Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A magyar névutózás kibontakozása; névutóink állományának, típusainak gazdagodása.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A magyar névutózás kibontakozása; névutóink állományának, típusainak gazdagodása."— Előadás másolata:

1 A magyar névutózás kibontakozása; névutóink állományának, típusainak gazdagodása

2 Eredetük szükségessé vált a határozói viszonyok árnyaltabb kifejezése, újabb nyelvi eszközökkel erre analitikus (szintagma) és szintetikus szerkesztésmód (toldalékos szóalak) is lehetőséget adott a pontosabb helyviszonyokat szintaktikai határozós szerkezetekkel fejezték ki, egy olyan szintagmalánccal, amelyben az állítmány helyhatározói bővítményét rövid, lexikális jelentésében helyviszonyt jelölő primer határozóragos főnév fejezte ki (pl.: ház belen = ’a ház belsejében’) ez a főnév grammatikai viszonyban állt egy másik főnévvel is melyhez viszonyítva jelölte a helyviszonyt, általában birtokos jelzős szerkezetet alkottak, ebből a szerkezetből az ősmagyar kor elején kivált a névutók csoportja különösen az ugor nyelvekre jellemző a névutózás, az alapnyelvek felbomlásának idején indult meg keletkezésük a határozói viszonyok névutókkal való kifejezése, szófaji és grammatikai rendszere már az ősmagyar korban szilárd lehetett

3 Kialakulásuk az ősmagyar kor keletkezésüknek legfontosabb szakasza egységes lexémák, morfológiai szerkezetük elhomályosult, azonban felismerhetők rajtuk az ősi primer határozóragok (ragszilárdulással keletkezett elemek) eredetileg térviszonyt kifejező lexémák határozóragos alakjai voltak, a legkorábbi rétegbe tartozó elemek tő és primer határozórag kapcsolatából állnak a tövek vagy olyan névszók amelyek besorolhatók bizonyos szemantikai kategóriákba, vagy névmások; a toldalékok primer határozóragok az ősmagyar kor végére megjelenik a névutó szófaj, önálló névutói rendszer

4 Az ősmagyar névutók keletkezési módjai Keletkezési módokPéldák Jelöletlen birtokos szerkezetben belől, *roγol, alól, elől, elvől, fëlül, közül, mellől, mögül és családjaik (háromirányúak) a felől és a felé *tüβül ~ *tüγül, *nȧβȧl ~ *nȧγȧl (? *nál) *χozá, ? *βel, ? *nek, *ërët (> ért), ellen ? képpen Jelölt birtokos szerkezetbenmiá, mián,? után, ? gyanán(t),? képében, ? szerén(t) Értelmezős szerkezetben(vmivel) öszve, (vmivel) egyenbelű, (vmin) által Határozós szerkezetben? (vmitől) fogva ~ fogván ? (vmitől) megválva ~ megválván ? (vmire) nézve Alanyos szerkezetben? (valami) jutva, ? (vmi) múlva

5 A névszói alapszavúak 1. Többirányú névutók: – itt is érvényesül az irányhármasság, egyik ősi típusukat azok a többirányú névutócsaládok alkotják, amelyek az egykori határozói irányhármasságot alaki összetartozásukkal tükrözik – kialakulásukban az ablatívuszi -l, a lokatívuszi -t és -n és a latívuszi -á/-é vett részt Típusaik a tövek szempontjából: – a 3 irányt azonos tőből keletkezett -l, -t vagy -n, -á/-é-vel ellátott 3 alak fejezi ki, térviszonyt kifejező főnévből és primer ragból épülnek fel, a tér 3 irányára mutatnak, legkorábbi névutóink speciális helyviszony kifejezésére vonatkoztak (mellől, mellett, mellé) – a 3 irányt különböző tövekből keletkezett, de funkcionálisan összetartozó alakok is kifejezhették, ezek az alakulatok bizonyára a legkorábbi névutóink közé tartoztak, ősmagyar korban alaki előzményük két szótagú lehetett (*tüβül ~ *tüγül, *nȧβȧl ~ *nȧγȧl (? *nál), *χozá) – a 3 irányt két alak is kifejezhette, 2 azonos tőből keletkezett alak, ezek az ősmagyar kor első felében szilárdultak meg (felől, felé)

6 A névszói alapszavúak 2. Egyirányú névutók: – már az ősmagyar korban létezhettek, sohasem alkottak szócsaládot – ragszilárdulással illetve szófajváltással keletkeztek *βel, ? *nek, *ërët (> ért), ellen, ? képpen

7 A névmási alapszavú névutók nem alkotnak olyan szoros rendszert, másodlagosan, határozószókból váltak névutókká az *u ~ *o távolra mutató névmásokból keletkeztek az át, által, óta, a raghalmozás korai keletkezésű lehetett, az újabb ragok a korábbi végződés funkciójának az elhomályosulása miatt kerültek a szóalak végére a *ta ~ *to ~ *toβa távolra mutató névmástőből jött létre az -l ablatívuszraggal a túl határozószónk majd névutónk, ragvonzó névutó, az -n ragos névszó mellett áll, a határozószó – névutó kettős szófajisága valószínűleg ehhez a csoporthoz köthető a mi kérdő-vonatkozó névmásból -á latívuszraggal miá, továbbá -t lokatívuszraggal miatt

8 Egyéb nyelvi eszközökből keletkezett névutók határozószókból, azok átértékelődésével, szófajváltással, ragvonzók (vmivel össze = ’együtt’) határozói igenévből, szintén ragvonzók (vmitől fogva ~ fogván) alanyos szerkezetből vált ki a múlva névutónk összetétellel keletkezett a nélkül névutónk, szóhatár-eltolódással (vminél kűl)

9 Az ősmagyar kor végén feltehető névutóállomány belől, benn, belé; *roγol, roγot (? roγon), *roγa; *ërët, *χozá, ? *βel, *nȧβȧl ~ *nȧγȧl (? *nál), ? *nek, *tüβül ~ *tüγül; alól, alatt, alá; elől, előtt, elé; elvől, ? elvett, elvé; fëlül, fëlëtt, fëlé; közül, között, közé; mellől, mellett, mellé; mögül, mögött, mögé; felől, ? *félt (? *felen), felé; továbbá: ellen, kívől ~ kűl, körül, közepett, miá, mián, össze, ? után; által, óta; valószínűleg: egyembelű, fogva ~ fogván, gyanán(t), képében, képpen, megválva, miatt, szërén(t), szerte.

10 Változások az ómagyarban A névutók egy jó része raggá agglutinálódott, ezek egy része ki is halt. Keletkeztek újabb rendszertagok – jelöletlen birtokos jelzős szerkezetekből ragszilárdulással (helyett, iránt) – jelölt birtokos jelzős szerkezetből ragszilárdulással (gyanánt, híján) – értelmezős szerkezetből szófajváltással (belül) – határozószós szerkezetből szófajváltással (vmihez képest) – alanyos szerkezetből (múlva ~ múlván) – minőségjelzős szerkezetből (módra)

11 Az ómagyar kor végi névutóállomány (a) háromirányúak: alól, alatt, alá; elől, előtt, elé; elvől, elvett, elvé ’túl, túlra’; fëlül, fëlëtt, fëlé; közbül, közben, közbe; közül, között, közé; mellől, mellett, mellé; mögül, mögött, mögé; (b) kétirányúak: felől, felé; köziben, közibe; (c) egyirányúak: által, (vmin) által, (vmin) belül; (vmivel) egyembe(n), egyetembe(n), együtt, össze; elébe ~ eleibe, ellen, fejében; (vmin) fëlül, (vmitől) fogva, fogván; fölébe, fölire, gyanába, gyanaján, gyanánt, helyett, híján, híjával, iránt; (vmihez) képest; képpen, kívől ~ kűl, (vmin) kívül, körül, közepett, miá, miatt; (vmitől) megválva, megválván; móddal, módra, múlva, múlván, nélkül; (vmire) nézve; óta, örvén; (vmivel) össze; számából, számába, számára, szerint, szerte, táján, tájt; után, viszett ’helyett, gyanánt’.


Letölteni ppt "A magyar névutózás kibontakozása; névutóink állományának, típusainak gazdagodása."

Hasonló előadás


Google Hirdetések