Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Hallássérülten a magyar felsőoktatásban Jogok, attitűdök és sztereotípiák Előadó Suri Andrea III. évf. magyar szak Nyugat-magyarországi Egyetem – Savaria.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Hallássérülten a magyar felsőoktatásban Jogok, attitűdök és sztereotípiák Előadó Suri Andrea III. évf. magyar szak Nyugat-magyarországi Egyetem – Savaria."— Előadás másolata:

1 Hallássérülten a magyar felsőoktatásban Jogok, attitűdök és sztereotípiák Előadó Suri Andrea III. évf. magyar szak Nyugat-magyarországi Egyetem – Savaria Egyetemi Központ

2 Az anyaggyűjtés módja: szociolingvisztikai interjú Technikai lebonyolítás  Windows Live Messenger (közismerten MSN) → interaktív, vizuális Mintavétel módja  rétegzett mintavétel  a Savaria Egyetemi Központból teljes minta  összes hallássérült részt vett benne (3 fő) → Interjúalanyok  6 fő (3 férfi és 3 nő) Kutatást végző személy  aktív részvétel Érintettség  a kutatást végző személy is érintett mint sorstárs Az interjú időtartama  4-6 óra (3-4 részletben rögzített) Baráti légkör, a beszélgetés nem személytelen

3 Interjú (kérdések, témakörök) Irányított beszélgetések kérdésnyalábok segítségével A tematikus kérdések egymásra épülése: 1.Szociodemográfiai adatok 2.Életút a)Hallássérültség b)Közösségi integráció c)A jelnyelv elsajátítása, szerepe az életben d)Továbbtanulás e)A környezet viszonyulása f)Kapcsolattartás és kommunikációs módok a külvilággal g)Az alany viszonya a környezetéhez 3.Egyéni boldogulás feltételei

4 Az interjúalanyok K. L.  22 éves vidéki nő  NyME-SEK államilag finanszírozott nappali tagozatos hallgatója  földrajz-informatika könyvtáros szakos T. B.  22 éves vidéki nő (győri lakos)  a NyME-SEK államilag finanszírozott (nappali tagozat)  informatika könyvtáros szakos  Szombathelyen először tanul hallók között S. A.  20 éves vidéki nő  a NyME-SEK államilag finanszírozott nappali tagozatos hallgatója  magyar szakos  jelenleg egyéni tanrend M. L.  25 éves budapesti férfi  a Budapesti Műszaki Főiskola költségtérítéses levelezős hallgatója  tanulás mellett informatika vonalon dolgozik  havi átlagban 32 órát tölt az egyetemen H. R.  23 éves budapesti férfi  először 2 szemesztert az akkori BDF földrajz-történelem szakán végzett el  jelenleg Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen történelem BA-ra és osztatlan jogász szakra jár D. S.  22 éves vidéki férfi (győri lakos)  a Budapesti Műszaki Egyetem államilag finanszírozott nappali tagozatos hallgatója  építészmérnöki szakos

5 Hallássérültség Kiderülése  teljesen változó időpontokban H. R.: veleszületett állapot, szülei, nagyszülei siketek K.L.: 2-3 évesen bölcsődében derült ki, veleszületett? M. L.: „Nem tudom mi az oka. Nem nagyon érdekelt, így nem jártam utána. Azt hogy … mikor vették észre, arról sincs információm”, szülei hallássérültek T. B.: veleszületett, családban egyedüli D. S.: 3 éves korában vették észre, veleszületett?, vidéken nem, csak a fővárosban vették észre S. A. 13 évesen kezdődő lefelé tendáló folyamat Jellemző, hogy S. A. kivételével a nyelv (beszéd) elsajátítása sokuknál később történik A hallássérültség következménye  Pontatlan fonetika/ deformált kiejtés → 2 éves előkészítő, felzárkózó év szakközépiskola előtt (ha hallássérültek között tanult az illető)  Kihatással van a szókincsre Hallókészüléket visel: 5 személy (ennek megítélése vegyes: „zavarókészülék” ↔ „mintha együtt nőttünk volna fel”)  Siketnek tartja magát  2 megkérdezett  Nagyothallónak tartja magát  4 megkérdezett

6 Az életutak áttekintése 2 személy vidéken élt mindig; 1 személy városból vidékre, míg 2 másik vidékről városba migrált; 1 személy végig a fővárosban (szülei nagyobb városból a fővárosba) A család és a rokonság a tényt pozitívan fogadja (kezdeti ijedtség után; „támogattak mindenben”) Sztereotípiákkal szembesülés → Diszkriminációval már óvodás korban találkoztak → (akár játszótér – „a hátam mögött azt mondta, hogy hülye siket ” ) Óvónők, nevelők: megkülönböztetett figyelem (néha javaslatukra kerül át az illető hallássérültek közé, ez nem feltétlenül pozitív) Gimnázium: családiasabb légkör, figyelmes tanárok 2 adatközlő: egészségesek közt tanult végig → kisebb törés az egyetemen 1 adatközlő: először tanul hallók közt 3 adatközlő: hallássérültek között, ill. egészségesek közt is tanult (ebből 2 személy tanult hallásfogyatékosok közt közvetlen egyetem előtt)

7 Érettségi, nyelvvizsga, attitűdök Az összes interjúalany az ún. bolognai rendszerben tanul  → érettségi (is) kulcsfontosságú Jogilag: hosszabb felkészülési idő, szóbeli kérdései írásban, jeltolmács, a felvételi pontszám bizonyos százalékának elérése… Nem szeretnék, ha később emiatt lenne hátrányuk  „ez sértés nekik” (ti. az egészségeseknek), ketten ezt külön kihangsúlyozták Elvétve ismerik a jogokat  hárman nem ismerik őket  négyen abszolút nem éltek velük  ketten alig éltek velük Nyelvvizsga  2 személy érettségi előtt  1 megkérdezett már tanulmányai során (jogokat ismerik, de csak szükség esetén élnek vele) „De nem éreztem jogosnak így, hogy hallókészülékkel végül is jól hallok”  1 személy feltétlenül szeretne felmentést kérni a nyelvvizsga szóbeli része alól –Jelnyelvi nyelvvizsga: államilag nincs akkreditálva

8 A továbbtanulás problematikája I. (általánosan) Jelenleg továbbtanuló hallássérültek száma: 118 fő * * a 2007/2008-as tanév adata → korábbi felmérésekhez képest ez pozitív – 2000-ben 309 fogyatékkal élő fő 13%-a Sok hallássérült megriad a felsőoktatás „szigorától”, a követelményektől, tart a teljesítményben való lemaradástól → Sokan inkább szakmát tanulnak (bővebben ld. dolgozat)  Megkérdezettek véleménye: „(Sokan azért nem tanulnak tovább), mert nincs önbizalmuk!”

9 Fogyatékosság típusaFogyatékosok számaarányuk Mozgáskorlátozott fő43,6% Látássérült fő14,4% Értelmi fogyatékos fő9,9% Hallássérült, beszédhibás fő10,5% Egyéb fő21,6% Összesen fő100% A KSH 2001-es adatai

10

11 A továbbtanulás problematikája II. (az interjúalanyok attitűdjei) Vívódás: 2 személy számára nem volt kérdés, sikertelen próbálkozás, újraérettségizés, „pénz kérdése volt”  „Volt egy-két szak, ami felkeltette az érdeklődésemet, (de ezeket) nem volt érdemes felvenni a hallássérülésem miatt” Valamilyen szinten mindegyikük tart az előttük álló nehézségektől, ez idővel oldódik (ha nem is teljesen) → Teljesítményorientáltság (bővebben ld. dolgozat)  „Új élet”?

12 Jogok és azok megvalósulása a felsőoktatásban Sok hallássérült nem ismeri a rá vonatkozó jogokat Regisztráció után fogyatékosságügyi referens foglalkozik a hallgatókkal (bővebben ld. dolgozat)  VJTSZ (= tolmácsszolgálat) dolgozói: ha szükséges, bármit segítenek elintézni → Minden szemináriumra, előadásra, vizsgára bejöhet jelnyelvi tolmács Általában inkább a hosszabb felkészülési időt veszik igénybe a hallássérült hallgatók „ha nem írom (ti. órán a tananyagot), akkor nem szólnak, mert úgyis tudják, hogy a többiektől elkérem”, de: „a fénymásolás se könnyű, mert torzul az írásuk (ti. a hallgatóké)”

13 Az intézmények dolgozói (tanárok, ügyintézők…) Ha a tanárok tudják is, sokszor nem gondolnak bele (órai szinten) → „hát ha mindenkinek lobogtatnám azt a papírt (ti. hallásszakértői vélemény), lehet kérdezgetnének… de amúgy nem… van amelyik » szeret «, de a többiek közömbösek…” Egy hallássérült jobban a tanár szolidaritására van utalva (oktatótól függ), bár szemtől szemben figyelmesebbek  Órák utáni rövid szóbeli összefoglalót csupán 1 adatközlő kap 1-2 tanártól  Jogokat nem ismerik, de egyéni kérésre betartják azt (pl. vizsgán) Hivatalok ügyintézőiről ld. bővebben dolgozat

14 A csoporttársak Az összes megszólaló egyedüli hallásfogyatékosként tanul a csoportjában → részesedésük elenyészőnek számít az egészségesek között Először nem közelednek, majd megismerik, hogy egy hallássérült mentálisan ép, lehet vele beszélgetni  Ha a hallássérült kezdeményez, utána ők maguk közelednek („az elején nem – ahogy láttam rajtuk – tudtak mit kezdeni egy hallássérülttel.”)  „alapjában véve az első hónap után már tudták, tudok beszélni, csak szemtől szembe kell fordulni velem”  Készségesen segítenek (együtt tanulás, jegyzet…), de nem mindig maguk ajánlják fel

15 Lokalitás (bővebben a dolgozatban) Fővárosi felsőoktatási intézmény Fejlettebb színvonal Ridegebb légkör A fővárosban több a lehetőség (pl. elektronikus tananyag) Nemcsak továbbtanulás, hanem a jövőbeli lehetőségek miatt is húzóerő Ezzel szemben drágább is Sokszor a társaság összetételétől függ a megítélés „Jól érzem magam” Vidéki felsőoktatási intézmény „sokkal barátságosabb, nyugodalmasabb, de bürokratikusabb” Felvetődött a szervezetlenség „az elején furcsa” Sokszor a társaság összetételétől függ a megítélés „Nagyon jó, a csoporttársaimmal és a tanárokkal jól megértjük egymást.” A mindennapos bejárás vidékről fárasztó

16 Kapcsolattartás és a kommunikáció módja a külvilággal Kizárólag belső tulajdonság (leginkább kiemelt: a tolerancia)  Internet (MSN, skype, ) és élőszó  Mobilkommunikáció → SMS Telefonhasználat (vezetékes vagy mobil): 3 megkérdezett tud (1 fő csak hallókészülékkel, 1 ember nélküle, és 1 személy mindkét módon); „gyakorlat kérdése az egész”? Viszony a környezethez (ld. dolgozat)

17 Egyéni boldogulási feltételek Erkölcsi (család, csoporttársak, tanárok szolidaritástól függően), tevőleges (pl. jeltolmács biztosítása), anyagi támogatás (szociális támogatás) Legtöbbször ugyanazt várják el mint az egészségesektől (3 alany állítása alapján fordul elő némi engedékenység) Nagy nyomás → stresszes életmód → kevés szabadidő (ellentmondó vélemény: „nem voltam stresszes, mert mindennap azt csináltam, amit szerettem: jogot tanultam”)  Időbeosztás: a hallássérülés kihat ("kétszer többet kell tanulnom, mint a hallóknak" )  Fizikai és lelki akadályokat mindenki másképp dolgozza fel („problémáimról nem nagyon beszélek”) Klubok (kapcsolat sorstársakkal): SINOSZ ún. szövetségei (4 személy jár összejövetelre, egy közülük klubon kívül is aktívan tartja az ottaniakkal a kapcsolatot)

18 A jelnyelvről Sok hallássérült nem tud jelelni (siketekre nézve ez az arány kb. 1/3, míg a nagyothallókra nézve kb. 3/4 * ) * Forrás: Kósa Ádám, a SINOSZ elnöke  Az adatközlők közül 2 személy értékelte jelnyelvi tudását és értését a tízes skálán nullára → következtetés: általában azok a fiatalok nem tudnak jelelni, akik egészségesek közt tanulnak  Két megkérdezett hallássérült családba született, tehát a kommunikáció jelelve folyt.  Egyikük: magyar, nemzetközi (10-10 pont), és angol jelnyelv (értés: 7, tudás: 5 )  Másik: magyar jelnyelvet, ill. az ún. daktil  Két személy hallássérült közösségben tanult meg jelelni  Egyikük: magyar jelnyelv (9-9 pont)  Másik: magyar jelnyelv (10-10 pont)  De a nemzetközi jelnyelv megtanulását is tervezik

19 Diszkrimináció? Negatív diszkrimináció Legtöbbször tudatlanság vagy előítélet szüli  Már gyermekkorban (pl. első közösségi integráció) megmutatkozik (környezet viszonyulása: ld. dolgozat)  Sok ember azt hiszi (pl. visszakérdezéskor), egy hallássérült mentálisan is sérült ( → sztereotípia)  Az alanyok szinte mindegyike találkozott valamifajta diszkriminációval (Egy egyetemi életre reflektáló vélemény: „amikor beléptünk a suliba, inkább azt éreztem, egyformák vagyunk”)  „Legtöbb esetben a tolmáccsal reklamáltunk, de néhány esetben némán tűrtünk (ez van)” Pozitív diszkrimináció „Sok esetben nemcsak a diszkrimináció felszámolására, hanem bizonyos pozitív diszkriminációs intézkedésekre is szükség lehet (pl. kollégiumi férőhely feltétlen biztosítása, vizsgafeltételek módosítása)”. [Csányi]  „sajnos, támogatásra vagyunk szorulva”  Sokszor nem érzik jogosnak „mert legalább annyit tanuljanak hallássérültek, mint a hallók, (nehogy visszaéljenek a hátrányukkal)”

20 Esélyegyenlőség (a jog és a gyakorlat diszkrepanciája - a megkérdezettek attitűdjei) évi CXXV. törvény 1 § szabályozza, jogilag előírt A megkérdezettek egybehangzó véleménye alapján: Magyarországon nincs, a többi országhoz képest elmaradottabb ezen a szinten  „A paradigmaváltáshoz nemcsak biztató jogi szabályok, hanem a hétköznapi emberek nagyobb perspektívájú látóköre is szükséges.”  Biztatóbb vélemény: „mivel ahol nekem gondom volt, pozitívan álltak eddig a dolgokhoz, létezik.. ha nem is minden téren… de legalább jó fele haladunk” →A kulcs = idő („idő előrehaladtával… igen… ebben az országban valamikor létezik… majd… nem most… majd”)

21 Attitűdök az interjúval kapcsolatban Készségesek, minden kérdésre válaszolnak  „jókat kérdeztél, és fontosakra koncentráltál” Gondolkodási időt főleg egy kérdés igényelt (ld. köv. dia) Többen megköszönték, hogy valaki ezzel a témával is foglalkozik: „Alaposan kifaggattál, ezek a kérdések igen elgondolkodtatók voltak, eddig ezekkel … nem is szembesültem, nagyon jó volt a korábbi, a jelenlegi dolgokon, ill. a jövőn elgondolkodni.”

22 Hogyan vélekednek az egészségesek a hallássérültek továbbtanulásáról (attitűdök)? Elsősorban a család, a szűk környezet gondolkodik el A hallássérültek kultúrája ismeretlen előttük  Szkeptikusság, közömbösség („szerintem sehogy… a kívülállók közömbösek…”)  „szerintem bennük van a hiba (ti. az emberek többségében). Azt gondolják, több idő és figyelem kell a hallássérültekre és nekik megterhelő. De nem gondolkodnak, mert mindig van megoldás” „Az ép emberek tisztelik a hallássérültek továbbtanulását, de sajnos kevesen tanulnak a felsőoktatásban. De olyanokkal is találkoztam már, hogy ezek minek tanulnak tovább - azok tényleg nem is értenek minket.”

23 „… ember vagyok, semmi emberi nem idegen tőlem, és ennek tudatában fogom leélni az életemet azzal az elhatározással, hogy véghez viszem, amire elhatároztam magam szívemben és eszemben!”

24 Szakirodalom: Csányi Yvonne Általános irányelvek. In: Csányi Yvonne szerk. Fogyatékos hallgatók a felsőoktatásban. Útmutató. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar. 13. Halmai Gábor Az emberi jogokat védő magyarországi intézmények. In: Halmai Gábor—Tóth Gábor Attila szerk. Emberi jogok. Budapest: Osiris. 190—253. Hattyár Helga A jelnyelvek néhány jellegzetességéről. In: Földi Éva—Gadányi Károly szerk. Vox Humana – Bolla Kálmán professzor hetvenedik születésnapjára. Budapest: ELTE Fonetikai Tanszék. 210—214. Hattyár Helga A magyarországi siketek közössége és a magyarországi jelnyelv. In: Magyar nyelv. Szerk. Kiefer Ferenc. Budapest: Akadémiai Kiadó, 852— 906. (Társszerzők: Bartha Csilla és Szabó Mária Helga) Kovács Krisztina Hátrányos megkülönböztetés tilalma. In: Halmai Gábor—Tóth Gábor Attila szerk. Emberi jogok. Budapest: Osiris. 363—393. Macdonald, Fiona—Weaver, Clare Emberi jogok. Tudod, miről van szó? Budapest: Magyar könyvklub. text.disabilityknowledge.org/Banfalvy-Kozokt.htm (Dr. Teleki Judit. Fogyatékos hallgatók a felsőoktatásban.)http://demoszthenesz.hu/cikkek/felsooktatas

25 Köszönöm a figyelmet!


Letölteni ppt "Hallássérülten a magyar felsőoktatásban Jogok, attitűdök és sztereotípiák Előadó Suri Andrea III. évf. magyar szak Nyugat-magyarországi Egyetem – Savaria."

Hasonló előadás


Google Hirdetések