Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Ipari anyagok ragasztása és felületkezelése Dr. Csiha Csilla.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Ipari anyagok ragasztása és felületkezelése Dr. Csiha Csilla."— Előadás másolata:

1 Ipari anyagok ragasztása és felületkezelése Dr. Csiha Csilla

2 Ragasztóanyagok: olyan nemfémes anyagok, amelyek szilárd felületeket jó nedvesítéssel és az ebből eredő tapadással, valamint kialakuló saját szilárdságuk által kötnek össze A ragasztóanyagok fő összetevője a: kötőanyag, más néven gyanta, műgyanta illetve enyv További összetevők: oldószerek, hígítók, sűrítők, töltőanyagok, pigmentek, tapadás növelők, térhálósító szerek, gyorsítók (katalizátor), lágyítók, nedvesítő szerek, stabilizátorok – a tulajdonságok módosítására (viszkozitás, nedvesítés, kohéziós, hőállóság)

3 Megjelenésük alapján lehetnek: Folyékonyak: –oldat –diszperzió –szuszpenzió –folyékony prepolimer Szilárdak: –por –granulátum –fólia, rácsfólia –szalag, huzal A szuszpenzió egy olyan oldat, amelynek alkotóelemei nem szolvatálnak, azok között nem lép fel oldódás. Bizonyos idő elteltével a nehezebb alkotóelemek leülepednek az oldat aljára (gravitációs elválasztás). Rendszerint 500 nanométernél nagyobb részecskék csoportja elosztva egy folyadékban; megfelelő szemléltető például a homok és a víz, illetve az olaj és a víz keveréke szolgálhat. Az emulzió ellentéte.szolvatálnakgravitációsnanométernél folyadékbanhomokvízolajemulzió Az emulzió olyan kolloid, amelyben a folyadék részecskéit oszlatjuk szét egy másik folyadékban. Emulzió például a majonéz. Ha kiöntjük egy tálba és otthagyjuk egy időre, akkor nem válik szét a két oldat.kolloidfolyadékmajonéz

4 Kémiai felépítés szerint lehetnek: Ragasztók Természetes (módosított) Szintetikus NövényiÁllatiÁsványiPolikondenzációsPoliaddiciósPolimerizációs Kazeinenyv Glutinenyv Véralbumin enyv Poliuretánok Epoxigyanták Polibutadién Poliizobutilén Polikloroprén Polisztirol Poliakrilátok Poli(vinil-acetát) Poli(vinil-alkohol) Poli(vinil-acetál)-ok Poli(vinil-éter)-ek Poli(vinil-klorid) Poli(vinilidén-klorid) Üveg Kerámia Bitumen Fenoplasztok Aminoplasztook Poliészterek Poliamidok Poliimidek Polisziloxánok Poliszulfidok Cellulózészterek (-nitrát, -acetát, - acetobutirát) Cellulózéterek (metil-, etil-, cellulóz, CMC) Keményítő, Dextrin Protein (szója) Kaucsuk-latex

5 Kötési mechanizmus szerint lehetnek: - fizikai úton kötő: - oldószer párolgás útján - lehűlés során - kémiai úton kötő: - polikondenzációs - poliaddíciós - polimerizációs - fizikai és kémiai úton kötő

6 A kötés hőmérséklete szerint lehetnek: - hidegen kötő - melegen kötő A kötés oldhatósága szerint: - oldható - oldhatatlan Felhasználási kötésszilárdság szerint: - szerkezeti és nem szerkezeti - kis kötésszilárdságú, tartósan tapadós (ragasztó szalagok) - kontakt ragasztók (reverzibilis, melegítéssel oldható)

7 Szabvány megnevezése Kötésszilárdság N/mm 2 Vizsgálat leírása Igénybevételi csoport D1D2D3D4 EN (7) nap normál klímán EN 204 8* -(7) nap normál klímán -(3) óra (20) °C-os víz -(7) nap normál klímán EN * -(7) nap normál klímán -(4) óra (20)±2 °C-os víz EN 204) 8* - (7) nap normál klímán - (4) óra (20)±2 °C-os víz - (7) nap normál klímán EN (7) nap normál klímán - (6) óra (100) °C-os víz - (2) óra (20) °C-os víz EN (7) nap normál klímán - (6) óra (100) °C-os víz - (2) óra (20) °C-os víz - (7) nap normál klímán

8 Igénybevételi cs. Felhasználási terület D 1 Belső alkalmazás ahol a hőmérséklet csak alkalmanként és rövid időre haladja meg az 50 °C-ot és a fa nedvességtartalma max. 15% D 2 Belső terület, alkalmankénti és rövid ideig tartó lefolyó vagy lecsapódó víz behatással és/vagy rövid ideig tartó magas légnedvesség tartalom, ahol a fa nedvességtartamának emelkedése maximum 18% D 3 Belső terület, gyakori, rövid ideig tartó lefolyó vagy lecsapódó víz és/vagy hosszú ideig tartó magas légnedvesség hatással, külső, az időjárási behatásoktól védett terület. D 4 Belső terület, gyakori, erős lefolyó és lecsapódó vízbehatással, időjárási behatásoknak kitett külső terület, azonban megfelelő felületi védelemmel.

9 Szerkezeti ragasztókAbszolút kültéri-Fenol-formaldehid -Rezorcin-formaldehid -Fenol-rezorcinol- formaldehid -Emulziós polimerek -Melamin-formaldehid Korlátozottan kültéri-Melamin-karbamid- formaldehid -Izicianát mint ragasztó -Epoxi Beltéri ragasztók-Karbamid-formaldehid -Kazein Félszerkezeti ragasztókKorlátozottan kültéri-Két komponensű PVAC -Poliuretánok Nem szerkezeti ragasztókBeltéri ragasztók-Vizes, diszperziós PVAC -Állati eredetűek: halenyv, glutin, és a hőre lágyuló ragasztók

10 A RAGASZTÁSI FOLYAMAT 1, A ragasztandó anyagok előkészítése2, A ragasztó anyagok előkészítése 3, A ragasztóanyag felhordása 4, Nedvesítés 5, Terülés 6, Illesztés Ragasztási módok, ragasztási eljárások Viszkozitás, fazékidő, szárazanyag-tartalom, edzők (katalizátorok) adalék anyagok 7, Préselés 8, Kialakul a ragasztási szilárdság A ragasztóréteg alakja és vastagsága. A ragasztás során keletkező feszültségek Adhézió Kohézió, kapilláris nyomás Nyílt idő, zárt idő

11 1. Az oldószeres ragasztók Oldószer párolgás révén, fizikai úton szobahőmérsékleten száradnak Összetevői: műgyanták –oldószer A legfontosabb oldószeres ragasztók: –Elasztomerek (CR polikloroprén, NR természetes kaucsuk, SBR sztirén butadién, NBR nitril-kaucsuk) –PCV, PVDC –Poli (vinil-acetál) –Poli (vinil-éter)

12 2. A diszperziós ragasztók Két egymásban nem oldódó, egymással homogénen nem elegyedő anyag egymásban eloszlatva Összetevői: - diszpergáló közeg (diszpergáló fázis) –diszpergált anyag (diszperz fázis) – diszpergáló szer (felületaktív anyag) – töltőanyagok –nedvesítő szerek (szulfonsav, akrilsav-sók) –lágyítók (DBP dibutil-ftalát, DOB dioktil-ftalát) –oldószerek –pigmentek Hátrányai: – a film vízérzékeny –a víz elpárologtatása energia igényes – fagyérzékeny –Tárolási öregedésük van: pl. lefölöződés

13 Előnyei : - egyszerűen feldolgozható - nincs oldószer (tűzveszély, nem környezetszennyező) - alacsony viszkozitás - viszkozitás könnyen szabályozható: vízzel csökkenthető, sűrítő anyaggal növelhető Diszperziós polimerek: - poli (vinil – acetát) - poliakrilát - természetes és szintetikus latexek Száradása: fizikai úton

14 3. Folyékony prepolimer -nem tartalmaznak oldószert (high solid-ok) - nem tűzveszélyesek - egy munkamenetben nagy mennyiség felvihető Mindig reaktívak, a kötés létrehozható polikondenzációval, poliaddícióval, polimerizációval. Polikondenzációs reaktív ragasztók: - fenoplasztok - aminoplasztok Poliaddíciós reakcióval kötő ragasztók: - poliuretánok - epoxigyanták Polimerizációs reakcióval kötő: - UP, ciano-akrilátok, UV akrilátok

15 Az iniciálás történhet: - Hőhatásra (fenoplasztoknál, aminoplasztoknál) - katalizátorok hatására ((EP, UP) - UV - a levegő nedvtartalmának hatására (PUR, cianoakrilátok)

16 Reaktív ragasztók alapfogalmai: - tárolási idő - fazékidő - nyitott idő (szubsztrátum párra) - gélesedési idő (ragasztó száradási ideje) - kötési idő (kötésszilárdság)

17 4. Ömledék ragasztók Ömledékragasztók előfordulása: -Por, gyöngy, film, lemez, pálca illetve háló formában Tulajdonságaik: - alacsony hőmérsékleten megömlenek ( ۫C) (a szubsztátumnak ezt bírni kell) - olvadáspontjuk legalább 20 ۫C-al a bomláspontjuk alatt kell legyen - alacsony viszkozitású legyen megömlött állapotban - illó anyagot, vagy viaszt nem tartalmazhatnak

18 Lehetnek termoplasztikus ill. reaktív rendszerek. A termoplasztikus változatok előnye, hogy szilárdulás után is termoplasztikusak maradnak, a kötés melegítéssel bontható. A reaktív ömledékragasztók kötésszilárdsága és hőállósága nagyobb. Leggyakrabban: - poliamidok - kopoliészterek - etilén-vinil-acetát kopolimerek - PVAC - egyes kaucsuktípusok - poliuretán féleségek

19 Ragasztóanyagok: 1. A természetes eredetű ragasztók 1.1. A növényi eredetű ragasztók: -Cellulózszármazékok: - cellulóz észterek: cellulóz nitrát;- acetát;(- propionát);- aceto-butirát; - cellulóz éterek: metil;- etil;- benzil;- karboxi metil cellulóz -Keményítő -Szójaprotein -Kaucsuklatex

20 Cellulóz észterek Cellulóz nitrát (NC): ragasztóanyag előállítás céljára a 10-12,5% nitrogén tartalmú cellulóz alkalmas. (kámforral lágyítva N=11 %= celluloid) Oldószeres fizikai úton kötő ragasztó, penész és rothadás álló, vízzel, olajokkal, szerves oldószerekkel és savakkal szemben kevésbé ellenálló. Papír és bőriparban esetenként még használatos. Sárgul, néhány év alatt rideggé, törékennyé válik. Rugalmasságának javítására alkid, fenol és PVAC gyantákkal kombinálva kerül forgalomba. Cellulóz acetát (CA) : Az acetát és triacetát különböznek. A triacetát rideg, nehezen oldódó víztaszító műanyag, de sokkal hőállóbb mint az acetát, az acetát (vagy szekunder acetát) 60oC-on lágyul, a legtöbb oldószerben jól oldódik, mozifilmek, lakkok, ragasztók köztőanyaga, rugalmas, víz és fényállósága jó. - Papír, fa, bőr, textil, kerámia ragasztására alkalmas (hőaktiválásosra is) -Szerkezeti ragasztásokhoz, valamint fém, üveg, gumi ragasztásához nem alkalmas Cellulóz aceto-butirát (CAB): - Alacsony butirát tartalommal lakkokat, kétszeres mennyiséggel szerves oldószeres ragasztókat illetve ömledék ragasztókat gyártanak belőlük. Gyakran por formában forgalmazzák. A tiszta CAB lakkok sárgulásra hajlamosak, így gyakran CAB/akrilát, vagy CAB/karbamid formaldehid kombinációban kerülnek forgalomba. Víz és vegyszer állóságuk még akriláttal is gyenge, karbamiddal javul. Ragasztóként a tiszta CAB gyanták 10-es skálán a papírt 3-as, a fát 1-es, a fémet 4-es, a kerámiát 5-ös erősséggel ragasztják.

21 Cellulóz éterek „cellulóz műanyagok” Modifikált metil-cellulóz (MMC): fizikai úton száradó, nagy teherbírású ragasztó. Fő felhasználási területe: polisztirén hab, papír, műanyagok ragasztása. Biodegradáció ellen fungicid anyagok hozzáadva. Karboxi metil cellulóz (CMC): A kereskedelembe por, vagy vizes emulzió formájában kerül, széles körben ismert mint tapéta ragasztó ugyanakkor mint emulgeáló és sűrítő anyag számos élelmi- szer ipari termék összetevője (joghurtok, fogkrémek, zselék stb.) Etil-cellulóz (EC): fehér rost vagy por formájú, fénnyel, hővel, és vegyszerekkel szemben jól ellenáll, vízben nem oldódik, gyógyszeriparban a tabletták bevonata készül belőle, fagyállósága miatt a repülőgép gyártásban, jó elektromos szigetelőként elektromos vezetékek szigeteléseként is használják. A faiparban lakkok összetevőjeként, a ragasztásban a kerámia és fémötvözet ragasztásában használatos. Benzil-cellulóz: Sárgás-fehéres por, víz és vegyszerállósága jó, dielektromos ellenállása elektromos szigetelések gyártására is alkalmassá teszi. Hő illetve fagyállósága gyenge. Főleg a lakkgyártásban használatos.

22 Keményítő Növényi poliszacharid, olajos tapintású fehér por. Fő forrása: burgonya (20%), kukorica, búza, rizs (80%), vizes áztatással, főzéssel a keményítőből csirizszerű készítmény nyerhető, de víz;- és gőzérzékeny, gyenge ragasztókötést ad. A le- bontott keményítő: a sárgásbarna színű dextrin. Felhasználási területe: általá- nos ragasztó jó nedvszívó felületekhez: karton, papír, fa, bőr, kerámia. Szára- dása: fizikai úton, közepes 2-3 órás száradási idővel. A dextrin-keményítő keverék: papíripar (bélyeg, boríték, képeslap), üvegcímke, karton, spirál karton tekercselés. Száradása gyorsabb, mint a dextriné, vízzel hígítható. Szójaprotein A növényi fehérje alapú ragasztóanyagok legfontosabb képviselője. Ameri- kai találmány (1923), por alakban gyártják, vízben oldva lúgos oldat képződik, amitől a protein vízoldhatatlanná válik, de alacsony ragasztó szilárdságot ad, így csak beltéri nem teherviselő ragasztásokra ajánlott: papír-farostle- mez rétegelések, kartondobozok gyártása.1998-ban beltéri felhasználásra vízálló, kültérben korlátozottan vízálló változatot fejlesztettek a szójaprotein molekula szerkezetének modifikálásával, úgy, hogy a szójaprotein molekulákat megbontva a hidrofób amino savak kiúsznak a felszínre, biztosítva a vízzel szembeni ellenállást illetve a korábbinál nagyobb adhéziós felületet. Kaucsuklatex (cahuchu) könnyező fa

23 1.2. Állati eredetű ragasztók: - Kazeinenyv - Glutinenyv - Véralbumin enyv 1.3. Ásványi eredetű ragasztók: - Üvegömledék-ragasztók - Kerámia ragasztók (vízüveg, foszfát;- ólom oxid;- kén;- hidraulikus cementek) - Bitumen

24 Üvegömledék-ragasztók: Használatakor a ragasztás többnyire magas hőmérsékleten végezhető ( ۫C). Bizonyos összetételben alkalmas rozsdamentes acél ragasztására, és bár viszonylag nagy nyíró szilárdság elérésére alkalmas, szobahőmérsékleten törékeny, így alkalmazása a rádió- és televíziócsövek gyártására korlátozódik. Kerámiaragasztók: A kerámia alapú ragasztók az üvegnél általánosabban használhatók hőálló kötések kialakítására. Az üveggel szemben mechanikai szilárdságuk szobahőmérsékleten nagyobb, feldolgozási hőmérsékletük 150 ۫C - kal alacsonyabb. Különböző típusaik alkalmasak kerámiák, üveg, kvarc, fémek (pl.: rozsdamentes acél, platina), illetve grafit ragasztására. A kötés hőállósága ۫C (típustól függ). A legismertebb kerámiaragasztó a vízüveg, melynek kezdeti ragadóssága kicsi, ezért illesztés után a nyomást tartani kell, a kötés megfelelő kialakulásáig. A megszilárdult, száraz ragasztó törékeny és vízérzékeny, jó hőálló (1100 ۫C-ig), savállósága jó, lúgállósága gyenge. Legnagyobb felhasználója a papíripar: hullámpapír, karton és doboz gyártáshoz nagy sebességű gépeken is használható. Ritkán alkalmazzák még fa ragasztására, olcsó furnérlemezekhez, optikai és törhetetlen üvegek, valamint csiszolókorongok gyártására. A foszfátcementek leggyakoribb felhasználási területe a fogászat. Fogászati ragasztóként, fogtömések elkészítésekor alkalmazzák.

25 Az ólom-oxid alapú cementek 24 óra alatt kötnek, a kötés gyenge savaknak és lúgoknak ellenáll. Kerámiacsövek, kőagyag áruk és ammóniagáz-vezetékek javítására használják. Kéncementek-et alkalmaznak oxidáló savak tárolására szolgáló tartálykonstrukciók kialakításánál. A hidraulikus cementek vízfelvétel révén kötő cementek. Ide tartozik pl.: portlandcement, mész és gipsz. Bitumen: Szobahőmérsékleten hidegfolyásra hajlamos szilárd, melegítésre viszkózusan folyóssá váló anyag. Ragasztóként vizes emulziók, oldatok vagy ömledék formájában alkalmazzák. Összetételétől függően lehet lágy, ragacsos vagy kemény és törékeny. Víz-, sav- és lúgálló, de oldószerek és olajok megtámadják. Hideg- és hőállósága (45 ۫C) gyenge. Alkalmazása kis szilárdsági igényű ragasztásokhoz előnyös. Felhasználják út- és hídburkolatok kötőanyagaként, parketta ragasztásra, papír és parafa laminátumok készítésére. Szilárdsági tulajdonságainak növelésére epoxi gyantával kombinálható.

26 2. Szintetikus ragasztók A szintetikus ragasztók műanyagok, amennyiben lépcsős polimerizációval készülnek, megkülönböztetünk polikondenzációs és poliaddíciós ragasztókat Polikondenzációs ragasztók Fenoplasztok (PF) Aminoplasztok (AP) Poliészterek Poliamidok (PA) Poliimidek (PI) Polisziloxánok (SI) Poliszulfidok (PSUD) Fenoplasztok (PF) Nyersanyagai a fenolok ( fenol, kétértékű fenolok, krezolok és xilenonok), illetve a formaldehid ( formalin, paraformaldehid, trioxán). A fenoplaszt ragasztók önmagukban csak pórusos anyagok ragasztására alkalmasak, éppen ezért nagy felhasználójuk a faipar.

27 Az alacsony hőmérsékleten (~70 ۫C) előállított rezolgyanták vízoldhatók, míg a magasabb hőmérsékleten képződőd termékek már vízoldhatatlanok, de alkoholban, ketonban jól oldódnak. A rezolgyanták hőre keményedők (rezol-rezitol-rezit). A fenoplasztok színe a sárgától a sötétbarnáig terjed. Rendkívül kemények, mechanikai szilárdságuk és hőállóságuk nagy. Oldhatatlanok, szerves oldószereknek ellenállnak. Savállóságuk jó, gyenge lúgokkal szemben is ellenállók. Elektromos szigetelőtulajdonságaik jók. Hátrányosságaik közé tartozik sötét színük és gyenge fényállóságuk. A rezorcin-fenol-formaldehid gyanták kitűnően használhatók pórusos anyagokhoz ( fa, kemény PS, PUR, PVC habok, bőr etc.), valamint dekoritlemezek gyártására. A rezorcin jó tulajdonságai közé tartozik, hogy a fenolnál reakcióképesebb, ezért hidegen is keményedik. A fenol-epoxi ragasztók 250 ۫C-ig hőállók, vegyszer-, olaj-, benzin-, szervesoldószer-állók, és fém, illetve üveg ragasztására is alkalmasak. Ásványi eredetű szálasanyagok impregnálásával jó hőszigetelő tulajdonságú anyagok készíthetők. l A fenoplaszt-vinil ragasztók réz ragasztóként ismertek, pl.: nyomtatott áramkörök, ahol nem elhanyagolhatók a jó elektromos szigetelési tulajdonságok, jó oldószer- és hőállósági követelmények. A repülőgépgyártásban alkalmazott nyomtatott áramkörök esetén magas hőmérsékletű nyírófeszültség – állóság, jó kifáradási ellenállás, valamint olaj- és benzinállósági igényeknek is meg kell felelniük. Fenolgyanta-elasztomer ragasztókeverékek több változata is ismert. A PF-NBR ragasztók jó nedvesség-, benzin-, olaj-, oldószer- és vegyszerállók. A PF – CR ragasztók olcsóbbak, hőállóságuk jobb, jól használhatók textíliák, fém, fa, műanyag, fémek, gumi, duroplasztok, kerámia, préselt falemezek ragasztására. A ragasztókötés rugalmas, dinamikus terhelésnek ellenáll, benzin- és olajálló. Edzője: sav, pl. paratoluol-szulfonsav

28 Aminoplasztok (AP) Nagyipari jelentősége a karbamid- és melamingyantáknak van. A szintetikus ragasztók közül a legnagyobb mennyiségben felhasznált ragasztók az aminoplasztok. Legnagyobb felhasználójuk a faipar, ahol az összes felhasznált ragasztó mintegy 90%-a aminoplaszt, ennek 85%-a karbamid- formaldehid gyanta (UF). Melamingyantákat (MF) csak magas vízállósági igények esetén használnak. A ragasztóként forgalmazott gyanták polimerizációs foka rendszerint alacsony (<10), ezért vizes oldatok formájában hozzák forgalomba, de lehet szárított por is. A ragasztót a felhasználás helyén keverik ki a savas katalizátorral. A katalizátor bekeverése után azonban a ragasztót percen belül fel kell használni. Az UF ragasztókötés szilárdítása végezhető szobahőmérsékleten vagy emelt hőmérsékleten. A kötési idő szobahőmérsékleten több óra, a hőmérséklet növelésével ( UF: max 100 ۫C, MF: max 130 ۫C) pár percre csökkenthető, hidegen keményítve azonban kötésszilárdságuk nem kielégítő. Ezenkívül az aminoplasztok jelentősek mint présporok, habanyagok, textilkikészítő szerek és papíripari gyanták. Poliészterek Három fő csoportba sorolhatók: - lineáris poliészterek - telítetlen poliészterek - alkidgyanták

29 Lineáris poliészterek Önálló műanyagként nem alkalmazhatók, nem illékonyak. Két iparilag jelentős képviselőjük van: a poli (etilén-tereftalát) (PET) és a polikarbonát (PC). A PET nagy olvadáspontú (265 ۫C), jól kristályosodó szálképző anyag. Mechanikai tulajdonságai, kopásállósága, fényállósága jó. A legtöbb oldósezr nem oldja és nem duzzasztja. Legnagyobb felhasználási területei a szintetikusszál-gyártás, élelmiszeripari csomagolások, üdítőital-palack gyártás. Kis mennyiségben ömledékragasztóként is használatos. A PC kristályos, de krisztallitjainak mérete kicsi, ezért átlátszó műanyag. A legszilárdabb termoplasztok egyike, ütésállósága a legjobb. Mérettartása kitűnő, hidegállósága jó. Vegyszerállósága korlátozott, szerves és szervetlen bázisok, sőt magas hőmérsékleten a vízgőz is bontja. Savaknak, oxidálószereknek, alkoholoknak szobahőmérsékleten ellenáll. Oldatával jól ragaszthatók a polikarbonát tárgyak. Telítetlen poliészterek (UP) Felhasználásuk széleskörű, legnagyobb felhasználási területük az üvegszál-vázzal erősített rendszerek előállítása. Ebből nagyméretű tárgyakat is készítenek; csónaktestek, tartályok, hullámlemezek, burkolólemezek a leggyakrabban gyártott termékek. Az üvegszál-vázas UP szilárdsága elérheti a közepes minőségű acélokét ( MPa). Présporként való felhasználásuk során vázanyaguk csillámpor, kaolin, kréta és üvegszál vagdalék. Lakkipari felhasználásuk előnye, hogy nincs illékony oldószerük, a reaktív oldószer beépül a filmbe. Ragasztó- és öntőanyagként is jelentős a felhasználásuk, fém alkatrészek és huzalok beágyazása, valamint üregek kiöntése során használja ki az ipar előnyeiket.

30 Alkidgyanták Ftálsavhidrid + polifunkcós alkohol = alkidgyanta (poliészter) Ftálsavhidrid + glicerin = gliptálgyanták Ftálsavhidrid + pentaeritrit = pentaftálgyanták A módosítatlan alkidgyanták ridegek, kis szilárdságúak, vízérzékenyek, gyakorlati jelentőségük nincs. A zsírsavakkal kombinált alkidgyantákat módosított alkidgyantáknak nevezzük. A telítettzsírsav- tartalmú alkidgyanták beégetős lakkokban vagy más kötőanyagokkal kombinálva használhatók. Poliamidok (PA) A poliamidok mechanikai tulajdonságai jók, szilárdságuk és kopásállóságuk nagy, ütésállóságuk kiemelkedő. Súrlódási tényezőjük kicsi. Dielektromos tulajdonságaik jók, de jelentős vízfelvételük ezen a téren korlátozza felhasználásukat. Sztatikus feltöltődésre képes anyagok, vegyszerállóságuk gyenge. Alkoholok, szénhidrogének, ketonok, oxidáló savak, lúgok károsítják a poliamidokat. Víz, olajok és zsírok hatásaival szemben mérsékelten ellenállók. Ragasztóként igazán nagy jelentőségűek. Az ömledékragasztókkal szemben támasztott követelményeknek teljes mértékben megfelelnek, általánosan használt ömledékragasztók. Olvadási hőmérsékletük akár 140 ۫C alá is csökkenthető, így hőérzékeny rendszerek ragasztására is alkalmasak. Ömledék-viszkozitásuk alacsony és gyorsan szilárdulnak, így nagy sebességű sorozatgyártásoknál is kiválóan alkalmazhatók. Felhasználási területek pl.: faipar - szerkezeti ragasztó, papír- és csomagolóipar – rétegelt papírok gyártása, PA-PA kötések ragasztása.

31 Poliimidek (PI) A poliimidek rendkívül jó mechanikai, elektromos és kémiai tulajdonságú polimerek. Felhasználásuk sokrétű, nagy hő- és vegyszerállóságuk miatt gépalkatrészek, habanyagok, szálasanyagok, ragasztók gyártásakor alkalmazzák. Ragasztóként többlépéses hőkezelésnek vetik alá, majd a film formájú ragasztókat a felületre helyezik, előreagáltatják, majd 300 ۫C körül hőkezelik. Kötési nyomás: 0,25-0,65 MPa, kötési idő 1- 2 óra. A poliimid ragasztót alacsony és magas hőmérsékleten igénybe vett szerkezeti ragsztásokhoz pl.: fémek, kerámiák, üvegszövet használják. A ragasztókötések szilárdsága nagyon jó, oldószerekkel és olajokkal szembeni ellenállósága kiváló. Bár lúgok megtámadják, dielektromos tulajdonságaik kiválóak, nagy energiájú sugárzásoknak jól ellenállnak. Polisziloxánok (SI) Molekulaméretük alapján három csoportba sorolhatók: szilikonolajok, szilikonkaucsukok, szilikongyanták. Léteznek nyomás alatt térhálósodó és szobahőmérsékleten térhálósodó (12-24 h alatt) rendszerek. A szilikonragasztók elsősorban szilikonkaucsuk ragasztására használatosak. A szilikonragasztók nagy hőállóságának a fémek ragasztásakor van nagy jelentősége. A ragasztandó fémfelületeket először szilikonkaucsuk-oldattal kenik be, majd összeillesztés után térhálósítják. Poliszulfidok (PSUD) A legrégibb és legolajállóbb különleges rendeltetésű műkaucsukok. Szilárdsági tulajdonságaik mérsékeltek, rugalmasságuk kicsi, öregedésállóságuk ózonnal, oxigénnel szemben kitűnő.

32 Időjárás állóságuk kiváló. -50 és +120 ۫C közt használhatók, ennél magasabb hőmérsékleten bomlanak. Gázáteresztő képességük kisebb mint a butilkaucsuké. Elektromos szigetelőképességük közepes, oldószerállóságuk ketonok, észterek, alifás és aromás oldószerekkel szemben kitűnő. Olajállóságuk rendkívül jó. Felhasználják olajálló tömlők, tömítőgyűrűk és öregedésálló tömítőmasszák készítésére. A poliszulfid ragasztók különböző elasztomerek ragasztására alkalmasak. Fenol – és epoxigyantákkal kombinálhatók Poliaddíciós ragasztók Poliuretánok (PUR) - félszerkezeti ragasztók 2K: Hidroxil csoportot tartalmazó műgyanta és poli-izocianát A ragasztók leggyakrabban elasztomerek (rugalmas polimerek), kémiailag térhálósított rendszerek. Az erősen térhálósítottak duromerek (kemény, üvegszerű sűrű térhálós polimerek). Lehetnek: Nem reaktívak: - oldatok vagy diszperziók Reaktívak: - ömledék ragasztók vagy folyékony prepolimerek Az oldószeres PUR ragasztók: ketonokban (pl aceton) jól oldható nagymolekulájú, lineáris elasztomerek 10-20%-os oldatai. OH csoport tartalom 0,1% alatti, a ragasztókötés kristályosodás révén alakul ki. Az oldószeres, nem reaktív PUR ragasztók a legtöbb felhasználási területen megfelelő kötésszilárdságot biztosítanak, de az adhézió, hőállóság, vízállóság, zsír és olajállóság javítására gyakran edzőt adnak hozzá.

33 A reaktív PUR ragasztók: oligomer bázisú ragasztók, amelyek szobahőmérsékleten folyékonyak, anélkül, hogy oldószert igényelnének. Mindig 2K rendszerek, ugyanakkor megnevezésük megtévesztő, mert az oldószeres, a diszperziós és az ömledékragasztók is lehetnek reaktívak. Lehetnek: 2K, 1K, UV fényre szilárduló 2K: poliol + poli-izocianát, híg folyadékok. Kötési idő: néhány perc-néhány óra. Szobahőmérsékleten is köt, de nagy nyomás alkalmazása szükséges. Fúgája színtelen. Tulajdonságai: hézagkitöltő, magas száraz és nedves szilárdság, magas víz és gőzállóság, de korlátozott ellenállás ismétlődő hosszú időtartamú áztatás-száradásra. Általános ragasztó otthoni felhasználásra, fa, fém, műanyag, gipsz. 1K: az edző bekevert állapotban található, a nedvtartalom iniciálja. Észter vagy éter alapú oligomerek. Az anaerob PUR ragasztók: a kiinduló műgyanta észter, szerves peroxid az iniciátor. A ragasztó felhordás és a ragasztandó felületek illesztése után, a levegő kizárásával a polimerizáció megindul, a ragasztó térhálósodik. Az anaerob ragasztók -55 és 175 C között hideg és hőállóak, gyorsan kötnek, kötésszilárdságukat változó, a kiinduló alapanyag határozza meg. A kötés vegyszer, olaj, benzin és oldószerálló. Illó komponens nincs, nem környezetszennyezőek. Az UV fényre szilárduló PUR ragasztók: Kidolgozásukat a reaktív ragasztók kicsi kezdeti tapadószilárdságának növelésére irányuló kutatások iniciálták. Használatuk feldolgozás-technológiai előnyeik miatt növekvő. Általános jellemzőik: - tárolásuk, feldolgozásuk komplikációmentes - illókomponenst nem tartalmaznak - viszkozitásuk kicsi (1-3 Pa·s)

34 - reagálásuk pillanatszerű - felhordási igény 2-3g/m² - a ragasztókötés 2 nap után igénybe vehető Diszperziós PUR ragasztók A vizes diszperziós alapú poliuretánragasztók, a vizes polimer-diszperziók általános előnyein túl, egyéb kedvező tulajdonságokkal is rendelkeznek: - nem tartalmaznak oldószert - egyszerűen feldolgozhatók - általában egykomponensűek, lehetnek: - reaktívak - nemreaktívak A nemreaktív diszperziós PUR ragasztók kötésszilárdsága – hasonlóan az oldószeres PUR- ragasztókéhoz – kristályosodási hajlamuktól függ. Száraazanyag-tartalmuk 40-50%. Kezdeti tapadásuk nagy mértékben függ az illesztendő felületek hőmérsékletétől. (A hidroxil-poliuretán tartalmú vizes diszperziók kötésszilárdsága és hőállósága alifás diizocianát- hozzátételekkel növelhető. A módosított alifás izocianátok a vizes diszperzióba könnyen bekeverhetők és csökkent reaktivitásuk révén fazékidejük lényegesen hosszabb, mint az oldószeres reaktív rendszereké, de a fazékidő lejárta után is – az izocianát ismételt hozzáadásával – felhasználhatók.) A ragasztókötés erősségére lényeges hatása van a fazékidőnek, mind a kezdeti, mind a végleges kötésszilárdságot illetően. A fazékidőn túli felhasználásnál mind a kezdeti, mind a végleges kötésszilárdság jelentősen romlik. A ragasztókötés erőssége a felhordott és szárított ragasztófilm nyitott idejétől is függ, és ragasztótípusonként változik.

35 Poliuretán ömledékragasztók A poliuretán ömledékragasztók hasonlóan a vizes diszperziós ragasztókhoz környezetbarát rendszerek, azzal a további előnnyel, hogy illékony komponenst nem tartalmaznak, így szárítást nem igényelnek. Jelentőségük az anyag- és energiatakarékosság, a lég és vízszennyezés csökkentése és a recikálhatóság elvek fokozott figyelembe vétele jegyében egyre nő. A Pur ömledékragasztók lehetnek nemreaktívak és reaktívak. Kereskedelmi kiszerelési formáik: - por - granulátum, (melyből extrúzióval fóliát, hálót vagy műnemezt is gyártanak) Nemreaktív PUR ömledékragasztók Hővel aktiválhatók és kristályosodással, gyorsan kötnek. Különböző minőségi változatban készülnek, melyek termoplasztikusság és kristályosodási sebesség tekintetében különböznek egymástól. (Ennek mérésére leginkább a Shore keménység meghatározása alkalmas.) Reaktív PUR ömledékragasztók A felhordást követően gyors kristályosodással, nagy kezdeti kötésszilárdságot adnak, de végleges szilárdságukat a levegő nedvességével reagálva térhálósodással érik el. A térhálós rendszer előnye pedig abban rejlik a nemreaktív ragasztókötéssel szemben, hogy nő a ragasztókötés hőállósága és textilipari felhasználásnál javul a termék nedvesség-, mosás- és tisztításállósága is.

36 A reaktív Pur ömledékragasztók a felhasználási terület igényei szerint választhatók meg. Merev panelkonstrukciók, autóipari alkalmazások számára kemény, szívós kötést adó ragasztók alkalmasak., textil- és cipőipari célra flexibilis, a gyártmányok lágy fogását nem rontó ragasztótípust kell választani. A reaktív Pur ömledékragasztókkal szembeni követelmények : - gyors kezdeti kötésszilárdság - ipari szempontból reális kötési idő - alacsony ömledékviszkozitás - hőérzékeny szubsztrátumoknál alacsony ( °C) feldolgozhatósági hőmérséklet - jó hő-, oldószer-, és hidrolízisállóság - adott esetben jó fény- és UV sugárzásállóság A követelményszint a felhasználási területtől függően nagyon eltérő lehet. Panelek, bútorlemezek közbülső rétegét képező ragasztókötések általában sem hő-, sem fény-, sőt hidrolitikus terhelést sem kapnak. Ezzel szemben pl.. Az egészségügyi cikkeknél sterilizálhatóságot ( nagy hő- és hidrolitikus terhelés) is megkívánnak. PUR ragasztókombinációk Poliuretán ragasztókat gyakran használnak más ragasztókkal kombinálva, azok tulajdonságainak javítására. Néhány gyakoribb kombináció: - PUR – elasztomer kombinációk Gyakori az elasztomer hőállóságának javítása izocianát térhálósítással.

37 - PUR – plasztomer kombinációk Uretán és akrilát ragasztók jó szerkezeti ragasztók. PVAC és poliakrilát ragasztók vízállósága izocianát térhálósítással javítható. PUR – EVA keverékek üveglaminátumok ragasztására alkalmasak. - PUR – duromer kombinációk Sok változatban használatosak. Poli-izocianátok a farost- és a forgácslap-gyártásban, a feno- és aminoplasztok vízállóságának javítására egyre növekvő mennyiségben alkalmazottak. PUR –EP kombinációk biztonsági üvegek gyártásában használtak. Blokkolt izocianát tartalmú PUR rendszer - epoxi kombinációk PVC-plasztiszolokban tapadásjavítóként alkalmazottak. Műanyagok ragasztásához az egyik legjobban bevált ragasztó a PUR. Kis mennyiségben hozzákeverve más, főleg pl. kaucsuk alapú ragasztók javítására is használják. Ekkor a rendszerhez vulkanizálószer hozzákeverése nem szükséges. PUR ragasztóval jól ragaszthatók az egyébként problematikus duroplasztok, mint pl. préselt fenol- és melamingyanta formadarabok. A PUR ragasztók alkalmasak cellulózszármazék polimerek, lágy és kemény PVC, poliizobutilén, PA 66 és tioplasztok, epoxigyanta alapú termékek és ezekkel lakkozott felületű anyagok, továbbá különböző PUR gyártmányok (habok, elasztomerek) ragasztására. Jó kötésszilárdságot adnak szervetlen anyagok, pl. üveg, porcelán és fém ragasztások esetén is. Nem vagy csak fenntartással alkalmasak a PUR ragasztók polisztirol, PE, PP és fluor-karbon polimerek ragasztására. A PUR ragasztókötések elasztikusak, jó víz- olaj-, zsír- és oldószerállók. Ellenállnak az ózon és az időjárás hatásának és különböző sugárzásoknak. Hőállóságuk 60°C-ig jó, egyes típusok elérik a 140 °C-t, atonban elmaradnak a fenol- és epoxigyanta alapú ragasztók hőállósága mögött.

38 A poliuretán ragasztók használata kiterjed: - laminátumok ragasztásában: ▪ textil-textil ▪ textil-műanyag film vagy hab ▪ papír (színnyomott) – műanyagfilm (transzparens) ▪ alumíniumfólia – műanyag rendszerek, - cipőiparban: ▪ textil, bőr, műanyag film (PVC) alkatrészek ▪ a felsőrész és gumi, PVC, PUR talp ragasztására - szerkezeti ragasztóként: ▪ fémiparban szegecsek, csavarok rögzítésére ▪ fém-fém elemek ragasztására ▪ autóiparban az ablaküvegek fémkeretben való rögzítésére (vibrációbiztos) - háztartásban papír, karton, fotók, textíliák, bőr, filc, háncs, parafa, műanyag fóliák, fémek, porcelán, kerámia, üveg, fa, stb. ragasztására. Epoxigyanták (EP) Legjelentősebb képviselőjük a definilol-propán (dián vagy biszfenol A) és az epiklórhidrin reakciójával kapott prepolimer a dián-bisz-(glicidil-éter).

39 Az epoxigyanták (duroplasztok) kiváló fizikai tulajdonságúak, hő-, víz-, vegyszer- és öregedésállók. Jó Elektromos szigetelők, nagy adhéziós és kötésszilárdságot adnak. Ragasztóként való felhasználásuk széles körű, mivel e területen számos előnyük van: - felületaktívak, ezért a legkülönbözőbb anyagokat jól nedvesítik, - jó adhéziós tulajdonságaikon túl, magas a kohéziós szilárdságuk - a kötés során illékony anyag nem keletkezik - zsugorodásuk kicsi - kúszásuk terhelésre is alacsony - jól módosíthatók más polimerekkel. Felhasználhatók a legkülönbözőbb anyagok: fémek, kerámia, porcelán, fa, különböző műanyagok ragasztására a repülőgépgyártásban, autóiparban, elektromos és elektronikai iparban, építőiparban, fa- és bútoriparban, hajóépítésben, csiszolópapír-gyártáshoz, dekorációs anyagok készítéséhez és a háztartásban. Poliolefinek, vinilvegyületek, szilikonok és butilkaucsuk ragasztására nem igazán alkalmasak. Rendkívül jelentősek az egyes speciális műszaki feladatok megoldására kidolgozott különleges epoxigyanták vagy epoxigyanta kombinációk. Novolak és rezolgyanta-poliepoxidok A novolak és rezolgyanták epoxidálhatók, az ilyen (epoxidált) gyantákban sűrű térháló alakítható ki, ezért a termék hőállóbb, vegyszerállóbb, de ridegebb.

40 Poli( amino - amid )- poliepoxidok Kétkomponensű ragasztóként forgalmazzák. Az egyik komponens a folyékony epoxi-gyanta, a másik a viszkózusan folyós poli ( amino – amid ). Térhálósodásuk szobahőmérsékleten vagy emelt hőmérsékleten poliaddícióval megy végbe. A térhálósodás sebessége gyorsítókkal ( fenol, trifenil- foszfit ) növelhető. Az ezzel készült ragasztókötés jól ellenáll alifás ás aromás oldószereknek, zsíroknak, olajoknak, víznek, gyenge lúgoknak és oxidáló savaknak. Hőállóságuk gyenge, hidegállóságuk -100 °C-ig jó. Ütésállóságuk és rugalmasságuk az amid komponens hányadának növelésével nő, de egyidejűleg csökken a nyírószilárdság és a hőállóság. Fémek, üveg, kerámia, bőr, gumi, műanyagok, fa ragasztására alkalmasak. Poliszulfid-poliepoxidok Kétkomponensű ragasztóként forgalmazzák. Kötésük szobahőmérsékleten lassú (24h), 100 °C-on 20 perc). A ragasztókötés ellenáll víznek, sóoldatnak, szénhidrogéneknek, alkoholoknak, ketonoknak. Időjárás-állósága kitűnő. Hidegállóságuk egyes keverékeknél -200°C-ig jó. Gáz-áteresztő képességük kicsi, ezért vákuum berendezések ragasztott kötéseihez használják. A ragasztókötés nyíró-, lefejtő- és hajlítószilárdsága, valamint rugalmassága jó. Ütésállóságuk jobb, törékenységük kisebb mint az alifás aminnal térhálósított epoxi-gyantáké. Epoxi-poliuretán kombinációk Egykomponensű, paszta jellegű ragasztóként kerülnek forgalomba. Térhálósodásukhoz magas hőmérséklet (180°C) szükséges. Nagy lefejtő- és szakítószilárdsági igények esetén fémek ragasztásához használják szerkezeti ragasztóként.

41 Epoxi - szilikon kombinációk Szilikon – és epoxigyanták keveréke. Hőállóságuk nagyobb, mechanikai szilárdságuk kisebb a módosítatlan epoxigyanta kötéseknél. Némely kombináció 400°C-os rövid idejű igénybevételnél is megtartja eredeti nyírószilárdságának 80%-át, illetve 100 órás 260°C-os öregítés után 30%-át. Policianurát - poliepoxidok Gyakorlati jelentősége a policianurátok glicidil – éterekkel való reakciójának van. Ezek az anyagok, mint poliepoxidok, kiváló ragasztók és öntőgyanták. Előnyeik: - a termékek tulajdonságainak nagy változtathatósága - széles körű alkalmazhatóság - nagy szilárdság magas hőmérsékleten is - jó vegyszer- és nedvességállóság - jó elektromos szigetelés - csekély toxicitás. Felhasználhatók az epoxigyanta alapú ragasztók helyett mindenütt, ahol az átlagos epoxigyanták teljesítményét meghaladó hőállóság, vegyszerállóság, elektromos szigetelés szükséges. Polibutadién – poliepoxidok Tulajdonságaik: az epoxigyantáknál jobb dielektromos tulajdonságúak, nagyobb a sav- és lúgállóságuk. Más polimerekkel való összeférhetőségük jobb. Hátrányuk a kisebb szilárdság.

42 Elasztifikált epoxidok Az epoxigyanták önmagukban sűrű térhálós, kemény és merev ragasztókötéseket adnak, melyeknek kötésszilárdsága nagy, de ütés-, vagy rezgésállóságuk, különösen hidegen, kívánnivalót hagy maga után, ezért különös jelentőségük van az olyan polimer – kombinációknak, amelyek a kötés elaszticitását növelik. Az elasztifikált epoxidok előnye a többszörös ütésállóság és a leválasztási ellenállás növekedése az epoxigyantákhoz képest. A kötésszilárdság magasabb hőmérsékleten csekély mértékben kisebb, de hidegen (0 és - 40°C közti tartományban) az elasztifikált ragasztó kötésszilárdsági értékei %-kal magasabbak. A ragasztókötés víz-, sav-, lúg-, olaj- és benzinállóságában nincs lényeges különbség. Ez a ragasztókombináció beláthatatlan alkalmazási lehetőségeket kínál olyan felhasználásoknál, ahol a nagy kötésszilárdság vibrációállósági igénnyel párosul (gépipar, autóipar, stb.). UV-keményíthető epoxigyanták Ezek az epoxirendszerek jól kiegészítik az akrilát alapú UV-keményedő rendszereket, mivel hő- és vegyszerállóságuk lényegesen nagyobb, zsugorodásuk jelentősen kisebb, ami a lassúbb reakció következménye. A keményedési reakció időigényesebb, de teljesebb, és melegítéssel gyorsítható. Az UV-keményedő epoxiragasztók alkalmazásának előnyei a kétkomponensű epoxiragasztókkal szemben: - adagolásuk egyszerűbb - a folyamat könnyebben automatizálható - időciklusa kicsi (120s), ezért a folyamatos gyártósorba könnyebben integrálható - a hőkezelés utókeményítés szeparáltan elvégezhető. Ez a ragasztórendszer előnyösen alkalmazható pl. villamosmotorok rotorjainak beragasztására, elektronikai eszközök forgó tengelyeinek beragasztására, etc.

43 2.3. Polimerizációs ragasztók Polibutadién (BR) és kopolimerei Ragasztóként kisebb ( ezer ) molekulatömegű BR-t használnak fel. A polimer oldhatósága mechanikai lebontással növelhető. Oldószerként a klór-benzol, metil-etil-keton, toluol, benzol alkalmas. Manapság előtérbe kerül az egészségre nem káros és környezetbarát oldószerek használata. A szokásos oldószer koncentráció %. Ha az oldathoz cinkoxidot, dibutamil- amint és kéntartalmú vulkanizálószereket kevernek, a massza °C között vulkanizálható lesz, így megfelelő kötésszilárdságot ad gumi, duroplasztok, fémek ( réz és nemesfémek kivételével ) ragasztása esetén. Butadién-sztirol kopolimerek (SBR) A legnagyobb mennyiségben felhasznált műkaucsuk, amely felfogható, szobahőmérsékleten üvegszerű állapotban lévő, plasztomer jellegű polisztirol belső lágyításával nyert elasztomerként. A kopolimerek tulajdonságait a monomerek aránya és a polimerizáció körülményei határozzák meg. Az SBR döntően (95%) emulziós polimerizációval készül. A sztiroltartalom függvényében nyert SBR - típusokat a következő táblázat szemlélteti: Típus megnevezéseSztiroltartalom (%)Tg ( °C ) Hidegálló~ Általános rendeltetésű és - 40 közt Önerősítő és 0 közt Nagy sztiroltartalmú> 65> 0

44 Oldószeres polimerizációval szabályozott szerkezetű kopolimerek nyerhetők. Lítium-alkil- katalizátorral szénhidrogén oldószerekben szakaszos blokk-kopolimer, poláros oldószerekben (éter, tio-éter, amin) statisztikus kapcsolódású kopolimer keletkezik. A blokk-kopolimerek termoplasztikusak, ezért kiválóan alkalmasak sajtolt és extrudált műszaki cikkek gyártására. Ragasztóként benzines oldataikat vagy vizes diszperzióikat alkalmazzák. ( Ragasztógyártásra a melegen és oldószeres polimerizációval készült típusok alkalmasak. ) Ragadósságuk kicsi, ezért tapadásnövelő adalékok és lágyítók használata fontos. Az SBR ragasztókötések szilárdsága kicsi, hidegfolyásra alkalmasak. Olaj-, oldószer- és öregedés- állóságuk gyenge. A ragasztott kötés használhatósági hőmérséklet-tartománya 5 – 70 °C. Víz- adszorpciója kisebb, mint a természetes kaucsuk alapú ragasztóké. Felhasználhatók fa, parafa, papír, kaucsuk és szövetek ragasztására, továbbá vinilműanyag – fém ragasztásokhoz. Butadién – akrilnitril kopolimerek (NBR) A szakirodalom 5 kopolimer típust különböztet meg. Ezeket a következő táblázat tartalmazza: Megnevezés AN tartalom szerintAkrilnitril - tartalom (kb. %)T g ( °C ) Kis18-40 Közepes28-22 Közepesen nagy33-17 Nagy40-10 Igen nagy500

45 Az NBR kaucsukok jó olaj- és alifás oldószerállók. Az akrilnitril - tartalom növekedésével olajállóságuk nő, de hidegállóságuk romlik. Hőállóságuk jó, oxidálószereknek ellenállnak. Ózon- és időjárás-állóságuk mérsékelt. Fő felhasználási területük: olaj- és oldószerálló gyártmányok: tömlők, tömítések, tartálybevonatok. Ragasztóként az NBR kaucsuk vizes diszperziói, továbbá keton, észter és klórozott szénhidrogénes oldatai használatosak. A legjobb oldószerek a ketonok, a nitro - paraffinok és a klórozott szénhidrogének. Alacsony hőmérsékletű ragasztásokhoz ultragyorsítókat, pl. aldehid- amin komplexek használhatók. Ezeket közvetlenül a felhasználás előtt kell a keverékhez adni. Az NBR - ragasztókötések olajokkal, vízzel, szerves oldószerekkel, a legtöbb savval (oxidáló savakat kivéve), lágyítókkal szemben ellenállóak. Hőállóságuk °C, de hosszú ideig csak -50 és +60 °C hőmérséklet-tartományban használhatók. Az NBR – latex alapú ragasztók víz- és hőállósága gyengébb az oldószeres ragasztókénál. Az NBR alapú ragasztók szélesebb körben alkalmazhatók mint a CR ragasztók, mégis kevésbé elterjedtek. Alkalmasak fa, papír, bőr, szövetek, lágyított vinil - műanyagok, hidegálló gumik, CR és NBR kaucsukok ragasztására. Poliizobutilén (PIB) Üvegesedési hőmérséklete alacsony ( - 60 °C –től 70 °C ) ezért hidegállósága kiváló. Savaknak, lúgoknak, poláros oldószereknek jól ellenáll. Alifás és aromás szénhidrogénekben oldódik. Fény és oxigén együttes hatására bomlik. Fő felhasználási területei: 90% töltőanyaggal (korom, grafit stb. ) tömítő – és szigetelőanyag, polietilénnel keverve kábelszigetelő anyag és izoprénnel polimerizálva butilkaucsuk.

46 Ragasztóként a ezer móltömegű termékek használhatók. A nagyobb móltömegű termékek mechanikai úton, hengerléssel lebonthatók. Az alacsony móltömegű ( 3-8 ezer ) frakciók fő felhasználási területe : öntapadó ragasztószalagok. Az adhézió növelésére alkidgyantákkal és lágyítókkal ( dibutil-ftalát, dioktil-ftalát) kombinálják. A poliizobutilén ragasztókötések víz-, híg sav-, bázis-, ózon- és öregedésállósága megfelelő. Szénhidrogén-állóságuk gyenge. Gáz-, vízgőz- és nedvességzáró képességük kiemelkedően jó. A nagyobb molekulatömegű PIB alkalmas fa, fém és üveg ragasztására. Monomer sztirollal keverve, mint polimerizálható ragasztó alkalmas PIB fólia és fémek összeragasztására. Butilkaucsuk (IIR) A PIB gumik dinamikus tulajdonságai, nagy súrlódási tényezőjük következtében rosszak. Ózonállóságuk jó. Elektromos tulajdonságaik kiemelkedők. Gázáteresztésük az összes elasztomer között a legkisebb. Vegyszerállóságuk jó, oldószer- és olajállóságuk mérsékelt. Ragasztóként benzin, ciklohexán alapú oldataik használatosak.. Kén- és polinitrozo vegyületekkel térhálósíthatók. A tapadás növelésére ZnO, Al 2 O 3 és korom alkalmazható. Sav- és vegyszerállóságuk csillám, talkum vagy grafit adagolásával javítható. Nem széles körben alkalmazott ragasztó. Papíráruk, szövetek és butilkaucsuk más kaucsukokhoz való ragasztására használják. Szigetelő és tömítő kittek gyártására is alkalmas. Polikloroprén (CR) A ragasztásra használt polikloroprének kisebb molekulatömegűek, szabályos szerkezetűek. Szobahőmérsékleten is gyorsan kristályosodnak. Kiváló ragasztóanyagok. Ragasztási célokra

47 20 – 40% szárazanyag-tartalmú oldatait használják. A ragadósság hővel aktiválható ( a kristályos állapot a hőmérséklet emelésével megszüntethető). Hosszabb idejű ragadósság biztosítására kisebb mennyiségű, lassan kristályosodó CR típusokat lehet adagolni, az azonban a végleges kötésszilárdságra csökkentő hatással van. A CR ragasztók jól kombinálhatók fenol-, amin- és alkidgyantákkal. Ma már léteznek toluol-, ill. teljesen aromásmentes oldószer-kombinációk, amelyek kevésbé ártalmasak az egészségre. A CR alapú ragasztókötések rugalmasak, az összes kaucsuk között a legnagyobb kohéziós szilárdságot adják., jól ellenállnak víznek, gyenge savaknak és bázisoknak, sóoldatnak, alifás szénhidrogéneknek, acetonnak, alkoholnak, olajoknak. Mikroorganizmusok nem károsítják. Aromás és klórozott szénhidrogének, oxidálószerek roncsolják. Alkalmazhatók -5 és +90 °C közötti hőmérséklet tartományban. Nyírási és lefejtési szilárdságuk jó. 0,2 – 0,7 MPa terhelési tartományban a folyamatos igénybevételt bírják. A rezgéseket elnyelik. Felhasználhatók természetes és szintetikus kaucsukok, PVC, PS, bőr, fém, gumi, alumínium- és acéllemezek, padlóborítók, szintetikus textíliák ragasztására. A legnagyobb mennyiséget a cipő-, autó-, bútor- és konstrukciós ipar használja. Nem alkalmasak PE és poli(tetrafluor–etilén) ragasztására. Hidegfolyásra hajlamosak, ezért 2 MPa-t meghaladó nyíró igénybevételű szerkezeti ragasztásokra nem alkalmazható. Szerkezeti ragasztásokhoz szintetikus gyantákkal ( pl. fenolgyanták ) társítva alkalmasak. Polisztirol (PS) Ragasztóként a polisztirol oldatát, elsősorban PS tárgyak ragasztására használják. Ügyelni kell arra, - mivel a ragasztó oldószere a ragasztandó anyagot is oldja, - hogy az átlátszó tárgy homályos lesz, sőt repedések is keletkezhetnek rajta. Jobb megoldás, ha polisztirolból sztirol

48 monomerben 10-25%-os oldatot készítenek, és katalizátor (peroxid) hozzátéttel használják ragasztóként. Az így készült ragasztókötések merevek. A kötés elasztikussá tehető poli(vinil-éter) kombinációval. A tapadás növelésére kumarongyanta hozzátét használható, igaz ez a ragasztókötést elszínezi tömegrész PS és tömegrész foszfátlágyítóból készült keverékek már a felhordás és a ragasztandó elemek összenyomásakor megfelelő tapadást adnak. Ezek a keverékek cellulózszármazék fóliákra felhordva alkalmasak ragasztószalagok gyártására. Ezek szalagok kiváló elektromos szigetelő tulajdonságúak. Klórozott sztirolszármazék polimerek jobb hő- és vegyszerállóságot adnak. Poliakrilátok (PAE) Az oldószeres poliakrilát ragasztók néhány műanyag (PS, PVC, PET), fa, papír, bőr és textíliák ragasztására alkalmasak. Savaknak és lúgoknak jól ellenállnak. Készülnek UV-fénnyel szemben stabilizált formában is, amelyeket az optikai iparban hasznosítanak. Az oldószeres poliakrilát oldatokat gyakran más filmképzőkkel kombinálva is használják, magasabb adhéziós igények kielégítése esetén. Az oldószeres akrilát alapú ragasztóknál jelentősebbek a poliakrilát diszperziós ragasztók. Ezek a legszélesebb körben és legnagyobb mennyiségben felhasznált diszperziós ragasztók. A poliakrilát diszperziós ragasztók felhasználási köre és mennyisége a környezetbarát jellemzők és a kötésszilárdság növelésére irányuló sikeres megoldások következtében az utóbbi tíz évben jelentősen nőtt. Egyre inkább kiszorítják az oldószeres, továbbá a természetes eredetű ragasztókat. Használatuk előnyös és gazdaságos a csempe, a faltapéta és padlóborítók ragasztásában. Speciális változataik alkalmasak öntapadó etikettek és ragasztószalagok gyártására. Kiterjedten használatosak a fa- és bútoriparban, a papír-, bőr- és textiliparban, nemcsak mint ragasztók,

49 hanem mint impregnáló- és bevonóanyagok is. Ciano-akrilátok Hétköznapi nyelvhasználatban pillanatragasztóként ismertek. A ciano-akrilát ragasztók alkalmasak sima felületű szervetlen anyagok (fémek, üveg, kerámia, stb.) önmagukhoz és egymáshoz való ragasztására. A felületkezeletlen műanyagok ciano-akrilátokkal való ragaszthatóság szempontjából három csoportba sorolhatók, mint azt a következő táblázat is mutatja: Ragaszthatóság Nagyon jóJóNem elfogadható PSABSPA 6,66 SBRPVC kemény PI SANPVC lágy UP PMMAPETPE PCPSUPP MFPFPOM EPPTFE PURSI

50 A ciano-akrilátok felületi energiája mN/m. A nem elfogadható ragasztható kategóriába sorolt műanyagok felületi energiája e határérték körüli, vagy alatti értékű, illetve egyéb felületi jellemzők (pl. savasság) miatt nem ragaszthatók. Megfelelő felület-előkészítés után e műanyagok is ragaszthatóvá tehetők. Al-Al ragasztásnál és üveg-PET ragasztásánál is csak közepes szilárdság érhető el. A ciano-akrilát ragasztók előnyösen használhatók az elektronikai és optikai iparban. Fémek ragasztásánál a szilárdságuk eléri a szerkezeti ragasztók szilárdságát. A ragasztókötés oldószerekkel szemben ellenálló (kivéve a dimetil-formamidot). Híg savaknak ellenáll, lúgoknak kevésbé. Nedvesség és kültéri hatásokkal szembeni ellenállása megfelelő, de vízbe merítve vagy tartós gőzben a kötés fokozatosan gyengül. UV-fényre térhálósodó akrilát ragasztók Egyre növekvő felhasználásukat az erősödő környezetvédelmi törekvések fokozzák. Az éves felhasználás növekedési rátája Nyugat- Európában 8-15%. Az UV-fényre keményedő rendszerek a következő komponensekből állnak: reaktív oligomerek, aktív hígítók, fotoiniciátorok, pigmentek, töltőanyagok, inhibitorok, stabilizátorok, egyéb segédanyagok. Az adalékanyagokkal (töltőanyagok, pigmentek) szembeni legfontosabb követelmény, hogy az UV iniciátor elnyelési spektrumában indifferens legyen (ne legyen fényelnyelő). Pigmentként elsősorban szerves vegyületeket használnak., mert ezek alacsonyabb ( nm) hullámhossz- tartományban abszorbeálnak. A polimerizáció sugárforrása rendszerint higanygőzlámpa.

51 Az UV-fényre keményedő ragasztórendszerek előnyei a hagyományos ragasztókkal szemben: anyagtakarékosak: nincs párolgás, a teljes felhordott anyagmennyiség megszilárdul oldószermentesek, így nincs tűzveszély és környezetszennyezés energiatakarékosak (nincs párolgáshőigény) a termelékenység nagy, a keményítési idő rövid (0,5-60s) a termikus terhelés kicsi, így hőérzékeny anyagok is ragaszthatók egykomponensű rendszerként forgalmazzák, így a ragasztó-előkészítő műveletek kiesnek könnyen adagolhatók és felhordhatók más reaktív ragasztókkal szemben tárolási idővel (nyitott vagy fazékidő) nem kell számolni a keményítő berendezés helyigénye kicsi a folytonos gyártósorba jól integrálható Hátrányai, még nem megoldott hiányosságai: esetenként irritáló szag és toxikusság a kötőréteg zsugorodása behatárolt hőállóság Legfontosabb felhasználási területük az üvegfeldolgozó-ipar, optikai, elektrotechnikai és elektronikai ipar, továbbá a gyógyászat. Családjuk egyik legújabb tagja az UV-fényre térhálósodó poliakrilát ömledékragasztó, melynek feldolgozási hőmérséklete °C. Szagmentes, illóanyag-tartalma csekély, ezért ökológiailag problémamentes. Az általa létrehozott kötésszilárdság jó, hőálló, fény- és öregedésálló.

52 Anaerob ragasztók Az anaerob ragasztók dimetakrilát alapú, egykomponensű, oldószermentes, folyékony ragasztók. Vas, réz, sárgaréz, bronz és az 1%-nál több rezet tartalmazó alumínium ragasztásához aktivátor vagy melegítés nem, egyéb anyagok ragasztásához azonban külön aktivátor szükséges. -55 és +175 °C között hideg-, illetve hőállóak, gyorsan kötnek, szabályozható kötésszilárdságot adnak. A ragasztókötés vegyszer-, olaj-, benzin- és oldószerálló. A folyékony ragasztók nem mérgezők, illékony összetevőt nem tartalmaznak, így a levegőt nem szennyezik. Alkalmasak fémek, műanyagok, üveg és kerámia ragasztására, víz- és gázvezetékek, továbbá különböző berendezések tömítésére és szegecsek, csavarok rögzítésére. Legnagyobb felhasználójuk az autóipar. Aerob ragasztók Az anaerob ragasztókkal szemben ezek az egykomponensű ragasztók olyan iniciátor rendszert tartalmaznak, amely a levegőre jutva, a levegő oxigénjének hatására aktiválódik. A reakcióidő 30s és 15 min között beállítható. Szériaragasztások esetén a megkívánt rövid ütemidő biztosításához a reakció infrasugárzókkal gyorsítható. A ragasztó előnyösen használható a konstrukcióiparban és a csomagolásban. Az ezzel kialakított ragasztókötés jó hő-, öregedés- és nedvességálló.

53 Poli(vinil-acetát) [PVAC] A PVAC polimert emulzióban vagy szárítva forgalmazzák. Szobahőmérsékleten üvegszerű, de már 40 °C felett lágyuló, így műanyag tárgyak készítésére önmagában alkalmatlan polimer. Vegyszerállósága gyenge, a legtöbb oldószerben oldódik. Savak és lúgok egyaránt megtámadják. Fényállósága jó. A belőle képzett filmek színtelenek vagy gyengén sárgásak, víztiszták, szag- és ízmentesek, vízben oldhatatlanok. Tartós vízben tárolás esetén kis mennyiségű (kb. 2,5 %) vizet vesznek fel, és a film zavarossá válik, amely szárításra eltűnik. Ragasztásra használnak PVAC oldatokat is, de sokkal nagyobb a PVAC diszperziós ragasztók jelentősége. A PVAC ragasztófilmek időjárás- és nedvességállósága kicsi, ezért csak belső felhasználásra alkalmasak. A PVAC ragasztások nem oldószerállóak, de zsír- és olajállóságuk jó, nem hajlamosak biodegradációra. A PVAC a műanyagok közül nem alkalmas PE (polietilén), PS (polisztirol), PA (poliamid) ragasztására, és nem kielégítő a PVC (polivinilklorid), gumi és duroplasztoknál elért tapadó szilárdsága sem. Nagy számú lehetőséget kínál a vinil-acetát ko-, és terpolimerek alkalmazása. Az egyik leggyakrabban alkalmazott ko-monomer az etilén. Az etilén-vinil-acetát (EVA) kopolimerek elaszticitása különösen nagy etiléntartalom esetén kaucsukszerű. 0 °C alatt is elasztikusak. Víz- és alkáli-állóságuk jó. A szárított ragasztófilmek gyengén tapadósak maradnak.

54 Poli – (vinil-alkohol) [PVAL] Ragsztóként való felhasználása nem széleskörő. Élelmiszeripari és egészségügyi papírragasztóként, vízzel aktiválható, ragasztózott, és rászárított hátoldalú termékek (faltapéták, címkék) gyártásához alkalmazzák. Az olcsó papírragasztók keményítő- és dextrinoldatok PVAL-lal készült keverékei, amelyek boríték és bélyeg és kerámia ragasztására, továbbá építőipari beton-adalékként használatosak. Poli(vinil-acetál)-ok Az acetálok közül gyakorlati jelentősége a poli(vinil-formál), poli(vinil-etilál) és a poli(vinil-butirál) polimereknek van. Poli(vinil-formál) (PVFM) Ragasztóanyagként önmagában ritkán, inkább módosítóanyagként használják. Poli(vinil-etilál) [PVE] Legfőbb felhasználási területe a bútor- és gépkocsilakkozás. Poli(vinil-butirál) [PVB] A PVB oldatait és diszperzióit a lakkipar használja. Diszperzióiból öntött filmjeit üvegek, fémek lehúzható, védelmet adó bevonataként használják. Legnagyobb jelentősége a szilánkmentes üveggyártásban van, ahol a szilikátüvegek közbülső ragasztórétege (triplex üveg). Kitűnő átlátszósága, fényállósága, hidegállósága, mechanikai és adhéziós tulajdonságai miatt e célra az összes polimer közül a legjobb. A csomagolóiparban ömledék ragasztóként is használják.

55 Poli(vinil-éter)-ek Fontosak kopolimerjeik és terpolimerjeik, amelyek főleg lakkipari filmképzőként használatosak. Poli(vinil-metil-éter) [PVME] A PVME vinil-metil-éterrel és maleinsavhidrid kopolimerrel kombinálva alkalmazható öntapadó ragasztószalagok gyártására, amelyek felhasználásukat követően feladatuk betöltése után, vízzel nedvesítve könnyen leválaszthatók. Ez a kombináció alkalmas oldószerálló PVAL (poli(vinil-alkohol) fóliák ragasztására is. Poli(vinil-etil-éter) [PVEE] A Poli(vinil-etil-éter) alapú ragasztók alkalmasak textíliák, papír, celofán, PET, vinilpolimer-filmek, kerámiák és fa ragasztására. Poli(vinil-izobutil-éter) [PVBE] Önmagában celofán ragasztására alkalmas. A PVBE-t cellulóz-niráttal kombinálva hőaktiválható ragasztóbevonatok előállítására alkalmas. Fiziológiailag semlegesek, így sebtapaszok készítésére is alkalmasak.

56 Poli(vinil-klorid) [PVC] A PVC ragasztóként való felhasználása mennyiségileg elenyésző, azonban jelentős a PVC-nek PVC- hez, fémekhez, fához és különböző műanyagokhoz való ragasztásában. Az utánklórozott PVC alkalmas kemény PVC-csövek összeragasztására. Legnagyobb mennyiségű a felhasználása fém-, fa- és beton tartályok PVC-fóliával való bélelésére. Ragasztás előtt célszerű a ragasztandó fólia felületét, pl. csiszolással érdesíteni, majd oldószerben kissé duzzasztani. A ragasztók bőr-, műbőr-, hajtószíjak-, továbbá textíliák és papírok ragasztására is alkalmasak. Jobb tapadás érhető el fém, üveg, kerámia felületén, az utánklórozott PVC-hez 5% epoxigyanta adagolásával. Külön csoportot képeznek a leginkább az autóiparban, a karosszéria hegesztési varratainak takarására és az alváz védelmére használt öntapadó-tömítő PVC-paszták. Különleges ragasztók A különleges ragasztók csoportjába a kémiai eredet szerint csoportosított ragasztók valamelyikének különböző formában kiszerelt, aktiválható vagy tartósan tapadós termékként forgalmazott, ragasztási célokra ajánlott változatai tartoznak. (Tulajdonképpen a „ragasztó félkész termékekről beszélünk különleges ragasztók név alatt.) Ilyenek: az öntapadós ragasztószalagok, etikettek (címkék), ragasztózsinórok, fóliák, hálók, stb. Öntapadó ragasztószalagok Az öntapadó szalagok hordozója lehet fém- (Al, Cu, Pb) fólia is. Ezeket hővezetés, hő-, láng- és vegyszerállósági követelmény esetén alkalmazzák.

57 Csúszásnak (kopásnak) kitett felületeken PTFE (poli-(tetrafluor-etilén)) (teflon) hordozófilmeket is használnak. Speciális felhasználási területekre különböző hordozó/ragasztó felépítésű öntapadó szalagokat dolgoztak ki. Ilyenek: - a papír/elasztomer grafikai célokra, - a PA fólia/szilikon elektronikai célokra, - a műnemez/poliakrilát légáteresztési igények kielégítésére, - a celofán/elasztomer vegyszerállósági igények esetén, - az üvegszövet/szilikon nagy szilárdság, hő- és lángállósági igények esetén. Nem látható, a ragasztandó anyagok átlapolásával készülő ragasztások kialakítására kétoldalas ragasztószalagok alkalmasak. A felhasználáshoz a tekercsből a szilikonpapírral együtt méretre vágott ragasztófilmet az egyik ragasztandó anyag felületére helyezik, majd a szilikonpapír eltávolítása után illesztik a másik ragasztandó szubsztrátumot a ragasztófilmhez. A kétoldalas ragasztóanyagok felhasználása rendkívül sokrétű: -textilkonfekcionálásban: az alkatrészek varrás előtti rögzítésére, emblémák rögzítésére, reklámruházat gyártására; -csomagolásban: az alkatrészek rögzítésére; -szereléskor: az alkatrészek, díszítések, szerelvények illesztésére; -textil- és fóliatekercsek gyártásakor: a tekercs indulóvégek rögzítésére, a pályák csatlakoztatása céljára. A ragasztószalagok mérete, hossza és szélessége elvben tetszés szerinti lehet, a gyakorlatban azonban a µm vastagságú hordozófóliákon készült általános célú szalagtekercsek hosszmérete 33 vagy 66 fmm szokásos szélessége 9, 12, 15, 20, 25, 30, 50, 75 vagy 100 mm.

58 A ragasztószalagok felhasználása: Az öntapadó ragasztószalagok három félék lehetnek: csomagoló ragasztószalagok, felületvédő tapadó fóliák és speciális ragasztószalagok. A legnagyobb mennyiségben a csomagoló ragasztószalagokra van szükség, de egyre nő a megmunkálás, (festés, homokszórás stb.) szállítás, tárolás idejére, magas értékű gépalkatrészek, bútorok felületi védelmére használt öntapadó védőfóliák és a speciális (irodai, dekorációs, iskolai, háztartási, ipari tépőzár, stb.) ragasztószalagok jelentősége is. A gyakorlati szakember számára a csomagoló ragasztószalag tapadása megfelelő, ha a kartondobozról csak annak roncsolódásával választható le. A speciális ragasztókkal szembeni követelmények nagyon eltérőek, pl. a dekorációs szalagok tapadása csak a dekoráció rendszerint rövid élettartamáig megkövetelt, más esetekben extrém kívánságok lehetnek, pl. a villamos szigetelőszalagok dielektromos tulajdonságai vagy az egészségügyi sebtapaszoknak az emberi bőrrel való összeférhetősége. Legkisebb tapadást az öntapadó felületvédő fóliáktól várnak el. Etikettek: Az etikettek (címkék) felhasználása világszerte a legdinamikusabban fejlődő ragasztóipari szektor. Az etikettek hordozója zömében papír, de jelentős a fém- és műanyag fóliák szerepe is. Viszonylag sok, természetes alapú vízoldható (keményítő, kazein) ragasztót használnak, főleg üveg csomagolóeszközök címkézésére.

59 Az etikettek (címkék) lehetnek nedvesítésre ragadók, vagy tartósan ragadósak. Ez utóbbi esetben a ragasztófelületet leválasztó papírral fedik, és így forgalmazzák. Az etiketteket felhasználási területük szerint három csoportba sorolják: termékazonosítók, információt adók, speciális etikettek. A termékazonosító címkék mind az ipari gyártmányok, mind a kereskedelmi termékek feliratozásában jelentősek. A termék nevén kívül rendszerint a gyártó cég, a tömeg, a szavatossági idő és néhány fontosabb (pl. tárolási körülményekre vonatkozó) utasítást tartalmazzák. Az információt adó etikettek rendszerint a termékek kiszerelési egységén, a termékazonosító címkék velejárói és a termék (vegyi anyagok, gyógyszerek, növényvédő szerek, stb.) felhasználási utasításait és más fontos tudnivalókat közölnek. Speciális etikettek a dekorációs, hirdető, zsugorodó (ún. mandzsetta) etikettek, egészségügyi gyógyszertartalmú bőrtapaszok, stb. Ragasztózsinórok, ragasztófóliák, ragasztóhálók Ezek az anyagok forgalmazhatók: különböző átmérőjű és méretű kör, ellipszis vagy szögletes keresztmetszetű zsinórok, különböző vastagságú fóliák és különböző szerkezetű hálók formájában. Anyaguk főleg PVC, EVA (etilén-(vinil-acetát)), PE, PUR, de elvben minden termoplasztikus polimer lehet. Alkalmazásuk előnyei: kezelésük, szállításuk egyszerű, hőközléssel (forró vasalás) nagyfrekvenciás vagy ultrahangos hegesztéssel könnyen feldolgozhatók, a feldolgozásnál hulladék és környezetszennyezés nincs, a folyamat könnyen automatizálható.

60 Felhasználásuk sokrétű. A ragasztó- (hegesztő-) zsinórokkal pl. a műanyag (PVC) padlókárpitok végteleníthetők forró levegős hegesztéssel. A ragasztófóliákkal és hálókkal különböző tekercsanyagok, textíliák, papírok, műanyag (PE, PP, PUR, PA, PET, stb.) és fémfóliák, továbbá formadarabok egyesíthetők. A ragasztókötés -40 ̶ +60 °C között általában tartós, 100 ̶ 150°C-ra melegítve oldható. Tömítőanyagok Egymáshoz illesztett merev anyagok közti hézag kitöltésére szolgálnak. Tapadásnövelő adalékok A tapadásnövelők (Takifiers) önmagukban többnyire nem ragasztóanyagok, de jellegüknél fogva a ragasztókhoz adagolva adhézió- vagy nedvesítés- vagy ragadósság növelő, ezzel tapadásjavító tulajdonságúak. Ez a tulajdonság nagyon fontos az öntapadó ragasztószalagok és etikettek esetén. A tapadásnövelők lehetnek természetes vagy szintetikus gyanták: kolofónium és származékai, szénhidrogén-gyanták, fenolgyanták, gyantadiszperziók, illetve egyéb tapadásnövelő adalékok (ásványi olajok, lágyítók). Az előadáshoz felhasznált irodalom: Dr. Csiha Csilla saját jegyzetei Dr. Farkas Ferenc – Ragasztás (2006), NymE – Egyetemi jegyzet Kempelen Farkas digitális Tankönyvtár Enhancing Bondline Performance Final Conference in COSTE 34 „Bonding of Timber” Charles B. Vick – Adehsive Bonding of Wood Materials Chapter 9.

61

62

63

64

65

66

67

68

69

70

71

72


Letölteni ppt "Ipari anyagok ragasztása és felületkezelése Dr. Csiha Csilla."

Hasonló előadás


Google Hirdetések