Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Filozófiatörténet I. Ókor és középkor Az kurzus célja: Az kurzus célja: Az ókori és középkori gondolkodók és filozófiai iskoláik tanulmányozása a jelenre.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Filozófiatörténet I. Ókor és középkor Az kurzus célja: Az kurzus célja: Az ókori és középkori gondolkodók és filozófiai iskoláik tanulmányozása a jelenre."— Előadás másolata:

1 Filozófiatörténet I. Ókor és középkor Az kurzus célja: Az kurzus célja: Az ókori és középkori gondolkodók és filozófiai iskoláik tanulmányozása a jelenre való tekintettel kell, hogy történjék. A tárgy célja megértetni és történelmi horizontba ágyazni a mai filozófiai és teológiai diszkusszió alapfogalmait, hangsúlyozva az ősrégi, klasszikus felismerést: a filozófia egyúttal önmagunk megismerése is. Az ókori és középkori gondolkodók és filozófiai iskoláik tanulmányozása a jelenre való tekintettel kell, hogy történjék. A tárgy célja megértetni és történelmi horizontba ágyazni a mai filozófiai és teológiai diszkusszió alapfogalmait, hangsúlyozva az ősrégi, klasszikus felismerést: a filozófia egyúttal önmagunk megismerése is.

2

3 Bölcseleti irányzatok az újkor hajnalán (I.) a racionalizmus Filozófiatörténet II. Újkor és legújabb kor

4 „Felix qui potuit rerum cognoscere causas, Quique metus omnes, et inexorabile fatum, Subjecit pedibus, strepitumque Acherontis avari” (Vergilius, idézi: Bacon, A tudomány haladása) “ Boldog az az ember, aki megtanulta a dolgok okait, s lába alá gyűrt minden félelmet, a könyörtelen végzetet s a kapzsiság poklának lármáját” (Vergilius, idézi: Bacon, A tudomány haladása).

5 Az előadás felépítése 1. A jelenkori gondolkodás előkészítése: nominalizmus és reneszánsz 2. R. Descartes racionalizmusa

6 W. Ockham ( ) konceptualizmusa (conceptus=fogalom): az általános tartalomnak (universale, pl. emberség) csak fogalmi léte van. E fogalom természetes jelként utal a körébe tartozó egyedekre, de ezekben nincs közös „lényeg”, amit a fogalom kifejezne. Ockham az érzéki szemléletre korlátozza a tapasztalást, félreérti a „species” (=„kép”=forma=érthető összefüggés) fogalmát, mert ezt is valami szemlélhető képnek véli, s a tudományos takarékosság elvének értelmében (a magyarázó elveket nem szabad szükségtelenül szaporítani) tagadja az ilyen képeket („Ockham borotvája”). Az universale-vita folytatása: nominalista álláspontok

7 Ockham félreérti az absztrakció fogalmát is: szerinte az absztrakció nem az érzékelhető adatokban belátott szükségszerű összefüggés (Szent Tamás!), hanem az egymástól különböző egyedek hasonló vonásainak összegyűjtése és általánosítása. – Az Istenre vonatkozó dolgokban a hit igazít el. Autrecourti Miklós (+1350) nominalizmusa (nomen=név): az általánosra (lényegre, fajra, formára) utaló kifejezés csak puszta név. Minthogy csak az egyed és saját lelkünk ismerhető meg, lehetetlenné válik a tudomány! (Vö. Turay). Az universale-vita folytatása: nominalista álláspontok

8

9 1. Természetfilozófia: a) Giordano Bruno ( ) A világ végtelen (a Nap sem középpont!, és eléri Isten végtelenségét. Isten egyenlő a természettel: panteizmus! Tragédiájának oka: a társadalmi berendezkedést védő ideológiával kerül összütközésbe. b) Galileo Galilei ( ) Megalapozza a természettudományos módszert: kísérlet, elemézés, szintézis, mérés (a természet könyve a matematika nyelvén íródott). Az ún. „másodlagos minőségeknek” (szín, szag, íz) nem tulajdonít valós létet. Valójában Kopernikusz (+1543) heliocentrikus tanának védelmezése miatt ítélik el (ideol.!). A reneszánsz bölcselete

10 c) Francis Bacon ( ) Az empírikus-induktív módszer szorgalmazója. Fölveti a tudományok rendszerezésének problémáját (Instrauratio magna). A filozófiából ki akarja lúgozni az elméleti megfontolást. Bacon a helyes megismerés akadályairól a Novum Organon- ban ír: a törzs ködképei (az emberi természet korlátai, érzékcsalódások, önkény stb.), a barlang (egyéni korlátok), a piac (jelentés nélküli szavak) és a színház ködképei (a hagyományos filozófiákból eredő előítéletek). A teológia szerinte önálló tudomány, a kinyilatkoztatást tiszteletben kell tartani! (Turay) A reneszánsz bölcselete

11 a) Niccolo Machiavelli ( ) „A fejedelem” című művében a kormányzás mechanizmusáról ír. Az uralkodónak minden áron biztosítania kell hatalmát (ha lehet erkölcsösen, de használhat erkölcstelen eszközöket is). A politikát helytelenül elválasztja az erkölcstől: a cél szentesíti az eszközt. b) Hugo Grotius ( ) A jog nem a haszonban vagy a hatalomban (Machiavelli) gyökerezik, hanem az ember eszes és társas természetében. Az alap a tulajdonhoz való jog. Helytelenül ebből próbálja levezetni a többi jogot, s így minden áruvá válik (a test, az élet, a feleség stb.). Az ember és az állam új modellje:

12 Grotius Bellarmin Szent Róberttől átveszi a népfölség elvét: a hatalmat a nép kapja Istentől, s a nép bízza meg a királyt. De nem fogadja el De Mariana (SJ) szélsőséges álláspontját: a nép meg is ölheti az uralkodót, ha az visszél hatalmával. (Turay) Az ember és az állam új modellje:

13 Koraújkori racionalista bölcselet 1. René Descartes (ez alkalommal!) 2. Benedictus Spinoza (nem tananyag!) 3. Gottfried Wilhelm Leibniz (a következő órán!)

14 A racionalizmus és az empirizmus ellentéte az koraújkori filozófiában A racionalizmus eltúlozza az értelem (ratio) szerepét, és elhanyagolja az érzékelést. Eszményei: a deduktív matematikai módszer, a fogalmi elemzés és a mechanisztikus szemlélet. Hibája: az értelmet elszakítja az érzékelő tapasztalattól, és így az értelem saját fogalmainak és logikai műveleteinek fogságába kerül. Az empirizmus az érzéki tapasztalat (empiria) kizárólagosságát hangsúlyozza, s nem ügyel az értelem és a szellemi tapasztalat szerepére. Eszménye: csak az van, ami érzékelhető, illetve elképzelhető. Hibája: a gondolkodást beleolvasztja az érzékelésbe, s így az alany szubjektív észleleteinek világába zárul (a világ végső soron megismerhetetlen).

15 Descartes fűbb művei: Discour de la Méthode (Értekezés a módszerről), Meditationes de prima philosophia (Elmélkedések a metafizikáról), Principia philosophiae (A filozófia elvei). René Descartes ( ) racionalizmusa “Beláttam, hogy egyszer az életben gyökerestül föl kell forgatnom… s újra kell kezdenem mindent, ha arra törekszem, hogy egyszer még valami szilárdat és maradandót hozzak létre… ” (R. Descartes, Elmélkedések az első filozófiáról)

16 1. Kétely és igazság a) A módszeres kételkedés szilárd ismerethez vezet: nem kételkedhetem a kételkedés tényében. b) Az alapvető igazság: cogito ergo sum (gondolkozás közben tudok magamról). c) Az igazság nála nem a dolog és a megismerés megfelelősége, hanem alanyi nyilvánvalóság. Kritériuma: a világossá és a határozottság (ilyen pl. a kiterjedés képzete, mert az matematikailag leírható). Az ún. másodlagos minőségek (szín, hang, íz, stb.) homályosak. d) Az Ideák felosztása: velünk született eszmék (az istenfogalom, a res extensa=a kiterjedt test; a res cogitans=a gondolkodó szubsztancia, a szám stb. fogalma); általunk alkotott eszmék (pl. szárnyas ló); és tapasztalásból eredő eszmék (pl. sós, keserű).

17 2. Isten és a külvilág a) Istenérvei: 1. Tudatunkban megtaláljuk a legtökéletesebb lény eszméjét. E fogalomnak nem lehet elégséges oka az emberi értelem, mivel az okozat (isteneszme) tökéletesebb az oknál (emberi értelem). Ezt az eszmét tehát csak Isten olthatta belénk. 2. „A végtelen fogalma megelőzi a végesét, Isten fogalma valamiképpen a magamét”. 3. Az ontológiai érv: a bennünk levő isteneszme olyképp foglalja magában a valós létezés tökéletességét, mint ahogyan a háromszög fogalma magában foglalja azt, hogy szögeinek összege két derékszöggel egyenlő. b) A külvilág: Problémája, hogy mi a biztosítéka annak, hogy fogalmaink a külvilág hűséges „képei”? Válasza: az előbb bizonyított Isten.

18 Istenről ui., vallja Descartes, nem tételezhetjük fel, hogy becsap bennünket! A külvilág létének, a fogalmak és a világ megfelelőségének biztosítéka tehát: Isten. 3. A szubsztancia: „ami létében nem szorul rá semmi másra” (szoros értelemben csak Isten ilyen). Két fajtája: a res cogitans és a res extensa. Kritika: Descartes a szubsztancia tulajdonságait (tudat, kiterjedés) azonosítja a szubsztanciával. A fogalmi gondolkodást helytelenül a fizikai látás modellje alapján képzeli el, s így a szubsztanciát valamiféle „dolognak” tekinti. Nem ügyel arra, hogy az arisztotelészi szubsztancia nem valamiféle „test”, hanem az érzékelhető adatokban belátott rend, érthető összefüggés.

19 4. Az ember: Descartes helytelen szubsztancia- felfogásának káros következménye a test és a lélek különválasztása. A lélek nem a test lényegi formája (miként a tomista filozófiában), hanem a kiterjedt testtel laza kapcsolatban álló „tudat”. Érdekesség: a francia filozófus szerint ennek székhelye a tobozmirigy (vö. Turay). Subjectum Objectum Isten, mint szavahihető legfőbb Szubsztancia Transzcendentális módszer (a „tökéletes visszatérés” modellje)


Letölteni ppt "Filozófiatörténet I. Ókor és középkor Az kurzus célja: Az kurzus célja: Az ókori és középkori gondolkodók és filozófiai iskoláik tanulmányozása a jelenre."

Hasonló előadás


Google Hirdetések