Jürgen Habermas: A metapszichológia szcientista önfélreértése 08-10-071.

Az előadások a következő témára: "Jürgen Habermas: A metapszichológia szcientista önfélreértése 08-10-071."— Előadás másolata:

1 Jürgen Habermas: A metapszichológia szcientista önfélreértése 08-10-071

2 Források Filozófusok Freudról és a pszichoanalízisről (Cserépfalvi, 1993): Jürgen Habermas: A metapszichológia szcientista önfélreértése ◦ Jürgen Habermas, 1968: Erkenntnis und Interesse, X. fejezet. Frankfurt: Suhrkamp, 300-331.  (Sigmund Freud & Joseph Breuer, 1895: Studien über Hysterie (Tanulmányok a hisztériáról) ‏  Sigmund Freud, 1985 [1900]: Álomfejtés) ‏ 08-10-072

3 Sigmund Freud (1856–1939) nézetei: 08-10-073 Az ember pszichológiai szerkezete alapján három én létezik: Id (ösztön-én, a szenvedélyek forrása) ‏ Ego (én, a józan állapot és a hatékony tevékenységek központja) Superego (felettes-én, az erkölcsi előírások és parancsok forrása) ‏

4 Freud nézetei 2. az Én a Felettes-én és az Ösztön-én feszültsége között található, és igyekszik ezeket a feszültségi különbségeket harmóniába hozni amikor az Ösztön-én túl nagy harcban áll a Felettes-énnel, akkor az Én és a Felettes-én eltávolítják az Ösztön-ént, a tartalmát a lélek tudatalatti részébe nyomják (elfojtás) ‏ a pszichoanalízis a tudattalan kikérdezése, az analitikus az emlékek felhasználásával és az álomfejtéssel megérti a problémás tartalmat 08-10-074

5 Breuer és Freud (mechanisztikus) energiaelosztó modellje a szubjektív élmények és az (általa) objektív(nek felfogott) energiaáramok közötti összefüggések: ◦ a fájdalom az izgalom felhalmozódása ◦ az öröm az izgalom csökkenése ◦ az izgalom intenzitása egy energiamennyiséggel arányos az energiaelosztó „készülék” célja: az energia alacsony szinten tartása (az izgalom felhalmozódásának elkerülése) ‏ ha az izgalom felhalmozódik: mintha az energia nem tudna normális úton kisülni, és abnormális úton kellene felhasználni 1.szükségletingerből kiinduló izgalom (emlékmegszállás) => hallucináció => kielégüléssel járó örömérzet (ám ez nem tartható fenn örökké) ‏ 2.energiaelosztás: kerülő úton vezeti az izgalmat => megváltoztatja a külvilágot => bekövetkezhet a kielégülés tárgyának valós észlelése 08-10-075

6 Breuer: hipnózis Breuer páciense elmondta: tünetei élettörténetének olyan múltbeli jeleneteivel kapcsolatosak, melyekben erős izgalmakat kellett elfojtania terápiájának célja: e feltorlódott érzelemmennyiséget normális útra irányítani, ahol az levezetődhet Freud: a páciens emlékezése csak akkor terápiás hatású, ha az élettörténet egy elfojtott darabjának tudatos birtokbavételét eredményezi => szabad asszociációs technika 08-10-076

7 Freud: pszichoanalízis az analízis nem mesterségesen irányított természeti folyamat, hanem önreflexió „analitikus alapszabály”: ◦ önreflexió elfojtásoktól mentes, védett helyzetben ◦ a társadalmi szankciók nyomását (amennyire lehet) hatályon kívül kell helyezni de: az önreflexió ezen mozgását a breueri modell alapján magyarázza, mely szerint az emlékezés lereagálás (energialevezetés ) ‏ 08-10-077

8 Habermas ellenvetései Freud a metapszichológiai keretet, kategóriáit és összefüggéseit ◦ egy sajátosan védett kommunikáció meghatározott feltételei között fedezte fel; ◦ ezért ezen feltételek nélkül azok nem is magyarázhatók ◦ így az elméletalkotás is az önreflexiótól függ a feltevéseket egy szigorú értelemben vett empirikus tudomány kategóriarendszerében kell megfogalmazni a létrehozott hipotéziseket kísérleti feltételek között ellenőrizni Freud úgy is gondolta, hogy metapszichológiája egy ilyen szigorúan empirikus elméletet reprezentál: mivel struktúramodelljét és definícióit az energiaelosztó modellből merítette 08-10-078

9 Habermas ellenvetései 2. ám a fizikalista nyelvhasználat ellenére e tudomány operacionalizálható feltevéseket nem eredményez a pszichoanalitikus kijelentések nem mérhető mennyiségekre vonatkoznak a lelki készülék modellje azt sugallja, hogy az események, melyekre e kijelentések vonatkoznak, megfigyelhetők – ám nem azok az analitikus beszédhelyzetet Freud kvázi-kísérleti jellegűnek tekintette – ez az egyetlen tapasztalati bázisa e tudománynak 08-10-079

10 Empirikus elmélet helyett metaelmélet (metahermeneutika) ‏ legyen a metapszichológia azon alapfeltevések összessége, amelyek a mindennapi nyelv és az interakciók közötti patológiás kapcsolatra vonatkoznak (nyelvelméletileg megalapozott struktúramodellben leírhatók) ‏ a metapszichológia így az értelmezés logikáját fejti ki az analitikus beszédhelyzetben – tehát a megismerési folyamat egy objektív összefüggésének a transzcendentális keretére reflektál de a megszervezett kutatási folyamat itt a szubjektum önmagára irányuló kutatási folyamata is az önreflexió szintjén azonban a metodológia nem írható le a materiális tartalmaktól függetlenül, mivel a megismerési helyzet struktúrája azonos a megismerendő tárgyéval 08-10-0710

11 A nyelv deformációja és a viselkedés patológiája közti kapcsolat vizsgálata a cselekvések indítékait nyelvileg értelmezi – a lehasított szimbólumok és az elhárított indítékok pótkielégüléseket és helyettesítő szimbólumokat kényszerítenek ki ily módon eltorzítják a mindennapi nyelvi játékok szövegét, a megszokott interakciók zavaraként vétetik észre magukat: ◦ kényszerek ◦ hazugságok ◦ az egyén képtelen a társadalmilag kötelezővé vált elvárásoknak megfelelni a tudattalan indítékok így visszanyerik az ösztönös minőséget 08-10-0711

12 A metahermeneutika kijelentései az id-ego-superego modellben metodológiai keret, melyben az önlétrehozás folyamatának (empirikus tartalmú) értelmezései kifejleszthetők: ◦ a kora gyermekkori fejlődés értelmezései (a motivációs bázis keletkezése és az énfunkciók ezzel párhuzamos kifejlődése) ‏ ◦ ezek értelmezési sémául szolgálnak az élettörténet elemzéséhez, hogy az elintézetlen konfliktusok eredeti jeleneteit meg lehessen találni  a Freud által leírt tanulási mechanizmusok:  tárgyválasztás  az ideállal való azonosulás  a feladott szerelmi tárgy internalizációja  az elsődleges vonatkoztatási személyek elvárásaiban megtestesülő társadalmi normák a gyermeki ént egy számára elviselhetetlen erőszakkal szembesítik  elhárítási mechanizmusokon keresztül saját magát így az ösztön- énben tárgyiasítja el 08-10-0712

13 így a szocializációs folyamatot terheli az elintézetlen konfliktusok adóssága és a megnyomorított énfunkciók kialakulása ◦ Ez majd csalódásokhoz, kényszerekhez és visszautasításokhoz, lemondásokhoz vezet a tanulási folyamat a kommunikatív cselekvés útján jön létre (a gyermek és az elsődleges vonatkoztatási személyek között) ‏ így az elmélet elbeszélés formáját öltheti magára – ez a történet sematikus formában jelenik meg, egy olyan fejlődési folyamat ábrázolásaként, amely az öneltárgyiasítás különböző fokain megy végig, és Egy reflektív módon elsajátított élettörténet öntudatában van 08-10-0713

14 Egyedi élettörténetekből általános értelmezések a metapszichológia előfeltételezései teszik lehetővé ennek a történetnek a szisztematikus ábrázolását ám a metapszichológia általános értelmezései a klinikai tapasztalat eredményeként jöttek létre ◦ amit azonban már a zavart szenvedett fejlődési folyamat sémájának általános előrevetítése strukturált ezzel szemben egy általános értelmezés úgy kellene leírja az önlétrehozás folyamatát, mint egy rendszer állapotainak törvényszerű, különböző kiindulópontok által meghatározott sorozatát az élettörténet csak az önreflexió segítségével válik hozzáférhetővé ◦ az értelem a kommunikatív cselekvés során hozza létre önmagát, és reflexív módon mint élettörténeti tapasztalat artikulálódik ◦ a páciensnek magának kell a folyamat értelmét saját maga számára tudatosítania; elmesélni saját történetét, s az önreflexió útjában álló gátlásokat neki kell értelmeznie 08-10-0714

15 Az általános értelmezések verifikálhatósága az analitikus belátások az orvos számára csak akkor válnak érvényessé, ha maga az analizált (a páciens) elfogadta őket ismereteknek ◦ a kora gyermekkori fejlődés metapszichológiailag megalapozott, szisztematikusan általánosított történetének alkalmazása teszi lehetővé, hogy ◦ az analitikus beszélgetés során nyert töredékes információkat az orvos össze tudja illeszteni, az emlékezés hézagait rekonstruálni tudja ◦ így javaslatot tesz egy történetre, amelyet csak azáltal lehet verifikálni, hogy a páciens elfogadja-e, és ◦ segítségével képessé válik saját történetének elmesélésére 08-10-0715

16 Az általános értelmezések verifikálhatósága 2. ám az általános értelmezéseket (mint az elméleteket) a reális kiinduló feltételekre való ismételt alkalmazás kellene meghatározza, s amint bebizonyították őket, minden személy számára (akinek az ismeretek hozzáférhetők), kötelező érvényűvé kellene válniuk de itt a szubjektum nem juthat a tárgyra vonatkozó ismeretekhez anélkül, hogy ez az ismeret ne válna ismeretté az objektum számára (és hogy az ne szabadítaná fel ezzel => ne tenné szubjektummá saját magát) ‏ 08-10-0716

17 Az értelmezés nyelve, a lefordíthatóság a megértés csak egy közös nyelven mehet végbe az értelmező és tárgya között mivel ezek a szisztematikusan általánosított elbeszélések narratív kijelentésekből állnak, az eseményeket mint egy személy történetét ábrázolják az általános értelmezések is a hétköznapi nyelv dimenziójához kötöttek minden élettörténet egyedi, általános értelmezés úgy lesz belőle, hogy az általa tartalmazott tipikus elemeket más személyek is alkalmazni tudják saját egyéni esetükre (lefordíthatóság) ‏ így cselekszik az orvos és a páciens is az élettörténet rekonstrukciója során – egy séma orientálja őket általános értelmezések: az előzetes hermeneutikai tapasztalatokban már végbement az elvonatkoztatás (anonim szerepek, idiomatikus nyelvhasználat helyett szabványosított szótár) ‏ 08-10-0717

18 Az alkalmazás problémája az empirikus tudományok elméleteinek alkalmazási problémái: ◦ a törvényhipotézisek kiinduló feltételekre való alkalmazásánál szükséges, hogy az elméleti mondatok univerzális kijelentéseit bizonyos, az egzisztenciális mondatokban kifejezett egyedi esetekre vonatkoztassuk ◦ ez azonban problémamentes, hiszen az egyedi eseteket csak abból a szempontból vesszük figyelembe, ahogyan azok az általános predikátumok kritériumait elégítik ki ◦ így elég azt megállapítani, megfelel-e az egyedi esemény az elméleti kifejezést meghatározó operacionális definíciónak 08-10-0718

19 Az alkalmazás, mint fordítás problémája a fenti operacionális alkalmazással ellentétben az általános értelmezések elméleti kifejezéseinél: hermeneutikai alkalmazás ◦ Az élettörténetet elégséges módon értelmezi-e a kifejezés: annak a személynek a hermeneutikai megértésétől függ, aki az anyagot szolgáltatja a fordítás problémája csak akkor válik explicitté, amikor az orvos és a páciens közötti társadalmi különbség nagy – meg kell keresni a legegyszerűbb és legérthetőbb kifejezési módot 08-10-0719

20 A tudattalan kauzalitása az általános értelmezések a tudattalanra vonatkoznak (arra a szférára, mely az öneltárgyiasítás következtében egy második természetté vált) ‏ a tudattalan: ◦ az eredeti kontextusuktól függetlenedett motivációs kényszerek osztálya, amelyek ◦ a társadalmilag nem szentesített szükséglet-diszpozíciókból erednek, és ◦ az eredeti visszautasítás helyzete (mint ok) és ◦ az abnormális nyelv- és viselkedésmódok (mint okozat) ‏ ◦ közötti kauzális kapcsolatban mutathatók ki a pszichoterápia hatékonyságát pedig ezen kauzális kapcsolatok megszüntetésének köszönheti a kauzális kapcsolat itt: az orvos és a páciens közti kommunikációban mintegy hermeneutikusan érthető jelentéskapcsolat fogalmazódik meg. a mélyhermeneutikai megértés átveszi a magyarázat szerepét 08-10-0720

21 A pszichoanalízis magyarázó megértése és az empirikus tudományok magyarázatai mindkettő kauzális kijelentésekre támaszkodik, amelyeket (a kiegészítő feltételek segítségével) univerzális szabályokból; származtatott értelmezésekből (feltételes változatok); törvényhipotézisekből nyernek de az elméleti szabályok tartalmát a valóságra való valóságra való operacionális alkalmazásuk érintetlenül hagyja => kontextusfüggetlenek a hermeneutikai alkalmazás esetében a kauzális magyarázatok nem függetleníthetők a kontextustól, vagyis a páciens elbeszélt élettörténetétől 08-10-0721