Eredetük szükségessé vált a határozói viszonyok árnyaltabb kifejezése, újabb nyelvi eszközökkel erre analitikus (szintagma) és szintetikus szerkesztésmód.

Az előadások a következő témára: "Eredetük szükségessé vált a határozói viszonyok árnyaltabb kifejezése, újabb nyelvi eszközökkel erre analitikus (szintagma) és szintetikus szerkesztésmód."— Előadás másolata:

1 A magyar névutózás kibontakozása; névutóink állományának, típusainak gazdagodása

2 Eredetük szükségessé vált a határozói viszonyok árnyaltabb kifejezése, újabb nyelvi eszközökkel erre analitikus (szintagma) és szintetikus szerkesztésmód (toldalékos szóalak) is lehetőséget adott a pontosabb helyviszonyokat szintaktikai határozós szerkezetekkel fejezték ki, egy olyan szintagmalánccal, amelyben az állítmány helyhatározói bővítményét rövid, lexikális jelentésében helyviszonyt jelölő primer határozóragos főnév fejezte ki (pl.: ház belen = ’a ház belsejében’) ez a főnév grammatikai viszonyban állt egy másik főnévvel is melyhez viszonyítva jelölte a helyviszonyt, általában birtokos jelzős szerkezetet alkottak, ebből a szerkezetből az ősmagyar kor elején kivált a névutók csoportja különösen az ugor nyelvekre jellemző a névutózás, az alapnyelvek felbomlásának idején indult meg keletkezésük a határozói viszonyok névutókkal való kifejezése, szófaji és grammatikai rendszere már az ősmagyar korban szilárd lehetett

3 Kialakulásuk az ősmagyar kor keletkezésüknek legfontosabb szakasza
egységes lexémák, morfológiai szerkezetük elhomályosult, azonban felismerhetők rajtuk az ősi primer határozóragok (ragszilárdulással keletkezett elemek) eredetileg térviszonyt kifejező lexémák határozóragos alakjai voltak, a legkorábbi rétegbe tartozó elemek tő és primer határozórag kapcsolatából állnak a tövek vagy olyan névszók amelyek besorolhatók bizonyos szemantikai kategóriákba, vagy névmások; a toldalékok primer határozóragok az ősmagyar kor végére megjelenik a névutó szófaj, önálló névutói rendszer

4 Az ősmagyar névutók keletkezési módjai
Keletkezési módok Példák Jelöletlen birtokos szerkezetben   belől, *roγol, alól, elől, elvől, fëlül, közül, mellől, mögül és családjaik (háromirányúak) a felől és a felé *tüβül ~ *tüγül, *nȧβȧl ~ *nȧγȧl (? *nál) *χozá, ? *βel, ? *nek, *ërët (> ért), ellen ? képpen Jelölt birtokos szerkezetben miá, mián,? után, ? gyanán(t),? képében, ? szerén(t) Értelmezős szerkezetben (vmivel) öszve, (vmivel) egyenbelű, (vmin) által Határozós szerkezetben ? (vmitől) fogva ~ fogván ? (vmitől) megválva ~ megválván ? (vmire) nézve Alanyos szerkezetben ? (valami) jutva, ? (vmi) múlva

5 A névszói alapszavúak 1. Többirányú névutók:
itt is érvényesül az irányhármasság, egyik ősi típusukat azok a többirányú névutócsaládok alkotják, amelyek az egykori határozói irányhármasságot alaki összetartozásukkal tükrözik kialakulásukban az ablatívuszi -l, a lokatívuszi -t és -n és a latívuszi -á/-é vett részt Típusaik a tövek szempontjából: a 3 irányt azonos tőből keletkezett -l, -t vagy -n, -á/-é-vel ellátott 3 alak fejezi ki, térviszonyt kifejező főnévből és primer ragból épülnek fel, a tér 3 irányára mutatnak, legkorábbi névutóink speciális helyviszony kifejezésére vonatkoztak (mellől, mellett, mellé) a 3 irányt különböző tövekből keletkezett, de funkcionálisan összetartozó alakok is kifejezhették, ezek az alakulatok bizonyára a legkorábbi névutóink közé tartoztak, ősmagyar korban alaki előzményük két szótagú lehetett (*tüβül ~ *tüγül, *nȧβȧl ~ *nȧγȧl (? *nál), *χozá) a 3 irányt két alak is kifejezhette, 2 azonos tőből keletkezett alak, ezek az ősmagyar kor első felében szilárdultak meg (felől, felé)

6 A névszói alapszavúak 2. Egyirányú névutók:
már az ősmagyar korban létezhettek, sohasem alkottak szócsaládot ragszilárdulással illetve szófajváltással keletkeztek *βel, ? *nek, *ërët (> ért), ellen, ? képpen

7 A névmási alapszavú névutók
nem alkotnak olyan szoros rendszert, másodlagosan, határozószókból váltak névutókká az *u ~ *o távolra mutató névmásokból keletkeztek az át, által, óta, a raghalmozás korai keletkezésű lehetett, az újabb ragok a korábbi végződés funkciójának az elhomályosulása miatt kerültek a szóalak végére a *ta ~ *to ~ *toβa távolra mutató névmástőből jött létre az -l ablatívuszraggal a túl határozószónk majd névutónk, ragvonzó névutó, az -n ragos névszó mellett áll, a határozószó – névutó kettős szófajisága valószínűleg ehhez a csoporthoz köthető a mi kérdő-vonatkozó névmásból -á latívuszraggal miá, továbbá -t lokatívuszraggal miatt

8 Egyéb nyelvi eszközökből keletkezett névutók
határozószókból, azok átértékelődésével, szófajváltással, ragvonzók (vmivel össze = ’együtt’) határozói igenévből, szintén ragvonzók (vmitől fogva ~ fogván) alanyos szerkezetből vált ki a múlva névutónk összetétellel keletkezett a nélkül névutónk, szóhatár-eltolódással (vminél kűl)

9 Az ősmagyar kor végén feltehető névutóállomány
belől, benn, belé; *roγol, roγot (? roγon), *roγa; *ërët, *χozá, ? *βel, *nȧβȧl ~ *nȧγȧl (? *nál), ? *nek, *tüβül ~ *tüγül; alól, alatt, alá; elől, előtt, elé; elvől, ? elvett, elvé; fëlül, fëlëtt, fëlé; közül, között, közé; mellől, mellett, mellé; mögül, mögött, mögé; felől, ? *félt (? *felen), felé; továbbá: ellen, kívől ~ kűl, körül, közepett, miá, mián, össze, ? után; által, óta; valószínűleg: egyembelű, fogva ~ fogván, gyanán(t), képében, képpen, megválva, miatt, szërén(t), szerte.

10 Változások az ómagyarban
A névutók egy jó része raggá agglutinálódott, ezek egy része ki is halt. Keletkeztek újabb rendszertagok jelöletlen birtokos jelzős szerkezetekből ragszilárdulással (helyett, iránt) jelölt birtokos jelzős szerkezetből ragszilárdulással (gyanánt, híján) értelmezős szerkezetből szófajváltással (belül) határozószós szerkezetből szófajváltással (vmihez képest) alanyos szerkezetből (múlva ~ múlván) minőségjelzős szerkezetből (módra)

11 Az ómagyar kor végi névutóállomány
(a) háromirányúak: alól, alatt, alá; elől, előtt, elé; elvől, elvett, elvé ’túl, túlra’; fëlül, fëlëtt, fëlé; közbül, közben, közbe; közül, között, közé; mellől, mellett, mellé; mögül, mögött, mögé; (b) kétirányúak: felől, felé; köziben, közibe; (c) egyirányúak: által, (vmin) által, (vmin) belül; (vmivel) egyembe(n), egyetembe(n), együtt, össze; elébe ~ eleibe, ellen, fejében; (vmin) fëlül, (vmitől) fogva, fogván; fölébe, fölire, gyanába, gyanaján, gyanánt, helyett, híján, híjával, iránt; (vmihez) képest; képpen, kívől ~ kűl, (vmin) kívül, körül, közepett, miá, miatt; (vmitől) megválva, megválván; móddal, módra, múlva, múlván, nélkül; (vmire) nézve; óta, örvén; (vmivel) össze; számából, számába, számára, szerint, szerte, táján, tájt; után, viszett ’helyett, gyanánt’.