A DIALOGIKUS SZÖVEGEK EGYIK TÍPUSA: A PÁRBESZÉD

Az előadások a következő témára: "A DIALOGIKUS SZÖVEGEK EGYIK TÍPUSA: A PÁRBESZÉD"— Előadás másolata:

1 A DIALOGIKUS SZÖVEGEK EGYIK TÍPUSA: A PÁRBESZÉD
TÁRSALGÁSI MAXIMÁK

2 A társalgási maximák elmélete
Paul Grice angol nyelvfilozófus szerint a beszédfolyamat a céltudatos viselkedés egy fajtája, a beszélgetők között megvalósuló sajátos együttműködés, melynek során a kommunikációs partnerek tudják, vagy legalább sejtik kommunikáció célját. Ezt a célt meg lehet határozni a beszélgetés elején, vagy ki lehet alakítani menet közben, ahogy a társalgás előrehalad.

3 Az együttműködési alapelv
Amikor beszédbe elegyedünk valakivel, nem összefüggéstelen megjegyzéseket teszünk, hanem bizonyos mértékig közös erőfeszítésünk, hogy értelmes társalgást produkáljunk. Az együttműködési alapelv és az alárendelt maximák azt jelzik, miként célszerű viselkedni a beszélgető feleknek ahhoz, hogy az információcsere minél hatékonyabb legyen.

4 Az együttműködési alapelv
Társalgási részvételedet az adott pillanatban tedd olyanná, hogy az megfeleljen a beszélgetés elfogadott céljának vagy irányának!

5

6 A mennyiségi maximák 1. Hozzájárulásod legyen a kívánt mértékben informatív! 2. Hozzájárulásod ne legyen informatívabb, mint amennyire szükséges! A mennyiségi maximák megsértése a humor forrása is lehet:

7 Kosztolányi Dezső: Esti Kornél (részlet)
„- Nézd, Kornél fiam – kezdte, és arra kért, hogy ha hazaérek, adjak be hozzájuk, a szomszédba, egy csomagot. - Kérném – dadogtam. - Mi az, fiam? – kérdezte a zöldkabátos. – Te, úgy látszik, nem értetted meg. - De igen – feleltem. – Csakhogy tévedni tetszik. Nem én vagyok Esti Kornél. - Micsoda? – ámult a zöldkabátos. – Ne tréfálj, gyerek. Hát ti nem a Gombkötő utcában laktok? - Nem, kérem. Mi a Damjanich utcában lakunk. - Testvére vagy te a Kornélnak? - Nem, kérném. Én az iskolatársa vagyok. Egy osztályba jár velem, s mellettem ül, a második padban. Kornél azonban a múlt félévben is kettőből bukott, dolgozatainak külalakja rendetlen, magaviselete kevésbé szabályszerű, én pedig az osztály első tanulója vagyok, tiszta jeles, dolgozataim külalakja rendes, magaviseletem jó, azonkívül franciát, zongorát is tanulok, magánszorgalomból.”

8 A mennyiségi maxima megsértése mint a humor forrása
A történet szerint az írót még kisiskolásként egy zöldkabátos úr megállítja az utcán, mert összetéveszti Esti Kornéllal. A kisfiú viselkedése ebben a szituációban azért válik komikussá, mert túl sok információt közöl, a társalgás szempontjából lényegtelen különbségekre tér ki.

9 A mennyiségi maximák megsértése mint a humor forrása
Szereplők: a főnök és beosztottja, Hanta. Egy hulladékfeldolgozóban vagyunk; Hanta alaposan elkésik – Bohumil Hrabal: Zajos magány (részlet) - Na, mi van, tanácsos úr, hogy aludtunk, hogy aludtunk? - Köszönöm kérdését, kissé elaludtunk, tudja, hogy van az. (…) Már egy negyed százada dolgozom papírzúzalékkal és makulatúrával, nem gondolok semmi másra, nem beszélek semmi másról, nem élek semmi mással, mint ezzel a papírral. Ez az én love storym. Tudom én, főnök, hogy féltékenykedik, mert akaratom ellenére lettem művelt, olyan veszélyesen művelt, hogy azokhoz a lexikonokhoz vagyok hasonlatos, melyekből életem során legalább tíz mázsát zúztam be. Korsó vagyok hát, telve eleven vízzel, mert ez alatt az idő alatt az olvasás által annyira összefonódtam önmagammal és a körülöttem lévő világgal, hogy voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki a könyvekből, merthogy én tulajdonképpen nem is olvasok,

10 A mennyiségi maximák megsértése mint a humor forrása
Én fölcsippentek egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica Fernet konyakot, míg szét nem árad bennem, mint az alkohol. Itt van például Hegelnek ez a mondata: „Terhes vagyok…” – hát nem gyönyörűséges, pénztáros uram, maga is terhes néha? Én terhes vagyok, én vemhes vagyok egyfolytában, úgy, mint Hegel… - (…) Ez mind attól a vedeléstől van, Hanta! A főnök kérdésére Hanta zavaros monológba kezd, jóval többet beszél, mint ahogy azt a helyzet megkívánná, annál is inkább, mert elkésett. Eltér a tárgytól is, ezzel a relevencia maximáját is megsérti.

11 A mennyiségi maximák megsértése mint a feszültségkeltés forrása
Pesti bérház udvarán vagyunk, a porolón akasztott macska – a Vénasszony egyetlen társa – lóg. Vénasszony kezében szatyor, benne több kiló csirkefej. A teljesen összetört és megzavarodott asszony bekopog a szomszédban lakó tanárhoz, és rázúdítja elkeseredettségét: (Spiró György: Csirkefej) - Tanár: Miért tetszik kérdezni? (kis csönd) - Vénasszony: Mer ha nincs – nem tudom, de ha nincs, akkor én az egészet – az egészet nem értem. Akkor semmit se, tanár úr. De ha van, ha van, akkor – tetszik érteni – mer ha van, akkor engem talán mégis valahogy – Ő – tetszik érteni – Ő büntet – és akkor ez – ez – ez akkor rendben van. Mer ha Ő, akkor én – megérdemlem – még ezt is – megérdemlem, még ezt is, tessék elhinni. Kell, hogy legyen, tanár úr. És énnekem ez – ez jár, jár ez – mer sokat vétkeztem. Igen. És akkor ez most – akkor ez – hogyhívják – akkor ez – kell – akkor ez – ennek így kellett lennie – és ezt nekem

12 el kellett viselnem – ezt is – mer megérdemeltem. Igen
el kellett viselnem – ezt is – mer megérdemeltem. Igen. Én nem jártam templomba, tanár úr, csak egészen kicsi koromba – aztán nem – én erről nem is gondolkoztam – csak később – de akkor se – akkor se igazán erről – nem úgy – csak amikor ültem ott a rendelőbe – az ambulancián – sokan voltak, papagájjal, macskával, kutyával, aranyhörcsöggel – tengerimalaccal, fehér egérrel – voltak ott szemét emberek is – kóbor kutyákat fogdostak össze – vitték be – egy húszasért – hogy kísérletezzenek velük – gonosz emberek voltak – ez meglátszik – én rögtön felismerem – a kutyák meg – szegények – nem sejtették – buták – de a többiek rendes emberek voltak – voltak gyerekek és öreg nénikék-bácsikák – néztem őket, és fohászkodtam:

13 Istenem, csak én ne legyek olyan, mint ők – akinek csak a macskája maradt – így fohászkodtam, azok mind rendes emberek voltak – én meg azon gondolkoztam, hogy miért sújtja annyira őket a sors.” A Vénasszony macskája elvesztése következtében érzelmi sokkot kap: a brutális kegyetlenséget látva tör fel belőle minden, amiről eddig nem tudott kinek beszélni. A szomszéd tanár egyszerű – és udvarias – kérdéseire hosszú monológokban válaszol, folyton eltér a tárgytól, rengeteget ismétel, és sokkal többet mond, mint amennyit ez a konkrét helyzet megengedhetne. Itt a túl sok beszéd azért feszültségkeltő, mert tudjuk a szóáradat mögött rejlő mély lelki válságot, gyászt, elkeseredést.

14 A mennyiségi maximák megsértése: a társalgási helyzet által megkívánt információk elhallgatása
A 14 éves Wendla megelégeli, hogy anyja még mindig a gólyamesével hitegeti. Odaáll elé, és szemtől-szembe követeli, mondja el neki a teljes igazságot a gyerekszületésről. (Wedekind: A tavasz ébredése) Bergmann-né: Gyere hát, gyere, na, Isten nevében! Elmesélem, lányom, hogy jöttél erre a világra. Ide hallgass, Wendla. Wendla: Hallgatlak. Bergmann-né: Nem, nem lehet, kicsim! Nem vállalhatom a felelősséget! Hisz akkor megérdemlem, hogy börtönbe csukjanak, hogy elvegyenek tőlem…! Wendla: Bátorság, anyám!

15 Wendla: Jaj, Istenkém, édes Istenkém!
Bergmann-né: Ahhoz, hogy gyermekünk legyen – érted, mit mondok, Wendla? Wendla: Mondd már, anyám, nem bírom tovább! Bergmann-né: Hát, ide figyelj… Bergmann-né: Ahhoz, hogy gyermekünk legyen, ahhoz egy férfit – azt, akinek a felesége vagyunk, szeretnünk kell, szeretnünk bizony, úgy szeretnünk, ahogy csak férfiembert szeretni lehet! Annyira kell szeretnünk, de szívünkből-lelkünkből annyira, hogy azt már kimondani sem lehet! Őt, őt magát kell szeretnünk, de úgy, Wendla, ahogy te, a te korodban még nem szerethetsz…Hát, most már tudod!”

16 Minőségi maximák 1. Próbáld hozzájárulásodat igazzá tenni!
Ne mondj olyasmit, amiről úgy hiszed, hogy hamis! 2. Ne mondj olyasmit, amire nincs megfelelő bizonyítékod!

17 A relevencia (viszony) elve
Légy releváns a beszélgetés tárgyához, témájához! A társalgás témájáról beszélj! „- Anna kisasszony, legyen férfi! A maga vezérigazgatója szerelmes a Kovácsba. - Mondja, honnan veszi maga ezt a hülyeséget?! - Hát, hallgasson ide! Ma reggel, mint rendesen, bementem a kávéházba, hogy a szokásos kávét két zsemlével megvegyem. Nem, várjon csak, azt hiszem, két kifli volt. Két kifli…Na, ez mindegy. Mondom, fizetni akarok…Várjon csak, azt hiszem – nem akarok tévedni - , nem kávé volt, hanem tea volt két pirítóssal…” (részlet a Meseautó című filmből)

18 A relevancia megsértése mint a humor forrása
A filmbeli szereplő (Halmos úr) kolléganője türelmetlen kérdésére nem válaszol rögtön: egy jelentéktelen apróság miatt eltér a tárgytól, a reggelivel kapcsolatos részletek közlése teljesen irreleváns (nem a közös témához, közös társalgási célhoz tartozik). Halmos többet közöl a kelleténél (ezzel megsérti a mennyiségi maximát is), de olyan irányba tereli a párbeszédet, amely nem találkozik Anna kisasszony érdeklődésével, sőt, a kolléganőt alaposan fel is bosszantja.

19 A dialógus módjára vonatkozó maximák
1. Légy érthető! 2. Kerüld a kifejezés homályosságát! 3. Légy tömör! 4. Tartsd be a sorrendet! „- Uraságod szobát óhajt? - Igen. -Milyet parancsol? - Kerül, amibe kerül. Csak olcsó legyen!” A „kerül, amibe kerül” kifejezés jelentése, hogy ‘mindegy, mennyibe kerül’, a kiigazítás („Csak olcsó legyen!”) viszont ellenkező értelmű, így a beszélő vét az 1-2. szabályok ellen.

20 Leech kiegészítései; a további maximák
1. tapintat maximája: Minimalizáld a másik „költségét”, maximalizáld a másik „hasznát”! Pl. ha szeretném elolvasni az újságodat, azt mondom: Ideadnád az újságodat? Ide tudnád adni az újságodat? Belenézhetnék az újságodba? (ahelyett, hogy Add ide az újságodat!)

21 A tapintat maximájának megszegése mint a humor forrása
- Drága doktor úr, kissé meghűltem, náthás vagyok. - Náthás? Akkor, kérem, fordítsa el a fejét, mert még innen, öt méterről is, megfertőzhet. Gyermekeim vannak. - Meg se vizsgál? - Fölösleges. Nátha ellen nincs orvosság. Gyógyíthatatlan betegség, mint a rák. - Ne izzadjak? - Izzadhat. De ez se használ. Általában az a tudományos tapasztalatunk, hogy ha a náthát kezeljük, akkor eltarthat egy hónapig is. Ha nem kezeljük, akkor esetleg másnapra is elmúlhat. - Hátha tüdőgyulladásom lesz? -Akkor meg fog halni. (Kosztolányi Dezső: Esti Kornél)

22 Leech kiegészítései, a további maximák
2. A nagylelkűség maximája: Minimalizáld az én hasznát, maximalizáld az én költségét! Pl. „Elviheted a biciklimet” udvariasabb megnyilatkozás, mint az „odaadom a biciklimet”. 3. A jóváhagyás maximája: Minimalizáld mások leszólását, maximalizáld mások dicséretét! Vendégségben általában megdicsérjük a háziasszony főztjét, még ha ez ellent is mond a grice-i minőségmaximának, vagyis ha nem ízlik az étel. 4. A szerénység maximája : Minimalizáld az én dicséretét, maximalizáld az én leszólását! Saját főztünket nem illik dicsérni, hiába gondoljuk úgy, hogy nagyon finomat főztünk.

23 Leech kiegészítései, a további maximák
5. Az egyetértés maximája: Minimalizáld a nézeteltérést a másikkal, maximalizáld az egyetértést a másikkal! Ha pl. kényes témára terelődik a szó, vagy nem akarunk rossz benyomást tenni a partnerre, nem feltétlenül hozzuk a tudomására, hogy más véleményen vagyunk. Inkább nem foglalunk állást, vagy az ő oldalára állunk. 6. A rokonszenv maximája: Minimalizáld az ellenszenvet a másikkal, maximalizáld az együttérzést a másikkal! Amikor valaki kiönti nekünk a szívét, törekszünk arra, hogy figyelmesen végighallgassuk, érzelmileg támogassuk, még akkor is, ha nem tudunk igazán azonosulni a történetével.

24 Leech kiegészítései, a további maximák
7. A fatikus (kapcsolattartó) maxima: Kerüld a társalgás során beálló kínos csendet, tartsd szóval a partneredet! Ennek kényszerét éljük át, amikor percekig az időjárással foglalkozunk, mert egyik félnek sem jut más az eszébe, szó nélkül azonban nem mehetünk el egymás mellett.