Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései

Az előadások a következő témára: "Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései"— Előadás másolata:

1 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései

2 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
(SZERZŐK: ÉNEKES ZSÓFIA - DR. JUHÁSZ ERIKA)

3 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
A magyar gyakorlatban, a sok külföldi példával ellentétben, már kevésbé beszélhetünk az életviteli kompetenciáknak ilyen mértékű előfordulásáról és alkalmazásáról. A fogalom legelsőként talán az általános és középiskolai oktatásban jelenik meg, ahol évek óta valamilyen formában, tantárgyi kereteket öltve is megjelenik (pl. Szociális és életviteli kompetenciák, Technika és életvitel stb.) 

4 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
2004-ben a Nemzeti Fejlesztési terv keretében meginduló programfejlesztés hat kiemelt kompetenciaterületen támogatta oktatási programcsomagok létrehozását. Ebből az egyik, Az EU támogatási politikájában is kiemelt célként megjelenő, a leghátrányosabb helyzetben lévők felzárkóztatása szempontjából kulcsfontosságúnak ítélt szociális, életviteli és környezeti kompetenciák. (A magyar közoktatásban egyébként a 2012-es NAT-ig jellemzően szinte minden esetben együtt kezelik ezt a három, vagy két (szociális és életviteli) kompetenciát.) 

5 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
2. sz. táblázat: A szociális és életviteli kompetencia képességcsoportjai. A táblázat alapjául szolgáló forrás: Gönczöl – Vass 2004 

6 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
A fejlesztést megindító intézkedési terv dokumentációjában összefoglaltak alapján „a szociális és életviteli kompetenciák körébe olyan attitűdök, készségek és képességek tartoznak, amelyek egyaránt alapját képezik az egyén belső, személyes harmóniájának és társadalmi beilleszkedésének (idézi: Gönczöl – Vass 2004).” A terület attitűdelemei közé az önbizalmat, az öntudatos és a környezetért is felelős magatartást, a világgal szembeni pozitív beállítódást, a toleranciát és az őszinte kommunikációt, az értelmes kockázat vállalásának bátorságát sorolják. A kapcsolódó képességcsoport összetevőit két szinten is meghatározták: az egyén és a társas viselkedés szintjén (ld. 2. számú táblázat)  E nagyon hosszú időn át és jórészt közvetett hatások alatt formálódó készségek, képességek és attitűdök rendszerszerű fejlesztését elsőként célozta meg ezzel a hazai közoktatás. (Gönczöl – Vass 2004) 

7 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
A 2012-ben életbe lépett NAT-ban a szociális, környezeti kompetenciáktól különválva szintén fő műveltségterületek között szerepel Életvitel és gyakorlat címen, amelynek a többi műveltségterület között minimum 4-10%-os arányt kell kitennie általános iskola 1-től, középiskola 10. osztályáig. A műveltségterület célja „a gyakorlati tevékenységekhez szükséges készségek és képességek fejlesztése, a szakszerű eszközhasználat elsajátítása, az alapvető technológiai folyamatok megismerése, a munka megbecsülése, végső soron a pozitív alkotó magatartás kialakítása. Az ismerkedés a mindennapok tárgyi környezetével segíti a felelős, környezettudatos beállítottság és a kritikus fogyasztói magatartás kialakítását” (110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról 2012: 10825). 

8 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
A műveltségterületen belül meghatározott közműveltségi tartalmak, a megelőző évekhez képest nem sokat változva, egybecsengenek, az életvitel eddig tárgyalt fogalmaival, és jól kidomborítja ennek a kompetenciának a felhasználási területeit: a családi élet, háztartás, tárgyi kultúra, technológiák, termelés, a közlekedés, pályaorientáció és közösségi szerepek. Mindezeken belül a fejlesztési feladatok az emberi tevékenységek környezetére és a munka világára koncentrál a tervezés, információgyűjtés, és –felhasználás, kivitelezés és ellenőrzés tevékenységeinek megismerésén túl, mindezeket a rend és szabálykövetés, az egészség-, környezettudatosság és a takarékosság horizontális szempontjaiba ágyazva szerezhetik meg gyakorlati tapasztalataikat. Az Alaptanterv szerint mindezen ismeretek, készsége kés attitűdök az Európai Unió által meghatározott kulcskompetenciákhoz járul hozzá, úgy, mint: természettudományos és technikai kompetencia, a hatékony, önálló tanulás, a szociális és állampolgári kompetencia, valamint a kezdeményezőképesség és vállalkozói kompetencia kialakításához. (110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról) 

9 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Érdekes megfigyelni, hogy míg a külföldi elméletek milyen meghatározó szerepet adnak a kommunikációnak ezen a kompetenciaterületen is, ez a NAT életvitelt érintő részében nem jelenik meg külön.  Kiss István pszichológus munkáiban a magyar felsőoktatásban tanuló, és általában a fiatalok életvezetési szokásait vizsgálja, elsődlegesen a drogprevenció szemszögéből. Az életvezetési kompetencia szerinte az életvezetési készségek összessége, részletes definíciója szerint pedig „a társas rendszerekben való személyes létezés egyén számára optimális feltételeinek megteremtését szolgáló készségek, képességek, attitűdök összessége. Életkor és élethelyzet specifikus összetevőket tartalmaz. (…)

10 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Az életvezetési kompetencia az életeseményekkel való megküzdés folyamatában nyert tapasztalatok alapján kialakuló eszköztár, cselekedni tudás” (Kiss 2009:44). Jól látható, hogy az eddig bemutatott definíciók mindegyike visszacseng ebben a meghatározásban. A Jordan – Norman páros szerinti „megfelelő funkcionálás az egyén környezetében”, Kiss definiciójában a funkcionálás feltételeinek a kialakítását (ez a szempont egyébként sok más esetben is elmarad a meghatározásokból) és a funkcionáláshoz szükséges eszközöket is érti.  Az életeseményekkel való megküzdés pedig a WHO-definícióhoz, „a mindennapi élet kihívásainak és követelményeinek hatékony kezelése”, és az OECD-vizsgálatok problémakezelési készség szempontjához is visszacsatol. Az életvezetési készségek tehát összességében a mindennapi életvitelt biztosítják, mint például az önfenntartás, a társas kapcsolatok kialakítása és kezelése, munkával vagy szabadidővel kapcsolatos tevékenységek stb. (Kiss 2009). Nagyon fontos perspektíva, amit Kiss szintén kiemel, hogy ezek a készségek életkor- és élethelyzet specifikusak, tehát egy, a szüleivel még együtt élő és már külön háztartást vezető elsőéves egyetemistának kompetenciaszintje között ugyanúgy mutatkozhat különbség, mint egy 18 és 30 éves egyén között. 

11 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Kiss szerint „az életvezetési kompetencia célszerűen a hétköznapi életvitellel kapcsolatos általános teendők, feladatok kezelésével kapcsolatos én-hatékonyság élményre alapuló mérésén keresztül operacionalizálható (Kiss 2009:47)”. Ennek alapján saját kutatásához több forrás és kutató elmélete alapján hét életvezetési készségcsoportot alkotott, és ezeket két dimenzióba osztotta be. Az intraperszonális dimenzióba tartozik a testhez, fizikai szükségletekhez kötődő készségek köre, a tanulással kapcsolatos készségek, a saját értékek és azok felülvizsgálatának skilljei és az önmenedzselésre vonatkozó készségek. Az interperszonális dimenzió pedig a kommunikáció, a szoros kapcsolatok kezelésének és a szervezethez/ tágabb közösséghez kapcsolódás készségeit foglalja magába. 

12 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Az idézetben említett én-hatékonyság egyébként más kutatók szerint is fontos, központi pszichológiai vetülete az életvezetési kompetenciának, ami igazából egy önjelző rendszer, a problémamegoldások, a képességek alkalmazásának sikeressége, vagy sikertelensége kapcsán az egyén önértékelése, saját ítélete, visszajelzése (Kiss 2009). Bandura szerint „az önhatékonyság az a hit, hogy az ember képes megszervezni és felhasználni a kialakuló helyzetek megoldásához szükséges forrásokat (Bandura 1986, idézi Pro-Skills 2010)”. Az életvezetési készségek feltárása tehát a készségek sikeres (hatékony), vagy kevésbé sikeres alkalmazásának, felhasználásának az egyén saját élményeire alapozva történhet. Az életvezetési készségek deficitje azért alakulhat ki, mert az élettörténet során a kihívásokkal való szembesülés elmarad (Gazda, 1984, idézi Kiss 2009). A készségek fejlődését hátráltathatják mind a kedvezőtlen környezeti tényezők, mind a szocializáció alatt felmerülő problémák; pl. az önmagával és környezetével harmóniában élő egyén pozitívan, eredményesen éli meg mindennapjait, míg, aki társas közegektől elszigetelődik, céljai nincsenek, vagy nem tudja megfogalmazni, azt általában a jövőbe vetett bizonytalanság, bizalmatlanság jellemzi, a külső körülmények hatása alatt áll, sodródik. 

13 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Egyéb magyar értelmezések közül sorra vehetjük még Szilágyi Vilmos pszichológus fiatal felnőtteknek szóló könyvét (Szilágyi 1989), amiben azt írja, az emberi érettségről a helyes életvezetés képesség tanúsodik, az életvezetési képesség kialakulásában a lényegi pont pedig az önállósodás. Szerinte, aki nem képes saját döntések meghozására, (a szülőkről való leválásra) életét más személyek, vagy külső hatások formálják, azt sorozatos kudarcélmény fogja érni, mert olyan élethelyzetekben fogja magát találni, ami számára igazából nem megfelelő, például pályaválasztás, vagy a partnerválasztás esetében. Így tehát az életvezetésnek az általa megállapított hat fő területe közül az elsőnek magát az életvezetési képességet (képesség az önállóságra) tartja. A további öt életvezetési terület között szerepel továbbiakban az életcélok és tervek területe – a jövőkép, értékrend, világnézet, énkép, életmód megléte, vagy milyensége, a rövid és hosszú távú célok kitűzésének képessége.

14 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
A testi képességek fejlesztése alá a testkép, testkultúra és –ápolás értendő, a lelki-szellemi képességek fejlesztéséhez pedig az érzelmi intelligenciát, a pályaválasztást és a párkapcsolati érettséget sorolja a szerző. A jól vezetett házas- és családi élet területéhez sorolja a párválasztást, a házas élet kihívásait, a szexualitás témakörét, a konfliktuskezelést és a gyereknevelést. Mindezeken túl természetesen nem elég ezeket a képességeket tökélyre fejleszteni, hiszen a jó életvezetés a váratlan változásokhoz való ügyes alkalmazkodást is jelenti, így Szilágyi ezt az életvezetés külön, hatodik részének tekinti az „újrakezdéseket”, amikor nyitottság (tanulás, önfejlesztés), rugalmasság révén képesek vagyunk újratervezni, átértékelni, átrendezni életünket.  (Szilágyi 1989) 

15 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Szilágyi hangsúlyosan a serdülők, fiatal felnőttkorba lévőkre koncentrált, egy 1996-ban életvezetési készségfejlesztés tréningre készített „tankönyv”, szöveggyűjtemény pedig hátrányos helyzetű célcsoportot, munkanélkülieket szólít meg. Maga a képzés munkanélküli fiatalok életmódjának, jövőtervezésnek és munkaerő-piaci felkészültségének a javítását tűzte ki célul, az ehhez készült tankönyv Szilágyihoz hasonló tartalmakat állapít meg az életvezetésen belül, de kiemelten foglalkozik az önmenedzselés, pozitív életvezetés kialakításával és a mentálhigiéné, egészséges életmód fejlesztésével.

16 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Az egészséges életvezetés-tréning tematikai elemeinek a következőket határozták meg:  életvezetési képesség (önállóság, belülről irányítottság, önmegvalósítás, pálya- és párválasztási érettség)  életcélok- tervek- életmódstratégia (énkép, énideál, jövőkép, karriertervezés, életcélok, példa- és mintakövetés)  jó-rossz szokások, társadalmi minták és értékek (szelektálási és rangsorolási képesség, helyzetfelmérés, társadalmi hitel, referenciaszemélyek)  érzelmi – akarati érettség (autonómia, párválasztás, szerelmi képesség)  a harmónia képessége (összhang önmagammal, társaimmal, szexuális összehangolódás) feszültségtűrés, konfliktuskezelés (én- és személyközi konfliktusok feltárása, kezelése, stresszoldás)  újrakezdés (karrierátszervezés, életátrendezés, változás-menedzselés, rugalmasság, kreativitás) (Koncz 1996) 

17 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Tény, hogy az életviteli kompetenciák mindenkinél kialakulnak egy bizonyos szinten, és minden egyénnek szüksége is van rá saját életének működtetésére, a körülményekhez való alkalmazkodáshoz, a társadalomban való funkcionáláshoz. Azonban azok a társadalmi rétegek, akiknél bizonyítottan és kiemelten magasabb a kockázata a későbbi inaktivitásnak, a társadalmi kirekesztettségnek (pl. alacsonyan iskolázottak, munkanélküliek, fiatal és idős munkavállalók, mentális zavarokkal küzdők) kiemelten szüksége van arra, hogy az alapvető készségek fejlesztését elérhetővé tegyük, biztosítsuk számukra, gyakori esetben ezt megelőzően egyáltalán felhívni rá figyelmüket, rávilágítani szükségességére. Ezek az embereket – a hátrányos körülmények mellett, és esetleg rossz egészségi állapot mellet – igen alacsony önhatékonyság, önbecsülés jellemzi az életesemények, mindennapok szervezése kapcsán is. Mindenkinek célja, hogy ezeket a rétegeket tanulásra, aktivitásra ösztönözzük, hogy részeseivé váljanak közvetlen környezetüknek, annak alakításában, az ez iránti motivációjuk pedig (a külső körülmények javításán, fejlesztésén túl), az egyéni, szociális és önmenedzselési képességek milyenségén fog múlni.

18 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Az életvezetési kompetenciák főbb területei (SZERZŐK: ÉNEKES ZSÓFIA - DR. JUHÁSZ ERIKA) Az életvezetési kompetenciák számos területe közül jelen e-tananyagunk csak néhány, meghatározóbb kompetencia fejlesztésére vállalkozik. Ezek a területek: -        Önismeret – önkép – önbizalom  -        Társismeret – társas kompetencia  -        Szerepek, szerepviselkedés  -        Együttműködési készség / team munka  -        Önfejlesztés, önképzés  -        Időmenedzsment  -        Önirányítás   A következőkben ezeket a területeket jellemezzük röviden a szakirodalmi alapok és saját tapasztalataink alapján.   

19 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Önismeret – önkép – önbizalom  Legtöbb kompetenciáink meglétének vagy hiányának felismeréséhez, a már meglévő kompetenciáink szintjének azonosításához a legalapvetőbb feltétel a megfelelő önismeret. Az önismeret nem más, mint egy életünk végéig tartó lelki, belső folyamat, ami önmagunk (személyiségünk, tulajdonságaink, képességeink, érzelmeink, gondolataink) megértésére, megismerésére, motivációink, belső folyamataink felfedezésére irányul, és eredménye az önelfogadás. (Hogya 2010)  Ahhoz, hogy az életet egész teljességében tudjuk élni, megélni, legelőször önmagunkkal, saját igényeinkkel, vágyainkkal kell tisztában lennünk. Hogy megismerjük önmagunkat, szükség van arra, hogy életünket, és benne magunkat a lehető legtöbb szemszögből és perspektívából megvizsgáljuk – ehhez igénybe vehetjük családtagjaink, barátaink, munkatársaink véleményét és meglátásait, illetve saját felülvizsgálatunkat a múltban tett döntéseink, történések miértjeiről és következményeiről. Minden személyiségfejlesztés alapja ez az önismeret.   

20 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Társismeret – társas kompetencia  A társas (tágabb értelmezésben szociális) kompetencia alatt azokat a készség-együtteseket értjük, amelyek a másokkal való kapcsolatba lépéshez és a velük folytatott interakcióhoz szükségesek, így ide sorolható a kommunikáció, a kapcsolatteremtés, -építés, -fenntartás, a befolyásolás-irányítás, a konfliktuskezelés, együttműködés, az összetartozás érzése, a csapatszellem. A társas kompetencia szerves egységet alkot a személyes kompetenciákkal, hiszen a másokkal való kontaktus milyenségét meghatározza önismeretünk, énképünk. 

21 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Társismeret – társas kompetencia  Stephens szerint a szociális kompetencia négyfajta viselkedésből áll össze. A személyközi viselkedéshez tartozik a konfliktuskezelés, asszertivitás, figyelemfelkeltés, üdvözlés, segítés másokon, viselkedési és játékszabályok betartása, mások elfogadása. Az önmagunkkal szembeni viselkedés tartalmazza a személyes kompetenciákat (pl. következmények vállalása, érzelmek kifejezése, pozitív énkép, önelfogadás), míg a feladattal kapcsolatos viselkedés a kommunikációt feladatvégzés közben, az odafigyelést, a csoporton belüli aktivitást, együttműködést és a mások előtti szereplés vállalását. Ennél is tágabb keretet jelölnek a környezeti viselkedések, mint például a környezet megóvása, étkezés vagy közlekedés. (Stephens 1984, idézi Németh 2008)  Felnőttkorban – bár a felnőttképzés területe kevésbé foglalkozik vele – ugyanolyan fontos ezen kompetenciák fejlesztése, az iskolai évek során keletkezett deficitek pótlása, hiszen számos élethelyzet adódik, amikor tágabb, informális vagy formális közegekben kell érvényesülnünk, kezdve a kapcsolati hálónk kiépítésétől a hivatali ügyintézésen át gyermekünk szülői értekezletéig.   

22 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Szerepek, szerepviselkedés  A klasszikus szociológia alapvetése szerint a szocializáció során szociális szerepeket sajátítunk el, és életünk során ezeket belsővé téve különböző (életkori, családi, nemi, foglalkozási) státusokat töltünk be. Az egyes státusokhoz bizonyos normák, szerepviselkedések társulnak: kimondott vagy kimondatlan kötelezettségek, elvárások, tilalmak, illemek. Ha Super szivárvány-modelljét vesszük alapul, kilenc életszerepet különböztethetünk meg: a gyereket, a tanulót, a szabadidős tevékenységben megnyilvánuló ént, a polgárt, dolgozót és nyugdíjast, a házastársat (feleség vagy férj), a háztartás-fenntartót vagy háztartás-vezetőt, és a szülői szerepet (anya vagy apa). Ezen szerepeket jobb esetben minden egyén végigjárja élettörténete során, az egyes életszakaszokban pedig a különböző szerepek különböző intenzitásúak. (Hatvani – Taskó 2003) 

23 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Szerepek, szerepviselkedés  A felnőttek képzése akkor hatékony, ha a felnőtt egyén éppen aktuálisan betöltött szerepeivel tisztában vagyunk és számításba vesszük, ahhoz a képzés módjában, eszközeivel, időbeosztásával stb. alkalmazkodunk. Továbbá fordítva is megközelíthetjük a szerepek és a felnőttképzés kapcsolatát: a felnőttek képzésével, nevelésével az egyes státusok, szerepek fejlesztése (például állampolgári kompetenciák fejlesztése), a hozzájuk kapcsolódó tevékenységek elsajátítása (az állampolgári kompetenciáknál maradva például a helyi közösségi ügyek iránti elköteleződés kialakítása, a társadalmi részvétel lehetőségeinek ismerete, a döntéshozatalban való részvétel módjainak gyakorlása stb.), az egyes szerepeken belüli és a különböző szerepek közötti harmónia megteremtése valósulhat meg.

24 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Szerepek, szerepviselkedés  A tudatos életvezetés feltételezi, hogy tisztában vagyunk különböző szerepeinkkel és a szerepek követelményeivel, hogy ezeket megfelelően koordináljuk és összeegyeztetjük mindennapi életünkben. Ezzel szemben az életvezetési kompetencia alacsony szintje fakadhat a felnőtt szerepek konfliktusaiból, zavaraiból. Így például egy harmincévesen is a szüleinél lakó egyén gyermeki szerepe sokkal erőteljesebb, míg saját háztartás-fenntartó szerepe ki sem alakult, vagy minimális, ezáltal pedig elszigetelődik kortársaitól, nehezen találja meg a helyét a társadalomban, és továbbra is a szülőktől, a külvilágtól, a „felnőttektől” várhatja ennek a feszültségnek a feloldását.   

25 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Együttműködési készség / team munka  Az együttműködési készség a társas kompetenciák egyik összetevője. Tananyagunkban azért fordítunk külön figyelmet a team munkának, mert a csoportban való létezés, működés már gyermekkorunktól végigkíséri életünket: az első és legmeghatározóbb „csoport”, amibe bekerülünk, az a családunk, majd később az óvodában, iskolákban, hobbitevékenységeink során is egy-egy csoporthoz tartozunk, és a munka világában is szükségszerűen más emberekkel kell együtt dolgozunk. Éppen ezért „a többiekkel” való szót értés, együttműködés, kooperáció képessége elengedhetetlen ahhoz, hogy a csoport önmaga demokratikusan működni tudjon, hogy kommunikációnk és tevékenységeink eredményesek, érvényesülésünk a csoportban hatékony legyen.  A modern pedagógiában és a felnőttképzésben is használatos kooperatív technikák alkalmazásához szükséges, hogy a résztvevők bizonyos szinten birtokában legyenek ennek a készségnek, azon túl, hogy minél több ilyen technikát alkalmazó képzésben veszünk részt, vagy ilyen munkamódszerrel dolgozunk, együttműködési készségünk fejlődik, az újabb szituációk, feladatok és a velünk együtt dolgozó emberek kapcsán finomodik, csiszolódik.

26 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Együttműködési készség / team munka Nem véletlen, hogy Kiss kutatásában bizonyította, hogy (fiatal felnőtteknél) a sikeres életvezetés megvalósulásához, és az élethosszig tartó tanulás, a tanulói szerep fenntartásához is elengedhetetlen az együttműködési készség (Kiss 2009). Életünk szervezése, vezetése során számos emberrel, szervezettel, csoporttal kell együttműködnünk, legyen szó akár saját családtagjainkról, hivatalos szervekről, szolgáltatókról, munkatársakról, és ahhoz, hogy eredményesek legyünk a mindennapokban, ismernünk és alkalmaznunk kell a hatékony együttműködés technikáit – a nyitottság, meghallgatás, önkifejezés, segítőkészség, felelősségtudat, kezdeményezőkészség stb..   

27 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Önfejlesztés, önképzés Az önfejlesztés témaköre nagy múltra tekint vissza hazánkban, és bár újabb keletű fogalomnak tűnhet a „fejlesztés” vagy „képzés” utótagokkal, igazából a durkói hagyományokra visszavezethető önnevelésről és önművelésről van szó. Ebből kiindulva az önfejlesztés (önnevelés) a nevelési, tanulási folyamat része, kiegészítője, ami a tanuló oldaláról megjelenő művelődési tevékenység, egészen gyermekkortól az ifjúkoron át kitart és kiteljesedik a felnőttkorban, másfelől a szabad művelődés végső célja és eredménye is: kifejlett önszabályozó autonóm művelődési-nevelési folyamat. (Márkus – Juhász 2010) 

28 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Önfejlesztés, önképzés Az önfejlesztés feltételezi, hogy tisztában vagyunk egyéni és társadalmi értékeinkkel, szerepeinkkel, képességeinkkel, hiányosságainkkal (öndiagnózis), hogy bizonyos (közép és hosszú távú) célokat vagy terveket is felállítottunk magunknak, és ezek eléréshez reális személyre szabott stratégiát alakítottunk ki magunknak, benne mérföldkövekkel és teendőkkel – magyarán tudjuk, hova tartunk, és hogy hogyan jutunk el oda. Aki hatékony önirányítás révén fejleszti önmagát, az reálisan értékeli teljesítményeit (pozitívakat és negatívakat egyaránt), reagál rájuk, ezek tükrében felülvizsgálja a kitűzött célokat, újra- és újratervezi az ahhoz vezető utat (önértékelés).   

29 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Időmenedzsment  A hatékony időmenedzsment minden ember életében fontos, minél több elfoglaltságunk van (család, munka, munka melletti tanulás, hobbitevékenység, baráti kapcsolatok stb.), annál hangsúlyosabbá válik, hogy miképp tudjuk beosztani időnket, jut-e kellő figyelem és energia minden területre. A meglévő időnk hasznos és produktív kihasználása kellő odafigyeléssel, tudatos fejlesztéssel és bizonyos technikák gyakorlásával, szerencsére növelhető. Az időmenedzsment alapja a célok meghatározása, a rendszerben való gondolkodás, a prioritások felállítása, és kialakított, bevált rutinok (automatikus cselekvéssorozatok) a különböző várható, akár leghétköznapibb események reagálására. Egy egészséges életvitel kialakításában alapvető fontosságú, hogy ismerjük napi teljesítménygörbénket, valamint teendőinket, azok fontossági rendjét, és hogy mindezek ismeretében tevékenységeinket tudatosan megtervezzük.   

30 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Önirányítás  Az önirányítás, mint a szó maga is mutatja, önnön magunk irányításának, vezetésének, menedzselésének a képessége. Bizonyos szempontból tekinthető az önfejlesztés részének is, a durkói önnevelés-elmélethez visszatérve az önnevelési, önfejlesztési tervek megvalósításánál van szükségünk erre a képességre (önkormányzás). Fakadhat egyrészt belülről, és így jelöli a belső igények, szükségletek, elhatározások felismerését és megvalósításuk felé vezető utat, másfelől külső hatások, elvárások, szabályokhoz való önálló alkalmazkodás képességét is magába foglalja. A hangsúly az önállóságon van, tehát egy olyan magasabb szintű vezetési képesség, amelynek alapja önmagunk ismerete, és amelyet belső fegyelmezettség (önuralom, önkontroll), a következményekért való felelősségvállalás jellemez, és az egyén minden külső segítség, iránymutatás igénybevétele nélkül tudja megvalósítani, miközben folyamatosan ellenőrzi önmagát, és reagál önmagára.

31 Az életvezetési kompetencia magyar megközelítései
Önirányítás Éppen ezért sokszor a felnőtté válás, az önállóság elérésével is párba állítják, pedig a valóban tudatos önirányításra sok esetben ennél jóval később érik meg a felnőtt személyiség, hiszen az életút során szembejövő eseményekre és akadályokra reflektáló önfejlesztés által, önmagunk csiszolása és tökéletesítése révén juthatunk el erre a szintre.  Az önirányítás képessége birtokában kezelni tudjuk érzelmeinket, hangulatingadozásainkat, úrrá tudunk lenni indulatainkon és a stresszen, hatékonyan küzdjük le félelmeinket, szorongásainkat, rossz tulajdonságainkat. Mindehhez nem csak ismernünk kell magunkat, de az irányítással elérendő céljainkkal, vágyainkkal is tisztában kell lennünk, és ezek eléréséhez hatékony, önmagunknak kialakított önirányítási módozatokat kell alkalmaznunk.