Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Mikroökonómia II.. 8 A PIACI ELÉGTELENSÉGEK. EXTERNÁLIÁK ÉS KÖZJAVAK Piaci elégtelenség alatt olyan torzulást értünk, amikor a piaci mechanizmusok által.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Mikroökonómia II.. 8 A PIACI ELÉGTELENSÉGEK. EXTERNÁLIÁK ÉS KÖZJAVAK Piaci elégtelenség alatt olyan torzulást értünk, amikor a piaci mechanizmusok által."— Előadás másolata:

1 Mikroökonómia II.

2 8 A PIACI ELÉGTELENSÉGEK. EXTERNÁLIÁK ÉS KÖZJAVAK Piaci elégtelenség alatt olyan torzulást értünk, amikor a piaci mechanizmusok által létrehozott egyensúlyi helyzet társadalmi szempontból nem párosul optimális tényezőallokációval, vagyis a gazdasági szereplők egyénileg racionális döntéseinek eredője társadalmilag nem hatékony. 8.1 Az externáliák Az externáliák fogalma és osztályozási lehetőségei „Harmadik személyek”: az aktorokat, akiknek a tranzakcióval kapcsolatos érdekei, kalkulációi nem jelennek meg a szerződésben Extern, vagy külső gazdasági hatás : „harmadik személyek” által elszenvedett vagy éppen élvezett effektust nevezik. Az externáliák : tehát olyan gazdasági jelenségek, melyek előmozdítására vagy megakadályozására a szerződésből kimaradó szereplők nincsenek befolyással.

3 A külső gazdasági hatások „társadalmi” nézőpontból – az erőforrások nem hatékony felhasználásához vezetnek. A túlcsorduló hatások kétféleképpen osztályozhatók: Az egyik elv szerint a külső szereplőket előnyösen érintő változatait pozitív, hátrányosan érintő fajtájukat negatív externáliának nevezzük. A másik osztályozási elv szerint fogyasztói vagy termelői externhatásokról beszélhetünk attól függően, hogy a „túlcsordulás” által célbavett harmadik személyek fogyasztói vagy termelői mivoltukban érzékelik helyzetük változását.

4 8.1.2 A külső gazdasági hatások miatt bekövetkező hatékonyságvesztés Extern határköltségnek nevezzük valamely jószág előállításának egységnyi változtatása következtében a harmadik személy(eke)t érintő költséghatásokat. A „társadalmi” aspektusból értelmezett határköltség a „piaci” szemléletű és az extern határköltség összege. Az extern határhaszon egy bizonyos jószág előállításának (és használatának) egységnyi növekménye miatt a tranzakcióból kimaradó személyekre háruló élvezeti hatás. A „piaci” és „extern” határhasznok összevonása a „társadalmi” értéket szolgáltatja. Termelői externáliák A költségfüggvények Fogyasztói externáliákA hasznossági függvények

5

6

7

8

9

10

11

12 Pigou szerint ezt a feladatot az állam aktív szerepvállalásával kell megoldani : a káros külső hatásokért felelős szereplők költségeit adók révén kell megnövelni, míg a kedvező effektusok kiinduló tevékenységeit támogatásban (szubvencióban) kell részesíteni az illető externhatás mértékének megfelelően. Az ilyen – pozitív vagy negatív – adókat Pigou-féle adóknak nevezik.

13 Coase felfogása a külső gazdasági hatások internalizálódásáról Pigou feltételrendszere : miszerint teljes bizonysággal megállapítható : az externhatással kapcsolatos „kibocsátó – fogadó” szerepek leosztása, valamint a túlcsorduló effektus káros vagy hasznos mivolta. 3. felt. egy „ex lex” állapotra vonatkozik, amely szerint a hatályos jog nem szabályozza a kibocsátó és a fogadó érdekérvényesítési lehetőségeit egymással szemben.

14

15

16 Egy modell : Főszereplőinket kétféle iparág, A és B jelenti, melyek közös gazdasági térben állítják elő hasonló betűkkel jelölt termékeiket. - A környezet használati módját illetően azonban érdekeik ellentétesek: az A számára „komfortos” működési mód B szempontjából „kényelmetlen”, és fordítva, ami tevékenységük költségvonzataiban is tükröződik. E költségkihatásokat most a kínálati függvények származtatási alapját jelentő határköltségek vonatkozásában érvényesítjük, ami némileg sajnálatos következménnyel jár: a különböző helyzetekben más- más kínálati görbe válik érvényessé.

17

18 Mikor ésszerű megvásárolni a környezeti jogot? Akkor, ha a vásárló ezzel kapcsolatos kompenzációs hajlandósága nem kisebb az eladó kompenzációs igényénél. A kompenzációs hajlandóság az a legnagyobb áldozat, aminek vállalásával szereplőnk még éppen nem kerülne rosszabb helyzetbe, mint amilyenben eredetileg, a környezeti jog megvásárlása előtt volt. Példa Induljunk ki most abból, hogy az A iparágat preferálja a jog, vagyis a piaci egyensúlyokat Ak és Bdk mennyiségek jellemzik. Mi történik, ha B megpróbálja megvásárolni a komfortos tevékenység lehetőségét? Ekkor költségeit → kínálati görbéjét két hatás is éri.: - Egyrészt a „b” kettősnyíl hosszúságának megfelelően süllyedve ∑Sk pozícióba kerül, - másrészt B-t kompenzálva az „a” kettősnyíl hosszával azonos mértékben emelkedik.

19 A tranzakció végeredménye: (határ)költségszint ∑Str kínálati görbe alacsonyabban húzódik a kiinduló ∑Sdk- hoz képest, ami az ehhez tartozó piaci egyensúlyban Bdk-nál nagyobb kibocsátási nívót generál. A jog átruházása tehát paretoi javulást eredményezett, lévén, hogy az eladó A költségeinek és kibocsátásának változatlansága mellett B ráfordításai csökkentek, outputja pedig nőtt. A végeredmény tehát: Ak, Btr (>Bdk ). Ha tehát a vásárló képes kompenzálni a jog eredeti kedvezményezettjét, vagyis a tranzakció révén legalább az egyik jószágfajta egyensúlyi kibocsátása nagyobb lesz, miközben a többié nem mutat csökkenést, akkor a környezeti jog átruházása társadalmi szempontból kívánatos.

20 Vizsgáljuk meg most azt az esetet, amikor a jog fordítva rendelkezik, és eredetileg B-nek ítéli a környezet szabad használatának lehetőségét. - Ilyenkor az induló kibocsátás a piaci egyensúlyban Adk, Bk. - Kísérelje most A megvásárolni a működés komfortját. Belátható : - próbálkozása sikertelen, hiszen B kompenzálása olyan költségtöbblettel járna számára, ami a diszkomfortos tevékenységnél is nagyobb ráfordításszint viselését tenné szükségessé. - A környezeti jog és az erőforrások allokációja tehát nem változik, nem érhető el paretoi javulás. Ez viszont arra utal, hogy az eredeti helyzet Pareto-optimális volt, amelyen társadalmi szempontból nem célszerű változtatni.

21 Összegezzük és összehasonlítjuk a két jogátruházási próba eredményét, arra a következtetésre jutunk, hogy : a B iparág mindkét esetben képes megszerezni vagy megtartani a környezet komfortos használatának jogát, ami arra utal, hogy a társadalmi szinten a jog ilyen allokációja tekinthető hatékonynak. A jog eredeti „leosztásának” megfelelő helyzet vagy eleve Pareto- hatékony, vagy a környezet feletti rendelkezés cseréje révén azzá tehető. A jog más-más preferenciái más-más befejező, Pareto-hatékony állapothoz vezetnek, amelyet az első esetben Ak, Btr, a második esetben Adk, Bk egyensúlyi mennyiségek jellemeznek. Ez arra világít rá, hogy a jogi szféra rendelkezései nem befolyásolják ugyan egy súrlódásmentesen működő gazdaság hatékonyságát, az egyes gazdasági szereplők közötti erőforrás-allokáció arányait azonban igen.

22 Coase modellje működésének összehasonlítása Pigou felfogásával - a 8.7 ábrához kanyarodunk vissza, - majd a szereplők szimmetrikus, kölcsönös kapcsolata helyett A-t „bűnösnek”, B-t pedig „áldozatnak” kiáltjuk ki - - az A ∑Str-görbéje „társadalmi”, a ∑Sk pedig „piaci” kínálati függvénnyé alakul át, - B-nél pedig ∑Sdk lesz a „piaci”, ∑Sk pedig a „társadalmi” görbe.

23 A pigou-i eljárás lényege : hogy a „bűnös” A-t oly módon adóztatják, aminek következtében a döntései alapját képező görbe a ∑Str pozícióba tolódik, a beszedett összeget pedig B kárpótlására fordítják. Ez utóbbi szereplőnél ezért a releváns kínálati görbe a ∑Sk helyzetbe jut el. A társadalom igazságérzete tehát A-nál Atr, B-nél pedig Bk kibocsátáshoz vezet. Tegyük most fel, hogy a Coase által forszírozott jogrendszer is B-vel szimpatizál, aminek következtében aktorunk ezúttal is a „komfortos” kibocsátást képes racionálisan prezentálni. A másik, A szereplő azonban – egyéni mérlegelése eredményeként változtat viselkedésén a pigou-i modellhez képest: lemond a környezetszennyezésről, és a ∑Sdk-görbét érvényesnek tartva a piaci egyensúlyban Adk mennyiséget termel. Vegyük észre, hogy ez meghaladja a Pigou-féle szabályozás mellett érvényes kibocsátást. Anélkül, hogy a felek közötti szereposztások és jogi preferenciák összes lehetséges kombinációjára elvégeznénk ezt a vizsgálatot kijelenthetjük, hogy Coase szabályozási elve esetenként hatékonyabb, de sohasem rosszabb allokációt eredményez Pigou adóztatási gyakorlatánál.

24 Coase-elvvel kapcsolatos problémák : Gyakran nehéz azonosítani az alkuban résztvevő személyeket. Például egy környezetszennyezés esetén az ominózus vegyszer előállítóját vagy felhasználóját kell-e az ügyben érintettnek tekintenünk? Több külső hatás szimultán érvényesülése ugyanazon gazdasági térben átláthatatlanná teszi a helyzetet, ellehetetlenítve az egyezséget. A szereplők gyakran az államtól várják problémáik megoldását az önálló fellépés helyett.

25 A jogrendszer ellentmondásossága is zavart okozhat például akkor, ha egyszerre deklarálja a tiszta környezethez való jogot, és valamely vállalat természetromboló tevékenységének szabadságát. A szereplők nagy száma is korlátozza az elv érvényesülését azon túl, hogy bonyolulttá teszi az alku megszervezését, lefolytatását, az egyezség megszületését. Ekkor ugyanis az ún. potyázó, a megállapodások alól kibúvó viselkedés válhat racionálissá, ami viszont már átvezet bennünket a következő alfejezetben tárgyalásra kerülő közjavak témaköréhez.

26 8.2 Közjavak, vegyes javak, magánjavak A csoportosítás ismérve Pozitív externhatások, melyek a harmadik személyek nagy tömegeinek fontos szükségleteit elégítik ki. Ha - a szóban forgó túlcsordulás fogyasztóit még egy fejlett jogrendszer esetén sem lehet (etikai és/vagy technikai okokból) kizárni annak élvezetéből, valamint -szereplőink nem rivalizálnak egymással, vagyis egyéni fogyasztásuk nem csökkenti a többiek szükséglet-kielégítési lehetőségét, akkor az ilyen externhatást kibocsátó javak a közjószágok.

27 -A rivalizálás hiánya a jószág oszthatatlanságával, „adagolhatatlanságával” kapcsolatos jelenség. -Ez azt is jelenti, hogy minden egyén a közjószág rendelkezésre álló készletének teljes egészét fogyasztja, vagyis teljesül, hogy Q = q1 = q2 = q3 = … = qn, ahol Q az illető jószág mennyiségét, qi az i-dik fogyasztó által élvezett nagyságrendjét, n pedig a fogyasztók számát jelöli.

28 A magánjavak kritériumai : nem bocsátanak ki externhatást, szolgálataikhoz ezért adásvétel útján, a piacon keresztül lehet hozzájutni. Ez ugyanakkor a fogyasztásból való kizárásra ad alkalmat, hiszen csak az ellenérték kifizetése esetén válik lehetővé az illető szükséglet kielégítése. A magánjavak továbbá adagolhatók, vagyis bizonyos készletük a fogyasztók között maradék nélkül szétosztható. Teljesül tehát, Q = q1 + q2 + q3 + … + qn, A rivalizálás ugyanakkor a kizárás további lehetőségére utal: a jószág bizonyos adagjának megvásárlásával és elfogyasztásával lehetetlenné tesszük más számára az ahhoz való hozzájutást.

29

30 A díjköteles javak: olyan, nem adagolható jószágokat értünk, amelyek élvezeti hatása elszigetelhető, vagyis nem externálián keresztül érvényesül. Pl. egy kábeltévé hálózat által szórt műsorválaszték. Az élvezeti értékét a korábbi tévénézők számára nem csökkenti egy-egy újabb érdeklődő csatlakozása. A fogyasztásból való kizárás azonban lehetséges, hiszen a belépést és a tagságot egy meghatározott díj kifizetéséhez köti a szolgáltató.

31 A közös javak: - megfigyelhető a felhasználók közötti rivalizálás. Az ilyen javak tehát adagolhatóak, és valamely fogyasztó szükséglet-kielégítése kizárja a többieket a rendelkezésre álló jószágkészlet lefoglalt egységeinek élvezetéből. A kizárás viszont – kulturális, szociális, tradicionális, humánus vagy egyéb praktikus szempontokból abban az értelemben, hogy a felhasználók ingyen juthatnak hozzá az illető jószághoz, szolgáltatáshoz. Példa egy áruház parkolója, egy klub teniszpályája, egy ingyenkonyha által szétosztásra kerülő ételmennyiség, melyek tehát valamely szűkebb közösség tagjainak az igényeit elégítik ki. Mivel a közösségi javak oszthatósága miatt fennáll a készlet kimerülésének veszélye, gyakran figyelhető meg ennek elosztása során a zsúfoltság, tolongás, sorbanállás jelensége.

32 8.9 ábra: Magán- és közjavak aggregált keresleti görbéinek származtatása Q P Q A ∑D Q A+B P ☼ Q B D A D B Q P P A ∑D P A+B Q ☼ P B D A D B A közjavak aggregált keresleti görbéje tehát azt mutatja meg, hogy a piaci ár különböző szintjei mellett mekkora mennyiséget tartanak – rezervációs áraik összege alapján – ésszerűen finanszírozhatónak a jószágot közösen használó csoport tagjai.

33

34 Feladatok- Externáliák 1) Egy kompetitív vállalat MC=20. Ismerjük a köv. táblázatot : A jószág mennyiségeEgyéni MU-okTársadalmi MU a)Ábrázolja a táblázat adatait! b)Ábrázolja a termék határköltség-függvényét! c)Jelölje az optimális piaci és társadalmi értéket ! d)Milyen típusú externália érvényesül a termék fogyasztásában és jelölje a hatékonyságveszteséget !

35 2) Városunkban új tőkeerős vállalat létesül, amely új munkahelyeket. Kereseti lehetőséget biztosít a lakosságnak, illetve támogatja a helyi sporttevékenységet. Sajnos környezetszennyező technológiát alkalmaz. a) Készítsen egy ábrát, amely azt ábrázolja, hogy a vállalat által okozott pozitív extern hatás nagyobb, mint az általa okozott negatív externália! Jelölje az extern hatásból fakadó hatékonyságvesz- teséget. b) Amennyiben a helyi önkormányzat a társadalmi optimum elérését tűzi ki célul, akkor milyen közgazdasági eszközök alkalmazását javasolná.

36 3) A papírpelenkáknak egyre nagyobb a kereslete, ugyanakkor ezek növelik a hulladékfeldolgozás amúgy is magas költségét. Számítások szerint a hulladék-feldolgozás költsége 40 Ft/db. Az alábbi ábrából leolvashatjuk a papírpelenka iránti keresleti függvényt és a piaci optimumot. a)Jelölje meg az ábrán az externáliákból fakadó hatékonyságveszteséget ! b)Mutassa be hogyan alakul a papírpelenkák egyensúlyi mennyisége, ha a hulladékfeldolgozás költségeit a fogyasztók fizetik meg. Jelölje az ábrán a fogyasztó által fizetett és a termelő által realizált árat ! P, C Q Qp MC D 150

37 4) Tegyük fel, hogy egy méhészet és egy almáskert egymás mellett helyezkednek el és mindkettőjük versenyző vállalat. Legyen az almatermelés mennyisége A, a termelt mézé pedig M. A két vállalat költségfüggvénye TCM=M2/100 és TC A=A2/100–M. A méz egységára 2 dollár és az almáé 3 dollár. a) Ha a vállalatok egymástól függetlenül működnek, akkor mennyi lesz a termelt egyensúlyi mézmennyiség és az egyensúlyi almamennyiség? b) Tegyük fel, hogy a méhészeti vállalat és az almatermelő vállalat egyesül. Mekkora lesz az új vállalat profitmaximalizáló méztermelése és almatermelése? c) Mekkora a társadalmilag hatékony méztermelés?

38 5 )Egy repülőtér melletti széles földsáv egy lakásépítő cég tulajdonában van. A cég házakat szeretne építeni erre a területre, de a repülőtér zaja csökkentia terület értékét. Minél több repülőgép használja a repteret, anál kevesebb profitja lesz a cégnek. Legyen X a repülőteret használó gépek száma naponta, Y a cég által épített házak száma ! A repülőtér teljes profitja 48X- X2, a házépítő teljes profitja 60Y-Y2 –XY. a) Tegyük fel, hogy nem egyezhet meg az építő és a repülőtér, mindketten csak a saját tevékenységükről dönthetnek. Függetlenül, hogy hány házat építenek mennyi lesz a repülőtér maximális profitja és hány gép fogja használni a repteret? b) Ha adott, hogy a reptér mennyi gépet fogad, akkor mennyi lesz az építő maximális profitja és hány házat fog építeni? c) Mennyi lesz a profitjaik összege?

39 d) Tegyük fel, hogy a helyi szabályozás nem engedélyezi a gépek leszállását a repülőtéren, mivel ennek külső gazdasági hatása van a házépítésre. Ekkor nem lesz forgalom a repülőtéren, mennyi házat épít így a házépítő cég és mennyi lesz a profitja? e) Tegyük fel, hogy hoznak egy törvényt, amelynek értelmében a repülőtér felelős minden a légiforgalom miatt a házépítőt ért veszteségért. Mivela a házépítő profitja 60Y-Y2 –XY és profitja 60Y- Y2 lenne, ha nem lenne légi forgalom, a házépítőt érő összes kár XY. Így ha a repülőtéren X gép fordul meg és az építő Y házat épít, akkor a kár kifizetése után a repülőtér profitja 48X- X2 – XY. A házépítő profitja, azt az összeget is beleszámítva, amit kártérítésként kap 60Y-Y2 –XY + XY= 60Y-Y2. Hány házat fog építeni ebben az esetben a házépítő cég és mennyi lesz profitja? A károk kifizetése után mennyi repülőgépet fog a reptér fogadni és mennyi lesz a profitja? Mekkora két cég együttes profitja?

40 9 A MONOPOLPOZÍCIÓK FORRÁSAI. A MONOPOLISTA KÍNÁLATI MAGATARTÁS ALAPVONÁSAI 9.1 Bevezetés: a modellalkotás problémái Tiszta versenyző iparág – mint az árelfogadó vállalatok „ideális” halmaza A piac tökéletlenségei korántsem kivételes jelenségek Chamberlin [1933], Robinson asszony [1933] - integrálta a tökéletlen verseny mozzanatait - egyfajta határesetként őrizve meg a kompetitív piac modelljét.

41 9.2 A monopolpozíciók megjelenésének okai A kemény belépési korlátokra visszavezethető monopóliumok Belépési korlát alatt olyan nehézségeket értünk, amelyek valamely iparágban gátolják az új vállalat(ok) létesítését.

42 Kollektív monopólium : az iparágat sok cég alkotja, melyek az illető erőforráson, vagy a hatóság által kiadott engedélyeken osztoznak. Exkluzív monopolhelyzet: Az egy, vagy kevés számú, általában árelfogadó vállalatot tartalmazó iparág tagja(i) élveznek. A nem szaporítható jellegük miatt hosszú távon is fix termelési tényezők birtoklása ekkor technikai monopólium kialakulásához vezet, míg a hatósági engedélyhez kötött tevékenység mesterséges, jogi monopólium létrejöttét eredményezi.

43 9.2.2 A gazdasági információk korlátozottságából származó monopóliumok

44 Ha a nagyobb hatékonyság → alacsonyabb költségszint csak kis szériában tartható fenn, vagyis a cég mindössze a piac töredékét képes ellátni termékeivel, akkor árelfogadó, de gazdasági profitot elsajátító monopolista „zárvány” jön létre a sok vállalatot tartalmazó iparágon belül. Ha viszont az alacsonyabb (ún. szubadditív) fajlagos költségeket biztosító metódus széles, a keresletet lefedő termelési sávban alkalmazható, lehetővé válik a kevésbé rentábilis módszerrel dolgozó versenytársak kiszorítása a piacról. Az ilyen esetben létrejövő hegemóniát természetes monopóliumnak nevezzük.

45

46 9.2.3 A „szűk piac” következtében létrejövő monopólium

47

48

49 9.3 A kollektív monopólium jellemzői Egy mezőgazdaságának példa : felt. Legfontosabb termelési tényező :a termőföld (A). A mezőgazdasági művelés céljaira rendelkezésre álló terület nagysága adott, minősége homogén és mindvégig változatlan. A földet „természetadta” termelési tényezőként fogjuk fel, aminek nincsenek „előállítási költségei”. A föld sok, egyenként azonos méretű, árelfogadó vállalat (farm) között oszlik meg. A föld tulajdonosát és profitorientált művelőjének személyét kezdetben egyesítjük, megengedve, hogy e két funkció a vizsgálat későbbi periódusában elkülönüljön egymástól.

50 Kiindulásként feltételezzük, hogy a farmok kizárólag egyféle terményt („gabonát”) állítanak elő. A földművelők anyagi-szakmai-gazdasági paramétereit azonosnak tekintjük, ami költségfüggvényeik uniformitásában jut majd kifejezésre. Hosszú távú modellben gondolkodunk, ami azt jelenti, hogy a tőkejavak felhasznált mennyiségét is a cégek döntési változói között szerepeltetjük. A mezőgazdasági hozamokat befolyásoló természeti/időjárási hatások változékonyságától, esetlegességétől modellünkben eltekintünk.

51 9.3.1 A járadék, mint profit, jövedelem és költség

52 A gazdasági profitnak azt a fajtáját, amelynek létezése valamely termelési tényező szűkösségével, mások számára való hozzáférhetetlenségével (és az ebből származó belépési korláttal) kapcsolatos, járadéknak (R – Rent) nevezzük. A járadék valamely erőforrás rugalmatlan (határesetben merev) kínálatára (és ezért a közreműködésével előállított termék ugyancsak rugalmatlan, magas árszintet generáló kínálatára) visszavezethető extra jövedelem.

53 Hosszú távon a mezőgazdaság kínálati függvénye „szokásos” módon, az egyes farmok kínálati függvényeinek (határköltség- görbéinek) összegzésével, aggregálásával hozható létre. A járadék – mint gazdasági profit – maradékelven keletkező, reziduális jövedelem. A járadék elsajátítója az illető input (esetünkben a föld) tulajdonosa.

54 A bruttó hosszú távú összköltség (BLTC) a „szokásos” tényező-ráfordítások költség- einek (LTC) és a járadéknak, mint bérleti díjnak az összege: BLTC = LTC + RFC, –ahol az RFC jelölés a járadék fix költség jellegére utal. –Abban az esetben, ha a tulajdonos önmaga gazdálkodik a földjén, a járadék nem explicit, hanem implicit költség. Opportunity cost-ként olyan jövedelmet jelent, amely elveszett, amikor a birtokos úgy döntött, hogy a saját művelés érdekében lemond a terület bérbeadásáról.

55 A járadék – természetét tekintve – elsődlegesen jövedelemnek (költségnek pedig csak másodlagosan) tekinthető. A földtulajdonossal szembeni fizetési kötelezettséget (költségként való felmerülést) az determinálja, hogy egyáltalán létrejön-e (ha igen, mekkora) ilyen célra fordítható árbevétel. Mivel a járadék reziduumként való viselkedéséből adódóan igaz, hogy TR – LTC = R(FC), ebből következik, hogy TR = LTC + RFC = BLTC, vagyis a vállalkozó szemszögéből nézve az árbevétel éppen elegendőnek bizonyul költségei kifizetésére, a gazdasági profitból való részesedésre nincs módja. P = LAC + RFC/Q = BLAC, ahol BLAC a bruttó hosszú távú átlagköltség. A „hagyományos” átlagköltségen felül a termékegységre jutó bérleti díjat is tartalmazza.

56 A fajlagos bérleti díj nem meghatározója, hanem függvénye az egységárnak, s mint ilyet, látszólagos, pszeudoköltségek közé soroljuk. David Ricardo törvénye szerint a gabona ára nem azért magas, mert a földbirtokosok drágán adják bérbe földjüket, hanem épp’ ellenkezőleg: azért kérhetnek magas bérleti díjat, mert a gabona magas ára ezt lehetővé teszi. A kereslet növekedése által kiváltott áremelkedést kereslet-húzta inflációs hatásnak nevezzük.

57 9.7 ábra: A járadék a kereslet által befolyásolt termékár függvényében Q € P 0 LAC LMC R1R1 Q E1 Q P P0P0 ∑S ∑D 1 ∑D 0 P1P1 P 1 Q E0 R0R0

58

59

60

61

62

63 9.3.2 A járadék értelmezése különböző minőségű és különböző célokra felhasználható termelési tényező (föld) esetén Feloldjuk azt a feltételezést: a gabonatermesztés céljaira igénybevett földterület homogén, azonos minőségű! Induljunk ki abból:három eltérő minőségű föld létezik α tekinthető legjobbnak, β közepesnek, γ pedig a legrosszabbnak. A minőségi különbségek a gabona előállításában mutatkozó fajlagos költség (LAC) más- más szintjében jutnak kifejezésre, vagyis megfigyelhető, hogy »LACα < LACβ < LACγ A gabona adott piaci ára mellett csak azokat a területeket érdemes művelés alá vonni, ahol legalább normál profit érhető el, vagyis az átlagköltség nem nagyobb a termékárnál.

64 9.8 ábra: Különbözeti és abszolút járadékok keletkezése eltérő minőségű tényező (föld) esetén X PXPX LAC γ XX € € α PXPX X*X* βγ € PXPX ∏α∏α LAC α LAC β ∏β∏β ∏γ∏γ X*X* X * Mindegyik területen azonos mennyiségű (X*) búza takarítható be. Az eltérő költségszintek miatt azonban a profitnagyság nem egységes: az α területen a legnagyobb, γ földön pedig a legalacsonyabb nyereség keletkezik. Az a gazdasági profit, amely valamely tényezőfajta termelésben felhasznált egységei közül a legrosszabb minőségűvel érhető el, az abszolút járadék. A tényező jobb kvalitású egységeivel kitermelhető profit(ok) ezt meghaladó többleteit ugyanakkor különbözeti járadéknak nevezzük. Az egyes területeken létrejövő különbözeti járadékok tehát: (Πα – Πγ), (Πβ – Πγ), valamint (Πγ – Πγ). Ezeknek a nagyságoknak a sorrendisége a földek minőségi rangsorára utal, a leggyengébb földön nem keletkezik különbözeti járadék.

65 9.9 ábra: Transzferjövedelem és járadék X termesztésében X PXPX LAC γ XX € € α PXPX X*X* βγ € PXPX LAC α LAC β X*X* X * RXαRXα ∏xβ∏xβ RYβRYβ RYγ RYγ ∏Yα∏Yα ∏Xγ ∏Xγ Föld több célra is felhasználható.(X,Y) Minőségi rangsor nem biztos, ogy ugyanaz. Valamely termelési tényező esetében a második legjobb allokációs területen elérhető gazdasági profitot transzferjövedelemnek nevezzük. A legjövedelmezőbb célra való felhasználás igényével jelentkező bérlőnek – mint egyfajta küszöbértéket – legalább ekkora használati díjat kell vállalnia, hogy a tényező reallokációja, „transzferálása” megvalósulhasson a rosszabb és a jobb hasznosítási mód között. Egy tényező járadéka nem más, mint a legjobb allokációs területen kitermelt gazdasági profitnak a transzferjövedelem fölötti része, amelynek kifizetésére elvileg nem lenne szükség, hogy a legjövedelmezőbb célra a tényezőt rendelkezésre bocsássák.

66 Az egyes felhasználási célok közötti választás tehát az egymáshoz viszonyított jövedelmezőség (járadék) alapján dől el. Modellünk: R = X(Px – LACx i ) – Y(Py – LACy i ) = Πx i – Πy i képlet pozitív értéke az X, negatív nagysága pedig az Y termelésében keletkező járadék nagyságát adja meg az „i” parcellán. Ha a termények egységét oly módon választjuk meg, hogy a termelt mennyiség számértéke megegyezzen (vagyis X = Y teljesül), akkor a fenti összefüggés átalakításával az R = Q[(Px – Py) + (LACy i – LACx i )] formulát nyerjük, ahol Q a terméshozam közös nagyságát jelenti. Eszerint az X előállításában realizálható járadék növekszik, ha Px és/vagy LACy i értéke egyre magasabb lesz (amikor egyre valószínűbb az illető telek ilyen célra való felhasználása), míg csökken, ha Py és/vagy LACx i nő (amikor az Y-célú allokáció esélye lesz egyre nagyobb).

67 9.3.3 A korlátozott mennyiségű, nem szaporítható erőforrások adásvételi ára Az eladó kalkulációi szerint ily módon akkor érdemes a földterületen túladni, ha a kapott pénz befektetésével legalább a bérleti díjnak megfelelő jövedelmet érhet el, vagyis teljesül, hogy Π ≤ Me ∙ re A formulában Π a földből nyerhető profitot (bérleti díjat) jelenti, Me a földterület eladási ára, re pedig az eladó tervezett jövedelmezőségi rátája a vételár leendő gazdasági hasznosítása során. A vásárló ugyanakkor abban az esetben tartja érdemesnek pénzét földbirtokra elcserélni, ha az ezáltal megszerezhető bérleti díj (vagy profitjövedelem) nem kisebb, mint korábbi befektetéseinek hozama, azaz Π ≥ Mv ∙ rv ahol rv e felhagyott befektetéseknél elért jövedelmezőségi rátával egyenlő, Mv pedig a vételár. Az adásvétel csak akkor valósulhat meg, ha Mv ≥ Me, vagyis a vásárló legalább olyan összeget kínál fel, mint amekkorát az eladó kapni szeretne földjéért. Ez akkor teljesül, ha re ≥ rv, tehát a jelenlegi földesurak tervezett befektetési rátái nem haladják meg a reménybeli birtokosok jelenlegi üzleteinél elért jövedelmezőségi szintet. re = rv = i, (ahol i ezúttal is a kamatláb), ezért a fenti relációkban r helyére a kamatlábat helyettesítve, és M-et kifejezve az M → Π/i

68 A föld elvileg végtelen sok időszakon keresztül jövedelmet (járadékot) hozó vagyontárgy jellegéből adódóan az ún. lejárat nélküli, állandó osztalékot biztosító értékpapírokhoz hasonlít. Örökjáradék jelenértékének (PVP) nevezzük. Ennek értelmében: ∞ PVP = Π/(1+i) + Π/(1+i) 2 + Π/(1+i) 3 + … = Π∙∑(1+i) j j=1 Fel. Határozzuk meg egy város körüli mezőgazdasági földterület fellhasználásának egyensúlyi módját. A város egy lapos síkság közepén fekszik. A városnak épp a közepén lévő piacon a búza ára 10 dollár/mázsa, a búzát megtermelni viszont csak 5 dollárba kerül mázsánként. Ugyanakkor a városba szállítás költsége mázsánként 10 cent/mérföld. a) Tegyük fel, hogy egy farm t mérföldre van a városközponttól. Írja fel azt a képletet, amely megadja a piacra vitt búza utáni profitot mázsánként ! b) Tegyük fel, hogy egy hektáron 1000 mázsa búzát tudunk megtermelni. Mennyi lesz a piactól t mérföldre lévő föld bérleti díja hektáronként? c) Milyen messze lesz a piactól az a föld, amelynek értéke nulla? Mo. a) t b) t c) 50 mérföldre

69 9.4 Az ármeghatározó pozícióból fakadó kínálati magatartás alapelemei Az árelfogadó/meghatározó pozíció erősségét az egyéni kínálat árflexibilitásának (φS) szintje tükrözi, amely a vállalat piaci részesedésének (s) és az aggregált kereslet árrugalmasságának (εΣD(P)) függvénye: φ S = s/ ε ΣD(P) Az iparági kínálat árflexibilitása és az aggregált kereslet árrugalmassága között reciprok viszony észlelhető. Most azonban a flexibilitás vállalati szintjének reciprokára lesz szükségünk, amit az összpiaci kereslet vállalati perspektívából szemlélt rugalmasságának nevezünk, a továbbiakban a kereslet szubjektív árrugalmasságaként nevezzjük. Képletszerűen: ε d(P) = ε ΣD(P)/s = 1/φ S E rugalmasság a keresleti görbe vállalat által érzékelt, annak bizonyos anticipációit kifejező alakját jellemzi. Értéke pedig arra utal, hogy a termék piaci árának 1 %-os változtatását követően hány %-os keresletmódosulásra számít a vállalat saját terméke iránt – feltételezve, hogy az iparág többi vállalata által eladott (kínált) mennyiség változatlan marad.

70 Tökéletes monopolhelyzet (s = 1) esetén ε d(P) = ε ΣD(P) teljesül, amikor a vállalat közvetlenül, mintegy a „saját bőrén” érzékeli az aggregált kereslet árrugalmasságát. A cég ármeghatározó pozíciója a maradék-rugalmasság végtelennél szignifikánsan kisebb mértékéhez kötődik, amikor szereplőnk a keresleti görbét negatív meredekségűnek érzékeli. Ez a helyzet a piaci részesedés viszonylag magas, az aggregált kereslet elaszticitásának pedig viszonylag alacsony értékét feltételezi. Az árelfogadó státuszhoz a maradék-kereslet rugalmasságának végtelen értéke kapcsolódik, ami a nullához közeli kínálati részesedés (atomizált piac, dekoncentrált iparág) és/vagy eleve végtelen összpiaci árrugalmasság következménye lehet. A vállalat ekkor vízszintesnek észleli a keresleti görbét.

71 9.4.1 Az ármeghatározó és árelfogadó vállalatok keresleti és összbevételi görbéi. A határbevétel fogalma és alakulása A teljes bevétel nem más, mint az eladott áru mennyiségének és keresleti árának a szorzata: TR = Q ∙ P(Q) A keresleti ár – a vállalat price maker pozíciója esetén – a kínált mennyiség függvénye. Q Q ε d =1 QFQF QFQF 2 P MR Q F ∑D TR QFQF 2 φ s =1 φ s >1 φ s <1 ε d <1 ε d >1 ε d = ∞ ε d = 0 φs =0φs =0 φ s = ∞ 9.10 ábra: Az ármeghatározó vállalat által észlelt keresleti és ennek megfelelő összbevételi görbe

72 9.11 ábra: Az árelfogadó vállalat által észlelt keresleti, és ennek megfelelő árbevétel-görbe q P D MR P ε d = ∞ φ s = 0 q α TR

73 9.12 ábra: A határbevétel komponensei A vállalat határbevétele azt mutatja meg, hogy mennyi pénzegységgel változik az összbevétel, ha a cég a korábbitól egységnyivel eltérő kínálattal jelenik meg a piacon. A határbevétel matematikai szempontból az összbevétel-függvény mennyiség szerinti deriváltja: MR = dTR/dQ, mértanilag pedig a TR-görbéhez húzott érintők meredekségével (tangensével) hozható kapcsolatba. Q P ∑D∑D dP P0P0 dTR(P) dTR (q) Q0Q0 1 Az ármeghatározó cég esetében a határbevétel az összbevétel emelkedő tendenciája mellett pozitív, maximumánál (QF/2-nél) zérus, csökkenő tendenciájánál pedig negatív értékű. Az árelfogadó vállalat határbevétele ugyanakkor az egységárral megegyező konstans. A határbevétel pozitív szintjeinél εd(P) > 1 és φS < 1, negatív értékeinél fordított relációk érvényesülnek. Egzakt matematikai formulába tömörítve: 1 MR = P(1 – ————) = P(1 – │φS│) │ ε d(P) │

74 9.4.2 Az ármeghatározó vállalat optimális kínálati és tényezőkeresleti szintjének meghatározása 9.13 ábra: Az ármeghatározó vállalat optimális kínálati szintjének meghatározása Q € P E MR Q☼Q☼ ∑D Q E ∏ LAC E LAC LMC Cournot pont A határbevétel- és határköltség-görbék metszéspontját Cournot-féle pontnak nevezzük. P∙MPL = PL, VMPL = PL Mivel a price-maker cégekre vonatkozóan igaz, hogy P > MR, ezért teljesül az is, hogy VMPL > MRPL = PL

75 9.14 ábra: Az ármeghatározó vállalat optimális tényező- (munka-) felhasználásának kritériuma Mivel a price-maker szereplőknél a munka egységárához nem a tényező határtermék-értéke, hanem határtermék- bevétele rendeli hozzá a racionális felhasználási szintet. Ezért ez utóbbi funkció tekinthető e vállalatoknál a munka keresleti függvényének. LEMLEM € MRP L L K 0 LECLEC P L VMP L VAP L

76 9.4.3 Az ármeghatározó piac egyensúlyának sajátosságai Az ármeghatározó cég (monopólium) optimális kibocsátása egyúttal a piaci egyensúly sajátos megvalósulását, a kínálati és keresleti szándék találkozását jelenti. Az árelfogadó piac egyensúlyától, a Cournot-pontnak megfelelő konstelláció több tekintetben is eltér: –Nem az aggregált keresleti és kínálati görbe metszéspontjához kapcsolható (ez utóbbi görbe nincs is jelen az equilibrium meghatározásánál). –A price maker szereplők általában a (velük gyakran megegyező) iparág hosszú távú egyensúlyában is elsajátíthatnak gazdasági profitot. –Az ilyen típusú egyensúlyban a gazdaság rendelkezésére álló erőforrások allokációja nem hatékony, azaz piaci elégtelenség lép fel.

77 9.15 ábra: Az iparág kínálati egyensúlya tökéletes verseny, kollektív monopólium és ármeghatározó monopólium esetén, azonos költségviszonyokat feltételezve Amikor azonos piacon versenyző vállalatok egyesülnek, horizontális fúziónak nevezzük. Az ármeghatározó cég a kollektív monopóliumhoz képest alacsonyabb kibocsátási szintet, Q E M –et tekint racionálisnak, aminek érvényesítésével viszont magasabb, P E M egységárat érhet el a piacon. Q € MR ∑D PECPEC ∑LAC S koll = ∑LMC A B ∑S comp PE∑PE∑ PEMPEM Q E M Q E ∑ QECQEC

78 9.16 ábra: A monopólium holtteher-vesztesége A monopolizált iparág termelése éppen a kompetitív kibocsátás fele lesz. A monopólium által érvényesített egységár kétszerese a kompetitív árnak. A fogyasztói járadékban bekövetkező veszteségnek azt a részét, amely az ármeghatározó vállalat tiszta versenyző szinttől elmaradó kibocsátására vezethető vissza, a monopólium holtteher-veszteségének nevezzük. Q € P E M MR ∑D Q E M ∏ PECPEC LMC = LAC = ∑S G J H F Q E C DWL

79 9.17 ábra: Az árdiszkrimináció Ugyanazt a terméket más-más összegért értékesíti a monopolvállalat. A tiszta versenyző kibocsátáshoz tehát a fogyasztói többlet még radikálisabb bekebelezésén keresztül vezet az út, aminek eszközét az árdifferenciálás jelenti. Q € MR ∑D LMC = LAC PEMPEM QEMQEM QECQEC

80 9.4.4 A piaci erőfölény (monopolista hatalom) mérése. A piac relatív szűkösségének/tágasságának kapcsolata az ármeghatározó/árelfogadó pozícióval „ Minden olyan esetben, amikor egy vállalat képes befolyásolni a termékeiért kapott árat, azt mondjuk, hogy a vállalat monopolerővel (monopoly power) vagy piaci erőfölénnyel (market power) rendelkezik. A fogyasztói többlet lefölözése attól függ, hogy mennyire tér el az érvényesített ár a tiszta versenyző piacon érvényes nagyságától, vagyis a határköltségtől, a Lerner-index ezt a különbséget fejezi ki az adott kínálathoz tartozó ár %- ában. Q☼Q☼ € ∑D LMC = LAC QQECQEC PECPEC P ☼ a b 9.18 ábra: A Lerner-index alapgondolata

81 A monopolerő foka pedig nem más, mint P – LMC L = —————, P Megfigyelhető,hogy az index nagysága a tiszta versenyző kibocsátásnál zérus, hiszen P = LMC érvényesül, alacsonyabb kibocsátási szinteknél magasabb, továbbá az árbevétel profitfedezeti részének %-aként is értelmezhető. Ábránkon az árbevétel az a és b kettősnyilak melletti téglalapok együttes területe, melyek közül a profit a felső (függőlegesen vonalkázott) téglalap területével egyenlő. Lerner szerint tehát a cég annál erősebben érvényesíti monopolhatalmát, minél nagyobb szűkösséget teremt a piacon, vagyis minél kisebb kínálattal jelentkezik.

82 9.19 ábra: A Lerner-index alkalmazása árelfogadó státusz esetén A termelőegységek ármeghatározó képességének foka szoros kapcsolatban áll piaci erőfölényük szintjével.Ez utóbbi mérésére – egyfajta alternatívaként – a kínálat árflexibilitását (vagy ennek reciprokát: a kereslet szubjektív árrugalmasságát) alkalmazzuk. MR = P(1 – │φ S │) Kifejezve ebből │φ S │-t, az P – MR │φ S │ = ——— P Q☼Q☼ € D LMC = LAC Q QEQE a b

83 9.20 ábra: A kínálat árflexibilitásának összefüggése a monopolerő mértékével Lineáris keresleti görbét feltételezve az árflexibilitás a monopolerő éppen ellentétes irányú változását jelzi a Lerner-indexhez képest, ha a kibocsátás növekszik vagy csökken. Ezt a paradoxont a szakmai gondolkodás oly módon küszöböli ki, hogy a cég piaci hatalmát az optimális kibocsátási szintjénél méri, ahol az MC = MR egyenlőség teljesülése miatt a két megközelítés azonos értéket ad, vagyis P – (MC = MR) L = ——————— = │φ S │ = s/ ε ΣD(P) P Q☼Q☼ € ∑D MR Q a Q ☼ € (∑)D MR Q a b b

84 9.21 ábra: A Lerner-index és az árflexibilitás azonossága az optimális kínálati szintnél Exkluzív monopólium ( valamely speciális erőforrás rendkívüli szűkössége miatt kialakuló piaci pozíció, a kereslet méreteihez képest szélsőségesen kicsi vállalati kapacitással). Ha valódi monopolhelyzet áll fenn, akkor s = 1 (vagyis a 100 %- os iparági részesedés) miatt kínálatának árflexibilitása – φ S = s/ ε ΣD(P) Az aggregált kereslet rugalmasságának reciprokával egyenlő. Ez azt jelenti, hogy a cég által érzékelt keresleti viszonyokat közvetlenül az iparági keresleti görbe írja le. € ∑D LMC = LAC Q QEMQEM PECPEC PEMPEM a b MR

85 9.22 ábra: Az exkluzív monopólium piaci „magánya” Ilyen esetben a rendkívül „sovány” költséggörbék valójában közvetlenül a függőleges tengelyhez lapulva helyezkednének el. A kínálat újabb és újabb egységeinek létrehozása igen intenzíven emelkedő pótlólagos (határ-) költségeket igényel a vállalattól. € ∑D Qq♥q♥ LMC LAC Q ●

86 9.23 ábra: Az exkluzív monopólium piaci ereje és tevékenységének jövedelmezősége q ♥ € ∑D q E M MR ∑D Q ∏=R P E M LMC LAC A vállalat hosszú távon is gazdasági profitot realizál árbevételében, ami valójában járadék-természetű, hiszen egy erőforrás szűkösségére visszavezethető belépési → kínálati korlát következménye. Ugyanakkor a Lerner-index konvencionális mérési helyénél, vagyis az optimális kibocsátási szintnél (qE M -nél) a monopolista erő nagysága az árelfogadó státusznak megfelelően zérushoz tart, hiszen az ár és a határbevétel alig tér el egymástól.

87 9.24 ábra: Ármeghatározó exkluzív monopólium Ha egy hiperbola írja le a piaci ár és az aggregált vásárlási szándék viszonyát. Ekkor a kereslet árrugalmassága konstans, egységnyi. A rendkívül kis kapacitású, s ezért nagyon tág piacon megjelenő monopólium kínálatának árflexibilitása ilyenkor ugyancsak egységnyi, ami már ármeghatározó státuszt jelez. Köv: a kis vállalati méret és a tág piac legfeljebb csak valószínűsíti, de nem determinálja az árelfogadó pozíciót. € ∑D Qq♥q♥ LMC LAC Q ●

88 9.25 ábra: Az árelfogadó és ármeghatározó pozíciók ható okai VÁLLALATI MÉRET A VÁLLALAT PIACI RÉSZESEDÉSE (s) A PIAC TÁGASSÁGA- SZŰKÖSSÉGE (Щ) BELÉPÉSI KORLÁT LÉTEZÉSE ÉS JELLEGE A KERESLET TULAJDONSÁGAI ε ∑D (P) φ s

89 9.4.5 A piacvédő monopólium kínálati magatartása 9.26 ábra: A potenciális behatoló mérlegelése a Sylos-posztulátum alapján Az elrettentő viselkedés gyakran a méretek megnövelésével operál, és azt kívánja elhitetni, hogy a territórium elleni merénylet kudarcra van ítélve. A „felfúvódás” taktikája az üzleti életben azért lehet eredményes, mert az optimális kínálati szint meghaladása szűkíti a belépő számára megmaradó piacot, ami költség-görbéjének jobbratolódásával jár. A piacvédő magatartás azonban csak egy bizonyos határig, a fedezeti pont eléréséig követhető ésszerűen. Q € MR 1 ∑D Q E 1 LAC 1 LAC 2 LMC 1

90 9.27 ábra: Sikeres és sikertelen piacvédő magatartás a)b) a) arra utal, hogy a fedezeti pontnál az elrettentés sikeres: a behatoló (még érdemi működése megkezdése előtt) kiszorul a piacról, átlagköltsége a keresleti görbén túli, nem rentábilis területre „taszíttatik”. Q € MR 1 ∑D Q E 1 LAC 1 LAC 2 LMC 1 Q f Q € ∑D LAC 1 LAC 2 LMC 1 Q f ’ ∑D ’ b.) változata ugyanakkor a hegemonista pozíció megóvásának sikertelenségét tükrözi. Ennek oka a piac „időközbeni” tágulása. A ∑D-görbe origótól való távolodása és rugalmasabbá válása a kereslet bővülését jelzi, ami rontja a monopolhelyzet fenntartásának, „bebetonozásának” esélyeit a nyitott piacokon.

91 8) Az alábbi ábra alapján válaszoljon a következő kérdésekre : a) Milyen piaci szerkezetről van szó ? Miért? b) Mekkora az ábrán szereplő vállalat profitja? Mivel egyezik meg? Jelölje az ábrán! c) Árrugalmas vagy árrugalmatlan a vállalat termékei iránti kereslet ? d) Milyen kibocsátási szint mellett lenne a vállalat átlagterméke maximális ? e) Milyen kibocsátási szint mellett lenne a vállalat teljes bevétele maximális ? Q ktg AVC AC MC

92 9) Egy tökéletesen versenyző vállalat költségfüggvénye : TC=q 2 +10q+50. -Írja fel a vállalat rövid távú kínálati függvényét ! -A piaci mechanizmus hatására a piaci szerkezet átalakul és a vállalat egyedüli termelőként elégíti ki a kérdéses piacon az összkeresletet, amelynek egyenlete: P=220-Q. -Határozza meg a realizálható profitot. -A monopolhelyzetben lévő vállalat vezetősége úgy dönt, hogy a realizálható összprofit növelése érdekében elsőfokú árdiszkriminációt hajt végre. Mekkora lesz ekkor a vállalat kibocsátása? Hogyan változik a fogyasztói többlet nagysága? 10)Egy vállalat állítja elő a kérdéses terméket. Az inverz keresleti fv: P=1000-Q. MC= 2Q+100. FC= a) Hat. meg a profit nagyságát! b) A vállalat marketingesei új piaci lehetőséget fedeztek fel. Az inverz keresleti fv: P= Q. A vállalat harmadfokú árdiszkriminációval próbálkozik. Hogyan változik meg a vállalat kibocsátása, az ár és a profit?

93 10 A PIACI SZERKEZETEK ÉS FORMÁK JELLEMZÉSE 10.1 A piaci szerkezet és forma értelmezése, osztályozási lehetőségei A piaci szerkezet az iparág és piaca koncentráltságára utaló fogalom. - A dekoncentrált iparág/piac sok, egyenként nagyon kicsi iparági-piaci részesedéssel bíró vállalatot jelent -A koncentráltság az ágazat kibocsátásának (és piaci részesedésének) kevés kézben való összpontosulását takarja. A piaci forma kifejezés az adott piacon megjelenő, valamely szektor által kínált termékek homogenitására vagy éppen differenciáltságára vonatkozik. A vállalatok egymáshoz képest mennyire hasonló vagy eltérő árucikkeket állítanak elő. A piaci forma ezért a verseny szorosságát jellemzi.

94 A Herfindahl-Hirschman-index. A piaci szerkezetek és formák tipizálása A piaci szerkezet milyenségére utaló, valamely iparágat jellemző koncentráltság foka többféleképpen mérhető. –Erre a célra ún. Herfindahl-Hirschman-indexet vesszük igénybe. Az index értéke nem más, mint egy n ≥ 1 vállalatból álló iparág vállalatait jellemző, a kínálati részesedések (s) négyzetösszege: n H = s s s 3 2 +… + s n 2 = ∑ s i 2 i=1 Ha egyetlen cégből áll az iparág, akkor az index értéke egységnyi, dekoncentráltság esetén pedig (az 1-nél kisebb értékű törtszámok négyzetének tulajdonságai miatt) tart a zérushoz. A Herfindahl-index az iparág vállalatait jellemző piaci részesedések egyfajta átlagát méri, vagyis H = s, ami után nem jelent meglepetést, hogy az azonos nagyságú termelőegységekből álló iparág koncentrációjának foka a reprezentáns cég kibocsátásának részarányával egyenlő.

95 A piaci szerkezeteket a Herfindahl-index alapján az alábbiakban csoportosíthatjuk: Dekoncentrált piacokról beszélünk, ha H → 0. Oligopóliumokról van szó, ha H értéke érezhetően eltér 0-tól, de 1-től is. Az oligopolista iparág kevés számú, egyenként markáns piaci részesedéssel rendelkező vállalatot tartalmaz. Klasszikus esete a két, nagyvállalatból álló ágazat, a duopólium. Monopólium alakul ki, ha H = 1 teljesül, amikor tehát az iparág egyetlen vállalatból áll. A fenti kategorizálás szerint a monopólium a piaci szerkezetek egyik végleteként fogható fel, vagyis a tiszta monopolhelyzet egyik kritériuma a tökéletesen koncentrált piac. A piaci szerkezet, koncentráltság tehát szoros kapcsolatban áll a vállalatok üzleti szférában érvényesíthető erőfölényének mértékével.

96 10.1 ábra: A piaci szerkezetek és formák osztályozási lehetősége Forma Szerkezet Homogén piacok Heterogén (differenciált) piacok Dekoncentrált piacok (H → 0) Tökéletes (tiszta) verseny Monopolisztikus verseny Oligo(duo)- pólium (0 < H < 1) Tiszta oligopólium Differenciált oligopólium Monopólium (H = 1) Tiszta monopólium A monopolisztikus verseny az „atomisztikus” piacok egyik megjelenési formája, azzal a különbséggel, hogy a sok, egyenként kis iparági részesedést felmutató vállalat nem megegyező, hanem csak hasonló termék kínálatával jelentkezik.

97 A piaci szerkezetek és formák osztályozása Triffin szerint Y X X 1 ← X 0 X ε x (P y ) → ∞ Homogén verseny a.) Y X X 1 ← X 0 X 0< ε x (P y )<∞ Heterogén verseny b.) Robert Triffin a konkurens vállalatok piaci interdependenciájának, viszonyrendszerének milyenségét elemezve osztályozta az iparági szerkezetet és formát. Rendszere a cégek egymástól való függőségének-függetlenségét jellemző paraméterek, a kínálati- és árpolitikájuk által gerjesztett kölcsönhatások tesztelésén alapul. A verseny szorosságára, vagyis a piaci forma jellegére ennek megfelelően a kereslet kereszt- árrugalmassága (εd+) révén vélt következtetni, amelynek pozitív előjele utal a termékek (és előállítóik) versenyére, nagyságrendje pedig a helyettesítő viszony erősségének egyenes, a konkurens javak differenciáltságának fordított mérőszámaként fogható fel.

98 X X 0 X 1 Y X ● ε x (P y ) = 0 Tiszta monopólium c.)

99 Ha a vállalatok homogén terméket visznek piacra, a tökéletes helyettesítés esetéről van szó. a.) része azt mutatja be, hogy az Y árának mérséklődése a vásárló X terméktől való teljes elfordulását eredményezi: az eredetileg fogyasztott X0 mennyiség helyett az új, sarokoptimumban X1 = 0 lesz az optimális kereslet. Triffin szerint ekkor a vállalatok homogén piacon jelennek meg, a kereslet kereszt-árrugalmassága végtelenhez tart. Ha a termékek nem tökéletesen helyettesítőek (differenciáltak vagy heterogének), az Y árcsökkenése csak kisebb intenzitású csökkenést okoz X keresletében. A kereszt-árrugalmasság tehát jól érezhetően kisebb végtelennél, de nagyobb zérusnál. Triffin megközelítésében ez a heterogén piac esete, amelyet ábránk b.) komponense szemléltet. Ha a szóban forgó javak tökéletesen differenciáltak (különbözőek), akkor ezt a kereszt-árrugalmasság zérus szintje jelzi, hiszen Y árcsökkenése – amint azt az ábra c.) részlete érzékelteti – változatlanul hagyja X keresletét. Triffin szerint ekkor az X-t és Y-t előállító vállalatok nem is tartoznak közös iparágba. Az a tény, hogy a termékeik által kielégített szükségletek nincsenek egymással rokonságban, ez a köztük lévő verseny megszűnését is jelenti, piacaik függetlenné válnak.

100 Triffin a piaci szerkezet elemzésénél abból indult ki, hogy az iparág koncentráltsága-dekoncentráltsága a versenyző felek gazdasági potenciáljára utal, ami viszonyrendszerük jellegét, érdekérvényesítési lehetőségeit is nagyban meghatározza. Egy vállalat képes-e befolyásolni a teljes piacra jellemző paramétereket. A piac egészére érvényes, és csak bizonyos cégek által befolyásolható értékeket Ragnar Frisch akcióparamétereknek nevezi. Triffin szerint a piaci szerkezet milyenségére a kínálat kereszt- árflexibilitása (φs+) alapján lehet következtetni. Értéke azt mutatja meg, hogy ha valamely iparág piacán egy vállalat 1 %-kal változtatja kínálatát, akkor ez hány %-os változást idéz elő a másik (többi) termék keresleti árában. A 10.3 ábrán, ahol e kritériumrendszer alapján osztályozzuk a piaci típusokat, a kínálat kereszt-árflexibilitását vizsgálva háromféle szerkezet különböztethető meg.

101 10.3 ábra: A piaci típusok besorolása Triffin osztályozási elve alapján Forma Szerkezet Homogén piacok ε d + → ∞ Heterogén piacok 0 < ε d + < ∞ Függetle n piacok ε d + → 0 Dekoncentrált piacok φ s + = 0 Tökéletes verseny Monopolisztikus verseny Oligopol piacok φ s + > 0 Tiszta oligopólium Differenciált (heterogén) oligopólium Tökéletesen koncentrált (monopol) piacok φ s + = 0 Tiszta monopóli um

102 10.2 Az oligopolista piac Az oligopólium olyan piaci szerkezetet jelöl, amikor kisszámú, nagy kínálati részesedéséből adódóan ármeghatározó vállalat biztosítja valamely termékfajta vagy -csoport kínálatát, az iparágba való belépést pedig korlátozó tényezők gátolják. Az oligopolista viselkedés tehát ebből a szempontból a kétféle lehet: 1.a kooperáció vagy összejátszás, amit kollúziónak is szokás nevezni. Ilyenkor az iparág vállalatai között valamilyen explicit (vagy hallgatólagos) megegyezés jön létre az érvényesítendő ár és/vagy kibocsátott-kínált mennyiségre vonatkozóan, az együttesen → egyénileg elérhető profitjuk növelése érdekében. A cégek ily módon kialakult szövetsége a kartell.

103 2. A magatartásmód másik formáját a független vagy nem-kooperatív akciók jellemzik, amikor a vállalatok önállóan, a többiekkel való egyeztetés nélkül hozzák meg döntéseiket. Ez is tovább részletezhető. 1.Az egyik esetet a partnerekhez való alkalmazkodás szándéka, a piaci rések kitöltésének igyekezete jelenti (ezt gyakran követő magatartásként emlegetik), 2.a következőt az információk aszimmetriájából fakadó, a versenytárs reakcióit előrelátó döntések (vezérlő viselkedés), 3.a harmadikat a monopolhelyzetre való törekvés. Ez kétféle módon nyilvánulhat meg: 1.az ellenséges, a partnert ellehetetleníteni igyekvő, konfrontálódó magatartás, illetve 2.a piac végleges megosztására, a függetlenedésre törekvő termékdifferenciálás révén.

104 10.4 ábra: Az oligopolista magatartás osztályozása OLIGOPOLISTA MAGATARTÁS Kínálatorientált Kooperatív (összejátszás) Nem-kooperatív (független) Alkalmazkodás (követés) Árorientált VezérlésHegemóniára való törekvés Kiszorítás (konfrontáció) Leválás, szeparálódás (termékdifferenciálás)

105 A Cournot-féle duopólium Cournot homogén piac esetére az outputot definiálta a vállalatok döntési változójaként, és feltételezte, hogy a cégek, optimalizáló viselkedésük során adottságnak tekintik partnerük kibocsátását. Törekvése tehát a nem-kooperatív, de alkalmazkodó, követő magatartás következményeként létrejövő egyensúly kialakulásának és sajátosságainak bemutatása volt. A 10.5 ábra a szereplők egymáshoz igazodásának folyamatából ragad meg két mozzanatot – az a.) ábrarészleten a „B”-vel jelölt cég nézőpontjából szemlélve. B vállalat azt vizsgálja, hogy partnerének (A) aktuális kibocsátását figyelembe véve mennyi marad meg számára a piacból. A „maradék-kereslet” jellemzőit a piacvédő magatartásnál bemutatott módon az aggregált keresleti görbe vastag vonallal jelölt szakasza képezi le, azzal a különbséggel, hogy ezúttal modellünk egyik aktora sem potenciális belépő, hanem mindegyikük az iparág „teljes jogú” tagja. A B vállalat a megszokott kritérium alapján, vagyis az MR B = LMC egyenlőséget szem előtt tartva határozza meg saját, optimális kínálatát.

106 10.5 ábra: A kölcsönös alkalmazkodást feltételező Cournot-féle duopólium Q € MR B ∑D Q E c LMC=LAC „A” kínálata „B” kínálata P 0 O a.)

107 Most az A vállalat észleli a B cég imént meghozott döntését, és ennek függvényében korrigálja saját korábbi kínálati szintjét. Q € MR A ∑D Q E c LMC=LAC „A” kínálata„B” kínálata P 1 O b.) Q A Q B

108 A vállalat reakciógörbéje megmutatja hogy milyen kibocsátási szintet tekint optimálisnak az egyik cég a másik kínálatának különböző nagyságai mellett ábra: Az „A” vállalat reakciógörbéje és isoprofit-görbéi QAQA QBQB rArA Q E M ∏ 5 < ∏ 4 < ∏ 3 stb. Q B☼ Q E C ∏ 1 ∏ 2 ∏ 3 ∏ 4 ∏ 5 A reakciógörbe szerint: ha a másik, B vállalat kibocsátása a kompetitív kibocsátásnak (QEC) felelne meg, akkor az A duopolista kiszorulna a piacról, hiszen a keresleti görbe átlagköltség alatti szakasza nem biztosítaná ráfordításainak megtérülését; ha pedig a partner zérus szinten határozná meg kínálatát, akkor vállalatunk monopolpozícióba kerülne, és az ennek megfelelő Q EM termelési szint mellett döntene.

109 Az A vállalat isoprofit-görbéi: a két cég kibocsátásának olyan kombinációit jelképezik, amelyek mellett az A duopolista által elért profit szintje állandó marad ábra: A Cournot-duopólium egyensúlya QAQA QBQB rArA Q E M Q Co Q B☼ E Co rBrB Q E C Q Co 45 o A Cournot-duopólium egyensúlyában mindkét vállalat annyit termel, ami nem készteti partnerét saját kínálatának megváltoztatására. Az egyes cégek kibocsátása ekkor éppen 1/3-a (együttesen tehát 2/3-a) a tiszta versenyző kínálatnak, és 2/3-a (együttesen 4/3-a) a monopolizált iparág termelésének.

110 A Stackelberg-féle duopólium Stackelberg azt az esetet vizsgálta:- – az egyik vállalat számára vált felismerhetővé a piaci kölcsönhatás. – Feltételezte : a szereplők ugyan nem-kooperatív, de a szolidabb output-orientációs magatartást választják Mivel ebben a sémában az egyik cég információtöbblettel rendelkezik, az aktorok helyzete, aszimmetrikus: egyikük vezetőként működhet, míg másikuk a követő. Stackelberg modellje - a Cournot-féle séma adottságaira épül, mely szerint a konkurensek homogén terméket állítanak elő, azonos és vízszintes költségfüggvényekkel rendelkeznek, kapacitáskorlátjuk tág. Felt: A a vezérlő, B pedig a követő szerepét játssza. A mikroökonómia fogalmi rendszerét alkalmazva: a vezető vállalat ismeri a követő reakciógörbéjét, míg fordítva ez nem igaz. A vezető cég ekkor megteheti, hogy képzeletben végighaladjon riválisa reakciógörbéjén, és megkeresse azt a pontját, amelyhez saját profitjának maximális szintje tartozik.

111 10.16 ábra: A Stackelberg-duopólium vezető vállalatának optimális döntése A Stackelberg-duopólium egyensúlyában a vezető által kijelölt, saját számára optimálisnak tartott kibocsátási szint St Q A, amire a követő St Q B kínálattal válaszol. QBQB ∏ 1 A Q A ∏ 2 A ∏ 3 A ∏ 4 A ∏ 5 A ∏ 6 A r B Q E M Q E C St Q B St Q A E St A Stackelberg-duopólium egyensúlyi helyzetében a vezető vállalat a monopolista kibocsátásnak (tehát a tiszta versenyző felének) megfelelő outputtal jelentkezik a piacon, míg a követő a monopolista kínálat felét (vagyis a tiszta versenyző negyedét) produkálja. A két vállalat együttes termelése tehát 3/2-e a monopolista, ¾-e a tiszta versenyző iparág kibocsátásának.

112 Feladatok – Duopólium 1)Két vállalat gyártja uazt a terméket. Mindkét vállalat számra az újabb termék előállítása 1,5 pénzegységbe kerül. A keresleti függvény D= P. A vállalatok úgy határozták meg termelési szintjüket, h. feltételezik, h. a másik annyit fog termelni, mint tavaly. a)Írja fel a két vállalat reakció-görbéjének az egyenletét! b)Határozza meg mennyit fog termelni a két vállalat, ha mindketten optimalizálják a helyzetüket! c)Milyen áron adják el a terméket? 2)Egy iparágban két vállalat működik. Az iparági keresleti függvény: Q=60-0,5P. A vállalatok költségviszonyai megegyeznek. AC1= AC2=30. a) Mekkora lesz a vállalatok kibocsátása, az iparági kínálat és az egyes vállalatok által realizált profit, ha mindkét vállalat azt feltételezi a termelési szintjének meghatározásakor a másik vállalatról, h. az nem változtatja meg az outputját? Készítsen ábrát a reakciófüggvényekről? b) Mekkora lesz egy-egy vállalat kibocsátása, az iparági kínálat és az egyes vállalatok által realizált profit, ha az 1-es vállalat vezető vállalat, míg a másik követő vállalatként viselkedik?

113 3)Egy duopol piac két vállalatának a költségfüggvénye a : –TC 1 = q 1 –TC 2 = q 2 -Az iparági keresleti függvény: Q= P. Határozza meg az egyes vállalatok kibocsátását, az iparágban kialakult árat és a vállalatok által realizált profit nagyságát, ha mindkét vállalat azt feltételezi termelési szintjének meghatározásakor a másik vállalatról, hogy az nem változtatja outputját? 4)A duopol piac két vállalata azonos minőségű terméket állít elő. I. vállalat: FC 1 =1000; VC 1 =80q 1 II. vállalat: FC 2 =1500; VC 2 =124q 2 Az iparág piaci keresleti görbe: Q=200-0,5P. a) Határozza meg az egyes vállalatok kibocsátását, az iparágban kialakult árat és a vállalatok által realizált profit nagyságát, ha mindkét vállalat azt feltételezi termelési szintjének meghatározásakor a másik vállalatról, hogy az nem változtatja outputját? b) Számítsa ki mindkét vállalat outputját, valamint az általuk realizált profit nagyságát, ha az iparágban Stackelberg-féle duopólium feltételei érvényesülnek.

114 Az árorientált duopolista magatartás Cournot duopóliumok kritikája Bertrand tollából származott: aki szerint életszerűbb feltételezés, hogy a cégek termékeik árát (és nem outputjukat) határozzák meg – a többi (másik) termék árának adottsága (változatlansága) mellett. Bertrand elmélete: a duopolisták nem-kooperatív, árorientált viselkedését tükrözi. Felt.: a partnerek költségfüggvényeinek azonosságát, valamint azok vízszintes pozícióját. A vállalat várakozásait kifejező aszimmetria keresleti görbe, ami a szóban forgó cég által megállapított ár és az ehhez rendelhető kereslet viszonyát fejezi ki, feltéve, hogy a rivális(ok) által érvényesített árszint adott, változatlan. Vízszinteshez tartó, majdnem végtelen rugalmasságú helyzete a tökéletest közelítő helyettesítés következménye, míg a termékváltozatok különbségeinek határozottabbá válásával meredeksége nő, rugalmassága csökken. A szimmetria keresleti görbe pontjai az egyik duopolista terméke iránt megnyilvánuló kereslet nagyságát jelzik az egységár függvényében, feltéve, hogy a mindkét vállalat azonos árszinten értékesít.

115 10.8 ábra: Keresleti görbék a duopólium árkijelölő modelljében A saját-árrugalmasság mértéke nagyban függ attól, hogy az árakkal folytatott játék milyen kereszt-árhatás kiváltására képes. Közeli helyettesítőknél e hatás intenzitását kifejező kereszt-, s emiatt saját-árrugalmasság nagymértékű, differenciált termékeknél viszont kisebb lesz. ε A (P A ) = – [(s B /s A )ε B (P A ) + ε ΣD (P)], Az aggregált keresleti függvény a heterogén iparág egy bizonyos termékváltozatának egységára és keresett mennyisége közötti összefüggést fejezi ki, feltételezve, hogy a cég – a többi vállalat által érvényesíteni kívánt árak mellett – 100 %-os piaci részesedést ér el. Q € ∑D P ☼ D d’d’ Q ☼ Q ☼ ’ d = ∑D d

116 10.9 ábra: Az árorientált duopolista optimalizálásának logikája Ármeghatározó MR = LMC Melyik keresleti görbe alapján kell a határbevételt értelmeznünk? az aszimmetria keresleti görbe és származékai lesznek relevánsak. Felt. hogy a kiinduló, M pontnak megfelelő ár-output kombináció nem nyeri el vállalatunk tetszését, hanem a maximális profitra való törekvés, az mr = LMC kritérium teljesítésének bűvöletében termékének árcsökkentését határozza el. Az optimálisnak tűnő P1 ár Q1 keresleti szint elérését teszi lehetővé, a realizált profit pedig az induló helyzetben elért, vastag vonalakkal határolt téglalap kiterjedése helyett az árnyalt területével lesz egyenlő. Q € ∑D P 0 D Q 0 d = ∑D d P 1 mr LAC=LMC Q 1 M

117 10.10 ábra: Az árorientált duopolista alkalmazkodási kényszere a partner lépését követően A B árcsökkentését követően vállalatunk a P1 áron mégsem a tervezett, aszimmetria görbe T pontja által jelzett Q1 mennyiséget képes értékesíteni, hanem csak jóval kisebb, a szimmetria keresleti görbe N pontjának megfelelő Q1 Ω mennyiséget tud eladni. A Q1 és Q1 Ω közötti különbség nem más, mint a B árcsökkentésének az A keresletére gyakorolt kereszt-árhatása, amely az önálló üzleti pozíciót veszélyeztető interdependencia egyik megnyilvánu- lásaként is felfogható. Q € ∑D P 0 D d’d’ Q 1 Ω Q 0 d’ = ∑D d P 1 P 2 mr’ LAC=LMC Q 2 Q 1 M T N

118 10.11 ábra: Az árorientált duopolista egyensúlya A duopolista vállalat árcsökkentő mozzanatok sorozatán keresztül jutott el az egyensúlyhoz. Q € ∑D D d Q Be d = ∑D mr LAC=LMC E P Be

119 Elképzelhető azonban, hogy a profitmaximálás érdekében az ár növelése lenne számára célszerű. Két tényezőtől függ, hogy szereplőnk milyen irányú árváltoztatásban érzi magát érdekeltnek. 1) A határköltség-görbe pozíciója. magas határköltség (LMC’) esetén – ceteris paribus – relatíve magasabb (P1’) ár (alacsonyabb kibocsátás) biztosít maximális profitot, míg az alacsonyabb költségszint ezzel ellentétes hatást gerjeszt. 2) A másik meghatározó a kereslet (aszimmetria görbének megfelelő) árrugalmassága – ezen keresztül a határbevétel-függvény meredeksége –, ami a termékek differenciáltságával hozható kapcsolatba ábra: Az árváltoztatás ésszerű iránya a határköltség szintjének függvényében Q € ∑D D d mr LAC’=LMC’ P 1 ’ LAC=LMC P 0 P 1 Q 1 Q 1 ’ Q 0

120 A Chamberlin-féle duopólium Az együttműködő, kooperatív viselkedés magasabb, az iparág szintjén monopolista profit elérésére ad módot a nem összehangolt működéshez képest ábra: Egy duopolista vállalat lehetséges optimuma a kölcsönös függés kétoldalú felismerése után Q € ∑D D A =MR A+B Q E A MR A LAC=LMC ∏ A ∏ B P E M Q E C ∑Q= Q E M = Q E A+B A vállalatok – felismerve akcióik egymásra gyakorolt kölcsönhatásait – olyan kínálati (és ár-) szintet választanak, melynek révén együttesen monopóliumként lépnek fel a piacon.

121 10.19 ábra: A kartellszerződési görbe A profit tekintetében Pareto-optimális outputkombinációk az isoprofit-görbék érintési pontjaiban találhatók. Mivel végtelen sok ilyen érintési pont létezik, ezek összessége alkotja a kartellszerződési görbét. A kartellszerződési görbe bármely pontja a Chamberlin-duopólium egyensúlyát szemléltetheti, a szereplők erőviszonyait, érdekérvényesítő képességeit tükrözve. QBQB CC ∏ 1 A Q A CC ∏ 2 A ∏3A∏3A ∏ 4 A ∏1B ∏1B ∏2B ∏2B ∏3B ∏3B ∏4B ∏4B

122 10.20 ábra: A Cournot-, Stackelberg és Chamberlin-duopóliumok egyensúlyi outputkombinációi QBQB Q E Ch CC E Ch Q E C Q E M = St Q A Q A Q E M Q E Co Q E Ch = St Q B Q E Co rArA rBrB E Co E St

123 Mitől függ a kooperatív és nem-kooperatív viselkedés közötti választás? Kérdések : –Vajon mennyire tekinthető a Chamberlin-duopóliumra jellemző kínálati kombináció olyan pontnak, amely mindegyik versenytárs számára stabil, egyensúlyi helyzetet jelent? –Igaz-e, hogy az együttes, monopóliumként való fellépés előnyei erőteljesen ösztönzik, orientálják az ennek megfelelő kooperatív, együttműködő magatartás követésére a feleket? A Chamberlin-duopólium működése a „kéz kezet mos” elvén nyugszik.A modell szereplőinek emiatt állandó kísértéssel kell szembenézniük, hiszen –egyrészt egyénileg nyernének azon, ha felrúgva a közöttük kialakult paktumot, növelnék (nem csökkentenék) kibocsátásukat, és – feltételezve persze a partner „önmegtartóztató” kínálati viselkedését – saját reakciógörbéjükön állapodnának meg. –Másrészt, nem lehet biztosra menni a tekintetben, hogy a másik fél is fair módon, a közös érdeknek megfelelően cselekszik.

124 Mitől függ, hogy egy csoport tagjai végül is megkockáztatják vagy elutasítják a kooperatív magatartást? – Olson a csoportlétszámot tartja meghatározónak. A nagy csoportok és az oligopolisztikus csoportok megkülönböztetése különösen fontos. Az előbbiek nem képesek ellátni magukat kollektív javakkal, az utóbbiak alkalmanként képesek erre. –A csoport jellegét az szabja meg, hogy két vagy több tagja kölcsönösen és érezhetően függ-e egymástól, vagyis az, hogy a csoport egyetlen tagjának közreműködése vagy ennek elmaradása érezhetően befolyásolja-e a többiek hasznát és költségeit. […] Minél nagyobb […] egy csoport, annál kevésbé valószínű, hogy az egyes csoporttagok közreműködésének bizonyos hatása lesz”.

125 A kis csoportok tagjainak közös érdeknek megfelelő viselkedése, együttműködési készsége tehát az alábbi tényezők miatt erősebb a nagycsoportokhoz képest: Nagyobb a valószínűsége, hogy a számukra „a kollektív jószág biztosításából származó személyes nyereség meghaladja a megszerzésével járó összes költséget” Az oligopóliumok esetében ez azt jelenti, hogy mivel az egyes vállalatok szintjén is komoly ármeghatározó (price maker) potenciál összpontosul, ezért kínálatuk adott százalékban való mérséklésével is jól érezhető, számukra kívánatos áremelkedést válthatnak ki. Kevés számú vállalat könnyebben azonosítja parciális és szimultán cselekvéseik hatásait, vagyis „reálisan feltehető, hogy [mindegyikük] felismeri a másik vállalat reakciófüggvényét, és beépíti azt sajátjába”. Mivel a kollektív jószág létrehozásához „több csoporttag szimultán cselekvésére van szükség, legalább hallgatólagosan össze kell hangolni, vagy meg kell szervezni a csoporttagok tevékenységét. Ráadásul minél nagyobb a csoport, annál inkább szükség van a megegyezésre vagy a szervezkedésre. A megegyezés vagy a szervezet létrehozása azonban annál nehezebb, minél nagyobb a csoport”, és természetesen könnyebb alacsony létszámú közösségek esetén. Végül, a kollektív érdek érvényesülését támogatja, ha a közösség képes azonosítani, és ezen keresztül pozitív vagy negatív ösztönzőkkel katalizálni tagjai csoportra orientált viselkedését. „A társadalmi nyomás és ösztönzők többnyire csupán azokban a csoportokban hatékonyak, amelyek olyan kicsik, hogy tagjaik közvetlen kapcsolatban állnak egymással.

126 10.3 A kölcsönös függőség felszámolása (mérséklése) termékdifferenciálás révén. A Triffin-féle monopólium jellemzői Termékdifferenciálás : a termékről kialakított vásárlói kép befolyásolását jelenti annak érdekében, hogy az árufajta a fogyasztó számára markánsan egyedi, megkülönböztető jegyekkel rendelkezzen a többiekhez képest A termékdifferenciálás várt és valós hatásai Ha a pénzjövedelem, illetve a jószágfajták árainak azonos arányú és irányú, egyidőben történő módosítása megy végbe ez változatlanul hagyja a termékek keresletét. ε B (P B ) + ε B (P A ) + ε B (P∑∑) + ε B (I) = 0 ε B (P B ) = - ε B (P A ) - ε B (P∑∑) - ε B (I) ε B (P A ) ↓ → │ ε B (P B ) │↓

127 10.21 ábra: Az egyéni keresleti görbére és kínálati optimumra vonatkozó várakozások tökéletes termékdifferenciálás után A keresleti görbéje nem tolódik el a partner által elhatározott árváltoztatások következtében, vagyis egyszerre tekinthető aszimmetria és szimmetria típusú függvénynek is; viszonylag rugalmatlan, nem éri el az egykori közös iparág keresleti görbéjét, hiszen az ár csökkentése immár nem alkalmas a teljes piac bekebelezésére; feltéve, hogy azonos erősségű cégek váltak függetlenné, a korábbi iparági kereslet felét rendeli az egyes árszintekhez. Ez azzal magyarázható, hogy az ár egyéni változtatásával a továbbiakban nem lehet a vásárlóerő egymás közötti megoszlását módosítani. Q € ∑D D QEM QEM MR LAC=LMC ∏ A P E M QEC QEC Q E A+B A tökéletes termékdifferenciálást követően a vállalat számára a kartell optimális kibocsátásának a fele bizonyul racionálisnak ahhoz, hogy maximális profitot érjen el. Az elérhető profit ugyancsak a fele lesz a kartell egésze által realizált nagyságnak.

128 10.4 A monopolisztikus verseny A monopolisztikus verseny vizsgálati kereteit Chamberlin hozta létre. Jellemzői: Az iparág sok, külön-külön elenyésző piaci részesedéssel bíró, árelfogadó vállalatból áll, melyek kapacitásai korlátozottak; Szabad a piacra/iparágba való be- és kilépés, korlátozás nélkül lehet új céget alapítani vagy megszüntetni; Az egyes szereplők némileg differenciált, nem tökéletesen helyettesítő viszonyban lévő árufajtákat állítanak elő; Termékük egységárára irányuló nem kooperatív döntéseket hoznak, amelyek „nem a többi vállalat ellen irányuló szándék megnyilvánulásait jelentik, hanem olyan autonóm lépéseket, melyek a cégek profitmaximáló céljait szolgálják – a partnerektől függetlenül” A cégek a többi vállalat által meghatározott árakat és kínált mennyiséget saját számukra adottságnak, változatlannak tekintik döntéseik során.

129 A monopolisztikusan versenyző vállalatok ár-kínálati döntései az aszimmetria keresleti görbének megfelelő összefüggésre támaszkodnak ábra: Egy monopolisztikusan versenyző vállalat egyensúlyi pozíciója rövid távon Q € ∑D mr MC d D P Mc q Mc

130 10.25 ábra: Egy monopolisztikusan versenyző vállalat egyensúlyi pozíciója hosszú távon Q € ∑D mr LMC d D P Mc q Mc LAC

131 Feladatok Monopolisztikus verseny témaköréhez 1) Egy monopolisztikusan versenyző iparág reprezentatív vállalatának egyedi keresleti görbéi a következők : –Szimmetria keresleti görbe : Q=50-P –Aszimmetria keresleti görbe: Q=30-0.5P A vállalati határköltség : MC=q+10 a)Határozza meg a vállalat profitmaximalizáló kibocsátását! b)Egyensúlyinak tekinthető-e a vállalat számára a kialakult piaci helyzet?

132 2) Egy monopolisztikusan versenyző vállalat akkor realizál maximális profitot, ha kibocsátása 150 db. Ennél a termelési mennyiségnél a vállalat átlagköltsége megegyezik a határköltségével, ami 20. a)Határozza meg a vállalat határbevételét a profitmaximalizáló kibocsátás mellett ! b)Realizál-e a vállalat pozitív gazdasági profitot? c)Milyen időtávra vonatkozhatnak a fenti információk ? Miért? d)Hosszú távon milyen változások várhatók az iparágban és miért?

133 3) A következő ábra egy monopolisztikusan versenyző vállalat egyedi keresleti görbéit és határköltség görbéjét mutatja : a)Jelölje az ábrán, hogy melyik a vállalat aszimmetria és a szimmetria keresleti görbéje! Indokolja! b)Elemezze az ábrán hogyan alakul a vállalat ténylegesen realizálható profitja a várakozásához képest és indokolja! c)Az ábrán látható helyzet egyensúlyinak tekinthető-e ? Ha igen, akkor milyen távon? Indokolja ! Ft Q


Letölteni ppt "Mikroökonómia II.. 8 A PIACI ELÉGTELENSÉGEK. EXTERNÁLIÁK ÉS KÖZJAVAK Piaci elégtelenség alatt olyan torzulást értünk, amikor a piaci mechanizmusok által."

Hasonló előadás


Google Hirdetések