A TOTALITARIZMUS ALAPEGYSÉGE – A MAGÁRA HAGYOTT, MAJD MEGFELELŐ FORMÁRA GYÚRT EGYÉN NÉHÁNY FILOZÓFIAI ÉS SZÉPIRODALMI MEGKÖZELÍTÉS ARENDT, MARX, NORDAU,

Az előadások a következő témára: "A TOTALITARIZMUS ALAPEGYSÉGE – A MAGÁRA HAGYOTT, MAJD MEGFELELŐ FORMÁRA GYÚRT EGYÉN NÉHÁNY FILOZÓFIAI ÉS SZÉPIRODALMI MEGKÖZELÍTÉS ARENDT, MARX, NORDAU,"— Előadás másolata:

1 A TOTALITARIZMUS ALAPEGYSÉGE – A MAGÁRA HAGYOTT, MAJD MEGFELELŐ FORMÁRA GYÚRT EGYÉN NÉHÁNY FILOZÓFIAI ÉS SZÉPIRODALMI MEGKÖZELÍTÉS ARENDT, MARX, NORDAU, ZAMJATYIN, HUXLEY, ORWELL Dél-Alföldi Regionális Társadalomkutatási Egyesület Szeged

2 Hannah Arendt, A totalitarizmus Eredete (1951) Imperializmus: globális gazdaság, nyersanyagéhség – a múlttal való gyökeres szakítás, társadalmi-technikai átrendeződés. Nép és tömeg. A tömeg tagjai elszigetelt, sehová sem illeszthető emberek: sem pártba, sem szakmai szervezetbe, sem szakszervezetbe vagy egyéb szerveződésbe. Ők azok, akik kívül rekedtek a közös célokon, az egyik napról a másikra (túl)élők, az (örök) elégedetlenek. Előttük leleplezhetők a nyomor okai, okozói, a titkok, amit a népvezér tár fel nekik (pl. a szabadkőművesek, a kulákok, a polgárok, a gyárosok, vagy a Cion bölcseinek aknamunkája), akiket kiiktatva rend lesz. Fajelmélet, fajtisztítás, kommunista embertípus és társadalom. A 30-as évekre megérett a helyzet a totális uralom kialakítására (ipari-technológiai háttér). Az atomizált, befolyásolható tömegemberekből álló massza segítségével. Létrejön a két legmarkánsabb fiktív közösség: náci és bolsevik irányok, mozgalmi aláfestéssel: folyamatosan épül valami - a III. Birodalom vagy a kommunizmus. Művészi szintre fejlesztett propaganda.

3 Marx – a tömegember születése Elidegenült munka, 1844. A munkás többszörösen elidegenült lény, elidegenül a munkaterméktől, a termelés aktusától, önnön nembeli lény-mivoltától, valamint a többi embertől is. Idegenek egymás számára a dolgozók, de még a tőkések is – az idegenek között pedig nincs helye tradícióknak vagy tiszteletnek. Marx-Engels, A Kommunista Párt Kiáltványa, 1848. A biztos pontok elvesztése, a stabilitás teljes hiánya, a tömegtársadalom létrejötte. "Az összes szilárd, berozsdásodott viszonyok, a nyomukban járó régtől tisztelt képzetekkel és nézetekkel együtt felbomlanak, az összes újonnan kialakuló viszonyok elavulnak, mielőtt még megcsontosodhatnának. Minden, ami rendi és állandó, elpárolog, mindent, ami szent, megszentségtelenítenek... [a burzsoázia] „minden nemzetet rákényszerít, hogy hacsak nem akarnak tönkremenni, elsajátítsák a burzsoázia termelési módját, rákényszeríti őket, hogy meghonosítsák maguknál az úgynevezett civilizációt, azaz váljanak burzsoává. Egyszóval: a burzsoázia a saját képmására formált világot teremt magának"

4 Max Nordau – a tömegember fizikai-pszichikai vizsgálata Max Nordau, Degeneration, 1893. Elkorcsosuló magas kultúra és kihasznált, munkaeszközzé formált ember. Rohanás, határidők, ostoba divatok - romló egészség (stressz - nem kemény fizikai munka, hanem folytonos nyüzsgés, készenlét): látásromlás, hajhullás, szívbetegség, öngyilkosság, elmebajok, fáradtság, alkoholizmus, droghasználat, perverzió, agresszió. A tipikus, degenerált ember tünetei: 1. akarathiány; 2. a figyelem összpontosítására való képtelenség (lényeges és lényegtelen dolgok összekeverése); 3. együgyű álmodozás; 4. homályos és zavaros gondolkodás; 5. érzelmi túltelítettség; 6. erkölcsi beszámíthatatlanság; 7. képtelenség a környezethez való igazodásra (esztelen károkozás); 8. pesszimizmus; 9. ego-mánia. „A felsorolt tünetek mindegyike a fáradság és kimerültség következménye, ezek pedig a jelenlegi civilizáció számlájára írhatók. Eszeveszett életünk kavargására és sodrására, a mérhetetlenül megnövekedett érzéki benyomásokra és szervi reakciókra, amit tetéz az, hogy ítéleteink és fizikai tetteink az azonnaliság kényszerét kell, hogy elviseljék.”

5 Jevgenyíj Zamjatyin – a „csinált” tömegember mélylélektana Mi, 1920. Egyszerre menetelő, egyformán gondolkodó, cselekvő „számok”. Új valóság: Mesterséges (ipari) környezet, mesterséges (kőolaj alapú) étel. Cél a szabadság, a véletlenszerűség abszolút kiküszöbölése. A taylorizmus (F. W. Taylor, tudományos menedzsment, az ember, mint gép) és a bolsevizmus (az ember, mint a jövőt építő neutrum) – a (ki)használhatóság és a vakhit egyvelege, gúnyrajza. Átlátszó házak, mikrofonok az utcákon, őrök, Jótevő. „Hát nem világos, hogy az a feltételezés, miszerint az énnek bármiféle joga lehet az állammal szemben, olyasmi, mintha azt mondanánk, hogy a gramm kiegyensúlyozhatja a tonnát”. D-503-at valódi személyről mintázta: Alekszej Gasztyev költő, vasmunkás és a Központi Munkaerő Intézet igazgatója. „Az elgépiesítés nemcsak a mozdulatok, nemcsak a termelési módszerek, de a mindennapi gondolkodás terén is, extrém racionalitással párosítva, meghökkentő mértékben szabványosítja a proletariátus pszichológiáját. […] E pszichológiában a világ egyik végétől a másikig hatalmas folyamatok zajlanak, melyek egy világméretű fejjé változtatják embermilliók fejét. Ez a folyamat az elkövetkezőkben észrevétlenül lehetetlenné fogja tenni az egyéni gondolkodást, és a gondolkodás egy egész osztály objektív pszichikus folyamata lesz, pszichológiai váltó és blokkoló rendszerekkel felszerelve”. Egy értelmiségi élcsapat azt tesz egy kontinensnyi országgal, amit akar: új morált, új életmódot, új célokat és új embert teremt

6 Aldous Huxley – jóléti totalitarizmus Szép új világ, 1932. Közösség-Azonosság-Stabilitás Biotechnológiai predesztináció, tenyésztés, kondicionálás, felszínesség Árubőség, fogyasztáskényszer, fordizmus, szóma, kortalanság, világellenőrök, heteronómia. A TECHNOLÓGIA ÉS A ZSARNOKSÁG SZOROS ÖSSZEFÜGGÉSE: jutalmazva uralkodni előnyösebb, mint büntetve – megfigyelni, szórakoztatva kihasználni a tömegeket olcsóbb, mint rettegésben tartani őket. „Mindenki tudja, hogy az erény és a boldogság megteremtésében az összefüggések csak az intellektuálisan szükségszerű rosszat képviselik. Nem a filozófusok, hanem a barkácsolgatók és a bélyeggyűjtők alkotják a társadalom gerincét” (BNW) „A siker és a hatékonyság imádata újabb átokként nehezedik világunkra. Amit elődeink a spiritualitás oltárán áldoztak fel, azt mi az anyagi javak és a taylorizmus oltárára helyezzük”. (Spinoza’s Worm, 1929) „Nem volt még a világtörténelemnek olyan szakasza, amikor a szervezett hazugság olyan szégyentelenül tenyészett volna, vagy a modern technológiának köszönhetően ilyen hatékonyan vagy ilyen nagy mértékben gyakorolták volna, mint ahogy e században azt a politikai és gazdasági diktátorok teszik”. (Ends and Means, 1937)

7 George Orwell – mindenki azt kapja, amit érdemel 1984, 1948. Összegző mű: évtizedek kritikai lenyomataiból gyúrt rémálom. A tapasztalati valóság: egyformaság, silányság, ostobaság – a józan ész hiánya A hitványság megszokottá válása, reklámok által irányított tömegek Jóléti éhezés : „Hosszú távon talán arra az eredményre jutunk, hogy a konzervétel halálosabb fegyver a géppuskánál” (The Road to Wigan Pier, 1937) Kényelemszeretet, a gondolkodás minimalizálása, a veszélyérzet megszűnése Passzivitás, az emberi lét lényegének a feladása : „Az emberi lényeknek valóban nincs már arra okuk, hogy önállóan végezzék az evésen, iváson, lélegzésen és a nemzésen kívül egyéb dolgaikat; minden mást megold helyettük a gép. Így aztán a mechanikai fejlődés logikus következménye, hogy az emberi lényt valami olyasmivé redukálják, ami egy üvegben lebegő agyra emlékeztet”. (The Road to Wigan Pier, 1937) Fejlődés-mánia, növekedéséhség – a világ minden tekintetben levedli egykori sajátosságait: „minden valami másból van”. (Coming Up for Air, 1939) A veszélyérzet hiánya: az angol értelmiség (Wells): „Hitler egy visítozó kis elmebeteg” (Wells, Hitler and the World State, 1941) – csak azért nem győztek még a németek, mert a katonák nem értelmiségiek. Az új generáció élete óvatlan, hedonisztikus: „egy inkább lármás, kultúrálatlan élet, a konzerv étel, a képes magazinok, a rádió és a belső égésű motor körül zajlik”. (The Lion and the Unicorn, 1941) Ezt a „modern”, angol emberanyagot bármikor alattvalóvá degradál(hatná) egy élelmes „élcsapat”: ennek „anatómiája” az 1984.

8 „Az új arisztokrácia legnagyobbrészt bürokratákból, tudósokból, technikusokból, szakszervezeti szervezőkből, propagandistákból, szociológusokból, tanárokból, újságírókból és professzionális politikusokból épült fel. Ezeket az embereket, akik a jól fizetett középosztályból és a munkásosztály felső rétegeiből származtak az ipari monopóliumok és a központosított kormányzás sivár világa formálta és terelte össze”. (1984) Az indusztriális civilizáció formálta ember optimális lételeme, ha önállótlan és gyámoltalan: 1. soha nincs egyedül; 2. soha nem cselekszik egyedül; 3. óvakodik a természeti környezettől; 4. a fény-és hőmérsékleti viszonyok mesterséges szabályozottsága; 5. mindig szól a zene. (Pleasure Spots, 1946) A totalitarizmus nem lesből támad, kialakulását a majdani elnyomottak gondosan előkészítik. A túlzott racionalitáséhség, a mindenáron véghez vitt „újítás” irracionális kimenetelű lehet. Közös célok követése nélküli, atomizált, agymosott, „önmegvalósító” tömegként bármikor kaphatunk a nyakunkba totalitárius uralmat.