Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A modern bolgár irodalom története Menyhárt Krisztina.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A modern bolgár irodalom története Menyhárt Krisztina."— Előadás másolata:

1 A modern bolgár irodalom története Menyhárt Krisztina

2 A nemzeti bolgár irodalom fontosabb korszakai  A kezdetek ( sz.): Nemzeti öntudatra ébredés, történelem, nyelvi megújítás, iskolaügy.  Romantika és realizmus (1840-es évektől): irodalmi nyelv kialakulása, műfaji sokszínűség megjelenése (líra, próza, dráma), romantikus és realista szemlélet együtt.  Kiemelkedő teljesítmények: Hriszto Botev, Ivan Vazov és Aleko Konsztantinov.  Bolgár modernizmus ( ): individualizmus és nemzeti eszme szembenállása, előtérben a költészet, 3 szakasz:  A „Miszal”-kör: a bolgár individualizmus  A „Zveno”-kör: a szimbolizmus  A „Vezni”-kör: expresszionizmus.  Novellisták a két háború között: téma a bolgár falu, lelkiség, változás.  A városi költészet – a gép hatalma az ember felett.  Regényirodalom az as években.  Szatirikus irodalom ( es évek).  Posztmodernizmus, experimentális irodalom (1990-től).

3 A kezdetek – sz. eleje  Paiszij Hilendarszki (1721 – 1772): a Szláv-bolgár történelem szerzője, műve megírásának dátuma – 1762 – a bolgár újjászületés kezdete:  népnyelven írt bolgár történelem  az új bolgár irodalom első alkotása.  Szofronij Vracsanszki (1739 – 1813): A bűnös Szofronij élete és szenvedései (1805) – az első bolgár irodalmi mű szerzője:  az első bolgár önéletírás  műfajában és stílusában is egyedülálló mű.  Petar Beron ( ): a „Halas ábécé” szerzője (1824):  a bolgár művelődés alapjainak kidolgozója  a modern bolgár népoktatás úttörője.

4 Romantika és realizmus (1840-es évektől)  Jellemzők :  a nemzeti romantika és a folklór hatásának dominanciája;  a nemzeti irodalmi nyelv kialakulása a beszélt nyelvi változatokból;  a műfaji sokszínűség megjelenése,  a romantikus és realista szemlélet összefonódása.  Fontosabb alkotók:  Georgi Rakovszki (1821–1867), Erdei utas;  Petko Szlavejkov (1827–1895), Fejérlábú lány forrása;  Vaszil Drumev (1840–1901), Szerencsétlen család; Ivanko, I. Aszen gyilkosa  Dobri Vojnikov (1833–1878), Mi is az a civilizáció?  Ljuben Karavelov (1834–1879), Régi idők bolgárjai, Mama kedvence.

5 Hriszto Botev: „fényes villám a bolgár szellemi horizonton”  1848-ban született, tanító családjában, tanult Odesszában, tanítóskodott Besszarábiában és szülővárosában – lételeme a lázadás.  1869 és 1872 között Romániában él, tanít, emigráns lapok munkatársa.  1872-től Bukarestbe költözik és intenzív irodalmi és publicisztikai tevékenységet folytat, részt vesz a forradalmi előkészületekben.  1876 májusában a Radetzky hajó fedélzetén, 200 bajtársával együtt Bulgáriába megy, hogy részt vegyen az Áprilisi felkelésben, június 2-án veszíti életét.  Munkássága: 19 vers (1967 és 1975 között) és publicisztikai írások.  Költészete : a bolgár költészet egyik csúcsa, jellemző hangulat a szabadságvágy és a halálkeresés, a halálvágy helye: a Balkán.  Versei : Első szerelmemnek, Búcsú, Elégia, Harc, Hadzsi Dimitar, Vaszil Levszki felakasztása…  Publicisztika : alapos elemzések az aktuális világról, jelentős műveltségről, ismertekről és tájékozottságról árulkodnak. Művei : Politikai tél, Nevetséges sírás, Program helyett, A nép. Jellemző a maró gúny.

6 Iván Vazov – a bolgár irodalom pátriárkája  Iván Vazov (1850–1921)testesíti meg a legjobban a „nemzeti klasszikus” fogalmát:  a legnagyobb írói hagyaték szerzője – 22 kötet;  minden műfajban alkot;  nemcsak minden bolgárról ír, hanem minden bolgár is olvassa;  az első, külföldön is ismert/elismert bolgár író.  Élete :  Szülővárosában, majd Plovdivban tanul.  Többször emigrál Romániába, tanítóként, hivatalnokként dolgozik.  között Plovdivban alkot, itt írja meg legjelentősebb verseit, kisregényeit.  Önkéntes száműzetés Odesszában, ott írja a Rabigában c. regényt  1890-től telepedik le Szófiába, ahol élete végéig él és alkot.

7 Munkássága  Líra : Vazov elsősorban költő, a kezdetektől haláláig folyamatosan ír lírai műveket, több mint 2000 vers, 18 eredeti verses kötet szerzője:  Verses köteteinek fő témája Bulgária, a nemzeti történelem, a természet stb.  Legmonumentálisabb műve a Dal az elfeledtekről (1881/1884), mely 12 ódából áll, és a bolgár nemzet hőseinek állít emléket.  Csak élete vége felé osztja meg személyes érzelmeit (Érzem az orgona illatát, 1919).  Próza :  Elbeszélések: 1) megerősítik a hagyományos erényeket; 2) az új városi erkölcs kritikája; Jocó apó néz, Egy bolgár asszony, Jön-e stb.  Kisregények: legfontosabbak a Hontalanok (1883) és a Bácsikák (1885) – saját élmények;  Regények: Rabigában (1889/1894) – az Áprilisi felkelés előkészületei, kitörése és bukása egy kisváros szemszögéből – romantikával átszőtt realizmus, etnográfiai szempontból is hiteles kordokumentum.  Útleírások: a bolgár természeti szépségek patetikus leírása.  Dráma: fontos szerep a bolgár színház népszerűsítésében: Hontalanok, szatírák: Párbaj, Állásvadászok stb.

8 Realizmus, romantika nélkül: Aleko Konstantinov ( )  Jogász, újságíró, közéleti ember.  A 19. századi bolgár realista próza egyik legjelesebb képviselője.  Legfontosabb műve a Baj Ganyo (1895) c. nyitott regény, amelynek hőse a bolgár nemzeti irodalom legkarakteresebb „sötét” alakja. Ő a Homo balcanicus, a mű pedig a kor egyik jellemző embertípusának szatirikus összefoglalása, egyfajta társadalmi karikatúra.  Politikai ihletettségű karcolatok: mindenkit kipellengérez – a politikustól a megalkuvó kisemberig.  Útleírások – az utazás, a természetjárás, mint felszabadító tevékenység (Chicago-ig és vissza)

9 Új távlatok – a bolgár modernizmus  Az Újjászületés népközpontú szemléletét felváltja az emberközpontú világlátás („individualizmus” – a magányos egyéniség és a nemzeti közösség szembeállítása).  Az irodalomban a domináns nemzeti-társadalmi problematikát felváltja a egyéni-személyes problematika, az extrovertált megközelítési módot [a történelmi, a társadalmi és a természeti valóságra irányuló] pedig az introvertált [a szubjektív lelki világ felé irányuló].  A prózaírók helyett a költők kerülnek előtérbe, a próza is erősen lírikus hangvételű. A hős már az ember, és nem annyira a „bolgár ember”.  A modernista korszaknak 3 szakasza van:  A „Miszal”-kör: a bolgár individualizmus  A „Zveno”-kör: a szimbolizmus  A „Vezni”-kör: expresszionizmus

10 A „Miszal”-kör  A „Miszal” folyóirat ( ) köré szerveződött költői társaság, az első bolgár irodalmi csoport.  Tagjai dr. Krasztev, Pencso Szlavejkov, Pejo Javorov és Petko Todorov.  Jelentős társadalmi és kulturális változások, a tradíció találkozik az újjal, a modernnel.  Cél:  A nemzet irodalmi életének és ízlésének formálása és meghatározása, felzárkóztatása az európai értékekhez;  Meggyőződésük, hogy a nemzeti és az általános emberi együtt kell, hogy járjon;  Az irodalom célja az esztétikai élvezet, ezért nem tükrözheti a napi politikát;  A bolgár irodalom: igazodás a nagy irodalmi folyamatokhoz, az egyéni vonások és gyökerek megőrzése (folklór mint ihlet).

11 Pencso Szlavejkov és Pejo Javorov  Pencso Szlavejkov ( ) a modern bolgár irodalom vezető személyisége, a modernizmus harcosa; az európai irodalmi és filozófiai irányzatok szószólója.  Sokszínű irodalmi tevékenység: lírai, epikus, szatirikus költészet, műfordítások, tanulmányok, cikkek, kritikák:  Líra: „Álom a boldogságról” (1906) – az út a születéstől a halálig;  Epikus dalok ( ) – folklórmotívumok, kultúrhéroszok, nemzeti sors filozófiája [Véres ének].  Pejo Javorov ( ) – szimbolista költő és forradalmár, az egyik legjelentősebb bolgár költő, a modern bolgár színház úttörője.  Dolgozik távírászként, majd (1900-tól) könyvtárosként és dramaturgként a szófiai Nemzeti Színházban, részt vesz a makedóniai felszabadítási mozgalomban.  Művei : Kaliopa, Örmények, Jégverés [régi irodalmi hagyomány, folklór hatása, lebilincselő költői nyelv]; „Álmatlanság”-kötet, a bolgár szimbolizmus első műve; szerelmi líra: Angyali üdvözlet (1906);drámák: Vitosa mellett; Mikor lecsap a villám (vissza a realizmushoz).

12 A Zveno-kör  A Zveno folyóirat január és május között jelenik meg, mégis itt találjuk a bolgár szimbolisták legjelentősebb csoportját – Teodor Trajanov, Dimcso Debeljanov, Nikolaj Liliev, Emaniul Popdimitrov, Hriszto Jaszenov, stb.  A bolgár szimbolizmusnak jellemző elve az antropocentrizmus, ami az alkotó individualista magányát testesíti meg, még a természet is homályos, a szimbolizmus a bolgár irodalom „éjszakai periódusa”.  Dimcso Debeljanov ( ), Koprivsticában született, gimnáziumot végez Szófiában, kishivatalnokként dolgozik, 1916-ban a fronton hal meg. Önálló kötetét 1920-ban barátai adják ki.  Versei: a bolgár irodalom leggyöngédebb lírikusa, verseinek hangulata a magány, a hontalanság, a passzív áldozati lét, a konfliktus a rideg valósággal, törekevés a vers kifejezésbeli és zenei tökéletessége iránt.  Témai az elveszett otthon: „Visszatérni a szülői házba; Emlékszel-e…; szerelem: Én így akarok emlékezni rád; magány: Alszik a város, Fekete ének.

13 A „Vezni”-kör  A szimbolizmus kiszorul, kialakul egy új fajta realizmus, egy szociálisan érzékeny szemlélet, illetve a modernizmus harmadik része – az expresszionizmus ihlette avantgárd irányzat.  Nincs műfaji preferencia, születnek prózai és lírai művek is.  Hriszto Szmirnenszki ( ) – „született költő és utolérhetetlen improvizáló”: a szimbolista költészet művészi kifejezőeszközeinek tökéletes használata és túlhaladása, egyszerre komoly és ironikus ábrázolás, világossá tett kifejezésmód. Fő eleme a tűz, a tavasz, a nap és a láng.  Művei : „Legyen nap”, „A város gyermekei”, „Téli esték”.  Geo Milev ( ) – az expresszionista avantgárd képviselője, aki más művészeti területekre is be akarta vinni ezt a irányzatot. Kritikus és antológiaszerkesztő: „A bolgár irodalom rövid története”, műfordító. A baloldali európai avantgárd hatása nála is érződik, erős rendszerkritika és forradalmi lendület árad műveiből, a hagyományos értékek (hazafiság) tagadása.  Művei : Pokol (1922); A harag napja (1922) és a Szeptember (1925).

14 Elin Pelin – a bolgár falu énekese  Dimitar Ivanov (Elin Pelin, ) a bolgár elbeszélés egyik mestere. Egyszerre tradicionalista és realista, de stílusát és ábrázolási módját tekintve nagyos is modern.  Szófia mellett született, a gimnáziumot nem fejezi be, rövid ideig tanító.  A világháborúig és azt követően elsőszámú prózaíróként tartják számon, még életében klasszikusnak számít.  Dolgozik a Nemzeti Könyvtárban, számos lap szerkesztője (köztük gyermeklapok), 1926 és 1944 között a Vazov-múzeum igazgatója.  Művei : Elbeszélések I-II. k. ( ); A kolostori szőlő alatt (1936); 3 kisregény: Tisztátlan erő (1909), A Gerákok (1911), Föld (1922). Nagyszámú gyermekirodalom.  Alakjai : elbeszélőként sosem hagyja el a falut, művészi világa a bolgár falu annak teljességében, természeti környezetében. Történetei egyszerűek, letisztult szerkezettel, hősei nagyon emberiek.

15 Jordan Jovkov – a hagyomány és a modernitás szintézise a prózában  Jordan Jovkov (1880–1937)a bolgár elbeszélés harmadik kiemelkedő egyénisége.  Szófiában tanul, Dobrudzsában tanítóskodik. Három háborúban is részt vesz. Dolgozik szerkesztőként, a háborúk után a bukaresti bolgár követség munkatársa.  Első írói sikereit a háborúk alatt írt háborús-novellák hozzák meg, már megmutatkozik elbeszélői tehetsége. Későbbi műveiben a dobrudzsaiak életének állít emléket: Utolsó öröm (1926), Esték az antimovi fogadóban (1928), Birtok a határon(1934) c. regény.  Egyik legkiemelkedőbb műve a Sztaroplaninai legendák (1927) elbeszélés-ciklus, ahol a főszereplők mágikus szépsége és hősiessége összefonódik a hétköznapi élet világával.  Az elbeszéléseket a sajátos történelmi hangulat jellemzi, a történetek túllépik a valós élet kereteit és legendává válnak

16 Az ember a gépek világában  Nikola Vapcarov (1909–1942)kivételes költői tehetség, egyszerre gyári munkás és értelmiségi, aktívan részt vesz kora irodalmi vitáiban.  A várnai tengerészeti középiskolában végez. Szakmunkásként dolgozik, belesodródik a munkásmozgalmi harcokba, a háború alatt pedig az ellenállási mozgalomba.  1942 márciusában elfogják és több társával együtt halálra ítélik és kivégzik.  Egyetlen verseskötete, melyet saját költségén kellett kinyomtatnia, 1940-ben jelent meg Motor-dalok címen  Vapcarov a gépek, a gyárkémények, a vonatok, a hajók költője, illetve az emberé, aki ezeket a gépeket uralja. Az új kor romantikáját a gépi, ipari valóságban látja.  Verseiben a legmodernebb kifejezőeszközöket használja.

17 Bolgár próza a II. Világháború után  Dimitar Dimov (1909–1966), állatorvos, az anatómia professzora. Érdekli a modern ember lélektana, a drámai történelmi háttér és a végzet asszonyai által generált szenvedély. Regényei : Benc főhadnagy (1938), Elkárhozott lelkek (1945), legjelentősebb műve a Dohány (1951), amely a kommunizmus esztétikai normái felett is győzedelmeskedik. Hősei összetett jelleműek, önmagukkal viaskodnak, tetteiket mély szenvedélyek fűtik.  Dimitar Talev (1898–1966) Zágrábban és Bécsben tanul, majd a szófiai egyetemen végez szláv filológia szakon. A Македония és Зора lapok szerkesztője után bebörtönzik, ami hatássál van írásaira. Regényei egyetlen témája Makedónia és szabadságért vívott harc, az elbeszélésben a Vazov-i hagyományt követi, hősei lelki világát és személyes drámáit már mélyebben és összetettebben ábrázolja. Művei : Vaskandelláber (1952), Preszpai harangok (1954), Illés-nap (1953), Hallom a hangotokat(1966).  Emilijan Sztanev (1907–1979) – a emberi lélek drámainak szakavatott kutatója, jeles bolgár animalista. Írt elbeszéléseket, történelmi regényt, állatokról szóló elbeszéléseket. Művei : Baracktolvaj, Vizen és erdőn át, Amikor a hó olvad, Cserniska, Antikrisztus, Iván Kondarev (regény).

18 Groteszk-szatirikus irodalom  Jordan Radicskov (1929–2004) elbeszélései és drámái groteszkek és merészek, történeteinek színtere Bulgária észak-keleti része, melyet az épp aktuális hatalom erővel próbált modernizálni. Szereplői a misztikus területet benépesítő abszurd alakok, a saját mesés és mitologikus világuk fogalmaival próbálják értelmezni a betolakodó külvilágot. Művei: Veszett hangulat (1965), Kecskeszakáll (1967), Puskaporos ábécé(1969). Színművei: Zűrzavar (1967), Január (1974), Repülési kísérlet(1979).  Sztaniszlav Sztratiev (1941–2000) A bolgár szatíra kiemelkedő alakja, próza- és drámaíró. Művei: Vadkacsa a fák között (1972), Tájkép kutyával (1977), A bolgár modell (1991). Sztratievnek köszönhető a bolgár színház hetvenes és nyolcvanas években végbement megújulása. Színművei: Római fürdő (1977), Velúrzakó (1979), Autóbusz (1982).  Ivajlo Petrov ( ) munkásságával szintén bekapcsolódik a 60-as évektől induló átváltozási folyamatba, nemcsak koncepcionálisan (Hullámzás, Farkashajsza), hanem hangvételében is: Mielőtt megszületettem és azután; Zavaros jegyzetek; Isten dolgai ( ) c. művei az élet értékrendjének parodisztikus – önironikus átgondolása.

19 Posztmodern tendenciák  1989-ben jelenik meg az Ars Simulacri antológia (Ivajlo Dicsev, Vladiszlav Todorov, Alekszandâr Kjoszev, Ivan Krâsztev), a Szintézis csoport posztmodernista filozófusainak és íróinak kötete;  Fontos szerepe van a bolgár kultúrának a posztmodernizmus irányába történő elmozdításában.  A kilencvenes évek irodalmának értékadó lapja az 1991-ben induló Литературен вестник (Irodalmi újság) hetilap. Ez a lap lesz az új irodalmi felfogás és az új irodalmi művek fóruma.  Az írók és költők új generációja jelenik meg.  A bolgár posztmodern költészet legjelentősebb képviselői: Ani Ilkov, Kiril Merdzsanszki, Zlatomir Zlatanov, Georgi Goszpodinov, Plamen Dojnov és Jordan Eftimov.  A prózaírók műveikben vegyítik a mágikus realizmus és a romantikus groteszk elemeit - Emil Andreev:Lomi történetek (1996), Borisz Minkov: Balladavadászok, avagy Scherzo cantabile (1999).  Kísérleti, vizuális költészet: Ivan Kulekov

20 Vizuális költészet: Ivan Kulekov

21 Sztefan Deszpodov: Posztmodernizmus és más hülyeségek  Hol volt, hol nem volt, fent a magas hegyek között volt egy falu, lakói – egyszerű népek. Olyan együgyűek voltak, hogy még hírét sem hallották Baudrillardnak, Roland Barthesnak, Foucaultról már nem is beszélve, viszont boldogságban éltek, mit sem törődve a dib-dáb hívságokkal. E békés életnek szempillantás alatt vége szakadt, amint posztmodernista siserehad zúdult be hozzájuk. Kiparancsolták az összes férfit, asszonyt s gyereket a falu piacterére, s elszónokolták, hogy attól kezdve nincs fel-le mászkálás az ormokon s bérceken, járjanak csak a vízszint szerint (…). Azt is kijelentették, hogy amin eddig az eszük járt, amit gondoltak, az merő dőreség, lévén, hogy az igazság éppen ellenkezőleg áll. (…) S ehhez hasonlókat bölcselkedtek sorra.  Míg a falubeliek csak ámultak és bámultak, a posztmodernek behalámolták mind az ételt, lenyeldekelték mind a bort, s ki merre látott, idegen honba messze távozott.

22 Köszönöm a figyelmet!


Letölteni ppt "A modern bolgár irodalom története Menyhárt Krisztina."

Hasonló előadás


Google Hirdetések