Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A bizonytalanság és az információ közgazdaságtana Major Iván.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A bizonytalanság és az információ közgazdaságtana Major Iván."— Előadás másolata:

1 A bizonytalanság és az információ közgazdaságtana Major Iván

2 A közgazdaságtan „főáramlatának” alapelvei A neoklasszikus közgazdaságtan alapjai: a közgazdaságtan, mint „társadalmi fizika” (Jevons, Menger, Böhm-Bawerk és az osztrák iskola) Analógiák a Newton-Maxwell-i energia-elméletből –hasznosság = energia –általános egyensúly = az energia megmaradás törvénye Két feltevés (1) A gazdasági szereplők tökéletesen informáltak (2) A szereplők racionálisan döntenek, egyetlen racionalitási kritérium – a haszon maximalizálása – alapján

3 Az általános egyensúly-elméletről A piacon nincsenek „súrlódások”, a kereslet és a kínálat alkalmazkodási folyamata zökkenőmentes A neoklasszikus fogyasztói és termelői elmélet alapelvei és alapfeltevései A neoklasszikus elmélet gyengeségei –Példák: (1) a banki hitelezés; (2) tulajdonos és vállalati menedzser kapcsolata (pl. az Enron-ügy, AIG-ügy); (3) biztosítások; (4) álláskeresés és a diploma értéke A piaci szereplők érdeke nem mindig mutat a Pareto-hatékony egyensúly irányába

4 Ösztönzés (1) Az ösztönzés szerepe a gazdasági kapcsolatokban (ösztönzés-elmélet) –A. Smith és a mezőgazdasági szerződések –Ch. Barnard és a menedzserek ösztönzése Barnard felismerte a „morális kockázat” problémát, de azt csak Arrow (1963) vezette be az irodalomba (a biztosításból vette át) Wilson (1968) és Ross (1973) már explicit módon mint delegálási („ügynök”) problémát kezelték az ösztönzés kérdését H. Simon (1951) szervezet-elmélete és Williamson (1975) tranzakciós költség elmélete is követte a Barnard által kijelölt utat Grossman és Hart (1986) pedig már modellbe foglalta a megbízó-ügynök problémát

5 Ösztönzés (2) Hume, Wicksell, Grove: a potyautas probléma –A „potyautas” jelenséget először D. Hume (1740) fogalmazta meg két szomszéd közös legelőjének öntözési problémája kapcsán –Wicksell (1896) mutatta ki, hogy a haszon-elvű adóztatás a potyautas jelenség kialakulásához vezet –Wicksell megoldási javaslata: az egyhangú és önkéntes beleegyezés elvének érvényesítése. Amennyiben a „stratégiai viselkedést” ki lehetne zárni, így Pareto-optimális megoldáshoz juthatnánk. Csakhogy a konkrét Pareto-optimum függ a szavazási sorrendtől és éppen ez készteti a résztvevőket stratégiai viselkedésre –Az első megoldási javaslat: Dreze és Vallée Poussin (1971), Clarke (1971), Groves (1973), Groves és Loeb (1975): az egyéni preferenciák kinyilvánítására alapozott közösségi döntés

6 Ösztönzés (3) Borda, Bowen, Vickrey: ösztönzés a szavazásos döntésekben –Arrow (1951) paradoxona: nincs minden preferencia-kritériumot kielégítő többségi szavazási rendszer, amely ne vezetne diktatórikus megoldáshoz L. Walras: a természetes monopólium szabályozása –Walras elmélete vezetett a Ramsey (1927) és Bouteux (1956) optimális árazás elmélethez: az árat a piaci árrugalmassági mutatóval fordított arányban ésszerű meghatározni, adott költségvetési korlát mellett –Ársapka szabályozás – minőség-rontáshoz vezet –rate of return: átlagár, amely a tőke költségeket is fedezi - túlkapitalizációhoz vezet

7 Ösztönzés (4) Knight, Arrow, Pauly: ösztönzés a biztosításban –A biztosítási szakmában ismert az a morális kockázat probléma, hogy a biztosítottak képesek befolyásolni a biztosítási esemény valószínűségét –Arrow (1963) ezt piaci hibaként definiálta és kimutatta, hogy bizonyos biztosítási szolgáltatások piacai emiatt nem is jönnek létre –A morális kockázat fogalma először Knight (1921) könyvében jelent meg

8 Ösztönzés (5) Sidgwick, Vickrey, Mirrlees: ösztönzés és újraelosztás Sidgwick (1883) ismerte fel először az újraelosztás során keletkező ösztönzési problémákat – a nagyobb egyenlőség kisebb elosztható jövedelmet eredményez, mert növeli a pihenés relatív hasznosságát a munkával szemben A munka kínálata nem megfigyelhető (és így nem kontrollálható) –a morális kockázati változó: a munkakínálat –a kontraszelekciós változó: a (munka) képesség (magáninformáció) Vickrey (1945) az adózást olyan játékként modellezte, amely a megbízó-ügynök probléma alapesete. A kormányzat célfüggvénye: olyan jövedelem-elosztás, amelyet az adózók választanának Mirrlees (1971): a probléma nem egyetlen ügynök és megbízó közötti információs aszimmetria, hanem a megbízó és a folytonos változóval leírható ügynökök közötti, ahol a megbízó csak az ügynökök jellemzőinek eloszlását ismeri

9 Ösztönzés (6) Dupuit, Edgeworth, Pigou: árdiszkrimináció –A monopolista árdiszkrimináció aszimmetrikus információs probléma, hiszen a monopolista nem ismeri eleve a fogyasztók igen heterogén ízlését. Megoldás: a különböző ár-minőség vagy ár- mennyiség csomagok felajánlásával a monopólium a vevőket valódi preferenciáik (típusuk) kinyilvánítására és így ön-szelekcióra készteti –Dupuit (1844) ismerte fel először a másodfokú árdiszkrimináció társadalmi hatékonyság-növelő funkcióját a közszolgáltatásoknál –Edgeworth ( ) továbbfejlesztette a Dupuit-elvet –Pigou (1920) írta le a különböző árdiszkrimináló típusokat

10 Ösztönzés (7) Leonid Hurwitz: mechanizmus tervezés Az általános egyensúly elmélet csak tökéletes informáltság és versenyzői piacok esetén érvényes A piaci berendezkedés válik a függő (magyarázandó) változóvá A piaci berendezkedés a gazdasági szereplők jellemzőinek, optimalizálási szabályainak, információs hatékonyságának és önérdek- követő viselkedésük konzisztenciájának válik függvényévé A „kinyilvánítás elve” (Gibbard, 1973, Green és Laffont, 1977, Dasgupta, Hammond és Maskin, 1979, Myerson, 1979): kontraszelekció és morális kockázat léte esetén minden társadalom-szervezési mechanizmus olyan kompatibilis ösztönzési rendszer megalkotásával azonos, amely a magáninformációval rendelkező ügynököket az információ nyilvánosságra hozatalára készteti. Ezeket az információkat a „tervező” az optimális viselkedési stratégia kidolgozására használja fel - normatív közgazdaságtan alapja

11 Ösztönzés (8) Ronald Coase: tranzakciós költségek és tulajdonjogok Mi és miért jön létre a tranzakciós költség? Hogyan függ össze a tranzakciós költség a tulajdonjogok eloszlásával? Létezik-e a jószágok esetében egyetlen piaci ár? Milyen szerződések megkötése teszi belsővé a külső gazdasági hatásokat (az externáliák problémája)?

12 Stigler: az információ, mint költség („keresés-elmélet”) Stigler (1961): a fogyasztó számára a jószágok nem ismertek kellően – az információ-hiányt a kereséssel szüntethetik meg vagy csökkenthetik A keresés költséges, tehát az információ-hiány mértéke a keresésre fordított költség: Az információ előállítása is költségekkel jár:

13 Az információ, mint áru jellemzői A gazdasági tranzakciók egyúttal információ-cserét is jelentenek Az információ sajátos „áru” –közjószág-jellegű a kizárás nem lehetséges, vagy ésszerűtlenül költséges az információ terjedése „hálózatgazdaságosságot” eredményez –„luxusjószág” jellegű az információ értéke a tulajdonosa számára csökken (elvész) az újratermelődésével –„diszkrét” jószág: a folytonos hasznossági függvény nem létezik A (magán)információ kizárja a szereplők tökéletes informáltságát: az általános egyensúly piaci modellje megdől

14 A piaci tökéletlenségek egyik fajtája: aszimmetrikus információ Döntések aszimmetrikus információ mellett Kontraszelekció Morális kockázat: a megbízó-ügynök modell Szignál (információs jelzés) Szűrés

15 Az aszimmetrikus információ alaptípusai 1. „Morális kockázat”, a „megbízó-ügynök” probléma: az „ügynök” viselkedését a „megbízó” nem ismeri előre, és/vagy nem képes ellenőrizni M szerződési ajánlata Ü elfogadja (vagy nem) Ügynök erőfeszítése nem ellenőrizhető A gazdaság „állapota” A „játék” eredménye és kifizetések

16 Morális kockázat (1) Feltevések –Erőfeszítés (e) 2 értéket vehet fel: e = 1, vagy e = 0 –Erőfeszítés-költség: –Az ügynök (agent) t összegű transzfert kap a megbízótól (principal) –Az ügynök nettó hasznossága: –A termelés sztochasztikus változó, amely 2 értéket vehet fel: –A termelés lehetséges valószínűség-értékei:

17 Morális kockázat (2) Feltevések –Ha a megbízó értékelő függvénye, S(q) q-ban növekvő, akkor mindig többre értékeli a magas erőfeszítést az alacsonnyal szemben: –A megbízó célfüggvénye: –Az ügynök morális kockázati ösztönzési korlátja: –Az ügynök részvételi korlátja:

18 Morális kockázat (3) Ösztönzés tökéletes információ mellett –A megbízó optimalizálási feladata: az ösztönzési korlát mellett (mert a részvételi korlát köt) –Az elsőrendű feltételekből: –Az ügynök teljes biztosításban részesül a kockázat-semleges megbízótól –Az erőfeszítésre ösztönzés költsége (első legjobb költség) a megbízónak:

19 Morális kockázat (4) A megbízónak érdemes erőfeszítésre ösztönöznie az ügynököt, ha –Ha az ügynök kockázat-semleges, az ösztönző kompenzáció pl: –Ekkor –A megbízó várható kifizetése: –Az ügynök várható haszon-növekménye az erőfeszítésből:

20 Morális kockázat (5) Az ügynök kockázat-semleges, tehát Ösztönzési korlátja Részvételi korlátja: Korlátozott felelősségi korlátai A megbízó célfüggvénye:

21 Morális kockázat (6) A megbízó nem tudja büntetni az alacsony erőfeszítést, csak a magas erőfeszítést jutalmazhatja Két eset lehetséges –Ha akkor a felelősségi korlát szigorú egyenlőtlenségre teljesül (nincs hatása) és az első legjobb megoldás megvalósítható Ha akkor az ösztönzési és az alacsony erőfeszítés felelősségi korlátja köt. Ezekből:

22 Morális kockázat (7) Az ügynök várható információs járadéka : Tegyük fel, hogy Ekkor a megbízó várható nyeresége az ügynök erőfeszítése esetén:

23 Az aszimmetrikus információ alaptípusai 2. Kontraszelekció: az „ügynök” magáninformációval rendelkezik. A megbízó képes ellenőrizni az ügynök viselkedését, de optimális döntése – vagy a döntés költsége – az ügynök „típusától” függ, amelyet azonban csak önmaga ismer Ü típusa „kívülről” adott és csak önmaga ismeri Ü elfogadja (vagy nem) Ügynök erőfeszítése A gazdaság „állapota” A „játék” eredménye és kifizetések M szerződési ajánlata

24 Kontraszelekció (Laffont) (1) Tegyük fel, hogy „P” azzal a feladattal bízza meg „A”-t, hogy utóbbi termeljen q mennyiségű outputot. „P” számára a q mennyiségű output értéke S(q) úgy, hogy „P” nem képes megfigyelni „A” termelési költségét, de „A” költségfüggvényének lehetséges értékei köztudott tudást képeznek, azaz „A” határköltsége két értéket vehet fel: „P” t összeget fizet „A”-nak, így a szerződés változói, amelyek a megvalósítható allokációk halmazát alkotják: q és t megfigyelhetők egy harmadik fél (pl. bíróság) számára is

25 Kontraszelekció (Laffont) (2) Egy szerződési ajánlat kompatíbilis ösztönzési rendszert tartalmaz, ha –Ösztönzési korlát Részvételi korlát: Egy további korlát a monotonitási korlát, amely szimmetrikus információs esetben nem létezik:

26 Az információs járadék Ha a nem hatékony „A” 0 hasznosságra tesz is szert, a hatékony „A”, azzal, hogy úgy tesz, mintha nem hatékony lenne, nagyságú információs járadékra tesz szert „P” optimalizációs problémája a részvételi és ösztönzési korlátok mellett: Várható allokációs hatékonyság Várható információs járadék

27 A modell megoldása: a „második legjobb megoldás” A „P” határhasznossága = „A” határköltsége feltétel alapján a második legjobb megoldás q-ra és t-re, valamint a hatékony „A” információs járadékára:

28 Az aszimmetrikus információ alaptípusai 3. Tranzakció jelzések mellett: az „ügynök” jelzést küld a „megbízónak” önmagáról, amelyről a megbízó nem tudja biztosan eldönteni, hogy valódi-e Ü típusa „kívülről” adott és csak önmaga ismeri Ü elfogadja (vagy nem) Ügynök erőfeszítése A gazdaság „állapota” A „játék” eredménye és kifizetések M szerződési ajánlata Ü jelzést küld M-nak


Letölteni ppt "A bizonytalanság és az információ közgazdaságtana Major Iván."

Hasonló előadás


Google Hirdetések