Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

TÉRKÉPSZERKESZTÉS- TERVEZÉS 14. előadás Faragó Imre Az idegen földrajzi nevek használata, földrajzinév-egységesítés.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "TÉRKÉPSZERKESZTÉS- TERVEZÉS 14. előadás Faragó Imre Az idegen földrajzi nevek használata, földrajzinév-egységesítés."— Előadás másolata:

1 TÉRKÉPSZERKESZTÉS- TERVEZÉS 14. előadás Faragó Imre Az idegen földrajzi nevek használata, földrajzinév-egységesítés

2 A LATIN BETŰS FÖLDRAJZI NEVEK TÉRKÉPI HASZNÁLATA A latin betűs földrajzi nevek használatának legáltalánosabb szabályát a helyesírási szabályzat állapítja meg: a latin írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot: Bologna, Buenos Aires, Dubrovnik, Karlovy Vary, Latium, Loire, Rio Grande do Norte, Tallinn, Vaasa, Wuppertal; Így járunk el akkor is, ha az idegen nevek a magyarban nem használatos mellékjeles betűket tartalmaznak: Gdańsk, Liepāja, Łódź, Mărăşeşti, Marañón, Njegoš, Plzeň; Nyomtatásban, ha nincs megfelelő betű, és ha a nyomtatási eljárás a mellékjel pótlását nem teszi lehetővé, a mellékjelet elhagyjuk, az alapbetűt megtartjuk. A kartográfiai gyakorlatban nincs akadálya annak, hogy a mellékjeleket feltüntessük, ezért az előbbiekben idézett szabály utolsó mondata a térképekre nem vonatkoztatható. A mellékjel kivételes elhagyására a helyesírási szabályzat azért tartalmaz utalást, hogy ne következzen be a legkevésbé kívánatos eset: a nevek kiejtés szerinti átírása.

3 Mellékjeles és idegen betűk A térképi ábrázolásban elengedhetetlenül szükséges az idegen földrajzi nevek helyes írásmódja. Ennek a követelménynek a betarthatóságát elsősorban a mellékjelekkel ellátott idegen karakterek korrekt írásának igénye nehezíti. Azoknál a kartográfiai feladatnál, amikor idegen területről készítünk térképet mindig szembe találjuk magunkat a fenti problémával. Ez a probléma a térképi névrajz korrekt kialakításában jelenthet gondot, hiszen a többféle névkategóriát (pl. településnevek, víznevek, tájnevek stb.) a térképen más-más betűjellemzőkkel (típus, méret, szín stb.) kell felvennünk. Minden betűtípus esetében szükséges olyan karakterkészlet kialakítása és alkalmazása, amely az ábrázolt terület nyelveiben jelentkezik. Ez az igény sokszor nagyon szűkíti a kartográfus mozgásterét, de a modern számítógépes eljárásokkal ez a probléma jórészt megszűnni látszik.

4

5

6

7 Többnyelvűség A Föld sok országában több hivatalos nyelvet használnak, és gyakori, hogy a földrajzi neveket (főleg nagyobb közepes méretarányú) térképeken nem az állam hivatalos nyelvén közlik. Ritkább az az eset, amikor a kisebbségi, nem hivatalos nyelv a helységnevek írásában is megjelenik. A latin betűt vagy valamilyen más írást használó több nyelvű országok áttekintését nehezíti, hogy sok országból nincsenek adataink a nyelvek földrajzi nevekben való tükröződéséről. Tudjuk pl., hogy az afrikai országok többségében igen tarka a nyelvi megoszlás, de ezek a különféle nyelvek egy országon belül is egy uniformizált, rendszerint a korábbi gyarmatosító nyelvének hangjelölését használó írásmódban jelentkeznek. Világszerte sok nyelvnek nincsen írásbelisége, és amelyiknek van, az sem kap helyet a térképeken a földrajzi nevek írásában, különösen nem a helységekében. A legnehezebb pontos képet kapni azokról az országokról, ahol nem latin betűs írást használnak, és a kisebbségi (rendszerint nem hivatalos, gyakran írásbeliséggel sem rendelkező) nyelvek földrajzi nevei a fő nyelven keresztül kettős átírásban kerülnek a térképekre.

8 Albánia Az albán nyelv fontos jellemzője, hogy minden tulajdonnévnek határozott és határozatlan alakja van, amelyet a név végződése jelez. A térképeken a határozatlan alakokat használják, de a főváros neve a magyarban a határozott alakban honosodott meg. Határozatlan Drin Durrës Elbasan Gjirokastër Korçë Shkodër Shkumbin Tiranë Vlorë Határozott Drini Durrësi Elbasani Gjirokastra Korça Shkodra Shkumbini Tirana Vlora A földrajzi köznév fordításakor vagy elhagyásakor ügyelni kell arra, hogy a határozatlanságot jelölő és egyéb toldalékok elhagyásával az alapalakot visszaállítsuk. Gjiri i Vlorës > Vlorëi-öböl (nem Vlorësi-öböl) Kepi i Rodonit > Rodoni-fok (nem Rodonit-fok) Liqeni Komanit > Komani-tó (nem Komanit-tó) Ljum i Drinit te Zi > Fekete-Drini v. Fekete-Drin (nem Fekete-Drinit) Proni i Çemërites > Çemërite (nem Çemërites)

9 Belgium Az országban két fő nyelvet használnak: flamand (holland) és vallon (francia). A két nyelvterület pontos határát és az ennek megfelelő hivatalos neveket törvény rögzíti, ugyanígy használjuk mi is a neveket. A főváros, (magyar neve) Brüsszel e törvény értelmében kétnyelvű: a flamand Brussel és a vallon Bruxelles egyaránt hivatalos. Más példák: flamand: Oostende, Gent, Schelde, Antwerpen stb. vallon: Charleroi, Namur, Escaut, Botrange stb. A fenti példák közül a Schelde/Escaut nevek ugyanarra a folyóra vonatkoznak, ezért a magyar térképeken indokolt a nyelvterület szerint alkalmazni a megfelelő nevet. Régebben magyar térképeken előfordult egyes belgiumi nevek német alakjának használata: Lüttich (Liège helyett), Ostende (Oostende helyett), Mecheln (Mechelen helyett) stb. Belgiumnak a Németországgal határos déli szegélyén kis német nyelvterület is van, pl. Büllingen, Sankt Vith.

10 Ciprus Bár Ciprus nagy részén a görög írást használják, az ország északi része a Ciprusi Török Köztársaság (Észak-Ciprus) a török hadsereg jelenlétével de facto Törökország igazgatása alatt áll. Az ország ettől függetlenül is kétnyelvű volt, amely azonban a helységnevek használatában nem tükröződött. A fennálló helyzet ábrázolását felvállaló térképeken az északi részen görög/török sorrendben az átírt görög nevek mellett (latin betűs) török nevek jelennek meg (pl.): Kirínia / Girne Rizokarpászó / Dipkarpas

11 Finnország A finnországi svéd kisebbség nyelvi szempontból teljes autonómiát élvez. A térképeken ez úgy tükröződik, hogy a svéd lakosság jelenlétét kettős névrajz jelzi. Példák finn/svéd sorrendben: Oulu / Uleåborg Kokkola / Karleby Pietarsaari /Jakobstad Uusikarlepyy / Nykarleby Pori / Björnebjorg Turku / Åbo Ahvenanmaa / Åland

12 Írország Írország ősi, kelta nyelvcsaládba tartozó ír (gael) nyelvét az angol többség mellett csak egy kisebbség beszéli a sziget néhány nyugati vidékén Bangor, Galway és Dingle környékén. E területek neve ír nyelven An Ghaeltacht évi adatok szerint a lakosság 26%-a beszél ezen a nyelven, de Ormeling szerint a mindennapi életben az ír nyelvet csak mintegy ember beszéli, ami 1992-ben 0,75%-nak felelt meg. Ennek ellenére az ír nyelv a hivatalos nyelv- és névhasználatban, így az ír készítésű térképeken is jelen van. í r Baile Átha Cliath Cill Mhanntáin Ceanannus Mor Cobh Corcaigh Droichead Nua Dún Dealgan Gaillimh Luimneach Portlaoise Rath Luirc Shannon angol Dublin Wicklow Kells Queenstown Cork Newbridge Dundalk Galway Limerick Maryborough Charleville Sionna

13 Olaszország Említést érdemel a korábbi Dél- Tirol területe (olaszul Trentino- Alto Adige tartomány), melyet gyakran emlegetnek a kisebbségi nyelvhasználat mintájaként. Itt a német nyelvű, helyileg hivatalos változatokat az olasz térképek is gyakran feltüntetik. német Bozen Trident Klausen Brixen olasz Bolzano Trento Chiusa Bressanone

14 A NEM LATIN BETŰS ÍRÁSÚ FÖLDRAJZI NEVEK TÉRKÉPI HASZNÁLATA A nem latin betűs írások a terület és az érdekelt lakosság száma szerint elsősorban Ázsiára jellemzők. Itt mindössze négy ország használ latin betűket: Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia és Vietnam, ezenkívül Kína Hszincsiang-Ujgur tartományában használatosak latin betűk, legalábbis a kínai térképek erre a területre egy latin betűs ábécét használnak. Afrikában Észak-Afrika arab országait és Etiópiát kivéve mindenütt a latin betűt használják. Európában a nem latin betűs országok Bulgária, Fehéroroszország, Görögország, Oroszország, Ukrajna, Szerbia és Montenegró. Az írás grafikai képe alapján a nem latin betűs írások közé szokták sorolni az írországi gael nyelv írását. Az ebben az írásban használt betűk valójában a VIII. században a kódex- és oklevélírásban használt sajátos latin betűkre épülnek, de annyira eltérnek a mai latin betűktől, hogy csak külön betűkészlettel használhatók. A térképi alkalmazás során azonban ezeket a szokásos latin betűkkel írjuk át. A legfiatalabb a latin betűs írás Azerbajdzsánban. Az előjelek szerint a latin betűs írás meghódítja majd a korábbi Szovjetunióhoz tartozott új közép-ázsiai köztársaságokat is. Észak- és Dél-Amerikában és Ausztráliában csak latin betűs írásokat használnak.

15 Az írásokról Az írás jelek rendszere, mellyel rajzszerű, grafikus formában nyelvileg közölt mondanivalót rögzítünk a közlés és emlékezetsegítés érdekében. Attól függően, hogy az írásrendszer elemei a nyelvi közlés melyik részét jelölik, háromféle írástípust különböztetünk meg: A betűírásban az írásrendszer jelei egy adott nyelv mai vagy korábbi hangrendszerének (de nem feltétlenül minden egyes hangnak) felelnek meg. Ilyenek a latin betűs írások, köztük a magyar ábécé is. Van olyan betűírás, amely rendszerint csak a mássalhangzókat (és a hosszú magánhangzókat) jelöli: ezek a hiányos betűírások, pl. az arab, a héber. A szótagírásban az írásrendszer egy-egy jele következetesen egy szótagot jelöl: egy mássalhangzót és egy hozzá tartozó magánhangzót. Az ilyen írásrendszerek is csak elvi lehetőséget jelentenek a tiszta szótagírásra, mert a gyakorlatban, pl. a szó végén a magánhangzók lekophatnak, és a csonkult mássalhangzók a szomszédos szótagba olvadnak be. Jellegzetes szótagírások: az etiópiai amhara, a japán katakana és hiragana írás. A szótagírások szótagjeleiben a mássalhangzók minden esetben egy ún. inherens magánhangzót is magukban foglalnak, pl. a hindi írására használt dévanágari vagy a thai írás k, b, d stb. betűje a ká, bá, dá szótagokat jelöli. A szótagjel más magánhangzóra való módosítása sajátos, mellékjelszerű magánhangzójelekkel történik.

16 A szójelírásban egy-egy írásjegy (szójel) rendszerint egy szót vagy a szavak megértéséhez szükséges grammatikai viszonyt, esetleg fogalomcsoportokat jelöl. Ilyen írást Kínában és – az említett szótagírásokkal együtt – Japánban használnak. Amellett, hogy egy szójelnek mindig önálló jelentése van, itt is vannak összetett szavak, vagyis több írásjegy is jelölhet egy szót. A kínai írásban használt szójelek száma egy 1717-ben kiadott szótár szerint Más források szerint számuk felett van. A mindennapi gyakorlatban azonban ennél sokkal kevesebb is elegendő, pl. egy kínai nyomdában általában 7000 szójellel dolgoznak, sőt, az újságok megértéséhez ennél kevesebb, mindössze két-háromezer jel is elég. A kínai szójelek nem tartalmaznak a kiejtésre vonatkozó grafikai információt, bár eredetileg egy a kiejtésnek, és egy másik, a jelentésnek megfelelő elemből álltak, de ez ma csak csökevényesen van jelen.

17 Az átírás Az átírás az a tevékenység, melynek során valamely írás jeleit – az ábrázolt hangok figyelembevételével vagy anélkül – egy másik írásrendszer jeleivel helyettesítünk. Az átírást a szójelek kizárásával a betű- és szótagírások átírására szokták korlátozni. Ezt a szűkebb értelmezést az indokolja, hogy a szójelek esetében valójában nincs mit átírni, hiszen a szójelek nem tartalmaznak az ábrázolt hang(ok)ra vonatkozó információt. Tágabb értelemben, az eljárás eredményét tekintve mégis átírásról szoktunk beszélni ilyen esetben is. Mindössze arról van szó, hogy a hangértéket ilyenkor szótárak, szójelkata- lógusok alapján kell megállapítani. Minden átírás kétféleképpen végezhető el: transzliteráció vagy transzkripció útján.

18 Transzliteráció (betű szerinti átírás) A transzliteráció az átírás olyan módszere, mellyel két különböző betű- vagy szótagírású ábécé közül a forrásírás minden egyes betűjét az átvevő írásban egy-, két- vagy háromjegyű betűvel, illetve mellékjellel vagy ezek kombinációjával ábrázoljuk. A transzliteráció alkalmazásával az átírt betűk teljes mértékben visszaállíthatók a forrásírás betűire. A transzliterációs rendszereket jellemzően a dokumentációban, könyvtárak bibliográfiai leírásaiban használják, legalábbis a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet ajánlásai ezt szorgalmazzák.

19 АаAa БбBb ВвVv ГгGg ДдDd ЕеEe Ёё Ëë ЖжŽž ЗзZz ИиIi ЙйJj КкKk ЛлLl МмMm НнNn ОоOo ПпPp РрRr СсSs ТтTt УуUu ФфFf ХхHh ЦцCc ЧчČč Шш Šš ЩщŜŝ Ъъ ” ЫыYy Ьь ’ Ээ Èè Юю Ûû ЯяÂâ ’’ ’ A transzliteráció alkalmazásakor az átírásban nincsenek kivételek: minden betűnek következetesen egy másik betű felel meg. Emellett természetesen érvényesül a hangjelölés is. A magyar ábécé szempontjából is ilyen az a, b, v, g, d stb. Más betűk más nyelvek hangjelölésének felelnek meg, pl a č, ž és š ugyanezt a hangot jelöli a csehben, szlovákban, horvátban és szlovénban. Utóbbi egyúttal jelzi, hogy az átírás kialakításához a szláv latin betűs nyelvek hangjelölését vették alapul. A transzliteráció alkalmazása az orosz ábécé példájával:

20 Transzkripció (hangzás szerinti átírás) A transzkripció az a módszer, mellyel a különböző nyelvek közötti átírás során valamely forrásnyelv fonológiai elemeit (hangjait) egy meghatározott átvevő írás betűivel ábrázoljuk, rendszerint kiegészítő mellékjelek alkalmazása nélkül. A transzkripció rendszerint nem visszafordítható eljárás. A transzkripcióra jó példa az orosz cirill betűk vagy a görög betűk magyaros átírása, de valamennyi egyéb olyan átírás, amely csak valamely nyelv ábécéjének betűit használja. A transzliterációval szemben lényeges különbség, hogy itt van egy átvevő nyelv, és ennek a nyelvnek az ábécéje, a hangjai döntően befolyásolják az írásképet. Ez rendszerint azzal jár, hogy – a transzliterációs táblázatok kivétel nélküli rendszerével szemben – az ilyen átírási táblázatok néha a forrásírás két vagy több betűjét ugyanazzal a betűvel írják át. Van a transzkripciónak egy olyan típusa, mely pontosan jelöli a kiejtést, de nem kötődik egyik nyelvhez sem: a fonetikus írás. Az ilyen írás is lényegében transzkripció, de elsősorban tudományos célokat szolgál, ezenkívül szótárakban, lexikonokban használják. Legismertebb a Nemzetközi Fonetikai Társaság ábécéje, az ún. APhi vagy IPA átírás.

21 Az akadémiai átírási szabályok "A szépirodalmi művekben, a sajtóban, az általános és középiskolai oktatást szolgáló vagy kiegészítő kiadványokban a nem latin betűs írású nyelvek neveit és szavait a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből (tehát más nyelv közvetítése nélkül) írjuk át. Átíráskor az idegen hangsort (pl. a kínai esetében) vagy az idegen betű- és hangsort együttvéve (pl. az orosz, az arab, a görög stb. esetében) nyelvenként szabályozott módon helyettesítjük magyar hangokkal, illetve az ezeknek megfelelő magyar betűkkel.... Ha egy tulajdonnév vagy közszó nem szabályosan átírt alakban honosodott meg nyelvünkben, hagyományos formájában használjuk." [AkH pont] "A szaktudományok, az idegenforgalom, a postaforgalom, az egyetemi és főiskolai oktatás, a tudományos ismeretterjesztés területén, továbbá a térképeken olyan átírást szokás alkalmazni, amilyet az adott nyelvet beszélő országban elismernek, amilyet a szaktudományok a nemzetközi érintkezésben általában alkalmaznak, vagy amilyet valamely nemzetközi testület (amelynek hazánk is tagja) használatra javasol. E helyett vagy e mellett – a munka jellegétől függően – a magyar átírás is alkalmazható. A könyvtárügy és a szakirodalmi tájékoztatás a mindenkor érvényes szabványokat követi." [AkH pont]

22 "Az egyes nem latin betűs nyelvekre vonatkozó magyar átírás szabályait a következő akadémiai kiadványok tartalmazzák: Keleti nevek magyar helyesírása. Budapest, A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. Az újgörög nevek magyar helyesírása. Budapest, 1984." [AkH11: 220. pont]

23 A mű nélkülözhetetlen segédeszköze a napi térképészeti gyakorlatnak, a keleti nyelvek (vagyis túlnyomórészt az ázsiai nem latin betűs nyelvek) magyar átírásával foglalkozik. Az AkH.-ban megadottak ellenére itt átírási szabályok nincsenek, csupán az átírt alakok betűrendes jegyzéke található. A nyelvek betűrendjében a kézikönyv tartalma a következőkre terjed ki (figyelmen kívül hagyva a nem élő és az igen kis létszámú nyelveket): afgán, arab, asszámi, azeri, balkár, baskir, beludzs, bengáli, bihári, burját, csuvas, etióp, gagauz, grúz, gudzsaráti, hindi, ivrit (héber), hakasz, jakut, japán, kacsin, kalmük, kannada, karacsáj, karakalpak, karen, kasmíri, kazak (kazah), khmer, kínai (han), kirgiz, koreai, kumük, kurd, lao, malajálam, mandzsu, maráthi, mian (burmai), mon, mongol (halha), nepáli, nogaj, ojrát, orija, oszét, örmény, özbeg (üzbég), pandzsábi, pastu, perzsa, rádzsasztáni, szindhi, szingaléz, tádzsik, tamil, telugu, tatár, thai, tibeti, tuvai, türkmen, ujgur, urdu, vietnami. E kézikönyv jellegzetessége, hogy nem tartalmaz konkordanciákat, tehát a magyar megfelelőket nem veti össze az eredeti nem latin betűs formákkal, majdnem kizárólag a magyar alakokból kell eligazodni, csak néha található utalás a nem magyaros (hanem pl. az angolos) alakból a magyar formára. A szótár mintegy 6000 földrajzi nevet tartalmaz. Sajnálatos tény, hogy e kézikönyvnek az egykori Szovjetunióhoz tartozott közép-ázsiai országokra vonatkozó anyaga időközben elavult, de újabb kiadás vagy kiegészítés nem jelent meg hozzá. A keleti nevek magyar helyesírása Akadémiai Kiadó, Budapest 1981

24 Ez a kézikönyv szabatosabb felépítésű az előzőnél: a hat nyelv, a bolgár, fehérorosz, görög, macedón, orosz, ukrán mindegyikéhez átírási táblázat, továbbá kétféle írású név- és szójegyzék tartozik. A mű függelékében ezenkívül megtalálhatók a főbb nemzetközi típusú átírási rendszerek táblázatai is. Az előbbi kézikönyvhöz képesti különbséget jól mutatja, hogy a Szovjetunió 1991-es szétesése miatt előállt helyzetben, amikor megszűnt a kötelező kettős átírás, és szükségessé vált az új független országok neveinek közvetlen átírása saját nyelvükből, ez a második mű táblázatai és kettős alakú névjegyzékei folytán sokkal jobban használható. De ez is elavult abban a tekintetben, hogy Ukrajnára és Fehéroroszországra nem tartalmaz földrajzi neveket, mert ezeket a szovjet rendszerben orosz nyelven kellett használni. A cirill betűs szláv nyelvek magyar helyesírása, az újgörög nevek magyar helyesírása Szerk.: Zoltán András. Akadémiai Kiadó, Budapest 1984

25 A magyaros átírást, mint nemzeti megoldást korábban leginkább az iskolai atlaszok alkalmazták, de 1999-ben már magyar nyelvű világatlasz is jelent meg ezzel a szemléletmóddal. Az arab országok neveihez az átírási kézikönyv névjegyzékszerű felsorolása adja az alapot. Ha olyan névvel találkozunk, amely nincs benne a kézikönyvben, akkor vagy sikerül analógiás alapon dönteni (ez rendszerint csak több transzliterált vagy eredeti, nem hiányos írású és a már átírt magyar nevek összevetése alapján lehetséges), vagy szakértői segítséget veszünk igénybe. A történelmi változások folytán kiesett a keleti navek magyar helyesírásnak jegyzékéből Azerbajdzsán (latin betűssé vált). Ennek bekövetkezése várható Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán esetében is. Ameddig ez be nem következik, a kézikönyvben közölt neveket vagy a neveknek megfelelő, kikövetkeztetett alakokat kell használni, illetve szakértőtől, valamint az internetről beszerzett adatok alapján kell megállapítani a helyes nevet. Bulgária esetében régi átírási hagyománnyal állunk szemben. A jelenleg érvényes átírási táblázat az akadémiai helyesíráshoz tartozó kézikönyvben megtalálható. A magyaros átírás a térképészeti gyakorlatban

26 Ciprus és Görögország esetében a görög neveket egységesen a magyaros rendszerben adjuk (hiszen ez a következetes megoldás), de Ciprus esetében nem szabad figyelmen kívül hagyni a török neveket (latin betűs). A görög átíráshoz van kézikönyvünk (Az újgörög nevek magyar helyesírása. Szerk.:Zoltán András. Akadémiai Kiadó, Budapest 1985). A görög átírással kapcsolatban szólni kell arról, hogy Takács József már 1931-ben kidolgozott térképi használatra egy igen jól használható újgörög átírási rendszert és ez hosszú évek óta használatos a magyar térképeken. Etiópia földrajzi neveinek átírására – az arabbal azonos módon – az átírási kézikönyv ad tájékoztatást. Tudnunk kell azt, hogy Etiópia földrajzi neveit történelmi okok folytán sok forrásban olaszos átírási rendszerben találjuk. Vigyázzunk arra, hogy az ilyen nevek már elavultak, csak a nevek írásával kapcsolatos tájékozatlanság vagy a változatlan utánnyomások tartják életben őket. Fehéroroszország (korábban Belorusszia) és Ukrajna azonos kérdéseket vet fel. A kötelező kettős átírás feloldása folytán mindkét esetben a közvetlen átírásra kell áttérnünk. Nagyobb lesz természetesen az átírási exonimák száma (pl. Kijev, Harkov stb. az átírásból adódó Kijiv, Harkiv helyett). Ha rendelkezésre állnak az eredeti nevek, akkor a kézikönyv táblázata alapján az átírás elvégezhető. Ügyeljünk arra, hogy érvényét vesztette az imént hivatkozott kézikönyvnek az ukrán és fehérorosz földrajzi nevekre vonatkozó azon kitétele, mely szerint a földrajzi neveket az oroszból kell átírni. Hátránya a kézikönyvnek, hogy a példák között nincsenek fehérorosz vagy ukrán földrajzi nevek.

27 Örményország és Grúzia területén is lehetséges a közvetlen átírás. Ez részben a kézikönyv példáinak segítségével elvégezhető, részben eredeti források beszerzését teszi szükségessé. Kína területén, soknemzetiségű országról lévén szó, nem egységes a névanyag. A kínai (han) földrajzi neveket az átírási kézikönyvben vagy az újabban megjelent szótagjegyzékben (Csongor Barnabás és Ferenczy Mária: A kínai nevek és szavak magyar átírása. Akadémiai Kiadó, Budapest 1993) foglaltak szerint kell alkalmazni. Számíthatunk arra, hogy egyre több forrásunk adja a kínai neveket pinyin ábécével, szükség esetén könnyen át tudjuk tenni a magyaros rendszerbe. Korea esetében részletes névjegyzék található a kézikönyvben de nem nehéz ennek a szabályos betűírásnak az áttétele sem, ha rendelkezésre állnak az eredeti nevek. A koreai írásban az a megtévesztő, hogy bár betűírás, a magán- és mássalhangzókat a kínai szójelekhez hasonlóan egy négyszögbe helyezik olymódon, hogy a felületet kitöltsék. Ezzel olyan benyomásunk támad, mintha több részből összetett kínai szójeleket látnánk.

28 Algéria, Marokkó, Mauritánia, Tunézia. Az Észak-afrikai arab országok közül több magyar térképmű nem alkalmazza a magyaros átírást. Talán azért maradtak ki a magyaros megoldásból, mert mint ún. frankofón arab országok (ahol a francia nyelv befolyása ma is elég nagy) jobban kötődnek a francia megoldásokhoz, és ezek a névalakok a magyar térképkészítésben is szinte kizárólagosak. Az is szerepet játszhatott elkülönítésükben, hogy a magyaros formák néha alig hasonlítanak a korábbi franciás átírású nevekhez, pl. Béchar > Bésar, Nouakchott > Nuáksút, Touggourt > Tuggúrt stb. Banglades, India, Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Pakisztán, Thaiföld nem latin betűt használnak, területükre a magyar kartográfiai gyakorlatban rendszerint mégsem alkalmazunk magyar hangjelölésen alapuló átírást. Ez elsősorban térképészeti hagyomány, de egyéb tényezőknek is szerepe van. India esetében például az a tény is közrejátszik, hogy ott az angol nyelv ma is hivatalos, ha nem is az első helyen. Értelemszerűen ebbe a csoportba kerültek azok az országok, melyek függetlenségük elnyerése előtt brit gyarmatok voltak, tehát Banglades, Mianmar (korábban: Burma), Pakisztán, de ide került a korábbi francia érdekeltségű Kambodzsa és Laosz is. Nemzetközi átírás a térképészeti gyakorlatban

29 Japán. A japán nyelv írására háromféle rendszert is használnak. Talán ez a nyelv a leggazdagabb egyidejűleg használt különféle írásokban, és mind a három nem latin betűs. Mégis a kartográfiában nagyon jelentősen elterjedt az a gyakorlat, hogy a japán földrajzi neveket nem írják le valamely nyelvhez kötött, nemzeti rendszerű átírással. Magyarországon is erős ez a hagyomány. Két átírási rendszer van versenyben: az ún. módosított Hepburn-átírást használják a legtöbb esetben. Ez az angol nyelvterületen széles körben használt átírási rendszer. A másik, Japánban hivatalosan elfogadott rendszer neve kunreisiki. Ezt elsősorban hivatalos japán kiadványok, atlaszok használják, az idegenforgalmi célokra készülő térképek ezzel szemben Japánban is a módosított Hepburn-rendszert alkalmazzák. Néhány példa az eltérésekre: módosított Hepburn: Fukuoka, Hitachi, Hiroshima, Matsue stb. Kunreisiki: Hukuoka, Hitati, Hirosima, Matue stb. Magyar átírással: Fukuóka, Hitacsi, Hirosíma, Matszue stb.

30 ÁTI Kisatlasz (1930-as évek)

31 Kartográfia Világatlasz 1984

32 Cartographia Világatlasz 1996

33 Officina képes világatlasz 1992

34 A Föld világatlasz 1999

35

36 A XIX. század végére kialakult modern térképsokszorosítási eljárásoknak köszönhetően egyre szélesebb körben láttak napvilágot olyan térképek, amelyeket ma a tömegtérképek csoportjába sorolhatunk. A térképhasználat egyre szélesedett és sok más kérdés mellett a névhasználat egységes elveken történő alkalmazásának kérdése a XIX. század végén már felvetődött. Az 1: ós méretarányú nemzetközi világtérkép elkészítésének kezdeményezésekor vetődött fel először a földrajzi nevek nemzetközi szabványosításának kérdése. E térképmű névrajzi elveinek kidolgozója Albert Penck, őt tekintjük a földrajzinév- egységesítés első elindítójának. A nevek egységesítésének legelső problémájaként a nem latin betűvel író nyelvek földrajzi neveinek latin betűs átírását próbálták meg szabályozni és csak később foglalkoztak a latin betűs nyelvek országainak névírásával. A FÖLDRAJZI NEVEK EGYSÉGESÍTÉSE

37 A földrajzinév-egységesítés második nagy hulláma az 1960-as évektől indult. Ekkor már az ENSZ égisze alatt folyt a munka és a törekvések minden jelentősebb, kartográfiai termékeket előállító, országban visszhangra találtak. Ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy a térképi névrajz szerkesztésénél a földrajzi nevek használata sok problémát vet fel: szükséges a többes névalakok közül a legjellemzőbbek kiválasztása, az egységes írásmód, nyelvjárási változatok megválasztása, ugyanakkor a nemzetiségi, kisebbségi nyelvek névalakjainak szabályozása is. Az ENSZ szervezeti keretein belül folyó névegységesítés a térképészekhez elsősorban konferenciákon és szöveges ajánlások formájában, névtárakkal és átírási rendszerek segítségével jutott el. Ezek az ajánlások a nyelvekbe való olyan beavatkozások, amelyek a térképi névhasználatot egyszerűsítik, ugyanakkor azzal a veszéllyel járnak, hogy a kelleténél merevebb módszereket alkalmazva, esetleg apró, de lényeges nyelvi jellegzetességek tűnhetnek el. A földrajzi nevek egységes használatának kialakítását célul kitűző ENSZ konferenciák törekvése kettős: a nemzeti egységesítés és a nemzetközi egységesítés megvalósítása. Nagyon fontos tényező, hogy a konferenciákon született határozatok, csupán ajánlások és nem kötelezően végrehajtandó utasítások a térképszerkesztő számára.

38 A földrajzinév-egységesítés elsősorban a kartográfiában használt fogalom, amelyet 1987-ben határoztak meg. Adott topográfiai részletre alkalmazott és meghatározott grafikus forma vagy formák, illetve ezen forma vagy formák alkalmazási feltételeinek előírása, ajánlása. Ezt kiegészíti egy másik meghatározás, amely szerint az egységesített földrajzi név egy név, amelyet valamely hivatalosan vagy jogszabály alapján létrehozott testület előnyben részesítendő névként állapít meg. A legújabb terminológiai szótár megfogalmazása: a) Szabványok vagy szabályok meghatározott készletének kialakítása egy megfelelő testület által, pl. a földrajzi nevek egységes használatára; b) Valamely adat, pl. egy földrajzi név használata ilyen szabályok szerint. Az idézett meghatározások erősen általánosított formában azt állapítják meg, hogy a Föld vagy valamely más égitest felszínének egy meghatározott részlete akkor rendelkezik egységes névvel, ha egy kiválasztott vagy megállapított, a használt írásrendszer követelményeinek megfelelően minden részletében pontosan meghatározott egyedi, írott (ezért: grafikus alakú) neve van. A földrajzinév-egységesítés fogalma

39 A földrajzi nevek nemzeti egységesítése azt jelenti, hogy egy államon belül található, minden elnevezett topográfiai részletnek hivatalos névtestület által elfogadott névvel kell rendelkeznie. Ezeknek az egységesített neveknek meg kell felelniük a helyi használatnak, írásmódjukat tekintve pedig – amennyire ez lehetséges – a nemzeti helyesírás szabályait kell követniük. A nemzeti egységesítés a nemzetközi egységesítés egyik előfeltétele. Az évi genfi konferencia 4. számú határozata részletezi a nemzeti névtestületeknek a nevek terepi gyűjtésére, feldolgozására vonatkozó, valamint a használatra javasolt alak kiválasztását elősegítő elveit. Tehát a nemzeti névegységesítés folyamatában az állam területén lévő minden típusú földrajzi név különböző alakjai közül kiválasztva egyet, az hivatalos névalakká válik. Az egységesítés a legtöbb országban a településnevekkel indult, majd a legkisebb topográfiai részletekkel, a jellegzetes földrajzi pontok neveivel, a határnevekkel, víznevekkel folytatódott. A földrajzi nevek nemzeti egységesítése

40 A földrajzi nevek térképi használata válik egyszerűbbé, ha létrejön a nevek nemzeti – egy országon belűli – egységesítése. Ez fontos momentum, hiszen az ENSZ szóhasználatában a „nemzeti” meghatározás jelentéstartalma összemosódik az egyébként használatos „állami” megjelöléssel. A nemzeti egységesítés célja az, hogy egy név egy részletet jelöljön és egy részletnek egy neve legyen. Így a külföldi térképkészítő számára is egyértelművé válik, hogy abban az esetben, ha az adott ország területéről készítenek térképet, hova és milyen nevet tegyenek fel. Tehát a nemzetközi megállapodások arról szólnak, hogy minden ország hozza létre a maga nemzeti névegységesítését és kellően publikálva azt, tegye lehetővé, hogy más országok térképészei is ezt használják az illető ország területéről készülő térképeken ban az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) ad hoc szakértői csoport felállításával kezdte meg a névegységesítési munkát. A határozat szerint a csoportnak „Meg kell vizsgálni a földrajzi nevek országokon belüli egységesítésének technikai problémáit, beleértve egy nyilatkozat elkészítését a felmerülő általános és regionális problémákról, továbbá az egyes országok saját neveinek egységesítésében követendő – elsősorban nyelvészeti – eljárásokra vonatkozó tervezett ajánlások összeállítását…” A névegységesítésekkel kapcsolatban felmerülő problémákkal és az egyes eldöntendő kérdésekkel, ellentmondásokkal Meredith F. Burill az Egyesült Államok képviselője foglalkozott. A legfontosabb kérdéseket az alábbiak szerint összegezte:

41 1) Hogyan állapítsuk meg az egységesítésre javasolt nevek helyes alakját? 2) Milyen súlya lehet a közzétett nevek használatának, a helyszíni vizsgálattal megállapított helyi használatnak vagy bizonyos feltételek mellett a történeti adatoknak? 3) Hogyan állapítsuk meg a természeti alakulatok kiterjedését, amelyekre a nevek vonatkoznak? 4) Hogyan válasszunk ki egy nevet olyanok közül, melyek mindegyikének van valami alapja az elfogadásra? 5) Hogyan kezeljük az írásbeliség nélküli nyelvek és (az írásbeliséggel rendelkező vagy nem rendelkező) kisebbségi nyelvek neveit, illetve valamilyen nyelvjárást és a fő nyelv regionális változatát követő neveket? A nemzeti egységesítésekkel foglalkozó ajánlások legtöbbje a fentiekben felvetett problémák megválaszolására tesz kísérletet és utalnak az egyes országokban lehetséges sajátságos körülményekre. Az ajánlások nemzeti névtestületek létrehozását, a nevek kiválasztására irányuló alapelvek kidolgozását, a többször előforduló nevek kezelését és a kisebbségi nevek alkalmazását tartalmazzák.

42 A földrajzi nevek nemzetközi egységesítése az a tevékenység, melynek célja lehetséges maximális gyakorlati egységesség a Földön található valamennyi földrajzi név és a naprendszer más égitestjein található helynevek – szóbeli és írott – alakját illetően 1. A nemzeti egységesítés és/vagy 2. Nemzetközi megállapodások útján, beleértve a különböző írásrendszerek közötti megfelelést.” A földrajzi nevek nemzetközi egységesítése A nevek nemzetközi egységesítésének folyamata elsősorban az ENSZ- konferenciák által hozott határozatokkal jellemezhető. Az egységesített nevek közzétététele és hozzáférhetősége adatbázisokban ás adattárakban ölt testet. A nemzetközi ajánlások tételesen felsorolják, hogy a néven kívül mit kell az adatbázisnak (névtárnak) tartalmaznia: a névvel jelölt részlet, típusa, a kiterjedés és a helyzet pontos leírása, a részek vagy nagyobb egységek megadása, az igazgatási egység megadása, hivatkozás a térképekre, korábban használt nevek felsorolása. Egyedileg eldönthetően megadható a nevek nyelvtani nem, száma, határozott vagy határozatlan alakja, hangsúlyhelyzete, hanglejtése, kiejtése, a Nemzetközi Fonetikai Társaság rendszerében, nem latin betűs nevek esetében a latin betűs átírás.

43 A szakértői csoport beszámolójára kapott pozitív állásfoglalások alapján az ENSZ főtitkára 1967-re Genfbe összehívta az első ENSZ Földrajzinév- egységesítési Konferenciát. Azóta ötévenként rendszeresen megtartott konferenciák követik egymást: 1972: London, 1977: Athén, 1982: Genf, 1987: Montreal, és 1998: New York. Már az első konferencián eldöntötték, hogy a konferenciák közötti időszakban a konferencián hozott határozatok megvalósításának irányítására és szervezésére állandó szakértői testületet hoznak létre, hivatalos nevén ENSZ Földrajzi Névi Szakértői Csoport (angol rövidítése: UNGEGN, a továbbiakban: szakértői csoport). Ez nem azonos az előzőekben jelzett csoporttal, mely tevékenységét az ismertetett beszámoló elkészítésével befejezte. A szakértői csoport ún. nyelvi-területi régiók képviselőiből áll, a csoport elnökét az öt évenkénti konferencia választja. Fontos szerepet töltenek be a szakértői csoport munkacsoportjai, ezek vezetői is rendszeresen részt vesznek a csoport ülésszakain. Az évi konferencia jegyzőkönyve alapján a következő tárgykörökkel foglalkozó munkacsoportokról van tudomásunk: helynévtani terminológia, a szakértői csoport tevékenységének értékelése, propaganda és pénzügyi támogatás, latin betűs átírás. A nemzetközi egységesítésben e szakértői csoport tevékenysége a konferenciákhoz képest ugyan alacsonyabb szintnek felel meg, az érdemi tevékenység szempontjából mégis sokkal fontosabb. Az ENSZ-tevékenység

44 Az ENSZ földrajzinév-egységesítési tevékenységének a nyelvi-területi régiókban folyik. Az évi állapot szerint a következő régiók léteztek: 1. Amerikai Egyesült Államok–Kanada 2. Arab nyelvi csoport 3. Baltikum 4. Dél-Afrika 5. Délkelet-Ázsia és DNy-i Csendes-óceán délnyugati térsége 6. Délnyugat-Ázsia (az Arab csop. nélkül) 7. Egyesült Királyság 8. Észak-Európa 9. Földközi-tenger keleti vidéke (az arab nyelvi csoport nélkül) 10. Holland és német nyelvi csoport 11. Indiai csoport 12. Kelet-Afrika 13. Kelet-Ázsia (Kína nélkül) 14. Kelet-Európa, Észak- és Közép-Ázsia 15. Kelet-Közép- és Délkelet-Európa (ide tartozik Magyarország) 16. Kelta nyelvi csoport 17. Kína 18. Közép-Afrika 19. Latin-Amerika 20. Nyugat-Afrika 21. Újlatin-hellén nyelvi csoport (Latin-Amerika nélkül)

45 Látható, hogy egyes régiók csak egy országból állnak, pl. Kína, Egyesült Királyság. Nem látható, de gyakorlatilag egy országot, Izraelt jelenti a 9., Írországot a 16. régió (ebben újabban Franciaország is résztvesz a kelta nyelvekhez tartozó breton folytán). A 11. régió nemcsak Indiát, hanem Pakisztánt, Bangladest és Nepált is magában foglalja. Bár a fenti nyelvi-területi tagolódás a legtöbb esetben egyértelműen kijelöli az egyes országok helyét, nincs megszabva, hogy melyik ország melyik régió munkájában vegyen részt, illetve a részvételről (több régióban is) maguk az országok döntenek. A 15. régió eddigi tanácskozásain (nem számítva a megszűnt Szovjetuniót és az NDK-t) a következő országok képviselői vettek részt: Albánia, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Horvátország, Jugoszlávia, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Románia, Szlovénia és Ukrajna. Megállapodás alapján a szakértői csoportban 1992  1998 között Magyarország képviselte a régiót, utána Szlovénia látta el a képviseletet, majd 2001-től Csehország. A képviselők általában az egyes országok térképészeti intézményei (nálunk az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztálya). Az ötéves ciklus során egy vagy két regionális tanácskozást szoktak szervezni a konferenciák előkészítésére és a konferenciákon valamint a szakértői csoport ülésszakain meghatározott feladatok végrehajtására, továbbá a földrajzi nevek nemzeti egységesítésében elért eredmények vagy felmerült akadályok megvitatására. Ezenkívül a képviselő ország szakértőt küld a szakértői csoport ülésszakaira, tájékoztatást ad az ott elhangzottakról. A 15. régió több tanácskozást tartott, ezeken nagyobbrészt a szakértői csoport ülésszakaira és az ENSZ-konferenciákra való felkészülés volt napirenden.

46 Az évi genfi konferencia 10. számú határozata azt ajánlja, hogy a nemzetközi használatban valamennyi, az érdekelt országban hivatalosan latin betűs földrajzi név maradjon változatlan, és tartsa meg megkülönböztető jegyeit, mellékjeleit. Az évi londoni konferencia 29. számú határozata kimondja, hogy a földrajzi nevek nemzetközi egységesítésének keretében – amilyen mértékben és amilyen gyorsan lehetséges – csökkenteni kell azoknak az exonimáknak (hagyományos neveknek) a számát, amelyek teljes egészükben egy külső ország területén belül fekvő földrajzi részletet jelölnek. Az évi athéni konferencia 19. számú határozata szerint kisebb módosításuk (pl.: a földrajzi köznévi rész lefordítása) folytán keletkezett exonimák a nemzetközi egységesítés szempontjából elhanyagolhatók.

47 Az exonima szakszó a térképi névrajzzal és névhasználattal kapcsolatban az es évektŐl terjedt el az ENSZ keretein belül folyó földrajzinév-egységesítéssel kapcsolatban. Az exonima egy bizonyos nyelvben használt földrajzi név egy olyan felszíni alakulatra, amely kívül fekszik azon a területen, ahol ez a nyelv hivatalos, és az endonimától nem csak átírás következtében különbözik. Példák: Warsaw angol exonimája a Warszawa névnek, Londres francia exonimája a London névnek, Mailand német exonimája a Milano névnek. Az endonima egy adott területen használt név az ott fekvŐ felszíni részletre, tekintet nélkül az írásrendszerre, melyen a nevet leírják. Példák: Varanasi (nem Benares), Aachen (nem Aix-la-Chapelle), Krung Thep (nem Bangkok), al-Uqsur (nem Luxor), Yerushalayim (nem Jerusalem). Az exonima (hagyományos név) és az endonima Mára az endonima, mint fogalom jelentéstartalma némiképpen megváltozott. Amíg első előfordulásakor „az endonima a helyi hivatalos nyelven használt név” meghatározás került bevezetésre, tehát egyértelműen a hivatalos (állam-) nyelv alapján történik az endonima/exonima besorolás. A későbbi meghatározásokból már kimaradt a „hivatalos” kitétel és „csak” a használt név meghatározás szerepel. TEHÁT: Egy földrajzi név akkor exonima, ha nyelve nem hivatalos ott, ahol a földrajzi részlet van. Egy földrajzi név akkor endonima, ha a név nyelvét használják ott, ahol a földrajzi részlet van. Másképpen: a szlovákiai helység szlovák nyelvű Gabčikovo és magyar nyelvű Bős neve egyaránt endonima. De közülük a magyar nyelvű Bős egyidejűleg exonima is.”

48 Abban az esetben, ha az endonima meghatározásában a hivatalos nyelvi kitételt belefoglaljuk, akkor az exonima és az endonima egymást kizáró párhuzamos fogalmak lennének. Ez volt a földrajzi nevek „csoportosításában” az eredeti elképzelés. Ez szükségszerűen magával hozta azt a felfogást, hogy azok a földrajzi nevek, amelyek bármely terület térképi ábrázolásakor az adott területen nem hivatalos államnyelvi nevek másodlagos, alárendelt szerepűek. Mivel a német nyelvben használt exonimákkal kapcsolatban hasonló problémák jelentkeztek, mint a magyarban, megpróbálták mind az exonima, mind az endonima fogalmát továbbfejleszteni. Ennek érdekében bevezették az általános és a kartográfiai értelmezést: a) Általános exonima: egy földrajzi alakulat neve valamely nyelven, amely kívül fekszik azon a területen, ahol ezt a nyelvet beszélik. Kartográfiai exonima: egy földrajzi alakulat neve valamely nyelven, amely kívül fekszik azon a területen, ahol ez a nyelv hivatalos. b) Általános endonima: Egy földrajzi alakulat neve valamely nyelven, amelyet azon a területen beszélnek. Kartográfiai endonima: Egy földrajzi alakulat neve valamely nyelven, amelyet azon a területen hivatalos nyelvként használnak.

49 A kartográfiai endonima és exonima fenti meghatározása az etnikai jelenléthez köti egy-egy név endonima vagy exonima csoportba való sorolását. Ez a meghatározás figyelmen kívül hagyja azt a minden nemzet esetében előforduló tényt, hogy a népterületen kívül létezik egy névterület is. Ezt a népek egymás között, a történelem folyamán kialakult és mai is alakuló nyelvi kapcsolata hozta létre. Különösen fontos jelentősége van a névterületnek, mint kulturális örökségnek a magyar nemzet esetében. Az ENSZ névegységesítési határozatai a magyar exonimák használatában jelentkező sajátos gondokkal szemben meglehetősen érzéketlenek. A legtöbb határozat születésekor az akkori politikai helyzet folytán figyelmen kívül maradt, hogy exonimák a Kárpát-térségben jelentős részben azért keletkeztek, mert a Magyarországgal szomszédos országokban a magyar lakosság nyelve, a helységek magyar neve nem lett hivatalos. Az ENSZ-törekvések ugyanis abból az egyébként logikus és gyakorlatias szempontból indulnak ki, hogy az exonima megléte az egységesítést akadályozó tényező. Itt ismét fel kell hívni a figyelmet a már többször említett tényre: az exonima megléte és a fogalom használata a fenti definiálásban eleve tagadja a névterület meglétét. Hangsúlyozni kell, hogy adott földrajzi részletnek több nemzet nyelvén is lehet használatos neve, függetlenül attól, hogy a pillanatnyi etnikai jelenlét és az adott országban a hivatalos nyelv milyen. Egy térképen nem csak az etnikai jelenléthez kötött névhasználat és a pillanatnyi politikai „széljárás” eredményezte hivatalos nyelvhasználat döntse el a felveendő földrajzi neveket, hanem a térkép olvasóközönségének nyelve és a térkép célja. Ez a szemléletmód a gyakorlatban szükségtelenné teszi az exonima és az endonima fogalmak térképi használatát és egyes nevek e fogalmak használata alapján történő diszkriminálását.

50 A nemzetközi ajánlásokban – mint az az előbbiekből kitűnt – az exonimák kategóriájába került nevek térképi használata nem javasolt. Mivel az exonimák használatát nem javasolják – ezáltal egy nemzet államterületén kívüli nemzeti névkincset sorvadásra ítélik – a térképi névrajz szempontjából a nemzetközi ajánlások nem felelnek meg teljes mértékben a nemzeti kartográfiai igényeknek, ezért elveinek maradéktalan alkalmazása nemzeti névrajz készítése esetén nem tartható. A nemzeti névrajz alkalmazása szempontjából az egyébként egyenértékű adott nyelvű nevek közül az amelyik nem az adott nemzet államterületén helyezkedik el exonimának minősül. Ilyen szempontból pl. a Győr és a Pozsony magyar földrajzi nevek nem egyenértékű nevek, mivel az egyik nem államnyelvi névalak, valamint Pozsony esetében a magyar etnikai jelenlét 4%, amely az érvényben lévő szlovákiai törvények értelmében nem teszi lehetővé a magyar helységnév hivatalos használatát. Ily módon a nevek államnyelvi és nem államnyelvi alak szerinti besorolása és egymás fölé, vagy alá rendelése hamis képet eredményez, hiszen az előbb említett két név a magyar nyelv szempontjából teljesen egyenrangú magyar földrajzi név.

51 A földrajzi nevek egységesítése a nevek egy bizonyos szintjéig mindenképpen szükséges. Ez a szükségesség a településnevek, a tájnevek és a jelentősebb vizek esetében mindenképpen indokolt, hiszen e nevek részben a közigazgatásban, részben a mindennapi kommunikációban használatosak, egységességük a tájékozódás és tájékoztatás egyértelműségét segítik. Megkérdőjelezhető azonban, a kisebb topográfiai részletek névegységesítésének szükségszerűsége. Ezeket a kis objektumokat, területeket, amelyek egy-egy település határának kis földrajzi részletei, a népnyelv a maga elnevezéseivel és nyelvi sokszínűségével nevezett el, amely elnevezések hosszú történelmi fejlődés eredményei, szükségtelen felülről jövő hatásokkal megváltoztatni. Ezek a változtatások előidézik a többes névalakok sokszínűségének tompulását, az egyes helyi elnevezések eltűnését, és nem utolsósorban az etnikai sokszínűség által létrejött nyelvi alakokat. Minden országban felismerhető mozzanat, hogy a kis határrészletek, vizek, hegycsúcsok névegységesítésénél, egyben a nevek államnyelvi alakra hozását is elvégezték. Ezáltal például ma is színmagyar települések határnevei és víznevei tűntek el a térképekről a Kisalföld szlovákiai oldalán. A kicsiny topográfiai részletek névegységesítéséhez semmilyen gazdasági érdek nem fűzhető és a folyamattal csak az adott nyelv csonkulása történik meg. E nevek esetében értékük változatosságukban, sokszínűségükben és soknyelvűségükben van. E neveket össze kell gyűjteni, de egységesítésüktől, prioritást élvező változatok megadásától lehetőség szerint tartózkodni kell. A földrajzi nevek egységesítésének hatásai

52 A nemzetközi egységesítés szükségszerűsége az egész Föld ábrázolására kiterjedő nemzetközi térképművek létrejöttének egyik alapja. Névrajzi megoldását tekintve e térképlapokon nemzetközi olvasóközönségnek szánt, tehát államnyelvi névrajzot, kell alkalmazni. Ehhez mindenképpen szükséges az egyes államnyelvi névalakok egyértelmű létrejötte. Ez Európát tekintve mára minden országban megtörtént, azonban a nemzetközi egységesítés ilyen alapcélú megjelenésével más tényezők is előtérbe kerültek. Egyre inkább „magasabbrendű” névvé váltak a nemzeti egységesítés államnyelvi névalakjai, amelyek a nemzeti névrajzot alkalmazó térképeken is megkezdték hódító útjukat. Innen eredeztethető, hogy a magyar névrajzot alkalmazó, magyar olvasónak készülő térképeken háttérbe szorultak a magyar településnevek, illetve azok a hatások, amelyek a nemzetközi ajánlások figyelembe vételét tartva szem előtt, tradícionális magyar földrajzi neveket változtattak meg.


Letölteni ppt "TÉRKÉPSZERKESZTÉS- TERVEZÉS 14. előadás Faragó Imre Az idegen földrajzi nevek használata, földrajzinév-egységesítés."

Hasonló előadás


Google Hirdetések