Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A gombák védelme Növényvilág védelme IX.. A magyarországi gombák védelme.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A gombák védelme Növényvilág védelme IX.. A magyarországi gombák védelme."— Előadás másolata:

1 A gombák védelme Növényvilág védelme IX.

2 A magyarországi gombák védelme

3 A Földön élő gombafajok száma meghaladja a 100 ezret. Polifiletikus eredetük miatt ma 3 világba (Protozoa, Chromista, Mycota) sorolják őket. Gyakorlati megközelítésben a gombákat két részre osztják: 1.mikroszkopikus gombák (amelyek termőteste – ha van – szabad szemmel nem látható) 2. makroszkopikus gombák (ún. nagygombák) (amelyek termőtestét szabad szemmel lehet látni) A mikroszkopikus gombák potenciális fajszáma hazánkban közel 7 ezer, a nagygombák fajszáma – becslések alapján – , amelyből eddig mintegy 1600 fajt dokumentáltak.

4 Életmódjuk alapján három csoportba szokás őket sorolni: 1.szaprobionta gombák, amelyek elhalt szervesanyagon élnek; 2. parazita gombák, amelyek más élőlényeken élősködnek; 3. szimbionta gombák, amelyek más élőlényekkel kölcsönös kapcsolatban élnek. Utóbbi csoportból az ún. mikorrhizás gombák fontosak a számunkra, amelyek fásszárú és lágy-szárú fajokkal élnek szimbionta kapcsolatban.

5 A gombák a természetes életközösségek anyag-forgalmában rendkívül fontos szerepet töltenek be; Kiemelendő feladatuk van a szerves anyag lebontásában; Érzékenyen reagálnak a környezeti változásokra; Eltűnésük, megritkulásuk az adott életközösség működését, fennmaradását kedvezőtlenül befolyásolja.

6 A gombák magyarországi védelme sokkal később kezdődött, mint az állat- és növényfajoké, s eredményeiben is jóval elmarad azokétól. Ennek okai: a hazai természetvédelem sokáig csak a magasabbrendű állatokra és növényekre fókuszált; a gombavilág alacsony feltártsága és nehéz tanulmányoz-hatósága, regisztrálhatósága. A gombavédelem általános sajátossága, hogy csak az ún. nagygombák (makroszkopikus gombák) kerülnek ható-sugarába, a mikroszkopikus gombák védelmével nem foglalkozik.

7 A gombavilágban végbemenő változásokra, a nagygombák visszahúzódására először 1978-ban figyelt fel egy német kutató. A gombák veszélyeztetettségének feltárása, védettségének törvényi szintű megjelenése Magyarországon csak napjainkban következett be. Az 1989-ben megjelent hazai Vörös Könyvből (Rakonczay, 1989) egyszerűen kimaradtak a gombák.

8 Az IUCN 2007-ben megjelent ún. Globális Vörös Listájában mindössze egyetlen (!) kipusztulással veszélyeztetett bazidiumos gombafaj (Pleurotus nebrodensis) szerepel, amely hazánkban nem él. Az európai természetvédelmi egyezményekben a gombák védelme még nem került megfogalmazásra. Az európai vörös lista összeállítása 2004-ben kezdődött meg, megjelenése azonban még várat magára. Gombák Megőrzésének Európai Tanácsa (European Council for Conservation of Fungi = ECCF)

9 A hazai gombák természetvédelmi értékelésének története: 1989 – Babos Margit az általa összeállított Magyarország kalapos gombáinak jegyzékében 488 fajt jelzett nagyon ritkának, s 3 faj veszélyeztetettségét külön is kiemelte – Rimóczi Imre javaslatot tesz a nagygombák vörös listájának összeállítására – Siller Irén és Vasas Gizella közreadja az első vörös listát, amelynek veszélyeztetett gombafajait (47 faj + 4 nemzetség valamennyi faja) védetté nyilvánításra is javasolták, továbbá a kímélendő fajok listáját is megadták.

10 1995 – A fenti lista javított változata, amelyben 19 hazánkból kipusztult gombafaj, 78 kipusztulással veszélyeztetett, sebezhető és ritka faj, 52 gyűjtéssel veszélyeztetett faj szerepel – Újabb vörös listát állít össze Rimóczi Imre. E mű az előbbinél már jóval bővebb, érdekessége és különlegessége az, hogy a tételesen felsorolt 450 faj mellett 76 nemzetség minden, vagy csaknem minden faja és 3 rend minden taxonjával alkotja a listát.

11 A fajnál magasabb rendszertani kategóriákkal való megadás azért jó, mert magában foglalja az itt élő, de a tudomány számára még nem ismert fajokat is, valamint a nem specialista szakemberek (például gombaellenőrök, gombagyűjtők) számára is jobban kezelhetők, el-sajátíthatók. Ez az összevont megadás egyébként a védelem konkrét alkalmazása esetében is jobban alkalmazható a gyakorlatban. Ebben a vörös listában a kipusztult fajok száma 30, a kipusztulással veszélyeztetetteké 77, az erősen veszélyeztetetteké 181, a veszélyeztetetteké 184, a kímélendő, potenciálisan veszélyeztetetteké 64, azaz összesen 536 faj került fel a jegyzékre.

12 1999 – Elismert mikológusokból álló szerzői gárda állította össze a következő vörös listát (Rimóczi et al.,) A vörös lista mellé csatolták az árusításra engedélyezett gombafajok (78 db) javasolt jegyzékét is. Elképzelésük szerint a védendő, ugyanakkor árusítható fajok esetében mennyiségi, illetve méretbeli korlátozást kell bevezetni. Ebben a vörös listában 16 kipusztult faj, 103 kipusztulással veszélyeztetett faj, 337 erősen veszélyeztetett faj szerepel, amelyeket fokozott védelemre ajánlanak, míg a további veszélyeztetett és ritka fajokat védetté javasolják nyilvánítani.

13 2004 – A több oldalról is jelentkező ellenállás (például gombafelvásárlók, kereskedők) miatt a megjelent tanulmány (Pál-Fám et al.) már csak a kipusztulással veszélyeztetett és az erősen veszélyeztetett fajokat ajánlotta törvényes védelemre, míg a veszélyeztetett és ritka fajokat már csak megfigyelésre javasolták – szeptember 1-től lépett életbe a 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelet, amely mindössze 35 törvényesen védett gombafajt sorol fel. Fontos követelmény volt, hogy a fajok jól felismerhetők, a rokon fajoktól könnyen elkülöníthetők, ugyanakkor veszélyeztetettek és ritkák legyenek.

14 Kiemelt figyelmet kaptak azok a gombafajok, amelyek Európában nagyon ritkák, és a legnagyobb állományuk hazánk területén található, (pl. őzlábgalóca, álszömörcsög, nyárfa-pókhálósgomba, csíkosspórájú álszarvasgomba, honi csillaggomba); A védettségi listára felkerültek az európai szinten veszélyeztetett gombafajaink is (pl. feketedőhúsú rókagomba, rózsaszínű nedűgomba, óriás pókhálósgomba, disznófülgomba, lemezes tinóru);

15 Szerepelnek benne étkezési céllal gyűjtött ritka gombafajok (pl. tüskés sörénygomba, barnahátú zsemlegomba, óriás bocskorosgomba, szilfa-laskagomba); Az élőhelyeik eltűnése, átalakulása miatt veszélyeztetetté váló gombafajok közül lett védett (pl. lemezes pöfeteg, korpás gereben, szilfa-laskagomba, pikkelyes tinóru, éger-tinóru, óriás pókhálósgomba).

16 A gombákat veszélyeztető tényezők  Intenzív erdőgazdálkodás Nem őshonos fafajok alkalmazása A holtfa hiánya vagy csekély mennyisége Öreg faegyedek hiánya Tarvágás, tuskózás, szántás, gépi közelítés Károsítók, kórokozók leküzdésére alkalmazott vegyszerek Homogenizáló erdőművelési eljárások A mikorrhiza-kapcsolatok veszélyeztetése

17  Intenzív mezőgazdálkodás Trágyázás, talajjavítás, öntözés  Vízrendezés, lecsapolás, vízszennyezés  Légszennyezés  Klímaváltozás, szélsőséges időjárás  Gombagyűjtés  Túlszaporított nagyvadállomány  Egyéb okok

18 A gombák védelmének lehetséges módjai  Élőhelyek védelme  Fajok védelme  Gombagyűjtés és –forgalmazás korlátozása – A gyűjthető fajok listájának megadásán túl időszaki, mennyiségi és méretbeli korlátozásokat is szükséges lenne bevezetni a fenntartható gombakereskedelem, gombagyűjtés kialakítása érdekében. Megjegyzendő, hogy területi alapú korlátozások már korábban megjelentek hazánkban, így az évi természetvédelmi törvény (LIII. törvény) a védett területeken a gombagyűjtést a terület kezelőjének engedélyéhez köti.

19 Az Erdőtörvény (LIV. törvény 58. § 4. bekezdése) értelmében „gomba … gyűjtése az állami erdőben, az egyéni szükségletet meg nem haladó mértékben, szabadon végezhető. A magánerdő területén bármilyen mértékű, állami területen az egyéni szükségletet meghaladó mennyiségű gyűjtés csak az erdőgazdálkodó előzetes írásbeli engedélyével gyakorolható.” Magánterületen – legyen az erdő- vagy nem erdőterület – pedig a terület tulajdonosának előzetes engedélye szükséges a gombagyűjtéshez.

20 A gombák árusítását, forgalomba hozatalát az Egészségügyi Minisztérium 16/1982. (XII. 30.) EüM rendelete szabályozza, amely a gombával kapcsolatos közegészségügyi szabályokról rendelkezik. Ez a rendelet tartalmazza az élelmiszer nagypiaci, piaci, vásárcsarnoki árusításra engedélyezett gomba-fajok jegyzékét. A jegyzék – amely a kor elvárásaihoz már kevésbé alkalmazkodik – több nemzetség (például kucsma-gombák, tinóruk, csiperkék) valamennyi faját (a mérgező fajok kivételével) árusításra engedélyezi.

21 Éppen ezért ebben a rendeletben olyan fajok is szerepelnek, amelyek a gyűjtés miatt is megritkultak [például császárgalóca (Amanita caesarea), király-vargánya (Boletus regius), sárgahúsú tinóru (Boletus appendiculatus)], s a jövőben célszerű lenne őket törölni a gyűjthető fajok jegyzékéből. Konkrét javaslat is született (Rimóczi et al, 1999), amelyben faji szinten vannak megadva a gyűjtésre javasolt gombafajok, így a ritka fajok legális gyűjtése elkerülhető. Megjegyzendő, amíg a védetté nyilvánításnál járható út esetenként a fajnál nagyobb rendszertani kategóriák megadása, addig a gyűjtésre engedélyezett gombáknál éppen faj szintű feltüntetés szükséges.

22 Magyarország védett gombafajai A védett gombafajok részletes bemutatását Siller et al. (2006a) tanulmánya tartalmazza. Ebben a vázlatos bemutatásban külön szeretnénk a figyelmet felhívni arra, hogy több védett gombafajunk ehető, de éppen védettségük miatt nem gyűjthetők. Álszarvasgomba fajok (Elaphomyces spp.) Törvényes védelmet 6 fajuk élvez hazánkban, amelyek egymástól nehezen megkülönböztethetők. Borsó–dió nagyságú, fekete színű, föld alatt termő, mikorrhizás fajok, lombos erdőkben élnek. Nem ehetők! Hazánkban rendkívül szórványos előfordulásúak, nagyon ritkák. Legfőbb veszélyeztető tényezőjük az intenzív erdő-gazdálkodás és a túlszaporított nagyvadállomány.

23 Elaphomyces anthracinus - Köldökös álszarvasgomba

24 Elaphomyces leveillei – Patinás álszarvasgomba

25 Elaphomyces maculatus – Foltos álszarvasgomba

26 Elaphomyces mutabilis – Bundás álszarvasgomba

27 Elaphomyces persooni – Kékbelű álszarvasgomba

28 Elaphomyces virgatosporus – Csíkosspórájú álszarvasgomba

29 Sötétedőhúsú rókagomba (Cantharellus melanoxeros) A közismert és közkedvelt sárga rókagombához (C. cibarius) hasonló, de kissé szürkülő húsú faj. Mikorrhizás, dombvidéki és középhegységi területeinken mészkerülő erdőkben él. Az ECCF európai védelemre javasolta.

30 Cantharellus melanoxeros – Sötétedőhúsú rókagomba

31 Korpás gereben (Sarcodon scabrosus) Barna színű, csapos termőrétegtartójú, mikorrhizás gomba, amely mészkerülő erdőkben él. Nem ehető! Egész Európában visszaszorulóban van, hazánkban a Mátrából, a Soproni-hegységből, a Vend-vidékről és a Mecsekből jelezték.

32 Sarcodon scabrosus – Korpás gereben

33 Likacsosgomba-fajok (Polyporus spp.) Likacsos termőrétegű gombák, hazánkban 2 fajuk, az olaszgomba (P. tuberaster) és a tüskegomba (P. umbellatus) védett. Korhadó faanyagon, főleg tölgyeken és bükkön találhatók, fakultatív paraziták. Főként gyűjtésük veszélyeztetheti őket, ugyanis fiatalon ehetők.

34 Polyporus umbellatus – Tüskegomba

35 Polyporus tuberaster – Olaszgomba

36 Barnahátú zsemlegomba (Scutiger oregonensis, syn.: S. pes-caprae) Likacsos termőrétegű, mikorrhizás gomba. Fiatalon ehető, de ritkasága miatt nem fogyasztják. Nálunk mészkerülő bükkösökben fordul elő, egész Európában erőteljesen visszahúzódó, sok helyről már kipusztult faj.

37 Scutiger oregonensis (S. pes-caprae) – Barnahátú zsemlegomba

38 Rózsaszínű nyálkásgomba (Gomphidius roseus) Rózsáspiros kalapú, nedves időben nyálkás felületű gomba. Mikorrhizás, erdeifenyő alatt, mészkerülő erdőkben nő. Hazánkban elsősorban az Őrségben és a Vend-vidéken, illetve a Dráva menti mészmentes homokra telepített erdeifenyvesekben él, Európában nem ritka és nem veszélyeztetett. Nálunk feltűnő megjelenése, ízletes húsa és ritka élőhelye miatt vált védetté. Ehető!

39 Gomphidius roseus – Rózsaszínű nyálkásgomba

40 Tinóru-fajok Hazánkban, több nemzetségben sok fajukat tartják számon. Likacsos termőrétegtartójú, mikorrhizás gombák. Az éger- tinóru (Gyrodon lividus) éger fajok alatt terem, egész Európában ritka faj. A tarkahúsú érdestinóru (Leccinum variicolor) nyír fajok alatt terem, elsősorban tőzegmohás lápokban, láperdőkben lehet megtalálni. Jellegzetes megjelenésű, mással össze nem téveszthető a pikkelyes tinóru (Strobilomyces strobilaceus), amely nálunk mészkerülő erdőkben él, s ritka élőhelyén túl feltűnősége miatt veszélyeztetett.

41 Gyrodon lividus – Égertinóru

42 Leccinum variicolor – Tarkahúsú érdestinóru

43 Strobilomyces strobilaceus – Pikkelyes tinóru

44 Az élősdi tinóru (Xerocomus parasiticus, syn.: Pseudoboletus parasiticus) termőteste a mikorrhizás rőt áltriflából (Scleroderma citrinum) nő ki, e furcsa együttes eddig hazánkban mészkerülő erdőkből került elő. Az élősdi tinóru nálunk ritka fajnak számít, maga az áltrifla viszont gyakori. A lemezes tinóru (Xerocomus pelletieri, syn.: Phylloporus pelletieri) termőrétege nevének meg-felelően, de a tinórukkal ellentétben, lemezes szerkezetű. Mészkerülő erdőkben élő, kevés termő-testet fejlesztő, európai védelemre javasolt faj.

45 Xerocomus (Pseudoboletus) parasiticus – Élősdi tinóru

46 Xerocomus (Phylloporus) pelletieri – Lemezes tinóru

47 Őzlábgalóca (Amanita vittadini) A galócák között sajátos életmódú, mivel nem mikorrhizás, hanem talajlakó szaprobionta. Nitrofil gyepekben, legeltetett helyeken fordul elő, hazánkban van az egyik legjelentősebb európai állománya. A hagyományos legeltetés visszaszorulása miatt veszélyeztetett.

48 Amanita vittadini - Őzlábgalóca

49 Óriási bocskorosgomba (Volvariella bombycina) Élő vagy korhadó idős fatörzseken, tuskókon, faodvakban terem. Jellegzetes megjelenésű, más fajjal nem téveszthető össze. Sebparazita és szaprobionta életmódot egyaránt folytathat. Ehető!

50 Volvariella bombycina – Óriás bocskorosgomba

51 Pókhálósgomba fajok (Cortinarius spp.) A hazánkban élő számos, mikorrhizás pókhálósgomba nemzetségből 2 faj védett. A nyárfa-pókhálósgomba (C. paracephalixus) Magyarországról leírt gombafaj, s itt van a legnagyobb populációja is. Nem ehető! A fehér nyárral alkot mikorrhizát, főleg a Duna–Tisza köze borókás-nyárasaiban található meg. Az óriás pókhálósgomba (C. praestans) feltűnően nagy termetű, ehető faj. Hazánkban főleg mészkerülő bükkösökből ismert.

52 Cortinarius paracephalixus – Nyárfa-pókhálósgomba

53 Cortinarius praestans – Óriás pókhálósgomba

54 Rózsaszínű nedűgomba (Hygrocybe calyptriformis) Feltűnően dekoratív, talajlakó szaprobionta faj, amely nitrogénben szegény talajú, mészkerülő gyepekben él. Hazánkban csak a Vend-vidéken fordul elő, szerepel az európai szinten védendő gombák javaslatában is.

55 Hygrocybe calyptriformis – Rózsaszínű nedűgomba

56 Szilfa-laskagomba, laskapereszke (Hypsizigus ulmarius) Vastag holtfán, néha élő fákon magasan, elsősorban szileken nő. Sebparazita, illetve szaprobionta életmódú, ehető faj. Megritkulásának a szilfavészen túl, amely a szilek visszaszorulását okozta, az idős törzsek, a vastag holtfa hiánya is oka.

57 Hypsizygus ulmarius – Laskapereszke

58 Gyökeres álpereszke, gyökeres cölöppereszke (Leucopaxillus macrocephalus) Feltűnően nagy termetű, gyökerező tönkű, ehető gombafaj. Szaprobionta, elsősorban kevésbé bolygatott erdők idősebb tölgyei alatt nő. Hazánkban az utóbbi két évtizedben jelentősen megritkult.

59 Leucopaxillus macrocephalus – Gyökeres álpereszke

60 Tönkös kacskagomba (Rhodotus palmatus) Elhalt lombos fák (főleg szilek és bükk) törzsén és ágain csoportosan növő, feltűnő színű gomba. Nem ehető, szaprobionta, amely nedves környezetet igényel. Alzatigénye speciális, amely az intenzív erdő-gazdálkodással érintett erdőkben alig található ma már meg.

61 Rhodotus palmatus – Tönkös kacskagomba

62 Sárga pikkelyesgalóca (Squamanita schreieri) Termőtestet ritkán hozó, a cafrangos galócán (Amanita strobiliformis) parazita életmódot folytató faj. Különleges életmódja miatt mind Európában, mind hazánkban kipusztulás fenyegeti.

63 Squamanita schreieri – Sárga pikkelyesgalóca

64 Daróc-tejelőgomba (Lactarius helvus) A számos tejelőgomba fajunk közül ez az egyetlen védett faj. Nem ehető, mikorrhizás gomba, hazai előfordulása szinte teljes mértékben tőzegmoha-lápokra korlátozódik, ahol nyírek alatt nő.

65 Lactarius helvus – Daróc-tejelőgomba

66 Krómsárga galambgomba (Russula claroflava) Az egyetlen védett galambgomba fajunk. Ehető, mikorrhizás gomba, amely erősen savanyú környezetben, nedves közegben, nyírek alatt terem. Elsősorban tőzegmohalápokban lehet megtalálni.

67 Russula claroflava – Krómsárga galambgomba

68 Sörénygombák, süngombák (Hericium spp.) Bizarr megjelenésű, hosszú tüskékből álló termő- rétegtartót viselő, parazita és szaprobionta fajok. Élő, majd elhalt idős lombos fákon találhatók, fiatalon ehetők. A tüskés sörénygomba (H. cirrhatum) főleg bükkön és nyíreken, a közönséges süngomba, cérnagomba (H. erinaceus) bükkön és tölgyeken nő. Ritkaságuk részben az őserdő jellegű állományok hiányának, részben a feltűnőségük miatt bekövetkező gyűjtésnek tudható be. Az utóbbi faj az ECCF európai listáján is szerepel.

69 Hericium cirrhatum – Tüskés sörénygomba

70 Hericium erinaceus – Közönséges süngomba, cérnagomba

71 Disznófülgomba, zápfoggomba (Gomphus clavatus) Ráncos termőrétegű, mikorrhizás faj, hazánkból mészkerülő bükkösökből került elő. Ehető, jóízű gomba, Európában az utóbbi negyed évszázadban jelentősen megritkult. Szerepel az ECCF európai listáján is.

72 Gomphus clavatus – Disznófülgomba

73 Honi csillaggomba (Geastrum hungaricum) A létező legkisebb csillaggombafaj, amelyet hazánkból írtak le. Talajlakó szaprobionta, száraz szikeseken vagy nyílt homoki gyepekben, mohák és zuzmók társaságában fordul elő. Elszáradt termőtestei évekig a területeken maradhatnak. Jellegzetes sztyeppfaj. Feltehetően hazánkban (a Duna–Tisza közén és a Hortobágyon) van a faj legnagyobb állománya.

74 Geastrum hungaricum – Honi csillaggomba

75 Álszömörcsög (Battarrea phalloides) Sajátos felépítésű, fás tönkű faj, száraz, homokos, de korhadékban gazdag talajon fordul elő. A faj legnagyobb populációja Európában feltehetően Magyarországon (főként a Duna–Tisza közén) van, az 1990-es évektől azonban erőteljesen vissza-szorult.

76 Battarrea phalloides – Álszömörcsög

77 Nyeles pöfeteg (Tulostoma obesum, syn.: T. volvulatum) Különleges megjelenésű, talajlakó szaprobionta. Nyílt homokfelszínen, fellazult homoki gyepekben szinte az egész évben terem. Hazánkban eddig a Duna–Tisza közéről került elő.

78 Tulostoma obesum (T. volvulatum) – Bocskoros nyelespöfeteg

79 Lemezes pöfeteg (Endoptychum agaricoides) Paprikára emlékeztető termőtestű, talajlakó szapro-bionta faj. Homoki gyepekben, legelőkön, erősen trágyázott területeken terem. Az utóbbi negyed évszázadban állománya drasztikusan lecsökkent, amelynek az élőhelyek átalakításán túl feltűnő megjelenése is oka lehet.

80 Endoptychum agaricoides - Lemezes pöfeteg

81 „A természet tönkretétele és a természet védelme a fejekben kezdődik.” Werner


Letölteni ppt "A gombák védelme Növényvilág védelme IX.. A magyarországi gombák védelme."

Hasonló előadás


Google Hirdetések