Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A NYUGAT ELSŐ NEMZEDÉKÉNEK KÖLTŐI Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A NYUGAT ELSŐ NEMZEDÉKÉNEK KÖLTŐI Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád."— Előadás másolata:

1 A NYUGAT ELSŐ NEMZEDÉKÉNEK KÖLTŐI Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád

2 BABITS MIHÁLY

3 ÉLETE  1883-ban született Szekszárdon  Gyermekévek: Budapest, Pécs  Egyetem: Budapest – magyar-latin szak (itt ismerkedik meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel)  Tanárként dolgozik 1919-ig  Versei megjelentek a Holnap c. antológiában  A Nyugat munkatársa 1908-tól, majd szerkesztője  1909: első kötet – Levelek Iris koszorújából  1921-ben feleségül veszi Tanner Ilona költőnőt, aki Török Sophie néven alkot  1933-tól a Nyugat főszerkesztője haláláig  Gégerákban hal meg 1941-ben

4 KÖLTÉSZETE  Babits költészete sok tekintetben ellenhatás a modernség túlzó eredményeire  Úgy korszerű, hogy sok mindenben a régiekhez nyúl vissza.  Értéknek tekinti a régi, klasszikus versformákat, rímet, ritmust, műfajokat  Stílusa: ÚJKLASSZICISTA  Az ő korában bátorság volt időmértékes ritmusú verseket írni

5 VERSEK  MOZGÓFÉNYKÉP MOZGÓFÉNYKÉP  PETŐFI KOSZORÚI PETŐFI KOSZORÚI PETŐFI KOSZORÚI  ITÁLIA ITÁLIA  ÚJ LEONINUSOK ÚJ LEONINUSOK ÚJ LEONINUSOK  JÓNÁS IMÁJA JÓNÁS IMÁJA JÓNÁS IMÁJA

6 Mozgófénykép verselemzés verselemzés Máskép: Amerikai Leányszöktetés - szenzációs szerelmi tragédia mozgófényképben előadva Máskép: Amerikai Leányszöktetés - szenzációs szerelmi tragédia mozgófényképben előadva A gép sugarát kereken veti, képköre fénylik a sik lepedőn mindjárt, szivem, uj szinek és alakok lovagolnak a fénylegyezőn olcsó s remek élvezet összecsodálni e gyors jelenéseket itt: első a Szerelmi Tragédia, melyet a lámpa a falra vetit. Ni - Ámerikában e nagy palotának a dús ura - milliomos rendel, levelez, sürög, üzleteit köti, telefonoz. Titkára előtte. Beszélni akar vele. Várja. Magára marad. Beszél neki. Karja mozog hevesen s ura szörnyü haragra gyulad. Éjfélkor a hószinü lányszoba villanymécsese zöld. Jön a lány bálból, kimerülten - a báli ruhában is oly ideges, halavány. Vetkőzik az édes. Az éjjeli gyolcs fedi már. A komorna kimén. Megkoccan az ablaka. Nyitja. Vetekszik a holddal a zöld szobafény. Titkáruk az. »Édesem!« - Újul a kép. Palotájuk elébe mutat. Fellegkaparójuk előtt ki az éjbe mutatja a hosszu utat. Fellegkaparón kötelekből létra. Az emelet ablaka nyil. Surrannak alá. Hamar: Elbuj a hold köre. Rebben az ótomobil. És tűnik a gépkocsi. Mind kicsinyebb-kicsinyebb. De a palota ébred. Vádat sug a létra. Mi volt az? Utánok! A gép! Tova! S mozdul a képlet. Nyargalnak az útközi fák növekedve szemünkbe: a kocsi sötét pont nyargalnak az út jegenyéi. Kigyózik az út tova. Két kocsi két pont. És fordul a kép. Jön a halmon a két szeretővel a gép lefelé. Vakít ide: hallani szinte, amint robog a kanyarúlat elé. Nőnek az arcok. A hölgy a lovagra simul. De az ég henye fellege gyül. S tűnik kanyarodva a gép. Jön a második. Ebben a dúlt öreg ül. S elpattan a kép, valamint hab a síma vizen. Jön az új. Csupa álom. Villannak az ég csodanyílai. Zuppan a zápor a messze határon. Ó nézd, gyönyörű! gyönyörű ez a fény- és árnycsere kékbe pirosból! S hogy gördül a két robogó! Hogyan is, hogyan is lehet ez papirosból! S hogy gördül a két robogó; hegyeken tova, völgyeken, árkokon át! Pornimbusz után pocsolyás utakon ver a kereke sárkoronát. Tágulnak a messze prerík. Zug a zápor, a sík tavakon kopogó: S sebesebben mint hir a dróton, a bús utakon tova gördül a két robogó. S dacolva vonattal síneken át kerekük suhan. Alszik a város. Surrannak elénk magas ércemeletjei. Csöndje halálos. S már az öregnek a kocsija csusszan a - csusszan a jól kövezett uton át: Követi, keresi, hőn lesi, nem leli - nem leli lánya nyomát. Zöldbeszegett hegy alatt tovanyúl sima tó vize, mint a lepény. Most oda-lám oda jönnek a - szöknek a - törnek a lány s a legény, A kocsi mint csodaparipa ront oda, jaj neki - jaj bele vad kerekén loccsan a - csobban a tó vize: jobb biz e tört szeretőknek a tó fenekén. Még egy rémszerü kép (az apáról) a vásznon jő: az utolsó: vágtat a vad kocsi, mint robogó sír, fürge koporsó. Igy a halálkocsi Ámerikát szeli, szeldeli, szegdeli, jár: drága szekér kerekén, sima tó fenekén csupa kéj a halál. * Ah! Ámerikába! csak ott tul a tengeren, ott van az élet! Ah! Ámerikába miért nem utazhatom én soha véled... Ott van az élet, a pénz, az öröm, s a kaland tere, küzdeni tér: tengve a drága kenyéren unalmasan itt nyavalyogni mit ér?

7 Petőfi koszorúi »Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?« Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja, hogy mit akar: talány zaja, csöndje és úgy támolyog az idők sikátorán, mint átvezetett rab a fogház udvarán börtönből börtönbe. Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond messze az Övétől, mint sastól a vakond avagy gyáván bujik, s a bilincses ajak rab szavakat hadar? Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszoruit. Óh, vannak koszoruk, keményebbek, mint a deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a hideg temetőnek!... Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot, melyet eszméinek ellensége rádob emlékére - kőnek! Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad! Nem drótos füzérbe görbítve - légy szabad virág szabad földön: hogy árván maradva megrablott birtokán mondhassa a magyar: »Kicsi az én szobám, kicsi, de nem börtön!« Avagy virág vagy te?... légy virág, légy vigasz! Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz az Ő ünnepségén: Koporsó tömlöcét aki elkerülte, most hazug koszorúk láncait ne tűrje eleven emlékén!

8 Itália  Itália! tudom városaid csodálni, hol dús sikátoron vidám nép bizsereg. Lázas az ily szük út, mint testben kék erek, s nemes, habár hanyag, szennyében is királyi.  Vonzanak íveid s tűnt fényed palotái, árkádok, oszlopod, a sugaras terek, hol elszédülnek az ideges emberek; vonzanak a sötét toronylépcsők csigái.  De nem kékebb eged és a dombod se zöldebb, mint honni dombjaink s a dunántúli ég, e gömbölyű, szelíd, szinjátszó kék vidék.  S olasz szív nem lehet emlékektől gyötörtebb a vén boltok alatt, az ősök piacán, mint én, ha földeden bolyongok, bús hazám!  Műfaja: szonett Műfaja: szonett Műfaja: szonett

9 Új Leoninusok Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés, gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok, csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor; szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék. Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre; sír és fél a világ; jer velem árva virág. Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak! Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered. Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám. Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég. Ó, bár gyujtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar; boldog az, így aki hal. Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés, gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok, csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor; szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék. Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre; sír és fél a világ; jer velem árva virág. Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak! Hajtsd a szivemre fejed; künn az eső megered. Sűrűn csillan a villám; bús szemed isteni csillám. Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég. Ó, bár gyujtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar; boldog az, így aki hal. Verselemzés

10 Jónás imája Hozzám már h ű tlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelyg ő ár az elszakadt sövényt jelz ő karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére T ő le volna szabva rim el ő re kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, kés ő bb mint Jónás a Halban leszálltam a kinoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, miel ő tt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végkép eltünök, a régi hangot s, szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran szólhassak s mint rossz gégémb ő l telik és ne fáradjak bele estelig vagy mig az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak. Hozzám már h ű tlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelyg ő ár az elszakadt sövényt jelz ő karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére T ő le volna szabva rim el ő re kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, kés ő bb mint Jónás a Halban leszálltam a kinoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, miel ő tt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végkép eltünök, a régi hangot s, szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran szólhassak s mint rossz gégémb ő l telik és ne fáradjak bele estelig vagy mig az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak. 1939


Letölteni ppt "A NYUGAT ELSŐ NEMZEDÉKÉNEK KÖLTŐI Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád."

Hasonló előadás


Google Hirdetések