Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

1968 kihívásai és a 70-es évek külpolitikája. Az emancipáció útján: látványos diplomáciai sikerek és „láthatatlan” akciók 1963–1967.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "1968 kihívásai és a 70-es évek külpolitikája. Az emancipáció útján: látványos diplomáciai sikerek és „láthatatlan” akciók 1963–1967."— Előadás másolata:

1 1968 kihívásai és a 70-es évek külpolitikája

2 Az emancipáció útján: látványos diplomáciai sikerek és „láthatatlan” akciók 1963–1967

3 A látványos diplomáciai sikerek sorát U Thant ENSZ-főtitkár 1963 júliusi kétnapos magyarországi látogatása nyitotta meg. Az év végén megindult a nyugati országokkal fenntartott diplomáciai kapcsolatok nagyköveti szintre emelése.

4 Anglia, Franciaország, Belgium (1963 december), Svédország, Olaszország, Kanada, Svájc (1964).

5 1963–1964 folyamán intenzív tárgyalások folytak a magyar kormány és a Vatikán között a függőben lévő egyházügyi kérdések és a mindenekelőtt a Mindszenty-ügy rendezéséről.

6 Bár mindenekelőtt Mindszenty hajthatatlansága miatt végül csak 1971-ben jött létre olyan megállapodás, amelynek alapján elhagyhatta a budapesti amerikai követség épületét és külföldre távozhatott, a Vatikánnal folytatott tárgyalások végül eredményre vezettek.

7 1964 szeptemberében írták alá azt a jegyzőkönyvet, amely ugyan sok kérdést továbbra is nyitva hagyott, mégis fontos szerepet játszott a magyarországi katolikus egyház működési feltételeinek javításában.

8 Noha Magyarország az NSZK-val, az ország legfontosabb nyugati kereskedelmi partnerével csak a német kérdés általános rendezése után, 1973-ban vette fel a diplomáciai kapcsolatot, a nyugat-német kormány már 1963 elejétől titkos tapogatózó tárgyalásokat folytatott a magyar vezetéssel bizonyos diplomáciai jogokkal felruházott kereskedelmi képviselet felállításáról Budapesten.

9 A nyugati országokkal folytatott kapcsolatok jelentősen megélénkültek, általánossá vált a miniszterek, kormányküldöttségek, különböző társadalmi szervezetek képviselőinek kölcsönös látogatása, rendszeresen látogattak nyugati újságírók, közéleti személyek, tudósok, művészek Magyarországra.

10 Áttörés következett be az idegenforgalom terén is: 1964-től nagy mértékben megnőtt a nyugatról érkező turisták száma, a magyar lakosság nyugatra történő utazását pedig az ez évben megjelent rendelkezés szabályozta: ettől fogva három évenként lehetett erre engedélyt kapni, míg a kelet-európai szocialista országokba ezentúl vízum nélkül lehetett utazni – kivéve a Szovjetuniót.

11 A korábban említett amerikai értékelés alapján 1964-ben az Egyesült Államokkal is megkezdődött a kapcsolatok normalizálásának folyamata.

12 Ezt egyfelől megkönnyítette Johnson elnöknek a kelet-európai államok felé ekkor meghírdetett „hídépítési” politikája, másfelől viszont a megegyezést olyan problémák nehezítették,.

13 A magyar–amerikai tárgyalásokon számos gazdasági jellegű kérdés továbbra is nyitva maradt, 1966 decemberében, az amerikai bombázások (Vietnam) közepette megtörtént a két ország diplomáciai kapcsolatainak nagyköveti szintre való emelése, bár nagykövet beiktatására amerikai részről csak a következő év októberében, magyar részről pedig 1968 augusztusában került sor.

14 Ugyanez a pragmatizmus a magyarázata annak is, hogy a korszak egyik legfontosabb magyar diplomáciai kezdeményezése az a mindmáig szinte ismeretlen közvetítési kísérlet volt, amelyet 1965–1966-ban a magyar vezetők, illetve személyesen Péter János külügyminiszter folytatott a vietnámi háború tárgyalásos úton történő befejezése érdekében.

15 A Szovjetunióval való viszonyban Magyarország – Kádár patrónusának, Hruscsovnak 1964 októberében történt váratlan leváltása után is – a lojális, megbízható, kiszámítható partner szerepét alakította.

16

17 1965. szeptember 29-én Leonyid Iljics Brezsnyev az SzKP KB ülésén arról beszélt, hogy ha a szocializmus akár egyetlen országban is veszélybe kerül, az veszélyt jelenthet az egész szocialista táborra. Ezért a Szovjetuniónak mint a "legerősebb és legfejlettebb szocialista hatalomnak" joga van beavatkozni annak a "testvérországnak" a belügyeibe, ahol a szocializmust - úgymond - veszély fenyegeti.

18 Kádár azon meggyőződésén túl, hogy az országnak ez a legkifizetődőbb, ennek az irányvonalnak a fenntartását két fő tényező indokolta: 1. a nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztésének fokozott igénye, ami kulcskérdés volt a magyar gazdaság modernizálása szempontjából. 2. a gazdasági mechanizmus reformjának ekkoriban meginduló előkészítése

19 A Varsói Szerződés és KGST tanácskozásain valamint a kommunista csúcstalálkozókon a magyar fél rendszerint e szervezetek működőképességének javításáért lépett fel, ami nem csak a szovjet akaratnak felelt meg, hanem ez többnyire egybeesett a magyar gazdaság sajátos igényeivel is.

20 Fontos magyar érdek volt, hogy a KGST együttműködés ne váljon a nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztésének akadályává. A tagországok közötti vitákban a magyarok sokszor közvetítőként léptek fel, konkrét kérdésekben pedig hol az egyik, hol a másik táborhoz csatlakoztak.

21 A KGST fejlesztési irányai ügyében a fejlettebbek, vagyis az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország mellé sorakoztak fel, míg a német kérdésben azokat (Románia, Bulgária, Csehszlovákia) támogatták, akik az NSZK-val való gazdasági kapcsolatok erősítése mellett érveltek.

22 Amint az eddigiekből kitűnik, a külpolitika szándékosan törekedett a nyilvánosság szférájában a „láthatatlanságra”, a szovjet vonal lojális követésére, és bár a vezetés igyekezett az ily módon önmaga számára önként beszűkített mozgásteret minél hatékonyabban kihasználni, alapvető célja az 1956 után megvalósított viszonylag önálló belső fejlődés feltételeinek megőrzése volt.

23 1968 kihívása

24 Az első szakítópróba: a prágai tavasz A csehszlovák reformfolyamat megindulása 1968 januárjában éppen egybeesett az új gazdasági mechanizmus bevezetésével Magyarországon.

25 Két magyarázat: 1. A csehszlovák reformok, ha nem korlátozódnak kizárólag a gazdaságra, előbb– utóbb túlmennek a szovjet vezetés által elviselhető határokon és ez a mozgalom eltiprásához fog vezetni. 2. A korlátozott érvényű magyarországi átalakulás, amely nem fenyeget politikai destabilizációval, mint kisebbik rossz, zöld utat kap.

26 Kádár számára a prágai tavasz jelentette az első és sokáig megoldhatatlannak tűnő konfliktust az 1957-ben megfogalmazott alaptételének alkalmazása során: „nemzeti érdek” – támogassa az új csehszlovák vezetést. Az „internacionalista érdek” - hogy a Dubcek-vezetés támogatása miatt ne kerüljön konfliktusba a szovjetekkel és a blokk többi országával.

27 Ma már jól ismert Kádár azon szerepe, hogy a csehszlovák vezetőket óvatosságra, a reformok lassítására intette, míg a többieket július közepéig arról igyekezett meggyőzni, hogy tanusítsanak nagyobb türelmet a prágai fejlemények iránt, a szocializmus ügye nincs még ott végveszélyben

28 A külső katonai beavatkozás nélkül rövid időn belül egy polgári demokratikus-jellegű rendszer jött volna létre Csehszlovákiában. Kádárnak tehát végül nem kellett feloldania a feloldhatatlan konfliktust, számára a helyzet maga oldotta meg önmagát.

29 Az 1968-as gazdasági reform

30 Új gazdasági mechanizmus A gazdaság irányításának és tervezésének átfogó reformja, amelyet az 1960-as évek közepén készítettek elő, és jan. 1-én vezettek be. Az előkészítő munkákat Nyers Rezső, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának titkára koordinálta. A reform három területen hozott lényeges változást:

31 (1) csökkent a központi tervezés szerepe és nőtt a vállalati önállóság a termelés és a beruházások terén; (2) liberalizálódtak az árak, vagyis a hatóságilag rögzített árak mellett egyes termékek árai a piaci keresletnek megfelelően alakulhattak;

32 (3) a központilag meghatározott bérrendszer helyét egy flexibilisebb, bizonyos korlátok között a vállalatok által meghatározott szabályozás váltotta fel. Az új gazdasági mechanizmus tehát a központi tervezés és a piaci önszabályozás elemeit egyesítette a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül.

33 Az új rendszer a piacgazdaság hatékonyságát nem érte el, de az addigi és a szomszédos szocialista országokban továbbra is normának tekintett tervutasításos rendszerét felülmúlta. Következményének tekinthető az is, hogy a jövedelmek közötti különbségek nőttek. Erre hivatkozva a különböző ellenérdekelt csoportok 1972 és 1974 között elérték a reform lefékezését, amely csak az 1970-es évek végétől vett ismét nagyobb lendületet.

34 Az 1968-as reform nagy újításai, vívmányai, pozitív eredményei

35 1. Megvalósult a központi szervek volumen- és választéki előírásai, tervutasításai nélküli tervgazdálkodás. A nehézkes és költséges tervlebontásos rendszer megszűntével racionálisabb, egyszerűbb lett a központi elképzelések keresztülvitele.

36 2. A másik tartósnak bizonyult eredmény a termelőeszköz-kereskedelemre való áttérés volt a korábbi naturális gép- és anyagkiutalásos, keretlebontásos és egyéb formájú naturálisan kötött forgalmazás helyett. A fogyasztási és termelési javak egyfajta piaca jött létre.

37 3. Elismerést nyert, s a kitérők és visszalépések ellenére jórészt megvalósult a gazdaság többszektorúsága, pluralizmusa. Az állami, a szövetkezeti, az ipari és a kereskedelmi vállalatok, az egyéni kisgazdaságok, a magánkisipar stb. egyenjogúságát nemcsak elvben fogadták el, hanem a gyakorlatban is érvényesítették.

38 4. Legkevésbé következetesen (befolyásolhatatlan világpiaci fejlemények és téves hazai gazdaságpolitikai vonalvezetés miatt) valósult meg az 1966-os koncepció másik fontos törekvése a külső és a belső piac összekapcsolására, a belföldi termelést a külpiacoktól elválasztó válaszfal lebontására.

39 Az 1968-as reform fogyatékosságai, gyenge oldala

40 1. A reform ─ mint azt az májusi párthatározat címében is kimondta ─ a “gazdasági mechanizmus reformja” volt. Vagyis szigorúan a gazdaság szférájára korlátozódott, de azon belül sem járt együtt a gazdaságpolitika céljainak, a fejlesztési stratégiának a felülvizsgálatával.

41 2. Az 1966-os koncepció is a beruházási döntések meghozatalát és finanszírozásukat túlnyomórészt a központi állami szervek hatáskörében hagyta meg. Lényegében változatlanul vette át az 1956/57-es elképzelések egyik pontját a beruházások szükségszerű centralizációjáról a szocialista gazdaságban.

42 3. A reform nem kívánt hozzányúlni a gazdasági és politikai intézményrendszerhez, a társadalom hatalmi struktúrájához sem, bár némileg változtatni kívánt a hatalomgyakorlás módján. A reform nyomán megoldatlanul maradt vagy keletkezett kérdések közül a szakirodalom akkoriban leginkább a szűken vett gazdasági intézményrendszer összefüggéseit tárgyalta.

43 4. A reform lefékezésének másik beépített “garanciája” a hivatalos ideológia változatlansága volt, amely átörökítette a reform utáni időszakba is a szocialista társadalomról és gazdaságról Sztálin által kanonizált felfogást

44 A reform kidolgozása is a nyilvánosság kizárásával történt, maga a radikális változtatás szándéka is jó ideig rejtve maradt a közvélemény előtt. Az ideológiának, a propagandának mindig is a folyamatosság, a kontinuitás, az addig követett politika helyességének és töretlenségének az igazolása volt a feladata.

45 Ez magyarázza meg például azt a ma már érthetetlen tényt, hogy mind a hatvanas, mind a hetvenes években nyilvánosan mélyen hallgattak arról, hogy az 1968-as reform lényegében az 1956─1957-ben megfogalmazott elképzeléseket valósította meg.

46 A világgazdasági válságra adott válasz

47 A 60-as évektől a vezetés egyre több külföldi tőkét kölcsönzött a gazdaság részére, aminek a vége az adósságcsapda lett. Ez azért volt lehetséges, mert könnyen lehetett pénzt szerezni a nemzetközi bankokban, mivel után az arab országok nyugatra vitték a petro-dollárokat, ami negatív reálkamatot eredményezett, ezért előnyös volt a hitelfelvétel.

48 A magyar koncepció az volt, hogy ezt a lehetőséget ki kell használni, az importpótló gazdaság fejlesztése érdekében tól a világgazdasági recesszió stagflációban nyilvánult meg, ezért a nemzetközi piac nem akarta elismerni a viszonylag magas magyar ráfordításokat – a magyar export alulértékelődött.

49 Zavart okozott az is, hogy szovjet részről egyre nagyobb minőségi igényekkel léptek fel, tehát a termelőeszközökbe külföldi tőkéből drágább alkatrészeket kellett rakni, ezért az export megdrágult, amit a Szovjetunió nem honorált.

50 Kádár János úgy érezte, hogy korrekciót kell végrehajtania, s ennek nyomán a következő két esztendőben számos, a régi gazdaságpolitikára emlékeztető intézkedést vezettek be. Ezek között az egyik legjelentősebb az volt, hogy az ország ötven legnagyobb vállalatát ismét közvetlen állami irányítás alá vonták.

51 Az ésszerűtlen intézkedések káros következményeit megsokszorozta az olaj világpiaci árának 1973-ban bekövetkezett robbanásszerű drágulása. Drámaian romlottak a magyar gazdaság nemzetközi cserearányai is, az addig kiegyensúlyozott külkereskedelem deficitessé vált.

52 A piacérzékeny nyugati kapitalista világ az 1970-es évek elejének válságára drasztikus intézkedésekkel reagált, az ideológiai sémáknak megfelelően viszont Kádár János mereven ragaszkodott a teljes foglalkoztatottság fenntartásához, valamint ahhoz is, hogy az életszínvonal továbbra is emelkedjék, de legalábbis ne csökkenjen.

53 Mivel mindkét szempont a rendszer legitimitásának volt elengedhetetlen eszköze, ezért a szembeszökő ellentmondáson csakis a külföldi kölcsönök felvételével lehetett segíteni. A kölcsönfelvétel irányában ösztönzőleg hatott, hogy a dollár mélyrepülésben volt, s ez azt a reményt táplálta, hogy a visszafizetésre a válság elmúltával nagyobb zökkenők nélkül lehet majd sort keríteni.

54 Nem így történt, az évek során a Kádár- rendszer olyan adósságcsapdába szorult, amely a majd 1989-ben bekövetkező összeroppanásához jelentős mértékben hozzájárult.

55 Míg 1970-ben még csak 0,8 milliárd dollár volt a felvett kölcsönök nagysága, addig 1975-ben 3,1, 1980-ban 9,1 milliárd, ben nem kevesebb, mint 20 milliárd kölcsön nyomta már a népgazdaságot.

56 Komor háttér előtt a külpolitika látványos sikerei

57 Látványos külpolitikai sikerek ban Kádár János Ausztriában jár, a következő esztendőben szívesen látott vendég Olaszországban, a Német Szövetségi Köztársaságban és Jugoszláviában.

58 1978-ban pedig a francia fővárosban nyílnak meg előtte a legnagyobb méltóságok ajtói. Ez az esztendő azért is nevezetes a korszak külpolitika-történetében, mert Jimmy Carter elnök döntése értelmében visszaérkezik hazánkba a Szent Korona, a magyar független államiság szimbóluma.

59 1979-ben az NSZK kancellárja, Helmuth Schmidt járt Budapesten (a nyugatnémet állammal Magyarországnak 1974 óta volt diplomáciai kapcsolata). A következő esztendő két kiemelkedő diplomáciai sikere Agostino Casaroli bíborosnak, a Vatikán állam keleti politikája irányítójának, valamint Francois Mitterrand francia köztársasági elnöknek a látogatása.

60 A kisebbségi magyarok ügye

61 Az internacionalizmus elvei mögé bújó szomszédos nacionalizmusok között a magyarságellenes kártevésben a román járt az élen (1968-ban Romániában felszámolták a Magyar Autonóm Tartományt).

62 A román párt élén 1965-től Ceaucescu áll, aki folytatta a Georgieu Dej által elkezdett elnyomó kisebbségi politikát. Romániában egy elnyomó, sztálinista diktatúrát alakítottak ki. A SZU-túl való függetlenedés azt is jelentette, hogy a desztalinizációtól is függetlenítették magukat, és az 50-es évek sztálinista diktatúráját követték.

63 Kádár János 1977-ben Nagyváradon és Debrecenben Ceausescuval tartott találkozóján már kritikusan veti fel a magyar nemzetiséget sújtó kérdéseket, ám semmiféle engedményt nem tud kicsikarni. A magyar párt főtitkára ugyan többet nem hajlandó a román diktátorral találkozni, s a többoldalú összejöveteleken is igyekszik őt elkerülni, ám a román politika mind keményebben tör a magyar kisebbség asszimilálására.

64 Románia vezetésében a Ceaucescu klán volt monopolhelyzetben (34 rokona volt magas állami tisztségekben) – erőteljes személyi kultusz bontakozott ki. Ezt a zsarnokságot kemény román nacionalizmussal támasztották alá, amire két vevő is volt:

65 A román magyar-politika célja az volt, hogy beolvasszák a romániai magyarságot- az egységes román nemzetállam elvét hirdették meg (nincsenek magyarok, csak „magyarul beszélő románok”), amibe nem fért bele a magyar identitás elismerése, ezért maximálisan elnyomták, visszaszorították. Az elnyomásnak több eszköze is volt:

66 1. Iskolapolitika: csak vegyes iskolák üzemelhettek ben kétnyelvűvé tették a kolozsvári magyar egyetemet. Erőteljes numerus clausus érvényesült, a magyarság hátrányára: míg a magyar lakosság aránya kb. 10% volt, addig az egyetemre felvett magyar diákok aránya sosem haladta meg az 5%-ot. 2. A kulturális intézmények elsorvasztása 3. Minimálisra redukálni a romániai magyarság és az anyaország közti kapcsolatokat.

67 Az önigazgatási gazdaság Jugoszláviában 1946-ban új alkotmányt hoztak nyilvánosságra, ami megfelelt a központi tervutasításos rendszer sajátosságainak.

68 A termelést államosították, és a tervadminisztrációt bevezették. A terveket nem teljesítették, élelmiszerellátási gondok miatt, illetve a Kominform 1948-ban bekövetkezett döntése miatt, blokád következtében feladta a központi tervutasításos rendszert és egy saját gazdasági rendszert vezetett be.

69 Lényege volt a gazdaság decentralizálása, és tervezése, kerettervek voltak, megvalósult a termelés, beszerzés és értékesítés területén a relatív autonómia. Monetáris téren is nagyobb szabadság érvényesült.

70 Legkarakterisztikusabb vonása volt a munkás önigazgatás rendszere. Az üzemi életben a döntési folyamatokat demokratikus úton gyakorolták.

71 A szocialista tervgazdaságot nem lehetett részlegesen megújítani, de három újítási kísérletet meg lehet különböztetni: 1. Magyarország etatista elképzelése, 2. Jugoszlávia participális rendszere, 3. Csehszlovákia és Lengyelország.

72 A jugoszláv reformelképzelés átmenet volt a központi tervutasításból a piacgazdaság felé. Munkás önigazgatás között vezették be a GOVA (az egyesült munka alapszervezetei) elnevezésű gazdasági reformot. Ez a termelés még extrémebb és új jellegű decentralizálását eredményezte.

73 Demokratizálás, decentralizálás és deetatizálás. A csehszlovák gazdasági reform 1967/68-ban keletkezett, amit a varsói szerződés csapatainak bevonulása akadályozott meg. Ez az állami tervezés decentralizálását tűzte ki, egy kissé a magyar, illetve a jugoszláv rendszerhez hasonlított.

74 Két nagy csoportot lehetett megkülönböztetni: a szocialista gazdaság különböző típusai között: a központi-direkt rendszertípust és a dezentrális-parametrikus rendszertípust. Magyarország, Jugosztávia és Csehszlovákia az utóbbihoz tartozott.

75 Az eladósodás

76 A tervszerű eladósodás 1970-es évek: nyugati irányú külgazdasági nyitás, tőkés hitelek optimizmus a gazdaságban ezek csak a „fontolva haladó” gazdaságpolitikához járulnak hozzá a szakértők nagymértékű struktúra átalakító hiteleket ajánlanak 973-as világgazdasági fordulat a szakértők javaslatai hivatalos gazdaságpolitikai irányvonallá válnak

77 fejlett tőkés országokban gazdasági válság kedvező feltételek mellett sikerül nagy tételben konvertibilis hitelhez hozzájutni

78 Menekülés előre „Külföldi erőforrások bevonásának lehetőségei és feltételei az as időszakban” Magyarország pénzügyi helyzete stabilizálódott, köszönhetően az  Export dinamikus bővülésének  Árfolyamnyereségnek  Az adósság szerkezeti átalakulásának jelentős pénzmennyiségre van szükség- hitelt kell felvenni; nagy a kockázat: hiányoznak a belső, ill. a külső garanciák

79 Menekülés előre folyt november 26-27: a Központi Bizottság véglegesíti az új 5 éves terv irányelveit Németh Károly: egyensúlyromlás következett be évAdósság (dollárban) millió 19752,2 milliárd 19804,3 milliárd

80 Menekülés előre folyt. Az ötödik ötéves terv irányelveinek jóvá hagyása a Központi Bizottság által  Az első két évre kisebb beruházási ütem és életszínvonal gyarapodás  A belső felhasználás némi visszafogása  Az előző évek romlásához képest kis javulás

81 1973 végén a nettó adósságállomány az export 51%-a 1975-ben már a 94%-a 1975 utáni időszakban romlanak a szocialista cserearányok is

82 Nyugat felé eladósodás, Kelet felé tőkekihelyezés, hitelezés, romló cserearányok harapófogóba kerül a magyar gazdaság 1978 korrekciós év a korábbi tervekkel ellentétben, nagyon komoly eladósodás ÉvÁtlagos napi nemzetközi fizetési kötelezettség (millió dollárban)

83 1977 végén a konvertibilis bruttó tartozás: 6,7 milliárd dollár a nettó adósságállomány: 3,6 milliárd dollár a pénzügyi vezetők a „tervezett” 675 millióval szemben 760 millió dolláros adósságnövekedést jeleztek 1978 végéig pénzügyi szakemberek megállapításai: csökken a bankok Magyarországba vetett bizalma súlyosbodik a helyzetünk

84 1978 tanulságos év a vezetők számára kudarcot vall a stratégia megrendül az MSZMP politikája „hosszú betegség” időszaka közötti időszak pénzügyi egyensúlyi zavarai nem jártak együtt az emberek szenvedésével látványos gazdasági növekedést és életszínvonal emelkedést hoztak

85 1978-ban világossá válik, hogy dönteni kell a jövőt illetően: két választási lehetőség  Továbbhaladás a korábbi úton összeomlás  Az életszínvonal stagnáltatásával és a termelési szerkezet átalakításával járó társadalmi konfliktusok vállalása A kormány az utóbbit választja…

86 A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokat a 70-es évektől egyre több probléma terhelte. Magyarország számára korábban kedvező volt a nagy szovjet piac, mely felvevőpiacot jelentett a magyar termékeknek.

87 1. A magyar gazdaság nyersanyagfüggésbe került a SZU-val szemben – attól a veszélytől rettegtek, hogy elzárják az olajcsapot. Ez azonban behatárolta a magyar gazdaságpolitika mozgásterét. 2. A szovjet piac korlátlan felvevőképessége ugyanakkor nem volt előnyös olyan szempontból, hogy konzerválta a magyar gazdaság fejlettségi szintjét. Ezzel a magyar üzemeket nem késztette fejlesztésre, nem volt versenyhelyzet.

88 Nyersanyagellátás: a SZU számára egyre költségesebbé vált a kitermelés, és előállt azzal az igénnyel, hogy a szocialista országok szálljanak be a fejlesztésbe, anyagi hozzájárulás formájában – ezt a magyar gazdaság nehezen tudta teljesíteni.

89 A 70-es években, ennek kivédése érdekében megtörtént a magyar gazdaság eltolása. A külpolitika ekkor főleg külgazdasági politikaként üzemelt. Kádár rengeteg nyugati utazásának az volt a célja, hogy piacot szerezzen a magyar áruknak. Ez minden szocialista országban tapasztaltnál nagyobb arányeltolódást jelentett (kivéve Romániát):

90 A magyar import részaránya 1960 és 1980 között a KGST országokkal szemben 63%-ról 47%-ra csökkent; a fejlett tőkés országokkal szemben 24%-ról 40%-ra nőtt. A magyar export részaránya 1960 és 1980 között a KGST országokkal szemben 61%-ról 51%-ra csökkent; a fejlett tőkés országokkal szemben 22%-ról 35%-ra nőtt.

91 A 70-es években erőteljesen érvényesült a détante. A nukleáris patthelyzetből azt a következtetést vonták le, hogy erősíteni kell a békés egymás mellett élést – ennek keretében javítani kell a szovjet-amerikai viszonyt Brezsnyev és Nixon aláírja a SALT I. megállapodást – ez az első jelentős fegyverzetkorlátozási szerződés.

92 1975. EBEÉ – Helsinki záróokmányt – a détante csúcspontja: Szovjet kezdeményezés volt. Az mondható el, hogy eredményes volt, ugyanakkor a későbbiekben kiderült, hogy öngólt is lőttek vele. A szovjetek javasolták az 1. kosarat (európai status quo rögzítése a határok sérthetetlenségének deklarálásával) és a 2. kosarat (gazdasági együttműködés).

93 Ezeket az ajánlatokat a nyugatiak viszont csak akkor voltak hajlandóak elfogadni, ha a SZU elfogadja 3. kosarat, azaz az emberi jogok biztosítását. Az emberi jogok kérdésével lőtt öngólt a SZU. 70-es évek második fele: Az emberi jogok megsértését a nyugati államok bátran kifogásolhatták, a 3. kosárra hivatkozva.

94 A szocialista országoknak is lehetőséget jelentett: belső ellenzéki mozgalmak szerveződtek, akik hivatkozhattak, pl. a szólásszabadságra.

95 A SZU egyszerre akarta érvényesíteni a békés egymás élés politikáját és a szocializmus pozícióinak világméretű erősítését (globális terjeszkedési politika). Ez utóbbinak a megnyilvánulása az afganisztáni bevonulás volt, illetve a beavatkozás az angolai és az etiópiai polgárháborúba (kubai „önkéntesek” szovjet részről). Ezekkel az akciókkal ugyanakkor megkérdőjeleződött a szovjet őszinteség a Nyugat szemében.

96 A Szovjetunió óriási összegeket fordított egy részről a fegyverkezésre, más részről a harmadik világbeli országok támogatására. Viszont kevés pénz jutott a szovjet lakosság életszínvonalának emelésére – ez pangást eredményezett (a belső gazdasági nehézségek megnyilvánulása).

97


Letölteni ppt "1968 kihívásai és a 70-es évek külpolitikája. Az emancipáció útján: látványos diplomáciai sikerek és „láthatatlan” akciók 1963–1967."

Hasonló előadás


Google Hirdetések