Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Társulások Magyarországon Jelen összeállítás célja az emelt szintű biológia tananyag részét képező legfontosabb hazai társulások bemutatása. Az anyag összeállítását.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Társulások Magyarországon Jelen összeállítás célja az emelt szintű biológia tananyag részét képező legfontosabb hazai társulások bemutatása. Az anyag összeállítását."— Előadás másolata:

1 Társulások Magyarországon Jelen összeállítás célja az emelt szintű biológia tananyag részét képező legfontosabb hazai társulások bemutatása. Az anyag összeállítását Gál Béla Biológia 12 tankönyvének (Mozaik kiadó, 2006) felosztásához és részletezettségéhez igazítva végeztem. Az amúgy nehezen tanulható anyagot térképekkel, kereszthivatkozásokkal, habitusképekkel, az említett fajok mindegyikét lehetőleg érdemben láttató illusztrációkkal igyekeztem tanulhatóbbá és élvezetesebbé tenni. Célom volt, hogy bemutatóm használóit mintegy „fotelból világot látni” hívjam. A potenciális vegetációtérkép Gr. Zólyomi Bálint munkája alapján a Kartográfiai Vállalat 1981-es munkája, mely a Növényföldrajz, társulástan és ökológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000) tankönyv mellékleteként állt rendelkezésemre. A térkép elektronikus részekre bontása saját munkám. Köszönet illeti a Terra Alapítványt, melynek szép, kiváló érzékkel elkészített fotóiból és leírásaiból többet is bevettem az illusztrációk közé.. készítette: Tauber Tamás

2 Mivel foglalkozunk? Mi az a társulás? - Néhány fontos ökológiai kifejezés magyarázata Hogyan csoportosítjuk a társulásokat? A magyarországi társulások potenciális vegetációtérképe Klímazonális társulások áttekintő térképe és rendszeres tárgyalása Intrazonális társulások áttekintése és rendszeres tárgyalása A lap tetei tartalom gombra kattintva mindig ide érkezhetsz vissza. A diák sarkában látható és az áttekintő térképen, táblázaton megjelenő navigálógombokkal a bemutató megfelelő pontjára ugorhatsz, de haladhatsz sorjában is. T

3 Fogalmak tisztázása: társulás = biocönózis = életközösség: Egy élőhelyen élő populációk szervezett, bonyolult kölcsönhatásrendszerrel jellemezhető együttese. vegetáció: egy terület növénytakarója növénytársulás = fitocönózis: A társulások növénypopulációinak közössége. A vegetáció olyan kisebb egységei, melyek meghatározott környezeti viszonyok között felépítésükben, fajösszetételükben nagyfokú hasonlóságot mutatnak, így típusokba sorolhatók. állattársulás = zoocönózis: Egy társulás állatvilága. biotóp = élőhely: egy terület élettelen összetevőinek összessége. biotóp + biocönózis = biogeocönózis: az élő és élettelen természeti összetevők komplexuma, amelyeket az anyag- és energiacsere köt össze. ökoszisztéma: mást jelent a magyar és mást a nemzetközi szóhasználatban: 1. magyar szaknyelvi jelentése: Ökológiai rendszerek tanulmányozása céljából biomatematikai és bioinformatikai eszközök segítségével létrehozott rendszermodell, amely az élőlényegyüttes és környezete kapcsolatrendszerét írja le. 2. nemzetközi szaknyelvi jelentésében a biogeocönózis szinonímája. környezet: Az élőhelyen a populációra vagy a közösségre ténylegesen ható tényezők összessége flóra: egy élőhelyen élő növényfajok listája fauna: egy élőhelyen élő állatfajok listája Szárazföldi életközösségekben a társulás jellegzetes arculatát, típusát elsősorban a növények határozzák meg, ezért bár jelen bemutatónk névleg a magyarországi társulásokkal foglalkozik, valójában növénytársulás-típusokat veszünk sorra. T

4 Hogyan csoportosíthatjuk a társulásokat? Fás és Fátlan Klímazonális, (Extrazonális), Intrazonális, Azonális A. Klímazonális társulások: A föld éghajlati öveinek megfelelően az egyenlítővel többé- kevésbé párhuzamos növényzeti zónák is kialakultak, melyek hazánk kis területén belül csak a hegyek magasságával változó klímának megfelelően jelennek meg egymás fölött (tölgyesek, bükkösök, fenyvesek). Ezek a klímazonális társulások. Fontos tényező még az Atlanti-óceántól illetve a Földközi-tengertől való távolság, amelynek hatása hazánk területén belül is erősen megnyilvánul. Épp nálunk találkozik a mérsékeltövi lomberdők (nyugat) és a füves puszták (kelet) biomja. Ez főleg az Alföldön érezteti hatását, ahol nagy területeket borított régen a két biom átmeneti zónája, az erdőssztyepp. De hegyeink klímazonális társulásai is jellegzetes altípusokban jelennek meg délnyugatról északkelet felé haladva (illír bükkösök (balkáni jelleg)  montán bükkösök (kárpáti jelleg)). Klímazonális társulások Magyarországon: Fátlan: 1. löszpusztagyepek foltjai (tölgyesekkel elegyesen) – csak ez az egyféle van. (ez az erdőssztyepp élőhelytípusa – már ami maradt belőle) Fás: (hegylábaktól fölfelé haladva:) 1. tatárjuhatos lösztölgyesek 2. cseres tölgyesek 3. gyertyános tölgyesek 4. szubmontán bükkösök 5. montán bükkösök T

5 B. Extrazonális társulások: A „saját” éghajlati zónájukon kívül megjelenő, de amúgy egy-egy klímazonális típusnak megfeleltethető növénytársulásokat extrazonális társulásoknak nevezzük. Kialakulásuk fő oka a mezoklíma (jellemzően hegyvidékek északi, illetve déli lejtőin). Így például hideg, mély szurdokvölgyek északi oldalán a bükkös 600 m-nél jóval lejjebb, m-es magasságban, vagyis a tölgyes zónában is megjelenhet. Ez a bükkös itt tehát extrazonális társulásnak számít. Mivel jobbára megvan a zonális megfelelőjük is, nem mondunk rájuk több külön példát. C. Intrazonális társulások: Zónán belüli társulások, melyek egyéb környezeti faktorok (jellemzően talajtani adottságok, másnéven ún. edafikus tényezők) alapján kapnak saját arculatot, de ettől még jellemzőek a zónájukra. Az egyes klímatikus növényzeti zónáknak így többnyire megvannak a maguk jellemző intrazonális társulásai, így például a bükkös övben a szurdokerdők, az erdőssztyepp övben a sziki tölgyesek. Sokféle van belőlük! D. Azonális társulások: Szintén egyéb környezeti faktorok (jellemzően víz) határozzák meg őket, de olyan erősen, hogy már többé-kevésbé függetlenednek a klímaövektől is, vagyis nem zonálisak. Ilyen például a nádas, amely a hideg mérsékelt tajga övben, a meleg mérsékelt lombhullató erdők övében és a szubtrópusi övben is megjelenik az állóvizek partjain. T

6 Potenciális vegetációtérkép Emberi hatás nélkül, pusztán az élőhelyi sajátságokból adódóan ezek a társulások volnának találhatók Magyarország mai területén. A jelmagyarázat elemeire kattintva megnézheted a társulás nevét. (a térkép néhány tekintetben más (részletezőbb) felosztást követ, mint a tematikánk, ezért néhány olyan társulásnevet is találsz rajta, amely a tárgyalásban nem kerül sorra.) 1. Homoki tölgyesek, homokpuszták (Festuco-, Convallario-Quercetum roboris) 2. Tatárjuharos lösztölgyesek (Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris) 3. Löszpuszták (pusztai cserjés, lösztölgyes és sziki tölgyes foltokkal) 4. Mezei juharos tölgyes komplexe (Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris) 5. Sziki tatárjuharos tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) 6. Szolonyec sziki növényzet (egykor részben ártéri növényzet) 7. Szoloncsák sziki növényzet 8. Ártéri ligeterdők (főképp Fraxino pannonicae-Quercetum roboris) és mocsarak (buckakozökben és völgyi réteken rétláposodás is) 9. Alföldi gyertyános-tölgyesek (Querco-robori-Carpinetum, a Kisalföldi déli peremének átmeneti gyertyánosodásával együtt) 10. Rétlápok láperdőkkel (középeurópai meszes láprétek) 11. Illír jellegű molyhostölgyes karszterdők (Orno-Quercetum pubescentis), karsztbokorerdők (Cotino-Quercetum pubescentis) és sziklagyepek 12. Kontinentális jellegű molyhos tölgyesek (Corno-Quercetum pubescenti-petraeae) bokorerdők (Ceraso-Quercetum pubescentis), lejtősztyeprétek, sziklagyepek 13. Cseres tölgyesek (Quercetum-petraeae-cerris) és egyéb savanyodó talajú tölgyesek (p/Potentillo-Quercetum, t/Tilio argenteae- Quercetum) 14. Hegyi gyertyános tölgyesek (Querco petraeae-Caprinetum) 15. Szubmontán bükkösök (Melico=Melitti-Fagetum) 16. Montán bükkösök (főképp Aconito-Fagetum) 17. Illír jellegű bükkösök (Helleboro-, Vicio oroboidi-Fagetum) 18. Illír jellegű gyertyános-tölgyesek (főképp Helleboro-Carpinetum) 19. Erdei fenyővel elegyes tölgyes (Genistae-Pinetum Quercetosum) 20. Mészkerülő erdei fenyves (Genistae Pinetum) 21. Mészkerülő lomberdők és jegenyefenyves lucosok 22. Reliktum jellegű erdei fenyves (Lino flavae-, Festucae-Pinetum) T

7 1. Homoki tölgyesek, homokpuszták (Festuco-, Convallario-Quercetum roboris) 2. Tatárjuharos lösztölgyesek (Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris) 3. Löszpuszták (pusztai cserjés, lösztölgyes és sziki tölgyes foltokkal) 4. Mezei juharos tölgyes komplexe (Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris) 5. Sziki tatárjuharos tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) 6. Szolonyec sziki növényzet (egykor részben ártéri növényzet) 7. Szoloncsák sziki növényzet 8. Ártéri ligeterdők (főképp Fraxino pannonicae-Quercetum roboris) és mocsarak (buckakozökben és völgyi réteken rétláposodás is) 9. Alföldi gyertyános-tölgyesek (Querco-robori-Carpinetum, a Kisalföldi déli peremének átmeneti gyertyánosodásával együtt) 10. Rétlápok láperdőkkel (középeurópai meszes láprétek) 11. Illír jellegű molyhostölgyes karszterdők (Orno-Quercetum pubescentis), karsztbokorerdők (Cotino-Quercetum pubescentis) és sziklagyepek 12. Kontinentális jellegű molyhos tölgyesek (Corno-Quercetum pubescenti-petraeae) bokorerdők (Ceraso-Quercetum pubescentis), lejtősztyeprétek, sziklagyepek 13. Cseres tölgyesek (Quercetum-petraeae-cerris) és egyéb savanyodó talajú tölgyesek (p/Potentillo-Quercetum, t/Tilio argenteae- Quercetum) 14. Hegyi gyertyános tölgyesek (Querco petraeae-Caprinetum) 15. Szubmontán bükkösök (Melico=Melitti-Fagetum) 16. Montán bükkösök (főképp Aconito-Fagetum) 17. Illír jellegű bükkösök (Helleboro-, Vicio oroboidi-Fagetum) 18. Illír jellegű gyertyános-tölgyesek (főképp Helleboro-Carpinetum) 19. Erdei fenyővel elegyes tölgyes (Genistae-Pinetum Quercetosum) 20. Mészkerülő erdei fenyves (Genistae Pinetum) 21. Mészkerülő lomberdők és jegenyefenyves lucosok 22. Reliktum jellegű erdei fenyves (Lino flavae-, Festucae-Pinetum) Pásztázható térkép T

8 löszpusztagyepek foltjai (tölgyesekkel elegyesen) tatárjuhatos lösztölgyesek cseres tölgyesek hegyi gyertyános tölgyesek szubmontán bükkösök montán bükkösök illír jellegű gyertyános tölgyesek illír jellegű bükkösök Vízrajzi térkép Klímazonális társulások Magyarországon Klikk! T

9 Vízrajzi térképVegetációtérkép 3. Löszpuszták (pusztai cserjés, lösztölgyes és sziki tölgyes foltokkal) A löszpusztarétek Magyarország egyetlen klímazonális fátlan társulását képviselik. Mivel kiváló talajokon alakultak ki, mára alig maradt belőlük valami az ember megjelenése óta terjedő földművelés miatt, pedig emberi hatás nélkül nagy területeket foglalnának el (térkép). Maradványfoltjaikat kunhalmokon, ősi földvárakon, a Mezőföld löszvölgyeiben szigorúan őrzi a természetvédelem. Karakterfajaik a meleg mogyoró-korban települtek a Kárpát-medencébe, és élőhelyük visszaszorulása miatt ma többnyire védett maradványfajoknak számítanak. Ilyenek a tátorján, a kónya zsálya, a kunkorgó árvalányhaj, az erdélyi hérics. Fő gyepalkodó a barázdált csenkesz. erdélyi hérics tátorján kónya zsálya kunkorgó árvalányhaj barázdált csenkesz T Térképhez

10 Vízrajzi térképVegetációtérkép 2. Tatárjuharos lösztölgyesek (Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris) A tatárjuharos lösztölgyes Magyarország egyetlen síksági klímazonális erdőtársulása, a pannóniai erdőssztyeppek megsemmisüléssel veszélyeztetett típusa. A potenciális vegetációban igen nagy területet foglalna el, becslések szerint az ország területének 9- 12,5%-át. Kiterjedése feltehetőleg évezredek óta, az ember megjelenésétől folyamatosan csökken. Jelenleg az ország területének mintegy 0,007%-án találunk jobb-rosszabb állapotú tatárjuharos lösztölgyest, a legnagyobb egybefüggő állomány alig haladja meg az 1 km²-t (Kerecsendi-erdő, 106 ha). A társulásról szóló tudásunk ezen egyetlen állomány vizsgálatán nyugszik. A tengerszint felett legfeljebb 250 méterrel helyezkedik el. Benne megtalálható mind a négy honos tölgyfajunk (csertölgy, molyhos, kocsányos és kocsánytalan tölgy), e mellett pedig a változatos levélalakú tatárjuhar karakterfaj (kép). Ligetes erdő, cserje és gyepszintje erős. kocsánytalan kocsányos cser- molyhos TTérképhez

11 13. Cseres tölgyesek (Quercetum-petraeae-cerris) és egyéb savanyodó talajú tölgyesek (p/Potentillo-Quercetum, t/Tilio argenteae-Quercetum) A cseres tölgyesek m tengerszint feletti magasságoknál alakultak ki a Középhegységben. Tipikus állományaiban többnyire két faj, a kocsánytalan és csertölgy található meg e szintben. A cserjeszintje és gyepszintje is fejlett, mert a tölgyek lombozata beengedi a fényt az erdő belsejébe. Ezért tavaszi geofiton aszpektus nincs. Cserjeszintben: kökény, galagonya, som, mogyoró, fagyal, kecskerágó – ezek az általános cserjék erdeinkben (következő dia). Gyepszint: pázsitfűfélék, harangvirágok, pillangósok közül lednekek és herék. Tavaszi lednek Erdei here Egyvirágú gyöngyperje (pázsitfűféle) baracklevelű harangvirág VegetációtérképVízrajzi térkép T Térképhez

12 Erdeink legjellemzőbb cserjéi 1. kökény galagonya húsos som T jellegzetes levél

13 mogyoró fagyal nagy habituskép kecskerágó Erdeink legjellemzőbb cserjéi 2. T

14 Vízrajzi térképVegetációtérkép 14. Hegyi gyertyános tölgyesek (Querco petraeae-Caprinetum) A gyertyános tölgyesek klímazonálisan dombvidékeink és középhegységeink m közötti régióban fordulnak elő. Zárt lombkoronájú, kettős koronaszintű erdők. A felső szintben a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), az alsó szintben pedig a gyertyán (Carpinus betulus) uralkodik. A cserjeszint igen gyér, legtöbbször hiányzik is, mivel a gyertyán erősen árnyékol, így kevés fény jut az erdő belsejébe. A gyepszintben ezért igen gyakoriak a kora tavasszal, lombfakadás előtt nyíló hagymás-gumós növények: tavaszi geofiton aszpektus (kép). Ilyen az odvas keltike, a medvehagyma, a bogláros szellőrózsa, a hóvirág, a téltemető. Gyakori lehet még a gyepszintben a szagos müge ( ld. a bükkösöknél ).bükkösöknél téltemető bogláros szellőrózsa medvehagyma odvas keltike gyertyán T Térképhez

15 Vízrajzi térképVegetációtérkép 18. Illír jellegű gyertyános-tölgyesek (főképp Helleboro-Carpinetum) Az illír jellegű gyertyános tölgyesek abban különböznek a hegyi gyertyános tölgyesektől, hogy egyéb jellemző fák vegyülnek a kocsánytalan tölgy és a gyertyán közé: nagylevelű hárs ( ld. még: hársas-kőrises ) és a szelídgesztenye. Ezen kívül a gyepszintben is vannak speciális, az illír (nyugat-balkáni) flóratartományra jellemző növényfajok: a lónyelvű csodabogyó, a ciklámen, a kakasmandikó, a kisvirágú hunyor.hársas-kőrises nagylevelű hárs szelídgesztenye ciklámen kakasmandikó kisvirágú hunyor lónyelvű csodabogyó T Térképhez

16 Vízrajzi térképVegetációtérkép 15. Szubmontán bükkösök (Melico=Melitti-Fagetum) A szubmontán bükkösök klímazonálisan a középhegységeink m közötti régióban fordulnak elő. Zárt lombkoronájú, gyér cserjeszinttel rendelkező szálerdők. Uralkodó fájuk a bükk (gyertyán előfordul). A gyepszint kevés fajból áll, mivel az erősen záródott lombkorona kevés fényt enged át. Teljesen aljnövényzet nélküli - nudum - változatok is előfordulnak. Ahol van aljnövényzet, ott jellemző a szagos müge, a madársóska, a bükksás. bükk szagos müge madársóska bükksás T Térképhez

17 Vízrajzi térképVegetációtérkép 17. Illír jellegű bükkösök (Helleboro-, Vicio oroboidi-Fagetum) Az illír jellegű bükkösök jellemző elegyedő fái a hársak ( ld. még illír gyertyános t., nyílt homoki tölgyes, hársas-kőrises ), a kocsánytalan tölgy és a vadcseresznye. Gyepszintjükben jellegzetes faj a zalai bükköny.még illír gyertyános t.nyílt homoki tölgyeshársas-kőrises zalai bükköny vadcseresznye TTérképhez

18 Vízrajzi térképVegetációtérkép 16. Montán bükkösök (főképp Aconito-Fagetum) A montán bükkös 800 m tszf. felett előforduló társulás, legnagyobb állományai az Északi- középhegységben, a Bükkben és a Zemplénben találhatók. a kárpáti flóratartomány fajai megjelennek, rendszerint hiányzik belőle a gyertyán. Az aljnövényzetben jellegzetesek a sisakvirág-fajok, vagy a pávafarkú salamonpecsét. kárpáti sisakvirág változékony sisakvirág pávafarkú salamonpecsét TTérképhez

19 Intrazonális társulások Magyarországon Az intrazonális társulások talajadottságok, domborzati viszonyok vagy víz hatására alakulnak ki, és ezek miatt térnek el az élőhely klímája alapján „várható” zonális társulástól. Áttekintésük: (klikkelhető áttekintő táblázat a következő dián!) A meghatározó környezeti hatáson kívül az alapján is különbséget teszünk az intrazonális társulástípusok között, hogy az adott élőhely szukcessziója meddig jutott el. Így például homoktalajon kezdetben nyílt homokpusztagyep jön létre, majd a humuszosodás előre haladtával (ha valamilyen tényező nem akasztja meg a szukcessziót) zárt homokpusztagyep jön létre. A fás szárú növények megtelepedésére alkalmassá váló homokterületen ez után jellemzően nyáras-borókás alakul ki, amely átadhatja helyét a nyílt homoki tölgyesnek, mely idővel záródva a homokterület záró társulásává, zárt homoki tölgyessé alakul. Szikes talajon a vízviszonyoktól is függően (a szikesedést a víz okozza!) nedves vagy száraz szikesek nyílt gyepei jönnek létre először, melyek idővel záródhatnak (zárt szikesek), majd sziki tölgyesnek adhatják át a helyüket. Az időjárási viszontagságoknak kitett meredek helyeken nehezen és lassan alakulhat ki humuszos talaj, s az is gyakran lemosódik, így láthatóvá válik az anyakőzet, melynek hatása így különösen is érvényesülhet a vegetációban. E szerint különböztethetünk meg nyílt szilikát-, mészkő- és dolomitsziklagyepeket, melyek, ha záródhatnak, szilikát, mészkő és dolomit lejtősztyepprétekké alakulnak. A fák megtelepedésével domborzati viszonyoktól függően molyhos tölgyessé vagy hársas-kőrises társulássá alakulhat a terület. Lejtősztyepprétek erdősülését emberi hatás (legeltetés vagy kaszálás) is megakaszthatja, ekkor lágyszárú fajokban gazdag hegyi kaszálórétek alakulnak ki, s maradnak fenn, amíg az emberi hatás tart. Mély, északias völgyekben szurdokerdőket találunk. A feltöltődő állóvizek életében időben, a víztől a parton át kifelé haladva pedig térben követik egymást az alábbi társulások: lebegő hínártársulás, gyökerező hínártársulás, nádas (valójában ez azonális társulás), magassásos, láprét és/vagy mocsárrét (a vízborítottság gyakorisága szerint), bokorfüzes, láperdő (lápjellegű területen) vagy puhafa- majd keményfa-ligeterdők (mocsár jellegű, kiszáradó területeken). Utóbbi zárótársulásnak tekinthető, mely fokozatosan a környék klímazonális társulásának adja át helyét térben vagy időben. Vízfolyások partján találjuk a patakmenti magaskórós társulást, emberi tevékenység tartja fenn a gyomtársulásokat és a telepített társulásokat. T

20 Intrazonális társulások Magyarországon gyomtársulások**telepített társulások** T

21 Homoki területeink elsősorban a Duna-Tisza közén és a Nyírségben vannak, de egyebütt is előfordulnak. Gyenge vízmegkötő képesség és nagy napi hőingás jellemző a talajra. Hosszú gyökerű, heverő szárú, kis párologtató felületű lágyszárúak élnek itt. A homokot jól kötő magyar csenkesz meszes homokon homoki árvalányhajjal, mészmentes homokon ezüstperjével alkot nyílt gyepet. Szép virág itt a homoki nőszirom. Térképéhez ezüstperje magyar csenkesz homoki árvalányhaj homoki nőszirom Nyílt homokpusztagyepek Intrazonális társulások táblázatához T

22 Homoki területeink elsősorban a Duna-Tisza közén és a Nyírségben vannak, de egyebütt is előfordulnak. Gyenge vízmegkötő képesség és nagy napi hőingás jellemző a talajra. Hosszú gyökerű, heverő szárú, kis párologtató felületű lágyszárúak élnek itt. Lankásabb, talajvízhez közelebbi térszíneken sok évtizedes talajképződés nyomán zárulhat a homoki gyep, s a nyílt gyeptípus fajai (magyar csenkesz, homoki árvalányhaj, homoki nőszirom, ezüstperje) mellett megjelennek a csűdfű fajok, a kunkorgó ( ld. még: löszpuszták ) és pusztai árvalányhaj is sok más fajjal egyetemben: fajgazdag társulás.löszpuszták Zárt homokpusztagyepek szártalan csüdfű pusztai árvalányhaj kunkorgó árvalányhaj Térképéhez Intrazonális társulások táblázatához T

23 A zárt homokpusztagyepek erdősülésének első lépéseként szúrós levelű nyitvatermők, borókabokrok telepednek meg. Az üdébb talajú buckaközökben ehhez fehér nyár társul. Így alakulnak ki a Kiskunságon igen jellegzetes nyáras-borókás társulások (ősborókás), mint nyílt erdők. (Nyílt erdő az, ahol a lombkoronaszint nem összefüggő). A lágyszárú fajkészlet hasonló, mint a homokpusztagyepekben. Nyáras-borókás (vagy borókás nyáras) közönséges boróka fehér nyár Intrazonális társulások táblázatához T

24 A nyílt homoki tölgyesek, amelyeket pusztai tölgyeseknek is neveznek, leggyakrabban buckatetőkön, melegebb lejtőkön jönnek létre, ahol a talajvíz hatása már nem érvényesül. Mozaikos állományai humuszos homoktalajon, elsősorban a Duna-Tisza közén, a Nyírségben, a Kisalföldön és Somogyban tenyésznek. Domináns fafaja a kocsányos tölgy, amelyhez főleg a Duna - Tisza közén a fehér nyár, Somogyban és a Nyírségben pedig az ezüst hárs társul. Gazdag a cserjeszintje, melyet a leggyakoribb erdei cserjéink alkotnak ( ld. itt ).itt Nyílt homoki tölgyes kocsányos tölgy fehér nyár ezüst hárs Arculat Intrazonális társulások táblázatához T

25 Valamikor hazánkban igen elterjedt erdőtársulás volt, az ország területének 8%-át borította, ma állományai 0,2%-ra fogyatkoztak. Magasabb talajvízszintű homokterületeken, többnyire rozsdabarna erdőtalajokon alakul ki ez a zárt társulás. A nyílt homoki tölgyesek fásszárú fajai mellett ( ld. ott ) jellemzőek a rezgő nyár és a nyír is. Lágyszárúak közül gyakori a gyöngyvirág és az enyves zsálya.ott Zárt homoki tölgyes gyöngyvirág rezgő nyár nyír Arculat enyves zsálya a Terra Alapítvány fotója Intrazonális társulások táblázatához T

26 A szikesek közös jellemzője, hogy tavasszal víz borítja őket, majd az erős párolgás miatt, amikor a víz felfelé mozog a talajban, a sók (főleg NaCO 3 : szóda) felhalmozódnak a talajfelszínen, sóssá és lúgos kémhatásúvá téve azt. A szikes talaj vízháztartása, átszellőzése rossz, a hőingások óriásiak rajta. A nedves szikeseket a száraz szikeseknél tovább borítja víz tavasszal. Félsivatagi jellegű, hosszú gyökerű, heverő szárú, sokszor pozsgás növények élnek itt. Vízborítottság idején jellemzőek a kékalgák (cianobaktériumok) és zöldalgák. Jellemző a szikfoktársulás, jellemző növény itt a sziki mézpázsit, és az orvosi székfű (kamilla). A nedves szikes záródhat is, ekkor jellemzővé válhat még a sziki cickafark, a sziksófű és a sziki boglárka is. Nedves szikesek sziki mézpázsit orvosi székfű (kamilla) sziki cickafark Térképéhez sziksófű sziki boglárka Intrazonális társulások táblázatához T

27 A szikesek közös jellemzője, hogy tavasszal víz borítja őket, majd az erős párolgás miatt, amikor a víz felfelé mozog a talajban, a sók (főleg NaCO 3 : szóda) felhalmozódnak a talajfelszínen, sóssá és lúgos kémhatásúvá téve azt. A szikes talaj vízháztartása, átszellőzése rossz, a hőingások óriásiak rajta. A száraz szikeseket csak kora tavasszal borítja víz. Szélsőséges száraz-szikes társulás a vakszik, ahol a talajfelszín fehér a sótól. Ilyen helyen is megél a bárányparély és az orvosi székfű (kamilla). Száraz szikesekre jellemző még a tömeges sovány csenkesz, a cickafarkfélék, a sóvirág. Száraz szikesek orvosi székfű (kamilla) sovány csenkesz sóvirág bárányparéj pusztai cickafark Intrazonális társulások táblázatához Térképéhez T

28 Az enyhén lúgos kémhatású szolonyec szikes talajok jellemző fás társulása, a tatárjuharos lösztölgyes edafikus (talajtani) hatásokra kialakuló intrazonális testvértársulása. A talaj tápanyagban szegény, nátriumsókban viszont igen gazdag, amely vízelvonó hatása miatt fiziológiai szárazságot idéz elő. A sziki tölgyesekben a kisebb-nagyobb erdőfoltok füves tisztásokkal váltakoznak, így jogosan sorolhatjuk őket az erdőssztyepp társulások közé. Néhány kisebb állományuk megtalálható a Tiszántúlon illetve a Kisalföld és a Kemenesalja találkozásánál.tatárjuharos lösztölgyes Legjellemzőbb fája a kocsányos tölgy. Számos védett lágyszárúnak is otthont ad, mint pl. a magyar zergevirág vagy az epergyöngyike. A szikes talajon sótűrő növények élnek: orvosi kocsord, sziki üröm. Sziki (tatárjuharos) tölgyes Arculat fotója magyar zergevirág a Terra Alapítvány fotója epergyöngyike orvosi kocsord sziki üröm Intrazonális társulások táblázatához Térképéhez a Terra Alapítvány fotója T

29 Hegységeinkben a kitettség miatt sok helyen nehezen alakul ki zárt talajtakaró, az alapkőzet kilátszik, s az itt kialakuló nyílt gyepek fajösszetételét a kőzet fizikai-kémiai tulajdonságai erősen meghatározzák. Mivel szukcessziós folyamat elejének felel meg ez az állapot, a pionír zuzmók és mohák midig jelen vannak, az edényes növények csomói, telepei szórt elhelyezkedésűek (a deres csenkesz minden típusban gyakori fűféle), ugyanakkor karakterfajokat és bennszülött (endemikus) fajokat is találhatunk bennük. A vulkáni eredetű, szilikátos kőzetek alkotta szirtek (pl. Balaton-felvidék, Zempléni-hegység) szilikát sziklagyepeinek vékony, sérülékeny humuszrétegét igénytelen, gyakran pozsgás fajok lakják, pl. a deres csenkesz nevű fű, ill. a fehér varjúháj és kövirózsa fajok. Gyakori a sziklai ternye, sziklalakó páfrányok (fodorkák) és hagymák. Szilikát sziklagyepek kövirózsa fehér varjúháj deres csenkesz aranyos fodorka sziklai ternye sárga hagyma hegyi hagyma Arculat Intrazonális társulások táblázatához a Terra Alapítvány fotója T

30 Hegységeinkben a kitettség miatt sok helyen nehezen alakul ki zárt talajtakaró, az alapkőzet kilátszik, s az itt kialakuló nyílt gyepek fajösszetételét a kőzet fizikai-kémiai tulajdonságai erősen meghatározzák. Mivel szukcessziós folyamat elejének felel meg ez az állapot, a pionír zuzmók és mohák midig jelen vannak, az edényes növények csomói, telepei szórt elhelyezkedésűek (a deres csenkesz minden típusban gyakori fűféle), ugyanakkor karakterfajokat és bennszülött (endemikus) fajokat is találhatunk bennük. A mészkőhegységekben (pl. Aggteleki karsztvidék, Bükk nagy része) mészkősziklagyepek jelennek meg. Jellemző fajaik az itt is gyakori deres csenkesz ( ld. még szilikátsziklagyepek ) mellett a nyúlfarkfüvek, kőtörőfüvek, a borsos varjúháj, és a kövirózsák. A sziklalakó páfrányok közül a kövi fodorka kimondottan a mészkövet kedveli.szilikátsziklagyepek Mészkő sziklagyepek kövirózsa (ezúttal virágzás közben) kövi fodorka magyar nyúlfarkfű fürtös kőtörőfű borsos varjúháj Arculat Intrazonális társulások táblázatához T

31 Hegységeinkben a kitettség miatt sok helyen nehezen alakul ki zárt talajtakaró, az alapkőzet kilátszik, s az itt kialakuló nyílt gyepek fajösszetételét a kőzet fizikai- kémiai tulajdonságai erősen meghatározzák. Mivel szukcessziós folyamat elejének felel meg ez az állapot, a pionír zuzmók és mohák midig jelen vannak, az edényes növények csomói, telepei szórt elhelyezkedésűek (a deres csenkesz minden típusban gyakori fűféle), ugyanakkor karakterfajokat és bennszülött (endemikus) fajokat is találhatunk bennük. Dolomit-hegységeink – pl. Budai-hg., Vértes, Keszthelyi- hg. – déli, délnyugati lejtőin dolomit sziklagyepek alakulnak ki. A deres csenkesz mellett a kövér daravirág, a ködvirág, a szürke napvirág. Értékes endemizmusok a pilisi len és a magyar gurgolya. Dolomit sziklagyepek ködvirág magyar gurgolya pilisi len szürke napvirág kövér daravirág Arculat Intrazonális társulások táblázatához T

32 A sziklagyepek záródásával lejtősztyepprétek alakulnak ki, az alapkőzet hatása így már mérsékeltebb. Minden fajta lejtősztyeppréten gyakoriak a keskenylevelű csenkesz és árvalányhajfajok (ld. homoki területek és sziklagyepek fajainál). Jellemző a tavaszi-őszi kettős virágzás. Jellegzetes fajok még a fenyérfű, az ezüst pimpó és a prémes gyöngyperje. Szilikát lejtősztyepprétek fenyérfű ezüst pimpó prémes gyöngyperje Intrazonális társulások táblázatához T

33 A sziklagyepek záródásával lejtősztyepprétek alakulnak ki, az alapkőzet hatása így már mérsékeltebb. Minden fajta lejtősztyeppréten gyakoriak a keskenylevelű csenkesz és árvalányhajfajok (ld. homoki területek és sziklagyepek fajainál). Jellemző a tavaszi-őszi kettős virágzás. Jellegzetes fajok még a szürke galaj, a védett leánykökörcsin a sárga hagyma (szilikát sziklagyepeknél is láttuk!), a tavaszi hérics. Mészkő lejtősztyepprétek szürke galaj leánykökörcsin tavaszi hérics Intrazonális társulások táblázatához T

34 A sziklagyepek záródásával lejtősztyepprétek alakulnak ki, az alapkőzet hatása így már mérsékeltebb. Minden fajta lejtősztyeppréten gyakoriak a keskenylevelű csenkesz és árvalányhajfajok (ld. homoki területek és sziklagyepek fajainál). Jellemző a tavaszi-őszi kettős virágzás. A dolomiton (CaMgCO 3 ) kialakuló lejtősztyeppréteknek sok közös faja van a mészkövön kialakulókkal (leánykökörcsin pl. ugyancsak előfordulhat), de jellegzetességükként említhetők a lappangó sás, a cifra kankalin, a hegyi gamandor. (Bár ezek a fotók sziklagyepekben készültek – kilátszik a kőzet! –, mégis a lejtősztyepprétek jellegzetes növényeiként említjük ezeket). Dolomit lejtősztyepprétek lappangó sás cifra kankalin hegyi gamandor Intrazonális társulások táblázatához a Terra Alapítvány fotója T

35 Erdőirtás vagy erdőtűz helyén ritkábban természetes legelés, gyakrabban mesterséges legeltetés vagy kaszálás következtében visszaerdősülni nem tudó rétfoltok állandósulhatnak. A megrekedő szukcesszió következtében a lágyszárúak fajgazdagsága megnő. Még meglévő kaszálórétjeink sok szép, értékes növényfajnak adnak otthont. Gyakori füvek itt a vörös- és a juhcsenkesz illetve a réti ecsetpázsit. Gyakori kétszikűek a terebélyes harangvirág vagy az üstökös pacsirtafű. Szép védett növények például a réti kardvirág és a szártalan bábakalács. Hegyi kaszálórétek vörös csenkesz réti ecsetpázsit juhcsenkesz terebélyes harangvirágüstökös pacsirtafű szártalan bábakalács réti kardvirág Arculat Intrazonális társulások táblázatához T

36 Hegyek és dombok főleg déli peremterületein, ahol a sziklákon csak helyenként képes mélyebb humuszos talajréteg felhalmozódni, molyhos tölgyes bokorerdők jönnek létre. Mindig száraz gyepekkel mozaikos elrendeződésben találjuk ezt az alacsony, nyílt erdőtípust. A névadó molyhos tölgy kifejezetten kedveli a bokorerdős elrendeződést. Mészkövön kialakuló változata a cserszömörcés karsztbokorerdő. A cserjeszintben kecskerágó ( ld. gyakori cserjék ), sajmeggy és cserszömörce, a gyepszintben olasz harangvirág, fényes galaj, karcsú gyöngyike gyakori.gyakori cserjék Molyhos tölgyesek molyhos tölgy sajmeggy cserszömörce Arculat karcsú gyöngyike fényes galaj olasz harangvirág Intrazonális társulások táblázatához Térkép 1. Térkép 2. Buday Ádám fotója T

37 A sziklaerdők elsősorban 400 m tengerszint feletti magasság fölött, sziklás, meredek hegycsúcsok, sziklaélek társulásai. A szélsőséges talajviszonyok miatt az ilyen magasságban klímazonális fafajok (bükk, gyertyán) visszaszorulnak, s átadják helyüket a jól sarjadó fajoknak, mint pl. a nagylevelű hárs ( ld. még az illír jellegű gyertyános tölgyeseknél ), magyar kőris, lisztes berkenye és a mezei juhar. Gyakori cserjéink közül itt is jellemző a húsos som, a galagonya, a mogyoró.még Gyakori cserjéink Hársas-kőrises magyar kőris nagylevelű hárs Hamar József fotója Arculat A levélerek hónaljában fehér szőrök láthatók, szemben a kislevelű hárssal, amelyné a szőrök vörösek. lisztes berkenye mezei juhar Intrazonális társulások táblázatához T

38 Szurdokerdők a mély, hűvös, párás levegőjű völgyek mélyén alakulnak ki a gyertyános tölgyesek és bükkösök zónájában. Hegyi juhar, bükk (bükkösök), magyar kőris (ld még: hársas-kőrises) alkotja lombkoronaszintjüket. Hűvös mikroklímájuk miatt havasi növényritkaságokat (pl. havasi iszalag) és jégkorszaki reliktumfajokat (maradványfajokat; pl. sárga ibolya, havasi ikravirág, győzedelmes hagyma) is őrizek.bükkösökhársas-kőrises Szurdokerdők hegyi juhar havasi iszalag Hamar József fotója Arculat havasi ikravirág sárga ibolya győzedelmes hagyma Intrazonális társulások táblázatához T

39 Tavakban, mélyebb holtágakban, nyugodt vízű, mély folyóöblökben kialakuló, nem legyökerező vízinövények alkotta társulás. Állandó tagjai a békalencse, rucaöröm (páfrány!), vízidara, kolokán, békatutaj, a sulyom, és sok algafaj is. Lebegő hínáros társulás kolokán Intrazonális társulások táblázatához rucaöröm vízidara békatutaj üstökös pacsirtafű békalencse sulyom T

40 Sekélyebb, illetve lassan áramló vizekben gyökerező hínártársulás alakul ki, melynek tagjai a mederfenék alzatában gyökereznek. Gyakoriak nálunk a fehér tündérrózsa, a hínáros békaszőlő, a süllő- és tüskéshínár, a békaliliom. A csillárkamoszat (fejlett teleptestű zöldalga!) egyre ritkább. Lebegő hínártársulások fajai természetesen idesodródhatnak. Gyökerező hínáros társulás fehér tündérrózsa éppen virágzó süllőhínár hínáros békaszőlő nagy tüskéshínár békaliliom csillárkamoszat Intrazonális társulások táblázatához T

41 Valójában azonális társulás, a kategória legjellegzetesebb képviselője. A boreális tajgaövtől a lombhullató erdők övén át a szubtrópusokig sokfelé előfordul, ahol állandó, sekély (max. 1-2-m mély) vizek találhatók. Klímazónákhoz tehát nem ragaszkodik. A vízben gyökerező, jellemzően egyszikű növények fotoszintetizáló részeiket magasan a vízszint fölé tartják. Legjellemzőbb növények a nád, a gyékény, a tavi káka. A gyékény rokona a szintén gyakori békabuzogány. További gyakori egyszikűek a nyílfű és a vízi hídőr. DK-Ázsiai eredetű a szerzetesek gyógynövénykertjeiből kivadult, de ma már védett orvosi kálmos. Nádas széleslevelű gyékény nád tavi káka békabuzogány nyílfű vízi hídőr kálmos Intrazonális társulások táblázatához T

42 A nádasok felől a partra kiérve sekély vizű, vagy csak időszakosan víz borította területet találunk. Ez a magassásos társulások élőhelye. Ezek átmeneti zónát képeznek a nádasok és a mocsár- illetve láprétek között (ld. ott). Itt a legjellegzetesebb fajok a palkafélék (sásfélék) családjából kikerülő egyszikű növények, a sások. Leggyakoribbak a parti, a mocsári, a borzas és a bókoló sás. Külön társulástípusnak fogható fel a zsombékos, ahol a zsombékoló sások, például a zsombéksás növekedése révén szembetűnő felszíni egyenlőtlenségek, az állományon belül éles határral elváló zsombék- semlyék jönnek létre. Magassásos társulások Hamar József fotója parti sás mocsári sás borzas sás bókoló sás Zsombékos (sás és arculat) Kurucz Gábor fotója Intrazonális társulások táblázatához T

43 A magassásosoktól is eltávolodva a talaj vízellátottságától függően vagy lápréteket vagy mocsárréteket találunk. A lefolyástalan, pangóvizes területeken láprét, a friss vízellátású, üde talajú, nyáron időszakosan kiszáradó területeken mocsárrét alakul ki. A láprétek örökké vízzel átitatott talajának oxigénszegény viszonyai között az elhalt növényi maradványokból tőzegesedés indul meg. A lápoktól abban különböznek, hogy ott a tőzeg fő tömegét általában lombosmohafajok, pl. tőzegmoha elhalt biomasszája adja, a felszínen pedig élő mohaszőnyeget találunk. A láprétek uralkodó növényei ezzel szemben palkafélék, így sástőzeg keletkezik elsősorban. Jellemző növények a lápi sás, a kormos csáté, a lápi nyúlfarkfű. Jellemzőek még a szép virágú, védett orchidea- (magyarul kosbor-)félék: a mocsári kosbor, a poloskaszagú kosbor, a mocsári nőszőfű. Gyakori kétszikű faj az ördögharaptafű. Láprétek lápi sás kormos csáté (sásféle) lápi nyúlfarkfű (pázsitfűféle) porzók lógnak ki a kalászvirágzatból mocsári kosbor poloskaszagú kosbor mocsári nőszőfű ördögharaptafű Intrazonális társulások táblázatához Térképéhez

44 A magassásosoktól is eltávolodva a talaj vízellátottságától függően vagy lápréteket vagy mocsárréteket találunk. A lefolyástalan, pangóvizes területeken láprét, a friss vízellátású, üde talajú, nyáron időszakosan kiszáradó területeken mocsárrét alakul ki. Ha a láprétek kiszáradnak, a szukcesszió tovább halad, és bokorfüzes, majd láperdő alakul ki. A mocsárrétek, melyek nyáron időszakosan kiszáradnak (ami miatt tőzegesedés sem folyik) még könnyebben továbbalakulnak bokorfüzesekké, ezért fennmaradásukhoz nem egyszer kaszálás vagy legeltetés szükséges. A mocsárrétek közé tartozó társulások névadó fűfajaik szerint a fehér tippanos, ecsetpázsitos, réti csenkeszes és sédbúzás láprétek. A karakterfajok mellett gyakoriak a sovány perje, a mocsári perje, a réti és a kúszó boglárka.láperdő Mocsárrétek fehér tippan réti ecsetpázsit (ld. még hegyi kaszálóréteknél) hegyi kaszálóréteknél gyepes sédbúza réti csenkesz mocsári perje sovány perje réti boglárka kúszó boglárka Intrazonális társulások táblázatához T

45 csigolyafűzmandulalevelű fűz Bokorfüzesek Bokorfüzesek láprétekből és mocsárrétekből is kialakulhatnak a szukcesszió következő állomásaként, majd a vízborítás korábbi állapotának fennmaradásával, annak megfelelően tovább fejlődhetnek láperdőkké vagy ligeterdőkké. Bokorfüzesekből különösen sokat találunk az Alföld feltöltődött mocsarainak helyén, de folyók és állóvizek partján mindenütt általános, bár itt jobbára csak szegélyként nő a ligeterdők peremén, a vízparton. A nem ritkán áthatolhatatlan füzesekben több fűzfaj is szerepelhet (pl. csigolyafűz, mandulalevelű fűz, törékeny fűz, kosárkötő fűz ; ld. még fűz- nyár ligeterdőknél ). Elegyedhet velük a védett füles fűz, vagy a kutyabenge. Gyakoriak a fűzbokrokra felfutó folyondárnövények, pl. a sövényszulák vagy a ragadós galaj.fűz- nyár ligeterdőknél törékeny fűz kosárkötő fűz füles fűz sövényszulák ragadós galaj kutyabenge Arculat Intrazonális társulások táblázatához T

46 A folyamatos vízborítású területek zárótársulása a láperdő. A folyószabályozások miatt ma már csak kevés található belőlük. Legszebb maradványfoltjaik a Hanságban és a Duna-Tisza-közén lelhetők fel. Legjellegzetesebb típusuk az égeres láperdő, mivel ennek a fának a gyökérzete jól bírja az állandó vízborítottságot. A magas vízszint miatt a az enyves éger (más néven mézgás éger) gyökérzete kiemelkedik: ún. lábasfák jönnek létre. Az égerrel kőris- és nyárfák elegyednek. A cserjeszintben kutyabengét ( ld. a bokorfüzeseknél ), kányabangitát, a gyepszintben főleg sásokat találunk, de pl. a tőzegpáfrány és a mocsári nőszirom is gyakori. Fejlett a mohaszint sok ritka fajjal (pl. ezüstös vánkosmoha)!bokorfüzeseknél Láperdők (égeres láperdő) enyves éger tőzegpáfrány mocsári nőszirom ezüstös vánkosmoha kányabangita Arculat Intrazonális társulások táblázatához Térképéhez T

47 A ligeterdők a csak időszakos vízborítású élőhelyeken váltják fel a bokorfüzeseket. Elsősorban nagy folyóink árterein találhatjuk állományaikat. A vízhez közel fűz-nyár-ligeterdő (más néven puhafa- ligeterdő), az árterek magasabb fekvésű részein tölgy-kőris-szil ligeterdő (más néven keményfa ligeterdő) alakul ki. A fűz-nyár ligeterdő fáit a különböző fűzfajok ( ld. még bokorfüzeseknél ) nagyobb termetű egyedei és a fekete nyár adják, esetleg az éger (ld. láperdőknél ). Jellemzőek a kúszónövények, pl. az iszalag, komló, vadszőlő. Jellemzőek az évente megújuló folyóhordalékon megélő nitrogénkedvelő lágyszárúak ( ld. ruderális gyomnövényzet ).bokorfüzeseknél láperdőknélruderális gyomnövényzet fekete nyár fűzfajok vadszőlőkomlóerdei iszalag Arculat csigolyafűzmandulalevelű fűztörékeny fűz kosárkötő fűz Fűz-nyár ligeterdő (puhafa ligeterdő) Intrazonális társulások táblázatához Térképéhez T

48 A keményfa ligeterdők a csak időszakos vízborítású élőhelyek zárótársulásai. Elsősorban nagy folyóink ártereinek magasabb fekvésű részein találhatjuk állományaikat. Jellemző fája a kocsányos tölgy (ld. még más nem hegyvidéki erdőtársulásoknál, pl. nyílt homoki tölgyes ), mely a magas kőrissel és a vénic szillel keveredik. Cserjeszintjében gyakori a kecskerágó ( ld. gyakori cserjék ) és a kányabangita ( ld. még bokorfüzesek ). Sok sás- és fűféle, valamint tavasszal virágzó lágyszárúak jellemzőek a gyepszintben.nyílt homoki tölgyesgyakori cserjékbokorfüzesek Tölgy-kőris-szil ligeterdő (keményfa ligeterdő) vénic szil magas kőris kocsányos tölgy Arculat Intrazonális társulások táblázatához Térkép T

49 A galériaerdők nem külön társulástípus, hanem a mérsékelt égöv folyóit kísérő jellegzetes társulásegyüttest nevezzük így. A folyóparton bokorfüzest, az ártér alacsony, vízközeli zónájában puhafa ligeterdőt, távolabb pedig a legmagasabb lombkoronájú keményfa ligeterdőt találjuk. Ezek szintjei mint galériák emelkednek egymás fölé a folyóról nézve.bokorfüzestpuhafa ligeterdőtkeményfa ligeterdőt Galériaerdők Intrazonális társulások táblázatához Térképéhez T

50 A magaskórós társulások a talajvízhez közeli felszíneken, a tápanyagban gazdag talajokon alakulnak ki. Növényeik két szintet alkotnak: az egyik magas termetű, a másik pedig alacsony, elfekvő szárú növényekből áll. A folyóvizek és a rétek közötti keskeny sávban, a patakok és a csatornák üde talaján jellemzőek a patakmenti magaskórós társulások. A társulások valamennyi tagja érzékeny a kaszálásra és a legeltetésre. A patakmenti magaskórósok sajnálatosan fontos terjedési csatornái a különböző özönfajoknak (pl. japánkeserűfű-fajok, gyalogakác). Jellegzetes fajok a vörös acsalapu, a közönséges lizinka, a borzas füzike, a halovány aszat. Patakmenti magaskórós társulás vörös acsalapu közönséges lizinka borzas füzike halovány aszat japánkeserűfű Kress Henriette fotója gyalogakác Intrazonális társulások táblázatához T

51 A gyomtársulások fennmaradásához az ember folyamatos élőhelymegzavaró tevékenysége szükséges. A „gyomnövények” eredeti élőhelyükön nem minősülnének gyomnak, hanem a különböző területek szukcessziójának korai szakaszához tartozó, majd a szukcesszió későbbi szakaszaiban visszaszoruló növények ezek. Amikor az ember folyamatos zavarással (földmunkákkal, földműveléssel stb.) folyamatosan visszaveti, korai stádiumban tartja egy élőhely szukcessziós folyamatait, ide válogatódnak a különböző élőhelyek igénytelen, egynyári, gyors tápanyagfelhasználású pionír lágyszárú fajai, s kevert fajösszetételű gyomtársulást hoznak létre. Két legjellegzetesebb fajtájuk a vetési gyomtársulás és a romtalaj-gyomnövényzet (ruderális gyomnövényzet). Vetési gyomtársulások esetében a talajművelés, a ruderális gyomtársulások esetében a kultúreredetű hulladék (pl. építési és bontási anyagok, szemétdombok) felhalmozódása a zavaró hatás. Vetési gyomtársulás gyakori fajai: búzavirág, pipacs, keleti szarkaláb, fekete csucsor stb. Ruderális gyomtársulás gyakori fajai: nagy csalán, csattanó maszlag, papsajtmályva, fekete üröm, parlagfű, szőrös disznóparéj, fehér libatop stb. Gyomtársulások kék búzavirág pipacs keleti szarkaláb fekete csucsor nagy csalán csattanó maszlag papsajtmályva fekete üröm parlagfű szőrös disznóparéj fehér libatop Intrazonális társulások táblázatához T

52 A természetes társulások felszámolásának egyik oka, hogy az ember a számára gazdasági hasznot hozó növények tömegtermelése céljából ültetvényeket hoz létre. Ezekben az ültetvényekben más növények is megtelepedhetnek, így egyfajta társulásról beszélhetünk, különösen a telepített erdők esetében, ahol a termesztett növények maguk a fák. Szabályosan ültetett, azonos korú fák és gyér aljnövényzetük társulása erdőnek tűnhet, ám ezen társulások növény- és állatvilága egyaránt fajszegény, gyér. Kis túlzással ökológiai sivatagoknak tekinthetők. Emberi közreműködés nélkül nem maradnának fent, talajukat elszegényítik, lerontják. Gyakori telepített fafajok a nyárfajok, az erdei fenyő, feketefenyő, az akác. Különösen az idegenhonos (Észak-Amerikából származó) akác telepítése egyre gyakoribb, mivel gyors növekedésű, kiváló, kemény fája van és jó mézelő. Ugyanakkor különösen kilúgozza a talajt, kivadulva pedig természetes állományokban szaporodhat el túlságosan (invazívvá válik). Telepített társulások Intrazonális társulások táblázatához T

53 Vízrajzi térképVegetációtérkép 1. Homoki tölgyesek, homokpuszták (Festuco- Convallario-Quercetum roboris) Intrazonális társulások táblázatához Zárt homokpusztagyepekhez Nyílt homokpusztagyepekhez T

54 Vízrajzi térképVegetációtérkép 4. Mezei juharos tölgyes komplexe (Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris) T

55 Vízrajzi térképVegetációtérkép 5. Sziki tatárjuharos tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) Intrazonális társulások táblázatához Sziki tölgyesek leírásához T

56 Vízrajzi térképVegetációtérkép 6. Szolonyec sziki növényzet (egykor részben ártéri növényzet) Intrazonális társulások táblázatához Száraz szikesekhez Nedves szikesekhez T

57 Vízrajzi térképVegetációtérkép 7. Szoloncsák sziki növényzet T

58 Vízrajzi térképVegetációtérkép 8. Ártéri ligeterdők (főképp Fraxino pannonicae-Quercetum roboris) és mocsarak (buckakozökben és völgyi réteken rétláposodás is) Intrazonális társulások táblázatához Keményfa-ligeterdőkhöz Puhafa-ligeterdőkhöz

59 Vízrajzi térképVegetációtérkép 9. Alföldi gyertyános-tölgyesek (Querco-robori-Carpinetum, a Kisalföldi déli peremének átmeneti gyertyánosodásával együtt) T

60 Vízrajzi térképVegetációtérkép 10. Rétlápok láperdőkkel (középeurópai meszes láprétek) Intrazonális társulások táblázatához Láperdőkhöz Láprétekhez T

61 Vízrajzi térképVegetációtérkép 11. Illír jellegű molyhostölgyes karszterdők (Orno-Quercetum pubescentis), karsztbokorerdők (Cotino-Quercetum pubescentis) és sziklagyepek Intrazonális társulások táblázatához Molyhos tölgyesek leírásához T

62 Vízrajzi térképVegetációtérkép 12. Kontinentális jellegű molyhos tölgyesek (Corno-Quercetum pubescenti-petraeae) bokorerdők (Ceraso-Quercetum pubescentis), lejtősztyeprétek, sziklagyepek Intrazonális társulások táblázatához Molyhos tölgyesek leírásához T

63 Vízrajzi térképVegetációtérkép 19. Erdei fenyővel elegyes tölgyes (Genistae-Pinetum Quercetosum) T

64 Vízrajzi térképVegetációtérkép 20. Mészkerülő erdei fenyves (Genistae Pinetum) T

65 Vízrajzi térképVegetációtérkép 21. Mészkerülő lomberdők és jegenyefenyves lucosok T

66 Vízrajzi térképVegetációtérkép 22. Reliktum jellegű erdei fenyves (Lino flavae-, Festucae-Pinetum) T

67 VÉGE


Letölteni ppt "Társulások Magyarországon Jelen összeállítás célja az emelt szintű biológia tananyag részét képező legfontosabb hazai társulások bemutatása. Az anyag összeállítását."

Hasonló előadás


Google Hirdetések