A kurzus anyaga: 12 válogatott szöveg a filozófia történetéből

Az előadások a következő témára: "A kurzus anyaga: 12 válogatott szöveg a filozófia történetéből"— Előadás másolata:

1 A kurzus anyaga: 12 válogatott szöveg a filozófia történetéből
Célja: tanuljanak meg olvasni. Életrajzi adatok: fölösleges. Kész értelmezések, magyarázatok: káros. Eszmetörténeti, kultúrtörténeti háttér: hasznos lehet, de másodlagos. Megérteni kell, nem egyetérteni. Vitatkozni ajánlatos. Fő kérdések: Milyen problémára keres választ a szerző? Mit állít válaszként? Milyen érveket használ? Reméljük, majd lesz

2 Vizsga: alapértelmezésben feleletválasztós teszt
25 kérdés, minden olvasmányból 1-3. Minden kérdést meg lehet válaszolni kizárólag a szövegek alapján. Minden kérdésben szerepel, hogy melyik szövegre vonatkozik. A ketteshez 11, a jeleshez 21 helyes válasz kell. Van lehetőség szóbeli vizsgára is.

3 Platón Kr. e. 4. század első fele
Az első (európai) filozófus, akinek teljes művei fennmaradtak Szókratész tanítványa Műfaj: dialógus, azaz párbeszédes forma Kérdve-kifejtő módszer A kérdező általában Szókratész A módszer lényege: felfedeztetés, rávezetés rossz válasz cáfolata új, javított válasz Modell: Theaitétosz Kérdés: mi az ismeret? Tht. többször is megkísérel meghatározást adni, végül sikertelenül. A szofista: „másnap” szintén Tht. próbálja meg megmondani, mi a szofista. Itt van válasz (több is). „Bábáskodás”: a válaszoló fiatal tanítvány lelkében ott van a válasz, csak napvilágra kell segíteni. Az említettek késői dialógusok.

4 Másik modell: Eutüphrón.
Mi a jámborság? A válaszoló egy szofista, aki biztos benne, hogy tudja a választ. Szókratész cáfol: megmutatja, hogy a válaszból képtelenségek következnek. Vö. Szókratész védőbeszéde: az egyetlen dolog, amit Szókratész tud. Korai (szókratikus) dialógusok: Sz. valódi ellenféllel áll szemben Talán a történeti Szókratész nézetei és viselkedése jelenik meg. Traszümakhosz [?]: mi az igazságosság? Középső korszak: Phaidón, Az állam. Valódi szerepük van-e a tanítványoknak? Lászólag nem, hiszen sokszor oldalakon keresztül csak olyanokat mondanak, hogy „igen”, „persze”, „ezt nem értem”, stb. A finomabb elemzés mutatja ki, hogy Szókratész valóban azt a módszert követi, amit időnként elmagyaráz, és ami szoros rokonságban van a matematikatanítás „felfedeztetős” módszerével (Szabó Árpád).

5 Az állam: 10 könyv Csak az Állam (Politeia, Resp.) és a Törvények c. késői dialógus tagolódik könyvekre – egy könyv kb. egy átlagos dialógus terjedelmével egyezik meg. Kötelező olvasmány : az V. könyv befejező szakasza (475E-től, vélekedés és tudás) és a VII. könyv vége + a VIII. könyv eleje (504E-518B, vonal- és barlanghasonlat). (Nagyon) Ajánlott: Steiger Kornél jegyzetei. Stephanus-számok

6 [479a]Szókratész:A sokféle szép közt, drága barátunk – ezt mondjuk majd neki –, csak nem gondolod, hogy lesz olyan, amely ne látszanék rútnak is. Vagy olyan igazságos, amely ne látszanék igazságtalannak is. S olyan istenes dolog, amely ne látszanék istentelennek is. [b] Glaukón: Nincs ilyen, sőt ezek a dolgok szükségképpen szépek is meg rútak is, és épp így a többi is, amit kérdezel. SZ. Hát vajon a sok kétszeres dolog? Talán kevésbé látszik majd félnek, mint kétszeresnek? G. Semmiképpen. SZ. És a nagy, a kicsi, a könnyű és a nehéz talán inkább nevezhető így, ahogy nevezni szoktuk, mint ellenkezőképpen? G. Nem, mert mindegyikük mindig mindkettőből tartalmaz magában valamit. Szembeállítás: szép dolgok – maga a szép Az utóbbi létező, mert mindig ugyanúgy van, soha nem lesz önmaga ellenkezője. Lehetséges róla tudás, mert nem változtatja a tulajdonságait. Az előbbiek változékonyak, ezért csak vélekedés lehetséges velük kapcsolatban.

7 Minek mondjuk azt, amire a vélekedés vonatkozik? Nem lehet létező ….
De nem lehet nemlétező sem, hiszen nemlétezőről semmit nem lehet állítani, így vélekedés sem lehetséges. Átmenet a létezés és a nemlétezés között: keletkezés. Éppen úgy, mint a vélekedés: átmenet a nemtudás és a tudás között. Folytatás: vonalhasonlat (509E - …) A vélekedés tárgyai: a látható (hallható, stb. ) dolgok, a vélekedés forrása tehát az érzékelés. A létezőket ésszel tudjuk felfogni, ez a tudás forrása. Az érzékelhető dolgok tökéletlen hasonmásai a létezőknek. De tovább is oszthatjuk: az érzékelhető dolgok között is vannak olyanok, amelyek csupán más dolgok hasonmásai: tükörképek a vízben, művészi alkotások. Az ésszel felfoghatók között is vannak olyanok, amelyekhez érzékelhető képeken keresztül férhetünk hozzá: eezek a matematikai, geometriai tárgyak. És vannak olyanok, amelyek hez tisztán az érvelés ( logosz) vezet: Ezek a tudás valódi tágyai: az ideák.