Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Életforma alatt a hasonló morfológiai megjelenésű és hasonló életritmusú növények csoportját értjük, melyek a makroklíma kedvezőtlen ritmikus jelenségeihez.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Életforma alatt a hasonló morfológiai megjelenésű és hasonló életritmusú növények csoportját értjük, melyek a makroklíma kedvezőtlen ritmikus jelenségeihez."— Előadás másolata:

1 Életforma alatt a hasonló morfológiai megjelenésű és hasonló életritmusú növények csoportját értjük, melyek a makroklíma kedvezőtlen ritmikus jelenségeihez harmonikusan, morfológiai bélyegekben (is) megnyilvánulóan alkalmazkodtak. Az életforma a kedvezőtlen időszak átvészelésére kialakult adaptáció során jön létre. A Raunkiaer-féle életforma koncepció az átvészelő szervek helyzetére alapozott. Az életformák szerinti értékelést elsősorban a periodikusan változó klímájú (mérsékelt övi) területeken lehet jól alkalmazni. A gyomnövények életformarendszere

2 R AUNKIAER -féle életforma-rendszer

3 Mega- és Mezophanerophyta – fák (MM) Fás növények, melyek 5 m-nél magasabbak, akroton elágazásúak, törzset és koronát fejlesztenek, átvészelő szervük fedett rügy. (zöld juhar, bálványfa) Phanerophyta (Ph) – Fás növények, áttelelő szerveik hajtásaikon, jóval a földfelszín felett (legalább 50 cm magasan) találhatók. A csoport további bontása: fák (MM), cserjék (M), félcserjék (HN), törpecserjék (N).

4 Mikrophanerophyta– cserjék (M) Fás növények, melyek 0,5-5 m magasak, baziton elágazásúak, koronát fejlesztenek, törzset nem vagy csak rövidet, átvészelő szervük fedett rügy (gyalogakác, ördögcérna).

5 Nanophanerophyta – törpecserjék (N) Fás növények, melyek 0,5 m-nél alacsonyabbak, baziton elágazásúak, a szár teljes mértékben elfásodik, átvészelő szervük fedett rügy (csarab). Hemiphanerophyta – félcserjék (HN) Félfás növények, lehetnek a törpecserjéknél magasabbak is, baziton elágazásúak, csak a száruk alsó része fásodik el, a felső része a kedvezőtlen időszakban elfagy vagy elszárad, átvészelő szervük fedett rügy (földi szeder, málna).

6 Epiphyta – fánlakók (E) „Fenn lakó fajok”. (sárga fagyöngy, fehér fagyöngy) Chamaephyta (Ch) – Évelő lágyszárúak, a föld feletti hajtástengelyek hosszabb életűek, több mint egy vegetációs időszakig élnek, legyökeresedhetnek, átvészelő szervük talajfelszín felett található fedetlen rügy, melyet rendszerint a hótakaró véd. (sarlós gamandor) (Talajfelszín felett évelők)

7 Hemikryptophyta (He): Évelő lágyszárúak, föld feletti hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük talajfelszín közelben található fedetlen rügy, melyet a talaj legfelső rétege, az avar és a növény elszáradt levelei védenek. (Talajszintben telelő évelők) (pl.: bojtos gyökérzetűek, indások, karógyökerűek)

8 Geophyta (Ge): Évelő lágyszárúak, föld felett hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük különböző földbeli szerveken található fedetlen rügy, melyet a talaj véd. (Talajfelszín alatt évelők) (pl.: tarackosok, rizómások, szaporítógyökeresek, gumósok, hagymások, hagymagumósok)

9 Hydatohelophyta (HH) – Vízinövények. Teljesen a vízi életmódhoz kötöttek, áttelelő szerveik a vízfenéken vagy az iszapban találhatók. Átmeneti típust képviselnek a valódi vízinövényektől különválasztható úgynevezett mocsári növények (Helophyta).

10 Hemitherophyta – Kétévesek (TH) Kétéves lágyszárúak, az első vegetációs időszak végén fedetlen rügy, a második végén mag alakban vészelnek át. Átmenetet képeznek a hemikriptofiton és a terofiton életforma között. (közönséges bojtorján, terjőke kígyószisz, útszéli bogáncs, szöszös ökörfarkkóró, vadmurok) Az első évben levélrózsát és raktározógyökeret fejlesztenek, ezzel áttelelnek, majd a második évben virágzás és termésérlelés után elpusztulnak.

11

12 Egyévesek (Therophyta) – Th Egyéves lágyszárúak, a kedvezőtlen időszakot (nyári meleg, téli hideg + szárazság) mag formájában vészelik át.

13 Ujvárosi-féle életformarendszer Egyévesek (Therophyta) – Th Egyéves lágyszárúak, életciklusuk nem haladja meg a 13 hónapot. A kedvezőtlen időszakot (nyári meleg, téli hideg + szárazság) mag formájában vészelik át. T 1 – ősszel csírázó, tavasszal magot érlelő Nyár végén, ősszel csíráznak, a téli hideget csíranövény vagy tőlevélrózsa alakjában vészelik át, életciklusuk a tavasz végéig véget ér, a nyári szárazság idején már mag alakban vannak (tyúkhúr, borostyánlevelű veronika, egyes árvacsalán fajok, pásztortáska).

14 T 2 – ősszel csírázó, nyár elején magot érlelő A T 1 -hez hasonlóan kettős alkalmazkodású, de hosszabb életű fajok, ősszel csíráznak, aratásig magot érlelnek (meddő rozsnok, ragadós galaj, pipacs, kék búzavirág, bürök gémorr, nyári hérics).

15 T 3 – tavasszal csírázó, nyár elején magot érlelő Tavasszal csíráznak, nyár elején magot érlelnek, így mindkét kedvezőtlen időszakot mag alakjában vészelik át (vadrepce, repcsényretek, büdös zsázsa), elsősorban tavaszi gabonák gyomnövényei.

16 T 4 – nyár elején csírázó, ősszel magot érlelő Tavasz végén (nyár elején) csíráznak, életciklusuk késő őszig tart. A kedvezőtlen időszakot (téli hideg) mag alakban vészelik át, melegigényesek, a nyári szárazságot jól bírják, erőteljes és mély gyökérzetűek (fehér libatop, fekete csucsor, parlagfű, szőrös disznóparéj).

17

18 Kétévesek (Hemitherophyta) – HT Kétéves lágyszárúak, az első vegetációs időszak végén tőlevélrózsa, a második végén mag alakban vészelnek át. Átmenetet képeznek a hemikriptofiton és a terofiton életforma között. Az első évben felhalmozott tápanyagok segítségével a második évben korán virágoznak. (közönséges bojtorján, terjőkekigyószisz, útszéli bogáncs, szöszös ökörfarkkóró, vadmurok)

19

20 Talajszintben telelő évelők (Hemikryptophyta) – H Évelő lágyszárúak, föld feletti hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük talajfelszín közelben található fedetlen rügy, melyet a talaj legfelső rétege, az avar és a növény elszáradt levelei védenek. Főleg a mérsékelt és hideg övi területekre, gyepekre, és kultúrterületekre jellemzők. H 1 – bojtos gyökérzetűek Sem földfeletti, sem földalatti vegetatív szaporodásra nem képesek, elsősorban gyepes területek gyomjai (pelyhes selyemperje, békaszittyó, fenyérfű, gyepes sédbúza).

21 H 2 – indás évelők Földfeletti indáikkal vegetatív szaporodásra képesek, főleg rétek, legelők, ruderális területek növényei (szürke madársóska, kerek repkény)

22 inda Föld feletti módosult szárak ill. hajtások

23 H 3 – vegetatív szaporodásra képes karógyökerűek Karógyökereiken járulékos rügyek vannak, feldarabolódás vagy a földfeletti rész elpusztulása esetén regenerálódni tudnak. A rendszeres talajművelést nem bírják, főleg rétek, legelők növényei (pongyola pitypang, erdei turbolya, réti lórom, komló).

24

25 H 4 – vegetatív szaporodásra nem képes karógyökerűek Karógyökereiken nincsenek járulékos rügyek, regenerálódásra nem képesek (nadragulya, alkörmös fajok, közönséges orbáncfű, mezei iringó)

26 H 5 – ferde gyöktörzses évelők Sekélyen gyökerezők, vegetatív szaporodásra nem képesek. A ferdén növő gyöktörzs feldarabolódása esetén vegetatív szervé alakul. Elsősorban gyepes területek növényei (pl. fekete peszterce, sédkender, falgyom, vérehulló fecskefű).

27 Talajfelszín alatt évelők (Geophyta) – G Évelő lágyszárúak, föld felett hajtástengelyük a kedvezőtlen időszakban elpusztul, átvészelő szervük különböző földbeli szerveken található fedetlen rügy, melyet a talaj véd. G 1 – tarackosok, rizómások Módosult, földalatti hajtásaik vannak, tarack: vékony, elágazó, hosszú szártagú (tarackbúza, siskanádtippan, mezei zsurló, nagy csalán), gyöktörzs (rizóma): vastag, rövid szártagú (keserűfű fajok, nád)

28

29 gyöktörzs vagy rizóma Földbeli módosult szárak ill. hajtások

30 G 2 – gumósok A földalatti szár helyenként megvastagszik, gumóvá alakul. A közbülső, meg nem vastagodott részek évente elpusztulnak, így a következő évben minden gumóból új növény fejlődik (mogyorós lednek, vízi menta, csicsóka)

31 szárgumó

32 ággumó

33 G 3 – szaporítógyökeresek Az átvészelő szaporítógyökerek (gyökértarackok) többé- kevésbé vízszintesen futnak, rajtuk a járulékos rügyek szabálytalanul helyezkednek el, csomókkal nem tagoltak. A szaporítógyökérből eredő gyökerek függőlegesen, mélyen (1-2 m) hatolnak a talajba (apró szulák, mezei aszat, selyemkóró).

34 G 4 – hagymások és hagymagumósok Átvészelő szervük hagyma vagy hagymagumó, sarjhagymáik lehetnek (ernyős madártej, kígyóhagyma, üstökös gyöngyike, kónya madártej)

35 hagyma

36 hagymagumó

37 Az évelő gyomnövények szaporodása Szaporodási stratégiák –Maggal való szaporodás jelentősebb: nagy maghozam, hatékony terjesztés, az ivartalan szaporodás alárendelt jelentőségű fodros lórom, kúszó boglárka, közönséges cickafark

38 –Maggal és vegetatív úton való szaporodás egyforma jelentőségű: veszélyes, nehezen irtható szántóföldi gyomnövények is tartoznak ebbe a csoportba. selyemkóró, sövényszulák, fenyércirok

39 –Vegetatív úton való szaporodás jelentősebb: a megtelepedés évében kizárólag a szaporodás vegetatív formája figyelhető meg. tarackbúza, csillagpázsit, mezei aszat

40 A vegetatív szaporodási módok jelentősége Előny: –több tápanyag az utódok számára –jobb kompetíciós képesség –jobb herbicid tolerancia Hátrány: –azonos génkészlet –kisebb terjedési távolság –alacsonyabb utódszám

41 Az évelők regenerálódását befolyásoló tényezők Vegetatív szervek aktivitásának periodicitása május - június: endogén rügynyugalom a tarackbúzánál, a selyemkórónál: szeptember tél: a tarackok nincsenek mélynyugalmi állapotban, a hőmérséklet határozza meg a fejlődést fajonként, elterjedési területenként változó

42 Korrelatív gátlás apikális dominancia intakt növényekben: az axilláris rügyek kihajtását a hajtáscsúcs gátolja. Ha a hajtáscsúcsot eltávolítjuk az axilláris rügyek fejlődésnek indulnak minden tarackos, rizómás növényre jellemző a rügyek kb. 95 %-a nyugalomban van, 5%-ból fejlődnek hajtások talajművelés után három héttel az eredeti állapot visszaáll A tarackbúza 15 cm-es tarackból egy év alatt 33 mellékhajtást és 9,9 m hosszúságú tarackot fejlesztett

43

44 Környezeti hatások a mélység szerepe a regenerálódásban - 15 cm alatt rohamosan csökkent - 30 cm alatt megszűnt - 2,5-5 cm az optimális mélység hőmérséklet °C az optimális tartomány °C a legkedvezőbb fény - fitokrómrendszer irányítja nitrogén - magas N-szint: 74 %-os, alacsony N-szint: 33 %-os a rizómák kihajtásának mértéke szaporító szerv mérete: a tarack hossza és a kihajtó rügyek száma között negatív összefüggés van


Letölteni ppt "Életforma alatt a hasonló morfológiai megjelenésű és hasonló életritmusú növények csoportját értjük, melyek a makroklíma kedvezőtlen ritmikus jelenségeihez."

Hasonló előadás


Google Hirdetések