Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Kant és a transzcendentális filozófia Filozófia 2010-2011-es tanév VIII. előadás.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Kant és a transzcendentális filozófia Filozófia 2010-2011-es tanév VIII. előadás."— Előadás másolata:

1 Kant és a transzcendentális filozófia Filozófia es tanév VIII. előadás

2 Kant és a transzcendentális filozófia A 18. század derekára mind az empirista, mind a racionalista hagyomány válságba jutott. o Az empirizmus nem volt képes pusztán a tapasztalatból megalapozni a bizonyosságot. o A racionalizmus elvont koncepciókat fejlesztett ki, amelyeket nehéz visszavonatkoztatni a tudományos megismerés összefüggéseire. Eljött az ideje a Descartes-tól eredő problémafelvetés újragondolásának. o Az empirizmuson belül az újragondolás Hume érdeme. A racionalista hagyományon belül Kant nevéhez fűződik a legjelentősebb megújítási kísérlet. o Kant a két rivális hagyomány összeegyeztetésével, új alapokról indulva próbálta feltárni a megismerés bizonyosságának alapjait.

3 Kant és a transzcendentális filozófia Immanuel Kant ( ) Königsbergben élte le egész életét. Városa egyetemének professzora volt. Kezdetben főleg a természetfilozófia területén alkotott. Az 1770-es években merült fel benne a ‘kritikai filozófia’ alapgondolata. Főműve: A tiszta ész kritikája (1781, 1787). o További fontos művei:  Az erkölcsök metafizikájának alapvetése (1785)  A gyakorlati ész kritikája (1788)  Az ítélőerő kritikája (1790)  A vallás a puszta ész határain belül (1793)‏  Az erkölcsök metafizikája (1797).

4 Kant és a racionalizmus Kant már a kritikai fordulat előtt is eltért a racionalisták többsége által elfogadott nézetektől. Három eltérés: 1. Az elégséges alap elvének megragadása 2. Az matematikai és a filozófiai módszer viszonya 3. Az ontológiai istenérv megítélése

5 Kant és a racionalizmus Az elégséges alap elve (Leibniz) Semmi nem létezhet anélkül, hogy létezésének elégséges alapja lenne. Kant megkülönböztette az elv két alkalmazását. Logikai alkalmazás: a következtetés csak akkor érvényes, ha a premisszákból maradéktalanul le lehet vezetni. Ontológiai alkalmazás: a jelenség maradéktalanul visszavezethető létesítő okaira. Kant szerint a két alkalmazás összekeverése csábította arra a racionalistákat, hogy tisztán spekulatív úton állapítsanak meg létezésre vonatkozó tételeket.

6 Kant és a racionalizmus Kant megkülönböztette a matematikai és a filozófiai okoskodás módszerét. A korábbi racionalizmus hajlott a kettő azonosítására. A matematikai és a filozófiai módszer különbségei: 1. A matematika mennyiségi viszonyokkal foglalkozik, a filozófia minőségiekkel. 2. A matematikai fogalmak konstruáltak, a filozófia viszont már adott fogalmakat vizsgál. 3. A matematika módszere szintetikus, a filozófiáé analitikus. A filozófia az ismeretek alapjaira kérdez rá. A szintetikus módszer jellemzője az általánosítás, az analitikusé a ‘redukció’.

7 Kant és a racionalizmus Kant már a kritikai fordulat előtt elvetette az ontológiai istenérvet. Téves az az elgondolás, hogy a létezés tulajdonság. A létezés nem lehet Isten egyik perfectio-ja. o Egy dolog jellemzésének egyik dimenziója az, hogy felsoroljuk a tulajdonságait, egy másik pedig az, hogy megállapítjuk, létezik vagy nem létezik. A korai Kant a ‘kozmológiai istenérvet’ fogadta el. o Minden véges dolog abszolút okot feltételez; Isten ez az abszolút ok. (A tiszta ész kritikájában oda jutott, hogy Isten létezése nem bizonyítható filozófiai érvekkel.)

8 Kant és a racionalizmus Kant filozófiai fejlődése szempontjából igen fontos volt Newton és Leibniz vitája arról, hogy a tér abszolút vagy relatív jellegű-e. Kant eleinte Newton álláspontja mellett állt: a térnek megváltoztathatatlan tulajdonságai vannak (csak háromdimenziós lehet). Később elbizonytalanodott: mi van, ha a jelenségek térbeli elrendezése csak arra a módra jellemző, ahogy az elme felfogja őket? Nem akarta azonban Leibnizet követve viszonyfogalommá tenni a térbeliséget. o Az, ahová ennek a kérdésnek a kapcsán eljutott, fontos tényezője lett A tiszta ész kritikájának.

9 A transzcendentális filozófia Kant alapvetően ugyanazokat filozófiai problémákat próbálta megoldani, mint elődei. Kant számára is az volt a legfontosabb feladat, hogy számot adjunk a tudományos megismerés lehetőségéről. Tisztázni kell a modern természettudomány metafizikai alapjait. Kant azt gondolta, hogy a ‘kritikai filozófia’ a legjobb kiindulópont ennek a feladatnak a teljesítésére.

10 A transzcendentális filozófia A kritikai filozófia kulcsa a transzcendentális módszer. Transzcendentális megismerés: nem a megismerés tárgyaira koncentrál, hanem a megismerés módjára és a priori lehetőségére.  A priori: tapasztalattól független, tapasztalat előtti.  A posteriori: tapasztalat utáni. o A transzcendentális módszer elvonatkoztat a tapasztalat tárgyaitól. A módszer a megismerőképesség feltérképezésére irányul. o A megismerés a tapasztalattal kezdődik, de előfeltételez egy tapasztalat előtti ‘mechanizmust’. ‘Kopernikuszi fordulat’ o Nem a tapasztalat tárgyaitól haladunk a megismerőképesség felé, hanem a megismerőképesség felől a megismerés tárgyai felé.

11 A transzcendentális filozófia A transzcendentális módszer válasz a David Hume munkásságában rejlő kihívására. o Hume azt tanította, hogy tapasztalati ismereteink nélkülözik a bizonyosságot. Amit tapasztalatból tudunk, sohasem szükségszerű. o A természeti törvényeket valószínűségi ítéletekké fokozta le. Kant úgy érezte, Hume száműzi a természettudományból a bizonyosságot. o Elismerte azonban, hogy a tapasztalat önmagában nem szavatolhatja az ismeretek bizonyosságát. o A bizonyosság forrását abban a tapasztalat előtti mechanizmusban keresnünk, amely az ismereteinknek formáját meghatározza.

12 Kant elmélete az emberi megismerésről A transzcendentális módszer alkalmazása vezet el a megismerés kanti elméletéhez. Kiindulópont: az emberi megismerésben már benne rejlenek az ismeret formái, mielőtt még bármilyen tapasztalatot szereznénk (a priori formák). Három emberi képesség működik közre a megismerésben: 1. Szemlélet 2. Értelem 3. Ész

13 Kant elmélete az emberi megismerésről Szemlélet Az elme szemléleti formákat alkalmaz az ismeret tárgyaira. A megismerés tárgya azáltal válik jelenséggé, hogy igazodik ezekhez a formákhoz. Két szemléleti forma: tér és idő. A szemlélet jóvoltából a tárgyakat mindig térben érzékeljük, a rájuk vonatkozó képzetek pedig időben váltakoznak. A megismerés tárgya azáltal válik jelenséggé, hogy igazodik ezekhez a formákhoz. (Ding an sich – Ding für uns)‏

14 Kant elmélete az emberi megismerésről Értelem Az értelem lehetővé teszi, hogy a tapasztalat tárgyait elgondoljuk, illetve kijelentéseket tegyünk róluk. Az értelem adja hozzá a tapasztalathoz a fogalmakat. Ezek a fogalmak is a priori adottak (transzcendentális kategóriák, illetve tiszta értelmi fogalmak). o A transzcendentális kategóriák zárt rendszert alkotnak. o A ‘kategóriák táblája’ négy fajra osztja őket, amelyek mindegyike három fogalmat vagy fogalompárt tartalmaz. o Mennyiség (pl. ‘egység’, ‘sokaság’), minőség (pl. ‘realitás’), viszony (pl. ‘kauzalitás’), modalitás (pl. ‘lehetőség’).

15 Kant elmélete az emberi megismerésről Ész (A szemlélet és az értelem fogalma tisztázza minden ismeret eredetét a tapasztalat határai között.) Az ész arról ad számot, ami a tapasztalat alapjánál rejlik, vagy ami túlnyúlik a tapasztalaton. Két terület: A tudományok általában vett lehetősége („Miképp lehetséges tiszta természettudomány?”) Válasz azokra a kérdésekre, amelyekre az ember a tapasztalatra támaszkodva nem kap választ: o Isten, szabadság, halhatatlanság.

16 Kant és a szabadság problémája Az észt foglalkoztató kérdések közül a szabadság problémája a legfontosabb számunkra. A probléma a szabad akarat régi filozófiai kérdéséből nőtt ki (determinizmus – indeterminizmus). Kant szerint a természettudományos ismereteink alapján be kell látnunk, hogy a jelenségvilág minden eseményére érvényes a kauzalitás törvénye. Ez kizárni látszik az emberi szabadságot: minden emberi cselekedet determinált. Az a lehetőség, hogy az ember spontán cselekvések kiindulópontja legyen, puszta illúzió?

17 Kant és a szabadság problémája Kant megoldási javaslata azon alapul, hogy a kauzalitás az egyik tiszta értelmi fogalom. A kauzalitás vonatkozik mindenre, ami jelenség. De az ember önmagáról nem csak érzéki tapasztalás, hanem „önérzékelés”, appercepció révén is tudomással bír. o Az ember az appercepció tárgyaként nem jelenség, ezért nem is vonatkozik rá a kauzalitás törvénye. Az ember két világ polgára: o egyrészt természeti (testi) lény (phenomenon), o másrészt szabadságra képes erkölcsi lény (noumenon). ‘Van’ (Sein) és ‘kell’ (Sollen): a szükségesség két fajtája. A természettudományok csak azt ismerhetik meg, ami van (volt, lesz).


Letölteni ppt "Kant és a transzcendentális filozófia Filozófia 2010-2011-es tanév VIII. előadás."

Hasonló előadás


Google Hirdetések