Politikai eszmetörténet

Az előadások a következő témára: "Politikai eszmetörténet"— Előadás másolata:

1 Politikai eszmetörténet
11. Előadás A 20. század politika-történetének trendjei és meghatározó alakjai

2 A fontosabb személyek Schumpeter
Michael Oakshott ( ) konzervatív Roger Scruton – az új konzervativizmus Isaiah Berlin, ( ) (baloldali, szoc-dem) John Rawls ( ) (bal-lib) Ayn Rand – az individualista –liberális Hannah Arend: bal-lib „A gonosz banalitása” Friedrich v. Hayek (konz-lib?) Robert Nozick Milton Friedman

3 Schumpeter modellje a demokráciáról
"And we define: the democratic method is that institutional arrangement for arriving at political decisions in which individuals acquire the power to decide by means of a competitive struggle for the people’s vote." (Schumpeter 2003:269). Schumpeter expounded a theory of democracy which sought to challenge what he called the "classical doctrine". He disputed the idea that democracy was a process by which the electorate identified the common good, and politicians carried this out for them. He argued this was unrealistic, and that people's ignorance and superficiality meant that in fact they were largely manipulated by politicians, who set the agenda. This made a 'rule by the people' concept both unlikely and undesirable. Instead he advocated a minimalist model, much influenced by Max Weber, whereby democracy is the mechanism for competition between leaders, much like a market structure. Although periodic votes by the general public legitimize governments and keep them accountable, the policy program is very much seen as their own and not that of the people, and the participatory role for individuals is usually severely limited.

4 A 20. századi politika-elmélet meghatározó tényezői
Az állam mérete és szerepe (nagy és aktív vagy kicsi és passzív) A piac mérete és szerepe (meghatározó és zavartalanul hagyandó vagy csökkentő és szabályozandó) A közösség szerepe és értéke (önálló érték vagy csak a egyéni lét külső feltétele) A változást befolyásoló forrás (a hagyományok és a múlt vagy a tudatosan formált jövő) A világ képe (egyetlen kívánatos modell (Nyugat) vagy többféle lehetséges és együtt-élő típus) A változtatás szerepe (Tudatos és radikális beavatkozás és formálás vagy evolutív, fontolva haladás, sodródás) Az újraelosztás célja (egyenlőség, és esélyegyenlőség létrehozása vagy hagyni a dolgokat magukban A pozitív diszkrimináció mértéke (jelentős pozitív diszkrimináció vagy hagyni a változás és módja

5 Friedrich v. Hayek A szocializmus által ígért „Út a szabadsághoz” valójában „Főút a szolgasághoz” Elsősorban nem a szocializmus céljaival vitatkozik, hanem annak eszközrendszerével, a tervgazdasággal, amely a szabadságot óhatatlanul eltiporja Mint a „kollektivizmusra” alapuló rendszerek, a szocializmus és a fasizmus lényegében ugyanazt a veszélyt rejtik magukban a szabadságra nézve De megjegyzi: „Valószínűleg semmi sem ártott oly mértékben a liberalizmus ügyének, mint néhány liberális merev ragaszkodása durva szabályokhoz, mindenekelőtt a laissez-faire elvéhez.”… Az államra szükség van. „A liberálisok…hangsúlyozzák, hogy a verseny jótékony hatása érdekében alaposan átgondolt, jogi keretfeltételekre van szükség”

6 Robert Nozick „A minimális állam a legnagyobb hatáskörű állam, amely még igazolható.” A piaci elosztás szabad választásra alapuló, igazságos elosztás – ezen változtatni jogtiprás „Miféle folyamat révén támaszthat jogos igényt az elosztási igazságosság alapján egy harmadik fél két személy tranzakciója kapcsán annak egy részére, ami e tranzakcióban átruháztatik, ha e harmadik félnek az átruháztatást megelőzően nem volt ilyen igénye?” Az egyenlőtlenségek egy része eleve választott, milyen alapon lehetne ezt betiltani?

7 Milton Friedman „Senki nem vitatja a két felületesen egymásnak ellentmondó jelenséget: a jóléti tevékenységek eredményeivel szembeni széleskörű elégedetlenséget, valamint a folytatólagos nyomást további kiterjesztésükre.” Az utóbbiban eleve része van a jóléti állam bürokratikus intézményeinek is, amelyek maguk is önálló érdekérvényesítővé váltak – ezáltal a társadalmi nyomás kétoldalú – az intézmények kedvezményezettjei és működtetőinek tetemes köre jelentős súllyal bír Számos példa bizonyítja, hogy a szociális rendszer fenntarthatatlan és/vagy kontraproduktív.

8 Michael Oakshott ( ) Konzervatívnak lenni („On Being Conservative”, 1956). „Konzervatívnak lenni azt jelenti, hogy előnyben részesítjük az ismerőst az ismeretlennel, a kipróbáltat a ki nem próbálttal, a tényt a misztikummal, az aktuálisat a pusztán lehetségessel, a korlátozottat a korlátlannal, az elégségest a bőségessel [superabundant], a megfelelőt a tökéletessel, a jelen derűjét pedig az utópikus boldogsággal szemben”.

9 Michael Oakshott logikája
. A konzervativizmus lényegét a „hit politikája” és a „szkepticizmus politikája” címszavaival írja le. A „hit politikája” nála arra vonatkozik, hogy az emberek rendelkeznek azzal a képességgel, hogy megvalósítsanak valami egyetemesen jót. A „szkepticizmus politikája” az abban való kételkedést jelenti, hogy az emberek képesek-e egyáltalán rögzíteni, illetve megvalósítani valami egyetemesen jót. A hit politikája megerősíti az abban való hitet, hogy az emberek együtt képesek megvalósítani valami jó és nagy dolgot (a közjót). A szkepticizmus politikája viszont az ellensúly szerepét játssza el a társadalmi életben, amennyiben megakadályozza, hogy a hit politikája társadalmi kísérletezéshez vezessen, és így esetleg társadalmi katasztrófákhoz.

10 A konzervativizmus krédója:
1. óvatosság a társadalmi reformokban. Kerülni a drasztikus változásokat, ha feltétlenül szükség van reformokra, akkor hosszas előkészületek után, és csak nagyon kis lépésekben, lehetőleg minél többet megtartani az idő próbáját kiálló, ily módon fennmaradásra érdemesnek bizonyuló intézményekből. 2. A nem ellenőrizhető jövő. A jövő nem áll uralmunk alatt, ellenőrzésünk nem terjed ki tetteink minden lehetséges következményére, tehát a társadalom működésébe, a hagyományos intézmények szerkezetébe való nagyobb mértékű beavatkozások jó eséllyel katasztrófával járnak.

11 Roger Scruton – az új konzervativizmus
„A konzervatívok szerint az államot addig fenyegeti a nyugtalanság nyavalyája, amíg az emberek társadalmi és politikai változásoktól remélnek megoldást olyan problémáikra, amelyekre nem adható megoldás. A legitimitás érzése megkérdőjeleződik, elvész a személyes felelősségvállalás: az intézmények, az elvárások és az értékek elveszítik autoritásukat, mi pedig a kontinuitástól és a megszokott rendtől elszakítva – elbizonytalanodunk, ami újabb tápot ad az ellenséges indulatoknak. „A ‘dolgok szokásos’ menetének elsajátítása révén az egyén szert tesz a hagyományra. A hagyomány önigazolást a múltban és nem a jövőben keres, célja nem az egyéni haszon, hanem a társadalmi elfogadottság, és megbecsülés”. A konzervatívok nemcsak azért állnak ki az autoritás mellett, mert mély ellenszenvet éreznek a zabolátlan szabadsággal szemben, hanem mert az ember természetére vonatkozóan más elképzelések élnek bennünk..” Roger Scruton Mi a konzervativizmus? oldal

12 Isaiah Berlin, ( ) El kell fogadni, hogy az emberi természet olyan, amilyen, és soha nem „gyalulható” teljesen simára, ahogyan azt a radikális társadalomreformerek és a kommunista eszmék hirdetői gondolják. Ezzel a „tökéletlen” emberrel kell élhető, működő társadalmat csinálni, úgy hogy kalkulálunk tökéletlenségeivel, önző, néha antiszociális hajlamaival, és ezeket a hajlamokat felhasználjuk a társadalom működésének megszervezésében.

13 Isaiah Berlin Gondolkodásának középpontjában a szabadság kétféle fogalmának meghatározása állt: negatív és pozitív szabadságfogalom. 1. Pozitív szabadság: valamire való szabadság. Az önmeghatározás szabadsága. „Azt teszek, amit akarok”. 2. Negatív szabadság: valamitől való szabadság. A kényszertől való szabadság. A magánszférának egy olyan köre, amelybe semmilyen hatalom sem avatkozhat bele.

14 Isaiah Berlin Berlin példája „Senkinek sem vagyok a szolgája” („I am slave to no men”) – negatív szabadság-fogalom. „Én egyedül a magam ura vagyok” („I am my own master”) – pozitív szabadság-fogalom. Berlin szerint katasztrófával fenyegethet, ha a pozitív szabadságot teszik meg az állam vagy a társadalom vezérlő elvének (mit tehet meg, mire lehet képes az állam vagy a társadalom), és hagyják, hogy a negatív szabadság háttérbe szoruljon (mi az, amit az állam semmilyen körülmények között sem tehet meg az egyes emberrel).

15 John Rawls ( ) Az Amerikai Egyesült Államokban a demokraták egyik meghatározó ideológusa, az amerikai típusú szociáldemokrácia alapvető figurája. Isaiah Berlin tanítványa. „Az igazságosság elmélete” (1971) című munkája a modern szociáldemokrata politikai elmélet alapműve. Ebben a műben Rawls egyfelől visszatér az úgynevezett materiális jogok elképzeléséhez, ahhoz az elképzeléshez tehát, hogy az embereket megilletik bizonyos alapvető javak, hogy egyáltalán emberhez méltó életet élhessenek, másfelől a szerződéselméletek régi modelljéhez tér vissza, gondolatkísérlet formájában, hogy a társadalmi igazságosságra vonatkozó elméletét igazolni tudja.

16 Rawls absztrakt gondolatkísérlete
Azt a kérdést teszi fel, hogy az igazságosság milyen elveit állítanák fel a társadalom tagjai, ha nem tudnák, hogy miképpen fognak részesedni a társadalom által együttesen megtermelt javakból; vagyis, ha nem volnának tisztában képességeikkel, helyzetükkel, stb. amelyek alapján részesedhetnének ezekből a javakból. Ez a tudatlanság fátyla. „Senki nincs tisztában társadalmi helyzetével, osztálypozíciójával vagy társadalmi státuszával, és épp így senki sem tudja, hogy miképpen oszlanak meg a természetes «tőkék» [natural assets] vagy képességek”. Ennek a gondolatkísérletnek az alapján kell kifejteni szerinte az igazságosság elveit. Vagyis szerinte annak sem szabadna végletesen rosszul járnia a megtermelt javak piaci megszerzéséért folytatott versenyben, aki teljesen tehetségtelennek, vagy termelői képességek nélkül születik, tehát akinek önmagánál fogva reménye sem lehetne arra, hogy emberhez méltó életet éljen.

17 Rawls „maximin”-elve Az elv alapján - Rawls szerint – maximalizálni lehetne a társadalom legkevesebb kilátással bíró tagjainak életesélyeit. Az igazságosságnak ezek az elvei azok, mondja Rawls, „amelyeket minden racionális és szabad lény elfogadna, önérdekeik követése során, az egyenlőség kiinduló pozíciójában, hogy segítségükkel meghatározzák egyesülésük alapvető elveit”. Az igazságosság első alapelve. „Minden embernek egyenlő joga van az egyenlő alapvető szabadságjogok lehető legszélesebb sémájára, amely mindenkor összeegyeztethető a többi ember szabadságjogainak ugyanilyen sémájával”. Az igazságosság második alapelvei. „A társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek oly módon elrendezendőek, hogy” a) belőlük mégis a lehető legnagyobb előny (benefit) származzék a társadalom legelesettebb tagjaira, (a különbség-princípium) b) a hivatalok és pozíciók potenciálisan mindenki számára nyitottak kell, hogy legyenek az esélyegyenlőség feltétele alatt, („under conditions of fair equality of opportunity”).

18 Rawls igazság-modellje (1)
„Az igazságosság alapján rendelkezik minden egyes személy azzal a sérthetetlenséggel, aminél még a társadalom egészének jóléte sem lehet fontosabb. Ezért nem teszi lehetővé az igazságosság egyesek szabadságának feláldozását azon az alapon, hogy ezáltal több jót kapnak mások.” „[E]gy társadalmi berendezkedés akkor helyes, amikor intézményei a vágyak teljesülésének lehető legnagyobb tiszta egyenlegét érik el.” Az erőforrások elosztása akkor lenne igazságos, ha nem lenne olyan újraelosztás, amely a legrosszabb helyzetben lévőn segítene – e tekintetben az egyenlőtlenség elfogadható, ha történetesen az egyenlőtlenebb elosztás a legszegényebbeken segít

19 Rawls igazság-modellje (2)
Rawls szerint két elvből kell kiindulni: az egyik szerint az alapvető jogok mindenkit egyenlő mértékben kell, hogy megillessenek, és az alapvető kötelességek mindenkit egyenlő mértékben kell, hogy terheljenek; a másik szerint pedig a vagyon és a hatalom egyenlőtlensége csak akkor tekinthető igazságosnak, ha ez az egyenlőtlenség azok számára is előnyös, akik a vagyonból és a hatalomból kisebb mértékben részesedtek (különösen pedig ez az egyenlőtlenség a társadalom azon tagjainak számára kell, hogy előnyös legyen, akik a legkedvezőtlenebb helyzetben vannak).

20 Rawls: a méltányosságként felfogott igazságosság
A méltányosságként felfogott igazságosság gondolata az utilitarizmussal szembeállítva világítható meg legjobban. Bentham szerint például a jog célja, ezáltal pedig az állami jogalkotó (a társadalmi berendezkedést létrehozó és szabályozó személy vagy testület) feladata, hogy a lehető legtöbb ember lehető legnagyobb mértékű boldogságát biztosítsa (“the greatest happiness of the greatest number”). Az ideális társdalomban olyan intézmények vannak, amelyek elősegítik, hogy az emberek vágyainak lehető legnagyobb tiszta egyenlege valósuljon meg, függetlenül attól, hogy az egyes emberek között a vágyak kielégülése milyen mértékben oszlik meg. (Például ha egy állami intézkedés vagy döntés hatására egy ember boldogságának /vágyai kielégülésének/ mértéke 100 egységgel nő, 90 emberé pedig 1-1 egységgel csökken /feltételezve most, hogy a vágyak és a hasznok számszerűsíthetők/, akkor ezt az intézkedést célszerű /azaz helyes/ megtenni, mert az össztársadalmi haszon 10 egységgel nő). Ez Rawls szerint nem fair.

21 Libertianizmus, gazdasági liberalizmus: Robert Nozick, Ayn Rand
A tulajdonjog kizárólagos forrása a munka és az egymással kötött szerződések. (Ebben a tekintetben Locke-ot követik). Az állam kizárólagos feladata, hogy fenntartsa a közrendet, megvédje a magántulajdont és az emberi életet, és a szerződések betartásának szavatolása. Éjjeliőr-állam, ("Night Watchman State") Nincsen anyagi javakra vonatkozó alanyi jog. Mindenkinek magának kötelessége megteremti az emberhez méltó élet feltételeit. Mindenki maga felel életkörülményeiért. A jóléti szolgáltatások fenntartására kiterjedő adóztatás igazolhatatlan. Csak az állam minimális funkcióit fenntartó adó elfogadható, minden azon túli adóztatás rablás ("looting") és a rabszolgaság egy formája. (Akik értékes, termelő munkát végeznek, azokkal termeltetik meg a termelő tevékenységet nem végzők javait is). Ez a "free rider", a "potyautas"-mentalitást erősíti. A szolidaritás szigorúan önkéntes és privát alapon igazolható, a kikényszerített szolidaritás fogalmi ellentmondás, contradictio in adjecto, fából vaskarika. Az állam nem döntheti el helyettem, hogy mire költsem a pénzem.

22 Ayn Rand – az individualista
„Egyetlen ember sem élhet egy másik emberért. Nem oszthatja meg a szellemét, ahogy a testét sem. De a másodkezű a kizsákmányolás fegyverét használja, és felhasználja az altruizmust, és megfordította az emberiség erkölcsi elveinek alapjait… Az embernek azt tanították, hogy a függőség erény. Az ember aki megkísérli, hogy másokért éljen függő. Indítékában egy parazita és azokat is parazitává teszi, akiket szolgál. A viszony nem teremt semmit pusztán kölcsönös korrupciót... Az embereket arra tanították, hogy az ego a rossz szinonimája, az önzetlenség az erény ideálja. Az elsődleges jog a Földön az ego joga. Az ember elsődleges kötelessége önmaga felé irányul. Erkölcsi törvénye úgy szól, hogy sohase helyezze legfőbb célját mások személyébe… A történelem kezdete óta két ellenfél áll egymással szemben: az alkotó és a másodkezű….A kollektivizmus – a másodkezűek és a közepes képességűek – az ősi szörnyeteg kiszabadult és elvakultan garázdálkodik. Egyedül az individualizmusra lehet hatékony és boldog társadalmat alapozni. Ayn Rand – Forrásfej 747 oldal

23 Hannah Arend: „A gonosz banalitása”
Részt vesz a jeruzsálemi Eichmann-perben és ír egy – nagy vihart kiváltó - könyvet: „A gonosz banalitása”. Ebben a következő megállapításokat teszi: Eichmann azt állítja magáról, hogy Kant kategórikus imperatívusza vezette, és mindig a törvények szellemét igyekezett követni. Egész életében „csatlakozó” volt, mindig szervezeteket keresett, amelyekkel meghatározhatta magát. Nem volt túl intelligens, de nem voltak pszichológiai betegségei, sem pedig abnormális személyiségre utaló jelek. H. Arend arra a következtetésre jut: ”a vizsgálóbíró minden erőfeszítései ellenére, mindenki előtt nyilvánvaló kellett hogy legyen: ez az ember nem „szörnyeteg”, ugyanakkor nem lehetett nem észrevenni, hogy egy báb volt.”

24 D. Riesman: A magányos tömeg
„Az összes kívülről irányított típusban közös vonás, hogy az individuum számára az irányítás forrásául kortársaik szolgálnak, akár azok, akiket ismer, akár azok akikkel csak közvetett kapcsolata van, barátokon vagy a tömeghírközlésen keresztül. Ez a forrás természetesen beépül a személyiségébe abban az értelemben, hogy irányításukra való támaszkodás már az élet legelején kialakul. A kívülről irányított ember célkitűzései ebben az irányítási rendszerben állandóan változnak, beállítottsága és másoktól kapott jelzések szoros követésére irányuló törekvése azonban változatlan az egész életén keresztül”

25 Hannah Arend: A gonosz banalitása
Részt vesz a jeruzsálemi Eichmann-perben és ír egy – nagy vihart kiváltó - könyvet: „A gonosz banalitása”. Ebben a következő megállapításokat teszi: Eichmann azt állítja magáról, hogy Kant kategórikus imperatívusza vezette, és mindig a törvények szellemét igyekezett követni. Egész életében „csatlakozó” volt, mindig szervezeteket keresett, amelyekkel meghatározhatta magát. Nem volt túl intelligens, de nem voltak pszichológiai betegségei, sem pedig abnormális személyiségre utaló jelek. H. Arend arra a következtetésre jut: ”a vizsgálóbíró minden erőfeszítései ellenére, mindenki előtt nyilvánvaló kellett hogy legyen: ez az ember nem „szörnyeteg”, ugyanakkor nem lehetett nem észrevenni, hogy egy báb volt.”

26 A három alapvető politikai irányzat rendszere
Liberális ezaz Kompromisszum-kész irányzatok Szélsőséges irányzatok Ayn Rand Liberális demokrácia Ez-az Republikánus párt Demokrata párt Tekintélyuralmi rendszerek Kereszténydemokrácia Falangista párt Szociáldemokrácia Konzervatív Szocialista Bolsevizmus Fasizmus

27 Választási lehetőségek
Piac: sok kevés Közösség: törzsi világpolgár Közösségi kapcsolat Laza szoros Párkapcsolat laza szoros A tevékenykedés célja pénzkereset alkotás Kapcsolattípus függetlenség ---- kötelezettségvállalás Rend fontos nem olyan fontos

28 A 20. század politikai „térképe”
Liberális Olaf Palme Ayn Rand D M. Friedman J. Rowls Individualista Kollektivista K?? H F J G Konzervatív

29 A 20. század politikai „térképe”
Liberális Jobboldali Baloldali Konzervatív

30 A 20. század politikai „térképe”
Liberális Individualitást abszolutizáló Szociáldemokrácia Ayn Rand Finoman rávenni, irányítani Beavatkozást elutasító Libertárius paternalista Beavatkozás-párti Konzervatív paternalista Fenntartani a régit, a hagyományost Semmi változást, semmi beavatkozást Konzervatív

31 A három alapvető politikai irányzat rendszere
Minden „normális” ember egyidejűleg mindhárom értéket vallja különböző összetételben. Nem arról van tehát szó, hogy csak ilyen vagy csak olyan. A politikai vitákban a „másikkal” való konfrontációban értékelődik fel ez vagy az. A társadalom „súlypontja” és az egyének nézetei folyamatosan mozognak (Friedrich Hayek: Miért nem vagyok konzervatív? (1960) Lesek Kolakowsky: Hogyan legyünk konzervatív, liberális, szocialisták (1976) Liberális Szocialista Konzervatív

32 A három alapvető politikai irányzat rendszere
A 20. század politkai gondolkodóainak elhelyezkedése a liberális-konzervatív.-szocialista rendszerben. Hayek, Amartia Sen, Williy Brand, O. Palme Rawls Liberális Szocialista Konzervatív

33 A. Gramsci ( ) 1926-ban letartóztatják és 20 évre ítélik el. Műveit a börtönben alkotja ben súlyos betegen szabadul, és fél év múlva meghal. „A gyakorlat filozófiája akkor újította meg alapvetően a politika és a történelem tudományát amikor kimutatta, hogy elvont, állandó, és megváltoztathatatlan „emberi természet” (ez a fogalom kétségkívül a vallásos gondolatból és transzcendenciából ered) nem létezik, az emberi természet a történelmileg meghatározott társadalmi viszonyok összessége, azaz történelmi tény… ezért a politikai tudományt fejlődésben levő szervezetként kell felfogni.” Gramsci: Új fejedelem

34 Libertárius paternalizmus

35 Örkény István – In memorian dr. K. H. G.
„ - Hölderlin ist ihnen unbekannt? – kérdezte dr. K.H.G., miközben a ló-dögnek a gödröt ásta. Ki volt az? – kérdezte a német őr? Aki a Hyperiont írta – magyarázta dr. K.H.G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine? - Kik ezek? – kérdezte az őr. Költők – mondta dr. K.H.G. – Schiller nevét sem ismeri? De ismerem – mondta a német őr. És Rilkét? Őt is – mondta a német őr és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K.H.G.-t (K. Havas Géza – szociáldemokrata újságíró)

36 Az állam Minél több, annál jobb: Minél kevesebb, annál jobb:

37 Edmund Burke ( ) Az angolszász konzervativizmus javarészt Edmund Burke ír filozófusra támaszkodik („Töprengések a francia forradalomról”, „Reflections on the Revolution in France”, 1790). Burke művében arról beszél, hogy a társadalom rendjének azonnali és drasztikus felforgatása olyan következményekhez vezethet (és ebben magát, a jakobinus terror kitörésekor, messzemenően igazolva is látta), amelyből minden fél csak vesztesen kerül ki. Angliában, a XIX. századi brit konzervatív ideológusok, a toryk, leginkább Burke gondolataiból merítettek, amikor az intézmények és a hagyományok „konzerválásának” szükségességét hirdették.

38 Az uralom céljai és legitimációi
A modern korban a hatalom legitimációja egyre komplexebb lett Bár a társadalmi-gazdasági erőforrások elosztása minden korban jelen volt a politikai gondolkodásban, mára centrális kérdéssé vált az összes politikai-ideológiai irányzatban Az egyik legmeghatározóbb ideológiai kérdés a politika, ill. a közösség viszonya a piachoz, mint az elosztás egyik formájához, ill. az állam-piac-egyén háromszög kezelése

39 A klasszikus liberalizmus szabadságfelfogása
J.S. Mill: „Az önvédelem az egyetlen olyan cél, melynek érdekében az emberiségnek – kollektívan vagy egyénileg – joga van beavatkozni bármely tagja cselekvési szabadságába.” „Nem lehet jogosan kényszeríteni valamire, vagy visszatartani valamitől azért, mert az jobb lenne neki, mert ettől boldogabb lenne…” „A szabadság egyetlen fajtája, mely megérdemli ezt a nevet, ha saját javunkra a magunk módján törekedhetünk” – az életek sokszínűségéből többet nyer az emberiség, mintha kikényszerítene egy, a többség által helyesnek vélt életmódot

40 Félelem a többség zsarnokságától
A liberalizmus számos korai gondolkodója (pl. Burke, Tocqueville, Madison) tartott a demokráciától, mert a többség zsarnokságának, ill. a kiválóság elnyomásának veszélyét látta benne Ezért fontosnak tartották, hogy a demokrácia és a közösség/ állam hatalmának korlátokat szabjanak „Utálatosnak és istentelennek tartom azt a tételt, mely szerint a kormányzás dolgában a nép többsége mindent megtehet; ugyanakkor minden hatalmat a többség akaratából eredeztetek…Az igazságosság szab határt minden nép jogalkotásának.”

41 Nemzet és liberalizmus
A kezdetekben a liberalizmus és a nemzet erősen összefonódik: a nemzetben jelenik meg a polgárok emancipációja a „régi renddel” szemben, a nemzeti keretek között nyernek értelmet a felvilágosodás jelszavai, a szabadság és az egyenlőség A hagyományos uralom megtestesítői eleinte nem tudnak mit kezdeni a nacionalizmus fogalmával, a saját, a nemzet fogalmát jóval megelőző előjogaik elleni támadásként élik meg – csak később integrálódnak (részben) a hagyományos hatalmi legitimációk a nemzet fogalmába A nacionalizmus eleinte belülre irányul, a hatalomviszonyok átalakítására és a jogegyenlőség megteremtésére törekszik, és e tekintetben egyértelműen liberális – a soviniszta vonalak csak később tűnnek fel, bár számos nemzet esetében a nacionalizmus kései előretörése egyúttal már csak a nacionalizmus soviniszta megjelenésének ad teret

42 A demokrácia keretei megszilárdultak és konszolidálódtak
A demokrácia ma is felismerhető kontúrjai lassan kialakultak a század folyamán – az általános választójog kiterjesztése, a felelős kormányok létrehozása, a felügyeleti intézmények, stb. A demokratikus szabályok mellett a jogállam keretei is kialakultak – elfogadottá vált az emberi jogok tisztelete (ideértve a demokrácia működésének szempontjából kulcsfontosságú politikai jogokat is) és az állami önkény elutasítása Az intézményes keretek számos nemzeti sajátosságot mutatnak, de emellett vannak írott és íratlan szabályok, amelyek a demokratikus működést általában jellemzik

43 Elszabadult Leviatán A modern állam elképesztő monstrum klasszikus elődjéhez képest, ideértve az abszolutista államot is – 1996-ban, a történelmi csúcsponton Németországban a GDP 50%-át állami fogyasztás tette ki Az abszolutista Poroszországban – amelyben az állam történelmileg hatalmas volt – ugyanez az arány 4,9% volt

44 A bürokratikus állam kialakulása
Az NSZK-ban 1950 és 1989 között 790 ezerről 1,6 millióra nőtt a köztisztviselők száma – a 19. század első felében a Németország nagy részét kitevő Poroszországban ez néhány ezer volt Az állam növekvő szerepe alapvetően megváltoztatja a rá vonatkozó politikai, filozófiai megközelítéseket

45 A modern állam szerepei
Az állam tetemes köztisztviselői és közalkalmazotti gárdája nemcsak a békét és a biztonságot szavatolja – ami az állam tradicionális és változatlanul legalapvetőbb feladata – , hanem számos szolgáltatást is nyújt, strukturálja a társadalmat és a gazdaságot Az állam szerepét és funkcióit ugyan eltérően közelítik meg a főbb pártcsaládok (konzervatívok, szociáldemokraták és liberálisok), de alapvetően mindnyájan szerepet vizionálnak az államnak – és az ebbéli különbségek nagy távlatban folyamatosan csökkentek

46 A politikai rendszer átalakulása a nyugati demokratikus országokban
A hagyományos konzervatív-liberális szembenállást felváltja a modern szociál- és kereszténydemokrata tömegpártok versenye A politika követi a társadalmi fejlődést és gerjeszti is azt A növekvő munkásosztály többnyire a szociáldemokraták mögé áll, míg a hajdani liberális-konzervatív szavazók a jobboldali néppártokat támogatják – amíg a szociáldemokratáknak mérsékelt programjukkal sikerült jelentős szeletet megszerezni a középosztály polgáraiból

47 Az állam messianisztikus koncepciója
Bár a modern politikai filozófiákból többnyire kimaradt az isteni legitimáció, a messianisztikus célkitűzések igenis megmaradtak, ill. újak jelentek meg Jellemző a modern politikai filozófia egy részére, hogy az állam bővülő lehetőségeit kihasználva radikális társadalmi változást akar kieszközölni – az iparosodást és annak járulékos változásait politikai változásnak is követnie kell

48 Totalitarizmus A modern állam burjánzó lehetőségeivel élve megjelenek azon eszmerendszerek is, amelyek az államon keresztül a politikai, gazdasági és társadalmi kontrollt egyaránt minél nagyobb mértékben szeretnék megvalósítani – a totalitarizmus egyik meghatározó eleme, hogy a politika túlnyúlik hagyományos/demokratikus „hatáskörén” és mélyen behatol a társadalmi és gazdasági életbe, szélsőséges esetben a magánélet részleteit is szabályozni igyekszik Az állam teljes egészében egy ideológiai vízió megvalósításának érdekében működik, külső (demokratikus vagy bármely más jellegű) kontrollt nem fogad el. Mivel az ideológia kortalannak tartja magát, a hatalom sem ideiglenesen, hanem minimálisan de facto, több esetben de jure is örökre jogot formál az állam vezetéséhez. Az államideológiai és a nép érdekei között különbség elméletileg sem létezhet. Az egyéni jogok korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesülnek

49 Isaiah Berlin két szabadságkoncepciója
A szabadság hagyományos értelmezése a „szabadság valamitől” – azaz elsősorban az állami elnyomástól, a jogok korlátozásától, stb. (klasszikus szabadságjogok) Ezzel szemben, elsősorban a szocializmus keretében kialakul egy ún. pozitív szabadságkoncepció (szemben a klasszikus szabadságjogok negatív, valamitől védő felfogásával) A pozitív szabadságjogok valamire adnak szabadságot – azaz az államnak nyújtania kell valamit

50 Válasz a totalitárius veszélyre
Berlin és a hozzá hasonló liberális gondolkodók a pozitív szabadság gondolatában a 20. század totalitárius erőfeszítéseit látták Az állam „felszabadítási” kísérletei rendszerint egy világosan körvonalazott elképzelést tartalmaznak arról, hogy mi a jó: ez pedig egy sokszínű társadalomban csak elnyomáshoz vezethet Ezért a balközéptől a jobbközépig erős ellenszenvvel viseltetnek az állam magasztosabb/utópisztikus célkitűzéseivel szemben

51 Frankfurti iskola: baloldali válasz a totalitarizmusra
Az ún. frankfurti iskola egy neomarxista irányzat. A komplex kutatási-ideológiai irányzatnak egyik fő eleme az autoritás és a hatalom megkérdőjelezése – ez az 1968-os mozgalom alapja Az iskola meg akarja érteni a totalitarizmus okait, valamint feltérképezni annak megelőzési lehetőségeit A frankfurti iskola a baloldali válasz a totalitarizmusra: elutasítja mind a túlhatalmasodó államot, mind a kapitalizmust, amely szintén hatalmi viszonyokat és hierarchiákat teremt A piacon működő vásárló/fogyasztó szintén alá van rendelve a kapitalizmus működésének

52 A szociáldemokrácia megbékül a kapitalizmussal
A szociáldemokrácia több lépcsőben elszabadul a marxizmus radikális értelmezésétől, majd többnyire a marxizmustól magától is Először leválnak a kommunisták, majd a radikális szociáldemokraták Bár több kis pragmatikus lépcsőben történik a távolódás (a brit Labour miniszterelnök Ramsay MacDonald kormányrészvétele, a skandináv szociáldemokrata pártok kompromisszumos/konszenzuális kormányzati részvétele), vannak markáns pontok: kiemelt pl. a német SPD Bad-Godesberg-i programja

53 A Godesbergi Program változtatásai
Politikai stratégiai és ideológiai váltás Kikerül az SPD programjából a marxista hivatkozás, ami az addigi programok alapját képezte Nem cél, hogy az állam legyen a termelés eszközeinek tulajdonosa. „Verseny amennyire csak lehetséges, tervezés amennyire szükséges!” Átalakulás munkáspártból néppárttá Marad ugyan a „demokratikus szocializmus” mint cél – tavaly majdnem kiesett, de végül a mai napig megmaradt az SPD programjában – de a gyakorlatban jelentősen átértékelődik

54 Rawls: Az igazságosság elmélete
„Az igazságosság alapján rendelkezik minden egyes személy azzal a sérthetetlenséggel, aminél még a társadalom egészének jóléte sem lehet fontosabb. Ezért nem teszi lehetővé az igazságosság egyesek szabadságának feláldozását azon az alapon, hogy ezáltal több jót kapnak mások.” „[E]gy társadalmi berendezkedés akkor helyes, amikor intézményei a vágyak teljesülésének lehető legnagyobb tiszta egyenlegét érik el.” Az erőforrások elosztása akkor lenne igazságos, ha nem lenne olyan újraelosztás, amely a legrosszabb helyzetben lévőn segítene – e tekintetben az egyenlőtlenség elfogadható, ha történetesen az egyenlőtlenebb elosztás a legszegényebbeken segít

55 Atipikus konzervativizmus: kereszténydemokrácia
A kereszténydemokrácia sok tekintetben a 20. század második felének legsikeresebb politikai mozgalma: nem hagyományos értelemben konzervatív, eleve tömegpárti aspirációval indul és programjában integrálja a szociáldemokraták jóléti követeléseinek lényeges részeit Piacpárti és nyugatbarát Bár mára független az egyházaktól, azok tömegbázisára épít Összességében a szociális elemek hangsúlyozásával, a szélsőségek elutasításával, a kereszténységhez való kötődéssel, stb. a gyakran a társadalom többségét alkotó kispolgárok számára jelent ideális választást

56 A Laissez Faire visszavág
Az angolszász országokban erős politikai reakció fogalmazódik meg a baloldali hullámként megélt jóléti állam kiterjesztésére Ez először egy intellektuális reakció, amelynek politikai súlya csekély Érdekessége: a klasszikus konzervatív és az új jobboldal megtestesítői elsősorban az államellenességben tudnak megegyezni: a liberális laissez-faire elvéhez visszanyúlva formálódik a Reagan és Thatcher személye által fémjelzett jobboldali fordulat

57 Az állam szerepére vonatkozó kritika alapjai
Filozófiai és empirikus alapon is támadják az állam újraelosztó szerepét – ez utóbbi eleve egy többnyire új probléma a politikai filozófia számára Több (többek között volt baloldali) gondolkodó is arra a következtetésre jut, hogy az állam újraelosztó szerepe nem hatékony, konzerválja a „szegénység kultúráját” és a piaccal ellentétben kudarcot vall a saját maga által kitűzött célok megvalósításában A részletes elvekhez lássuk a következő slide-okat

58 Filozófiai alapok 1.: Friedrich v. Hayek
A szocializmus által ígért „Út a szabadsághoz” valójában „Főút a szolgasághoz” Elsősorban nem a szocializmus céljaival vitatkozik, hanem annak eszközrendszerével, a tervgazdasággal, amely a szabadságot óhatatlanul eltiporja Mint a „kollektivizmusra” alapuló rendszerek, a szocializmus és a fasizmus lényegében ugyanazt a veszélyt rejtik magukban a szabadságra nézve „Valószínűleg semmi sem ártott oly mértékben a liberalizmus ügyének, mint néhány liberális merev ragaszkodása durva szabályokhoz, mindenekelőtt a laissez-faire elvéhez.”…„A liberálisok…hangsúlyozzák, hogy a verseny jótékony hatása érdekében alaposan átgondolt, jogi keretfeltételekre van szükség” Az államra szükség van.

59 Filozófiai alapok 2.: Robert Nozick
„A minimális állam a legnagyobb hatáskörű állam, amely még igazolható.” A piaci elosztás szabad választásra alapuló, igazságos elosztás – ezen változtatni jogtiprás „Miféle folyamat révén támaszthat jogos igényt az elosztási igazságosság alapján egy harmadik fél két személy tranzakciója kapcsán annak egy részére, ami e tranzakcióban átruháztatik, ha e harmadik félnek az átruháztatást megelőzően nem volt ilyen igénye?” Az egyenlőtlenségek egy része eleve választott, milyen alapon lehetne ezt betiltani?

60 Filozófiai alapok 3.: Milton Friedman
„Senki nem vitatja a két felületesen egymásnak ellentmondó jelenséget: a jóléti tevékenységek eredményeivel szembeni széleskörű elégedetlenséget, valamint a folytatólagos nyomást további kiterjesztésükre.” Az utóbbiban eleve része van a jóléti állam bürokratikus intézményeinek is, amelyek maguk is önálló érdekérvényesítővé váltak – ezáltal a társadalmi nyomás kétoldalú – az intézmények kedvezményezettjei és működtetőinek tetemes köre jelentős súllyal bír Számos példa bizonyítja, hogy a szociális rendszer fenntarthatatlan és/vagy kontraproduktív

61 Az új jobboldal sarokkövei
A piacok deregulációja, az állam gazdasági szerepének csökkentése Az állam nem felelős az egyénért, az egyén minimális értelemben, vagy egyáltalán nem felelős a közösségért (jogi értelemben: egyéni erkölcsi alapon vállalhat felelősséget, de nem kényszeríthető rá) Bár az esély fontos, gyakran hangoztatott elv, az egyén, ill. a család felelőssége annak megteremtésére A védelmi kiadások növelése, konfrontatív külpolitika