Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

12. A Kádár-korszak gazdasága

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "12. A Kádár-korszak gazdasága"— Előadás másolata:

1 12. A Kádár-korszak gazdasága
Magyarország története a Kádár-korszakban (1956–1988)

2 1956 gazdasági következményei
Anyagi károk és a gazdasági konszolidáció korabeli felmérés szerint 20md Ft kár keletkezett, ebből 3md a harcok miatt a valós károk ennél jóval kisebbek voltak, ipari üzemek nem mentek tönkre, a termelés sem csökkent drámaian (sőt, gyorsan elérte a régi szintet) 1956-ban a nemzeti jöv. 20%-kal csökkent, de tartós válság nem alakult ki 1957-re egyéves tervet dolgoztak ki, minimális beruházással (95% fogyasztásra!), számos beruházást le is állítottak a SzU-tól és más szoc. országoktól politikailag motivált hiteleket kaptunk, ami jelentős segítség volt (40% áru, 60% pénz, harmadát Ny-i valutában) ennek hatására a gazdaság már 1957 nyarán igen jó állapotban volt, munka-nélküliség sem alakult ki; az eredeti tervet szept.-ben 13%-kal fel is emelték Új gazdaságpolitikai prioritások fő cél az életszínvonal és a fogyasztás növekedése lett ezért a beruházási ráta csökkent, 1960-ig nem érte el a 20%-ot sem módosult a beruházások ágazati megoszlása is: az ipar aránya 47-ről 35–38%-ra csökkent, a mg.-é 10-13%-ról 16, majd 18% fölé nőtt a mg. aránya a nemzeti jövedelemben csökkent (szerkezeti modernizálódás) az iparon belül most is a nehézipar dominál, de a többi ágazat javára veszített túlsúlyából; a hadikiadások is jelentősen csökkentek, ehelyett is az életszín-vonal emelésére költenek

3 A Varga-bizottság reformtervei
A Közgazdasági Bizottság (Varga István) megalakulása az MSZMP 1956 dec. 5-én az adottságoknak megfelelőbb gazd.pol.-t javasol 1957 febr.-ban Varga vezetésével jelentős kutatómunka indult el, régi kisgazda, sőt 1945 előtti szakemberek részvételével eredetileg ők a többpártrendszer engedélyezését is feltételül szabták 11 további bizottság működését koordinálták (1957. febr.–jún.), ingyenesen A bizottság javaslatai és annak fogadtatása távlatilag a tervutasítással való radikális szakítás szükséges, de rövid távon is óvatosan csökkenteni kell azok számát a kormányt képviselő szakértők ua. ragaszkodtak a tervhez, igaz, elismerték, hogy azt közvetett szabályozókkal (árak, adók, vámok stb.) is el lehet érni javasolták az árrendszer szabaddá alakítását; az árak tükrözzék a költségeket, a veszteséges tevékenységeket fel kell számolni hosszú távon a kétszintű bankrendszerre való visszatérés szükséges a balos erők opportunistának, revizionistának, antimarxistának nevezik őket máj. végén a végső javaslatuk (a támadások miatt) jóval visszafogottabb volt a kevésbé anyag- és energiaigényes ágazatok fejl.-e szükséges, de ekkor már a központi tervek szükségességét hangsúlyozzák végeredményben a tervmutatók száma így is csökkent, a mennyiség-centrikus szemlélet oldódott, a munkaerő-gazdálkodás centralizáltsága is enyhült – de a gazd. egyensúlyba kerülése miatt már nem volt szükséges mélyebb reform

4 A II. hároméves terv A II. hároméves terv (1958–60) kialakulása, céljai 1957. jún. pártértekezlet: nem kell jelentős reform egyszerűsödött a tervezés, kevesebb mutatót szabtak meg s ezzel nőtt a vállalatok önállósága (a termelés­irányítás jórészt a helyi tanácsokhoz került) a bérezési formát a vállalatokra bízták (nyereség-részesedés) a következő években a nagyobb, szélsőséges fordulatokat kerülni akarták, a fő cél az életszínvonal állandó emelése volt (beleértve az áruválaszték növelését és a biztos megtakarítási rendszer kialakítását – takarékbetétek stb.) felismerték, hogy Mo. ásványkincsben szegény, és visszatértek a hagyomá-nyos magyar ipari ágazatok fejlesztéséhez a külföldi piaci igényeket is jobban mérték fel 1958 jún. felemelték a terv irányzatait, 1959 márc.-ban pedig 3 helyett 2 év alatti befejezéséről döntöttek (mint Rákosi idején…) Az eredeti tervet 45%-kal túlteljesítették, de az emeltet nem sikerült teljesíteni Reform helyett: a gazdaságirányítás módosítása 1959-től tervezték ben felszámolták a minisztériumok és a vállalatok közti iparigazgatóságok nagy részét, miközben a központi irányítást és a vállalati önállóságot is növelték – senkinek nem volt valódi döntési lehet.-e emellett összevonták 1–1 ágazat üzemeit (13 iparágban egyetlen tröszt volt csak, máshol 2–3 cég is) – túlzott ipari koncentrációt alakítva ki gátolta az egységes irányítást, hogy fennmaradtak az ágazati ipari min.-ok (ezek és a trösztök csak saját profiljuk érdekeit védték; jelentős lobbierővel) az átszervezés kudarcba fulladt, ami növelte a valódi reformok esélyét

5 A mezőgazdaság a kollektivizálás után
Következmény: (átmeneti) káosz és visszaesés a föld tulajdonjoga a parasztoké maradt (öröklési joggal együtt, amit később korlátoztak), a föld használati joga viszont a tsz-é lett megszűnt a földek adásvétele, s a tsz.-ek a cserejogot sem kapták meg 350e fő áramlott el az iparba, főleg fiatal férfiak; csak a család idősebb és női tagjai léptek be a tsz-be, csak annyi munkaegységet teljesítve, ami jogot adott a háztájira; így nem volt elegendő munkaerő (sem munkakedv) nem volt gép, vezetői gyakorlat sem; a mg.-i termelés 10%-kal visszaesett, sok termés a földeken maradt; 1960-tól gabonát kellett behozni Kanadából Eltávolodás a szovjet kolhoz-szisztémától sokan ideiglenes kedvezménynek véltek, de Fehér Lajos és Erdei Ferenc a tudatos, tartós reformnak tekintették ezeket aki teljesítette munkaegységét, 1 hold háztáji földet kaphatott, árutermelésre is jogot kap; a háztáji mérete később tovább nőtt, nem tsz-tagok (a falu papja is!) kaptak rá jogot. A tsz-tagok jövedelmének fele a háztájiból származott lehetővé válik a családi állattartás (1956 előtt ez tilos volt) jórészt emiatt vezetik be a részes művelést (többlettermés 25–50%-a is övék) (aránya eléri a termés 30%-t) – erről éveken át éles ideológiai viták! szakosodott brigádok, családok/brigádok közt állandó területfelosztás munkaegység túlteljesítése esetén pénz- vagy áruprémium járt havonta felvehető áru- vagy pénzelőleg, év végén levonják a részesedésből gépállomások helyett a tsz-ek saját gépparkot kapnak, jelentős gépesítés, műtrágyázás stb. – ez kihat a vegyipar, gépgyártás fejlődésére is

6 A II. ötéves terv és a KGST
1961 szept. 12-én véglegesítette a KB. Célok: szorosabb integráció a KGST-vel, növekvő kereskedelem a harmadik világgal, jelentős vidéki ipartelepítés, 250e lakás felépítése, viszonylag sok mg.-i beruházás (19%) a terv első éveiben jelentős visszaesés, s mindvégig maradtak problémák a nemzeti jövedelem 36% helyett csak 24%-kal nőtt 5 év alatt, pedig a beruházások volumene felül is múlta a tervet A KGST „újraalakítása” és a kooperáció kezdetei Szófia, 1959 dec. 14. – a szervezet alapokmányának elfogadása a tagok 1962 jún. 6–7-i moszkvai értekezlete 20 éves együttműködési programot fogadott el Mo. fő feladata a vegyipar és egyes gépipari ágak fejlesztése lett, viszont visszafejlesztették az ország néhány hagyományos, kevés nyersanyagot igénylő iparát (pl. mg.-i gépgyártás, híradástechnika) 1962 nov.: megkötötték a magyar–szovjet timföld–alumínium egyezményt 1963 okt: kétoldalú elszámolások helyett szövetségi szintű rendszert alakítottak ki (ezért jött létre a transzferábilis rubel, a „keleti dollár”). Később e rsz. is nehézkessé vált és a 70-es években egyes termékeket dolláralapon számoltak el 1964-ben jött létre a Magyar–Szovjet Gazd. és Műszaki–Tud. Együttműködés Komplex Bizottsága, amely a gazd. tervek szoros összehangolásához vezetett. Gépgyártás: jelentős szakosodás indult (autóbusz: Rába-Csepel-Ikarus), de ennek révén vettük meg a házgyárak licenszét is (5 panelgyár épült).

7 Egyes gazdasági ágazatok 1968 előtt
Ipar: átlag évi 8,5, majd a 60-as évek végén 7%-os növekedés extenzív növekedés (új munkaerő+gyárak), termelékenység fele a Ny-i szintnek a nehézipar aránya az 1938-as 42%-ról 1960-ra 61%-ra nőtt, az élelmiszeripar 30-ról 19-re, a textilipar 15-ről 7%-ra esett a vegyipar jelentősen felfutott, iparon belüli aránya 3×-ra nőtt (kőolajfinomítás, műtrágya, gyógyszer, később műanyagok gyártása) a bányászat, kohászat és villamosenergia-ipar is gyorsan növekedett; 1964-ben még a szén adta az energia 70%-t, 1967-ben már csak 58%-t; új kőolaj- és földgázmezők felfedezése, Barátság olaj- és Testvériség gázvezetékek ép.-e Mezőgazdaság: jelentős, évi átlagban 2,5%-os növekedés a fejlődés itt intenzív (munkaerő-elvándorlás és termőterület-csökkenés volt!) terméshozamok jelentősen emelkedtek a 60-as évek közepén, intenzívebb művelési formák terjedtek el (kert, gyümölcs, szőlő; főleg kistermelők révén). szántókon belül is a kapások aránya nőtt a gabonához képest. állattenyésztés szerepe is nőtt (mg.-on belüli aránya az 1938-as 37%-ról 1970-re 48%-ra, főleg a sertés és baromfi-tenyésztés révén – sok „háztáji” állat is) Infrastruktúra: elhanyagolt ágazat (a beruházások alig 12%-a) a közúti közlekedés felfutása, utak aszfaltozása; ua. a vasút elöregedik Kereskedelem: jelentős jövedelmet termel, kevés beruházással belker.: javul a boltsűrűség, felszereltség, de jelentős lemaradás a Ny-tól külker.: SzU, NDK, Čs. a legfőbb partnerek, egyre több gépet exportáltunk

8 Az Új Gazdasági Mechanizmus
Előzmények visszafogott célok a III. ötéves tervben (1966–70): öt év alatt 20% növekedés, a fejlesztés zöme a gépipar, vegyipar, alumínium-ipar területére irányul spontán folyamatok révén a tervutasításos rendszer valamelyest lazult (pénz szerepe nő, vállalati döntési jogkör nő, tervmutatók száma csökkent, ezek tk. alku révén alakulnak ki stb.), de jelentősége kicsi. 1963-tól ismét előtérbe kerültek a Varga-bizottság javaslatai, mert napirendre került az ipar intenzív fejlődésre való átállítása (a reformot Nyers Rezső irányította, a KB 1966 máj. 25–27-én fogadta el az alapelveit Az 1968 jan. 1-jén meginduló ÚGM legfontosabb intézkedései a központi tervezés csökken, a vállalati önállóság nő (termelés és beruházás terén is); (öt)éves tervek vannak, de vállalatokra bontott tervmutatók helyett a gazdaságot adókkal, hitelekkel stb. próbálja az állam befolyásolni árrendszer reformja: rögzített, sávokban mozgó és teljesen szabadáras termé-kek (alapvető élelmiszerek végig kötött árúak). A fogyasztói árak csak lassan nőttek (ártámogatás!); a termelői árak viszont hamar közeledtek a világpiaci szinthez, ami viszont idővel fékezte az új beruházásokat + inflációt is okozott a szakmák szerinti központi bérszabályozást átlagbér-rsz. váltja fel, a váll.-ok szabadon differenciálhattak (képzettségi fok, ill. vezető poszt szerint); az alacsony átlagbér érdekében szükség volt sok alacsony fizetésű munkás felvételére (kapun belüli munkanélküliség!) Csekély eredmény: nem sikerült közelíteni a Ny-i fejlettséghez

9 A reform kibontakozása
Mezőgazdaság: próbaüzem már 1968 előtt 1964–67: lebontották a kp.-i tervezést, lehetővé téve az üzemi vállalkozásokat új tsz-törvény (1967. III. tv.): a munkaegység-rendszer eltörlése maradékelv helyett a tagok meghatározott bért kapnak a tsz önállóan alakítja ki termelése szerkezetét és beruházásait; köteles tervet készíteni, de azt nem kell más szervnek (helyi tanácsoknak) jóváhagynia melléküzemágak létesíthetők (feldolgozás, beszerzés, értékesítés, szolgáltatás) a tsz vezetőit a tagok (közgyűlésen) választják, nő a függetlenség saját érdekvédelmi szervet alakíthatnak (1967: Tsz.-k Országos Tanácsa) új földtörvény (1967. IV. tv.): szövetkezeti földtulajdon bevezetése a föld tulajdonjogát öröklő nem tsz-tagokat kötelezték, adják el a földet a tsz-nek, vagy lépjenek be abba; a tsz-tag is eladhatta a földet a tsz-nek, vagy földjáradékot kapott évente; az állami tulajdonú tsz-földek is szövetkezeti tulajdonba kerültek A reform eredményei és a beépített fékek szerepe világpiachoz való közeledés; a mennyiségi szemlélet helyett a minőségre és a gazdaságosságra figyeltek; nyereségre törekedés fontossá vált; termelékenység növekedése Magyarországon ekkor volt a legnagyobb vállalkozó-szellem, jobb áruellátás – átfogó és nehezen visszafordítható hatás de a jövedelmezőség nem vált igazán motiválóvá, nem alakult ki egészséges kétoldalú kapcsolat a tervezés és a (szabályozott) piac közt, nem szűnt meg a hiány és a verseny folyamat­szabályozó szerepe is alig érvényesült nem alakul ki szilárd bázisa a további előrelépésnek, az öröklött intézményi struktúra lényegében változatlan, sőt ez lett a reformok legfőbb meggátlója

10 Szektorális jellemzők 1968 után
Mezőgazdaság – évi 4-5%-os (kiugróan magas) növekedés kedvező munkamegosztás a nagyüzemek és kisüzemek között sok kisebb tsz összeolvadt nagyobb gazdaságokká a gépesített nagyüzemek főleg szemes terményeket termeltek, a háztáji és kisgazdaságok pedig intenzív kertgazdálkodást folytattak iparszerű mezőgazdaság (Burgert Róbert, Bábolna): kukorica, csirke, sertés jelentősen nőttek a hozamok, az öntözés, a (mű)trágyázás – ezzel együtt a talajszennyezés, káros anyagok megjelenése az élelmiszerekben is Ipar mérséklődő fejlődése (évi 6%) javuló energia-ellátás: összekapcsolt áramhálózatok, kiépülő olaj- és gáz-vezetékek –» energiaigényesebb iparágak (pl. Al-kohászat) létrejötte szűk és korszerűtlen termékszerkezet, világszínvonalat csak az Ikarus, Rába, Videoton és a gyógyszeripar ért el szélesedő választék, de továbbra is elmaradás a könnyű- és élelmiszeriparban Közlekedés, kereskedelem, tercier szektor: gyors fejlődés dízel- és villanymozdonyok a 80-as évekre kiszorítják a gőzöst; a vasút aránya a szállításban mégis 36-ról 15%-ra esett (1968–80) a személyautók száma a 70-es években 4×re nőtt (1m db-ra) megindul az autópályák és a metró építése, nő a taxi- és a légiforgalom megjelennek a nagyobb, ill. többfunkciós boltok, áruházak (ABC-k, Domus, 1976: Skála, majd Sugár, Flórián rendkívüli mértékben elmaradott a telefonvonal-ellátottság

11 Reformellenes évek és a nagyvállalatok
A reformellenes támadás háttere és jellemzői nehézkes együttműködés a tervutasítást megtartó KGST országokkal a gyorsuló növekedés miatt a gazdaság érzékenyebbé vált, főleg a szerkezeti aránytalanságok éleződtek ki (pl. a gyenge infrastruktúra) a jövedelem-differenciálás (mesterségesen növelt) társ. feszültségeket keltett a korábban létrejött nagyvállalatok nem tudtak alkalmazkodni, komoly működési zavarokat éltek át, az ipari termelés növekedési üteme lassult, a kapacitások kihasználása csökkent 1971-től összehangolt támadást indítottak a reformok és a mg.-i szektor ellen; a vállalatvezetők személyesen jártak el pártközpontbeli ismerőseiknél 1972 nov. 14: a KB határozata 40–50 kiemelt nagyvállalat tevékenységének fokozott figyelemmel követését írta elő az amúgy is túl koncentrált ipar tovább koncentrálódott paradox módon az ÚGM sikere tette lehetővé a reform leállítását: volt miből átcsoportosítani a veszteséges cégek javára A 70-es évek: újabb recentralizálás; hibás, ésszerűtlen intézkedések a központi tervezés erősítése: 1973 jún. 27–29. Állami Tervbizottság veszteséges cégek dotálása, teljesítmény nélküli ipari béremelés, pl márc. 1.; csökkentik a bérezési különbségeket, a vállalkozó-kedvet ideológiai kirohanások a profithajsza ellen, sikeres tsz-vezetők perbe fogása ismét a pol. megbízhatóság a legfőbb szempont a posztok betöltésénél újra szocialista munkaverseny, társadalmi munka kezdődik

12 A válság (1973 után) Olajár-robbanás és cserearány-romlás
1973-tól az energiaárak jelentősen emelkedtek a világpiacon, az ideológiai szólamok ellenére a válság begyűrűzött Mo.-ra is (a SzU már nem is ötéves, hanem éves átlagárat számít saját olajáért is, dollár-elszámolás bevezetése) a magyar ipar gyengébb minőségű termékei leértékelődtek, elmaradt az ipari szerkezetváltás (nem követik, nem tudják követni a Ny-i csúcstechnológiákat) Az eladósodás és a pénzügyi válságok az arab olajdollárok Ny-i bankokba kerültek, amik szívesen adtak kölcsönöket közvetlenül nem a kölcsönt fordították jobb életszínvonalra, de ezek nélkül csökkenteni kellett volna azt; a kölcsönöket beruházásokra fordították, de azok oly iparágakba történtek, melyek termékeinek ára esett és/vagy nem feleltek meg a Ny-i szigorúbb (környezetvédelmi, eü.-i stb.) szabványoknak tipikus példa az 1976-os eocén- és liászprogram (sok pénzért gyenge szén) 1970-ben 800m $ adósság, 1980-ban már 9,1md ban a törlesztést már csak újabb hitelből tudták fedezni, de az életszínvonalhoz nem mertek nyúlni 1982-ben már szovjet és világbanki segítség kellett az egyensúlyban maradás-hoz; ettől kezdve az USA pol.-i okokból élezi is a KGST-sek hitelválságát 1985-ben ismét fizetési nehézségek, s ekkor hibás gazd.-élénkítési tervek is Következmények: a növekedés megállása a nemzeti jövedelem 5-5 év alatt 2,9%-kal, majd csak 1,6%-kal nőtt (1976–85) stagfláció: korábban ismeretlen módon a stagnálás inflációval járt együtt

13 Újabb piacgazdasági reformok
radikális árreform, júl. 22.: hazai és világpiaci árak közelítése, termékek 70%-a szabadáras; de már a kötött árak inflációja is megindul PB határozat a második gazdaságról febr. 19.; szept. 9.: gmk-k is nagyvállalati rendszer decentralizálása (1980–81: 400 új állami vállalat alakult) 1980. dec. 5-én megszűntek az ágazati ipari min.-ok, a veszteséges cégek pedig nem támogatást, csak átütemezést kapnak (később pedig fel is számolták őket) külkereskedelem liberalizálása, vegyes vállalatok Ny-i cégekkel megszűnik a Ft kettős (kereskedelmi és turista) árfolyama (1981. okt. 1.) lakossági megtakarítások bevonása a gazd.-ba nov. 26–27. megjelentek az infrastrukturális kötvények, melyek a bankinál nagyobb kamatot adtak tól már számtalan gáz-, telefon- és más kötvény forgott. vállalati részvénykibocsátások (1982) belépés a Nemzetközi Valutalalapba (IMF), és a Világbankba (1982. máj.–jún.) MSZMP KB 1984-ben újabb reformokat határozott el: vegyes (állami, szövetke-zeti és magán) tulajdonú irányított piacgazdaság a cél kétszintű bankrendszer visszaállítása (jegybank és kereskedelmi bankok külön-választása, dec.–1987. jan.) új adórendszer elfogadása (1987. szept. 16–19.) (áfa, szja, bérek bruttósítása) eredmények: a reformok ellenére a gazdasági növekedés tovább csökkent, megindult az életszínvonal hanyatlása, tovább nőtt az eladósodás (1989-ben 20md $), de a piacgazdaságba való átmenet ezek révén könnyebbé vált


Letölteni ppt "12. A Kádár-korszak gazdasága"

Hasonló előadás


Google Hirdetések