Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Demokrácia modellek „Többségi” és „Konszenzusos” Demokrácia.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Demokrácia modellek „Többségi” és „Konszenzusos” Demokrácia."— Előadás másolata:

1 Demokrácia modellek „Többségi” és „Konszenzusos” Demokrácia

2 A modellek közötti különbség? A legitim döntés a többségi demokrácia logikája szerint a többség, a konszenzusos demokrácia szerint a lehető legszélesebb egyetértés döntése Az intézményi megoldások terén a többségi demokrácia a döntéshozatalra képes többség létrejöttét és akadálytalan hatalomgyakorlását szolgálja, míg a konszenzusos demokrácia olyan megoldásokkal él, amelyek a győztes többséget a vesztes kisebbséggel való egyeztetésre és hatalmának korlátozására kényszerítik

3 A „többségi” modell lényege A többségi demokrácia lényegét az adja, hogy a választások során előállított többség uralmának és hatalomgyakorlásának nincsenek sem intézményes, sem intézményen kívüli korlátai, a rendszer alapvető működési elve az, hogy a többséget ruházza fel meghatározott időre a népuralommal járó jogosítványokkal, s a kisebbség csupán (újabb) választások eredményeként kerülhet olyan helyzetbe, hogy érdekeit, értékeit és szempontjait érvényesítse…

4 A „konszenzusos” modell lényege A konszenzusos demokrácia eleve intézményi és egyéb politikai gátakat épít a többség uralmával szemben, a kisebbségi érdekek érvényesítését biztosítva, ezek az elemek a konszenzus felé szorítják a politikai élet szereplőit, korlátozzák tehát a többség uralmát, cserébe viszont biztosítják a kisebbségbe szorultak érdekeinek bizonyos fokú érvényesülését…

5 A „többségi” modell 1.A végrehajtó hatalom összpontosítása: egypárti, kis többségű kormányok 2.Hatalomkoncentráció és a kormány uralkodó szerepe 3.Aszimmetrikusan kétkamarás törvényhozás 4.Kétpártrendszer 5.Egydimenziós pártrendszer 6.Egyszerű többségen alapuló választási rendszer 7.Egységes és központosított kormányzati rendszer 8.Íratlan alkotmány és parlamenti szuverenitás 9.Kizárólagos képviseleti demokrácia

6 1. A végrehajtó hatalom összpontosítása Jellemző a hatalom strukturális egysége: egypárti kormányzás, nincs koalíciós kényszer Koncentrált végrehajtó hatalom és egyértelmű felelősségvállalás Kritika: az egypárti kormányzás rugalmatlanná teszi a rendszert A győztes kis többséggel nyer minden esetben: a kis többséggel való kormányzás művészete tipikusan a többségi demokrácia miniszterelnökének virtusa kell hogy legyen Széles körű politikai hatalmat gyakorol egy olyan többség képviseletében és érdekében, amely valójában nem jelent nagyarányú többséget, ugyanakkor egy nagyméretű kisebbséget kizár a hatalom gyakorlásából és ellenzéki szerepre ítél

7 2. Hatalomkoncentráció és a kormány uralkodó szerepe A végrehajtás és törvényhozás, személyi és intézményi szempontból egyaránt összefonódik A kormány tagja csak parlamenti képviselők lehetnek, formailag a parlamentnek van alárendelve Az egyszerű bizalmatlansági indítvány intézménye a törvényhozást teszi a politikai rendszer központi elemévé, de kormányé a legfőbb hatalom A parlament szavazógépként működik, szigorú frakciófegyelmet és kormányzati stabilitást eredményezve A parlamenti többség koncentrált hatalomgyakorlást tesz lehetővé

8 3. Asszimetrikusan kétkamarás törvényhozás A törvényhozás a többségi modellben asszimetrikusan kétkamarás, legtisztább esetben azonban egykamarás A két ház tagjai eltérő választási eljárás eredményeként nyerik el megbízatásukat A felsőház szerepe korlátozott, szinte minden törvényhozási hatáskör az alsóházat illeti meg, a törvényhozás súlypontja a többségi logika alapján működő alsóházban található Az ideális egykamarás rendszerben a többségi párt uralkodik, az így létrejövő egypárti kormány a többségi elv legegyértelműbb kifejeződése

9 4. Kétpártrendszer A többségi modellben a kétpártrendszer arra utal, hogy – figyelembe véve az adott politikai rendszer választási rendszerét, választói magatartását, és kormányalakítási gyakorlatát – az országban működő pártok közül kettő kiemelkedik abban a tekintetben, hogy csak nekik van esélyük kormányalakításra. A két domináns párt mellett számos kisebb, kormányzati tényezőnek nem minősülő párt is működik (pl. Liberális párt Nagy Britanniában)

10 5. Egydimenziós pártrendszer Egydimenziós pártrendszer, amelynek felépítése és működése egyetlen konfliktusra, illetve a pártoknak az adott konfliktusban elfoglalt álláspontjára vezethető vissza A legáltalánosabb konfliktusnak azt a társadalmi-gazdasági szembenállást nevezhetjük, amelyik a pártok ideológiai különbözőségét eredményezi (bal-jobb tengely) Háttérben lehetnek regionális és etnikai különbségek, amelyek azonban nem csapódnak le a pártrendszerben

11 6. Egyszerű többségen alapuló választási rendszer Az egyszerű többségi választási rendszerek jelenítik meg legmarkánsabban a többségi demokrácia logikáját A választási rendszerek kialakítását befolyásoló két szempont – a reprezentativitás, illetve a kormányképes többség létrehozatala – közül egyértelműen az utóbbi elemre helyeződik a hangsúly A választás egyfordulós, tisztán területi alapú, egyéni választókerületekben zajlik, ahol relatív többséggel lehet mandátumhoz jutni Ennek eredményeként a „legnépszerűbb” kisebbség rendelkezik a többség jogaival, előnye viszont, hogy egyértelműen képes kormányzóképes többséget előállítani

12 7. Egységes és központosított kormányzati rendszer A végrehajtó hatalmat birtokló parlamenti többségnek hatalomgyakorlása során nem kell számolnia sem területi, sem funkcionális alapon szervezett intézményi gátakkal A területi hatalommegosztás szempontjából az unitárius (egységes) állam számít ideáltípusnak, ahol nincsenek a központi hatalomtól független, széles autonómiával rendelkező szubnacionális szintű egységek Nincsenek olyan világosan kijelölt földrajzi vagy funkcionális területek, amelyektől a parlamenti többség és a kormány el lenne zárva

13 8. Íratlan alkotmány és parlamenti szuverenitás Az íratlan alkotmány nem jelenti az alkotmány hiányát, ezen országok alkotmányát nem egyetlen törvény jeleníti meg, hanem alaptörvények és jogszokások egész csoportja Ezzel együtt jár a parlamenti szuverenitás elve, vagyis az, hogy a legfőbb hatalom birtokosa a parlament, amely korlátlanságot élvez a törvényalkotásra, abban sem bíróság, sem más hatóság nem bírálhatja felül

14 9. Kizárólagos képviseleti demokrácia A parlamenti szuverenitás azt is jelenti, hogy minden hatalom a törvényhozás kezében összpontosul, a nemzet képviselőinek intézményében koncentrálódik Nincs semmilyen lehetőség a közvetlen demokrácia olyan intézményeinek alkalmazására, mint például a népszavazásra A parlamenti szuverenitás és a népszuverenitás egymással összeegyeztethetetlen fogalmak A többségi modell ideáltípusa a tisztán képviseleti demokrácia

15 Többségi modell Tiszta formában sehol sem érvényesül! Nagy Britannia és Észak-Írország Írország Kanada Jamaica Ausztrália Új-Zéland India Szingapúr Malajzia

16 A „konszenzusos” modell 1.Megosztott végrehajtó hatalom: nagykoalíciók 2.Formális és informális hatalommegosztás 3.Kiegyensúlyozottan kétkamarás és kisebbségi képviselet 4.Többpártrendszer 5.Többdimenziós pártrendszer 6.Arányos képviselet 7.Területi és nem területi alapú föderalizmus és decentralizáció 8.Írott alkotmány és kisebbségi vétó

17 1. Megosztott végrehajtó hatalom: nagykoalíciók Egyetlen párt nem képes önállóan a kormányalakításra Koalíciós kormányok működnek, amelynek célja a végrehajtó hatalom minél szélesebb politikai alapra helyezése, továbbá a pártok közti versengés intenzitásának csökkentése A legtöbb esetben nagykoalíció alakul, mivel a pártok programja ideológiailag jelentősen eltér egymástól A hatalommegosztás intézményesülhet formálisan, vagy informálisan

18 2. Formális és informális hatalommegosztás A törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti viszonyrendszer lényegesen arányosabb és kiegyensúlyozottabb, a konszenzusos demokrácia tipikus jegye a hatalmi ágak formális és informális elválasztása Az elv érvényesülése következtében a törvényhozás és a végrehajtás kevésbé szorosan működnek együtt, nagyobb autonómiával és egymással szemben arányosabb pozícióval rendelkeznek A kormány tagjai nem a képviselők köréből kerülnek ki A parlamentnek kevésbé kiszolgáltatott kormányok

19 3. Kiegyensúlyozottan kétkamarás törvényhozás és kisebbségi képviselet A konszenzusos demokráciák törvényhozásai tipikusan kétkamarás parlamentek, ahol ráadásul a két ház lényegesen egyenlőbb viszonyban áll egymással, mint a többségi demokráciák esetében. A győztesnek a hatalma nem korlátlan, a formális szabályozás révén ugyanis a döntéshozatalban együtt kell működnie a másik kamarával A kisebbségi képviselet biztosítása a második kamarában, amennyiben érvényesül, hogy azt eltérő elv mentén választják meg, illetve hogy közel azonos jogosítványai vannak, mint a másik kamarának

20 4. Többpártrendszer A konszenzusos demokrácia modelljében egyetlen párt sem képes abszolút többséget szerezni a választásokon, nincsenek valóban nagy pártok, helyette középpártok vannak A választók pártpreferenciáira a kétpártrendszerben tapasztalható koncentráltság helyett a többé-kevésbé arányos megoszlás jellemző A több középszintű pártból álló paletta létrejöttében a politikai törésvonalak bővülése, például etnikai vagy vallási szembenállások játszanak szerepet

21 5. Többdimenziós pártrendszer A pártrendszer környezetéül és működési alapjául szolgáló társadalmi-politikai környezetet nem egyetlen konfliktus, illetve az arra vonatkozó állásfoglalás határozza meg Miután heterogén társadalmakról van szó, ezért a pusztán ideológiai törésvonal mentén elhelyezkedő pártok nem tudják lefedni a társadalomban létező konfliktusmező egészét Az ideológiai (bal-jobb) törésvonal mellett egyéb, leggyakrabban nyelvi-etnikai, regionális vagy vallási konfliktusok is pártképző erővé válnak, többdimenzióssá téve ezzel a pártrendszert

22 6. Arányos képviselet A konszenzusos modell a kormányképes többség kialakítása helyett az arányos választási rendszerekben egyértelműen a reprezentativitásra helyezi a hangsúlyt, arra hogy a választások eredményeként létrejövő parlament pontosan tükrözze a társadalom politikai megoszlását Az arányos választási rendszer nem akadályozza a társadalmi törésvonalak párttörésvonalakká alakítását Az arányos választási rendszer a társadalomban létező konfliktusok intézményesítését és kezelhetővé tételét szolgálja Az arányosság hangsúlyozása egyben oka és következménye a többpártrendszernek

23 7. Területi és nem területi alapú föderalizmus és decentralizáció A konszenzusos demokrácia intézményes és formális eszközökkel biztosítja az aktuális többség és kisebbség közötti egyeztetési és megegyezési kényszert A területi hatalommegosztás szempontjából ideáltípusa a föderáció, ahol az állami hatáskörök a központi (szövetségi) és a tartományi (regionális) hatalom között arányosan oszlanak meg A hatalommegosztás azonban érvényesülhet más alapon is, így például nyelvi vagy vallási alapon, mindez különös jelentőséggel bír az olyan plurális társadalmak számára

24 8. Írott alkotmány és kisebbségi vétó A konszenzusos demokráciák általában írott alkotmánnyal rendelkeznek, amely tartalmazza az ország kormányzásának alapvető szabályait Az alkotmányt csak különleges többséggel (pl. kétharmados) lehet megváltoztatni, bizonyos helyeken pedig népszavazáshoz is kötik A gyakorlatban érvényesül a kisebbségi vétó a többség uralmával szemben A közvetlen demokrácia intézményét nagyobb előszeretettel alkalmazzák, mint a többségi modellben

25 Konszenzusos modell Tiszta formában sehol sem érvényesül! Belgium Svájc Libanon Ruanda


Letölteni ppt "Demokrácia modellek „Többségi” és „Konszenzusos” Demokrácia."

Hasonló előadás


Google Hirdetések