Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

„A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "„A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa."— Előadás másolata:

1

2 „A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa. Varsó, Berlin, Prága, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mindezen híres városok, környező népességükkel abban fekszenek, amelyet szovjet szférának kell neveznem, és így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai ellenőrzésnek is.” Részlet Winston Churchill március 5-i fultoni beszédéből

3

4 A kommunizmus nyugat-európai terjeszkedésének megakadályozására 1947-ben beindították a Marshall-tervet, amelynek keretén belül az Egyesült Államok több milliárd dolláros segéllyel kívánta újjáépíteni a háborúban lerombolt gazdaságokat. Az összes olyan ország elfogadta ezt a segélyt, ahol nem állomásozott a Vörös Hadsereg. Az amerikai segély hatásai gyorsak és azonnaliak voltak: a francia kommunista párt például 1981-ig kikerült a kormányzásból. Már 1947-ben megszületett a szovjetek válasza – a befolyásuk alá tartozó országokat egy egységes keleti blokká kovácsolták.

5 A blokk országai néhányszor megpróbáltak elszakadni. A radikálisabb elszakadási kísérleteket, mint az 1953-as kelet-berlini felkelés, az 1956-os magyar forradalom és az 1968-as prágai tavasz győzelmét katonai intervencióval akadályozták meg, míg a többi, politikai próbálkozást vagy egyszerűen betiltották – és vezetőiket, tagjaikat és szimpatizánsaikat hosszabb- rövidebb időre bebörtönözték –, vagy diplomáciai úton fojtották el. A második világháborúban a Szovjetunió hadműveleti területeit képező, utóbb a szövetséges erők megállapodása értelmében szovjet katonai megszállás alá került államok (Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia és Kelet- Németország) a háború után a Varsói szerződés megkötésével katonai szövetségbe tömörültek, majd közös gazdasági szövetséget (KGST) is létrehoztak. A keleti blokkba Albánia csak az 1960-as évekig tartozott (ekkor lépett ki a fenti szövetségekből és teljesen elszigetelte magát a világtól), Jugoszlávia pedig sohasem tartozott bele (soha nem írta alá a varsói szerződést, és a KGST-be sem lépett be), noha mindkettő kommunista állam volt egészen 1989-ig.

6 1953-AS BERLINI FELKELÉS A kommunista rendszer elleni első népfelkelés a Német Demokratikus Köztársaságban zajlott le 1953 júniusában. Június 16-án mintegy ezer ember tüntetett Berlinben a létfeltételek romlása miatt, majd szabad választásokat és a kormány visszalépését követelték. A Sztálin-fasor építőmunkásainak június 16-án megkezdődött sztrájkja átterjedt az egész NDK-ra. A vezető nélküli, spontán megmozdulások ellen június 17-én 13 óra körül a szovjet megszálló hatalom kihirdette a szükségállapotot Kelet-Berlinben és az NDK 217 körzetéből 167-ben. Június 19-re a helyzet „normalizálódott”. A megtorlás nem maradt el: mintegy húszezer személyt letartóztattak, háromezer főt börtönbüntetésre ítéltek. Közel 200 tüntető életét vesztette, 21 személyt pedig a statáriális bíróság ítélt halálra és kivégeztetett.

7 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca volt. Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásához vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről.

8 A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott. A harcokban a titkosítás alól ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A sebesültek száma magyar oldalon , míg szovjet oldalon fő volt. A forradalom következményeként kb. negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve.

9 PRÁGAI TAVASZ A prágai tavasz csehszlovákiai kísérlet volt a gazdaság, a párt és az állam demokratizálására, egy „emberarcú szocializmus kialakítására” 1968 januárjától augusztusig. Miután 1968 januárjában a reformer Alexander Dubček került a Kommunista Párt főtitkári posztjára, hozzákezdett a párt és a rendszer átalakításához, hogy sikerüljön úrrá lennie az elégedetlenségen és a tüntetéseken, amelyeket két évtized rossz gazdasági irányítása és a kormányzat elnyomása okoztak. Véget akart vetni az igazságtalan pereknek, szabadlábra helyezett minden politikai elítéltet. A sajtó cenzúráját is beszüntette márciusban, az utazási korlátozásokon is enyhítettek. Augusztus 20-án szovjet csapatok léptek be Csehszlovákiába, és azokat lengyel, magyar és bolgár csapatok is kísérték. A csehszlovák hadsereg nem állt ellen nekik. Ezzel véget ért a prágai tavasz, az új főtitkár Gustáv Husák lett, aki ismét keményvonalas politikát képviselt.

10 A VASFÜGGÖNY A vasfüggöny Európa hidegháborús kettéosztottságának politikai metaforája, egyben azoknak a politikai döntéseknek, rendelkezéseknek, valamint az ezeket megvalósító műszaki megoldásoknak a gyűjtőfogalma, amelyek a II. világháború során kiterjesztett szovjet érdekszférába került közép- és kelet- európai országokban, azok népességének nyugatra irányuló szabad mozgását ellenőrző, korlátozó és később megakadályozó, a népességet Nyugattól elszigetelő céllal jöttek létre, illetve fizikailag az adott országok nyugati határai mentén, az 1940-es évek második felétől fokozatosan kiépítve jelentek meg. Például a 260 kilométer hosszúságú magyar-osztrák határon 1949-től – az illegális határátlépések megakadályozására – különböző technikai rendszereket, drótkerítéseket és aknazárat hoztak létre. Ezzel egy időben lövészárkokkal, betonbunkerekkel és aknamezőkkel erősítették meg a 621 kilométeres magyar- jugoszláv határt is.

11 A BERLINI FAL A berlini fal (németül die Berliner Mauer vagy Die Mauer, azaz a Fal) Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és a Német Demokratikus Köztársaság területén és 1989 között létezett. A hidegháború alatt a kettéosztott Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal. Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetet- lenné tevő határzárrá alakult át.

12 A KOMMUNISTA ROMÁNIA A II. világháború után Románia a Szovjetunió erős nyomása alatt a kommunista tömb része lett ban a román kommunista párt választási csalással átvette a hatalmat. A sztálinizmus évei alatt több százezer embert börtönöztek be politikai okokból, a börtönökben gyakori volt a testi kínzás ban a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával több ezer erdélyi magyar személyt zártak börtönbe, sokakat meg is gyilkoltak közülük. A Szovjetunió a két ország kommunista vezetésének egyezsége alapján 1958-ban kivonta megszálló csapatait az országból, és ezután enyhült a diktatúra. A 60-as évek végét és a 70-es évek elejét a gazdasági fejlődés és a relatív jólét jellemezte.

13 1965-től Nicolae Ceauşescu irányította az országot, aki a kifelé mutatott képpel szemben a belpolitikai életben személyi kultuszt és totális diktatúrát épített ki. Ceauşescu diktatúrájában kulcsszerepet kapott a román kommunista titkosrendőrség, a Securitate. Az elért gazdasági színvonal fenntartása érdekében a 70-es években az ország jelentős hiteleket vett fel az IMF-től és a Világbanktól és 1981 között az államadósság emiatt 3 milliárd dollárról 10 milliárd dollárra nőtt, és a nyugati tőke erre hivatkozva megpróbált befolyást gyakorolni a politikai rendszer demokratizálására. Ezt megakadályozandó a 80-as években Ceauşescu súlyos gazdasági megszorításokat vezetett be, és 1989-ig Románia sikeresen vissza is fizette a nyugati államadósságokat. Ennek ára azonban a mély gazdasági válság és a lakosság teljes elszegényedése volt.

14 „A Ceauşescu által kíméletlenül érvényesített nemzeti kommunizmus programja álcázás nélkül törekedett az etnikailag homogén állam létrehozására. Mindezt egyfelől az erőltetett asszimiláció módszerével kívánták elérni, másfelől szerepet játszott egy hallgatólagos egyezmény is, amely alapján a román állam megkönnyítette a Magyarországra való kivándorlást a »családegyesítés« céljából benyújtott áttelepítési kérelmek esetén. Az asszimilációs program fontos elemét képezte továbbá a még fennmaradt magyar nyelvű oktatási intézményeknek a fokozatos elsorvasztása, a magyarok bizonyos szakmákból és állásokból való kiszorítása, a magyar többségű erdélyi városok etnikai összetételének megváltoztatása, akárcsak a későbbi területrendezési, az ún. »szisztematizálási« terv.” Részlet a Tismăneanu-jelentésből

15 KISEBBSÉGBEN – április 29.: Nicolae Ceauşescu bejelenti, hogy az országban 2000-ig végrehajtják az ún. település-szisztematizálási tervet, melynek során mintegy hétezer-nyolcezer falut felszámolnak. (A „szisztematizálás” nem csak a falvakat veszélyezteti, hanem a városokat is. Az erdélyi városok – többek közt Arad, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Segesvár, Szatmárnémeti, Zilah – történelmi városmagjait az utóbbi két évtizedben szisztematikusan szétrombolják.) június 27.: Budapesten mintegy 40–50 ezren tüntetnek a romániai falurombolás ellen óta ez az első szabad tömegdemonstráció június 28.: Bukarest egyoldalú döntéssel – ultimátumszerűen – bezáratja a kolozsvári magyar főkonzulátust. A személyzetnek 48 órán belül el kell hagynia az épületet és Románia területét. Hivatkozási alapként az előző napi „románellenes”, „nacionalista és soviniszta” budapesti demonstráció szolgál. Ezen a napon és a rákövetkező napokon a román határőrök bármiféle indoklás nélkül a magyar turisták döntő többségét visszafordítják a magyar-román határról.

16 1988. július 28.: Az Erdélyi Magyar Hírügynökség információi szerint a Tanügyminisztérium Maros megyéből 1.451, Kolozs megyéből 1.730, Hargita megyéből pedig mintegy magyar diákot kíván zömében Kárpátokon túli és 100 százalékban román középiskolákba kényszeríteni. A többi megyét illetően hasonló a helyzet. Azok a magyar diákok, akik nem jutottak be a szakiskolák XI. osztályába, csak román és zömében Kárpátokon túli iskolákban folytathatják tanulmányaikat. Amennyiben ezt valaki nem vállalja, nem tanulhat tovább (azaz nem tanulhat estin, és nem jelentkezhet újra a következő évben), tehát nem tudja megszerezni a középiskolai végzettséget. A középiskola elvégzése után helyben, azaz román nyelvterületen működő vállalatoknál öt éves szerződéskötésre kötelezik.

17 1988. szeptember 6.: A Temesvári Református Egyházmegye lelkészi közössége – Molnár János borossebesi és Tőkés László temesvári lelkipásztorok indítványára – folyamodványában felszólítja a két romániai egyház-kerület igazgatótanácsait és a zsinatot, hogy alakítsák ki álláspontjukat a falurombolással kapcsolatban. Ez az egyetlen szervezett tiltakozás Romániában a falurombolással szemben

18 1989: A VÁLTOZÁS ÉVE Február–április: Kerekasztal-tárgyalások a lengyel kommunista párt és a Szolidaritás között. Március 15.: Mintegy 80 ezer békés tüntető vonul az utcákra Budapesten demokratikus átalakulást sürgetve. Megalakul az ellenzéki kerekasztal Magyarországon. Június 4. és 18.: „Félig szabad” parlamenti választásokat tartanak Lengyelországban, ahol a Szolidaritás jelöltjei már az első fordulóban elnyerték az engedélyezett helyek mindegyikét. A szenátus teljesen a Szolidaritás kezébe került. Június 27.: Az osztrák-magyar határon Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter jelképesen átvágta a vasfüggönyt. Augusztus 19.: Szimbolikus határnyitás a Páneurópai Piknik keretében Sopronpusztánál. Az eseményt a Magyarországon nyaraló keletnémet állampolgárok százai használták arra, hogy Ausztriába meneküljenek.

19 Augusztus 23.: „Balti élőlánc” – Litvánia, Lettország és Észtország kétmillió lakója 600 kilométeres élőláncot alkotott országaikon át, hogy emlékeztessenek a náci Németország és a Szovjetunió által aláírt Molotov–Ribbentrop paktum ötvenedik évfordulójára, valamint kinyilvánítsák függetlenségi törekvéseiket. Augusztus 24.: A Szolidaritás vezetésével megalakult Tadeusz Mazowiecki koalíciós kormánya. Ez a keleti tömb első nem kommunisták által vezetett kormánya. Szeptember 11.: A magyar kormány bejelenti, hogy engedélyezi a keletnémet állampolgárok kiutazását nyugati országokba is. A következő három napban több mint tizenkétezren élnek a lehetőséggel. Augusztus 24.: A Szolidaritás vezetésével megalakult Tadeusz Mazowiecki koalíciós kormánya. Ez a keleti tömb első nem kommunisták által vezetett kormánya. Szeptember 11.: A magyar kormány bejelenti, hogy engedélyezi a keletnémet állampolgárok kiutazását nyugati országokba is. A következő három napban több mint 12 ezren élnek a lehetőséggel.

20 Október 9.: Több mint hetvenezren tüntetnek a kelet-németországi Lipcsében: a diktatúra ellen tiltakozó tömeg a „Mi vagyunk a nép” („Wir sind das Volk”) jelszót skandálja. Október 18.: Erich Honecker akkori államfő és pártvezér lemond a hatalomról. November 4.: Több mint 1 millió ember gyűlik össze a kelet-berlini Alexander- platzon. November 9.: Leomlik a berlini fal. A keletnémet kormány a keletnémet állampolgárok tömeges nyugatra vándorlása láttán kitárja a kapukat. November 17.: Csehszlovákiában megkezdődik a „bársonyos forradalom”. A tiltakozások következtében megdől a kommunista hatalom.

21 Kisebbségben – február 13.: Nem lehet megtartani a Márton Áron püspökké szentelésének ötvenedik évfordulójáról megemlékező ünnepi misét, mert Gh. Cumpănaşu, a bukaresti egyházügyi államtitkárság vezetője még januárban komoly szankciókkal fenyegette meg a kolozsvári lelkészeket, ha az ünnepségre sor kerülne. Hasonló fenyegető hangnemben lépett fel Gyulafehérváron, Jakab Antalnál, a jelenlegi római katolikus püspöknél is, kilátásba helyezve, hogy adott esetben az emlékmisét tartó papokat letartóztatják március 16.: A temesvári református egyházközség presbitériuma rendkívüli gyűlésén megvitatja azt a kiszivárgott hírt, miszerint Papp László püspök el akarja mozdítani Tőkés László lelkipásztort, aki az szeptember 6-i folyamodvány egyik kezdeményezője volt. Kinyilvánítják, hogy Tőkés végleges lelkipásztorrá választják, semmissé téve ezáltal a püspöki áthelyezés érvényét. Ennek ellenére a püspök április 1-én – törvénytelenül – felmenti állásából Tőkést.

22 1989. június 20.: Házkutatást tartanak Cs. Gyimesi Éva, a Babeş-Bolyai egyetem tanárának a lakásán. A Securitate zaklatása részben azzal magyarázható, hogy Cs. Gyimesi Éva korábban tiltakozott a magyar szakos diákjainak román vidékekre történő kihelyezése miatt, valamint azzal, hogy kapcsolatot tart Doina Cornea – nyugaton is ismert – ellenzéki aktivistával. A házkutatást követően többször kihallgatják, büntetőeljárást végül nem indítanak ellene, de rendszeres megfigyelés alatt tartják.

23 1989. augusztus 28.: A Kultuszdepartament (Vallásügyi Államtitkárság) meneszti tisztségéből Tőkés László temesvári református lelkészt (utódát, Makay Botondot még augusztus 20-án kinevezték), ezután Papp László nagyváradi református püspök szeptember 1-vel felfüggeszti állásából Tőkést, aki ezt törvénytelennek tartja. Október 15-én ezért levélben Nicolae Ceauşescuhoz fordul, arra kérve az államelnököt, hogy állíttassa le az egyház ellen folytatott törvénytelenségeket szeptember 4.: Rendkívüli közgyűlésén a Temesvári Református Egyházközség presbitériuma törvénytelennek minősíti Papp László püspöknek a lépését és érvénytelennek Tőkés László lelkipásztor felfüggesztését.

24 1989. szeptember 15.: A Temesvár környéki Vadászerdőben holtan találják Újvárossy Ernőt, a helyi református gyülekezet aktív tagját, aki még 12-én tűnt el. Halála összefügghet azzal, hogy az utóbbi időben a Securitate rendszeresen zaklatta és megfélemlítette, mert Tőkés László híve, támogatója volt október 20.: A városi bíróság kimondja Tőkés László temesvári református lelkész kilakoltatását november 2.: Négy álarcos férfi ront este a temesvári lelkészlakásba. Megtámadják Tőkés Lászlót, de ő az ott lévő vendég segítségével szembeszáll a támadókkal, akik erre elmenekülnek november 8.: A magyar kormány diplomáciai úton tiltakozik a Tőkés László temesvári lelkész ellen elkövetett atrocitások miatt. December 6-án ugyanemiatt Szűrös Mátyás, ideiglenes köztársasági elnök levélben fordul Nicolae Ceauşescu pártfőtitkárhoz és államelnökhöz, de a budapesti román nagykövet nem hajlandó átvenni a diplomáciai levelet.

25 1989. december 16.: Temesváron – a DPA nyugat-német hírügynökség jelentése szerint – több ezer tüntető megakadályozza Tőkés László református lelkész kilakoltatását. A tüntetők szavalókórusokban követelik a rendőrök távozását és a „Deşteapte-te române!” kezdetű dalt – az ország későbbi himnuszát – éneklik. Másnap hajnalig mintegy 300–700 tüntető alkot élőláncot a templom körül, köztük románok, illetve más felekezetek tagjai. A megmozdulásban mintegy en vesznek részt.

26 AZ OSTROM Tőkés László a Magyar Televízió december 11-én sugárzott „Panoráma” c. műsorában beszámolt az őt és családját sújtó hatósági intézkedésekről, bírálta a bukaresti rezsimet, és kérte a nemzetközi közvélemény támogatását. Az adásnak óriási hatás a volt. December 15. Temesváron híre terjedt, hogy a Securitate előkészületeket tett Tőkés László kilakoltatására. A késő délutáni órákban gyülekezetének hívei – kb. 200 ember – védőgyűrűbe fogták a parókiát.

27 December 16. A hatóságok a kilakoltatásról szóló bírósági döntést érvényesíteni akarták. A kilakoltatást levezénylő hivatalos személyek és rendőrök megjelenését követően a lelkész több híve is a helyszínre sietett, a Mária téren lévő templom és papi lak előtt gyűltek össze. A gyülekezőkhöz csatlakozott sok román, magyar és más nem járókelő is. A tömeg a hatósági intézkedést a szabad vallásgyakorlás megsértéseként értékelte, és zúgolódva követelte annak leállítását. A végrehajtás résztvevői felszólították a tiltakozókat, hogy hagyják el a teret, de azok nem tágítottak. A helyszínre érkezett Petre Moţ polgármester is, aki, látva a nagy tömeget, felvetette, hogy esetleg felül fogják bírálni a lelkész kilakoltatását, de ezt nem volt hajlandó írásban megerősíteni. Közben az egyre növekvő tömeg antikommunista szlogeneket kezdett kiabálni, a tiltakozás átalakult tüntetéssé.

28

29 December 17. Hajnalban a román hatóság emberei behatoltak a parókiára, majd a templomba. Tőkés Lászlót tettleg bántalmazzák, majd feleségével együtt, külön-külön autóban, a Szilágy megyei Menyőre hurcolták, ahová – mintegy száműzetésként –, állami ösztönzésre a nagyváradi püspök a tiszteletest eredetileg „áthelyezte”. Menyőben a Tőkés-házaspárt külön- külön folyamatosan vallatásoknak vetették alá, míg Temesvár különböző pontjain kisebb-nagyobb csoportok gyűltek össze, akik Ceauşescu-ellenes jelszavakat kiabáltak. A Securitate és a hadsereg karhatalmi alakulatai körülvették a tüntetőket. A sötétedés előtt belelőttek a tömegbe. Ceauşescu a temesvári események miatt Bukarestben válságstábot hívott össze.

30 December 18. Ceauşescu hivatalos látogatásra Iránba utazott. A reggeli órákban a határállomások olyan utasítást kaptak, hogy a román állampolgárokat ne engedjék ki az országból, a külföldiek beutazását pedig akadályozzák meg. A kora reggeli órákban Temesváron a Securitate, a hadsereg és a rendőrség emberei eltüntették az előző napi összecsapás romjait. Igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy a város lakói megnyugodtak. Délután azonban az Opera előtti téren újabb tüntetésre került sor. A tüntetők égő gyertyákkal az előző nap halálos áldozataira emlékeztek. A Securitate és a hadsereg kivezényelt egységei hajtóvadászatot indítottak a menekülők ellen. Tömeges letartóztatások kezdődtek Temesváron.

31 December 19. A nap folyamán Temesváron újabb tüntetésre került sor. A hadsereg alakulatait azonban kivonták a városból. A visszavont egységekkel teljesen körülzárták Temesvárt. A városban csak a Securitate és a rendőrség alakulatai maradtak. Constantin Dascalescu miniszterelnök titokban Temesvárra utazott. Románia-szerte hírek terjednek el a temesvári megmozdulásokról.

32 December 20. Különvonattal katonaruhába öltöztetett munkások érkeztek Craiovából Temesvárra. Úgy tájékoztatták őket, hogy Magyarország megtámadta Romániát s az ország megvédésére mozgósították őket. Temes megye egész területén elnöki rendelettel szükségállapotot rendeltek el. Riadókészültségbe helyezték a hadsereget, a belügyi szerveket és a Hazafias Gárdát. Gyülekezési tilalmat és este 11-től kijárási tilalmat rendeltek el. Az esti órákban Temesváron százezres tömeg tüntetett.A Securitate-egységek belelőttek a tömegbe s a menekülők ellen hajtóvadászat kezdődött. Ceauşescu hazaérkezett Iránból és esti televízióbeszédében szólt a temesvári eseményekről. A történteket Románia megcsonkítására, a szocializmus szétzúzására irányuló olyan nemzetellenes, provokatív akciónak minősítette, amely mögött idegen hatalmak állnak.

33 December 21. Temesváron általános sztrájk kezdődött. A munkások elfoglaltak több gyárat és üzemet. A Securitate alakulatok parancsnokai egységeiket több helyről visszavonták. A város nagy része a felkelők ellenőrzése alá került. Ugyanaznap Bukarestben a népgyűlésre kihajtott tömeg kommunistaellenes jelszavakat kezdett skandálni. Más városok – főként erdélyi települések – is követték Temesvár példáját.

34 December 22. Éjszaka még lövöldözött, délben a bukaresti forradalmárok oldalára állt a katonaság. Ceauşescu elmenekült. December 24-én a frissen megalakult Nemzeti Megmentési Front Tanácsa kiáltvánnyal fordult az országhoz. Az ideiglenes jellegű tanács tagjai között volt Doina Cornea, Ana Bladiana, Mircea Dinescu, Tőkés László, Domokos Géza, Petre Roman és Ion Iliescu. December 24. Ion Iliescu, akit Nemzeti Megmentési Front elnökévé választott, rendeletet adott ki egy rögtönítélő katonai bíróság felállításáról, amely a Ceauşescu-házaspárt hivatott elítélni. A bíróság a vádlottakat bűnösnek találta, az ítélet: golyó általi halál, amelyet a laktanya udvarán azonnal végre is hajtottak.

35 „1989 a kézzelfoghatóvá lett Hihetetlennek, az óráról órára gyorsuló történelemnek, a függetlenség, a szabadság, a méltó emberi élet és a felemelt fejű nemzet ígéretének és igézetének az éve volt; egy olyan év, amilyent átélni kivételes kegy a sorstól; olyan, amilyenre oly sok nemzedék vágyakozott folyamata »aprópénzre váltva«, vagyis történésekre, eseményekre, helyzetekre, személyekre lebontva a fordulatok és karakterek elképesztő változatosságával szolgált. Olyan év volt ez, amely íróknak, filmeseknek, képzőművészeknek egy életműhöz elegendő, lebilincselő életanyagot nyújtott. Vagy csak nyújthatott volna? Hogy lehet, hogy mindmáig egyetlen remekmű sem született, egyetlen műfajban sem – egyetlen olyan egyfelvonásos, vagy világot bejáró fotó, vagy akár egy dalocska, amelyet ez az év inspirált volna, vagy amely ennek az évnek a lényegét ragadta volna meg: a Beteljesült Történelmi Álmot.” (Szőcs Géza: 1989)


Letölteni ppt "„A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa."

Hasonló előadás


Google Hirdetések