Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

KORSZERŰ VADÁSZREPÜLŐGÉPEK.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "KORSZERŰ VADÁSZREPÜLŐGÉPEK."— Előadás másolata:

1 KORSZERŰ VADÁSZREPÜLŐGÉPEK

2 Negyedik generációs vadászrepülőgépek
* A negyedik generációs harci repülőgépek az 1970-es évek közepétől az ezredfordulóig a helyi háborúk, elsősorban a vietnami háború tapasztalatai alapján kifejlesztett repülőgépek. Jellemzőjük a rendkívül jó manőverezőképesség, az elődökénél lényegesen kisebb tömegű, de hatékonyabb elektronika. Ezek a repülőgépek általában többfunkciósak, azaz egyaránt használhatóak légi harcra, csapásmérésre és felderítésre. A legismertebb negyedik generációs vadászbombázó az F–16 Fighting Falcon A/B/C/D változatai, de ebbe a kategóriába tartozik a MiG–29, a Szu–27, az F–15 Eagle, az F/A–18 Hornet A/B/C/D változatai, és a Mirage 2000. * Az 1990-es évek második felére több új, elsősorban európai vadászbombázó repülőgépet állítottak szolgálatba, melyek sokkal fejlettebbek a hetvenes-nyolcvanas évekre kifejlesztett, igazi negyedik generációs repülőgépeknél, de nem érik el az Amerikai Egyesült Államokban kifejlesztett ötödik generációs harci repülőgépek, az F–22 Raptor és az F–35 Lightning II műszaki színvonalát, ezeket a repülőgépeket általában 4+, vagy „négy és feledik generációsnak” nevezi a szakirodalom. Ilyen repülőgép a JAS-39 Gripen, a Eurofighter Typhoon, a Rafale, a Szu–34 és a J–10, valamint az F–16AM/BM/E/F/I és a CCIP korszerűsítésen átesett C/D-k, az F/A-18E/F Super Hornet és EA–18G Growler, a korszerűsített F–15C/D/E-k és az F–15I/K/SG-k. Forrás:

3 A MiG–29-es (oroszul: МиГ-29; NATO-kódja: Fulcrum) a Mikojan Tervezőirodában (OKB–155) a szovjet honi légvédelem számára kifejlesztett kis hatótávolságú elfogó-vadászrepülőgép, amely korlátozottan földi célok támadására is alkalmas volt. A későbbi típusváltozatok már a szárazföldi célok elleni támadásra is képesek. A gép 1983-ban állt szolgálatba, és a későbbiekben az öt alaptípuson (MiG-29A/B, UB, G, SZ) kívül számtalan exportra átalakított változata készült. * MiG–29A/B – Az első szériaváltozat. Növelt csűrő- illetve oldalkormány jellemzi, valamint egy új rádiólokátor. 9–12A gyártmányjelöléssel a Varsói Szerződés és az orosz frontlégierők, 9–12B gyártmányjelöléssel a közel-keleti, illetve az indiai és a jugoszláv légierő részére készült. A 9–12B, amelynek besugárzásjelző rendszere, illetve a lokátor zavarvédelme eltér a 9–12A-hoz képest, egyéb téren megegyezik az A típussal. * MiG–29UB – Kétüléses harci gyakorló gép, fedélzeti rádiólokátor-állomás nélkül. Fegyverzete a lokátorvezérelt légiharc-rakéták kivételével az együléses harci változatéval azonos. A képen: a Magyar Légierő 23-as oldalszámú MiG-29B-je, valahol az Alföld felett. Forrás és további info:

4 A képen: a 04-es oldalszámú, magyar MiG-29B
A képen: a 04-es oldalszámú, magyar MiG-29B. Forrás és további info: Az orosz államadósság közel felének (800 millió USD az 1,7 millárdból) fejében többek között 22 db MiG–29B-t (oldalszám: 01–23, a 13-as lajstromszámot kihagyták) és 6 db UB-t (oldalszám: 24–29) rendeltek a Magyar Légierő részére. Az első gépek 1993 okt. 15.-én érkeztek meg Kecskemétre. A még meglévő gépállomány (19 db B és 6 db UB; a 02, a 15, és a 17-es oldalszámú B balesetben megsemmisült) aktív szolgálatban tartott példányaival január 1-jétől váltott harckészültséget adnak a magyar JAS 39 Gripenek, majd utóbbiak január 1-jétől átveszik a teljes készültséget. Ezt követően a magyar MiG–29-esek tartalék állományba („M-készlet”), majd egy későbbi időpontban kivonásra kerülnek. A kivont gépek sorsáról egyelőre nem ismertek hivatalos álláspontok.

5 A Szu–27 kéthajtóműves, negyedik generációs, nehéz elfogó vadászrepülőgép, melyet az 1980-as évek közepére fejlesztettek ki a Szovjetunióban Mihail Petrovics Szimonov vezetésével, az amerikai F–14, F–15, F–16 és F/A–18 repülőgépek ellen, a korábbi elfogóvadászok, elsősorban a MiG–25, a Jak–28 és a Szu–15 leváltására. A repülőgép kiemelkedő manőverező képessége, nagy hatótávolsága és erős fegyverzete miatt rendkívül sikeres, viszonylag magas ára ellenére a Szovjetunió összeomlása után is gyártásban maradt, nagy számban exportálják, Kína licencben gyártja. A képen: ukrán Szu-27Sz Flanker-B Forrás és további info:

6 A képen: orosz Szu-30MK Forrás és további info: http://hu. wikipedia
A Szu–30 két hajtóműves, negyedik generációs nehéz vadászbombázó repülőgép, melyet az 1990-es évek közepén hoztak létre Oroszországban, a Szu–27 továbbfejlesztésével. A jó manőverező képességű, nagy hatótávolságú és erős fegyverzetű repülőgép tömeges rendszeresítésére Oroszországban a pénzhiány miatt nem került sor, de komoly exportsikereket ért el. 1997–2007 között az Irkut repülőgépgyár 431 db Szu–30-t készített. Ebből 208 db-t az orosz légierő használ, 223 db-t exportáltak (89 db-t Indiába, ahol összesen darabot terveznek rendszerbe állítani, 100 db-t Kínába, 2 db-t Indonéziába, 4 db-t Vietnamba, 16 db-t Venezuelába, 12 db-t Malajziába.)

7 A Szu–34 kéthajtóműves, negyedik generációs, nagy hatótávolságú, nehéz vadászbombázó repülőgép, melyet a kilencvenes évek elejére fejlesztettek ki a Szovjetunióban, a Szu–24 vadászbombázók leváltására, mélységi csapásmérésre. A Szu–27 vadászrepülőgép áttervezésével hozták létre. A rendszerváltás utáni pénzhiány miatt fejlesztése nagyon elhúzódott. A repülőgépnek több neve is volt (Szu–27IB, majd Szu–32FN). A széles törzsben van a tágas pilótakabin, melybe az orrfutó aknáján keresztül, alulról lehet beszállni, itt a személyzet két tagja egymás mellett ül. A repülőgép a levegőben utántölthető. Idáig nem exportálták, sorozatgyártása 2008-ban várhatóan elindul, a rendszeresítést 2009-ben megkezdik.

8 Az F–16 Fighting Falcon negyedik generációs, egy hajtóműves vadászbombázó repülőgép, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban a General Dynamics fejlesztett ki, jelenleg a cégegyesülések után a Lockheed Martin gyártja. Eredetileg könnyű nappali vadászgépnek tervezték, azonban a mikroelektronika fejlődése folyamatosan tette lehetővé egyre fejlettebb fegyverek és berendezések integrációját, így napjainkban szinte minden fegyverfajtát bevethet, napszaktól és időjárástól függetlenül. Kategóriájának legsikeresebb repülőgépe, a legyártott gépek darabszáma a jelenlegi megrendelésekkel együtt eléri a 4300 darabot, a 24 üzemeltető országból 14 adott fel összesen 52 alkalommal (!) utánrendelést, Egyiptom például összesen hétszer, Izrael ötször rendelt a repülőgépből. Gyártási költségeinek csökkentése érdekében a repülőgép számos alkatrésze csereszabatos más típusokéval, hajtóműve megegyezik az F–15 Eagle típuson alkalmazottal. Bár a fő megrendelő USAF már nem rendel a repülőgépből, az gyártásban marad legalább 2008-ig, de valószínűleg 2011-ig is. Utódja az F–35 Lightning II lesz. A repülőgéppel 71 igazolt légi győzelmet értek el. A képen: F-16F Block-60 korszerűsített változat, az Egyesült Arab Emírségek Légierejében. Forrás és további info:

9 A képen: egy amerikai F-15E Strike Eagle
Az F–15 Eagle negyedik generációs nehéz vadászrepülőgép. Az F–16 Fighting Falcon könnyűvadász mellett ez a repülőgép az Amerikai Légierő és a Légi Nemzeti Gárda összes korábbi vadász- és vadászbombázó repülőgépének (F–4 Phantom II, F–111 Aardvark, F–105 Thunderchief, F–106 Delta Dart) váltótípusa. Hagyományos aerodinamikai elrendezésű, kéthajtóműves, vállszárnyas repülőgép, osztott függőleges vezérsíkkal. Sérülésállósága legendás. A levegőben utántölthető. Japánban a légierő által megrendelt F–15J/DJ repülőgépeket licencben gyártották. Az Amerikai Légierőben már folyik az alaptípus cseréje az utódra, F–22 Raptor vadászbombázóra. A repülőgép továbbfejlesztésével 1987-ben hozták létre a megnövelt felszállótömegű F–15E Strike Eagle vadászbombázót, amelyet először 1989-ben állítottak szolgálatba. A jelenlegi elképzelések szerint ez a repülőgép még a 2030-as években is szolgálatban fog állni. Az F-15E alapjain több exportváltozatot is létrehoztak, az Izraeli Légierő számára az F–15I Raam-ot, Szaúd-Arábia számára az F–15S-t, Dél-Korea számára az F–15K Slam Eagle-t, Szingapúr számára az F–15SG-t.

10 A képen: két amerikai F-15E-49-MC Strike Eagle
A képen: két amerikai F-15E-49-MC Strike Eagle. Forrás és további info: továbbá:

11 A képen: egy finn F-18C Hornet (A betűjel azért nem F/A, mert az 1947-es párizsi békeszerződésben szereplő tilalmak miatt, a finnek a típust csak elfogó-vadász feladatkörben alkalmazzák.) Az F/A–18 Hornet egy negyedik generációs, többcélú, elsődlegesen harcászati elfogó-vadász és vadászbombázó feladatkörre kifejleszett merevszárnyú repülőgéptípus, amely egyaránt képes repülőgép-hordozók fedélzetéről és szárazföldi repülőterekről is üzemelni. Forrás és több info: Levegőben utántölthető, illetve – megfelelő konténerrel felszerelve – képes más repülőgépeket a levegőben utántölteni, a repülőgép-hordozó fedélzeti üzemnek megfelelően felhajtható szárnyrészekkel, fékhoroggal és erős futóművel rendelkezik, fedélzeti katapulttal indítható. Az 1970-es években Amerikában, az Amerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogság igényeinek megfelelően fejlesztette ki a Northrop Grumman és a McDonnell Douglas Aerospace konzorcium az YF–17 Cobra prototípusból. A típust az időközben elavult F–4 Phantom II, az A–4 Skyhawk, az A–7 Corsair II és az A–6 Intruder repülőgépek leváltására tervezték

12 A Eurofighter Typhoon (korábban: ECA, ACA, EFA, EAP, EF–2000) negyedik generációs vadászbombázó repülőgép, melyet négy európai ország: Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország közös összefogással hozott létre, elsősorban az elavulófélben lévő Tornado repülőgépek leváltására. A program a 1970-es évek végén indult német–angol együttműködésként, amelybe később Franciaország is beszállt egy időre, majd kilépett a programból, saját, hasonló kialakítású Rafale repülőgépét fejlesztve. A fejlesztés a költségvetési megszorítások és a hidegháború vége miatt nagyon lassan haladt. Jelenleg a repülőgépek gyártása mellett az EADS konszern intenzív marketingtevékenységet folytat a repülőgép külföldi eladása érdekében, eddig Ausztria (15 darab) és Szaúd-Arábia (72 darab) rendelte meg a repülőgépet, valamint rend- szeresítését fontolgatja Görögország és Törökország is. Forrás:

13 A JAS 39 Gripen negyedik generációs könnyű vadászbombázó repülőgép, amelyet a svéd Saab, Ericsson, Volvo és Celsius Aerotech cégekből megalakult konzorcium, az Industrigruppen JAS gyárt. Tervezésénél alapvető szempont volt a többfeladatúság, amit a típusneve is tükröz, a JAS a Jakt (Vadász), Attack (Támadó), Spaning (Felderítő) szavak rövidítése. A típust 1996-ban állították szolgálatba a Svéd Királyi Légierőben, amely összesen 204 repülőgépet (176 együléses+28 kétüléses) rendelt. Eddig a Cseh Légierő (12+2 db), a Magyar Légierő, (12+2 db) a Dél-Afrikai Légierő (19+9 db), és a Thai Királyi Légierő (12 db) vásárolta meg a típust. A cseh és magyar megrendelők részére gyártott vagy átalakított változatok NATO-kompatibilisek (legalábbis elméletileg…) A képen: JAS 39C, a cseh légierő részére lízingelt két példány Forrás és további info:

14 A képen: a Magyar Légierő új JAS 39C EBS HU és JAS 39D EBS HU (az utóbbi a kétüléses) Gripen vadászgépei. A Magyarországnak gyártott változat különleges (EBS HU: Export Baseline Standard Hungary), mert ezek a repülőgépek az A/B változat sárkányán alapulnak (használt repülőgépek átalakításával jött létre az új repülőgép), kivéve a törzs középső részét, ez a légi utántöltő csonkja miatt teljesen új gyártás. Az avionika a C/D változaton alapul, néhány esetben, egyes svéd rendszerek NATO-inkompatibilis volta miatt, eltérő berendezéseket építettek be (például Link-16) tól a svéd repülőgépeket is módosítják a NATO-szabványok szerint, mert a nemzetközi missziókban való részvételhez elengedhetetlenek ezek a fedélzeti rendszerek. Forrás és több info:

15 A Mirage 2000 negyedik generációs, deltaszárnyú, szuperszonikus francia vadászbombázó, melyet az 1980-as években állítottak rendszerbe, a korábban gyártott Mirage III és Mirage F.1 vadászbombázók, majd később a Mirage IV közepes bombázók leváltására. C / B / E / N / D altípusok után az 1990-es évek elejére, elsősorban exportcéllal fejlesztették ki, a jelentősen korszerűsített avionikájú Mirage változatot. A képen: francia Mirage F. Forrás és több info:

16 A Rafale negyedik generációs, szuperszonikus vadászbombázó repülőgép, melyet Franciaországban gyártanak. A Francia Haditengerészetnél az F–8 Crusader elfogóvadászokat és a Super Étendard vadászbombázókat, a Francia Légierőnél pedig a Mirage 2000-eseket, a Jaguarokat és a Mirage F1-eseket fogja leváltani. A haditengerészet első Rafale-százada, a 12F június 25-én, mig a légierő első százada 2006 júniusában lett hadrafogható. Három típusváltozata van: a légierő részére kétüléses B (95db), együléses C (139db), a haditengerészet számára pedig együléses M (60db). B és C változat 14 fegyver-felfüggesztési csomóponttal rendelkezik (az M „csak” 13-al), Legfontosabb fegyvere a Mica EM aktív lokátoros önirányítású légiharc-rakéta, amelyből egyidejűleg tízet hordozhat. A törővégi indítósínekre pedig a kis hatótávolságú, infravörös önirányítású Mica IR vagy Magic rakétákat függesztik. Vadászbombázóként is a földi és vízfelszíni célok elleni fegyverzet széles választékát képes bevetni. A képen: a Francia Légierő Rafale B gépe. Forrás és több info:

17 Az FC–1 Fierce Dragon (Tüzes Sárkány, Pakisztánban JF–17 Thunder, azaz Mennydörgés) negyedik generációs, egy hajtóműves könnyű vadászrepülőgép, melyet a 2000-es évekre fejlesztettek ki Kínában. Gyártása kínai-pakisztáni kooperációban történik, orosz gyártmányú hajtóművekkel, melyeknek átadását Pakisztán részére az Oroszországgal jó viszonyban lévő India igyekszik megakadályozni. Forrás: A képen: egy pakisztáni JF-17 Thunder

18 A Chengdu J–10 negyedik generációs, szuperszonikus, egy hajtóműves könnyű vadászrepülőgép, melyet a 2000-es évek elejére fejlesztettek ki Kínában. A viszonylag önállótlan kínai hadiipar ilyen repülőgép létrehozására egyedül nem biztos, hogy képes volt, ezért találgatások láttak napvilágot, melyek szerint a repülőgép külső segítséggel, legvalószínűbben az izraeli Lavi dokumentációjának megvásárlásával született. A gép iránt komoly a nemzetközi érdeklődés, Pakisztán mellett Irán már a közeljövőben hadrendbe akarja állítani, melyet akadályozhatnak az orosz eredetű hajtóművek, melyek exportja elé a gyártó akadályokat gördíthet. A képen: kínai J-10A, Chengdu. Forrás és több info:

19 A negyedik generációs AIDC F–CK–1 Ching Kuo (Chiang Ching-Kuo, Tajvan egyik miniszterelnökéről lett elnevezve) szuperszonikus, két hajtóműves, könnyű vadászrepülőgép, melyet az 1980-as évek végére fejlesztettek ki külső segítség nélkül Tajvanon, elsősorban az F–5 Tiger II repülőgépek leváltására. Feladata a nagyobb teljesítményű F–16 és Mirage 2000 repülőgépekkel együttműködve, a szigetországot fenyegető tömeges kínai légi- és tengeri támadás visszaverése. Forrás:

20 A képen: két japán Mitsubishi F-2A. Forrás: http://hu. wikipedia
A Mitsubishi F–2 egy japán vadászbombázó repülőgép, amelynek fejlesztését a japán Mitsubishi Heavy Indutries (MHI) és az amerikai General Dynamics (ma Lockheed Martin) közösen végezte a Japán Önvédelmi Légierő számára, 60-40%-os arányú megoszlásban. A repülőgép fejlesztése során sok, az F–16-osnál alkalmazott megoldást átvettek, így a két típus külsőleg nagy hasonlóságot mutat. Az F–2-est 2000-ben állították szolgálatba, eddigi egyetlen alkalmazója a Japán Önvédelmi Légierő.

21 A HAL Tejas (  तेजस्, szanszkritul Ragyogó; tervezése idején LCA, Light Combat Aircraft, azaz Könnyű Harci Repülőgép volt a neve) egy hajtóműves, könnyű vadászrepülőgép, melyet Indiában terveznek rendszerbe állítani a közeljövőben. A 2010-es hadrendbe állítás az eredetileg tervezett időponthoz képest majdnem 15 év késést jelent. Kaveri elnevezésű hajtóművének fejlesztése a tervezettnél lényegesen lassabban halad, ezért az első sorozatot amerikai F404 típusú hajtóművel tervezik gyártani. A szintén helyi fejlesztésű rádiólokátor az első szériában izraeli ELTA EL/M–2052 lesz, és a berepülési program felgyorsításában egy később kiválasztandó európai cég is segíteni fog. ▼(Lent) ▲(Fent) Az IAI Lavi (לביא, héberül Fiatal Oroszlán) szuperszonikus, negyedik generációs, egy hajtóműves könnyű vadászrepülőgép, melyet Izraelben fejlesztettek ki az 1980-as évekre, a Kfir repülőgépek leváltására, elsősorban a nagyobb teljesítményű és árú F–15 és F–16 repülőgépek kiegészítésére, egyszerűbben és nagyobb mennyiségben gyártható csapásmérő repülőgépnek. A repülőgép tervezési megoldásai érdekes keverékét mutatják a tervezők számára etalonnak tekintett két repülőgépnek: míg a törzs első része, a függőleges vezérsík és a levegő-beömlőnyílás egyértelműen az F–16-oséra hasonlít, a deltaszárnyak és a kacsa-vezérsíkok a Mirage III-at és a belőle kifejlesztett Kfirt idézik. A repülőgép konkurenciát jelentett volna az amerikai fegyveriparnak, ezért anyagi támogatását az Egyesült Államok fokozatosan megvonta, egyes vélemények szerint ezek után a fejlesztési dokumentációt eladták Kínának (az 1980-as években más izraeli fegyvereket, többek között a Python 3 légiharc-rakétát, is adtak el az országnak), ahol kifejlesztették a nagyon hasonló felépítésű J–10 repülőgépet. A Lavi-ból mindössze 5db prototípus készült.

22 Ötödik generációs vadászrepülőgépek
* Az ötödik generációs vadászrepülőgépek az ezredforduló után, egyelőre csak az Amerikai Légierőben rendszerbe állított repülőgépek, jelenleg egyetlen típusuk, az F–22 Raptor áll rendszerben, az F–35 Lightning II, valamint az orosz (indiai együttműködéssel készülő) PAK FA pedig fejlesztés alatt áll. Ezen repülőgépek ötvözik a negyedik generációs vadászrepülőgépek előnyös tulajdonságait, elsősorban a kiváló manőverező képességet az alacsony észlelhetőséggel. Az észlelhetőség csökkentése miatt fegyverzetük egy részét beépített fegyvertérben hordozzák. Repülési tulajdonságaik elsősorban a hangsebesség felett (tartósan képesek a szuperszonikus sebességtartományban manőverezni, miközben sebességüknek csak kis részét veszítik el a manőverezés miatt) és alacsony sebességeknél (ezt a hajtóművekből kiáramló gázok irányának megváltoztatásával érik el, ez a tolóerő-vektorálás) jobbak a negyedik generációs társaiknál. Ezek a repülőgépek alkalmasak a hálózatalapú hadviselésre, azaz harc közben folyamatosan információkat osztanak meg egymással. A több forrásból (rádiólokátor, infravörös érzékelő, hálózat) érkező információt jelentős feldolgozás után, integráltan képesek a pilóta számára megjeleníteni, ezen képesség elnevezése a szenzorfúzió. Forrás:

23 Az F–22 Raptor amerikai gyártású nehéz vadászbombázó, a világ első ötödik generációs harci repülőgépe. Az Amerikai Légierőnél az F–15 Eagle és az F–117 Nighthawk repülőgépet váltják le vele. Kiemelkedő manőverezőképessége, lopakodó kialakítása, fejlett avionikája és fegyverzete miatt jelenleg kevés olyan repülőgéptípus van, amely a siker reményével vehetné fel vele a harcot. Repülési képességei és manőverezőképessége a többi vadászrepülőgéppel szemben a szuperszonikus sebességtartományban is jó, utánégető használata nélkül is tartósan képes 1,5 Mach sebességgel repülni. A tolóerővektor-eltérítéssel felszerelt hajtóműve miatt igen kis sebességgelrepülve is képes intenzív manőverezésre. Ára rendkívül magas, kb. 120 millió dollár/gép. Forrás és további info:

24 Az F–35 Lightning II (korábbi nevén X–35 JSF, azaz Joint Strike Fighter), ötödik generációs, egy hajtóműves könnyű vadászbombázó repülőgép, melyet kiterjedt nemzetközi kooperációban a Lockheed Martin, valamint fő partnerei a BAE Systems és a Northrop Grumman fejlesztenek, az Egyesült Államok és több más ország (Egyesült Királyság, Ausztrália, Hollandia, Olaszország) számára. A repülőgéppel az F–16 Fighting Falcon, az F/A–18 Hornet, a Harrier és az F–117 Nighthawk repülőgépeket tervezik leváltani. A képen: az első előszéria példány. Forrás és további info: Mivel a külső fegyverfelfüggesztőkre felszerelt fegyvereknek nagy a radarsugár visszaverő keresztmetszete, ezért az F-35 (és az F-22 is) a fegyverzete egy részét belső fegyvertérben hordozhatja, a lopakodó képesség érdekében. Természetesen ha ennél többre van szükség, akkor a két félszárny alatt is rendelkezésre áll 3-3 felfüggesztési pont, de ebben az esetben a lopakodó képesség már csökken, vagy megszűnik. (jobbra ►)

25 A PAK FA (vagy PAK–FA, az orosz Перспективный авиационный комплекс фронтовой авиации, azaz a Front Légierő Perspektivikus Repülő-komplexuma, a tervezőirodában használt saját elnevezése T–50) tervezett szuperszonikus, ötödik generációs vadászbombázó repülőgép, melyet a Szuhoj OKB fejleszt, a jelenlegi MiG–29 és Szu–27 repülőgépek leváltására, a MiG 1.44 és a Szuhoj Szu–47 Berkut kísérleti repülőgépekkel szerzett tapasztalatok alapján, az F–22 Raptor és az F–35 Lightning II amerikai repülőgépek ellensúlyozására. A repülőgép fejlesztésében India is részt vesz, itt a program neve FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft, angolul Ötödik Generációs Vadászrepülőgép) A repülőgépről kevés konkrétum került nyilvánosságra, ezek nagy része a tervezők állítása, melynek valóságalapja nem ellenőrizhető… A képen: egy fantáziarajz a „leendő” gépcsodáról… Forrás és további info:

26 A korszerű vadászrepülőgépek légiharc fegyverzete
* A repülőgépek fegyverzete a típustól és az alkalmazó szervezettől (ország, légierő, alakulat) függően rendkívül változatos lehet, ezért csak áttekintés szerűen, néhány példával: Általánosságban elmondható, hogy a hordozható fegyverzet tekintetében a gép teherbírása és a kialakított külső (az 5. generáció esetében belső fegyvertérben is) felfüggesztő csomópontok száma és fajtája szab mennyiségi határokat. A fegyvereken kívül a gépek hordozhatnak egyéb függesztményeket, például üzemanyag póttartályokat, felderítő-, célmegjelölő-, elektronikai felderítő, önvédelmi-zavaró-, stb… konténereket. A fegyverzet kombinációját és a szükséges üzemanyag mennyiségét az adott bevetés követelményeinek alapján előre megtervezik. (AAQ-14 LANTIRN célmegjelölő konténer, a lézervezérlésű bombák célravezetéséhez) jobbra ► A korszerű vadászrepülőgépek légiharc fegyverzete a teljesség igénye nélkül, csak néhány példa: * Általános beépített tűzfegyver a – 27 – 30 mm-es gépágyú. (Az amerikai típusokban jellemzően a 20mm-es, hatcsövű M61A1, Gatling-rendszerű (forgó-csőköteges) gépágyú, db lőszerrel, az oroszoknál pedig a 30mm-es GS-301, egycsövű gépágyú, kb. 150 db lőszerrel.) ◄ (balra) M61A1, kiszerelt állapotban GS-301, kiszerelt állapotban (jobbra) ► * Infravörös önirányítás: a rakéta hőkeresője az ellenséges légi objektum által kibocsátott infravörös hullámokat érzékeli, és a rendszer az infravörös hullámok forrásába irányítja a rakétát. Jellemzően erős infravörös hullámokat bocsát ki a repülőgépek hajtóműve. A rendszer előnye, hogy rádiólokátor nélkül is alkalmazható, az ellenséges cél nem érzékeli a befogást, valamint, hogy radarral nehezen észlelhető objektumok (például lopakodó technológiát alkalmazó célok) ellen is hatékony. A kis hatótávolságú (max. ~20 km) közelharc rakéták többnyire infravörös önirányításúak. Az infravörös önirányítás hátránya, hogy hatékonysága függ a légköri viszonyoktól, infracsapdák kilövésével a rakéta eltéríthető céljától, és a Nap irányában korlátozottan alkalmazható. Az infravörös önirányítást alkalmazó rakéták klasszikus képviselői az amerikai AIM–9 Sidewinder (A magyar Gripen-ekhez is rendszeresítve! jobbra ►), a francia Matra Magic II, és a szovjet R–3SZ (NATO-kódja: AA-2 Atoll).

27 * Elektrooptikai önirányítás: Működési elve lényegében megegyezik az infravörös önirányításéval, azonban a rakéták elektrooptikai érzékelője az infravöröstől eltérő, más hullámhosszúságú tartományban is érzékeli a légicél által kibocsátott hullámokat. Előnyös tulajdonsága, hogy alacsony hőkibocsátású célok ellen is hatásosan alkalmazható, valamint kiküszöböli az infravörös zavarást, és a Nap eltérítő hatását. Például az izraeli Python 5 légiharcrakéta is alkalmaz elektrooptikai önirányítást (jobbra ►) * Félaktív lokátoros önirányítás: egyszerű és napjainkban még mindig elterjedt technológiának számít a légiharc-rakétáknál. A vadászrepülőgép radarja sugárnyalábjával besugározza a célt, a rakéta lokátora pedig a célról visszaverődő jelek alapján vezeti célra a rakétát. A rendszer előnye, hogy a rakéta irányítórendszere egyszerű és olcsó. Hátránya, hogy a rakétát indító repülőgép rádiólokátora sugárnyalábját a rakéta célba éréséig a célon kell tartani, ez pedig korlátozza a támadó repülőgép manőverezési lehetőségeit. A rádiólokátor sugárzását a megtámadott repülőgép észlelheti, így kitérő manővereket tehet, és elektronikus ellentevékenységgel a támadó gép radarja is zavarható. A félaktív lokátoros önirányítású rakéták tipikus képviselői az amerikai fejlesztésű AIM–7 Sparrow és a szovjet R–27R (◄ balra) (NATO-kódja: AA–10 Alamo) * Aktív lokátoros önirányítás: Elterjedten alkalmazott irányítási módszer. A rakéta saját rádiólokátorral van felszerelve, az általa kibocsátott és a célról visszaverődött radarhullámok alapján vezeti célba a rakétát az önirányító berendezés. Előnye, hogy az indító gép és a rakéta között nincs kapcsolat, megvalósul a "tüzelj és felejtsd el" elv, a támadó repülőgép távozhat az indítás helyszínéről. A nagy hatótávolságú légiharc-rakéták jellemző irányítási módja. Aktív lokátoros önirányítást alkalmazó elterjedt légiharc rakéta az amerikai AIM–120 AMRAAM (jobbra ►), valamint a szovjet/orosz R–77 és R–33 típusok. * Az AIM-120 AMRAAM (Advanced Medium Range Air to Air Missile, azaz „fejlett közép-hatótá- volságú levegő-levegő rakéta”) közép-hatótávolságú, aktív rádiólokátoros önirányítású légiharc-rakéta, melyet az Egyesült Államokban a Hughes Aircraft fejlesztett ki az 1980-as évek elejére, a korábban alkalmazott AIM–7 Sparrow rakéták leváltására. Számos vadászrepülőgép, többek között a magyar JAS 39 Gripenjeinek fő fedélzeti fegyvere (fent ▲).

28 Az 5. generációs F-35 Lightning II fegyverzete / 1.
* A gép vázlatrajza, ami a belső fegyvertérben lévő, és a félszárnyak alatti külső fegyver-felfüggesztő csomópontok ill. indítósínek elhelyezkedését ábrázolja (jobbra ►) * A belső fegyvertérben hordozható fegyverfajták (lent ▼) * Az AGM–65 Maverick optikai (televíziós vagy infravörös passzív, vagy lézeres félaktív) önirányítású földi célok elleni rakéta, melyet az Egyesült Államokban fejlesztettek ki az 1970-es évek elejére. A világ egyik legelterjedtebb ilyen kategóriájú fegyvere, többek között a Magyar Légierő JAS 39 Gripen repülőgépein is rendszerben áll. (A jobb alsó sarokban) (A túloldalon is látható, az F-35 külső függesztményei között.)

29 Orosz repülőgép fedélzeti rakéták (levegő-levegő és levegő-föld), (jobbra fent ►) Orosz légiharc rakéták (jobbra lent ►) Láthatóak rajtuk a későbbi diákon szereplő, a Szu-35, Szu-27SZKM, és Szu-30MK2-nél alkalmazható típusok. A jobb-felső kis képen balról-jobbra: 1.: R-73E infravörös önirányítású, rövid hatótávú közelharcrakéta (NATO kód: AA-11 Archer) 2.: R-27P1 passzív, lokátor elleni (anti-radiation) rakéta. 3.: R-27T1 passzív infravörös önirányítású, közepes hatótávú (80 km) légiharc rakéta (AA-10 Alamo B) 4.: (K)H-59ME televíziós irányítású levegő-föld rakéta, hatótáv 115km, (NATO-kód: AS-18 Kazoo) 5.: (K)H-31P lokátor elleni rakéta, hatótáv 120km, (NATO-kód: AS-17 Krypton) Az 5. generációs F-35 Lightning II fegyverzete / 2. Külső függesztményként hordozható fegyverek (balra lent ▼)

30 Az 5. generációs F-35 Lightning II által bevethető fegyverfajták
Az 5. generációs F-35 Lightning II által bevethető fegyverfajták. A belső fegyvertérben hordozható fegyverfajták (fent ▲). A külső függesztményként hordozható fegyverfajták (lent ▼) (Más forrásból.)

31 A fegyverzet széles skálája jól demonstrálható az amerikai F-16 esetében is:
* A repülőgépen eredetileg 9 fegyverfelfüggesztő csomópontot alakítottak ki, egyet-egyet a félszárnyak törővégein, hármat-hármat a félszárnyak alatt, egyet pedig a törzs középvonala alatt. A Block 15 sorozattól a levegőbeömlő-nyílás oldalain két újabb felfüggesztő csomópontot alakítottak ki célmegjelölő konténerek számára. Légiharc-rakéták: A repülőgép alapvető légiharc-fegyvere az AIM–9 Sidewinder infravörös önirányítású légi közelharc-rakéta, ennek valamely (általában a AIM–9J, AIM–9L, AIM–9M, AIM–9P) változatát az típus összes alkalmazója rendszerbe állította. Izrael a Python 3, Python 4 és Python 5 rakétákat gyártja és rendszeresítette, Pakisztán a Magic 2 rakétát vásárolta meg. Napjainkbnan több európai ország fejleszt új légiharc-rakétákat, ezek közül az IRIS–T a közeljövőban rendszerbe fog állni a norvég és a görög F–16-osokon. Az AIM-120 AMRAAM aktív lokátoros önirányítású közép-hatótávolságú légiharc-rakétát nem minden rendszeresítőnek adták el, Brunei és Egyiptom a kevésbé korszerű félaktív lokátoros önirányítású AIM–7 Sparrow-ot állította rendszerbe, Izrael pedig a saját fejlesztésű Derby-t. Földi célok elleni rakéták: A repülőgép legelterjedtebb földi célok elleni irányított rakétája az AGM–65 Maverick, ennek több változatát is alkalmazhatja. Pakisztán a francia AS.30L lézerirányítású rakétát állította rendszerbe. Kiemelt fontosságú célok ellen az izraeli Popeye (amerikai elnevezáse AGM–142 Have Nap) parancsközlő televíziós irányítású rakétát fejlesztették ki, ez csak az USAF-nál és Izraelben áll rendszerben, emellett az amerikai AGM–158 JASSM és az izraeli Delilah robotrepülőgépek rendszeresíthetőek. Rádiólokátorok ellen az AGM–45 Shrike, az AGM–78 Standard ARM és az AGM–88 HARM rakéták állnak rendszerben. Hajók ellen az AGM–84 Harpoon és a norvég AGM–119 Penguin, valamint az izraeli Gabriel rakéták rendszeresíthetőek. Bombák: A repülőgép hordozhatja az Mk kilogrammos, az Mk kilogrammos és az Mk kilogrammos nem irányított bombák különféle változatait. Rendszeresítették, és elterjedten alkalmazzák a GBU–10, GBU–12 és GBU–16 Paveway II lézerirányítású bombákat, valamint a GBU–31 JDAM GPS-irányítású bombát. Az USAF-nál a GBU–15, Izraelben a Spice televíziós távirányítású bombát rendszeresítették. A gép többféle kazettás bombát, többek között a CBU–87, CBU–89, és CBU–97 típusokat hordozhatja. A légvédelem hatótávolságán kívülről indítható siklóbombák közül az amerikai AGM–154 JSOW-t és az izraeli MSOV fegyvereket hordozhatja. Egyéb függesztmények: A törzs alatti (5-ös) csomópontra egy 300 gallonos (1136 literes), 4-es és a 6-os csomópontra egy-egy 370 gallonos (1400 literes) ledobható tüzelőanyag-póttartály függeszthető, emellett létezik, 600 gallonos (2268 literes), nem ledobható póttartály is, ezt szintén a 4-es és a 6-os csomópontra lehet függeszteni. A repülőgép törzse alá függeszthető az AN/ALQ–119, AN/ALQ–131 vagy az AN/ALQ–184 rádióelektronikai zavarókonténer. A levegő-beömő nyílások két oldalán kialkított 5R és 5L csomópontra függeszthető a LANTIRN rendszer: az AN/AAQ–13 LANTIRN Navigation Pod, ennek egyszerűsített változata, az AN/AAQ–20 Pathfinder, az AN/AAQ–14 Sharpshooter, az AN/AAS–35 Pave Penny, az AN/ASQ–213 HTS (HARM Targeting System), az ATLIS, a Litening, a Pantera és a Sniper célmegjelölő konténerek. Forrás:

32 Lehetséges fegyverzeti konfigurációs séma, az orosz Szu-35 nehéz vadászbombázó esetében (a Szu-27 továbbfejlesztése). A gép elölnézeti rajza alatt vízszintesen látható az egyes fegyverfelfüggesztő konzolok számozása, érdekes módon nem sorrendben vannak számozva, 1-től 12-ig! Bal oldalon függőleges felsorolásban a géptípus által bevethető fegyverfajták. Az egyes fegyverfajták mellett vízszintesen látható, hogy hányas számú fegyverfelfüggesztő konzolra, hány darab rögzíthető az adott fegyverből. A jobb oldali függőleges számoszlopban pedig az szerepel, hogy az adott fegyverfajtából összesen hány darab rögzíthető a gépre. Természetesen egy fegyverfelfüggesztő konzolra, az alatta függőlegesen látható lehetőségek közül egyszerre csak egy fajta fegyver rögzíthető (amiből viszont néhány fegyverfajta esetében több darab is, amint az a nem irányított fegyvereknél (Unguided Weapons) látható, a 4, 10, 1, 2, 9, 3-as konzoloknál) A variációk száma nagyon sokféle lehet, csak a gép terhelhetősége, és talán a tömegeloszlás szabhat korlátokat. (A lenti képen, néhány a felsorolt fegyverfajták közül ▼)

33 Az orosz típusok esetében a helyzetet kissé bonyolítja, hogy minden eszköznek van egy orosz neve, azon belül pedig annak a cirill-betűs és a latin abc szerinti írásmódja, továbbá van egy, a NATO által használt kódneve is. Például a már korábban látott (K)H-31P (latin abc szerint) lokátor elleni rakéta, cirill betűvel: Х-31П, NATO-kódja pedig AS-17 Krypton, az alábbi képeken pedig látható, hogy pld. a Szu-30MK2 egyszerre 6db-ot hordozhat belőle, a szárnyak alatti két belső, illetve a két levegőbeömlő nyílás alatti fegyverfelfüggesztő konzolokon. Többek között az is látható a képeken, hogy az R-73E infravörös önirányítású közelharcrakétából mindkét gép egyszerre 6db-ot hordozhat, a szárnyak külső 3-3 felfüggesztő konzolján. (Természetesen – úgy mint a Szu-35 korábbi sémájánál – egy adott fegyverfelfüggesztő konzolra, az alatta függőlegesen felsorolt lehetőségek közül, egyszerre csak egy fajta fegyver függeszthető, de amint látható a nem irányított fegyvereknél (unguided weapons, a rózsaszínű sávban), van amiből akár több darab is. Az S-8 és S-13, több indítócsöves blokkból kilőhető nem irányított rakéták, ezért a nagy összdarabszám.) Az orosz Szu-30MK2 nehéz vadászbombázó lehetséges fegyverzeti konfigurációs sémája ▼ Az orosz Szu-27SZKM nehéz vadászbombázó lehetséges fegyverzeti konfigurációs sémája (A Szu–27SZK exportváltozat alapján továbbfejlesztett altípus légi utántöltő berendezéssel és beépített aktív rádióelektronikai zavaróberendezéssel.) ▼

34 Források: http://www. aerospaceweb. org/question/planes/q0163
Források: eapons.pdf Linkek: Vége.


Letölteni ppt "KORSZERŰ VADÁSZREPÜLŐGÉPEK."

Hasonló előadás


Google Hirdetések