. Demográfiai változások, nemzetiségi arányok alakulása: – az új honfoglalás: a népmozgások és a betelepítések főbb jellemzői és irányai, demográfiai és etnikai változások a XVIII. századi Magyarországon. Mária Terézia és II. József: – Mária Terézia és II. József uralkodása, legfontosabb rendeleteik, – a felvilágosult abszolutizmus és a magyar rendek viszonya Emelt szint Az udvar és a rendek viszonyának alakulása: – Magyar Királyság és a Habsburg Birodalom kormányzati struktúrája, – a magyar állam és a Habsburg Birodalom jogviszonya, – (Pragmatica Sanctio, rendi dualizmus). Az udvar és a rendek viszonyának alakulása

2 Pusztulás, demográfiai mélypont
SZLOVÁKOK RUSZINOK ROMÁNOK SZERBEK Demográfiai mélypont 1711 NÉMETEK NÉPESSÉG NÖVEKEDÉS A népességmozgások következményei -XV. századi 80%-ról 40-42%-ra esett vissza a magyarság számaránya -Magyarország soknemzetiségű állammá vált Belső vándorlás Spontán bevándorlás Szervezett telepítés Állami és földesúri érdek Munkaerő Adózók számának növelése A XVIII. század végéig a nemzetiségek egymás mellet élése nem vezetett komolyabb ellentétekhez. Szabad földterületek Kedvezmények Gyarapodás lehetősége betelepülőket

3 Népesedési és etnikai változások Magyarországon a XVI-XVII. században

4 Pusztulás, demográfiai mélypont
Demográfiai változások a XVIII. századi Magyarországon - Történelem érettségi felkészítő

5

6

7

8 XVI- XVIII. századi Török hódoltság háborúk Tk 3 ( Sz) 88. old
Demográfiai változások a századi Magyarországon tortenelem.fazekas.hu/uploads/300.doc A XVII-XVIII. század háborús évtizedeiben a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás volt. A háborúk okozta szenvedések és károk – falvak kiirtása, emberek legyilkolása vagy rabságba hurcolása, éhínségek, járványok – jelentősen megváltoztatták Magyarország demográfiai arculatát; hatásai legerősebben a Hódoltságban és Erdélyben jelentkeztek, de érezhetőek voltak a Királyi Magyarország területén is területi vonatkozások Egész területek váltak lakatlanná a seregek nyomán, a Délvidéken a Maros vonalától délre, a Dél-Dunántúlon és a Duna mentén egészen Pest térségéig teljes volt a népességvesztés; a mai Magyarország területén, a Felvidék déli részein és az Erdélyi-medencében pedig jelentős népességvesztés történt. (Az Alföldön 1 fő/km² átlagos népsűrűség volt jellemző, Erdélyben ugyanez a mutató fő/km² volt.) Ezek a területek többnyire alacsony domborzattal, viszonylag jó megközelíthetőséggel rendelkeztek, vagy – mint például a Duna mente – hadi utak mentén helyezkedtek el. A jelentős pusztulástól csak a magasabb domborzatú, nehezen megközelíthető vidékek (mocsarak, lápok, sűrűségek) menekedtek meg, melyek kiestek a hadak vonulási útjából: a Felvidék északi részei, az Erdélyi-szigethegység, Kárpátalja, illetve a belső területnek számító Székelyföld és Szászföld. időbeli vonatkozások A 150 éves török uralom során a legnagyobb népességpusztulással a leginkább elhúzódó harcok jártak: visszafordíthatatlan károkat okozott az között zajló tizenöt éves háború, majd a török kiűzésének jó másfél évtizedes folyamata. Erdélyben komoly pusztulást először Basta császári generális és Mihály havasalföldi vajda hadjárata hozott (a tizenöt éves háború második szakasza), majd II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata után (1657) a Partium, Várad és Kolozsvár elvesztésével, a tatár betöréssel és a török észak-erdélyi portyázásaival Erdély népessége ismét óriási csapásokat szenvedett el. a veszteségek nagysága A veszteségek nagyságáról nincsenek pontos adataink. A pusztulás mértéke máig vitatott, hiszen népszámlálást először a XVIII. század végén tartottak Magyarországon, s így főként a török adóösszeírások, a defterek adataira támaszkodva a történeti demográfia kutatói inkább csak becslésekkel dolgozhatnak. Míg korábban a XVI. század eleji népességet 3,5-4 millióra, esetenként 4,5 millióra becsülték, addig az újabb elemzések csak 3,3-3,5 millió fővel számolnak. Így az 1711-es népesedési mélyponton meghatározott 4 millió főhöz képest beszélhetünk enyhe csökkenésről, stagnálásról, illetve az újabb kutatásoknak megfelelően lassú növekedésről. Mindazonáltal nem vitatott, hogy a két évszázad alatt Magyarország vérvesztesége rendkívül jelentős volt. Ezt jól mutatja az a tény is, hogy Európa népessége a korszakban átlagosan közel 60%-kal növekedett, azaz Magyarország népessége kedvezőbb körülmények között hozzávetőleg másfélszeresére nőhetett volna, ahelyett, hogy stagnál vagy enyhén csökken, illetve enyhén nő. A nagyarányú magyar népességvesztéssel és az ezzel párhuzamos jelentős európai népességnövekedéssel Magyarország súlya is csökkent Európában: az ország népességének arány a kontinens lakosságában 6%-ról 4%-ra csökkent. Tovább árnyalja a képet az a tény, hogy a stagnáló népességszám magában foglalja a két évszázad jelentős mennyiségű román és szláv bevándorlóit is. XVI- XVIII. századi háborúk Török hódoltság Tk 3 ( Sz) 88. old A végvári vonal mentén a települések többsége elpusztultak Az egykori szántók helyét legelők vagy elvadult természet foglalta el Az Alföld erdőit kivágták , a Kiskunságban a növényzetet vesztett tájon megjelent a futóhomok A XVII században hidegebbre forduló éghajlat (kisjégkorszak) tovább növelte a károkat ( árvizek, mocsarak terjeszkedése) Népességpusztulás  A XVII-XVIII. század háborús évtizedeiben a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás volt. A háborúk okozta szenvedések és károk – falvak kiirtása, emberek legyilkolása vagy rabságba hurcolása, éhínségek, járványok – jelentősen megváltoztatták Magyarország demográfiai arculatát; hatásai legerősebben a Hódoltságban és Erdélyben jelentkeztek, de érezhetőek voltak a Királyi Magyarország területén is

9 Buda a török hódoltság idején
Török portyázók foglyokat szednek XVII. század végén kiverték a törököt az országból Tk Závodszky Géza old) Amikor 1686-ban Buda falai alatt az ostromágyuk elhalgattak, az eloszló füst mögül pár száz ház bukkant csak elő. Körül a régi Pest megyében mindössze 12 olyan helység volt , amelyben emberek maradtak. Száz év múlva az 1700-as évek végén –Pest-Budának lakosa van, élénk kereskedelmi és kulturális központ, pest megyében pedig 180 falut és mezővárost találunk.Hazánknak a török háborúban elpusztult részein többé-kevésbé mindenütt hasonló gyarapodás tanúi vagyunk …. Buda a török hódoltság idején

10 Népesség megkétszereződött
Demográfiai mélypont 1711 XVIII. század még mindennaposak voltak a járványok pestis himlő vérhas kolera de Már megkezdődött a védekezés ellenük, a hatóságok vesztegzárral , fertőtlenítéssel egyre eredményesebben próbáltak gátat szabni terjedésüknek. (Az utolsó nagy pestis járvány a XVIII. században pusztított hazánkban. A század első harmadában a társadalom jelentős része még az éhezés határán élt, a század közepétől az éhezés visszaszorulóban volt NÉPESSÉG NÖVEKEDÉS Népesség megkétszereződött BEVÁNDORLÁS Tk 3 ( Sz) 88. old

11 Népesedési és etnikai változások Magyarországon a XVI-XVII. században

12 Az népmozgások és a betelepítések főbb jellemzői és irányai, demográfiai és etnikai változások a XVIII. századi Magyarországon. Bevezetés a történeti demográfiába /Faragó Tamás /Budapesti Corvinus Egyetem

13 Belső vándorlás Szervezett telepítés Spontán bevándorlás
É-2008 TT Megállapítja, hogy a XVIII. századi újrabenépesítés hátterében a XVI–XVIII. századi háborúk és a török hódoltság hatására bekövetkezett népességfogyás áll (a korszak a Rákóczi-szabadságharc bukása és II. József uralkodása ideje), vagy utalhat arra, hogy a telepítések és a belső vándorlás elsősorban az ország alig lakott középső, illetve déli területeire irányultak. (Rögzíti, hogy a pusztítások elsősorban a déli és középső területeket érintették)A betelepítések során állami és földesúri érdekek érvényesültek, az állam és a földbirtokosok elsősorban idegen (főleg katolikus sváb/német) lakosokkal kívánták benépesíteni a lakatlanná vált területeket, államot elsősorban munkaerőhiány, illetve az adózók számának növekedése motiválta;A betelepülőket motiváló tényezők a szabad földterületek és a kedvezmények teremtette gyarapodás lehetősége vonzotta Magyarországra Alig Spontán bevándorlás Motiváló tényezők: Állami és földesúri érdek Munkaerő Adózók számának növelése Szabad földterületek betelepülőket Kedvezmények Gyarapodás lehetősége

14 Belső vándorlás Hadiutak menti települések mezőváros aprófalvak
sértetlenül maradt hegyvidékek lakossága völgyek, dombságok és sík földterületek felé indult meg. Az ország ritkán lakott belső vidékeit elsősorban az Észak-Dunántúlról és az Alföld peremvidékeiről érkező magyar jobbágyok népesítették be A szlovák jobbágyok egyrészt az elvándorló magyarok helyére költöztek, másrészt – a magyar jobbágyokhoz hasonlóan – az Alföld szabad földterületein települtek le SZLOVÁKOK tortenelem.fazekas.hu/uploads/300.doc  Még a török kiűzése előtt, a harcokkal egy időben kialakult a népesség egyfajta mozgása Magyarország határain belül, melynek köszönhetően alapvetően megváltozott a háborús pusztítások által leginkább érintett térségek településszerkezete. A tizenöt éves háború visszavonhatatlan változásokat hozott e téren is: az Alföld egykori aprófalvainak népe, a Temesközben és a hadi utak mentén fekvő falvak lakossága a nagyobb biztonságot nyújtó településekre menekült, melyek így idővel óriásfaluvá, később mezővárossá nőtték ki magukat. Az aprófalvak, a jobban veszélyeztetett kisebb települések így teljesen elpusztultak, miközben lassan kialakult egy új társadalmi réteg, a mezővárosok polgársága. Az aprófalvak pusztulásánál azonban jelentősebb volt a belső népességmozgás (migráció) azon fajtája, mely a háborúk elmúltával komoly szerepet játszott a ritkán lakott területek benépesítésében. Mivel a pusztítások nem egyenletesen érintették az ország területét, a jórészt sértetlenül maradt hegyvidékek népsűrűsége magasabb volt, s így ezen országrészek lakossága a völgyek, dombságok és sík földterületek felé indult meg. Ezt a hatalmas népességmozgást a hegyvidékek kevés és rossz minőségű termőföldjének korlátozott eltartó képessége indokolta, s a gyéren lakott területeken fellépő munkaerőhiány, s az ott biztosított kedvezmények (pl. átmeneti adómentesség) ösztönözték. Az ország ritkán lakott belső vidékeit elsősorban az Észak-Dunántúlról és az Alföld peremvidékeiről érkező magyar jobbágyok népesítették be. A szlovák jobbágyok egyrészt az elvándorló magyarok helyére költöztek, másrészt – a magyar jobbágyokhoz hasonlóan – az Alföld szabad földterületein települtek le. Kisebb mértékű volt a szlovákhoz hasonló ruszin (rutén) népmozgás. Hosszabb távon súlyos következményekkel járt a védett hegyvidékek románságának belső vándorlása is, akik a völgyek és az Alföld irányában mozogva a XVIII. század végére túlsúlyba kerületek Dél-Erdélyben, az Erdélyi-szigethegységben és a Temesköz vidékén. A belső mozgások következtében a Kárpát-medence belseje felé húzódott vissza a magyar etnikai határ, ugyanakkor megmaradt az ország középső részének magyar jellege. RUSZINOK Kisebb mértékű volt a szlovákhoz hasonló ruszin (rutén) népmozgás. Hosszabb távon súlyos következményekkel járt a védett hegyvidékek románságának belső vándorlása is, akik a völgyek és az Alföld irányában mozogva a XVIII. század végére túlsúlyba kerületek Dél-Erdélyben, az Erdélyi-Szigethegységben és a Temesköz vidékén. ROMÁNOK

15 Németek Szervezett telepítés Szász, sváb (10%)
tortenelem.fazekas.hu/uploads/300.doc tudatos telepítés  A tudatos, szervezett betelepítés kisebb részben a magyar földbirtokosok, nagyobb részben a bécsi udvar irányításával folyt. Míg a birtokosoknak a munkaerő pótlására volt szükségük ahhoz, hogy a termelés szintje elérje a békés évtizedek szintjét, addig az államot az adóalap növelése, a gazdaság talpra állítása vezette. Ennek értelmében a magyar földesurak – a korszak szellemének megfelelően – etnikai szempontok figyelembe vétele nélkül telepítettek le és láttak el munkával szláv és román jobbágyokat. I. Lipót a török kiűzése után mintegy menedéket kérő szerbet telepített le a későbbi Határőrvidék területén, s egyházi autonómiájukért cserébe a török határ védelmét bízta rájuk. Az udvar elsősorban azonban katolikus németeket költözetett Magyarországra, ami a korszakban nem elhanyagolható felekezeti szempontokat is figyelembe véve a saját hatalmának erősítését, bázisának növelését jelentette. A betelepülő katolikus németséget már a XVIII. században sváboknak nevezték el, „Sváb Törökország” volt a neve a Tolna és Baranya vidékén létre jövő összefüggő német tömbnek, sváb települések keletkeztek Buda környékén, a Bakony, a Vértes és a Pilis hegyeken, sváb szigetek alakultak ki Bácskában és Bánátban is. A német telepeseket az udvar komoly engedményekkel ösztönözte (pl. adómentesség hat évre), sőt, egyes helyeken (pl. Bánát) előre felépített és berendezett falvak várták az idegeneket. Szász, sváb (10%) A tudatos, szervezett betelepítés kisebb részben a magyar földbirtokosok, nagyobb részben a bécsi udvar irányításával folyt. Lipót a török kiűzése után mintegy menedéket kérő szerbet telepített le a későbbi Határőrvidék területén, s egyházi autonómiájukért cserébe a török határ védelmét bízta rájuk. Az udvar elsősorban katolikus németeket költözetett Magyarországra, ami a korszakban nem elhanyagolható felekezeti szempontokat is figyelembe véve a saját hatalmának erősítését, bázisának növelését jelentette. SZERBEK NÉMETEK „Sváb Törökország” volt a neve a Tolna és Baranya vidékén létre jövő összefüggő német tömbnek, „Sváb Törökország” Sváb szigetek alakultak : A német telepeseket az udvar komoly engedményekkel ösztönözte (pl. adómentesség hat évre), sőt, egyes helyeken (pl. Bánát) előre felépített és berendezett falvak várták az idegeneket. Buda környéke Bácska Bakony Pilis Bánát Vértes

16 Svábok

17 Szerbek

18 Spontán bevándorlás tortenelem.fazekas.hu/uploads/300.doc
külső bevándorlás A külső bevándorlás öntevékeny betelepülés volt, azaz az ország határai mentén élő idegen ajkú népcsoportok a szabad földterületeket, a munkaerőhiánnyal küzdő magyar nemesek átmeneti engedményeit szem előtt tartva önként települtek be Magyarországra, ahol – a továbbra is török hódoltságban lévő Balkán országaival ellentétben – a békés munka, a nyugodt, rendezett élet lehetősége volt biztosítva. Kezdetben csupán délről indult meg a bevándorlás szerbek, bosnyákok, szlavónok, horvátok és vlachok (románok) részéről, majd északról csehek, lengyelek és ruszinok érkeztek. A szerbek (korabeli nevükön rácok) a Bácskában telepedtek le. A románok (korabeli nevükön oláhok) a török vazallus dunai fejedelemségekből, Havasalföldből és Moldvából nagyszámban vándoroltak be erdélyi területekre, s ennek is köszönhető, hogy az 1700-as évek végére több helyen többségbe kerültek. A csehek, lengyelek és ruszinok a Felvidék északi részein telepedtek le, s később beolvadtak a szlovák nyelvű népességbe

19 A népességmozgások következményei
tortenelem.fazekas.hu/uploads/300.doc A népességmozgások következményei A szervezett és az öntevékeny betelepülésekkel a magyarság számarány a XVIII. században Magyarországon jelentősen csökkent. Ehhez még a betelepülések előtt hozzájárult, hogy a népességvesztés legnagyobb mértékben eleve a többnyire síkvidéken, dombságokon vagy völgyekben élő magyarságot érte, míg az idegen ajkúak többsége a jórészt érintetlen hegyvidékeken lakott. Így a két tényező hatására a XV. századi 80%-ról 40-42%-ra esett vissza a magyarság számaránya az országban a történeti demográfia becslései szerint. Az etnikai összetétel és arány megváltozásával Magyarország soknemzetiségű állammá vált, ami egyben multikulturalitást is jelentett. A nemzetállamok létrehozásában később a XIX-XX. században komoly gondot okozott, hogy Magyarország a XVIII. századra nemcsak soknemzetiségű, de kevert nemzetiségű lett, azaz az egyes nemzetiségek keverten helyezkedtek el. Az etnikai tömbök határai egymásba fonódtak, etnikai szigetek nem lehetett egyetlen vonallal szétválasztani a különböző nemzetiségeket. (Gyakran Magyarország soknemzetiségű állammá vált egy falun belül is egymás mellett éltek több nemzet tagjai.) Ugyanakkor a XVIII. század végéig a nemzetiségek egymás mellet élése nem vezetett komolyabb ellentétekhez. A nacionalizmus még nem terjedt el Magyarországon, a fő azonosulási pont továbbra is a társadalmi helyzet és a felekezeti hovatartozás volt; a nemzettel való azonosulás helyett még az országgal való azonosulás („hungarus”-tudat) volt jellemző. (A Horea és Closca-féle 1784-es román parasztfelkelés volt a Kárpát-medencében az első, ahol nemzeti szempontok is fölmerültek.) A népességmozgások legfőbb kedvező hatása – és egyben szükségessége – az volt, hogy az ország újra benépesült, az ország népessége „regenerálódott”, a munkaerőhiány megszűnt, így biztosítva volt a gazdasági fejlődés alapja. tortenelem.fazekas.hu/uploads/300.doc Népességnövekedés Az első magyarországi népszámlálás II. József uralkodása alatt, 1787-ben zárult le, s eredménye azt mutatja, hogy az ország népessége kevesebb, mint egy évszázad folyamán megkétszereződött. Az 1711-es 4 millió körüli népességhez képest 1787-ben a lakosság száma megközelítette a 10 millió főt. A békés évtizedek, a gazdaság helyreállása, az éhínségek megszűnése, a nélkülözések és járványok csökkenése jól látható módon meghozta gyümölcsét. A nagyarányú népességnövekedés egyszerre volt köszönhető a betelepüléseknek és kisebb részben a jelentős népszaporulatnak. Összegzés A XVI-XVII. század török- és Habsburg-ellenes harcai, valamint a Rákóczi-szabadságharc rendkívül tekintélyes népességvesztéssel járt Magyarországon. A XVII. században meginduló migráció, a belső népességmozgás, a külső öntevékeny bevándorlás és a szervezett betelepítés újra benépesítette Magyarországot és megteremtette a gazdasági fejlődés alapját; majd a XVIII. századi népszaporulattal megkétszerezte az ország népességét az 1711-es demográfiai mélyponthoz képest. Az idegen ajkúak bevándorlásával azonban a magyarság számaránya a Kárpát-medencében 50% alá csökkent, ami Magyarország későbbi története folyamán a legsúlyosabb gondok egyikévé vált. Ezért állíthatjuk, hogy a korszak háborúskodásaiban a Magyarországot ért csapások közül a legsúlyosabb következményekkel járó és hosszútávon a legnagyobb kihatású az emberveszteség, a népességpusztulás volt.

20 41,6% egyéb 1,6% szerb 6,8% német (szász, sváb) 10% horvát 9,6% ruszin 3,5% 10,7% román 16,2% A Magyar Királyság etnikai összetétele Erdéllyel; 1790

21 Szabó T Attila: A románok újabb kori erdélyi betelepülése
A ROMÁN NÉP erdélyi betelepülésének és térfoglalásának megvilágítása kétségtelenül az erdélyi román népiségtörténetnek magyar szempontból egyik legfontosabb fejezete, mert alapvető kérdésekre ad feleletet: honnan, mikor és hogyan került Erdély földjére a román népelem, milyen okok tehették lehetővé a bete- lepülést s milyen következményekkel járt a románság itteni térfoglalása.* Erre a kutatásra a hitelt érdemlő történeti bizonyítékokban hiányos folytonossági (kontinuitás) elmélet mindinkább célzatos hangoztatása is ösztökélte a magyar történettudományt, ma azonban – a folytonossági elmélet tudományos cáfolatával – kötelessége is a románság erdélyi kezdeteinek tárgyilagos bemutatása, levéltárainak ilyen szempontból való beható átvizsgálása s a napfényre kerülő s már kiadott történeti forrásanyag módszeres rendezése és feldolgozása. A kérdés lényege egyébként az, hogy a folytonossági elmélet elvetésével, a ma rendelkezésünkre álló forrásanyag értelmében, a románság erdélyi jelentkezésének időpontja a középkor végére tolódik ki, térfoglalása csak a középkor legvégén ölt nagyobb méreteket, e térfoglalás jelentékeny része meg éppen az újkorra esik. Sajnos az újabb kori román betelepülés kérdésének forrásanyaga ma még tá- volról sem annyira felderített, mint a középkori betelepülésé Szabó T Attila: A románok újabb kori Szabó T Attila: A románok újabb kori erdélyi betelepülése A ROMÁN NÉP erdélyi betelepülésének és térfoglalásának megvilágítása kétségtelenül az erdélyi román népiségtörténetnek magyar szempontból egyik legfontosabb fejezete, mert alapvető kérdésekre ad feleletet: honnan, mikor és hogyan került Erdély földjére a román népelem, milyen okok tehették lehetővé a betelepülést s milyen következményekkel járt a románság itteni térfoglalása. A kérdés lényege egyébként az, hogy a (román) folytonossági elmélet elvetésével, a ma rendelkezésünkre álló forrásanyag értelmében, a románság erdélyi jelentkezésének időpontja a középkor végére tolódik ki, térfoglalása csak a középkor legvégén ölt nagyobb méreteket, e térfoglalás jelentékeny része meg éppen az újkorra esik. Sajnos az újabb kori román betelepülés kérdésének forrásanyaga ma még távolról sem annyira felderített, mint a középkori betelepülésé .... SZOLNOK-DOBOKAVÁRMEGYE MONOGRAPHIÁJA Az erdélyi románok a középkori magyar oklevelekben

22 A románság földesúri pártolása
Szabó T Attila: A románok újabb kori erdélyi betelepülése Szabó T Attila: A románok újabb kori erdélyi betelepülése A XVII. SZÁZAD ELEJÉNEK PUSZTÍTÁSAI után a mintegy félévszázadnyi viszonylagos csend tehát a tömeges román betelepülés időszaka. A hanyatló önálló erdélyi fejedelemség utolsó évtizedeiben megint újabb pusztítások seprik végig Er- délyt. Ezek közül a II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata nyomában Erdélyre küldött török és tatár bosszuló hadak, később pedig a XVIII. század elején a kuruc-labanc pusztítások tettek legtöbbet a magyar lakosság fogyasztásában. E pusztítás nagyságát megint csak akkor tudom egy ilyen rövid összefoglalás keretében jobban szemléltetni, ha a hozzánk közeleső területek pusztulására terelem rá a figyelmet. Egyik históriásének-írónk, Kőröspataki B. János például »Erdély- nek és Magyarországnak szörnyű romlásáról és az népeknek rabságba viteléről való rövid históriá«-jában leírja Kalotaszeg pusztulását is. Közvetlen közelünkben Gyalu és Bánffyhunyad pusztulását emeli ki, de máshonnan tudjuk, hogy ugyan- akkor elpusztult Kőrösfő és hihetőleg még több kalotaszegi község is. Alighanem igaza van Kőröspatakinak, aki valóban röviden így foglalja össze e terület pusztulását: Együtt veszél véle te is Kalotaszeg, Kiben az ifjúság volt mint virágsereg, Belőled elvitt nép mostan csak kesereg, Kiknek étek-itok az keserű méreg.9 E második nagyobb pusztulás a századeleji első után megpecsételte nehány kalotaszegi magyar község sorsát. Ekkor apadt meg a kalotaszegi községek magyar lakossága, ekkor s a rákövetkező kuruc korszakban pusztulhatott el véglegesen a már előbb említett Bánffyhunyad melletti Remete is. A távolabb eső falvak magyar lakossága ekkor kezd a rosszabb földű, hegyesebb, erdősebb területekről a völgyek felé húzódni, helyükbe a havasalji román falvak lakói, illetőleg a havasi román pásztorok nyomulnak. Így néptelenedik el és a XVIII. század végéig el is románosodik egy kalotaszegi Árpád-kori magyar település: Deréte is. A ma már teljesen román faluban azonban még most is megmutatják az érdeklődőnek a »magyar« (= református) templom helyét. Az egészében elpusztult vagy megfogyatkozott községek mellett a többi kalotaszegi falu is szenvedett e válságos században. Sok község lakói panaszolhatták volna el azt, amit 1798-ban a bábonyiak mondanak földesurukhoz, gróf Vass Sámuelhez írt kérvényükben: »Az veszedelmes, gonosz időkben s az országnak sok viszontagságaiban és változásaiban« helységükkel együtt sok-sok magyar helység és eklézsia pusztult el, de a kevesen megmaradtak hazajöttek, új életet kezdtek, itt-ott újra megszaporodtak. A pusztulás azonban nagyobb volt s a már ott lévő románság jobban szaporodott hogysem a magyarság felvehette volna vele számban a versenyt. Különben is a XVII. század utóján a pillanatnyi számbeli erőre kapás megtorpant az újabb viszontagságok és veszedelmek jöttén. Ez jórészben a XVII. század végi és a XVIII. század eleji kuruc-labanc veszedelem és a pestis volt. Amit az egymás párthívei vagyonában, jobbágyaiban is pusztító kuruc és labanc megkímél, megtizedeli, megötödöli, harmadolja vagy másodolja a pestis. A betelepülő románság előtt tehát a XVII. és a XVIII. században a törökkel, tatárral, Bástával és havasalföldi románnal együtt versengve a kuruc-labanc és a pestispusztítások vágnak utat. A pestis pusztításaitól is elsősorban a hadak útjában lakó magyarság szenved. Ennek a vésznek arányaira nézve csak néhány Kolozs megyei adatot sorolok fel az körüli pestisről: Visán 292, Alsószováton 229, Faragón 173, Tancson 170, Pusztakamaráson 170, Szováton 144 és Kisfülpösön 148 ember esett e pusztításnak áldozatául. Ez pedig azt jelenti, hogy a fenti, jobbára magyar községek lakosságának négyötöde, háromnegyede, olyiknak legalább is fele elpusztult. Hogy ez milyen hatással lehetett aztán a népiség kicserélődése terén, arra nézve jellemző adatot idézhetek éppen az aránylag kisebb pusztításon átesett Szász- vagy Kisfülpösre vonatkozó 1772-i vallatásból. »...Mivelhogy (a faluból) a szászok elpusztulván, a magyar ülte volt meg, a magyar is ennek utánna elpusztulván, Musnai Bán Pál templomhelyet adván az oláságnak, az oláság megszaporodván, olá papot hoztanak, magyar pap nem lévén, ők (ti. az oláhok) azóta papjuknak mind rétet, mind szántóföldet adtanak a falu közönséges (közös) földéből, a mienknek (ti. a reformátusnak) pedig nem adtanak mind e mai napig... a szentandrási fordulóban... az oláhok adtanak a magok papjoknak, a magyarok itt is föld nélkül maradtanak, sőt még a magyar eklézsiának is elvették felét a Rósás nevezetű helyben, amelyet ma is bír az unitus olá pap. A románság földesúri pártolása KISFÜLPÖS ESETE nem egyedülálló ez időben. Másutt is megtaláljuk, hogy a jövevények így erőre kapva, számbeli súlyukban megnövekedve, elbizakodva, az egyre fogyó magyar és szász lakosság kezéből szépszerivel, de erővel is kivették a földet és saját egyéni vagy közösségi céljaikra fordították. Mindez természetesen nem történhetett meg a földesúr segítsége vagy legalább is jóindulatú elnézése nélkül. Nem is történt ez másként, mert ezt a jóindulatot eleve biztosította az, hogy a birtokosoknak földjeik műveléséhez munkaerőre volt szükségük. Márpedig a betelepülő románság engedelmes és hajlítható munkaerőnek bizonyult; alkalmasabbnak és felhasználhatóbbnak, mint a számbelileg úgy is megfogyatkozott magyar jobbágyság. Nemcsak az erdélyi népiségtörténet mai kutatójának, hanem az egykorúaknak is feltűnt az, hogy a magyar nemesség bizonyos ellenszenvvel viseltetett magyar jobbágyaival szemben és előnyökben, kedvezményekben részesítette a románt. »E szörnyű folyamat kiindulópontja – az egykorú erdélyi megfigyelő véleménye szerint – a magyar paraszt makacs természetében keresendő, mely képtelenné teszi a földesúri terhek oly készséges, görnyedt vállakkal hordozására, miként a románoktól tapasztalható. A magyar jobbágy ezenkívül – anyanyelve és szabadságban élő rokonai segítségével – ismeri a törvények előírásait, tudja, milyen szolgálatokkal tartozik földesurának s ezért a jogtalan követeléseket rendszerint megtagadja. Ez a magaviselet a földesurat arra készteti, hogy magyar jobbágyát telkéről eltávolítsa s helyébe román családot telepítsen.« Az egykorú szemlélő észrevételén nincs mit megcáfolni és nincs mit magyarázni. Az erdélyi magyar nemesség ajkán még a múlt században is valóban közmondásszerű szólás volt: »Oláh jobbágy zsíros bödön, magyar jobbágy veszekedő társ«. A román jövevények iránt való rokonszenvet nagyban megnövelte az, mikor a XVIII. századfordulón a románság egy jó része a római egyházhoz csatlakozott. A görög katolikus románnak a más vallású magyarral szemben való megerősítése most már egyetemes katolikus egyházi érdek is. Hiába tiltakozik például a dési tanács a XVII. század végétől jelentkező román jövevényeknek a városban való letelepülése ellen, a katolikus gróf Kornisok és a még buzgóbb Henterek a XVII.század végére felsőbb nyomással kierőszakolják a várostól a románok betelepülési engedélyét. A dési görög katolikus templomban egészen az 1919-i uralomváltozásig őrizték is hálából a Henter-család címerét.15 A XVII. SZÁZAD ELEJÉNEK PUSZTÍTÁSAI után a mintegy félévszázadnyi viszonylagos csend tehát a tömeges román betelepülés időszaka. ....»Az veszedelmes, gonosz időkben s az országnak sok viszontagságaiban és változásaiban« helységükkel együtt sok-sok magyar helység és eklézsia pusztult el, de a kevesen megmaradtak hazajöttek, új életet kezdtek, itt-ott újra megszaporodtak. A pusztulás azonban nagyobb volt s a már ott lévő románság jobban szaporodott hogysem a magyarság felvehette volna vele számban a versenyt. Különben is a XVII. század utóján a pillanatnyi számbeli erőre kapás megtorpant az újabb viszontagságok és veszedelmek jöttén. A XVII. század végén II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata nyomában Erdélyre küldött török és tatár bosszuló hadak, később pedig a XVIII. század elején a kuruc-labanc pusztítások tettek legtöbbet a magyar lakosság fogyasztásában A románság földesúri pártolása .... a birtokosoknak földjeik műveléséhez munkaerőre volt szükségük. Márpedig a betelepülő románság engedelmes és hajlítható munkaerőnek bizonyult; alkalma- sabbnak és felhasználhatóbbnak, mint a számbelileg úgy is megfogyatkozott magyar jobbágyság. bizonyos ellenszenvvel viseltetett magyar jobbágyaival szemben és előnyökben, kedvezményekben részesítette a románt. .....a vármegyékben, és a székely székek területén is kirívóan látszanak e román jobbágypártoló magatartás népiségtörténeti következményei.

23 ROMÁNOK Szabó T Attila: A románok újabb kori erdélyi betelepülése A román pásztorok és jobbágyok vándorlása MINDEDDIG SZÁNDÉKOSAN NEM SZÓLTAM bővebben arról, hogy honnan, milyen területről települt be Erdély földjére a románságnak az a része, amelyet újabb kori betelepülőnek kell tartanunk. Nyilvánvaló dolog, hogy Erdélynek már a középkor utóján is tekintélyes román lakossága volt. Szolnok-Doboka megye északi fele, Beszterce-Naszód megye északkeleti lakott része, az Erdélyi Érchegység vidéke, Brassó, Fogaras, Szeben és Hunyad megye tekintélyes része tele volt szórva már a középkor végén román telepekkel. A hadak és a pestis pusztító útjától messze, az eldugott patakvölgyekben, meg havasok alján meghúzódó románság természetes emberszaporulata e nép számára hatalmas kirajzási lehetőségeket biztosított. Mikor aztán az előbb legalább nagy vonásokban jellemzett pusztítások és pusztulások bekövetkeztek, e szaporulat kiáramlott a völgyekbe is, az eddig románoktól nem lakott területek felé. A Kőrös-vidék kalotaszegi része például jobbára a Gyalui havasok aljában meghúzódó kis román falvak lakosságából fogadott be rajokat. Úgy látszik azonban, hogy a Gyalui havasok keleti lábánál már az újkor elején is meglévő román vagy részben román falvak, mint amilyen pl. Hideg- és Melegszamos (régen Hévszamos) is, elsősorban a havasokon át Abrud és Topánfalva vidékéről átszivárgó román pásztornépséggel frissültek fel. Innen jutott többek között a XVIII. század közepén a Nagykapus feletti Gesztrágyra és a Kőrös völgyében fekvő Csucsára is. A gyalui uradalom XVII. század közepén történt összeírásaiból tudjuk, hogy ekkor még hatalmas, egész Biharig terjedő erdőségek tartoztak Gyalu várához. Ez erdőségek tisztásain Topánfalva környékéről, az Aranyos forrásvidékéről való román pásztorok legeltettek bizonyos, a juhok és disznók száma szerint megszabott szolgáltatások vagy egyébként megállapított évi fizetség ellenében. E pásztorok letelepülései révén keletkeztek a Gyalui havasok román községei, nem előbb mint a XVIII. század első felében. A gyalui uradalom összeírásai itt még 1720 táján is csak valamelyik havasalji községhez tartozó havasi részeket emlegetnek és nem külön román községeket. Emellett azonban már a XVII. század elejéről kimutathatjuk, hogy Erdély lakossága egyelőre pontosan meg nem állapítható mértékben szaporodott a román fejedelemségekből jövő betelepülőkkel is. A déli részekbe inkább Havaselvéről (Olténia, Munténia), a Székelyföldre, Közép- és Észak-Erdélybe meg inkább Moldvából jöttek bevándorlók. Ezek azonban sokszor nem felejtik el szülötte földüket, vissza-vissza kívánkoznak, sőt vissza is vándorolnak őseik földjére. Ha letelepednek, nem egyszer ki is kötik, hogy szabad visszamenniök régi lakóhelyükre. Például mikor 1646-ban a Kolozs megyei Szilkuton Gerendi Márton halálával számba veszik az ottani részbirtokot, két zsellére, Moldován Tódor és Mihály neve után odaírják az összeírók: »Ezek a zsellérek negyedik hétben szolgálnak, úgy kötötték magokat, hogy Moldovába hazamehetnek, ha akarnak, de másuvá nem me- hetnek.«22 Megtörténik az is, hogy a betelepülő nincs megelégedve az új települési hellyel vagy valami törvénytelenséget követ el, ekkor minden kötés vagy szerződés ellenére szökik, amerre lát. A román fejedelemségek kizsákmányoló, szinte rabszolgatartó bojárgazdálkodása elől Erdélybe menekülő román tömegek így teljesen megbolygatják az erdélyi jobbágy- vagy zsellérlakosságot is. A pusztítások követ- keztében amúgy is megzavart régi lakosságot mindegyre vándorlásra ösztökéli a megélhetés nehézsége, az udvarbírák és tisztek kapzsisága, kegyetlenkedése. A régi lakosság még jobban szenved, mint az újonnan megtelepülni akaró, hiszen az újat kezdetben dédelgetni kell, hogy megmaradjon. Nagyarányú jobbágyszökések, -ván- dorlások jellemzik a XVII–XVIII. századi Erdély népiségtörténeti helyzetképét. Az elszököttek új helyükön nevüket is megváltoztatják, hogy rájuk ne akadjanak. Például az Erdélyi Múzeum báró Szentkereszthy levéltárának egy évi for- rásából tudjuk, hogy valamikor a megelőző években a Havasalföldről Zágonba jött mint szabad ember Dombucza Sztojka, ott megtelepedett, fia, Dombucza Fatuly néven elszökik, mikor kerestetik, már a Partiumban, Zilahon lakik és Szőcs vagy másként Fosztó Jánosnak hivatja magát.23 Az ilyen névváltoztatásnak se szeri, se száma. A román jobbágy vagy zsellér, mint az előbbiekből is láthatjuk, magy Erdélynek már a középkor utóján is tekintélyes román lakossága volt. Szolnok-Doboka megye északi fele, Beszterce-Naszód megye északkeleti lakott része, az Erdélyi Érchegység vidéke, Brassó, Fogaras, Szeben és Hunyad megye tekintélyes része tele volt szórva már a középkor végén román telepekkel. A hadak és a pestis pusztító útjától messze, az eldugott patakvölgyekben, meg havasok alján meghúzódó románság természetes emberszaporulata e nép számára hatalmas kirajzási lehetőségeket biztosított. Mikor aztán az előbb legalább nagy vonásokban jellemzett pusztítások és pusztulások bekövetkeztek, e szaporulat kiáramlott a völgyekbe is, az eddig románoktól nem lakott területek felé... Emellett azonban már a XVII. század elejéről kimutathatjuk, hogy Erdély lakossága egyelőre pontosan meg nem állapítható mértékben szaporodott a román fejedelemségekből jövő betelepülőkkel is. A déli részekbe inkább Havaselvéről (Olténia, Munténia), a Székelyföldre, Közép- és Észak-Erdélybe meg inkább Moldvából jöttek bevándorlók.

24 Szabó T Attila: A románok újabb kori erdélyi betelepülése
letén is kirívóan látszanak e román jobbágypártoló magatartás népiségtörténeti következményei. A székelység között eredetileg nem volt jobbágyság. Csak később honosodott meg a szabadságához ragaszkodó székelység sokszor panaszolt sérel- meként a nagyobb székely földesúri birtokokon a jobbágyság és zsellérség intéz- ménye. Természetesen e jogfosztás nyomában keletkezett kisebb tömegű székely jobbágyság nem volt elégséges ahhoz, hogy kielégítse a székely nagybirtok mun- kaerő-szükségletét. Ennek következménye az, hogy a XVII. század vége felé a Szé- kelyföldre is kezd beszivárogni a románság. A birtokosok szívesen látták őket, csak a székelység nem nagyon örvendett a rendetlen életet élő, a más tulajdona tisz- teletének elvével akkor még nem nagyon ismerős jövevények betelepülésének. Mi- kes Kelemen faluja, Zágon például 1721-ben olyan veszedelmesnek tartja a falu határán jelentkező románságot, hogy végzést hoz ellene: »...Mivel falunkban sok jövevény oláhok mind az mult esztendőben, mind penig ez jelenvalóban származ- tatnak, kik miatt is az elmult esztendőben határunkon s falunkban is s mar- háinkban sok kárunkat tapasztaltuk lopás miatt, azért végeztük mind közönségesen falustól megegyezvén, hogy ez napságtól fogva valamennyi marhabeli kár falunkban és határunkon az lopás miatt történik, azt közönségesen az itt lakos oláhok fizessék meg, ha az tolvajt az falunak kezébe nem adhatnák; hogyha penig az tolvajt, az ki miatt az lopás esik, az falunak kezében adhatják, az falu tartozzék kezihez venni az tolvajt, és így az oláhok az kár fizetéstől immunisok lésznek, ha megbizonyo- sodik, hogy az lopás amiatt az ember miatt lött, az kit ők kézhez adnak.«19 A románság ellen azonban csak olyan helyeken tudott védekezni a székelység, ahol a szabad székelység többségben volt. Itt, ha le is telepedett és meg is gyö- keresedett a román betelepülő, utódai már elszékelyesedtek. A székelyek román voltának Jorga Miklóstól és másoktól tudományosan is bizonygatott meséje az ilyen szórványos elszékelyesedés helytelen értelmezése és szándékos megnagyítása révén keletkezett. A székely falvak maguk nem szívesen fogadták be a románságot. Meg- erősödni és elszaporodni csak ott tudott, ahol a nagyobb földesúri birtokok is se- gítették a folyamatot. A románság erőre kapásának jellegzetes területe Gyergyó. Itt, a gyergyói lapály kiszélesedő medencéjében a székely községek a XVI. század végéig már mind kialakultak. A mai Gyergyó területén vannak azonban román községek is, de ezek jobbára bent a havasok irtásain, a félreeső folyóvizek völ- gyeiben keletkeztek. Lenn a Maros völgyében a XVIII. század végéig csak két román település létesült, délen Vasláb, északon meg Várhegy vagy Várhegyalja. Mindkettő a szárhegi gróf Lázár-család telepítésének eredménye. A többi román község, illetőleg település részben a Maros mellett, részben a Kisbeszterce meg a Békás és mellékvizei mellett mind a XVIII. század legvégén, illetőleg a XIX. század folyamán keletkezett és erősödött meg. Legtöbbje még ma sem olyan zárt faluformában élő települési közösség, mint amilyenek például a Maros meden- céjében, a gyergyói síkság székely falvai. A havasokon legeltető román pásztorok irtásokba telepedett, össze nem függő szórványtelepüléseinek elpettyegtetett foltjai tartoznak egy-egy központi maghoz; itt is gyakran a központi település a másod- lagos és nem a havasokban elszórt házcsoportokból álló szórványtele

25

26 XVIII. század Habsburg uralkodói

27 III. Károly Helytartótanács Rendi országgyűlés Nemesi vármegye
III. Károly: ig Habsburg uralkodó, békét hozott a szabharc után (rendeknek csak az adók és az újonclétszám megszavazása maradt. Helytartótanácsot hozott létre, ezzel a közigazgatásban teret nyert. Helytartótanács: 1723-ban létrehozott magyar kormányszék, mely a magyar belügyet irányította (kiv. pü és igazságügy. Modernizálta a közigazgatást, leginkább a köznemesek vettek részt az ügyintézésben tól Budán működik Pozsony helyett. Igazságszolgáltatás reformja: áll. bíróságok a 4 kerületi tábla a Királyi Tábla a 7személyes Tábla. 1722/23-as ogyn elfogadják a Pragmatica Sanctiót. Nincs erőszakos ellenreformáció, de a kat. egyházat jobban támogatta. Az uralkodó első intézkedései igazolták is e szavak komolyságát: 1712 tavaszára országgyűlést hívott össze, magyar királlyá koronázása alkalmából pedig hitlevelet adott ki, s Esterházy Pál nádor halálát követően újra betöltette a nádori méltóságot. A szatmári megállapodás ígéretei is törvényekké lettek. 1716-ban meghalt egyetlen fia, így veszélybe került az örökösödés. Törvényt hozott hát a Habsburgok nőági örökösödésének biztosítására; ez volt a híres Pragmatica Sanctio, amit 1722-ben az összehívott magyar országgyűlési rendek is elfogadtak Pozsonyban. A Pragmatica Sanctio kimondta, hogy az osztrák örökös tartományokban és Magyarországon azonos legyen az uralkodó a Habsburg-ház öröklődési szabályai szerint. Ez nemcsak a dinasztia nőági trónöröklési jogát biztosította, hanem azt is, hogy a Habsburgok dönthessék el, hogy ki legyen a magyar király. III. Károly törvényt hozott az állandó hadseregről is, amely kimondta, hogy a hadsereg az országgyűléstől független, az uralkodó irányítása alatt áll. A költségeket a jobbágyok állták, így ilyen a nemesi adómentesség megmaradt. Az eleinte barátságos III. Károly később már magyarellenes politikát folytatott. Igyekezett Magyarországot minél jobban bekapcsolni a Habsburg Birodalomba, érvényesítve a központi akaratot. Tanácsadó testületével Bécsből kormányzott, döntéseit pedig a magyar kancellária közvetítette és 1723 között többszázezer német parasztot telepített Budára és környékére, de Tolna, Baranya és Somogy megyékbe is. A törököktől visszafoglalt Temesi bánság és a Rákóczi-szabadságharc idején elpusztított északnyugat-erdélyi terület is hasonlóan járt. Az utóbbi területeken a magyarok számára tilos volt a letelepedés. A korlátozó intézkedéseket Mária Terézia – miután a magyar nemesek kiálltak mellette – részben feloldotta. Korszerűstette az államigazgatást, Az erőviszonyok az udvar oldalára tolódtak Helytartótanács magyar belügyet irányította Ellensúlyt a királyi hatalommal szemben Rendi országgyűlés Nemesi vármegye Protestánsüldözés durvább formáihoz nem tért vissza de továbbra sem biztosított egyenlő jogokat a protestánsokat leányági örökösödés Pragmatica Sanctio Magyarországa birodalom Lajtán túli területeivel együtt öröklődött, de saját törvényei szerint kormányozták

28 Mária Terézia (1717. május 13. , Bécs - 1780. november 29
Mária Terézia (1717. május 13., Bécs november 29., Bécs) Magyarország Habsburg-házi uralkodója 1740 és 1780 között. III. Károly leánya ben hozzámegy Lotharingiai Ferenchez, 16 gyerekük születik. Magánélete állítólag férje haláláig kiegyensúlyozott volt, azonban 1765 után csak gyászruhát hordott, fekete szegélyű levélpapírokat használt a levélíráshoz, és igen pesszimistán látta a világot. Visszavonult életének és határozott keménykezű politikájának következtében amikor Mária Terézia meghalt, nem gyászolták túlságosan. Későbbi időkben azonban uralkodásának korszaka pozitív megítélést kapott. Mitöbb, ma már a tetterő szimbólumává vált Ausztriában, és már a 19. században is több szobrot állították tiszteletére. nagyothallott, vagyis kezdeti siektség is beállt nála. Emiatt sokszor nem hallotta, amit mondanak neki... Feledékeny lett, ugyanazt az utasítást többször is kiadta,mert elfelejtette, h már szólt, az udvaroncok pedig szolgálatkészen rohantak telejsíteni ismét és ismét -ebből is sok zavar lett. Végül már senkivel és semmivel sem foglakozott, csak az imáival." Mária Terézia

29 Kettős vámrendszer Kaunitz 1767 Úrbérrendezés Állami oktatás 1777
1767: Mária Terézia kiadja az úrbéri rendeletet (urbáriumrendelet). Szabályozta a jobbágyok terheit, jogait és a jobbágytelek nagyságát. A rendelettel könnyíteni akarta a jobbágyok helyzetét, de volt, ahol csak nehezítette a megélhetést. 1777: Mária Terézia kiadja a Ratio Educationist, az alsó és középoktatást szabályozó rendeletet éveseknek kötelező az iskola, központilag kiadott tankönyvből tanuljon. (Felvilágosult abszolutizmus legmaradandóbb) reformja. Oktatáspolitika: A Habsburg kormányzat reformpolitikájába az oktatás átalakítása is beletartozott, ezért 1777-ben Mária Terézia kiadta a Ratio Educationist. (Az állam beleszólását az oktatásba nevezzük oktatáspolitikának). Úrbérrendezés: Csak a jobbágyok kezében lévő úrbéres telkek voltak adókötelesek, ezért a majorság előretörése  (és ezzel az adóalap csökkenése) ellen Mária Terézia kiadta az Urbáriumot. 1754-ben Kaunitz (pénzügyminiszter) javaslatára létrehozta a Vámrendeletet. Ez egy merkantilista elvekre épülõ vámhatár volt. Eszerint két határ létezett a birodalomban. Az egyik volt, ami az egész irodalmat körülvette, erre az volt a jellemzõ, hogy az ipari termékekre nagyon magas vámot szabott ki, de az alapanyagok behozatalát nem annyira korlátozta. Ezzel az volt a céljuk, hogy az iparcikkeket exportáljanak. A másik vámhatár a magyar és az osztrák határ között volt. Itt a magyar termékek közül az iparcikkekre magas volt a vám, de a behozott iparcikkekre pedig alacsony, ezzel ellentétben a mezõgazdasági termények kivitele a magyaroknak volt kedvezõbb, a behozatalát pedig védték. Ez az intézkedés a magyar gazdaság agrárjellegét erõsítette. Urbárium (jobbágyterhek maximálása, rögzítette a majorsági és az úrbéres földek arányát – a rendek ellenkezésének ellenére), 1777: Ratio Educationis (egységes, állam irányította iskolarendszer, tanterv), igyekezett megtartani a magyarok bizalmát a dinasztia iránt (Theresianum, nemesi testőrség, területek, Szent Jobb) Kettős vámrendszer A magyar gazdaság agrár jellegét erősítette, az ipar az osztrák és cseh területeken fejlődöt 1767 Úrbérrendezés Jobbágyok terhek maximálása Rögziti a majorsági és úrbéri földek arányát Állami oktatás 1777 Növelte az állami iskolák számát Erősítette az állam felügyeletét az egyházi iskolákban Kísérletet tett az egységes tananyag bevezetésére, gyakorlatiasabbá tette a tananyagot

30 1765-től az uralkodók rendeletekkel igyekeztek felzárkózni Szerették volna eltörölni a kiváltságokat. a fejlett nyugathoz. (társadalmilag és gazdaságilag). Közigazgatás korszerűsítése, iparpártolás, iskolarendszer, és a közegészségügyet vették célba. Beavatkoztak a jobbágy és a földesurának viszonyába. Mária Terézia 1765-ben társuralkodónak maga mellé vette fiát II. Józsefet. Sem ő sem a fia nem hívott össze országgyűlést Fia, II. József ideológiai, reformeri kötődése erősebb volt. Többnyire hasznos és előremutató, de számos esetben túlzó és a nemzeti alapokat kikezdő reformjait türelmetlenül kívánta megvalósítani, igyekezett eltörölni minden történelmi akadályt, ami elképzeléseinek útjában állt. Erőszakkal végrehajtott reformok ritkán lehetnek eredményesek. Aki ezzel próbálkozik, rendszerint kevesebbre jut, mint az óvatosan haladó. II. József példája is ezt bizonyítja. Be kellett látnia, hogy akaratát nem tudja keresztül vinni, és majdnem minden intézkedését vissza kellett vonnia. A felvilágosodás terjedésének nem kedveztek a francia forradalom eseményei sem, a haladni vágyókat is megriasztották a véres kilengések. A politika megmerevedett. Minden haladásnak, reformnak ellenségévé vált. Ennek következtében a magyar nemzeti reformvágyaknak külön utat kellett keresniük. A következő században már a magyar reformkorról beszélünk, amely a nemzeti fejlődés önálló útjára lépett. A felvilágosult abszolutizmus korát Magyarországon Mária Terézia uralmának második felétől 1765-től II.József haláláig 1790-ig számítjuk.

31 II. József 1780-1790 Birodalom egyesítése modernizálás Nyelvrendelet
jobbágyrendelet Türelmirendelet Belső és külső válság : II. József német-római császár (1765), a "kalapos király". Rendeletekkel kormányzott. II. József: „kalapos király” (nem koronáztatta meg magát, h ne kelljen a magyar törvényeket figyelembe vennie) ig uralkodott. Egységes birodalmat akart, rendeletekkel kormányzott. Türelmi rendelet (uralom az egyház felett)(1781): szabad vallásgyakorlás az evangélikusoknak, kálvinistáknak és a görögkeletieknek. Jobbágyrendelet (1784 – előzmény: Horea és Closca parasztfelkelés Erdélyben): a parasztok költözhettek, tanulhattak és örökíthették javaikat. Nyelvrendelet (1784): német nyelv az államnyelv (ellenállást váltott ki). Támogatói a jozefinisták, a törökellenes háborúban megbetegedvén szinte az összes rendeletét visszavonta. Vallási türelem: II. Józsefet ez az elv is vezérelte, amikor kiadta a Türelmi rendeletet (1781). Meg akarta szüntetni az alattvalókat elválasztó akadályokat, hogy egységes birodalom jöhessen létre és ennek a felekezeti különbségek sem állhattak az útjukba. Államnyelv: A köznyelven kívüli hivatalos nyelv egy országban (hivatalokban, oktatásban stb) (II. József nyelvrendelete, fentebb). Feladta reformjait II. Lipót

32 Érettségi feladatok

33 2010 május/ 5. A feladat a XVIII. századi Magyarország népesedési viszonyaira vonatkozik. Válaszoljon a kérdésekre! (Elemenként 0,5 pont.) a) Nevezzen meg egy olyan népcsoportot, amelyet a XVIII. században a határokon túlról telepített be az állam Magyarországra! ……………………………………… b) Nevezzen meg kettőt a telepítést szervező, irányító, abban érdekelt tényezők közül! ……………………………………… ……………………………………… c) Soroljon fel két olyan népcsoportot, amelynél jelentős volt az önkéntes, szervezés nélküli bevándorlás is! ………………………………… ………………………………………

34 41,6% egyéb 1,6% szerb 6,8% német (szász, sváb) 10% horvát 9,6% ruszin 3,5% 10,7% román 16,2% A Magyar Királyság etnikai összetétele Erdéllyel; 1790

35 d) Egészítse ki a kördiagram jelmagyarázatát a meg nem nevezett két nép nevével!
41,6% : ……………………………………… 10,7%: ……………………………………… e) Soroljon fel további két (az „egyéb” kategóriába tartozó) népcsoportot, amelynek kisebb közösségei éltek az ország területén! ……………………….. …. ………………………………. f) Húzza alá, mennyi volt a magyar anyanyelvűek száma az 1787-ben összeszámlált 9,3 millió országlakosból! 3,9 millió ,16 millió ,7 millió

36 É-2008 TT Megállapítja, hogy a XVIII
É-2008 TT Megállapítja, hogy a XVIII. századi újrabenépesítés hátterében a XVI–XVIII. századi háborúk és a török hódoltság hatására bekövetkezett népességfogyás áll (a korszak a Rákóczi-szabadságharc bukása és II. József uralkodása ideje), vagy utalhat arra, hogy a telepítések és a belső vándorlás elsősorban az ország alig lakott középső, illetve déli területeire irányultak. (Rögzíti, hogy a pusztítások elsősorban a déli és középső területeket érintették)A betelepítések során állami és földesúri érdekek érvényesültek, az állam és a földbirtokosok elsősorban idegen (főleg katolikus sváb/német) lakosokkal kívánták benépesíteni a lakatlanná vált területeket, államot elsősorban munkaerőhiány, illetve az adózók számának növekedése motiválta;A betelepülőket motiváló tényezők a szabad földterületek és a kedvezmények teremtette gyarapodás lehetősége vonzotta Magyarországra Alig