Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A 19. és 20. század eleji kulturológia fejlődési tendenciái és irányzatai A történelemtudomány előretörése. Az európai gondolkodás központja áttevődik.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A 19. és 20. század eleji kulturológia fejlődési tendenciái és irányzatai A történelemtudomány előretörése. Az európai gondolkodás központja áttevődik."— Előadás másolata:

1

2 A 19. és 20. század eleji kulturológia fejlődési tendenciái és irányzatai A történelemtudomány előretörése. Az európai gondolkodás központja áttevődik Franciaországból Németföldre. 1.A kulturológia a klasszikus német filozófiában: Immanuel Kant (1724–1804): –A kultúra mibenlétének meghatározása; kultúra és civilizáció megkülönböztetése; a kultúra történetisége; a kultúra mint emberi alapérték; a kultúra és emberi szabadság összefüggései. Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770–1831) –A kultúra alkotó elemei az emberi nem tevékenységének eredménye; az államiság mint a kultúra kialakulásának előidézője; az ellentétek harca és egysége mint a kultúra fejlődésének mozgatói; a kultúra faji és etnikai különbözőségének természeti és szociális tényezői.

3 Friedrich Schiller (1759–1805) – A kultúra az érzelem és a ráció, a tartalom és a forma, a szenvedély és a szenvedés, a valóság és az ideál harmóniája; a valódi kultúra az esztétikumban keresendő, az esztétikai nevelés jelentősége; a játék mint a kultúra megalkotásának eszköze. A romantika korának kulturológiája Friedrich (1772–1829) és August (1767–1845) Schlegel, Novalis (Friedrich Leopold von Hardenberg, 1772–1801), Wilhelm Heinrich Wackenroder (1773–1798), Johann Ludwig Tieck (1773–1853). –A szabad önkifejeződés mint a kultúra lelke; a középkor és a népköltészet felfedezése; a kultúra történelmi korszakonkénti és lokális egyedisége. Friedrich Schelling (1775–1854) –A kultúra világa elsősorban az esztétikum világa; a géniusz kultúraalkotó szerepe; a mitológia filozófiája; művészetfilozófia. A kultúra levezethető az abszolútból, amelyet a Szellem (Hegel, Schelling), az Akarat (Schopenhauer), a Tudattalan fogalmaival fejeztek ki.

4 2.Neokantianizmus (1860–70-es évek): az első filozófiai irányzat, amely kifejezetten a kultúra lényegének feltárásával foglalkozik axiológiai szemszögből. 3. A 19. sz. közepén kialakuló, a filozófiai kulturológia (kulturfilozófia) bírálata: –Auguste Comte (1798–1857) pozitivizmusa, –Charles Darwin (1809–1882) evolúcióelmélete –A kulturológia „organikus” iskolája, a kulturológiai evolucionizmus. 4.A kulturális antropológia Edward Burnett Tylor (1832–1917): Primitív kultúrák: kutatások a mitológiák, filozófiák, vallások, nyelvek, művészetek és szokások fejlődéséről (Primitive Culture: Researches into the Development of Mythology, Philosophy, Religion, Language, Art and Custom, 1871) az emberiség (és kultúrája) története – a természet történetének része, fejlődésének szakaszai azonosak au élő szervezetekével. Több irányzata a 20. században (Claude Lévi-Strauss strukturális antropológiája).

5 5.Pszichoanalitikus kultúraelméletek Sigmund Freud (1856–1939): a pszichoanalízis mint a szociális jelenségek magyarázatának univerzális tana  a kultúra mint a természettel szembeni védelem. Carl Gustav Jung (1875–1961): a kultúra alapját az emberi nem emlékezetének archetípusai képezik  a mitológiai tudat 6.Az életfilozófia ( Wilhelm Dilthey, Arthur Schopenhauer, Henri Louis Bergson): A történelemfilozófiából kiindulva  a szellemtudományok (a kulturológia is) az élet intuitív tudatából indulnak ki, ezért csak ezeken keresztül lehetséges az élet megértése. Friedrich Nietzsche (1844–1900) – a kultúra ambivalens felfogása; az európai kultúra válsága; a kultúra és a civilizáció eredendő antagonizmusa.

6 Oswald Spengler (1880–1936): A Nyugat alkonya (Der Untergang des Abendlandes. Umrisse einer Morphologie der Weltgeschichte, 1918, 1922) –1) a kultúra „fiziognómiai megközelítése”  a kultúra fejlettsége (művészi) tárgyakban testesül meg, 2) 8 kultúra „alakzatának” (Gestalt-jának) és „sorsuknak”, történelmi rendeltetésüknek bemutatása, 3) a szimbólum mint a kultúramegértésének kulcsa, 4) a kultúrák diakrón és szinkrón fejlődése. José Ortega y Gasset (1883–1955): a modern művészet apológiája Max Weber (1864—1920) – a „megértő” szociológia Mannheim Károly (Karl, 1893–1947) – a tudásszociológia Johan Huizinga (1872–1945): Homo ludens (1938) Arnold Joseph Toynbee (1889–1975): A Study of History, I–XII (1934–1961): a civilizáció keletkezése, fejlődése, tipológiája; a „kihívás / válaszadás” koncepciója; a civilizációk kölcsönhatásai.

7 Kép forrása M. C. Escher works


Letölteni ppt "A 19. és 20. század eleji kulturológia fejlődési tendenciái és irányzatai A történelemtudomány előretörése. Az európai gondolkodás központja áttevődik."

Hasonló előadás


Google Hirdetések