Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

KÖRNYEZETi MIKROBIOLÓGIA ÉS ÖKOTOXIKOLÓGIA

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "KÖRNYEZETi MIKROBIOLÓGIA ÉS ÖKOTOXIKOLÓGIA"— Előadás másolata:

1 KÖRNYEZETi MIKROBIOLÓGIA ÉS ÖKOTOXIKOLÓGIA
Vegyi anyagok hatása az ökoszisztémára Gruiz Katalin

2 A környezetirányítás eszköztára
GAZDASÁG KÖRNYEZETPOLITIKA POLITIKA KOCKÁZATMENDZSMENT JOG MONITORING KOCKÁZAT FELMÉRÉSE KOCKÁZAT CSÖKKENTÉSE 1. VESZÉLY AZONOSÍTÁSA 2. KOCKÁZAT FELMÉRÉSE Általános / helyspecifikus Kvalitatív/ kvantitatív Ökológiai / humán egészségi 1. MEGELŐZÉS 2 . KORLÁTOZÁSOK 3. REMEDIÁCIÓ Fizikai-kémiai technológiák Bioremediáció Ökológiai technológiák

3 Az ökoszisztéma Az ökoszisztémák az élő és az élettelen koordinált együttműködését különböző fejlettségű és hatékonyságú rendszerekben oldják meg. Mikroméretű ökológiai rendszernek tekinthetőek néhány mikro-organizmus közösségét jelentő élőhelyek, például egy mikrobiológiai úton korrodeálódó vasfelület, a biológiai szennyvíztisztító biofilmje. Nagyobb léptékű ökoszisztémák a felszíni vízek és azok üledéke, vagy a szárazföldi ökoszisztémák, melyek középpontjában a talaj organominerális komplexumában élő biota jelenti az ökológiai rendszert. Legnagyobb léptékű ökológiai rendszer a „földi ökoszisztéma”, mely alatt a Föld teljes bioszféráját értjük és annak minden kölcsönhatását a litoszféra, a hidroszféra és az atmoszféra abiotikus elemeivel. A legmagasabb szintű szervezettség a közösségek együttműködése, kölcsönhatásai, homeosztázisa, anyag- és energiahasznosítása.

4 Az ökológia Az ökológia tudománya a legkülönbözőbb méretű ökoszisztémák működését törvényszerűségeit és jellemzőit, elsősorban az anyag- és energiaforgalmat, például a biogeokémiai ciklusokat tanulmányozza.

5 A környezeti mikrobiológia
A környezeti mikrobiológia kiemelten tárgyalja a mikro-organizmusok szerepét a földi ökológiai rendszerekben, különös tekintettel a bio-geokémiai ciklusokban és a tápklálékláncokban betöltött szerepére. Ennek a megközelítésnek a hátterében a biomérnök illetve az ökomérnök azon célja áll, hogy a mikro-organizmusokat és végtelen genetikai és biokémiai potenciáljukat technológiák szolgálatába állítsa. Hogy a mérnök a földi ökoszisztémával harmoníában tehesse ezt, ahhoz részletes ismereteket kell szereznie a földi ökológiai rendszerekről, erről a mai napig ismeretelen fekete dobozról.

6 Az önszabályzó ökológiai rendszerek
ÖKOSZISZTÉMA = BIOLÓGIAI + ABIOTIKUS Az ökoszisztémák többet jelentenek, mint egy biológiai rendszer. Az ökoszisztéma több, mint a közösségek összes genetikai információja által meghatározott biokémiai potenciálon alapuló, evolúcióra képes rendszer, mert a biológiaihoz hozzáadódik az abiotikus rendszer, a fizikai-kémiai folyamatok és a termodinamikai háttér és a kettő elválaszthatatlan egységet képez. Az ökológiai rendszerek önmagukat szabályozzák. A földi ökoszisztémák nyílt rendszerek. Ha nagyobb az anyagfelvétel, mint az anyagleadás, akkor anyagfelhalmozódás jellemzi a rendszert. Folyamatos anyagveszteség elsivatagosodáshoz vezethet. Ezek a folyamatos veszteségek vagy felhalmozódások addig növekszenek, amíg be nem áll a bevételek és kiadások egyensúlya.

7 Az önszabályzó ökológiai rendszerek
A teljes földi ökoszisztéma legfőbb bevételei a napenergia és a litoszférából szabaddá váló elemek. Ezek a bevételek a földi ökoszisztéma különféle alrendszereiben hasznosulnak, míg végül hő és anyagcseretermékek formájában kerülnek leadásra (kiadás). Negatív visszacsatolásról beszélünk, ha egy kiadás ellenőrzést gyakorol egy lehetséges bevétel felett, vagyis megállítja az ideális állapottól eltérő tendenciát. Pozitív visszacsatoló rendszerek is működnek az ökoszisztémákban, amelyek az ideális állapottól való eltávolodáson fáradoznak. Ilyen folyamat például az hogy az ökológiai rendszerek növelik a produkciójukat (nem áll meg egy szinten), az elemek körforgásának sebességét, az energiahassznosulás hatékonyságát. A visszacsatolással való szabályozás tehát nem egy stabil állapotot, hanem egy stabil trendet hoz létre, hiszen a pozitív visszacsatolás eredménye, az evolúció egy bizonyos irányba állandóan tolja az egyensúlyi helyzetet. A homeosztatikus plató az az egyensúlyi állapot, amelyen belül a rendszer negatív visszacsato-lásokkal stabilizálja magát.

8 égboltról érkező sugárzás 25 %
Az ép ökoszisztéma A NAP Világűrből l00% 30% visszaverődés a felhőkről 7% diffúz szóródás égboltról érkező sugárzás 25 % 14 % abszorpció a légkörben 26 % földfelszín 51 %

9 A biológiai produktivitás
Az ép ökoszisztéma A biológiai produktivitás A napenergia transzformálódása biokémiai energiává: 0,1-1,6 % Termesztett növények energiahasznosítása: EH Természetes ökoszisztéma energiahasznosítása: 2-7x EH Fototróf élőlények Kemotróf élőlények: fogyasztók lebontók

10 redukált szubsztrát oxidált termék
Az ép ökoszisztéma fototrófok kemotrófok redukált szubsztrát oxidált termék

11 Produktivitás Ökoszisztéma Terület 106 km2 Produkció 1016 kJ/év
Nyílt óceán 326 136 Parti övezetek 34 28 Sivatag és tundra 40 3,3 Préri 42 44 Tűlevelű erdők 10,0 12,5 Száraz erdők 9,4 Nedves mérsékelt erdők 4,9 16,3 Nedves trópusi erdők 14,7 123 Nem gépesített művelt ter. Gépesített művelt terület 4, 0 20, 0

12 Baktériumok napenergia hasznosítása
Thiobacillus ferrooxidanst vas(II)-n tenyésztve: 2 FeCl2 + 2 HCl + ½ O FeCl3 + H2O Szoláris termálmódszerrel: Fe (III) Fe (II)

13 Táplálkozási láncok napfény húsevők II autotrófok növényevők húsevők I
lebontók légzési veszteség tápanyagfelvétel hulladékanyagok anyagcsere során

14 Ökológiai piramisok Egyedszám/m2 biomassza g/ m2 produktivitás mg/ m2d
15 0,1 0,1 100 0,66 1,2 1,5x104 1,25 26,8 7,2x1010 17,7 280 Egyedszám/m2 biomassza g/ m2 produktivitás mg/ m2d 10 % szabály

15 Táplálkozási láncok Táplálkozási láncok hossza
Holt szerves anyagokat fogyasztók: detritusz

16 A mikroorganizmusok elterjedtsége
Körülmény Extrém környezeti paraméterek Mikroorganizmus Hőmérséklet Tengermélyi kitörések ( oC) Forróvízű források (85 oC) Forró kénes források (75 oC) Methanopyrus kandleri Pyrodictium abyssi Thermus, Sulfolobus Thermotrix thiopara Ozmózis-nyomás 14-15 % NaCl 25 % NaCl Clamydomonas Halobacterium Halococcus Savas pH pH 3,0 alatt pH 1,0 körül Saccharomyces Thiobacillus Lúgos pH pH 10,0 és felette Bacillus sp. Kis vízaktivitás aw= 0,6–0,65 Torulopsis sp. Candida sp. Magas hő-mérséklet + alacsony pH 85 oC, pH 1,0 Cyanidium Sulfolobus acidocaldarum

17 A biológiai evolúció általános trendjei
1. A bioszféra teljes biomasszája fokozatosan nő. A növekedés fokozatos vagy ugrásszerű volt a Föld története során. A szárazföld nagy része néptelen volt és a benépesedett részek denzitása kicsi volt. A denzitás melett a genetikai diverzitás is alacsony szintű volt, egészen a prekambriumig. 2. A genetikai diverzitás állandóan nő.

18 4. Egyre hatékonyabb a mikrobiológiai degradáció.
3. A holt szerves anyagok felhalmozódásának üteme állandóan csökken. A mikrobiológiai degradáció egyre hatékonyabbá válik, a humuszképződési és a szénülési (fosszilizációs) folymatokba egyre kevesebb szerves anyag kerül. 4. Egyre hatékonyabb a mikrobiológiai degradáció. A mikroorganizmus változékonysága, genetikai és biokémiai flexibilitása gyors és hatákony adaptációt eredményez. A xenobiotikumok biodegradációja vagy kometabolizmusa még igen toxikus és a kémiai szerkezetből következően nehezen hozzáférhető szerves vegyületeke esetében is megtörténik.

19 5. A humifikáció folyamata visszaszorul.
A biodegradáció tökéletesedésével párhuzamosan a holt szerves anyagok egyre kisebb része marad bontatlanul, felhasználatlanul. A mineralizáció a talajban egyre fokozódik. A jura korszakig a modertalajok voltak jellemzőek, később mulltalajok, vagyis kisebb humusztartalmú talajok. A mai trópusok talajában gyakorlatilag nincs humuszanyag. 6. A körforgalomba vont elemek mennyisége nő. A növekvő biomasszába egyre több biogén elem épül be. A földfelszín anorganikus elemkészlete csökken, abszolút értékben is, de a beépült, élőlényekben immobilizált hányadhoz képest még inkább.

20 7. A biológiailag immobilizált anyagmennyiség és anyaghányad egyre nő.
Ez azt jelenti, hogy élőlényekbe épülve, vagyis biológiai kontroll alatt áll. 8. Az elemek körforgásának sebessége egyre nő. A termelés és a lebontás egyre tökéletesebb összehangolása azt eredményezi, hogy a holt szerves anyagok ásványosítása egyre gyorsul, az elemeknek váltakozva szerves (élő) kötésből szervetlenbe való átkerülése és újbóli beépülése egyre rövidebb időt vesz igénybe.

21 10. A napenergia felfogása és konvertálása egyre nagyobb mérvű.
9. Az életközösségekben az energiaáramlás és az entró-piagerjesztés egyre nő. A biogén elemek szervetlenből szervesbe beépülése egyben a napenergia beépülését, redukciót is jelent, a mineralizáció pedig energiafelszabadítást. A ciklizáció meggyorsulásával tehát az energiaáramlás is felgyorsul, vagyis a napenergia felfogása és kémiai ill. hőenergiává alakítása egyre gyorsabb. 10. A napenergia felfogása és konvertálása egyre nagyobb mérvű. A bioszféra entrópiapumpává válik.

22 12. Az energiakanalizáció egyre bonyolultabbá válik.
11. Nő a produktivitás. A produktivitás növekedése nem csak az elemforgalom megnövekedett üteme miatt lehetséges, hanem a fajok genetikailag megszabott produk-tivitásának fokozódása miatt is. A napenergiát jobb hatásfokkal hasz-nosító fajok a természetes kiválogatódás során előnyt élveznek, az evolúció olyan társulások kialakulásához vezet, amelyek mélyebb vizekben és korábban produkcióra nem alkalmas helyeken is működő-képes. Nemcsak az abszolút, de az időegységre jutó produkció is nő.  12. Az energiakanalizáció egyre bonyolultabbá válik. A termelők által befogott napenergia a közösségi anyagcsereutakon és a táplálékláncokon keresztül egyre bonyolultabb és hosszabb úton, mind nagyobb számú faj és változat bevonásával alakul és vész el végül hő formájában. Az energiakanalizáció bonyolultabbá válása az energia közösségi szintű felhasználását és biológiai ellenőrzöttségét is jelenti.

23 13. A biológiai energiahasznosítás hatásfoka egyre nő.
Az evolúció során egyre hatékonyabb eenergiahasznosítású fajok szelektálódnak. Például az ATP szintézis szempontjából az aerob légzés biztosítja a legjobb energiahasznosulást. Az egyes szerves vegyületek „elégetése” a legkülönfélébb, eltérő hasznosulást jelentő anyagcsere-utakon mehetnek végbe. Az aerob élőhelyek mennyisége egyre nő, pl. talaj átszellőzöttsége, talajlazító állatok. 14. A faji diverzitás egyre nő. A modern bioszférában a recens fajok száma kétmillió. Ennyi faj egyszerre még sohasem élt a földön, annak ellenére, hogy ennek sokszorosa kihalt már. Az együtt élő fajok mennyisége és sokfélesége működési biztonságot, funkcionális stabilitást eredményez. A nagy fajszám és a diverzitás az energiakanalizáció finomodásán kívül az energiakihasználás hatékonyságának növekedését is jelenti.

24 15. A biogén elemek vándorlásának biológiai ellenőrzött-sége egyre nagyobb.
A biogeokémiai ciklusok során az elemek anorganikus kötésben történő vándorlása lerövidül és a biológiailag ellenőrzött szakasz hossza megnő. Példaként a trópusi talajok felgyorsult mineralizációját lehet említeni, ahol szervesanyag felhalmozódásra, abiotikus folyamatokra, humuszkép-ződésre nincs mód. 16. A mikroorganizmusok biokémiai differenciálódása és közösségeik biokémiai kapacitása, mineralizációs képes-sége egyre nagyobb. A földtörténeti korokat vizsgálva követhető a mikroorganizmusok morfológiai differenciálódása, diverzitásuk növekedése. A mikroorga-nizmusok biokémiai evolúciója a mai napig folyamatos, a szennyeződé-sek hirtelen elterjedésével pedig felgyorsult. A mikroorganizmusok új génjeinek kialakulását és elterjedését olyan flexibilis mechanizmusok biztosítják, mint a plazmidok vándorlása, az ugráló gének, stb.

25 18. A környezeti hatásokkal szembeni rezisztencia nő.
17. Az abiogén és a biológiai folyamatok koordinációja egyre közvetlenebb. Az abiogén egyre inkább a biológiai ellenőrzése alá kerül. Az abiotikus alrendszerek utánpótlása a kőzetek tartalékaiból képes kiegészülni. A szén a karbonátos kőzetekből, a kén a szulfid ásványokból, a nitrogén a levegőből, stb. 18. A környezeti hatásokkal szembeni rezisztencia nő. A fajok diverzitása, a közösségeken belüli redundancia biztosítja, hogy az ökoszisztémák a környezeti tényezők egyre nagyobb kilengéseit is képesek tolerálni. A bioszféra, a Föld teljes ökoszisztémájára vonat-kozóan is, egyre rezisztensebb lesz.

26 20. A biológiai szabályozás egyre sokrétűbb és bonyolultabb.
19. A közösségek tehát egyre nagyobb környezeti kilengéseket is képesek tolerálni. 20. A biológiai szabályozás egyre sokrétűbb és bonyolultabb. A fajszám növekedésével a kapcsolatok típusai egyre változatosabbak. 21. Az ökológiai rendszerek geográfiai expanziója. Az ökoszisztémák meghódítják a pólusokat, a tundrákat. Az egyenlítő környezete a legrégebben elfoglalt terület, ennek abszolút kora és relatív kora is a legnagyobb. A relatív kor a fejlettségi szintet is jelenti, az ökoszisztémák fejlődésében, így a legnagyobb produktivitást, a leg-tökéletesebb együttműködést, a legjobb energiahasznosulást, a legnagyobb entrópiát.

27 22. A biológiailag szintetizált szerves vegyületek száma egyre nő.
A mikroorganizmusok (és más élőlények) által szintetizált szerves vegyületek száma napjainkban minden korábbinál nagyobb. Ezzel párhuzamosan a biodegradációs potenciál is egyre növekszik. 23. A biokémiai potenciál egyre nő. Mind a szintetizáló, mind a biodegradatív. 24. A biológiai funkciókért felelős genetikai információ összmennyisége és diszpergáltsági foka egyre nő. A bioszféra összessége, mint egyetlen közösség működéséhez az egyes fajok génjeiben kódolt össz-információ működésére van szükség. Ez az információmennyiség egyre nő, és diszpergáltsági foka is.

28 Ökológiai folyamatok tér-idő diagramja

29 Környezetszennyezés-típusok tér-idő diagramja

30 Elemek körforgalma: biogeokémiai ciklusok kulcsszavai
Gázfázisú / üledékes Biotikus / abiotikus fázisok, biológiai ellenőrzöttség Ásványosítás / ásványbemosódás / ásványszétesés Immobilizáció / mobilizáció Oxidáció / Redukció: Oxidáció: kemolitotrófok és heterotrófok energiatermelése valamint közvetett (ammó-nium, nitrit, kén, kénhidrogén, fémszulfidok, ferrovas, hidrogén oxidációjából nyerik az energiát) Redukció: C, N, P, S, Fe, Mn, Cl: terminális elektronakceptor (terminális elektronakcep-torként: oxigén, nitrát, ferrivas, szulfát, kén, piroszőlősav, stb.) Párologtatás (C, N, S, H, O, Se) / megkötés (C, N, H, O) Geológiai üledékképződés: kén és szulfid, kőolaj, szén, kelátok, bioakkumuláció, izotópfrakcionálás, stb.

31 Szárazföldi ökoszisztémák tápanyagforgalma
szervesanyag készlet biol. felvétel ragadozó detritusz légkör növény avar biol. leadás aeroszol üledékképz biol. felvétel ásványosítás mállás Talaj és kőzet ásványképz tápelemkészlet rendszeren belüli ciklus

32 Mikroorganizmusok a környezetben
Közösség, populáció Autochton: bennszülött és allochton: idegen Pionír mikroorganizmusok, szukcesszió (autogén, allogén) Klimaxközösség: állandósult mikrobatársulás Pozíció a közösségben Fajok közötti kölcsönhatások: neutralizmus, kommenzalizmus, protokooperáció, szimbiózis, kompetíció, amenzalizmus, parazitizmus, predáció

33 Mikroorganizmusok szerepe a szénkörforgalomban
fotoszintézis AEROB légzés Szerves anyag CH CO2 erjedés Erjedési termék és H2 Nitrátredukció szulfátredukció metanogenézis és acetogenézis ANAEROB

34 Szénkörforgalom a földi ökoszisztémában
ATMOSZFÉRA 725 120 105 60 60 102 M fitoplankton Növény: 550 CO M 5 TENGER oldott szag: ,5 üledék 5 M SZÁRAZFÖLD holt szag, humusz: szén, kőolaj, földgáz: karbonát: C tartalom ill. tartalék * 109 t C áram nyilakon: * 109 t/év

35 Szénkörforgalom Légzés: 6 O2 + C6H12O6 6 CO2 + 6 H2O
Fotoszintézis: 6 CO2 + 6 H2O C6H12O O2 Aerob lebontás: holt szerves anyag, cellulóz, lignin, kőolaj, szerves szennyezőanyagok, xenobiotikumok lebontása Anaerob lebontás: anaerob légzés, erjedés

36 Aerob és anaerob biodegradáció
Aerob biodegradáció: cukrok, keményítő, cellulóz, lignin Anaerob biodegradáció: erjedés, fakultatív és obligát anaerobok Obligát anaeroboknál hiányzik a kataláz: 2O2- + 2H3 szuperoxid dismutáz  H2O2 + O2 H2O2  kataláz  H2O + ½ O2 Az erjedés az anaerob táplálékláncok bevezető lépése Másodlagos erjesztés: acetogenézis, metanogenézis Az erjesztő baktériumok az etanolt, a vajsavat vagy a propionsavat acetáttá és hidrogénné erjesztik. Szoros együttműködésben vannak a H2-t hasznosító metanogén baktériumokkal. Syntrophobacter wolfei: vajsav  acetát + H2

37 Erjedési folyamatok Tejsavas erjedés Propionsavas erjedés CUKOR
laktát, etanol propionát CUKOR Piruvát Acetil-CoA Enterobaktériumok Clostridiumok szukcinát formiát acetoin 2,3-butándiol acetát etanol H2 CO2 acetát etanol CO2 Acetil-CoA C4 aceton isopropanol butanol butirát CO2

38 Aerob és anaerob légzésfajták
redoxpot +0,8 +0,4 - 0,3 Szénhidrát + O2 légzés CO2 + H2O Ammónium + O nitrifikáció NO2/NO3 + H2O Szénhidrát + NO nitrátlégzés N2O/N2 + H2O Zsírsav, H2 + SO szulfátlégzés acetát, CO2, H2S H2 + CO karbonátlégzés acetát + H2O acetogenézis* H2 + CO karbonátlégzés metán + H2O metanogenézis** aerob anaerob *Clostridium acetogenum/thermoaceticum, **Archaebacteria: Methanobacterium, Methanococcus, Methanospirillum, stb

39 Metánkörforgalom CO2 CH4 atmoszféra biomassza aerob
Fotokémiai oxidáció felezési idő: év CO2 CH4 fotoszint atmoszféra biomassza párolgás aerob metanotróf baktériumok vizek és talajok anaerob Acetát, H2 CO2 CH4 + CO2 metanogén baktériumok

40 Acetogenézis és metanogenézis
Acetogén baktériumok: obligát anaerob acetogén (nem= ecetsavbaktérium). Karbonátlégzés: 2CO2 + 4H2  CH3COOH + 2H2O. A CO2 a terminális elektronakceptor, a H2 anaerob oxidációjához (légzés). Clostridium acetogenum, Clostridium thermoaceticum Metanogenézis: a biogáz termelés alapfolyamata. Metán az üvegház hatásért felelős gáz. 400 x 106 t/év, ebből 90 x 106 t/év a kérődzők metán termelése. Az acetát a metántermelés köztiterméke. 4H2 + CO2  CH4 + 2H2O CH3COOH + 2H2O  CH4 + CO2 Archeabacteria, Archea: sajátos evolúció eredményei, eltér az eubaktériumoktól a sejtfal, a membrán és az anyagcsereutak is. Methanibacterium, Methanococcus, Methanomicrobium, Metha­no­spirillum, Methanothermus Az acetátot is képes hasznosítani a Methanisarcina és a Methanotrix

41 Metanotrófok Metanotrófok: a metánkörforgalomban a metán energiaforrásul történő hasznosítását végzik. Aerob metanotróf vagy metilotróf baktériumok, melyek a metánt, a metanolt, a metilamint, a formiátot és a formamidot is képesek hasznosítani: talajban, vizekben. Baktériumok: Methylosynus, Methylocistis, Methylobacter, Methylococcus Metanotróf gombák: Candida boidinii, Hansenula polymorpha

42 Kőolajszármazékok lebontása
Aerob vagy fakultatív anaerob baktériumok: Pseudomonas, Acinetobacter, Bacillus, Nocardia, Rhodococcus, Mycobacterium, Corynebacterium, Flavobacterium, Beijerinckia, Aktinomicéták, pl. Acinetobacter calcoaceticus, Anaerob baktériumok: nitrátredukálók: Pseudomonasok, Moraxella, szulfátredukálók: Desulfobacterium, Rhodopseudomonas, Gombák: Candida, Rhodotorula, Aspergillus, Penicillium, Trichoderma, Cununghamella, Rhizoctonia,

43 Xenobiotikumok lebontása
CCl4 és CHCl3: Acetobacterium woodii, kometabolizmussal: Methylophylus, Mathylobacterium, Triklóretilén és tetraklóretilén: Pseudomonas putida, Xanthobacter aurotrophycus, Xanthomonas Klór-légzés: HCl termelés ATP képzés mellett, reduktív dehalogénezés: általában keverék-tenyészetek képesek csak rá. Klórozott aromások lebontása: Pseudomonas, Arthrobacter, Alcaligenes, Pseudomonas putida, PCB, dioxin: Pseudomonas testosteroni, Brevibacterium, Műanyagok, gumi: Streptomycesek, Xenobiotikum bontása függ: a mikroorganizmustól: tiszta vagy kevert kultúra, a vegyi anyag kémiai szerkezetétől, koncentrációjától, biológiai hozzáférhetőségétől, kometabolizálhatóságától, táoanyag­kiegészítők (N, P, H-akceptor) jelenlététől.

44 Nitrogénkörforgalom a földi ökoszisztémában
ATMOSZFÉRA Nitrogén fixálás 140 biológiai fixálás 30 NH3 100 Denitrifikáció 130 Denitrifikáció 30 NH3 60 M Műtrágya 40 M NOx 20 Növény: Állat: 200 Fitoplankton: 300 Állat: 170 M 500 mineralizáció mineralizáció Detritus, üledék TENGER holt szag, humusz: SZÁRAZFÖLD N tartalom ill. tartalék * 106 t N áram nyilakon: * 106 t/év

45 Mikrobiális nitrogénkörforgalom
N2O N2 Nitrogénfixálók: Azotobacter Rhizobium Nitrifikálók: Nitrosomonas Nitrobacter Nitrococcus Nitrospira Denitrifikálók: Pseudomonas Bacillus lichenif Escherichia coli nitrogénfixálás denitrifikáció NO3- Biomasszában kötött szerves N NH4+ asszimiláció Anaerob Aerob Aerob és anaerob nitrifikáció ammonifikáció NO2- NH4+ humusz

46 Baktériumok a nitrátkörforgalomban
Nitrifikáció: ammóniumoxidáció és nitritoxidáció NH4 + 1,5 O2  NO2- + 2H+ + H2O Nitrosomonas, Nitrosococcus, Nitrospira, Nitrosolobus, Nitrosovibrio NO2- + 0,5 O2  NO3 Nitrobacter, Nitrococcus, Nitrospina, Nitrospira Gomba: Aspergillus Denitrifikáció: nitrátredukció: NO3  N2 (N2O) Egyik anaerob légzésforma, nitrát a H-akceptor. Pseudomonasok, Bacillus licheniformis, Paracoccus denitrificans, E. coli, stb. Légköri nitrogén megkötése: szabadon élők és szimbinták: Azotobacter, Rhizobium Ammonifikáció: ammónium oxidációjából nyernek energiát

47 Holt szerves anyagok sorsa a talajban, humifikáció
Szalma CO2 + H2O CO2 + H2O felszín Szénhidrát, pektin, cellulóz, protein Viszonylag stabil maradékok NH4, aminosav, aminocukor Ásványositás NH4 Asszimiláció Ammonifikáció R-NH2 Biomassza Holt szerves anyag C/N=30 Huminanyagok C/N=10-15 nitrogénzár Nukleofil adició Kondenzáció polimerizáció n Lignin tannin polifenol Hidroxi fenolok Kinoidális gyökök Demetilezés dekarboxilezés, béta oxidáció autooxidáció

48 Foszforkörforgalom aratás Műtrágya pl. szuperfoszfát
Oldható foszfát PO43- Oldhatatatlan szerves és szervetlen foszfátok Pl. inositol hexafoszfát Foszfatázok Mikroorganizmusok Szerves savak Apatit és kicsapódott kalciumfoszfát Vas- és aluminium oxidokon abszorbeált P

49 Vízi ökoszisztémák foszforháztartása
Oligotróf Eutróf szerves anyag szerves anyag PO43- PO H2S + PO43- oldható 0,001-0,01 mg/l ,01-1 mg/l aerob aerob anaerob Fe3+ Fe2+ FePO4 oldhatatlan FeS

50 Kénkörforgalom a földi ökoszisztémában
ATMOSZFÉRA 3 Vulkanikus tevékenység SO2 és H2S biogénH2S 5-10 Biogén H2S 30 Égetés SO2: 65 Spray SO4: 40 Csapadék: bánya 130 Biomassza: 1010 t 1 300 TENGER Detritus, üledék Szervetlen kőzetekben: SZÁRAZFÖLD S tartalom ill. tartalék * 106 t S áram nyilakon: * 106 t/év Biomasszában: 1010 t

51 Szulfátredukció Aerob: beépül szerves sejtalkotókba
Anaerob: vizek, üledékek: a szulfát elektronakceptorként funkcionál, anaerob légzéshez Acetát és CO2 képzés laktátból, propionátból, etanolból: Desulfovibrio, Desulfomikrobium, Desulfolobus Acetátból CO2 és H2: Desulfobacter, Desulfococcus, Desulfonema, Desulfotomaculum acetoxidans H2 oxidáció fakultatív kemolitotrófokkal: Desulfovobrio desulfuricans, Desulfotomaculum orientis A vas anaerob korroziója: több lépés összevont reakciója: 4Fe + SO H2O + 2H+  FeS + 3Fe(OH)2 A kolloid vasvegyületek a csövek eldugulását okozhatják.

52 Kénoxidáció H2S, elemi kén és tioszulfát redukált szubsztrátot jelent a színtelen kénbaktériumok és a fototróf vörös kénbaktériumok számára. A színtelen kénbaktériumok lehetnek fonalasok, vagy egysejtűek. Archeabaktériumok is képesek a redukált kénvegyületeket oxidálni (kemolitotrófok, szénforrásuk a CO2). Thiobacillusok (kénsav), fonalasok: Beggiatoa, Vörös kénbaktériumok: Chromatiaceae, Thiorhodaceae, Thiospirillum Zöld kénbaktériumok: Chlorobium A környezetben a szén és kőzetek a kéntartalmát oxidálják. Ha van toxikus fém a kőzetben (bánya) akkor a fémek kioldása is megtörténik

53 Kénoxidáció Tavakban fonalas kénbaktériumok: Thiotrix, Thioplaca
Egysejtű, nagyméretű: Thiofulvum, Achromatium Kénhidrogén  elemi kén  kénsav Többen összedolgoznak, pl. színtelen fonalas kénbaktériumok a cianobaktériumokkal és vörös kénbaktériumokkal. Thiobacillusok: savtűrőek: pH 1-5 Thiobacillus thiooxidans, Thiobacillus ferrooxidans Betoncsövek korróziója: szulfátredukálól és kénoxidálók együttműködéséből Vas oxidáció és szén kéntelenítés: FeS2 + 3,5 O2 + H2O  FeSO4 + H2SO4 2FeSO4 + 0,5 O2 + H2SO4  Fe2(SO4)3 + H2O Bioleaching, fémkioldás

54 Mikrobiális kénkörforgalom
Szerves kénvegyületek Deszulfurálás /fehérjebontás szulfátredukció Szulfátredukció (szulfátlégzés) SO42- H2S Thiobacillusok kén-oxidációja Anaerob Aerob Aerob és anaerob Kénoxidáció kemo és fototrofok Szulfidoxidáció kemo- és fototrófok S0

55 A talaj Talajtan 1909-1931: Sigmond Elek Talaj Talajképződés
Földtani tényezők (aktív: kiemelkedések, sűllyedések, talajviz- viszonyok, felszíni vizek; passzív: kőzet fizikai és kémiai tul.) Éghajlati tényezők: T, csapadék, párolgás, szélviszonyok Domborzati tényezők: tengerszint, lejtők Biológiai tényezők: mikroorganizmus, növény A talajok kora: abszolút és relatív kor Emberi tevékenység

56 Magyarország földtörténete
Kárpátmedence kialakulása: harmadkor közepe Előtte Tisziai masszívum, körötte a Tethys tenger (iszap, homok, mészkő) Harmadkor közepe: a masszívum feldarabolódott, szélén vulkáni tevékenység indult, keletről nyugatra (ezzel párhuzamosan a savanyúság nő) Zemplén, Mátra, Cserhát, Börzsöny, Visegrádi hegység, Bakony A kiemelkedések a tenger aljából képződtek, a masszívum egyre süllyedt, a kiemelkedések anyagával feltöltődött, közepén a sekély Pannon tenger, mely lassan kiédesült (2-3 ezer méteres tengeri majd tavi üledéksor). Máig is sűllyed: cm / 50 év. Negyedkor előtt: szubtrópusi ill. trópusi éghajlat Negyedkor elején: hűvösödés, periglaciális: a jégkorszak hatása éri Glaciális: száraz, hideg: lösz szállitása Interglaciális: füves lösz erdős sztyeppe, talajképződés Duna: harmadkor vége, visegrádi áttörés: plesztocén vége Balatoni árok: pleisztocén vége Tisza: holocén eleje

57 Földtörténeti korok Kor kor év Új negyedkor holocén 12 ezer
pleisztocén 1 millió harmadkor neogén: pliocén/miocén 10/25 paleogén: oligocén/eocén 45/60 Középkor kréta 140 júra 175 triász 200 Ókor perm 240 karbon 310 devon 350 szilur 450 kambrium 540

58 KŐZETEK MAGMÁS mélységi kiömlési a b c d e f kovasav
gránit kvarcporfáz/riolit 70% szienit porfir/trachit diorit porfirit/andezit 60 gabbro melafir/bazalt 50 a: kvarc b: alkáliföldpát c: plagioklász d: csillám e: amfibol f: olivin

59 KŐZETEK ÜLEDÉKES 1. vulkáni tufa: magma hamu leülepedése
2. törmelékes üledékes: aprózódás, másodlagos felhalmozódás vivőanyag: víz, szél cementálóanyag: mész, kovasav, Fe oxihidrát méret: >2 mm: konglomerát/brescsa ,02 mm: homokos üledék <0,02 mm: agyagos üledék Víz által szállított: iszapos / szél által: por, lösz, futóhomok Lösz: agyagásvány: 1o-15 % 3. oldatból kivált : márga (agyagtartalmú CaCO3 , mészkő (CaCO3), dolomit (CaMgCO3), 4. szerves eredetű üledékes: tőzeg, nyersfoszfát, diatoma pala

60 A talaj ásványi anyagai
Kloridok: NaCl Szulfidok: FeS: pirit Szulfát: gipsz (CaSO4x2H2O), glaubersó (Na2SO4x10H2O), epszomit MgSO4x7H2O Nitrátok: NaNO3, natronsalétrom, puskapor Foszfát: apatit, fluorapatit Ca5 (PO4)3F, vasfoszfát, Al-foszfát Karbonátok: kristályos CaCO3: kalcit, dolomit, szóda: NaCO3x10H2O Oxidok: Al (hidrargillit, bőhmit, bayerit, diaszpor) és Fe oxidok (hematit, magnetit) hidrátok, oxihidrátok, Mg és Ti oxidok Szilikátok: SiO2 különféle kristályformákban, Si a tetraéder középpontjában

61 Szilikátok SiO2 különféle kristályformákban, Si a tetraéder középpontjában Rácstípus szerint: szigetszilikát: 2 Si-tetraéder: pl. olivin: (Mg, Fe2+)2 SiO4 2. láncszilikát: piroxén, augit: Ca-, Mg- Fe-szilikátok O O O Si O Si O O O 3. szalagszilikátok: amfibol: Ca-, Mg- Fe- és Al-szilikátok v v v v v v

62 Szilikátok 4. rétegszilikátok: 6 db tetraéder egy sík mentén tetraéderes réteg oktaéderes síkokkal váltakozva: szteatit: 4-brucit-4, csillám: 4-8-4, muszkovit: 4-8, diotit: 4-8 5. Térrácsos szilikátok: minden irányban kapcsolódnak egymáshoz a tetraéderek térszerkezet Földpátok: K, Na, Ca földpátok és elegyeik

63 AGYAGÁSVÁNYOK Elsődleges szilikátokból keletkeznek másodlagos átalakulással: kolloidok Kétrétegű: 4-8 (Al) kaolinit típus Háromrétegű: 4-8 (Mg)-4 montmorillonit típus Ha a Si helyett Al vagy Fe épül be a rácsba, akkor a felületen szabad kötési helyek alakulnak ki: kationok megkötése Típusai: Elektromosan semleges: 4-8 vagy kandit, talk I. és II. között: cellánként <1 töltés: 4-8-4/víz/rétegek közti kation: szmektit Elemi cellánként egy negatív töltés: rétegközi kation: csillámok vagy : kloritok I. és II. keverten: közberétegzett ásványok:

64 Agyagásványok kémiai összetétele
rétegek oktaéder tetraéder rácselem közti kation centrális centrális Kétrétegű agyagásványok Kaolinit Al Si O, OH Halloysit Al Si O, OH, 2H2O Háromrétegű agyagásványok Illit K, X Al, Fe3+, Mg Si, Al O, OH, YH2O Vermikulit X Mg, Fe3+, Al Si, Al O, OH, YH2O Montmorillonit X Al, Mg Si, Al O, OH, YH2O Négyrétegű agyagásványok Klorit Mg, Fe3+, Al Si, Al O, OH X: Ca, Mg, K, Na, H3O Y: víz

65 Talajképződés-kőzetek mállása
Fizikai, kémiai, biológiai mállás Fizikai: rétegnyomás, T, fagyhatás (2200 kg/cm2), kiszáradás, sókristályképződés (100 kg/cm2), növényi gyökerek nyomása (1o-15 kg/cm2) víz és szél aprózó hatása Kémiai: kioldás sorrendje: 1. alkáli fémek sói, 2. Alkáli földpátok sói 3. Szilikátok hidrolízise KAlSi3O8 + HOH HAlSi3O8 + KOH alkáli földpát Al-hidroszilikát HAlSi3O8 + 4HOH Al(OH)3 + H2SiO3 2HAlSi3O8 + 5HOH Al2SiO3(OH)4 + 4H2SiO3 allofán: agyagásványok elővegyülete Sok csapadék savanyú pH: trópusok: kaolinit Kevesebb csapadék, alkalikus: mérsékelt égőv: illit és montmorillonit Oxidációs folyamatok: ferro ferri: kicsap, oxidáció=térfogatnövekedés

66 A talaj szemcseméreteloszlása
Fizikai talajféleség: cementálóanyag elbontása utáni frakcionálás Nedves frakcionálás: ülepítéssel (frakciók), leiszapolással (egy frakció) Arany-féle kötöttségi szám: képlékenységig hozzáadott víz mennyisége (ml) Higroszkóposság: adott páratartalmú levegőből felvett víz: 1o%, 5o% kénsav Kapilláris vízemelés: talajjal töltött cső alja vízbe mártva: vízmagasság: mm Fizikai talajféleség leisz. Arany hy kap % ml - mm Durva homok <25 0-0,5 - Homok ,5-1,0 >300 Vályogos homok na 1,0-1,5 >300 Homokos vályog ,5-2, Vályog ,1-3, Agyagos vályog ,6-5, Agyag ,1-6, Nehézagyag ,1 <40

67 A talaj szerves alkotórészei
Humusz = holt szerves anyag átalakulás után Alkotóelemek alapján osztályozva: 1. Fulvosavak: kevés N, sok O, karboxil és fenolos OH, savas jellegű Kinyerés: 0,5 % NaOH-val kioldódik és savanyítás után nem csapódik ki Előfordulás: savanyú erdőtalaj: humusz 70 %-a, jó minőségű talajnál: 20 %. 2. Huminsavak: 4 % N, nagy moltömegű, kolloid vegyületek Kinyerés: 0,5 % NaOH-val kioldódik, de megsavanyítva kicsapódik : A huminsav további frakciói: himatomelánsav: kicsapódott rész alkoholban oldódik barna huminsav: alkoholos kioldás után visszamaradt rész 5 % lúgban oldódik szürke huminsav: lúgos oldás után visszamaradó rész (5 % N, élénk mikrobiol.) 3. Humin és huminszén: 0,5 % NaOH-val nem oldódik ki.

68 HUMUSZ Funkció alapján osztályozva:
Táphumusz: könnyen bontható frakció, mineralizálható, tápanyag Szerkezeti humusz: nehezen bontható, állandó frakció: szerkezetjavitó, ionok megkötője Morfológiai osztályozás: Szárazföldi: nyershumusz, móder (korhany), televény (mull): szerves-szervetlen komplex Félig szárazföldi: tőzeg (láp), kotu Víz alatt keletkezett: dij és gitsa A humusz képződése: a holt szerves anyag lebomlik kisméretű szerves molekulákká. A nem mineralizálódott felesleg kondenzálódik, polimerizálódik, egyre növekvő, végül kolloid méretű molekulákat eredményez A humusz kémiája: kinoidális szerkezetű vegyületek, főleg ligninből. Aktív csoportok: karboxil, fenolos OH, karbonil, metoxi, amino.

69 A talaj ásványi-szerves komplexuma
Kationokat és anionokat képes megkötni. Nagy ionmegkötőképesség = jó tápanyagvédelem T = kationmegkötőképesség = mg egyenérték kation / 100 g talaj Mérése: Ba–mal telítik a talajt, majd lecserélik a Ba-t és mérik S = Ca, Mg, K, Na megkötőképesség = mg egyenérték Ca, Mg, K, Na ion / 100 g tal S </= T, a különbség Fe, Al és H V % = a talaj telitettsége = 100 S / T. Mg-talaj: Mg >30%, Ca- talaj: V>80%, Mg<30% és Na<5% Szikes talaj: 5 % Na: gyengén szikes, 15 % Na: szikes, 25 % Na: erősen szikes Ionmegkötés szerepe: talajszerkezet, morzsalékosság, taszítás, Leárnyékolás: kicsapódás, rossz vízgazdálkodás, vízzáró réteg

70 Talaj szerkezete Koagulum, mikroaggregátum, aggregátum
Talaj szerkezete szerint lehet: morzsás, szemcsés, diós, hasábos, oszlopos, lemezes Agrotechnikákkal is ki lehet alakítani a jó szerkezetet, de az nem vízálló Pórustérfogat vagy hézagtérfogat = p = (1-Ts/Fs) 100 = 70 % - 25 % (opt: 50-60) Ts/Fs = a szilárd részek által elfoglalt tér (térfogatsúly/fajsúly) Pórusok szerepe: gyökérnövekedés, vízáteresztés, vízháztartás, levegőgazdálkodás, a talajmikroflóra minősége: aerob vagy anaerob Pórusok mérete: 30 μ felett: levegő biztosítása 3- 30 μ : vízvezetés, vízvisszatartóképesség 3 μ alatt: a talaj mikroflórájának élőhelye ( db/g)

71 Talaj víztartalma A víz kötöttsége, felvehetősége a talajszerkezettől függ Az elszívásához szükséges erő: pF (cm): a szívóerő logaritmusa ha pF < 2 könnyen felvehető víz ha pF – 3 közepesen felvehető víz ha pF 3 – 4,2 nehezen felvehető víz ha pF > 4,2 nem vehető fel: növény szempontjából: hervadási pont pF 2 alatt: aggregátumok közötti víz pF 2 felett: aggregátumokon belüli víz

72 Talaj vízmegkötő képessége
Vízkapacitás: esővízből mennyit tud megkötni Kapilláris vízkapacitás: talajvízből felvett víz kapilláriserőkkel Meghat: talaj csőben, szűrőpapír hozzáér és vízbe lóg: nedv.tart. Maximális vízkapacitás: a teljes pórustérfogatot kitöltő víz mennyisége Meghat: hengerben lévő talajt a talaj felszínéig vízbe merítenek: n.tart. Szántőföldi vízkapacitás: tavasszal hóolvadás után meghatározott nedv. tartalom

73 Talaj levegőgazdálkodása
A levegőgazdálkodás a talaj fizikai-kémiai állapotától függ Levegőtartalom: Homoktalaj: 30 – 40 % Vályogtalaj: 10 – 25 % Agyagtalaj: 5 – 15 % Növények igénye: Füvek: 6 – 10 %, Búza és zab: 10 – 15 %, árpa, cukorrépa: 15 – 20 % Talajlevegő eltér a légköri levegőtől!!! Kedvezőtlen, ha O2: 10 % alatt, CO2: 5 % fölött

74

75

76 Talajképző folyamatpárok
Talaj benedvesedése -- talaj kiszáradása Kilúgzás sófelhalmozódás Szerves anyag felhalmozódás szervesanyag elbomlás Agyagosodás agyagszétesés Ayagvándorlás -- agyagkicsapódás Oxidáció -- redukció Savanyodás lúgosodás Szerkezetképződés -- szerkezetleromlás Talajpusztulás -- talajborítás

77 Kilúgzás A talajszelvény: a talaj különböző mélységeiben különböző rétegek helyezkednek el. A talajszelvényt a kilúgzás alakítjaki. A felsőbb rétegből anyagok oldódnak és alsőbb rétegekbe mosódnak. Az esővíz gyengén savanyú: szénsavoldat. Bemosás a beázás határáig vagy a talajvízbe. Kioldódási sorrend: 1. vízben oldható sók 2. földalkáli (Ca, Mg) hidrokarbonátok és karbonátok HCO3 mélyebb rétegekben CO3 formájában kicsapódhat CO3 kimosódása után a talajoldat elkezd savanyodni. 3. Humuszanyagok szétesése, bemosódása, lent kicsapódása. 4. Agyagásványok bonlásaés bemosódása: Al- illetve Fe oxihidrát gélek keletkezése, mélyebben kicsapódása. Ha már minden kioldódott, akkor a feltalajban csupán kovasavgélekből álló szürke réteg marad = podzol.

78 Talajok pH-ja A kilúgzódás függvényében különböző kémhatású talajok alakulnak ki. pH 4,5 alatt erősen savanyú pH 4,5–5,5 savanyú pH 5,5–6,8 gyengén savanyú pH 6,8–7,2 semleges pH 7,2–8,2 gyengén lúgos pH 8,5 – 9,0 lúgos pH 9, 0 felett erősen lúgos Savanyú talajok javítása: CaCO3 tartalmú anyagok adagolása, pl. mészkőpor, dolomit, cukorgyári mésziszap, stb. A szükséges mennyiséget a hidrolitikus aciditás mérése alapján állapítják meg: talaj rázatása Ca-acetáttal: a szürletben mérhető aciditás. Meszezéshez használt mennyiség: 30–100 q/hold. Hatása csak néhány évig tart.

79 A talajdinamikai folyamatok sorrendje barna erdőtalajok fejlődése során

80 Talajtípusok Főtípus/leírás Típus Altípus Váztalajok Kőzethatású
Biológiai talajképződés nincs vagy alig indult meg Moha, zuzmó, füves legelő Köves-sziklás váztalaj Földes-kopár váztalaj Futóhomok Humuszos homok Kőzethatású Alapkőzet dominál, rajta vékony termőréteg, erőteljes humuszkép-ződés, pl. sötét színű erdőtalajok Humuszkarbonátos Rendzina Fekete nyirok , Középkeleteurópai erdőtalajok intenzív mikrobiológiai tevékenység, humuszképződés és kilúgzás, háromszintű talaj Természetes erdők, szántóföldi művelésre is alkalmas Humuszkarbonát Karbonátmaradványos Csernozjom barna et. Agyagbemosódásos Pangóvizes Savanyú Podzolos

81 Talajtípusok Főtípus/leírás Típus Altípus Csernozjom Réti talajok
Humuszanyagok felhalmozó-dása, morzsalékos szerkezet, Ca-mal telitett, 2 rétegű, nagy termőképeségű talaj Öntés csernozjom Erdőmaradványos csernozjom Kilúgzott csernozjom Mészlepedékes csernozjom Réti csernozjom Réti talajok Időszakos túlnedvesedés, levegőtlenség, szervesanyag-képződés és ásványosodás reduktív körülmények között Szoloncsákos réti talaj Szolonyeces réti talaj Réti talaj Öntés réti talaj Lápos réti talaj Csernozjom réti talaj Láptalajok Állandó vízborítás, reduktív körülmények Mohaláp Rétiláp Lecsapolt és telkesített láptalaj

82 Talajtípusok Főtípus/leírás Típus Altípus Hordalékos Szikes talajok
Folyók és tavak üledékének és hordalákainak talajai Nyers öntéstalaj Humuszos öntéstalaj Lejtőhordalákos öntéstalaj Szikes talajok Szoloncsák: oldható sók a vizes fázisban Szolonyec: adszorbeált kation a szilárd felületen Szoloncsák Szoloncsák-szolonyec Réti szolonyec Sztyeppesedő réti szolonyec Másodlagosan szikesedett

83 Talajosztályozási főtípusok

84 Szikes talajok javítása
Meszes-szódás szikesek javítása: sav adagolással a szódát elbontjuk gipsz, CaSO4, Fe SO4 lignit-por: nagy kéntartalom pH csökk. Szolonyec talaj típus javítása: a.) H és Na egyaránt (pH 6,5-7,o) Meszezés: Ca-mal kicseréljük az Na-t b.) pH 7,5 felett: CacO3 nem oldódik Digózás: ha az altalaj „sárgaföld”.

85

86 Koncentráció-hatás összefüggés: Vibrio fischeri
Koncentráció-hatás összefüggés: Vibrio fischeri lumineszcenciagátlása (H%) növekvő oldott rézmennyiség függvényében

87

88

89

90

91

92

93

94

95 Talaj tesztelésére alkalmas módszerek alapjai és jellemzői
Egy fajt alkalmazó ökológiai tesztek Bakteriális tesztek Növényi tesztek Algatesztek Magasabbrendű növényi tesztorganizmusok Csírázásgátlási teszt Gyökérnövekedési teszt Fotoszintetikus aktivitást vizsgáló tesztek Biokémiai indikátorokat alkalmazó tesztek Szimbiotikus nitrogén kötési teszt Állati tesztorganizmust alkalmazó módszerek Földigiliszta tesztek Akut toxicitás teszt Mesterséges talaj teszt Szubletális toxicitás teszt Egyéb állati tesztszervezetek

96

97

98

99

100

101 16 ábra: A bioszenzor felépítése
Bioszenzorok, biopróbák 16 ábra: A bioszenzor felépítése

102

103

104

105

106 A levegőztetés mértékének hatása a dízelolaj biodegradációjára

107 Tipikus talaj-mikrokozmosz sematikus ábrája
24.ábra: Tipikus talaj-mikrokozmosz sematikus ábrája Tipikus talaj-mikrokozmosz sematikus ábrája A rendszeren levegőt áramoltatunk keresztül. A termelődött CO2-ot infravörös gázanalizátorral mérjük


Letölteni ppt "KÖRNYEZETi MIKROBIOLÓGIA ÉS ÖKOTOXIKOLÓGIA"

Hasonló előadás


Google Hirdetések