Társas lény - 9 1.

Az előadások a következő témára: "Társas lény - 9 1."— Előadás másolata:

1 Társas lény - 9 1

2 Az Iskola szociálpszichológiája
Alaposan kutatott terület, az alábbiakban négy témát emelünk ki: - Feleltetés - Pygmalion effektus - Attribúció az osztályban - Fegyelmezés

3 A tanári dominancia - feleltetés
A feleltetés intézményében együtt van jelen a tanári hatalom minden mozzanata (büntethet, jutalmazhat, szakértői és információs hatalom) A feleltetés melletti érvek szükséges rossz, ez a hagyomány [igaz, Nyugaton nincs..] motiválás – bűntudatkeltés ha a diák nem tanult visszacsatolás – a tanár lemérheti saját teljesítményét segíti a beszédkészséget, nyilvános szereplést A feleltetés veszélyei teljesítmény vs. személyeskedés – első fajú attribúciós hiba a tanár részéről nyomott légkör, félelemkeltés – az érdeklődés felszámolása a diákban [félelem vs. figyelem] negatív ösztönzés a pozitívval szemben – bátorítás helyett zavarba hozás: nyomasztó légkör a tanár dominanciáját korlátlanul erősíti: „túlhatalom” félrevezető: a felnőtt világban ilyen helyzet nem nagyon fordul elő [nyugaton ritkán alkalmazzák ezért]

4 A pygmalion effektus Pygmalion hatás: önbeteljesítő jóslat (görög monda: Pygmalion kifaragja Galathea szobrát, beleszeret és a márványalak megelevenedik, lásd még G.B. Shaw hasoncímű drámája, My Fair Lady stb.] iskola: a tanárnak a diákkal szembeni elvárásai a tanulókból az elvárásoknak megfelelő teljesítményt fognak előhívni a tanár sokszor igyekszik fenntartani a saját korábbi elvárásait [zsugori megfigyelő!], még akár ellentmondó infok ellenére is a diákok is megtanulnak alkalmazkodni az elvárásokhoz. Az önbeteljesítő jóslat érvényessége a diákon is múlik, hogy mennyire fogékony, hiszen ez egy kétoldalú interakció. Viselkedésünk a társas környezetre való reakció, könnyen levesszük a társas üzeneteket, a pozitív kihívást így könnyen megérti a gyerek, igyekszik azt teljesíteni a rossz diák is leveszi az üzenetet – hatásmechanizmus szempontjából ez pont olyan mint az előítélet a szocioökonómiai státusz is számít, milyen az otthoni nyelvhasználat: a munkásgyerek pl szinte új nyelvet kell, hogy elsajátítson az iskolában: hipotetikus állítások, elméleti magyarázatok, amik nem csak konkrét és látható dolgokra utalnak. Ha a tanár a szó- ill. nyelvhasználat alapján ítél már első héten hogy ki okos ki buta, ki a jótanuló ki lusta, az így félreskatulyázott gyerekek többnyire már később sem tudnak kitörni ebből.

5 Pygmalion effektus 2 kísérlet: félév elején felvesznek tesztet az osztályban: tanárnak azt mondják, ez a teszt alkalmas arra, hogy előre jelezze a közeljövőben bekövetkező intelligencia fejlődést, majd random módon azt mondják diákokra, nagy bennük a fejlődési potenciál. Félév végén megnézik, hogyan alakulnak az eredmények: éppen azoknak a diákoknak javultak szignifikánsan az eredményei, akikről a fake-teszt ezt állítólagosan előre jelezte. Miért? Ilyen előrejelző teszt persze nincs, de mégis, még egy ilyen objektív helyzetben is mint pl. matek, sokat számít, mennyit várnak vkitől (jobbnak tartott diákkal biztos türelmesebb a tanár, több nemverbális megerősítés, implicit segítségek stb.) a kezdeti tapasztalat sokszor pontos persze, de olyankor is probléma a beskatulyázás (elsőbbségi hatás!) → tanárváltásnál, alsó-felső tagozatnál ez a jótanulósági sorrend meg tud változni A pygmalion effektus nem csak kognitív képességeknél működik: ha a kiképzőtisztnek hasonlóan meghamisított eredményeket mutatnak be katonái erőnlétéről vagy teljesítőképességéről, fél év múlva a katonák is az eredetileg hamis eredményeket fogják produkálni.

6 Attribució az osztályban
Jól úgy lehet fejleszteni vkit, hogy sokat dicsérek, de van egy olyanfajta attribúciós vetülete, hogy ha vkit természetes dolgokért kezdek megdicsérni, visszaüthet, mert kockafejűnek fogják tekinteni – sőt akár ő is saját magát Majom-kísérlet: ha a majom kedvenc időtöltését – pl. bukfencezés – elkezdjük banánnal jutalmazni, idővel nem hajlandó többet jutalom nélkül játszani. Önattribúció: „biztos csak a jutalom miatt csináltam” →A negatív ösztönzés mellett a pozitív ösztönzés is lehet veszélyes: legtöbbször a munkamennyiséget kell megdicsérni, vagy a konkrétan elért eredményeket, nem csak úgy általában a gyerek jelenlétét.

7 Fegyelmezés Egy vizsgálat szerint középiskolákban az idő fele nem tanítással telik, hanem részben fegyelmezéssel [a „fegyelmezés” munkahelyen is lehet komoly gond, késés értekezletről, mobilcsörgés stb.] Számos tényező számít ebben, legalább 3 meghatározó: iskolai légkör [a csoport érzelmi és attitűdbeli jellemzőit jelenti] a tanár személyisége, készségei a gyermek jellemzői A fegyelmezési rendszer lehet preventív és reaktív is, az előbbibe tartozik pl. az hogy együttesen alakítjuk ki a szabályrendszert: a közösen meghozott „törvényeket” könnyebb betartatni, a közös érdek érzetét kelti, ezért a diákokra is jobban lehet számítani a szabályok betarttatásánál [Demokratikus iskolák - Summerhill] Reaktív fegyelmezés esetén a szabályok néha csak utólag derülnek ki, a tanár elvárásai csak a fegyelmezések, büntetések során alakulnak ki: a kiszámíthatatlanság növeli a tanár dominanciáját A tanár stratégiái: a tanár pozícionális hatalma (egyenlőtlen a viszony) csak akkor jár együtt tekintéllyel, ha a csoport elfogadja a tanár irányító szerepét, a diákok és a tanár interakciójának mintázata pedig az első időszakban alakul ki, az elején zajlik le egyfajta dominanciaharc.

8 A tekintély kialakításának eszközei
Metakommunikáció (lásd pl. a verstanító tanár videóját) [nem összekeverendő a non-verbális kommunikácóval! a metakom. a felek közötti hatalmi- ill. státuszviszony kezelésére vonatkozik: tegezés-magázás; ülés-állás; egyoldalú komunikáció; monologizálás vs. jelentkezéses rsz. stb.] de a tekintély kialakításához tartozik a hangerő, testtartás, határozott erőteljes járás, tekintet irányítása, szemkontaktus felvétele az interakciós partnerrel stb. is. [Ez persze két oldalú: ha tanulók odafigyelnek, egyenes tartással ülnek, tanárra irányul a tekintetük, akkor feltételezhetjük, hogy elfogadták a tanár pozícióját]

9 A tekintély kialakításának eszközei - 2
Metakommunikációra példák: fókusztartás: a tanár beszédét a gyerek nem szakíthatja félbe, a közbeszólóval nem kell felvenni a szemkontaktust hangerő: a csend és az elhallgatás (mozdulatlansággal) néha hatékonyabb mint a zaj túlkiabálása barátságos testbeszéd: a domináns fél testtartása mindig relaxáltabb territoriális jelzések: mozgás a padok közt kontroll a csoport felett A kommunikáció irányítása (a tekintély megtartása szempontjából nem szabad a diákoknak átengedni, hogy ők irányítsák a tanár reakcióit – nem csak verbális, hanem nonverbális jelzések is ide tartoznak: elpirulás, dühkitörés stb. A magasabb státuszú személy mindig kontrollálja a másik fél válaszát, ha a státusz megkérdőjeleződik, az kerül domináns helyzetbe, aki ezt a kontrollt megszerzi) A tanárnak nem érdemes kizárólag a pozícionális hatalmára támaszkodni, a feladatot előbb utóbb a személyes hatalmának kell átvennie. Csak a személyes hatalmat tekintjük valóban tekintélynek.

10 Lippit és White: vezetői viselkedések 1.
White és Lipitt a csoportdinamika „atyjának” Kurt Lewinnek a munkatársai: kérdés, milyen a hatékony vezetés? KÍSÉRLET 5 tagú, 10 éves gyerekekből álló csoportok kialakítása, színházi álarcokat készítenek. 4 felnőtt vezető, akik háromféle vezetési stílusra lettek kiképezve: 1.autokrata 2. demokrata 3. laissez - faire (ráhagyós ) Az összejöveteleken megfigyelik a vezetők és a fiúk viselkedését, rotációval minden csoport minden vezetői stílust megtapasztal Milyen hatással van az egyén és csoport viselkedésére a társadalmi légkör három változata?

11 Lippit és White: vezetői viselkedések 2.
AUTOKRÁCIA Fő vonásai: Minden közérdekű döntés a vezetőé A tevékenységek lépéseit a tekintély írja elő, egyszerre mindig csak egyet, hogy a következő lépés nagymértékben bizonytalan legyen A vezető jelöli ki a résztvevők munkafeladatát és a munkatársát A vezető hangsúlyozza saját személyének a súlyát, amikor a résztvevő munkáját dicséri vagy bírálja. A vezető kivonja magát a csoport tevékenységéből. Jellemzői: 1. Parancsolás (közvetlen parancs/utasítás vagy közvetett parancs) 2. Letörő rendelkezések 3. Nem tárgyilagos bírálat /dicséret -> a vezető személyes értékítéletének és a státuszhierarchiának hangsúlyozásával

12 Lippit és White: vezetői viselkedések 3.
AUTOKRÁCIA 2. Következményei: . behódolással reagáló csoportnál: - magas a vezetőtől függő akciók száma -> függés -> individualitás hiánya - általánosan nyomott légkör - a csoporttal törődő javaslatok kis száma - a játékkal kapcsolatos beszélgetések alacsony száma - a ,,kívülre vonatkozó beszélgetések" alacsony száma - a barátságos megnyilatkozások száma magasabb, mint a demokráciában!! [Oka: - a vezető hatására kialakult erkölcsi jóság légköre] - a közös frusztrációs helyzet hatására az összetartás kialakulása . agresszíven reagáló csoportnál: - magas a vezetőtől függő akciók száma - a csoporttal törődő javaslatok száma alacsony - a játékkal kapcsolatos beszélgetések kis száma - agresszió megjelenése: 1. hatalmaskodó fölényéreztetés, határozott ellenségeskedés 2. agresszív felszólítás a figyelem felkeltésére 3. a foglalkozás végén a játékok megrongálása 4. bűnbak-kijelölés jelensége (nem a vezetőt veszi célba az ellenségeskedés): a felszínen jelentkezni nem tudó, frusztráció okozta elégedetlenség, mely nem irányul nyíltan a vezető ellen

13 Lippit és White: vezetői viselkedések 4.
DEMOKRÁCIA Fő vonásai: Minden közérdekű kérdésben a csoport dönt vita után A tevékenység perspektívája a vita folyamán alakul ki. A csoportcélhoz vezető lépések világosak, ha technikai tanácsra van szükség, a vezető több alternatívát javasol választásra Szabadon választják meg munkatársaikat és a munkamegosztást A vezető objektív dicsérete vagy bírálata közben arra törekszik, hogy valódi csoporttag legyen

14 Lippit és White: vezetői viselkedések 5.
Demokrácia Jellemzői: 1. Irányító tanácsok -> a vezető a szóban forgó cselekvési irányt összekapcsolja a fiú valamelyik saját céljával; -segít a szabadon választható alternatívák tisztázásában: sok esetben a vezető példa formájában alkalmazza; -nem alkalmazzák bonyolult formában, csak akkor, amikor az egybeesik a gyerek érdekeivel 2.Tájékoztatás -> a csoporttagok ismereteinek szélesítése (az egyéntől függ, hogy felhasználja-e) 3. Az önirányítás serkentése -> a csoport egészét tanítja arra, hogy megálljon a lábán, mint csoport 4. Szívélyes és bizalomteli viselkedés 5. Demokratikus dicséret és bírálat -> a gyerekek elsajátíthatják a célok és eszközök értékelésének kritériumait és eszközeit 6. Egyenlőség a viselkedésben ~ a vezető nem törődik saját státuszával, hatalmával 7. Emocionális töltésű szavak használata

15 Lippit és White: vezetői viselkedések 6.
DEMOKRÁCIA 2. Következményei: A munka iránti spontán érdeklődés Nagyfokú eredetiség és alkotó gondolkodás a munka területén Erősebb a csoporttal való törődés és több a baráti megnyilatkozás

16 Lippit és White: vezetői viselkedések 7.
LAISSEZ - FAIRE Fő vonásai: A vezető minimális részvétele, az egyéni és csoportdöntés teljes szabadsága A vezető rendelkezésre bocsátja az anyagot, majd közli, hogy kérésre további információval szolgál. A vitában nem vesz részt. A vezető a munkával kapcsolatos ügyekből teljesen kivonja magát A vezető a résztvevők tevékenységéről ritkán tesz megjegyzést. Az események menetét nem értékeli és nem szabályozza

17 Lippit és White: vezetői viselkedések 8.
~ A demokrácia és a laissez-faire közötti különbség: 1. Az irányító tanácsokat nem megfelelő pillanatban alkalmazzák 2. Önirányítás serkentése = a vezető visszahárítja a felelősséget a csoport tagjára ~ Következményei: 1. Kevesebb és rosszabb munka -> Oka: irányító tanács rossz alkalmazása szervezetlen munka → kudarc-érzés kialakulása → kétségbeesés → kirobbanó agresszió Mindezek következménye a csökkentett érdeklődés a munka iránt 2. Több játék ugyanakkor a nagyobb szabadságból adódóan 3. A csoporttal törődő megjegyzések száma itt a legmagasabb!! Oka: nem a csoporttevékenység létezése, hanem annak vágya fejeződött ki → Ez a vezetési stílus kevésbé szervezett, kevésbé eredményes csoportot alakított ki és kevésbé elégítette ki a fiúk szociális szükségleteit, mint a demokratikus vezetés

18 Lippit és White: vezetői viselkedés
A csoporttagok inkább választják a demokratikus vezetőt az autokratikussal vagy a laissez-faire-rel szemben. (vezetési stílusok) Miért nem inkább az utóbbit választják, ahol nagyobb a szabadság? A demokrácia a legelőnyösebb, mert itt a legerősebb a munkamotiváció, és a legnagyobb az eredetiség több a csoporttal való törődés és baráti megnyilvánulás Vagyis a demokrácia a legeredményesebb vezetési stílus, mert a munkával kapcsolatos célokat is elérte (amit az autokrácia valósított meg) és a társadalmi célokat is elérte (amit a laissez-faire vezetési stílus valósított meg) 18

19 A klasszikus Lippit-White kísérlet adaptációja
Demonstráció: Mérei „Módszerek” A klasszikus Lippit-White kísérlet adaptációja Ugyanaz az óvónő vezeti a három csoportot, három stílusban A különbségek szemléletes megjelenítése! 19

20 Szülői nevelés - Baumrind
A szülői nevelési módszerek is 3 dimenzióra oszthatók tekintélyelvű irányító, megkívánó engedékeny Baumrind az összehasonlítás érdekében olyan dolgokat nézett mint pl: Ad e a szülő rendszeres feladatokat; Elvárja a gyerektől, hogy a játékait elrakja; Intellektuálisan gazdag környezetet teremt; Normákat állít a gyerek elé; Erősen korlátozza a tévénézést; Mindig azonos időben fektei le a gyereket; Támogatja a más felnőttekkel való érintkezést; Érett étkezési viselkedést vár el; Nem hagyja a gyerektől kényszeríteni magát; Büntetést alkalmaz, ha a gyermek szembeszáll vele; Mindig szembeszáll, ha a gyermek nem engedelmeskedik; A szülő igényei elsőbbséget élveznek; Ösztönzi az önálló cselekedeteket; Kikéri a gyermek véleményét; Utasítisait magyarázattal kíséri; Ösztönzi a szóbeli egyezkedéseket; Visszafogja idegességét, türelmetlenségét, amikor a gyerek piszmog vagy bosszantó; Elzárkózik, amikor elégedetlen; Nem képes empátiára; Az interjúk és megfigyelések értékelése és elemzése után Baumrind és társai úgy találták, hogy a szülői viselkedés 77 százaléka megfeleltethető a három mintázat valamelyikének.

21 Szülői nevelés – Baumrind 2.
A tekintélyelvű nevelői stílust követő szülők (magyarul néha megkövetelő szülőknek is nevezik őket) megpróbálják gyermeküket hagyományos normák szerint formálni, korlátozni és értékelni. A tekintélynek való engedelmességre helyezik a hangsúlyt, és nem engedik meg gyerekeiknek az alkudozást. Előszeretettel szabnak ki különböző mértékű büntetéseket gyermekük "makacsságának" megfékezésére, amikor a gyerek viselkedése eltér attól, amit ők helyesnek ítélnek. Az irányító nevelői stílust alkalmazók számára természetes, hogy tudásuk, tapasztalataik, eszköztáruk és testi erejük nagyobb, mint gyermekeiké, de úgy gondolják, hogy a szülők és gyerekek jogai kölcsönösek. Az irányító szülők (másik kifejezéssel megkívánó szülők) ritkábban alkalmaznak testi fenyítést, és kevésbé hangsúlyozzák a tekintélynek való engedelmességet mint önmagában való erényt. Ezek a szülők úgy próbálják irányítani gyerekeiket, hogy elmagyarázzák a szabályokat és döntéseiket, és azokat meg is vitatják velük. Készek arra, hogy figyelembe vegyék a gyerek nézőpontját, ha nem is mindig fogadják el azt. Az irányító szülők magas mércét állítanak gyerekük elé, és az egyéni, független viselkedést ösztönzik. Az engedékeny nevelői stílussal élő szülők kevesebb határozott korlátozást gyakorolnak, mint akár az irányító, akár a tekintélyelvű szülők, mert vagy azt gondolják, hogy a gyereknek saját tapasztalatain keresztül kell tanulnia, vagy nem akarnak a fegyelmezéssel bajlódni. Nagy szabadságot adnak gyerekeiknek, hogy maguk határozzák meg programjaikat, időbeosztásukat, és sokszor megvitatják velük a családi döntéseket. Nem várnak el ugyanolyan szintű teljesítményt és érett viselkedést, mint az irányító és a tekintélyelvű szülők.

22 Szülői nevelés – Baumrind 3.
Baumrind úgy találta, hogy általában mindegyik nevelői stílus egy-egy eltérő óvodai viselkedéssel kapcsolható össze: A tekintélyelvű szülők gyermekeinél gyakran tapasztalható a szociális készségek hiánya más gyermekekkel szemben. Gyakran meghátrálnak a társas érintkezés előI, és csak ritkán kezdeményeznek. Erkölcsi konfliktus esetén hajlamosak külső tekintélyhez fordulni helyes döntésért. Gyakran jellemzik ezeket a gyermekeket a spontaneitás és intellektuális érdeklődés hiányával. Az irányító szülők gyermekei nagyobb önállóságot és önkontrollt mutatnak, bátrabban vizsgálódnak új helyzetekben, és elégedettebbek mind a tekintélyelvű, mind az engedékeny szülők által nevelt gyermekeknél. Baumrind szerint ez a különbség annak a következménye, hogy bár az irányító szülők magas mércét állítanak gyermekeiknek, mindig megmagyarázzák, miért jutalmazzák vagy büntetik meg őket. Ezek a magyarázatok segítik a gyermekeket a társas szabályok megértésében és elfogadásában, valamint az érzelmi biztonságuk kialakításában. Az engedékeny szülők gyermekei viszonylag éretlenek, nehézséget jelent nekik, hogy uralkodjanak indulataikon, hogy vállalják a felelősséget a társas viselkedésben, és hogy önállóak legyenek.

23 Szülői nevelés – Baumrind 4.
Fiúk és lányok reakciói eltérnek az alapvető nevelési stílusokra. A tekintélyelvű szülők fiúgyermekeinek komolyabb problémái adódnak a társas kapcsolatokban, mint a lányoknak. Más fiúknál gyakrabban fejezték ki haragjukat, szálltak szembe a tekintélyt képviselő személyekkel. Az irányító szülők lányai önállóbbak voltak fiútestvéreiknél, a fiúk viszont nagyobb felelősségérzettel rendelkeztek, mint a lányok. A következetes eredmények ellenére sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ezekben a kutatásokban az alapstratégia a szülői-nevelői stílus és a gyermeki viselkedés közötti korrelációs adatokra támaszkodik. Nem lehetünk tehát biztosak abban, hogy az eltérő szülői-nevelői stílus okozza a különböző gyermeki viselkedést (erról a problémáról beszéltünk a módszertanról szóló órán). Vagyis a gyermekek között eleve létező különbségek befolyásolhatják a szülőket a nevelési elveik kiválasztásában. Egy különlegesen aktív, könnyen frusztrálódó gyermek például tekintélyelvű reakciókat válthat ki, míg ugyanezek a szülők másképp reagálnának egy kezelhető, félénk gyermekre. Ezt a nézetet alátámasztják azok a modern személyiségpszichológiai kutatások, melyekben az egy háztartásban élő, de biológiailag nem rokon gyermekeket vizsgálva, azokat erősen különbözőnek találták, annak ellenére, hogy ugyanazon szülők nevelték őket.