Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Egészségfejlesztés II. Ihász Ferenc Ph.D. Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Egészségfejlesztés II. Ihász Ferenc Ph.D. Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar."— Előadás másolata:

1 Egészségfejlesztés II. Ihász Ferenc Ph.D. Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar

2 Népegészségügyi rendszer Egészségfejlesztés A bizonyítékokon alapuló és interszektoriális együttműködésben megvalósuló népegészségügyi programokat kiépült népegészségügyi intézmény-rendszerben hatékonyan irányítják. Az egészségismeretek oktatásának fejlesztése, és a hatékony egészségkommunikáció biztosítja a lakosság számára az egészségfejlesztéssel és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos ismeretek megszerzését. A népegészségügyi programok tudományos bizonyítékokon, a nemzetközi és hazai legjobb gyakorlatokon alapulnak, megalkotásukat és megvalósításukat nagyfokú együttműködés jellemzi; egyrészt interszektoriálisan, másrészt vertikálisan, az állami, önkormányzati, civil és gazdálkodói szférák között. A programok koordinálásában a népegészségügyi szolgálat jelentős szerepet vállal központi és helyi szinten is. A forrásokat – az állam domináló szerepe mellett – az önkormányzatok, a gazdasági szereplők, és a civil szervezetek közösen biztosítják. Az egészségügyi tárca kezdeményező szerepe erős, operatív hatáskörrel rendelkező koordinációs feladatokkal rendelkezik a kormányzaton belül.

3 Közegészségügy Az országosan kiépült, egységes szakmai alapokon regionálisan szervezett közegészségügyi (munka, környezet-, sugár-egészségügyi és kémiai biztonsági) szolgálat szakfelügyeleti-hatósági munkáját szakértői lista alapján választható, magas színvonalon felkészült szakértők is segítik. A közegészségügyi szolgálat képes a gyors beavatkozásra: A szolgálat felkészült a gyors reagálást igénylő események (pl. katasztrófák, járványok, élelmiszerbiztonsági problémák, vegyi, biológiai, és radioaktív terroresemények) kezelésére, mert rendelkezik a megfelelő humán, anyagi, és technikai erőforrásokkal. Az szolgálat a korábbi, elsősorban engedélyező hatóságból egy piacfelügyeletet ellátó hatósággá vált, melynek során a különböző területeken ellátja a kompetens hatósági feladatokat is. Az ország járványügyi biztonsága magas színvonalú, melyhez a szükséges, fejlett, kötelező védőoltási rendszer rendelkezésre áll. A szolgálat felkészült a régi és újonnan felbukkanó megbetegedések várható megjelenésére, a bioterrorizmus következtében előálló feladatok ellátására, valamint az előre nem látható esteges vegyi, illetve ionizáló sugárzás okozta ártalmak elhárítására és ellátására.

4 Az EFK legmagasabb szintű célja, az átfogó cél a magyar lakosság egészségi állapotának jelentős javítása. Az ehhez vezető főcélok: Az egyéni és közösségi döntéshozatal minden szintjén váljon értékké az egészség; Jelentősen csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségi állapotban, az egészségügyi szolgáltatások színvonalában és az azokhoz való hozzáférésében; Működjön költséghatékonyabban és magasabb színvonalon az egészségügyi rendszer.

5 Az egészségügyi rendszernek a lakosság folyamatosan felmért szükségletei alapján történő fejlesztése – a gazdasági és technológiai lehetőségekhez mérten – biztosítja az ellátás színvonalának emelését, a kapacitások megfelelő kihasználását és a szolgáltatások lakosság- illetve betegközpontúságát. A fenti elvek alapján az egészségügyi rendszer fejlesztésének fő beavatkozási területei az alábbiak: 1. Korszerű, egészség-központú egészségpolitika kialakítása; 2. A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése; 3. Az ellátórendszer szerkezetének és működésének betegközpontú korszerűsítése; 4. Az egészségügyi forrásképző és -elosztó rendszerek korszerűsítése; 5. Egészségügyi informatika és egészség-kommunikáció fejlesztése; 6. Humán erőforrás fejlesztése; 7. Kutatás-fejlesztés és egészségipar támogatása.

6 Ellátórendszer Kialakult a térségi hierarchia és a progresszivitás elvére épülő, valós szükségletekhez igazodó, egységes szakmai szabályok szerint működő, regionális alrendszerekből felépülő hazai egészségügyi ellátórendszer. A rendszer regionális szervezését az Európai Unió régiós támogatáspolitikája és egyéb gazdaságpolitikai ésszerűségi megfontolások indokolják. Az új ellátórendszer szolgáltatásaira a következők jellemzőek: Biztonságos, mert valamennyi szolgáltatás nyújtása során az egészségügyi sze-mélyzet a lehető legnagyobb gondossággal jár el az esetleges sérülések, károsodások elkerülése érdekében, Hatásos, mert minden alkalmazott gyógyító-megelőző eljárás bizonyítottan terápiás hatással rendelkezik, és terápiára szakmailag indokolt esetben kerül sor, Beteg központú, mert a szolgáltatások nyújtása a beteg érdekének és megelége- dettségének középpontba helyezésével, szükségleteinek, igényeinek figyelembe vételével és értékrendjének elfogadásával történik, az őt megillető kellő tisztelet megadása mellett, Megfelelő időben történnek a szükséges ellátások, a minimumra csökkentve az időveszteség miatti kockázatokat, és optimalizálva a személyzet munkaidő kihaszná-lása is, Hatékony, mert a rendelkezésre álló forrásból a lehető legtöbb egészség-nyereséget biztosítja, és egyben a legkisebb pazarlással jár, Igazságos, mert az egészségügyi szolgáltatásokat kortól, nemtől, lakóhelytől, isko- lázottságtól, vallási vagy etnikai hovatartozástól függetlenül mindenki és mindenhol egyenlő eséllyel éri el.

7

8 Egészségbiztosítás Országosan egységes biztosítási elvek állnak rendelkezésre a regionális egészségügyi rendszerek számára A biztosító pályázati alapon − a szektorsemlegesség elvét alkalmazva − köti le a kapacitásokat. A tervezhetőség érdekében a finanszírozási szerződések megfelelően hosszú időre köttetnek, és azokat rendszeresen felülvizsgálják. Új, valós szükségleten alapuló, magánforrásból megvalósuló beruházások esetén lehetőség van hosszú távú szerződéskötésre (kapacitás-lekötésre), mely megfelelő minőségű szolgáltatás nyújtása esetén garantálja a megtérülést. A társadalombiztosítás teljes körű, de az igénybe vehető szolgáltatásokat minden esetben konkrét, személyhez kötött, számon kérhető jogviszonnyal meghatározott jogosultság alapozza meg. A szolgáltatás igénybevételekor mindig megtörténik a biztonságos beteg-azonosítás és a jogosultság ellenőrzése. A közfinanszírozott szolgáltatás tartalma, minősége, hozzáférhetősége, valamint a kötelező egészségbiztosítás által kezelni kívánt kockázatok köre pontosan definiált. Az általános szabályoktól eltérő, egyéni kívánságra igénybevett többlet-szolgáltatásért az igénybevevő közvetlenül vagy önkéntes kiegészítő biztosításon keresztül kiegészítő díjat fizet. A társadalombiztosítás elszámolásaiban – a betegmobilitás kihívásaihoz alkalmazkodva – az idegen érdekű kockázatok, károk, illetve a máshol szerzett jogosultságok alapján finanszírozott szolgáltatások költségei átterhelődnek a végső teherviselőre.

9 Minőségügy Az egészségügyi beavatkozásokra, eljárásokra vonatkozó irányelvek, protokollok kidolgozása kijelölt szakmai szervezetek feladata. A független szakmai minősítő szervezetek ezek figyelembevételével végzik a szolgáltatók minősítését és folyamatos minőségellenőrzését. A minősítés alapján dönt az egészségügyi hatóság a működési engedély kiadásáról, illetve annak rendszeres felügyeleti ellenőrzéséről. Valamennyi szolgáltató rendelkezik minőségbiztosítási rendszerrel. A finanszírozó (biztosító) csak azzal az egészségügyi ellátóval köt szerződést, mely rendelkezik megfelelő működési engedéllyel és minőségbiztosítási rendszerrel. Fogyasztóvédelem, beteg-érdekvédelem  Az egészségügyi rendszerben központi szereplő a páciens, aki nem „elszenvedője” az egészségügy tevékenységének, hanem jól informált, tudatos fogyasztó egy szolgálta-tói közegben. A szolgáltatáshoz való hozzáférés valamennyi társadalmi csoport szá-mára egyenlő esélyű. A páciens aktív fogyasztó, aki az irányítással vagy az ellátás minőségével kapcsolatos észrevételeivel, panaszaival a betegjogi képviselőhöz fordulhat. A betegjogi képviselő a szolgáltatóktól független, az ellátási felelősséggel bíró szerv által működtetett fogyasztóvédelmi „intézmény”. A betegek biztonságát és védelmét szolgálják a kötelezően megkövetelt szolgáltatói minőségbiztosítási rendszerek, és az országos fogyasz-tóvédelmi és élelmiszerbiztonsági hatóságok is.

10 Mit szeretnénk elérni? Fő cél: Jelentősen csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségi állapotban,az egészségügyi szolgáltatások színvonalában és az azokhoz való hozzáférésében  A lakó- és munkahelyi környezetben mindenki számára legyenek biztosítottak az egészséges életvitelhez szükséges alapvető feltételek  Csökkenjenek az egyenlőtlenségek az egészségügyi szolgáltatások színvonalában, és azokat egyenlő eséllyel érje el mindenki  Az egészségügyi szolgáltatások legyenek képesek illeszkedni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok sajátos igényeihez

11 A célállapot eléréséhez vezető többféle lehetőség mérlegelése, a nemzetközi tapasztalatok és a tudományos bizonyítékok alapján kialakított fejlesztési elvek szerint az egészségügyi rendszer olyan fejlesztése célszerű, amely egyszerre:_ tudás-központú, átfogó, más szakterületekhez is kapcsolódik, regionális, szükségletekre alapozott. A fejlesztések tudás-központúak, mert az elérhető legjobb szaktudás felhasználása a fejlesztések tervezésében és végrehajtásában, valamint az irányítás és döntéshozatal támogatásának központi-, helyi illetve intézményi szinten történő megerősítése záloga a magas színvonalú, költséghatékony egészségügyi rendszer kialakulásának. Az élettudományok eredményeinek fokozódó hasznosítása a lakosság egészségének javításán túlmenően növeli az egészségügyi szolgáltatások és a kapcsolódó vállalkozások versenyképességét, és így tőkevonzó képességét is. A fejlesztések átfogóak, mert a rendkívül összetett, sokszereplős egészségügyi rendszer minden elemét érintő fejlesztés biztosítja, hogy az egymásra épülő, egymást kiegészítő fejlesztések koherens rendszert képezzenek. A fejlesztések más szakterületekhez is kapcsolódnak, mert egyes beavatkozások arra irányulnak, hogy más szakterületeken is mérlegeljék a tervezett döntések egészségre gyakorolt hatását, és ezáltal javuljanak az egészséges élet feltételei Magyarországon, és egyúttal bővüljenek az egészségre fordított források. A fejlesztések regionálisak, mert, a regionális egészségügyi rendszerek kiépítése több forrás bevonását és nagyobb költséghatékonyságot biztosít. A térségi hierarchia és a progresszivitás elvének alkalmazásával a kapacitás-szerkezet jobban a régió szükségleteihez igazítható. A fejlesztések szükségletre alapozódnak, mert az egészségügyi rendszernek a lakosság folyamatosan felmért szükségletei alapján történő fejlesztés…

12 Az egészségügyi rendszer fejlesztésének fő beavatkozási területei az alábbiak: 1. Korszerű, egészség-központú egészségpolitika kialakítása ; 2. A népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése; 3. Az ellátórendszer szerkezetének és működésének beteg-központú korszerűsítése; 4. Az egészségügyi forrásképző és -elosztó rendszerek korszerűsítése; 5. Egészségügyi informatika és egészség- kommunikáció fejlesztése; 6. Humán erőforrás fejlesztése; 7. Kutatás-fejlesztés és egészségipar támogatása.

13 33. Az egészségügyi ellátórendszer szerkezetének és működésének beteg-központú korszerűsítése Lakosság közeli ellátások fejlesztése  Többcélú Kistérségi Közösségi Központok hálózatának kialakítása  Ügyeleti, sürgősségi ellátás megerősítése  Mentés és sürgősségi betegszállítás fejlesztése  Védőnői hálózat prevenciós tevékenységének fejlesztése  Házi ápolási és gondozási rendszer fejlesztése Kórházi és szakrendelői struktúraátalakítása  Akut ellátás intézményrendszerének fejlesztése-átalakítása  Regionális Kórházi Központok kialakítása  Területi általános sürgősségi ellátást biztosító kórházakat kialakítása  Szakkórházak kialakítása és fejlesztése  Egynapos és rövidített idejű ellátás fejlesztése  Járóbeteg szakrendelők fejlesztése  Krónikus és idősellátás fejlesztése  Rehabilitáció korszerű rendszerének kialakítása  Ápolás és szociális ellátás integrált fejlesztése  Különleges ellátási formák fejlesztése  Hospice szolgáltatások bővítése  Ritka betegségek ellátásának fejlesztése Határon átnyúló szolgáltatási és szolgáltatói együtt működések fejlesztése

14 Az alapellátás közvetlen lakókörnyezetben (települési, de legalább kistérségi szinten) biztosított: elérhető háziorvosi, házi gyermekorvosi, védőnői, iskola-egészségügyi, foglalkozás-egészségügyi és fogorvosi szolgálat. A háziorvosok önálló vagy csoportos praxisban, illetve a többcélú kistérségi közösségi központokba települt praxisokban működhetnek. Ez utóbbi működési forma – amennyiben a háziorvos további szakvizsgával is rendelkezik – lehetővé teszi szakellátás nyújtását is, továbbá lehetőséget ad bizonyos kihelyezett szakorvosi ellátásokra és az interszektoriális együttműködésre. A háziorvosok és házi gyermekorvosok munkáját háziápolási és gondozó szolgálatok, valamint gyermekvédelmi, illetve korai fejlesztő szolgálatok segítik, amelyek központjai – időseket, fogyatékosokat támogató nappali foglalkoztató, gondozó helyekkel kiegészülve – szintén integrálódhatnak a többcélú kistérségi közösségi központokba.

15 Az általános járóbeteg-szakellátás a kistérségben (vagy közeli kistérségben) elérhető szakrendelőkben férhető hozzá. Ezek egy része az alapellátáshoz integrálódott (köztük vannak, amelyek a többcélú kistérségi központokban működnek), másik részük a fekvőbeteg- ellátó intézmények szakrendelőiben férhetőek hozzá. Továbbá vannak poliklinikai jelleggel megerősödött, a szükséges infrastruktúrával rendelkező járóbeteg-szakellátó helyek, melyek egyes rövid idejű („egynapos”) és kúraszerű ellátásokat magában foglalva fekvőbeteg-ellátást is végeznek, kiváltva a kórházak aktív tevékenységének egy részét, és egyben csökkentve a koncentrálódó aktív kórházi szektor terhelését. Az otthoni szakápolás rendszere a járóbeteg-ellátás integráns része.

16 A fekvőbeteg-szakellátás I. A progresszivitás elvének megfelelően és a szükségletekhez igazodva többszintű kórházi struktúra biztosítja. Teret kell nyerni a szükségletekhez jobban igazodó és azt rugalmasabban kiszolgálni képes szervezeti formáknak. Az egynapos és az otthonápolási ellátási formák elterjedésével az ellátás súlypontja a járóbeteg-szakellátás irányába tolódott el, ennek eredményeként nagymértékben csökkent a fekvőbeteg- szakellátást végző gyógyintézetek száma, az aktív kórházi kapacitás koncentrálódáson ment át, jelentősen csökkentve az aktív kórházi ágyszámot. Megvalósul a sürgősségi ellátás kórház előtti- és kórházi szakaszainak egységes elvek alapján történő összehangolása, a sürgőséggel érkező betegek „egykapus” beléptetése az akut eseteket ellátó gyógyintézetekbe.

17 A fekvőbeteg-szakellátás II. Kórházi alapszakmai ellátásokat a „települési” kórházak biztosítanak, amelyek szociális funkciókkal is kiegészültek (krónikus ellátási osztály, ápolási osztály). Ezen kórházak egy része szintén kapcsolatban van a multifunkcionális kistérségi közösségi központokkal, és az ellátási igényekhez rugalmasan alkalmazkodva különleges szolgáltatásokat is kínálnak: pl. pszichiátriai betegek támogatása „védett otthonok” segítségével, időszakos ellátás nyújtásával, nappali gondozással. Szakkórházak valamint a régión belüli legmagasabb progresszivitási szintet képviselő megyei és regionális fekvőbeteg-ellátó központok (regionáliskórházi központok), nagy értékű diagnosztikai és terápiás berendezések, eljárások. A fizikai hozzáférés lehetőségei és nem feltétlenül a közigazgatási határok a döntőek, egészségügyi ellátás korszerű technológiával és magasan kvalifikált szakembergárdával rendelkező központjai, hanem az oktatás, a kutatás-fejlesztés, és egészségipar jelentős szereplői is. A progresszív ellátás legmagasabb szintje interregionálisan valósul meg az orvos-egyetemek és országos intézetek közreműködésével.

18 A fekvőbeteg-szakellátás III. Az aktív kórházi szakellátás mellett fejlődött a rehabilitációra, multidiszciplináris geriátriai ellátásra, pszichiátriára, ápolásra, hospice- ra szakosodott háttérintézményi hálózat, mely az országban azonos és egyenlő hozzáférést biztosít a lakosság számára. Ápolási otthonok jöttek létre, melyeket a nappali gondoskodás egyéb szervezeti formái egészítenek ki. E szakintézmények az adott térség szakmai ellátásszervezői, koordinálják az otthoni ápolási, szakápolási szervezetek munkáját, szoros kapcsolatot fenntartva az aktív kórházi részlegekkel, egyben az otthoni ellátási formáknak mód-szertani és továbbképző centrumaiként is működnek. Az orvosi és nem orvosi rehabilitációs ellátás a régión belüli együttműködés alapján szerveződik a progresszív ellátási elvek érvényesítésével. Terminális állapotú daganatos betegek és hozzátartozóik hospice- palliatív ellátása az egészségügyi rendszer integráns részeként, az egyenlő hozzáférés elve mellett, nemzetközi standardoknak megfelelő színvonalon valósul meg.

19 A fekvőbeteg-szakellátás IV. Az ellátás hatékonyabb szervezéséhez, a betegutak optimali- zálásához, a felesleges betegmozgás csökkentéséhez jelentősen hozzájárul az egységes info-kommunikációs rendszer kiépítése és olyan egységek működése, amelyek szervezeti egységeken átívelve az egyes betegségcsoportokra és betegekre lebontott tervezett betegutak kialakítását végzik térségi együttműködések keretében. A betegirányítást segítő info-kommunikációs rendszer – az általános ellátási algoritmusok alapján – a hozzá forduló szakemberek illetve a lakosság számára javaslatot tesz, hogy az adott egészségprobléma kezelésére melyik a megfelelő szintű és egyben legjobban hozzáférhető ellátó hely. A szolgálat működése minimalizálja a nem megfelelő kompetencia szinthez való fordulást, a beteg és az ellátó idejének (költségeinek) megtakarítását eredményezve.


Letölteni ppt "Egészségfejlesztés II. Ihász Ferenc Ph.D. Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar."

Hasonló előadás


Google Hirdetések