Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az újidő (kainozoikum). Harmadidőszak (tercier) Az őslénytudomány számos olyan jelenséget megállapított, melyek egyes fajok, nemek, családok kihalására.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Az újidő (kainozoikum). Harmadidőszak (tercier) Az őslénytudomány számos olyan jelenséget megállapított, melyek egyes fajok, nemek, családok kihalására."— Előadás másolata:

1 Az újidő (kainozoikum)

2 Harmadidőszak (tercier) Az őslénytudomány számos olyan jelenséget megállapított, melyek egyes fajok, nemek, családok kihalására vezethetek: Elszigetelődés Törpe és óriásnövekedés Szaporodási képesség csökkenése Ellenálló képesség csökkenése Egyirányú túlspecializálódás

3 A környezetváltozáshoz hozzátartozik új ellenfél, versenytárs megjelenése is. Természeti viszonyokban komoly változás állt be. A környezet nagyléptékű megváltozását két fő eseményre vezethetjük vissza: meteoritbecsapódás és/vagy vulkánkitörés. A növényvilág jelentős megtorpanással fejlődött tovább az egész földön. Másodlagos ok, amely az őshüllők kiveszését okozta, a ragadozó emlősök /Carnivora/ feltűnése lehetett. Ezek a kis termetű állatok megették az óriáshüllők tojásait, lassan fejlődő kölykeit, ami néhány generáció alatt a faj kipusztulásához vezetett. A fauna kicserélődését elősegítette az új kainofita vegetáció. Növényeinek tápanyaga minőségileg különbözött a másodideai flóra által nyújtott tápláléktól. A táplálék megváltozása serkentőleg hatott a krétaidőszak végén az emlősökre. Az őshüllők szervezete a mezozoosz növényekhez alkalmazkodott. A megszokott táplálékhoz való ragaszkodásuk elősegítette a flóra kiveszését.

4 Hasonlóan tűntek el a tenger vizéből az őshüllők, mikor ott a cetfélék őse a 20m. hosszú fogas cet (Zeuglodon) megjelent. A repülő sárkányok kihalását a halászmadarak és a ragadozók megjelenése okozta. A meleg vérű állatok uralomra jutása új lendületet hozott a bioszférába. A krétaidőszak és a miocénkor között a gravitációs erő csökkenése kb. 5%-ot tett ki. Ez elégnek látszott ahhoz, hogy a megismert szervezeti változások mellett a meleg vérű állatok ugrásszerű fejlődését előmozdítsa. A melegvérűek két osztálya: az emlősöké és a madaraké egyszerre jelent meg, mint az előző időszakban a zárvatermő növények két osztálya: az egy-és kétszikűek.

5 A Pleogén  A madarak osztályának minden rendje és alrendje megvolt.  Az emlősök osztálya is teljes volt.  Az erszényeseket már jórészt kiszorították a méhlepényes fejlettebb formák.

6 Emlősök evolúciója /Vadász Elemér/ Húsevők ősi formái a creodontia – félék /Észak – Amerika óharmadidőszakában találhatók/ Ragadozók közül : Canida Felida Mustelida Viverrida Cetfélék közül a 20 m. nagyságot elérő fogas cet Zeugledon Legfontosabbak a patások: Az ötujjú Condylarthra– féle, melyből a máig élő egy ill. kétpatások alakultak. A tapírfélék között ősi forma a Laphiodon.

7 Növényvilág a Pleogénben  Erősödött, terjeszkedett.  A sarkok az óceánok területén tartózkodtak.  Sarki eljegesedés sem délen sem északon nem volt.  A trópusi szubtrópusi és mérsékelt égövek kiszélesedtek, magukba foglalták az összes szárazföldet.  Az egyenlítő: Alpok Kárpátok és Kaukázus táján húzódott végig.

8 A fiatal magas hegységek csúcsai fölértek az örök hó és fagy birodalmába. A hegységek függőleges éghajlati övezetessége megvolt. A növény és állatfajok areájukat kiterjesztették a legextrémebb hőmérsékleti határokig. A mérsékelt égövi hegységben a hosszú tél a már évgyűrűkkel bíró fák évszakos lombhullatását fejlesztette. Fejlődtek a lágy szárú egyéves v. csak föld alatti részeikkel áttelelő kétszikűek. A vegetációs időszak megrövidülése a növényfajoknak a száraz területek felé való terjeszkedését tette lehetővé. Szubtrópusi hegységekben az esőverte lejtők a főnhatás következtében száraz szélárnyékos hegyoldalakkal, medencékkel váltakoznak.

9 Ezeken és ezekben alakultak ki a szárazságtűrő növényfajok és vegetációk változatos sora. A tágas füves puszták lettek a gyorsan mozgó növényevők, a lovak, s a kérődzők hazái. A füves térségek gyarapodásával arányosan nőt termetük és gyorsaságuk. Képviselőik: Eohppus Hypparion Tevefélék Antilopok Az őslovak a Bering- szoroson át jutottak Amerikából az Óvilágba, az elefántfélék ezt az utat járták meg fordított irányban.

10 A Neogén  Dél- Amerika most vált el véglegesen Afrikától.  A sekély vizekben élő tengeri állatok terjeszkedtek a Földközi- tengerből Nyugat- Indiába.  A tengeri szirén az eocén közepén a Földközi- tengerben tűnt fel először.  Egyik utóda a, a lamantin az Észak- Brazíliától Floridáig található folyótorkolatban él, másik utódja, a manáti a brazíliai folyókban.  Az indiai óceán partvidékein a dugong otthonos, rokona a tengeri tehén.

11 Az angolnák életmódja: Amerikai:  Nyár végére jutnak a partok közelébe.  30mm hosszú.  Télen alakulnak át.  Tavaszra kifejlett angolnák. Európai:  3. év őszén jutnak a partok közelébe.  lassabban fejlődnek.  átalakulásuk 3. télen történik.  Csigolyáik száma több.

12 Az Indiai óceán és a Déli- Jeges tenger közel elérte mai méreteit. Ausztria teljesen elvált az Óvilágtól. Faunájának fejlődése megrekedt az erszényes emlősök állapotában. A földrajzi burok fejlődésére nézve a leglényegesebb, hogy a Föld aszimmetrikus tágulását követnie kellett a földtengely helyzetváltozásának is. Két táj van, ahol lényeges változás nem következik be: Ecuador és a Szunda szigetek tája. Ez a két sarkpont, amely körül az egyenlítő lassú ingaszerű mozgást végez. Ausztrália helyzete úgy változott meg, hogy a Szunda- szigetektől mért földrajzi szélessége csaknem azonos maradt. Az Antarktisszal és rajta keresztül Dél- Amerikával a kapcsolata megszakadt. Ausztráliában a bioszféra fejlődése hosszú időre megállt.

13 Európában, Afrikában  Az éghajlati övek eltolódása, a bioszféra öveinek területi megváltozásával is járt.  Ez környezetváltozást jelent a fajok számára.  Megváltozik az éghajlat.  Más domborzati és talajviszonyok közé kerülnek.  Új növények és állatok jelennek meg.  Tájfajták találkoznak és kereszteződnek egymással.  Melynek révén fejlettebb, alkalmazkodóképesebb fajok születnek.  Ezek versenytársak a létért való küzdelemben.  Megnövekszik a biológiai ellenségek száma.

14 Az evolúció legjelentősebb eseménye a neogénben a főemlősök továbbfejlődése Törzsfájukat Dunbar rajzolta meg. A maki eocénkori s a lemur- ok oligocénkori leválása után a miocénben a majmok hajtása is kinőtt a törzsből, amely a pliocénben ágazott szét tovább az emberszabású majmok és az ember fajaira. Ma sem ismerjük az átmeneti alakot, azt az emberszerü majmot és azt a majomra emlékeztető embert, amelyeken át az ember a harmadidőszak végén az állatvilágból kiemelkedett. Szalai Tibor szerint: átmeneti alakok soha nem is léteztek. A fejlődés annyira ugrásszerű volt. Bizonytalan az a hely is ahol az első ember megjelent.

15 Dél- Amerikában a miocénkori Homunculus rövid feltűnése után a főemlősök kivesztek. Az Óvilágban a főemlősök mindenütt otthonosak voltak. A dél- afrikai neogénből több emberszerű majmot ismerünk: A tanganyikai Proconsult a miocénből Az Australopithecus africanus-t Pleisanthropus transvaalensis-t és a Pranthropus robustus-t a pliocénből. A pleisztocén derekától az ősember maradványait is ismerjük: Pithecanthropus erectus, Sinanthropus pekinensis A belső Ázsiai magas felvidék már a harmadidőszakban számos háziállat és termesztet növény vadon élő alakjának őshazája.


Letölteni ppt "Az újidő (kainozoikum). Harmadidőszak (tercier) Az őslénytudomány számos olyan jelenséget megállapított, melyek egyes fajok, nemek, családok kihalására."

Hasonló előadás


Google Hirdetések