3. tétel Terület és településfejlesztés a feudalizmus korában

Az előadások a következő témára: "3. tétel Terület és településfejlesztés a feudalizmus korában"— Előadás másolata:

1 3. tétel Terület és településfejlesztés a feudalizmus korában

2 A megtelepedés táji összetevői
domborzati felépítés és tagolódás a vízhálózat sűrűsége és irányultsága A növényzeti borítottság jellege és mértéke a domborzati felépítés a vízhálózat és növényzet összefüggéseit megjelenítő természeti térosztás

3 KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSSŰRŰSÉG A BERETTYÓ ÉS A KÖRÖSÖK MENTÉN

4

5 Állam- és területszervezés a feudalizmus kori Magyarországon

6 A társadalom és az állam területi működésének térszerkezet alakító folyamatai:
Regionalitás Az állam területének lokális társadalmaitól kiinduló alulról szerveződő megtelepedési gazdálkodási migrációs térformáló folyamatok, amelyeknek nagy szerepe van a népesség etnikai, kulturális és vallási különbségek szerinti térbeli elrendeződésében is Regionalizmus A regionális identitást, kapcsolódást és irányítást összefogó rendszer Regionalizáció A társadalom politikai erőviszonyaiból és csoportjainak érdekérvényesítéséből fakadó, az állam irányából felülről szerveződő, igazgatási téregységeket is kialakító - lehatároló, térfelosztó, keretet és „nevet adó - területi szabályozás

7 Az állam területi szerveződésének meghatározó korszakai
Az állami szerveződés folyamatának kezdete a IX –XII. században A nagymedencei térszerkezet XIII-XV. század közötti kialakításának korszaka A török hódoltság időszaka a XVI-XVII. században A nagymedencei térhasználat gazdasági, társadalmi változásokhoz és az európai folyamatokhoz igazodó egységesítése a XVIII-XIX. században A centrális gyűrűs térszerkezet erővonalainak és központjainak kialakítása a XIX. század második felében A nagymedencei térszerkezet felbontása, majd részleges regenerálódása 1920-tól a nyolcvanas évekig

8 Az erőtereket állami területté szervező regionalizáció összetevői
korábbi térstruktúrák érvényesülése külső hatásirányok beépülése a társadalom térnyerési érdekeltsége és szervezési képessége az állami működés intézmény-rendszereinek területi elosztása, a közigazgatás szintjeinek és téregységeinek kialakítása a szakrális egység megjelenítése

9 A magyarság IX-X. századi területi elhelyezkedése a Kárpát–medencében több térhasznosítási funkció szerint szerveződött: Stratégiai/politikai: A korábbi hatalmi struktúrák betagozható területeinek leszakítása, külső védelmi rendszerek kiépítése, a hadi felvonulási utak biztosítása. A medencét keretező hegyvidék külső gyepűvé szervezése Hadszervezeti/katonai: A katonai/törzsi központok védett és a felosztott katonai funkcióknak megfelelő, politikailag kiegyenlített elrendeződése, valamint hadi utánpótlási bázis területek biztosítása a belső gyepűk rendszere. Közigazgatási: A területi egységet kifejező és a működést fenntartó sajátosan osztott törzsi szállásterületek és központok kiépítése. Gazdálkodási: A különböző funkciók – ló és szarvasmarhatartás, földművelés, só és fém bányászat, vasipar, hadellátó koncentrált kézművesség, szolgáltatás – népességcsoportjainak a funkciókra alkalmas térszínekre való telepítése és megfelelő arányú területi elosztása. Védettségi: A lakóhely és a térhasznosítás környezetének megfelelő védhetőségének biztosítása. Közlekedési: Először katonai útvonalak, a fejedelmi/királyi udvari ellátási útvonalai, majd később a települések elérhetőségének útvonalai váltak fontossá. Révek, kapuk, gázlók működtetése.

10 A X. század közepére kialakuló regionális működési rendszer több tényező alapján szerveződő és különböző területi funkciót ellátó téregységekből állt: A külső (hegyvidéki) és belső (egyes folyó-térszíni és Duna-Tisza közi) gyepük. Az őrvidékek - Alpok alja, Morva mente, Északkeleti-Kárpátok, Dél- Erdély, Duna-Száva köz. A dukátusok kiemelt szerveződésű területei. Erdély és a (Szlavón) Délvidék elkülönülő térségei. Elsősorban a Felső-Tiszavidék és a Bécsi-medence közti útvonal betorkoló folyóvölgyi kapuinál kialakuló köztes szállásterületek A Garam torkolata és a Csepel-sziget között a Duna, valamint a ráhordó összekötő vonalak mentén a Pilishez szerveződő fejedelmi központ.

11 A magyarság területfoglalása
1. pannóniai struktúra 2. medencei struktúra: a) a Duna baloldali mellékfolyói a Morva és az Ipoly között b) a Tisza jobboldali mellékfolyói c) a Tisza baloldali mellékfolyói a Szamos és a Maros között d) a Maros mente e) a Duna, Tisza és Maros közti bolgár uralmú térség f) Erdély g) a Duna és Tisza közötti folyóköz

12 Magyarország korai térstruktúrájának regionalizációs téregységei a X-XII. században
erdős hegyvidékek (erdő-térszín) b) állandóan, vagy időszakosan vízzel borított síkság (folyó-térszín c) megtelepedésre kedvező síkság és dombvidék (település-térszín) d) külső gyepű e) dukátusok: 1. Nyitrai 2. Bihari 3. Temesi 4. Somogyi g) a korai várispánságok h) fejedelmi-királyi központi térség tartományok: I. Erdélyi vajdaság II. Szlavónia

13 legfontosabb közigazgatási formák és szintek
A földrajzi felépítésében és társadalmi térhasznosításában összetett Kárpát–medence szakrális egységét a királyi korona alá foglalt nevesített területek, az ezt képviselő királyi hivatali rendszer és a területekkel is összefüggő tisztségek képviselték. a szakrális egység belső összefogója és külső kifejezője az egyházmegyei rendszer legfontosabb közigazgatási formák és szintek közvetlen a király alá tartozó király földje királyi vármegye (13. századig) királyi jogálláshoz tartozó székely székek jász és kun székek szász jogú területek (szászok földje) szabad királyi városok bánságok nemesi jogálláshoz tartozó nemesi vármegyék (13. századtól) nemesi jogállás alátartozó részleges városi kiváltságok Összefüggő rendszer szerinti működését a legfontosabb és legtartósabb regionalizációs forma, a nagytérség lakott térszíneit átfogó királyi, majd nemesi vármegyerendszer teremtette meg.

14

15

16 A korai vármegyék kialakulása együtt ment végbe a királyi tisztségek
megjelenését hozó társadalmi átalakulásokkal. Számukat és tényleges kiterjedésüket a felhasználható források alapján nehéz pontosan meghatározni, korábban 39-re, ma 48-ra teszik. A királyi megyék területi megjelenése szoros összefüggésben volt a népesség letelepedési sűrűségével, a védhető és hasznosítható térségek kiterjedésével, a mozgási útvonalak, vízhálózathoz kötődő elrendeződésével, a központ elérhetőségének mértékével. A Szent István által létrehozott korai rendszert sok tekintetben meghatározták a korábbi térstruktúrák, a dukátusi rendszer és a törzsi/nemzetségi felosztás területi sajátosságai. Kiterjedésük sokban kötődött a stratégiai útvonalak csomópontjainál kialakított ispánsági központokhoz, amelyek megyeszervező szerepét a bevonható népesség- és településszám, valamint a központtól való elérhetőség szabta meg. felépítése vár – várispáni székhely várjobbágytelepek – ellátó települések territórium – hasznosítható térségek, útvonalak A hegyvidékeken átvezető útvonalak fontossága és a folyó- térszíni védelmi szerep, ha eltérő formában is, de a megyék többségének szerveződését erőteljesen a vízhálózathoz kötötte, ezek többsége határvármegye – marchia - volt.

17 A korai (királyi) vármegyék területe Szent István korában
(Kristó Gy. nyomán)

18

19 A KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT TELEPÜLÉSFORMÁI
szállások rögzült falvak monostorok birtok központok várak városok

20 A középkori falvak jellemzői
a legnagyobb számú településforma a 15/16. században kb (Szlavónia nélkül) jelentős méretbeli különbség egy falu átlagban 32 háztartásból áll – 160 fő de sok az 1-2 családos is (folyó- és erdő-térszín) de vannak családos falvak is általában az összetett agrár térhasznosítás tájakon jelennek meg nagyobb számban – település-térszín kisebb számban speciális térhasznosításra katonai - őrvidékek montán ipari – erdő-térszín átkelés - folyók korai formáikban szálláshelyek – településnyomok

21

22 Monostorok

23 magános településként várak, városok településrészekén
megjelenésük magános településként várak, városok településrészekén összetett település funkciók jellemzik gazdálkodási földművelés, kertgazdálkodás élelmiszer feldolgozás gyógyszergyártás kézműipari tevékenység vallási, egyházi kulturális migrációs közigazgatási – hiteles helyek (oklevelek) egyedi/önálló területi működés központként való működés szerzetesrendi központ kulturális központ migrációs központ közigazgatási központ

24

25 A monostorok földrajzi helyzete és térállapot szerinti elrendeződése
500 m feletti döntően erdővel borított felszínek (erdő-térszín) 200 m feletti irányított térállapotú, erdősült település-térszín 200 m alatti (alföldi), nyílt térállapotú település-térszínek Időszakosan, vagy állandóan vízzel borított folyó-térszín Folyó Monostorhely Aktív térszíni központ Passzív térszíni központ A: Várad B: Bihar C: Csanád D: Csongrád E: Szolnok 1-50: a monostorhelyek sorszáma

26 VÁRAK

27 Városok térbeli elrendeződése Magyarországon a XV. században

28 A KÖZÉPKORI VÁROSOK

29 VÁROSOK város – városi szerepkört alakító tényezők jogállás funkció
kiváltságok valamilyen formája - az önállóság különböző szintjein királyi földesúri - egyházi funkció gazdálkodási ipari kereskedelmi – piaci közigazgatási – központi megyei egyházi gazdasági - vásár kiépítés funkcionális szerkezet rendezett utcák főtér központi épületek - városháza templomok, székesegyházak, kolostorok védhetőség váras helyek városfal

30 városi jogállás városok civitas urb királyi falvak libera villa
Ezek a helységek és lakosaik (civis, hospite) jelentős kiváltságokat élveztek: szabadság jog (libertas) önállóan választott bíró önállóan választott tanács szabad papválasztás Nem tartoztak a várak, ispánok, bárók vagy bármely úr fennhatósága alá - egyedül a király vagy a királyné gyakorolt felettük földesúri hatalmat. városfal építése gazdasági jog vásártartás joga adójukat közvetlenül a királyi kincstárnak fizették egy összegben vámmentességi jog az egész ország területén Csak ezek a jogok együttes érvényesülése esetén lehetnek teljes értékű városok – ezek valamelyikének hiányában csak védőfal nélküli mezőváros - oppidum

31 Az öt koronaváros (1329): Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező, Sziget,
A XV. század elején a legelőkelőbb rangú városok, melyek fallal rendelkeztek a későbbi szabad királyi városok voltak Az öt koronaváros (1329): Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező, Sziget, Buda jogaival – tárnoki városok Buda, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Kassa, Bártfa, Eperjes, Pest. Mind a Budai jogkönyvben rögzített budai szokásjogot használták, peres ügyeikben maguk bíráskodtak, több jobbágyfalu felett is fennhatóságot gyakoroltak. Székesfehérvár jogaival - személynöki városok Székesfehérvár, Esztergom Lőcse, Zágráb, Visegrád, Késmárk, Trencsén, Szeged. A királyi városokkal egyenrangú helységek voltak Brassó, Beszterce és Medgyes (szászvárosok) Kiváltságos városok voltak továbbá a bányavárosok, amelyeknek jogai azonban a kamarai felügyelet korlátozta. alsó-magyarországi: Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya, Bélabánya felső-magyarországi: Gölnicbánya, Szomolnokbánya, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyóbánya, Igló Nagybánya

32

33

34

35

36

37 A VÁROSOK FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSÉT ALAKÍTÓ TÉNYEZŐK
megtelepedési sűrűség településtérszín domborzati pereme – völgykapuk uralmi központok elhelyezkedése fejedelmi királyi egyházi főúri területi szerveződés – megyeszerveződés várispánság várak stratégiai, hadi szempontok gazdasági folyamatok eltérő térhasznosítás találkozása áramlási csomópontok árucsere színhelyek új térhasznosítás – betelepített külső népesség – erdő-térszín bányászat ipari feldolgozás

38

39

40

41 Nemesi vármegyerendszer

42 A KÖZÉPKORI TERÜLETFEJELSZTÉS

43 A KÖZÉPKORI GAZDASÁG FONTOSABB ERŐFORRÁSAI
TERMÉSZETI termőföld szántó legelő erdő makkoltatás tűzifa faszén vad és élelemforrás tartalékterület folyó víz fokgazdálkodásra árasztásra öntözésre energia útvonal ércek arany ezüst réz só építőkő, agyag TÁRSADALMI népességszám népsűrűség térhasznosítás differenciáltsága hierarchikus településhálózat központok kiépített területi közigazgatás folyamatosan fenntartott belső áramlás külső áramlásokhoz való kapcsolódás állandó egységes politikai és gazdasági tér

44 A KÖZÉPKORI GAZDASÁG ÁGAZATAI
alapja a funkcionális agrárgazdaság vegyes gazdálkodás szántóföldi növénytermesztés vegyes – ólas és legeltető állattartás kert szőlő feldolgozás állattartó gazdálkodás – legeltetés szőlő és gyümölcs termelés kiegészítő földműveléssel és állattartással vízgazdálkodás foki és réti halászat fa és nádhasznosítás réti állattartás erdőgazdálkodás vadászat fakitermelés és feldolgozás termések és gyümölcsök feldolgozása

45

46

47 A KÖZÉPKORI TERÜLETFEJLESZTÉS SZERVEZŐDÉSI SZINTJEI
királyi uradalmak kiváltságok járadékok pénzverés egyházi - monostori birtok tized nemesi főúri nagybirtok középnemes bírtok „egytelkes” nemesség birtoka szabadjogú telepített hospesek kiváltsággal székelyek jászkunok szászok királyi városok

48

49 MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI TÉRSZERKEZETE ÉS REGIONÁLIS TAGOLÓDÁSA

50 TARTOMÁNYÚRI TERÜLETEK A 14. SZÁZADBAN
(FEUDÁLIS SZÉTTAGOLTSÁG)

51 CENTRUMTÉRSÉGEK A XI-XIII. SZÁZADBAN
a) erdős hegyvidékek (erdő-térszín) b) állandóan, vagy időszakosan vízzel borított síkság (folyó-térszín) c) megtelepedésre kedvező síkság és dombvidék (település-térszín) d) külső térség e) centrumtérség f) külső gyepü

52 CENTRUMTÉRSÉGEK A XIV-XV. SZÁZADBAN
a) erdős hegyvidékek (erdő-térszín) b) állandóan, vagy időszakosan vízzel borított síkság (folyó-térszín) c) megtelepedésre kedvező síkság és dombvidék (település-térszín) d) kűlső térség e) centrumtérség

53

54 A Tiszántúl térszerkezete a XIII-XV. században
erdő-térszín 2. irányított település-térszín 3. nyílt település-térszín 4. passzív település-térszín 5. folyó-térszín 6. szervező központok 7. korai központok 8. folyótól távoli központ 9. közvetítő központ 10. másodlagos ártérperemi, vagy révközpont 12. szervező völgyi irányok 13. szerkezeti és szervező vonalak 14. közvetítő vonalak

55 A hódoltság korszaka

56

57 A királyi Magyarország közigazgatása
Főkapitányságok és központjaik Horvát-tengermelléki – Bihács, majd Károlyváros Szlavóniai/Vend – Varasd Balaton-Dráva közi – Kanizsa Duna-Balatonközi - Győr Bányavárosi – Léva majd Érsekújvár Felső-Magyarországi – Kassa  (Tiszántúli – Szatmár)

58 Az Erdélyi Fejedelemséghez csatolt nem erdélyi területek
A Partium részei: Máramaros Közép-Szolnok Kraszna Bihar  Zaránd Szörény (Arad) Bethlen és Rákóczi hét vármegyéje: Borsod Abaúj Zemplén Ugocsa Szatmár Szabolcs Bereg

59

60 Elnéptelenedő és aktivizálódó térségek a XVII. században
1. centrumtérségek a Magyar Királyságban és az Erdélyi fejedelemségben 2. elnéptelenedő és pusztuló területek 3. mezővárosokba koncentrálódó népesség és aktivizálódó térhasználat 4. a hódoltsági terület határa

61 A hódoltsági terület közigazgatása
Szandzsákok: Fülek Szécsény Nógrád Esztergom Fehérvár Simontornya Szekszárd Pécs Siklós Eszék Szigetvár Gyula Szeged Csanád Lippa Szolnok Hatvan Vilajetek 1541: Buda 1552: Temesvár 1580: Bosznia (1594: pápai beglerbégség) : Győr 1596: Eger 1600: Kanizsa 1660: Várad 1663: Érsekújvár

62 Településhálózat a XVI-VIII. században
Királyi terület és az Erdélyi fejedelemség Királyi városok Hajdú városok Püspöki városok Váras városok – erődített központok végvárak várak palánk erődök Mezővárosok Falvak Tanyák

63 Hódoltsági terület Vilajet központok – erődített/váras városok
Szandzsák központok Várak – erődök Mezővárosok Falvak Tanyák

64 Mezővárosok a XVI-XVII. században
A XIV. század közepén kialakuló várostípus Magyarországon. Fejlődésük második korszaka a XVI-XVII. századra esik, jelentős volt szerepük az alföldön, különösen a hódoltsági területeken. Mezőváros lehetett királyi és egyházi vagy magánföldesúri tulajdonban. Gazdaságuk alapja az agrárgazdálkodás (jelentős szántó, kert és legelőterületekkel) és feldolgozás, amihez a távolsági agrárkereskedelem társult. Körülöttük kevés falu – beköltözés a városba - pusztásodás Elsődleges kritériuma ezért a település vásártartási joga. Lakói különböző kiváltságokat élveztek, a XV. század végétől az ország közjoga jobbágyoknak tekintette őket, a fontosabb mezővárosokban élők valójában azonban polgárok voltak. A mezőváros és a kiváltságolt, ún. szabad falu közt nehéz határt húzni. Magyar nevük arra utal, hogy nem volt joguk fallal körülkeríteni magukat, ezért mezők vették őket körül. Latinul oppidumnak, németül Marktnak hívták őket.

65 Az 1563-1564 között Vácott elvámolt szarvasmarhák származási helyei

66 Az alföldi mezővárosok határ- használatának modellje

67 Határhasználat Debrecenben – XVIII. század

68 Kecskeméthez tartozó puszták XVI-XVIII. század

69 A feudális kor terület- és településfejlesztésének összefoglalása
Feudum=hűbérbirtok Feudális piramis Falvak-vármegyék: Nemesség-jobbágyság, zsellérek Városok Királyi- Bánya- Mezővárosok: polgárok, (cívisek) céhek, „ploretárok” Közmunkák-robotmunkák Közlekedés Környezet erdőirtás, mocsár- láplecsapolás, várépítés, városépítés elmocsarasítás (várvédelem, vízimalmok, stb.)