Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Készítette Varga István 1 VEGYÉSZETI-ÉLELMISZERIPARI KÖZÉPISKOLA CSÓKA.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Készítette Varga István 1 VEGYÉSZETI-ÉLELMISZERIPARI KÖZÉPISKOLA CSÓKA."— Előadás másolata:

1 Készítette Varga István 1 VEGYÉSZETI-ÉLELMISZERIPARI KÖZÉPISKOLA CSÓKA

2 2

3 3 A fénytörésen, fény elforgatásán alapuló módszerek Refraktometria, polarometria Abszorpciós modszerek Az elektromágneses hullám és a kivizsgálandó anyag interakciója során növekszik a vizsgálandó anyag energiája. Emissziós módszerek Az elektromágneses hullám és a kivizsgálandó anyag interakciója során csökken a vizsgálandó anyag energiája.

4  A fény természete régóta foglalkoztatja az emberiséget. Elsőként Newtonnak sikerült pontosabb megállapításokat tenni a fény lényegéről. Üvegprizmával fehér fényt különálló fénykomponensekre bontott, és megállapította, hogy az különböző színű sugarak keveréke. 4 Sir Isaac Newton ( )

5  A fény olyan elektromágneses rezgés, amelynek elektromos és mágneses vektora egymásra és a fény haladásának irányára is merőlegesen rezeg. 5

6  Két szomszédos azonos ütemben rezgő pont közötti távolság a hullámhossz λ.  A hullámhossz mellett a fény másik két fontos tulajdonsága a rezgésszám (frekvencia) és a terjedési sebesség c.  A rezgésszám az egy másodperc alatt végbemenő rezgések számát fejezi ki.  Mértékegysége a hertz (Hz). Ha egy rezgés történik egy másodperc alatt, akkor a frekvencia 1 Hz. 6

7 7 A fény terjedési sebessége c, a hullámhossz λ, és a rezgésszám közötti összefüggés: Vákuumban a fény terjedési sebessége mindig: C = 2,997  10 8 m/s Megközelítőleg km/s

8 Planck 1900-ban matematikai összefüggést talált a fény (elektromágneses sugárzás) frekvenciája és energiája között. Max Planck (1858  1947) 8 Ez a törvényszerűség akkor érvényes, ha a sugárzás egyes részecskéit fotonjait vizsgáljuk. h – arányossági tényező a Planck-féle állandó vagy Planck-féle hatáskvantum h=6,62  J  s

9 Egy adott frekvencián kisugárzott energia E=h  energiaadagokból (fénykvantumokból) áll. h  a legkisebb energiaadag. 9 Ha a Planck-féle egyenletbe a frekvencia helyett a c/λ hányadost írjuk, a következő egyenletet kapjuk:

10  Az Einstein- és a Planck-egyenlet összevonásával kifejezhetjük a foton tömegét: 10

11  Ha a fénysugár nem merőlegesen érkezik egy új közeg határfelületére, a közegbe behatolva haladási iránya megváltozik, és a beesési pontban a felületre bocsátott merőlegessel, a beesési merőlegessel, szöget bezárva folytatja útját.  Az irányváltozásnak az az oka, hogy a két közegben különböző a fény terjedési sebessége (c 1 és c 2 ). 11

12 12 Amennyiben az I. közeg törésmutatója kisebb, mint a II. közegé, a fény a beesési merőleges felé törik meg, és fordítva.

13 Valamely közeg abszolút törésmutatója (n) a fény vákuumban való terjedési sebességének (c) és a vizsgált közegben való terjedési sebességének (c 1 ) hányadosa. 13

14 14 Anyag (hőmérséklet) Törésmutató Na - D-vonalára: λ=589,3nm vákuum1,0000 Levegő (18°C) 1,00092 Víz (18°C)1,3332 Etanol (18°C)1,3625 Kloroform (20°C)1,4467 Benzén (20°C)1,5014 Ablaküveg (18°C)1,5100 Gyémánt (18°C)2,4000 Optikailag sűrűbbnek nevezzük azt a közeget, amelynek az abszolút törésmutatója nagyobb.

15 A fény terjedési sebességének hányadosa két szomszédos közegben pl. levegőben és vízben. 15

16 16 Az anyag móltömegének (M) és sűrűségének (ρ) ismeretében a moláris refrakció (R m ) a következő képlettel számítható ki:

17  A fénytörés törvényét Snellius-Descartes féle törvénynek nevezzük. 17 A beesési szög szinuszának és a I. közeg törésmutatójának szorzata egyenlő a törési szög szinuszának és a II. közeg törésmutatójának szorzatával.

18  Ha a fény optikailag sűrűbb közegből halad a ritkább felé, a törési szög a beesési szögnél nagyobb érték lesz.  Ha a beesési szöget növeljük, elérhetünk egy olyan beesési szög értéket ( α H határszög), amelyhez 90 o -os törési szög tartozik, azaz a fény már nem lép be az új közegbe, hanem a határfelületen halad tovább. 18

19 19

20 20

21 A refraktometria a mennyiségi elemzések egyik optikai módszere, amely a fénytörésen alapszik. 21 Az oldatok törésmutatója függ a koncentrációtól.  A koncentráció növekedésével az oldat törésmutatója is növekszik. A mérésre szolgáló készüléket refraktométer nek nevezzük, amely segítségével meghatározható a kivizsgálandó anyag (általában oldat vagy más folyadék) törésmutatója.

22 22 A vizsgálandó oldatot két prizma közé helyezik, majd a prizmákat egy fényforrás és egy tükör segítségével megvilágítják. A prizmákon és az oldaton áthaladt fény egy távcsövön keresztül vizsgálható.

23  A prizmákon és az oldaton áthaladó fény két határfelületen törik meg, ezek közül számunkra az anyag (oldat) és a második prizma közti határfelület a fontos. 23

24  Mivel a prizma törésmutatója nagyobb mint az oldaté, a beeső fény a beesési merőlegeshez törik.  Ha a prizmatestet forgatjuk, akkor végül is egy olyan állást találunk, amelyben a fénysugár egy része teljesen visszaverődik.  Azt a szöget, amellyel a fénysugár érintőlegesen még éppen visszaverődik, a teljes reflexió határszögének (  H ) nevezzük. 24

25  A Snellius-Descartes törvényt felhasználva és behelyettesítve a megfelelő szögértékeket (90° és  H ), valamint a 2. prizma törésmutatójának (n 2 ) ismeretében, kiszámíthatjuk a vizsgált anyag törésmutatóját (n 1 ). 25

26  Az oldatok koncentrációját a törésmutató mérése alapján úgy állapítjuk meg, hogy először különböző ismert koncentrációjú oldatok törésmutatóját mérjük, majd az így kapott értékeket grafikusan feltüntetjük abszcisszának választva a koncentrációt, ordinátának a leolvasott törésmutatót.  Az ismeretlen oldat koncentrációját a grafikonból olvassuk ki. 26 n koncentráció [%] n1n1 w1w1

27 Átlátszó folyadékok (présnedvek, oldatok) szárazanyag-tartalmának vizsgálatára használják (sörgyártás, cukorgyártás, stb.). Orvosi alkalmazásokban főleg a vérszérum és más testnedvek fehérjetartalmának gyors meghatározása. 27

28 28

29  A polarimetria a mennyiségi elemzések optikai módszere, amelynek során lineárisan polarizált fényt vezetnek át egy optikailag aktív közegen, és mérik a fény polarizációs síkjának elfordulási szögét. 29

30  Polarizált fény előállítható megfelelő szögben csiszolt mészpátkristállyal, amelyet kettévágnak, majd a vágási felületeknél kanadabalzsammal összeragasztanak (Nicol- prizma) 30

31  A prizmára eső természetes fény a törőfelületen kettősen megtörik: a rendes sugár a kanadabalzsamon teljes visszaverődést szenved és oldalra eltérül, a rendellenes sugár, amely már polarizált, kilép a kristályból. 31

32  Ha az anyag molekulái aszimmetrikusak, két, egymással tükörszimmetrikus, különböző szerkezeti formában léteznek, akkor az ilyen anyagok elfordítják a síkban polarizált fényt, amikor az áthalad rajtuk. 32

33  Az oldott anyagok forgatóképességét a fajlagos forgatóképességgel jellemzik. 33 Ez azt a szöget jelenti, amellyel a síkban polarizált λ hullámhosszúságú fény polarizációs síkja elfordul, ha az t °C hőmérsékleten a kérdéses anyag oldatának 1 m vastag rétegén áthalad, és az oldat 1 m 3 térfogatban 1 kg oldott anyagot tartalmaz.

34 34 α – a polarizásiós sík elforgatásának szöge fokban, l – az oldat rétegvastagsága dm-ben, c – a koncentráció [g/100 cm 3 ] egységben. A fajlagos forgatóképességet a nátrium D-vonalára ( λ = 589,3 nm) szokták vonatkoztatni.

35 35 Anyagoldószer fok t [ ° C ]λ [ nm ] D 2 vitamin (kalciferol) aceton+82,620589,3 kámforetanol+54,420589,3  -D-glükóz víz+52,720589,3  -D-fruktóz víz  92, ,3 maltózvíz+138,520589,3 szacharózvíz+66, ,3 L-borkősavvíz+14,120589,3 koleszterinkloroform  39, ,1

36  Ha ismerjük a fajlagos forgatóképességet, és polariméterrel megmérjük az oldat forgatását (a), akkor kiszámíthatjuk az oldat koncentrációját (c). 36

37 37 Na – nátriumlámpa L 1 és L 2 – lencserendszer P – polarizátor A – analizátor SP – segédprizmák M – mintatartó küvetta Nicol-prizma

38 38

39 39

40 40

41  Az optikailag aktív anyagon áthaladó fény polarizációs síkja a minta anyagi minőségétől és koncentrációjától függően elfordul.  A mintán átjutott fény útjában egy második analizátornak (A) nevezett Nicol-prizma van, amely a fényút tengely körül elforgatható.  Az analizátor megfelelő szögben történő elforgatásával a poláros fény átjutása megakadályozható, és ez az elforgatási szög adja meg a minta forgatóképességét.  A polariméterek tartalmaznak egy az analizátorhoz rögzített szögmérőt, amelyről az elforgatás szöge mindjárt leolvasható. 41

42 A polariméterrel való mérés úgy történik, hogy először tiszta oldószert töltünk a mintatartóba, és az analizátort úgy állítjuk be, hogy a látótér egyenletes megvilágítású legyen, és leolvassuk az analizátor helyzetét a skálán. Ez lesz a mérés nullapontja. Ezután a mintatartóba a vizsgálandó oldatot töltjük, s az előbbihez hasonlóan ismét beállítjuk az egyenlő megvilágítást, a skáláról ismét leolvassuk az analizátor helyzetét. A két leolvasás különbsége adja meg az elforgatás szögét. Ha az óramutató járásával egyező irányban kellett elforgatni az analizátort, akkor jobbra forgató, ellenkező esetben balra forgató a vizsgált anyag. 42

43 43

44 44

45  A legrégebbi fényelnyelésen alapuló analitikai módszer.  Nem igényel monokromatikus fényt.  A színes mintát polikromatikus fénnyel világítjuk meg a koloriméterben.  Megkülönbözetünk: vizuális és fotoelektromos módszert. 45

46  Ismert intenzitású fényt (I 0 ) a vizsgálandó mintán átengedve annak egy része elnyelődik (abszorpció), másik része a mintán áthalad (transzmisszió), esetleg egy része visszaverődik (reflexió). Erősség (intenzitás) alatt a fényforrás fénykibocsátó- képességének mértékét értjük akár általánosan, akár egy megadott irányban. Mértékegysége: kandela [cd]. 46

47  Az elnyelt, átengedett és visszavert fény részaránya a vizsgált minta tulajdonságaitól függ. 47

48  A fényelnyelést a transzmittanciával (T) szokás jellemezni, amely a minta fényáteresztő képességére utaló mértékegység nélküli szám.  Az átengedett valamint a beeső fény intenzitásának hányadosaként fejezzük ki: 48 Ha a minta az összes ráeső fényt elnyeli a transzmittancia értéke 0 vagy 0%, ha viszont egyáltalán nem nyel el fényt, akkor 1 vagy 100%.

49  Az abszorbancia (A) a transzmittancia reciprok értékének tízes alapú logaritmusa: 49

50  A fényelnyelés mennyiségi analitikai alkalmazása a Lambert-Beer törvényen alapszik. 50 A mintába belépő fénysugár intenzitása I 0 arányos az oldat koncentrációjával (c), rétegvastagságával (l), és függ az anyagi minőségtől.

51  A képletben az:  – moláris abszorbancia, c – az oldat mennyiségi koncentrációja, l – az oldat rétegvastagsága.  A moláris abszorbancia az 1 mol/dm 3 koncentrációjú oldat 1 cm rétegvastagságánál mért abszorbancia. A moláris abszorbancia értéke függ az alkalmazott fény hullámhosszától. 51

52  A Lambert-Beer törvény kizárólag híg oldatokra érvényes, amelyek koncentrációja kisebb 0,01 mol/dm 3 -nél. Ilyen esetekben, ha a rétegvastagság állandó az oldat abszorbanciája és koncentrációja között lineáris összefüggés van. 52

53  A színes mintát polikromatikus fénnyel világítjuk meg a koloriméterben.  Az ismeretlen c x koncentrációjú színes anyag adott l 2 rétegvastagságú oldatát ugyanazon anyag ismert c 1 koncentrációjú oldatával hasonlítjuk össze. Ez utóbbinak a rétegvastagságát l 1 -et addig változtatjuk, míg a két oldat által átengedett fény intenzitása megegyező lesz. 53

54  Ezt a koloriméter látómezejében lévő két félkör alakú felület színe alapján állapítjuk meg. Ilyenkor a két félkör egyforma színárnyalatú.  A skálákon leolvashatók az oldatok rétegvastagságai l 1 és l 2. 54

55  A Lambert-Beer törvény felhasználásával kiszámítható a c x ismeretlen koncentráció: 55

56 56

57  Az anyagok spektroszkópiai szempontból fontos tulajdonsága a színük, amely szoros összefüggésben van molekula-szerkezetükkel.  Színesnek akkor nevezünk egy anyagot, ha a ráeső fényből szelektíven abszorbeál, vagy szelektíven ver vissza.  Ha az anyag az ultraibolya vagy az infravörös tartományban abszorbeál, ezt szemünk nem érzékeli, az ilyen anyagokat színtelennek látjuk. 57

58 Az elektromágneses sugárzás valamely nyalábjának hullámhosszak által meghatározott összetevőire bontása során keletkező képet színképnek (spektrumnak) nevezzük. 58

59  A színképelemzés vagy spektroszkópia a fény felbontásával kapott színkép vizsgálatával foglalkozó tudomány.  A modern analitikai módszerek egy csoportja az elektromágneses sugárzás és a minta kölcsönhatásából eredő jeleket hasznosítja. 59

60 60 Hullámhossz-tartományFény és anyag kölcsönhatásaMegjegyzés Gamma0,5 – 10 pmMagátmenetek Röntgen (X-ray)0,01 – 10 nmBelső elektronátmenetek (ionizáció) Távoli ultraibolya (FUV)10 – 180 nm Vegyértékelektronok gerjesztése nm: a levegőnek (O;N) jelentős az elnyelése Ultraibolya (UV)180 – 350 nmanalitikai UV Láható (VIS)350 – 780 nm(visible; VIS) Közeli infravörös (NIR)780 – 1000 nm Rezgési és forgási átmenetekközeli (near): NIR Infravörös (IR)1 – 30 μmközépső (mid): midIR Távoli infravörös (FIR)30 – 300 μmForgási átmenetek Mikrohullámok0,3 mm – 1 mForgási átmenetek, elektronspin átmenetek Rádióhullámok1 – 300 mMagspin átmenetek

61  Ahhoz, hogy az anyag sugárzást bocsásson ki, vagyis fényforrássá váljék, előzőleg megfelelő mennyiségű energiát kell atomjaival közölni, vagyis fénysugárzásra kell gerjeszteni az atomokat.  Ez történhet: magas hőrsékletre való felhevítéssel, elektronokkal való ütközéssel, fényelnyeléssel. Előfordul az is, hogy a kémiai reakcióban felszabaduló energia közvetlenül gerjeszti fénykisugárzásra az atomokat (kémiai lumineszcencia). 61

62  A színképeket három csoportba osztjuk: 1.A folytonos színképben mindenféle hullámhossz képviselve van, és így a színkép különböző hullámhosszú részei egybefolynak. Folytonos színképe általában a szilárd és cseppfolyós anyagok által kisugárzott fénynek van. 2.A sávos színképek egymáshoz közel levő, sok színképvonalat tartalmazó vonalcsoportból állnak, amely csoportok sávokká folynak össze. A gázmolekulák által kisugárzott fény, sávos színképet alkot. 3.A vonalas színképek jól meghatározott hullámhosszú, egymástól többnyire távolálló, éles színképvonalakból állnak. A vonalas színképek gázatomoktól származnak és a sugárzó atom anyagi minőségére jellemzőek. 62

63  A fénysugárzásra való gerjesztés következményeként kibocsátási (emissziós) színképet kapunk, amely a fényforrás anyagi tulajdonságain kívül fizikai állapotától, illetve a gerjesztés módjától is függ, azonos körülmények között azonban mindig azonos szerkezetű.  Az anyagok nemcsak sugároznak, hanem el is nyelnek fényt. Az elnyelési (abszorpciós) színképet úgy tanulmányozhatjuk, hogy valamely folytonos színképű fényforrás, például volfrámszálas izzólámpa fényét, átbocsátjuk a vizsgálandó anyagon, és az áthaladó fénynek állítjuk elő a színképét. A színképből hiányzó hullámhosszak alkotják az abszorpciós spektrumot, amely világos alapon sötét vonalakból vagy sávokból áll. 63

64 64

65 65 A színképek érzékelésére alkalmas műszereket spektroszkópoknak nevezzük

66 66

67  A spektrofotometria a fényabszorpció mérésével, minőségi- és mennyiségi analitikai célokra való hasznosításával foglalkozik. Széles körben használják kémiai reakciók egyensúlyi és kinetikai tanulmányozására, valamint molekulák szerkezetvizsgálatára is. 67

68  UV (200nm ≤ λ ≤ 400nm) illetve  VIS (400nm ≤ λ ≤ 800nm) fény elnyelésekor a molekulák elektroneloszlása megváltozik: kötő, lazító vagy nemkötő elektronjaik kisebb energiájú pályákról nagyobb energiájúakra ugranak át, azaz gerjesztődnek. 68

69 Egy molekula azon részeit, amelyekben az elektronátmenetek létrejönnek kromoforoknak nevezzük. Azt az energiatartományt, amelynél egy adott kromofor elnyel, elnyelési sávnak nevezzük.  Ennek helye a spektrumban elsősorban a kromofor anyagi minőségétől függ. 69

70  Amikor egy anyag oldatának fényelnyelését ábrázoljuk a besugárzó fény hullámhosszának függvényében, az ún. abszorpciós spektrumot kapjuk, amely minőségi és mennyiségi információkat hordoz.  Az, hogy milyen hullámhossz-sávokban történik meg az elnyelés (milyen az oldaton átengedett fény spektrális összetétele) az oldat anyagi minőségétől, intenzitása pedig a koncentrációtól, az átvilágított réteg vastagságától függ (Lambert -Beer törvény). 70

71 Ha besugárzunk egy oldatot I 0 intenzitású, adott hullámhosszúságú (monokromatikus) fénysugárral, annak intenzitása a fény abszorpciója miatt lecsökken I-re. A fényelnyelést itt is az abszorbancia (A) jellemzi: 71

72 A spektrofotométer optikai színkép létrehozására és fényelektromos észlelésére alkalmas berendezés, amellyel a gyakorlatilag monokromatikus fény intenzitását illetve az intenzitás változását nagy pontossággal lehet mérni. 72

73  Megkülönböztetünk: ultraibolya, látható és infravörös tartományban mérő spektrofotométereket.  A fényelbontás módja szerint vannak: prizmás és rácsos spektrofotométerek.  A felépítés szerint megkülönböztetünk: egysugaras és kétsugaras berendezéseket. 73

74 74 F- fényforrás M- monokromátor D- detektor

75  Az egyfényutas spektrofotométerben csak egy küvetta helyezhető el.  Fényforrás: látható fény tartományára többnyire wolfram lámpa, UV tartományban deutériumlámpa.  Monokromátor: az összetett fényt hullámhossz szerint felbontja. régebben prizmákat, ma főként optikai rácsot (egyszerű készülékben esetleg színszűrőt) használnak.  Küvetta: mintatartó eszköz. Többnyire 1 cm-es fényút hossz. Látható tartományban üvegből vagy műanyagból készül, UV-tartományban kvarc küvettát használunk.  Detektor: a fénysugárzást elektromos jellé alakítja – fotocella, fotodióda, fotoelektronsokszorozó. 75

76 A mérés előtt el kell végezni a műszer kalibrálását. Ezt a vakpróbával végezzük (a küvettában csak oldószer van). Kalibráláskor az abszorbancia nulla, míg a transzmittancia 100%. Ez után beállítjuk a használt hullámhosszt. Ez az a hullámhossz, ahol a mérendő anyag abszorpciója a legnagyobb, mert itt lesz legjobb a mérés érzékenysége. 76

77 A használt hullámhossz beállítása úgy történik, hogy a műszerünk által átfogható hullámhossz tartományban 10 – 50 nm-es lépésekkel végigmérjük az anyagunk elnyelését és ebből egy λ - A grafikont, abszorpciós spektrumot rajzolunk. 77

78 Készítünk 4–5 kalibráló (standard) oldatot, amelyek abszorpcióját mérve egy kalibráló egyenest rajzolunk. 78

79 Az ismeretlen koncentrációjú mintáknak sorban megmérjük az abszorbanciáit, lejegyezzük és a kalibrációs egyenesből leolvassuk a koncentrációkat. 79 UV/VIS spektrofotométer „Jenway”

80 80

81  A kivizsgálandó anyagot infravörös sugárzásnak teszik ki.  Mivel a molekulát alkotó atomok egymáshoz képest kis amplitúdójú mozgást (rezgés = vibráció, forgás = rotáció) végeznek, ezeket az elektromágneses sugárzás IR tartománya képes gerjeszteni.  Ez azt jelenti, hogy egy adott molekula a ráeső IR sugárzásból a saját rezgéseire jellemző frekvenciájú sugárzást elnyeli, a besugárzó IR spektrumban abszorpciós sáv(ok) jelennek meg. 81

82 Az IR spektrumok megfejtése nagy gyakorlatot kíván.  A toluol IR spektrumát (aromás gyűrű 3000, C=C 1475 és 1600). 82

83 83

84  A lángfotometria olyan emissziós színképelemzési módszer, melynek alkalmazása során az atomok (ionok, molekulák) gerjesztése gáz-láng segítségével történik. 84  A vizsgálandó minta oldatát elporlasztjuk és apró cseppek formájában nagyhőmérsékletü lángba juttatjuk.  A lángban a meghatározni kívánt alkotókból szabad atomok és molekulák keletkeznek, melyek termikusan gerjesztődnek.

85  A gerjesztett állapot foton emisszió útján szűnik meg.  A kibocsátott fény hullámhossza az atom, illetve molekula elektronszerkezetétől függ és az anyagi minőségre jellemző.  A fény intenzitása a gerjesztett atom vagy molekula koncentrációjával, ezen keresztül a vizsgált oldat koncentrációjával arányos. 85

86 86 A lángfotométer fényképe

87 87

88  Az atomabszorpciós spektrometria a szabad atomok fényelnyelésének mérésén alapuló mennyiségi analitikai eljárás. 88  A fényelnyelés mértéke, az abszorbancia (A) és a vizsgálandó atomok koncentrációja között a Lambert-Beer törvénynek megfelelően egyenes arányosság áll fenn:

89  A meghatározás azon alapszik, hogy a mintát nagy hőmérsékletű ( K) lángban atomizáljuk, majd az atomok vegyértékelektronjait megfelelő hullámhosszúságú fotonok segítségével gerjesztjük egy magasabb energiaszintre, és az analitikai jelet az abszorpcióból származtatjuk. 89

90 90

91 fényforrás - feladata a vizsgált elemre jellemző hullámhosszuságú fény előállítása, atomizáló - itt történik meg a szabad atomok előállítása, és a fényforrás által előállított fénnyel való besugárzása. Az atomizálóhoz hozzá tartozik a mintaadagoló rész, amelyen keresztül bejut a vizsgálandó oldat az atomizálóba. fényfelbontó egység - feladata az atomizálóból kijövő fényből az elemző vonal kiválasztása. Általában rácsmonokromátort alkalmaznak. fénymérő - feladata a fényintenzitással arányos elektromos jel előállitása. adatfeldolgozó egység - lehet mutatós műszer, digitáli kijelző vagy számítógép, amely nemcsak az adatfeldolgozást végzi, hanem egész készülék vezérlését is. 91

92 92 PU 9100 Pye Unicam atomabszorpciós spektrofotométer

93 93

94 94


Letölteni ppt "Készítette Varga István 1 VEGYÉSZETI-ÉLELMISZERIPARI KÖZÉPISKOLA CSÓKA."

Hasonló előadás


Google Hirdetések