Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Kié a láthatatlan kéz? Egy Adam Smith-metafora eszmetörténetéből.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Kié a láthatatlan kéz? Egy Adam Smith-metafora eszmetörténetéből."— Előadás másolata:

1 Kié a láthatatlan kéz? Egy Adam Smith-metafora eszmetörténetéből

2 A láthatatlan kéz a modern közgazdaságtanban The profoundest observation of Smith that the system works behind the backs of the participants; the directing hand is invisible. Kenneth Arrow The 'invisible hand', one of the great ideas of history and one of the most influential, is Adam Smith's most important legacy to macroeconomics, as to all economics. James Tobin

3 Mivel tehát minden egyén tőle telhetően azon van, hogy tőkéjét a hazai iparkodás szolgálatába állítsa, egyszersmind ezt az iparkodást olyan irányba terelje, hogy annak a terméke a lehető legnagyobb értékű legyen, szükségképpen arra törekszik, hogy a társadalom évi jövedelmét tőle telhetően növelje. Általában persze nem áll szándékában előmozdítani a közérdeket, s nem is tudja, hogy mennyire mozdítja azt elő. Amikor a hazai iparkodás támogatását részesíti előnyben a külföldiével szemben, akkor csupán a saját biztonságát kívánja elősegíteni; amikor pedig ezt az iparkodást olyan irányba igyekszik terelni, hogy annak a terméke a lehető legnagyobb értékű legyen, akkor csak a saját javát kívánja szolgálni, s ebben, akárcsak sok más esetben, egy láthatatlan kéz vezeti egy olyan cél felé, amely nem is szerepelt a terveiben.

4 De még csak nem is mindig rosszabb a társadalom számára, hogy nem szerepelt. Saját érdekét követve általában eredményesebben mozdítja elő a társadalomét, mint ha valóban ez áll a szándékában. Sohasem láttam még, hogy sok jó származott volna azoktól, akik úgy tesznek, mintha a köz javára folytatnák üzleti tevékenységüket. Ez a tettetés nem is igen jellemző a kereskedőkre, és nagyon könnyen lebeszélhetők róla. Adam Smith: A nemzetek gazdagsága IV.II. 9. 1776

5 „ Nem hiszünk a láthatatlan kezekben, amelyek állítólag működtetik a piacot, mert mi pontosan tudjuk, hogy minden piacon egyetlen láthatatlan kéz működik és az mindig a tolvaj keze, és mi nem bízzuk a társadalmat tolvajokra, mert lúzerek azért nem vagyunk” – jelentette ki a pártelnök. MNO 2007-05-20 Új korszak előtt áll a jobboldal.

6 It is to no purpose, that the proud and unfeeling landlord views his extensive fields, and without a thought for the wants of his brethren, in imagination consumes himself the whole harvest that grows upon them. The homely and vulgar proverb, that the eye is larger than the belly, never was more fully verified than with regard to him. The capacity of his stomach bears no proportion to the immensity of his desires, and will receive no more than that of the meanest peasant. The rest he is obliged to distribute among those, who prepare, in the nicest manner, that little which he himself makes use of, among those who fit up the palace in which this little is to be consumed, among those who provide and keep in order all the different baubles and trinkets, which are employed in the oeconomy of greatness; all of whom thus derive from his luxury and caprice, that share of the necessaries of life, which they would in vain have expected from his humanity or his justice.

7 The produce of the soil maintains at all times nearly that number of inhabitants which it is capable of maintaining. The rich only select from the heap what is most precious and agreeable. They consume little more than the poor, and in spite of their natural selfishness and rapacity, though they mean only their own conveniency, though the sole end which they propose from the labours of all the thousands whom they employ, be the gratification of their own vain and insatiable desires, they divide with the poor the produce of all their improvements

8 They are led by an invisible hand to make nearly the same distribution of the necessaries of life, which would have been made, had the earth been divided into equal portions among all its inhabitants, and thus without intending it, without knowing it, advance the interest of the society, and afford means to the multiplication of the species. When Providence divided the earth among a few lordly masters, it neither forgot nor abandoned those who seemed to have been left out in the partition. These last too enjoy their share of all that it produces. In what constitutes the real happiness of human life, they are in no respect inferior to those who would seem so much above them. In ease of body and peace of mind, all the different ranks of life are nearly upon a level, and the beggar, who suns himself by the side of the highway, possesses that security which kings are fighting for. Adam Smith: The Theory of Moral Sentiments IV. I.10. 1759

9 Az ismerős és nyers szólásmondás, mely szerint hiába kívánja a szem, ha nem bírja a bendő, sosem bizonyult még igazabbnak, mint az ő tekintetében. Gyomrának befogadóképessége nem tart arányt vágyai határtalanságával, és nem emészt meg többet, mint a leghitványabb paraszté. A többit kénytelen szétosztani azok közt, akik a legfinomabb módon készítik el azt a keveset, amit ő maga használ el, azok közt, akik felrakják azt a palotát, amelyben e keveset elfogyasztja, azok közt, akik előteremtik és rendben tartják mindazokat a különböző csecsebecséket és játékszereket, amelyeket a hatalmasság gazdaságában felhasználnak; akik közül ekképp mindegyik az ő fényűzéséből és szeszélyéből nyeri el az élethez szükséges javakból azon osztályrészt, melyet emberiességétől és igazságosságától hiába várt volna.

10 A föld hozadéka minden időben a lakosok csaknem azon számát tartja el, amelyet eltartani képes. A gazdagok csupán azt válogatják ki a rakásból, ami a legértékesebb és a legkellemesebb. Csak kevéssel fogyasztanak többet, mint a szegény, és természetes önzésük és kapzsiságuk ellenére, noha csak tulajdon kényelmükkel törődnek, noha az egyetlen cél, melyet azon sok ezernek, kiket foglalkoztatnak,, munkájától várnak, tulajdon hiú és kielégíthetetlen vágyaik csillapítása, mégis megosztják a szegénnyel minden újításuk hozadékát.

11 Egy láthatatlan kéz vezeti őket arra, hogy az élethez szükséges javakat csaknem ugyanúgy osszák fel, mint ahogy ez akkor történne, ha a föld egyenlő részekre lenne felosztva valamennyi lakója között; és ekképp, anélkül hogy szándékolnák, anélkül, hogy tudomásuk lenne róla, előmozdítják a társadalom érdekét és eszközt nyújtanak a faj megsokszorozásához.

12 For it may be observed, that in all Polytheistic religions, among savages, as well as in the early ages of Heathen antiquity, it is the irregular events of nature only that are ascribed to the agency and power of their gods. Fire burns, and water refreshes; heavy bodies descend, and lighter substances fly upwards, by the necessity of their own nature; nor was the invisible hand of Jupiter ever apprehended to be employed in those matters. But thunder and lightning, storms and sunshine, those more irregular events, were ascribed to his favour, or his anger. Man, the only designing power with which they were acquainted, never acts but either to stop, or to alter the course, which natural events would take, if left to themselves. Those other intelligent beings, whom they imagined, but knew not, were naturally supposed to act in the same manner; not to employ themselves in supporting the ordinary course of things, which went on of its own accord, but to stop, to thwart, and to disturb it. And thus, in the first ages of the world, the lowest and most pusillanimous superstition supplied the place of philosophy. Adam Smith: History of Astronomy III.2. 1749(?)

13 Smith a látható kézről „A rendszer embere hajlamos arra, hogy elteljen saját bölcsességével, és gyakorta annyira rabul ejti a tökéletes kormányzatról szóló tervének vélt szépsége, hogy nem tudja elviselni az annak bármely részétől való legkisebb eltérést sem. Nekivág, hogy teljesen és minden részletében keresztülvigye a tervet, mit sem törődve a hatalmas érdekekkel vagy erős előítéletekkel, amelyek ellenezhetik azt. Láthatólag azt képzeli, hogy éppoly könnyen elrendezheti egy nagy társadalom különböző tagjait, mint a játékos a sakktáblán elrendezi a különböző figurákat.

14 Nem veszi figyelembe, hogy a sakkfiguráknak nincs más mozgatóelve, csak az, amelyet a játékos rájuk kényszerít; de az emberi társadalom nagy „sakk­ tábláján” minden egyes figurának saját mozgatóelve van, amely különbözik attól, amelyet a törvényhozás esetleg hajlandó reájuk alkalmazni. Ha a két elv egybeesik és ugyanabba az irányba hat, az emberi társadalom játszmája könnyen és harmonikusan fog folyni, és nagyon valószínű, hogy boldog és sikeres lesz. Ha a két elv ellentétes vagy különböző, akkor a játszma nyomorúságos lesz, és a társadalomban állandósulnia kell a legnagyobb fokú zűrzavarnak.” Adam Smith: The Theory of Moral Sentiments VI. II. 2. 1790

15 Macbeth Come, seeling night, Scarf up the tender eye of pitiful day; And with thy bloody and invisible hand Cancel and tear to pieces that great bond Which keeps me pale! Jöjj, vak éj, Kösd be a nappal irgalmas szemét, És véres és láthatatlan kezeddel Húzd át, tépd szét a nagy irást, amely Úgy vacogtat. William Shakespeare: Macbeth (III.2.) Szabó Lőrinc fordítása

16 Defoe We liv'd in an uninterrupted course of Ease and Content for five Years, when a sudden Blow from an almost invisible Hand, blasted all my happiness, and turn'd me out into the World in a Condition the reverse of all that had been before it. Daniel Defoe: Moll Flanders, London 1722² „Öt évig éltünk szakadatlan nyugalomban és megelégedettségben, amikor egy láthatatlan kéz hirtelen csapása szétrombolta egész boldogságomat és kiűzött a világba, olyan helyzetbe, amelyik éppen az ellenkezője volt az eddiginek.” Daniel Defoe: Moll Flanders örömei és viszontagságai Vas István fordítása

17 „Ám ennek a fiatalembernek a komoly, szenvedélyes beszéde mindenféleképpen hatott rám, és kezdtem azt mondogatni magamnak, hogy ennek az embernek az elmélkedései kétségtelenül nagyon is helyesek; miféle istenteremtés vagyok hát én, és mit műveltem eddig? Én, ki soha életemben egyszer se tettem ilyet! Ki egyszer se mondtam csak annyit is: - Hála neked, istenem, hogy annyi mindentől megmenekültem és annyi mindent elértem ebben a világban. És mégis, életem teli volt változatossággal, csodálatosan megszabadultam veszélyektől meg bajoktól, ugyanolyan soktól, mint ez a fiatalember, ha pedig mindezt egy láthatatlan kéz művelte irántam való kegyelemből, mit tettem én, és hol éltem én, hogy a legérzéketlenebb és leghálátlanabb vagyok isten minden teremtménye közül?” Daniel Defoe: Jack ezredes Szegő György fordítása

18 Defoe Anglia és Skócia uniójáról 1712 And as many times things evil in their design, are overruled by an Invisible Hand and bring to pass that very Good, which they were prepared to destroy.

19 Voltaire: Oedipe 1718 Tremblez, malhereux Roi, votre règne est passé; Une invisible main suspend sur votre tête Le glaive menaçant que la vengeance apprête. Tremble, unhappy prince Thy reign is past; a hand unseen suspends The fatal sword that glitters o’er thy head:

20 A láthatatlan kéz az állati ökonómiában The wisdom that has built and arranged their organs with such art and made them work together for a common purpose is also at work in the various operations that result naturally from the economy of the animal. It is led towards its end by an invisible hand. To our surprise, it carries out tasks precisely and unfailingly. It is as if it acted rationally, as if it turned back on purpose or made a different move as needed. In all this the animal only obeys that secret mechanism that makes it move. It is but a blind instrument that would be incapable of judging its own actions. It has been built by this adorable intelligence that has drawn its own circle for each insect, as it has drawn its orbit for each planet. Charles Bonnet: Contemplation de la Nature, 1764

21 Horace Walpole: The castle of Otranto (1764) Isabella... who dreaded nothing so much as Manfred's pursuit of his declaration, cried,... see heaven itself declares against your impious intentions! - Heaven nor hell shall impede my designs, said Manfred, advancing again to seize the princess. At that instant the portrait of his grandfather... uttered a deep sigh and heaved its breast.... Manfred, distracted between the flight of Isabella... and his inability to keep his eyes from the picture, which began to move, had however advanced some steps after her, still looking backwards on the portrait, when he saw it quit its pannel, and descend on the floor.... [T]he vision sighed again, and made a sign to Manfred to follow him. Lead on! cried Manfred... The spectre marched... to the end of the gallery, and turned into a chamber on the right hand. Manfred accompanied him at a little distance, full of anxiety and horror, but resolved. As he would have entered the chamber, the door was clapped-to with violence by an invisible hand. The prince, collecting courage from this delay, would have forcibly burst the door with his foot, but found that it resisted his utmost efforts.

22 Az Isten nélküli apátlan világ This universal benevolence, how noble and generous soever, can be the source of no solid happiness to any man who is not thoroughly convinced that all the inhabitants of the universe, the meanest as well as the greatest, are under the immediate care and protection of that great, benevolent, and all–wise Being, who directs all the movements of nature; and who is determined, by his own unalterable perfections, to maintain in it, at all times, the greatest possible quantity of happiness. To this universal benevolence, on the contrary, the very suspicion of a fatherless world, must be the most melancholy of all reflections; from the thought that all the unknown regions of infinite and incomprehensible space may be filled with nothing but endless misery and wretchedness. All the splendour of the highest prosperity can never enlighten the gloom with which so dreadful an idea must necessarily over–shadow the imagination; nor, in a wise and virtuous man, can all the sorrow of the most afflicting adversity ever dry up the joy which necessarily springs from the habitual and thorough conviction of the truth of the contrary system.

23 Az Isten nélküli apátlan világ Ez az egyetemes jóakarat, legyen bármily nemes és nagylelkű, nem lehet tartós boldogság forrása senkinek, aki nincs alaposan meggyőződve arról, hogy a világegyetem minden lakója, a legegyszerűbbtől a legnagyszerűbbig, annak a hatalmas, jóakaratú és bölcs Lénynek a gondoskodása és védelme alatt áll, aki a természet minden lépését irányítja; és aki tulajdon változhatatlan tudása révén el van szánva arra, hogy ebben mindig a lehető legnagyobb mennyiségű boldogságot tartsa fenn. Ellenkezőleg, ennek az egyetemes jóakaratnak egy apátlan világ lehetősége a leggyászosabb gondolatot jelenti, hiszen eszerint a végtelen és felfoghatatlan térben talán semmi más nincs, csupán szüntelen nyomorúság és boldogtalanság. A legnagyobb prosperitás minden ragyogása sem oszlathatja soha el a homályt, amellyel egy ilyen rettenetes gondolat szükségképpen elfedi a képzeletet; a bölcs és erényes emberből pedig a legsúlyosabb csapások minden szomorúsága sem ölheti ki azt az örömöt, amely az ellentétes rendszer igazságába vetett rendíthetetlen és alapos meggyőződésből szükségképpen fakad. Theory of Moral Sentiments VI. II.3.2.

24 Szent Ágoston a láthatatlan Istenről „…a látható eget és földet teremtő Isten nem tartotta fölösleges dolognak, hogy az égen és a földön olyan csodákat cselekedjék, amelyek által még a látható dolgokra irányuló lelket is a láthatatlan tiszteletére serkentse”. „Nem kell azon a kifejezésen megbotránkozni, hogy a láthatatlan Isten gyakran látható formában jelent meg. Ugyanis, amint az értelmünk csöndjében megszületett gondolatokat kifejező hang nem azonos a gondolattal, így az a kép sem azonos Istennel, amelyikben a láthatatlan természetű Istent meglátjuk. Bár testi alakban látták őt, valamint a gondolatot is a felcsendülő hangon keresztül fogták fel, azonban nem felejtették el, hogy a testi alakban látott láthatatlan Isten nem azonos Istennel. ” Szent Ágoston: Isten városáról Dr. Földváry Antal fordítása Kairosz, Bp. 2005. II. köt (X. könyv XIII-XIV. fej.) 263-264. o.

25 Mirabeau Quesnay-ról „Az orvostudományban felfedezte az állati ökonómiát, a metafizikában a morális ökonómiát, a mezőgazdaságban a politikai ökonómiát és mindazt, amit az ember elképzel, felfog, kíván, megszerez és működtet, egységes egészként kapcsolta össze jogaink és kötelességeink kettős nézőpontjából, amelyeket Isten teremtő akaratának pillanatában nekünk adott és a természetes rend nagy törvényeinek alakjában láthatóvá tett.”

26 Bruno Hildebrand Smithről 1848

27

28 Kautz Gyula Smithről 1856 Smith Adam szerint minden gazdászati tevékenységnek, és munkálódásnak egyedüli és alaprugója az ö n é r d e k, az önhaszon, előny, és jóllét biztosítása, előmozdítására czélzó cselekvési irány, mely természetes folyománya és nyilvánulata egyéni emberi természetünknek, physikai és psychikai lételünknek. E hatalmas és mindent átható emberösztön, - mely (mondja Smith) önfenntartásunk, önbiztosításunk egyedüli záloga, alapja, feltétele, nemcsak nem áll ellenkezésben a társas öszlét érdekei, kapcsai és alapjával, hanem inkább legerősb rugója, támasza, tényzője levén minden egyéni törekvés, munkásság, ipar, szorgalom és takarékosságnak, a gazdászati élet e nélkülözhetetlen föltéteinek, magának az állami és nemzeti vagyonosságnak, jóllétnek legszilárdabb alapját, biztosítékát, emeltyűjét is képezi.

29 Az önérdek, Smith nézete szerint az egyént a társadalommal, az állampolgárt az állammal legszorosb érintkezésbe, összeköttetésbe hozza, s mint a tudós maga fejezi ki gondolatát: „By pursuing his own interest, he (t.i. az egyén) frequently promotes that of the society more effectually than when he really intends to promote it;”

30 Földes Béla Smithről 1881 Smith az elméletek közt közvetítő álláspontot foglal el, amennyiben a moralfilozófiában az emberi cselekvényeket a rokonszenv szempontjából vizsgálja, a gazdaságtanban pedig az önzés szempontjából. Ezen ketté osztásnak kétségtelenül methodikus jelentősége is van. Smith vizsgálódási módszerében mutatkozik a hajlam, egyszerű tényekből kiindulni azon czélból, hogy ekkép határozott, világos, habár hypothetikus következtetésekre jusson. Ugyanazon eljárás ez, amely egyéb tudományokban alkalmaztatik és mely újabban a nemzetgazdaságtan számára Mill által ajánltatik. Nem is lehet e módszer előnyét tagadni, minthogy annak segítségével a gazdasági élet komplikált viszonyai egyszerű alakokra, – valamint egy nagy gép teste az egyszerű erőparallelogramra – visszavezettetnek. De ettől eltekintve sem lehet az önzés elvének alkalmazásától a nagy jelentőséget elvitatni, különösen azon magasabb értelemben, melyet Smithtől nyert. Érdekes az is, hogy Smithnek eljárása, miszerint a társadalom jólétét egy mintegy társadalom ellenes individualistikus tényezőre alapítja, nagyon hasonlít az újabbkori természettudományi elméletekhez, melyek czélirányos jelenségeket öntudatlan erők működéséből magyaráznak, mint Laplace, Darwin, Zöllner elméletei.


Letölteni ppt "Kié a láthatatlan kéz? Egy Adam Smith-metafora eszmetörténetéből."

Hasonló előadás


Google Hirdetések