Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

„Már a régi görögök”: múlt és történet Platón, a Kharmidészben – a cselekmény időpontjában még zsenge ifjú – nagybátyjának, a címszereplőnek józanságra,

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "„Már a régi görögök”: múlt és történet Platón, a Kharmidészben – a cselekmény időpontjában még zsenge ifjú – nagybátyjának, a címszereplőnek józanságra,"— Előadás másolata:

1 „Már a régi görögök”: múlt és történet Platón, a Kharmidészben – a cselekmény időpontjában még zsenge ifjú – nagybátyjának, a címszereplőnek józanságra, szófroszünére, tehát a gőg, a hübrisz ellentétére való neveléséről a következőket olvashatjuk: „... talán már hallhattad azt magad is, hogy a jó orvosok, ha valaki szemfájással megy hozzájuk, megmondják, hogy nem lehet ám csupán egyedül a szemet gyógyítani, hanem az egész fejet kezelésbe kell venni, ha azt akarjuk, hogy a szem rendbe jöjjön; de azt sem kisebb esztelenség gondolni, hogy lehet a fejet magában gyógyítani az egész test nélkül; ennek a megfontolásnak alapján aztán az orvosok az egész testre irányítják figyelmüket, s az egésszel együtt próbálják a részt is kezelni és gyógyítani.” (Platón köt. 61–62)

2 A korabeli természetfilozófia holisztikus, „pszichoszomatikus” szemléleti gyökerét a dialógus válaszában érhetjük tetten, ami máig érvényes példája a szakértői nézetek diffúziójának:

3 „Egy hadjárat során Zalmoxisz király egyik trák orvosával beszélgetve utóbbi azt mondta:... amiről az imént beszéltem, azt helyesen tanítják a görögök is. Zalmoxisz azonban... azt tanítja, hogy amint a szemet a fej nélkül és a fejet a test nélkül nem szabad gyógyítani próbálni, éppen úgy a testet sem a lélek nélkül. Hiszen éppen ez az oka annak, hogy a görög orvosok nem értenek sok betegséghez, mert az egészet, amire a legjobban kellene ügyelniük, elhanyagolják; mégpedig ha az egész van rosszul, lehetetlen, hogy a rész egészséges legyen. Mert szerinte minden, a rossz is, meg a jó is, a lélekből árad ki a testre és az egész emberre, és onnan ömlik szét mint a fejből a szemre. Először és legfőképpen tehát a lelket kell ápolni, ha azt akarjuk, hogy a fej is meg az egész test is egészséges legyen. A lelket pedig... bizonyos ráolvasásokkal kell ápolni és ezek a ráolvasások a szép beszédek. E beszédek következtében a lelkekben bölcs józanság támad; s ha ez megvan, könnyű már megszerezni az egészséget a fejnek is, meg az egész testnek is.” (Platón köt. 61–62)

4 Az egészségpszichológia szakterülete Az 1970-es évek végén indult, önálló diszciplína alkalmazott tudományterület. Képviselői egészségorientáltságot hirdetnek a betegségközpontúsággal szemben, hangsúlyozzák az emberek viselkedésének fontos szerepét a betegségek kialakulásában és megelőzésében, elemzik a gyógyító folyamatban megnyilvánuló viselkedésmintákat, a gyógyító és a beteg reakcióinak kölcsönhatásaként létrejövő interakciós helyzeteket. Az egészségpszichológia definíciója Joseph Matarazzo (1984): a pszichológia tudományának speciális oktatási, tudományos és szakmai hozzájárulása az egészségmegőrzés és -fenntartás, a betegségek prevenciója és kezelése, az egészség és a betegség illetve diszfunkciók etiológiai és diagnosztikus korrelátumainak meghatározása az egészségügyi rendszer és egészségpolitika formálása terén.

5 A pszichológiának azon alkalmazott területe, amely az emberi viselkedést az egészség és betegség vonatkozásában vizsgálja, elsősorban a testi betegségek és a fizikai egészség viselkedéses aspektusaival foglalkozik. A test-lélek dichotómiára irányuló kritikáknak, azonban a (látszólagos) elhatárolódás sokkal inkább a tudományterület jobb definiálásának célját szolgálja. Ez azt jelenti, hogy a lelki egészség kérdésköreinek vizsgálata a klinikai pszichológia illetőségi körébe sorolódik. Természetesen felmerül a kérdés, szükséges-e egyáltalán két különálló diszciplína a fizikai egészség és a lelki problémák, viselkedészavarok vizsgálatára, hiszen egységesített szemléletük segítségével elkerülhető lenne a korábban említett dichotomizálás, a vagy-vagy csapdák kényes kérdése. A probléma: a klinikai pszichológia elméleti keretei, modelljei és megközelítési módjai alkalmatlanok a testi egészség és betegség pszichológiai, illetve viselkedéses hátterének tanulmányozására (Weinman 1990). A diszciplináris határvonal megszüntetése a korábban jelzett elméleti megfontolások alapján mindenképpen indokolt és célszerű lenne, ehhez ismernünk kell az egészségpszichológia fejlődésének tudománytörténeti kérdéseit. Egyes országokra jellemző helyi jellegzetességek.

6 Az egészségpszichológia alakulása, korai fejlődése : USA Harminc éves múlt önálló tudományterületként. Az elnevezés: 1974-ben jelent meg először az UCSF pszichológiai curriculumában. Az Amerikai Pszichológiai Szövetség irányelve (1976): a pszichológusok szisztematikusan foglalkozzanak az egészség- betegség kérdéskörével, a kutatási eredmények alkalmazásával javulás álljon be a lakosság egészségi állapotában, a betegségek megelőzésében és az egészségügy működésében. Amerikai Pszichológiai Szövetség önálló egészségpszichológiai szekciót hozott létre, az első kézikönyv (Stone és mtsai 1979), az első folyóirat (Health Psychology, 1982). első nemzetközi egészségpszichológiai szimpózium: 1984, Havanna.

7 Az egészségpszichológia alakulása, korai fejlődése: Európa Késéssel, kevésbé szervezetten zajlottak. Ennek oka : az európai országok politikai, kulturális jellemzői és az egyes országok egészségügyi szisztémája sajátos különbözőségei (Schmidt és Dlugosch 1991). Az Európai Egészségpszichológiai Társaság Trier, 1988, első Európai Konferencia, Tilburg, Első EU folyóirat Psychology and Health (további vezető nemzetközi folyóiratok a területen: Health Psychology, Journal of Health Psychology, British Journal of Health Psychology). Az egészség és az elsődleges prevenció kérdéskörének szinte minden országban megfigyelhető előtérbe kerülése a korszellemet tükrözi.

8 Magyarországon az 1990-es évek eleje óta működik az Egészségpszichológiai Társaság Kopp Mária vezetésével; az első, kifejezetten Egészségpszichológia címet viselő tankönyv pedig Kulcsár Zsuzsanna munkája (Kulcsár 1998). A közelmúltban jelent meg az egészségpszichológia hazai alkalmazásairól beszámoló gyűjteményes kötet Egészségpszichológia a gyakorlatban címmel (Kállai és mtsai 2007). Ma már hazai egyetemeinken is elérhető egészségpszichológiai témájú MA és MSc képzés, továbbá a közelmúltban elindult az első posztgraduális szakirányú szakképzés is.

9 A diszciplína témái és alkalmazási területei I. Tartalmi definíció: általában hat témakörből álló struktúra. Ezek körében elsőként említendő a viselkedéses rizikófaktorok vagy magatartási patogének (Matarazzo 1984) területe, ahol olyan magatartásformák vizsgálata és kezelése zajlik, melyek különböző epidemiológiai és más vizsgálatok szerint megnövekedett veszélyt jelentenek az egészségre – akár általánosságban, akár pedig bizonyos betegségekkel kapcsolatban. A rizikóviselkedések leírására szolgáló lista igen hosszú, jelentős kutatási terület a viselkedéses patogének kölcsönhatását tanulmányozó vizsgálatok köre is. Hasonlóképpen nagyon széles a rizikóviselkedések módosítására, korrigálására szolgáló intervenciós lehetőségek skálája is. Az intervenciók jelentős hányada egészségvédő kampányok részét képezi, más beavatkozásokat inkább egyéni vagy kiscsoportos technikaként fejlesztettek ki, vagy pedig bizonyos speciális helyzetekre alkalmazták őket, mint például a munkahelyi környezeti ártalmak kivédése.

10 Egészségpszichológia témái és alkalmazási területei II. Az egészség viselkedéses megőrzése: olyan magatartásminták (és környezeti tényezők) tanulmányozása, melyeket az egészség megőrzése szempontjából jótékonynak ítélünk meg: viselkedéses immunogének. Számos leírható, mint a viselkedéses patogének kerülése vagy elhagyása, azaz az egészségre ártalmas tényezők kiküszöbölése. A hangsúly a magatartás pozitív aspektusain, nem a tiltáson vagy korlátozó szabályozáson. Az egészségmegőrző, a viselkedéses immunogéneket előtérbe helyező beavatkozások legáltalánosabb problémája azonban abból adódik, hogy a legtöbb ember számára jelentős nehézséget okoz a rizikóviselkedések feladása és az egészségesebb életmódhoz való alkalmazkodás. Az intervenciók közösségeket céloznak: olyan egészségnevelő kampányokat terveznek, melyek hatására a kívánt módon változik a célpopuláció viselkedése. Az utóbbi időben egyre több olyan próbálkozás született, melyek címzettjei bizonyos csoportok (pl. iskolás gyerekek); vagy pedig specifikus társas környezetben (pl. munkahelyen) megvalósuló programok.

11 Egészségpszichológia témái és alkalmazási területei III. Az egészséggel és betegséggel kapcsolatos nézetek elemzése. Ezek közé azok a vélekedések, percepciók és attribúciók tartoznak, melyek szerepet játszanak az egészségviselkedés kialakulásában. Ezek szorosan összefonódnak a testünkben lezajló folyamatokkal kapcsolatos elképzeléseinkkel, az egészséget fenyegető veszélyekről, az egészségügyi információkról alkotott képünkkel is. Az orvosi antropológiában és szociológiában utóbbiak központi fogalmak: mindkét tudományterület jelentősen hozzájárult az egészséggel kapcsolatos tapasztalatok és az azokról alkotott nézetek tanulmányozásához. Az európai szociológusokat és szociálpszichológusokat a betegségfogalom társadalmi meghatározói foglalkoztatják (Herzlich, 1973). A kezdeti munkákat a szociális tanuláselmélet, az attribúcióelmélet, valamint az információ-feldolgozás folyamatával kapcsolatos megközelítések befolyásolták.

12 Egészségpszichológia témái és alkalmazási területei IV. A kommunikáció, a döntéshozatal és az együttműködés kérdéskörét kell említenünk. A hangsúly az egészségügyi szakemberek és a beteg interakcióján. A hangsúlyváltás motívuma: az 1970-es évek számos tanulmány az orvos/beteg kommunikáció problémáiról pesszimista végkicsengéssel. Az újabb kutatások számításba veszik a beteg nézeteit, megküzdési mechanizmusait és/vagy információigényét. A szakemberek csoportja sem homogén: jellemző különbségeket mutatnak általános viszonyulásaikban és konzultációs stílusukban. A gyógyító–beteg kapcsolat kimeneteléhez kötődő problémák közül a legjelentősebb terület a betegek elégedettségének és az orvossal való együttműködésének vizsgálata. Az orvosi döntéshozatal folyamata: az orvosi problémamegoldás kognitív modelljeinek létrehozása jelentős eredményként tartható számon.

13 Egészségpszichológia témái és alkalmazási területei V. A kezelés környezete: a betegek kórházi tartózkodásának előkészítése, felkészítés az ott várható kellemetlen vizsgálati és kezelési eljárásokra miként hat a munkahelyi környezet magukra az egészségügyi dolgozókra, milyen stresszt élnek át munkájuk során (Herbert 1990). Természetesen igen fontos, hogy az egészségpszichológusok készen álljanak a káros hatások kivédésére és leküzdésére szolgáló megfelelő intervenciókra is.

14 Egészségpszichológia témái és alkalmazási területei VI. A krónikus és haldokló betegek pszichológiai problémái = a legáltalánosabb és az egészségügyi szakembereket leginkább igénybevevő gondok. Jelentős eredmények a betegségek okozta terhek leküzdésének megértésében. A betegek miként észlelik és értelmezik a betegségeiket. A társas támogatás kérdése: egyén kapcsolatai milyen értékkel bírnak az illető számára, és milyen valós támogatást jelent az egészségromlással – illetve annak fenyegető veszélyével – való megküzdésben.

15 Az egészségpszichológia kortárs irányzatai Négy irányzat formálódott, mindegyik saját elmélettel, kutatási stratégiával, a gyakorlati alkalmazhatósággal kapcsolatos alapelvekkel. Jól kombinálható, egymást kiegészítő szempontokkal járulhatnak hozzá az egészségügyben dolgozó pszichológusok és más szakemberek munkájához.

16 Klinikai egészségpszichológia Az egészségpszichológia legrégebbi és legmegalapozottabb területe. Definíciója azonos az egészségpszichológia általános, Matarazzo-féle meghatározásával, alkalmazási területe leginkább az egészségügy területén – kórházakban, klinikákon, egészségügyi centrumokban – megjelenő, elsősorban szomatikus betegségekhez kapcsolódó pszichológiai és viselkedéses problémákra irányul. Ebből adódóan ez az a terület, amelynek legnagyobb az átfedése a klinikai pszichológiával. Képviselői a biopszichoszociális modellt tekintik elméleti kiindulópontnak. Gyakorlati készségeik közé tartozik a pszichológiai és viselkedéses állapotfelmérés, a terápia, a tanácsadás, továbbá a kutatás is, ami kvantitatív technikákra és hatékonyságvizsgálatokra épül. A klinikai egészségpszichológusok tevékenységének célja a különböző szomatikus kezelések hatékonyságának javítása, szem előtt tartva, hogy a páciens autonómiája és jogai mindig hangsúlyozottan érvényesülhessenek a beavatkozások során.

17 A klinikai egészségpszichológia alkalmazási területei és problémái – Különböző betegségek, sérülések, fogyatékosság-formák pszichológiai hatása (ilyenek például a szívinfarktus utáni depresszió, a krónikus betegség és a haláleset családra gyakorolt hatásai, az amputáció, műtét vagy égési sérülés után kialakuló/megjelenő testkép-problémák). – Pszichológiai hátterű diszfunkciók szomatikus tünetei, különös tekintettel a különböző szomatizációs panaszokra – Viselkedéses hátterű szomatikus panaszok (különböző krónikus állapotok, így például az erős dohányzás által okozott légcsőhurut, vagy a cukorbetegségekkel, illetve a magas vérnyomással kapcsolatos terápiás előírások nem megfelelő követéséből adódó tünetek) – Megterhelő kezelésekre adott pszichofiziológiai reakciók (pl. lumbálpunkció, szívkatéterezés, sebkötözés/kötéscsere esetén megjelenő fájdalom) – Az egészségügyi dolgozók stresszből vagy munkahelyi konfliktusokból eredő problémái (gyógyító–beteg kapcsolat zavarai, a kiégés )

18 Preventív/egészségfejlesztő egészségpszichológia A terület legfőbb célja, hogy a pszichológiai elméleteket, kutatási eredményeket és technikákat a népesség egészségének megőrzésére használja. Míg a klinikai egészségpszichológusok elsősorban a biopszichoszociális modellt tekintik elméleti kiindulópontjuknak, a prevenció és egészségfejlesztés területén dolgozó pszichológusok nem ragaszkodnak kitüntetett elmélethez vagy ideológiához. ra Elsődleges vezérelv, hogy az egészségmegőrzés- és fejlesztés stratégiái mindig a népesség általános egészségmutatóinak figyelembevételével fogalmazódjanak meg. A klinikai egészségpszichológusoktól eltérően ők főként egészséges személyekkel dolgoznak, közülük is azokkal, akik a legveszélyeztetettebbek az egészségromlás szempontjából. Munkájuk fő terepei az iskolák, a munkahelyek és a média. Tevékenységük középpontjában az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés áll: céljuk a morbiditási mutatók javítása és a fogyatékkal élők számának csökkentése. Szakembereik készségei közé tartozik az egészségpolitika ismerete, továbbá a statisztika és epidemiológia területén való jártasság. A népesség egészségi állapotára irányuló felméréseiket nagy, reprezentatív mintákon végzik, és kvantitatív statisztikai módszerekkel értékelik. Egészségmegőrző- és fejlesztő módszereik elsősorban a kommunikációra és viselkedéses intervenciókra épülnek.

19 Közösségi egészségpszichológia Az előző területtől eltérően itt nem a népesség egészének, hanem kisebb, körülhatárolható közösségeknek – például családok, lakóközösségek, munkahelyi közösségek egészségmegőrzése a cél, fizikai és mentális értelemben egyaránt. Célcsoportként egészséges, bár veszélyeztetett személyek vagy közösségek szerepelnek, akik számára a változást a felvilágosítás, a saját erők (problémamegoldó készségek és kompetenciák) tudatosítása, vagy a társadalmi helyzet megváltoztatása jelentheti. Teoretikus háttérként is szociális, illetve gazdasági modelleket alkalmaznak annak érdekében, hogy az elméletek, a kutatás és a társadalmi gyakorlat egyaránt az életminőség javulását segítse elő, továbbá megelőzhetőek legyenek a közösségek szintjén kialakuló egészségproblémák. A közösségi egészségpszichológusok az egészség terén veszélyeztetett és/vagy hátrányos helyzetű közösségek tagjait segítik a minél nagyobb autonómia elérésében. Ennek érdekében részvételi és facilitációs technikákat alkalmaznak, melyeknek kulcsszavai a mozgósítható egyéni és közösségi erőforrások, az egyenlőség és a társadalmi szolidaritás.

20 Kritikai egészségpszichológia Az egészségpszichológia negyedik, viszonylag új területe azzal foglalkozik, hogy miként befolyásolják az egészséget a nagyobb társadalmi folyamatok, gazdasági tényezők és hatalmi erőviszonyok. Elméleti háttérként a kritikai pszichológiára támaszkodnak, melynek célja a különböző társadalmi és szakmai diskurzusok elemzése – így például a pszichológiai tudomány és praxis egyénre és közösségekre gyakorolt hatásának elemzése. Ennek a – főként elméleti egészségpszichológiai részdiszciplínának – fő terepe és célpontja a hatalom (pl. az egészséggel kapcsolatos kormányzati üzenetek), a gazdaság és a nagyobb társadalmi struktúrák. A kritikai egészségpszichológia egyszerre foglalkozik globális kérdésekkel és az egyén problémáival. Módszertana az elemzés, a vita és a kritikai értelmezés, melyeket szabadon kombinálnak bármely, az egészségpszichológia másik három területén alkalmazott módszerrel.

21 A legtöbb egészségpszichológus a fenti négy irányzat mindegyikéből – vagy legalábbis többől – válogat elméleti háttere és gyakorlati eszköztára kialakításakor. Az egészségpszichológia jövőbeni haladását jól szolgálná, ha ezek az egymást kiegészítő területek egymásra támaszkodva fejlődnének, így alakítva kölcsönkapcsolatokon alapuló viszonyukat a biomedicina képviselőivel, a népegészségügyi szakemberekkel és az egészségpolitikusokkal.

22 A gyógyító folyamat pszichológiájának határterületei Az egészség, betegség és gyógyítás komplex folyamata számos, karakterisztikusan különböző szempontból elemezhető. Konstruktív alternativizmus, mint szemléletmód: nem csupán az orvosi pszichológiából és a klinikai egészségpszichológiából merít ismereteket, hanem az azok környezetét, határterületét alkotó tudományokból is – szabadon, az alkalmazhatóság rendezőelve mentén. Ismernünk kell mindazokat a megközelítéseket, amelyek hasonló célkitűzésekkel, de más alkalmazott tudományterületeken jöttek létre. Ez az ismeret azért is fontos, mert a klinikai pszichológia, orvosi antropológia és magatartásorvoslás néven ismert területek kérdésfelvetéseikben és módszereikben sokszor jelentős átfedést mutatnak egymással éppen úgy, mint az orvosi pszichológiával vagy egészségpszichológiával. Igen gyakori az is, hogy már a tudományterületek definiálása kapcsán is átfedéseket, egybeeséseket, félreértéseket tapasztalunk, melyeknek részben az adott ország(ok)ra jellemző kulturális-tudománytörténeti okai vannak. Említendő az orvosi szociológia, etika és orvosi kommunikáció is, mely magatartástudományi részdiszciplínák szintén számos átfedést mutatnak a tárgyalt területekkel.

23 Az orvosi antropológia üzenete A gyógyító kapcsolat pszichológiájának teljesebb, interdiszciplináris megközelítését segítheti, ha orvosi antropológiai szempontokra is felhívjuk a figyelmet. A betegségek okaival kapcsolatos, a természeti népek legkülönbözőbb csoportjainál megfigyelt nézetek szisztematikus áttekintésekor az amerikai Forrest E. Clements (1932) nagy nemzetközi etnomedicinájában – vagyis népi orvoslási összefoglalójában – több száz, főleg etnográfiai forrásmunkákat dolgozott fel. Hivatkozott a brit orvos-antropológus W. H. R. Rivers Orvoslás, mágia és vallás című munkájára is (Rivers 1924), amiben a gyógyítás gyakorlatát az adott közösség egyéb társas struktúráihoz hasonló kulturális alrendszerként kezeli. Ezért fontosnak tartja, hogy a gyógyítással kapcsolatos minden hiedelmet és vélelmet a kulturális és egyéb társas szerveződések, illetve struktúrák más elemeihez hasonlóan és azokkal összefüggésben vizsgáljon. Máig érvényes nézete: a természeti népek gyógyítással kapcsolatos gyakorlata az adott kultúrában élő hiedelmek rendszerében gyökerező következetes, érthető racionális tevékenység, mely szerves része az adott kultúrának, így abban intézményesül is. Lehetséges az általános orvosi gyakorlat antropológiai szempontú megközelítése is, ami sokszor láthatóvá és érthetővé tesz a saját gyógyító gyakorlatunkban „itt és most” szempontokat is (Helman 2003).

24 Klinikai pszichológia A klinikai pszichológia története során vizsgálódása fókuszában mindig az egyén viselkedésének problémái álltak. A diszfunkcionális vagy patológiás viselkedésformáknak igen gyakoriak a testi betegségek formájában megjelenő manifesztációi, illetve bizonyos rizikóviselkedések hátterében a klinikai pszichológia által leírt jelenségek állhatnak. Így sokszor valódi nehézséget okoz a kompetenciák elhatárolása, mert az egészségpszichológia kialakulása idején – számos országban máig – klinikai pszichológiai háttérrel és szemlélettel rendelkező szakemberek képezték az egészségpszichológiai kutatás és gyakorlat professzionális bázisát. Hasonló problémákat vet fel a neuropszichológia és a rehabilitáció területén dolgozó pszichológusok tevékenységének tudományterület szerinti besorolása is, hiszen ezek a szakemberek általában a hagyományosan a klinikai pszichológia területéhez tartozó ismeretek és gyakorlati elvek szerint végzik munkájukat, azonban a Matarazzo-féle definíció értelmében az egészségpszichológiához „tartoznak”.

25 Magatartásorvoslás Az orvostudomány azon területe, ahol a (terápiás) célok elérésének eszközeként a viselkedés megváltoztatása szerepel. Definíciója a Yale Magatartásorvoslás konferenciáján: az egészség és betegség vonatkozásában megjelenő viselkedéses és biomedikális ismeretek és technikák integrálásával – ezeknek a prevenció, a diagnózisalkotás, a kezelés és a rehabilitáció területén való felhasználásával – foglalkozó interdiszciplináris tudományterület (Schwartz és Weiss 1978). Vö. az egészségpszichológia Matarazzo-féle megfogalmazásával: számos egészségpszichológus tevékenykedik a magatartásorvoslás területén és viszont. A területek elkülönítéséhez tudnunk kell, hogy a magatartásorvoslás konceptuális bázisaként szerepelnek az antropológia, szociológia és közgazdaságtan releváns ismeretei is. A másik különbség abból adódik, hogy míg a magatartásorvoslás által leírt technikákat, módszereket ugyanúgy megtanulhatja és alkalmazhatja orvos vagy más szakember, az egészségpszichológia mint működési terület, mint szakma csak a pszichológusi alapvégzettséggel rendelkező szakemberek számára nyitott.


Letölteni ppt "„Már a régi görögök”: múlt és történet Platón, a Kharmidészben – a cselekmény időpontjában még zsenge ifjú – nagybátyjának, a címszereplőnek józanságra,"

Hasonló előadás


Google Hirdetések