Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Élet a tengerben A szervesanyag termelő a tengerben is a növényzet. Planktonok száma 1 l. vízben a mélység függvényében Mélység (m)Egyedszám (db) 010 147.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Élet a tengerben A szervesanyag termelő a tengerben is a növényzet. Planktonok száma 1 l. vízben a mélység függvényében Mélység (m)Egyedszám (db) 010 147."— Előadás másolata:

1 Élet a tengerben A szervesanyag termelő a tengerben is a növényzet. Planktonok száma 1 l. vízben a mélység függvényében Mélység (m)Egyedszám (db)

2 Sarkvidéki tengerek A Föld egyik leggazdagabb életközössége. A levegő alacsony hőmérsékletét a vízben nem érzik közvetlenül. A felszín alatt soha sem csökken fagypont alá a hőmérséklet, s nyáron sem emelkedik + 6 fölé. Különösen a kovamoszatoknak kedvez ez a kiegyenlített hideg környezet. A kovamoszatok százezrei barnára festik a vizet. Télen a napfényhiány okoz vegetációs szünetet. A planktonokból apró rákok, evezőlábú rákok tömegei élnek. Ezek vöröses színt kölcsönöznek a víznek. A puhatestűek közül két pillangócsiga faj tömeges a héjas- és a csupasz bálnaabrak. Belőlük élnek a bálnák. A halak közül két faj érdemel említést, a déli féltekén a Lycodes az északin a kapelán.

3 Kovamoszatok

4 EVEZŐLÁBÚRÁKOK

5 BÁLNAABRAK

6 LYCODES

7 Kapellán lazac v. csukjáshal

8 A madarak mindkét féltekén dús életközösséget alkotnak. A sötét sarki télen a madarak többsége elvándorol. Sirályok, viharmada- rak, récék, alkák, kárókatonák, pingvinek. Egyes fajok nagy távol- ságokra eltávoznak a partoktól pl. sirályok, viharmadarak, pingvinek. (A partoktól 400 km távolságra is láttak már halászó pingvineket).

9 Antarktikus tengerek: É-i határa az fok jelöli ki. Itt találkozik a sarki szelek és a nyugati szelek által hajtott áramlások hideg és meleg vize. Ez az úszó jéghegyek É-i határa. A tenger-fenéken a diatóma iszap is idáig terjed el. Idáig hatolnak a viharmadarak a császár-pingvinek és a fokák. Jellemző halfaja a már említett Lycodes. Bálnáinak 75 %-a a finnbálna, 15 %-a a kékbálna. (1938-ban 46 ezer példányt ejtettek el az Antarktisz vizein.) A medvefóka 200 évvel ezelőtt nagy tömegben élt az Antarktisz környékén, de a múltszázadban csaknem teljesen kiirtották. Itt él a téli álmot alvó weddelfóka és ragadozó tengeri leopárd is. A pingvinek közül a legnagyobb a császárpingvin, 110 cm/40 kg.

10

11

12

13

14

15

16

17 Arktikus tengerek: D-i határa az Atlanti-óceánban Újfunland –Izland – Barents- tenger vonalon a Golf-áramlással párhuzamosan fut. A Csendes-óceánon része a telente befagyó Bering- és Ohotszki-tenger, valamint a nyílt óceán a Kurili-áramlás és a Kuro-Shio-áramlás találkozásáig. Jellemző halai a Kapelán és az ehető cápa. Madarak közül csak itt fordul elő az elefántcsont sirály. Jellem- ző madarai még a lumma, a lunda, az alka, és a dunnaréce. Az emlősök közül legismertebbek a rozmár és a grönlandi fóka. Ezen a vidéken is él az értékes prémje miatt vadászott medvefóka. A bering szigeteken élt a tengeri vidra és a XVIII. sz. -ban kiirtott tengeri tehén. Legnagyobb ragadozója a jegesmedve.

18 LUNDA

19 ALKA LUMMA

20

21 Rozmár

22 Mérsékelt égövi tengerek Az áramlások a partokról származó tápanyaggal biztosítják a tengerek plankton gazdagságát. Itt a kovamoszatok mellett egyre elterjedtebbek a Peridinák és a Coccollithophoriidák. A mikropanktonok mellett tekintélye sűrűséget ér el a külön- bőző puhatestűekből felépülő makroplankton. Az életritmusnak jelentős évszakos ritmusa van. Télen a mérsékelt tengereken találjuk a sarki tengerek emlő- seinek és madarainak jelentős részét. Nyáron viszont a trópusi fajok egy része húzódik fel ide. Jellemző a sekély parti vizekben az úszóhínár. Pl. a Macro- ecystis nevű óriás barnamoszat. Az Atlanti vizekben: A sekély jól átvilágított vizekben a puhatestűek, tüskésbőrűek, férgek, rákok, szivacsok, polipok, tengeri füvek, hínárok tömege biztosít táplálékot a halak számára.

23 A Golf-áramlás és a nagy kiterjedésű selfek következtében rendkívüli a halpadokon a halgazdagság. Halak közül a legjellemzőbb a hering, a hidegebb tengerekben a spratt. A Portugál és földközi-tengeri vizekben a szardínia és a tonhal, az Újfunlandi vizekben pedig a makréla. A tonhalat és a szardíniát ívás idején óriási csapatokban kísérik a tőkehalak. A madarak közül a sirályfélék és a récék a legjellemzőbbek. Egy részük a sarki tájakról jár ide telelni más részük viszont itt is költ, mint az ezüstsirály, a lumma, szula, dunnaréce és a kárókatona. A mérsékelt tengerek trópusi vizekkel határos területein a viharmadarak a legjellemzőbbek mint az albatrosz és a galambhojsza. Az emlősök közül elterjedtek a bálnák (kékbálna, púpos bálna, finnbálna, illetve az egykor gyakori de napjainkra mára gyakorlatilag kipusztult vizcayai bálna), és a delfinek, viszont ritkák a fókafélék. A fogas ceteket néhány faj képviseli.

24 szardinia

25 tonhal

26 tőkehal

27 ALBATROSZ

28 Csendes-óceán: Hasonlóak az atlanti vizekhez, de itt halpadok csak Japán környékén vannak. A bálnák és a delfinek mellett itt fülesfókák is vannak. Több faj képviseli a lummákat, gyakoribbak az alkák. Jellemző a sirályhojsza és a viharfecske. fülesfóka lumma alkák

29 sirályhojsza

30 Szubtrópusi és trópusi tengerek Legjellemzőbb sajátosságuk a korallok és a repülőhalak. Ezek sekély jól átvilágított, tiszta 20 C-nál melegebb vizet igényelnek. A plankton állomány nem egyenletes: gazdag plankton állo- mány csak a beltengerekben, a parti vizekben és az innen ér- kező áramlatok közelében alakul ki. Teljesen hiányzik a kova- moszat, őket a Peredineák és a Coccolithophoridák helyette- sítik, az állati szervezetek közül a Radioláriák jellemzik. Jellemző a felszínen illetve a felszín közelében úszó, sodródó állatok nagy tömege (medúzák, zsákállatok, csigák, rákok, halak). A barnamoszatok hiányoznak, ezeket aranysárga tengeri hínár a sargassum helyettesíti. Ritkák a madarak mindössze két jellegzetes trópusi tengeri madárfajt a trópusi madarat és a fregatt madarat említhetjük. Hiányoznak a fókák, őket helyenként a tengeri tehén helyettesíti. A cetek közül a delfinek és az ámbrás cet honos.

31

32 Radioláriák

33

34

35 zsákállatok

36 Fregattmadár

37

38

39

40 Ámbráscet

41 Atlanti-óceán: A korall képződés itt gyenge. Leginkább a Nyugat-indiai szigetvilágban, a Bermuda- szigetek térségében és D-Amerika partjainál az Amazonas torkolattól a Baktérítőig. A szubtrópusi vizek legismertebb életközössége a Sargasso-tengeren fordul elő. A lebegő Sargassum-hínár és az ezen megtapadó., közötte megbújó halak és egyéb állatok. Pl. az angolna.

42

43

44

45 Indiai-óceán: A világ egyik életben leggazdagabb tengere. Az óceánba ömlő óriási folyamok bőséges tápanyagot biztosítanak, az évszakon- ként váltakozó irányú tengeráramlások jócskán fel is kavarják. Ezért planktonokban gazdag, szembetűnő egy a kékmoszatok- hoz tartozó faj tömeges megjelenése ami vörösre festi a tenger vizét (Vörös-tenger, Arab-öböl). Vizeiben a korallok a meghatá- rozóak. A szirtek építésében más mészvázas élőlé-nyek is részt vesznek (hydrokorallok, bryozoák, csigák, mészalgák). A halak faj és egyedszáma egyaránt nagy. A parti vizek egyik sajátos növényevő, emlős állata a szirénekhez tartozó dugong.

46 Bryozoa

47 Dugong

48

49

50 Óceánia szigetvilága: Legjelemzőbb a Korall-tenger (Ausztrália partjai előtt 1800 km hosszúságban húzódik a világ legnagyobb korallzátonya. A partok és a zátony között egy km széles sekély brakkvizű csatorna húzódik. Vizét a beömlő folyók édesítik ki, egyben megakadályozva a további korall képződést). Jellegzetes felszínformák az atolok. Kerekded, gyűrű alakú keskeny gátszerű korall építmények. Egy-egy vulkáni kúpon épűlnek.

51

52

53

54

55

56

57

58

59


Letölteni ppt "Élet a tengerben A szervesanyag termelő a tengerben is a növényzet. Planktonok száma 1 l. vízben a mélység függvényében Mélység (m)Egyedszám (db) 010 147."

Hasonló előadás


Google Hirdetések