Kezünkben az egészségünk?

Az előadások a következő témára: "Kezünkben az egészségünk?"— Előadás másolata:

1 Kezünkben az egészségünk?
Az érintés hiánya a „civilizációs hiánybetegségek” gyökere?

2 Bevezető Előadásomban egy „nem látjuk, nem halljuk, nem beszélünk róla” tabutémával foglalkozom, azért, hogy végre lássuk, halljuk, sőt beszéljünk is róla. Érdemes! Mivel ezen a téren már odáig süllyedtünk, hogy lassan minden fejlett élőlény többet tud nálunk, nem szégyen végre visszanéznünk. Tanuljuk meg, amit magunk is ösztönösen tudtunk! TABU???

3 Öt érzékszervünk Az érzék és képesség, amely nélkül nem élhetünk:
A Tapintás - Érintés Hiánya pótolhatatlan, akár érzékelő, akár érzékeltető képességünk nehezített bármiért, életünket ez gyorsan és igen súlyosan leronthatja… A négy érzék, amelyek nélkül élhetünk: Látás Hallás Szaglás Ízlelés Egyenként is hiányoznak, többük együtt még inkább hiányzik, de élhetünk nélkülük…

4 A pótolhatatlan érzék…
A Tapintás - Érintés, a többitől erősen eltérő különleges érzékünk, egyben képességünk arra, hogy vele ne csak tájékozódni, ismereteket kapni tudjunk, hanem adni is, hiszen általa kiválóan tájékoztathatunk, mondanivalónkat szavainknál is hatékonyabban közölhetjük azzal, akit megérintünk. Az Érintés varázslatos képességünk, érzelmet közvetít, kapcsolatot, barátságot, szerelmet teremthet, valamint saját emberi önképünket, önértékelésünket, sőt világképünket is meghatározhatja.

5 Hogyan kezdődött? …talán így? …vagy így?
A kurkászó örömet ad és örömet kap…

6 Hogyan folytatódott? Az ember, mint a többi fejlett élőlény, főként a négykezes majmok, egyenként és csoportosan is ügyesen használta a tapintás és az érintés teljes eszköztárát, és helyzetéhez képest boldogan élt, amíg el nem kezdett túl sokat foglalkozni a kényelmével és emberi nagyságával: bőrökbe, ruhákba burkolózva elzárta bőre legnagyobb részét (tudjuk, ha fontos, ma is rögtön levesszük…), cipőt készített, és kétkezessé válván lemondott leginkább használt tapintó-érző szervei feléről (kivéve a boldog csecsemőket), egyre fejlettebb szerszámait használva lassan leszokott környezetének kezével való alapos érzékeléséről, hogy könnyebben elrejthesse érzelmeit, elkezdte szigorúan szabályozni, korlátozni az érintés lehetőségeit.

7 Mikor kezdtük nagyon elrontani?
A középkor végéig létezhetett önfenntartásra képes, boldog közösség. Az egyén ebben a világban semmi, de például a helyben választott vezetőségű, törvényhozó székely falu, amelyhez az egyén tartozik, a helyi mindenséget jelenti. A még egymás közelében élők között nem volt szükség bonyolult társadalmi szerkezetre, az érintkezés közvetlenebb, nyíltabb lehetett. Azután elérkezett az ipari forradalom, vele a rohamos városiasodás, a távoli vidékekre, más országokba is eljutó kereskedelem, ami mára az egész világra kiterjedt, és egyben a már szinte csak a nyelvünkben őrzött érintkezést személytelen kommunikációra változtatta. Az embercsoport… …a betonerdőbe költözött.

8 Mit rontottunk el a fejlődés közben?
Tapintó szerveink a kevés használat és a próbatételek hiányában mára csökevényes képességűek. Ingerszegény, sima műanyag, üveg, fém környezetünkben már nem érzékeljük a kis különbségeket, vagy ha érzünk is valamit, már pontatlanul minősítjük azokat. Különösen a nagyvárosokban élőkre igaz, hogy mesterséges környezetben élő, természettől elszakadt lényekké váltunk. Simogatható tárgyak?

9 Boldogabbak, vagy sivárabb lelkűek lettünk?
A boldogság érzete nem a civilizáltságunk mértékétől függ! Természetes, élő környezetben érezzük-e otthon magunk, vagy egyre inkább elszigetelt, sodródó, apró lényként a sivár bérkaszárnyák betonrengetegében? Kárpótolhatja-e az utóbbit a korszerűbb technika, a több pénz, és az általa esetleg megfizethető lélekgyógyászok bizonytalan értékű szolgáltatása? Akik egyébként is csak a tehetősek számára elérhetőek… Biztos-e, hogy a fejlődés egyik jellemzőjévé a pszichiáteri segítség alapszükségletté válásának kell lennie?

10 Civilizációs hiánybetegségeink…
Harry Narlow amerikai pszichológus két drótból készült műanyával bizonyította, hogy az érintés iránti vágy jóval erősebb, mint a táplálék iránti szükséglet. Az egyiket puha szőrrel borította be, a másiknak viszont egy „tejforrása” is volt. A majom-kicsinyek mégis a szőranya nyújtotta vigasztalást választották, s inkább éheztek. Genetikailag csaknem majmok vagyunk…

11 Szervezetünk nem lefizethető…
A nagyvárosi élettel együtt járó elszigetelt életmód megváltoztatja a társaitól elidegenedett, de eredetileg közösségi lény ember normális viselkedését, szokásait. A természetes körülmények szinte teljes hiányában ösztöneink eltompulnak, örökölt viselkedésformáink elhalványulnak. Ellenálló képességünk csökken, gyakoribbak a kóros tünetek. Egy kísérlet során azok a könyvtárlátogatók, akikhez a könyvtáros a könyvátadásakor alig észrevehetően, mintegy véletlenül hozzáért, másoknál sokkal kedvezőbben ítélték meg a szolgáltatás minőségét. Orvosi tapasztalat, hogy a rendszeres gyengéd érintések hatására még a műtéti sebek is gyorsabban gyógyulnak. Elesett, kórházban fekvő beteg életkedve, gyógyulásba vetett hite is észrevehetően megerősödik, ha valaki segít neki rendbe hozni külsejét, gondosan megfésüli, stb.

12 Az érintés hiánya sokkal súlyosabb…
„Az érintés hiánya sokkal súlyosabb lelki zavarokat okoz, mint a szex hiánya” – állítja Doris Wolf német pszichológus. – „Sok ember, aki szexuális problémák miatt kér segítséget, valójában csak a gyengédség hiányától szenved.” Ezzel a nézettel nem áll egyedül. Stanley Jones, a coloradói egyetem kommunikációprofesszora is megerősíti, hogy „a testi érintés szükséglete mindig jelen van, de sajnos ezeket az impulzusokat gyakran elnyomják a társas élet szabályai”.

13 Miként javíthatunk? Forduljunk ismét bizalommal egymáshoz. Ne féljünk mi sem egymáshoz érni! Ha közölni akarunk valamit, érintsük meg egymást, ez segít pontosabban megértetnünk magunkat.

14 Az érintés gyógyít, és közöl…
lehet jó… Többnyire jó! de vigyázzunk, mert lehet rossz is… …szinte sohasem következmény nélküli!

15 A boldogság érzés, nem számítás!
A gyermekek még ismerik ezt az érzést, a felnőttek már csak olykor találkoznak vele, de jellemzően képtelenek tartósan megtartani…

16 Találjuk meg újra, ami természetes!
A zürichi egyetem munkatársai vizsgálták a partneri segítségnyújtás formáit. Ha partnerük megérinthette a nőket, az segített, hogy gyorsabban feldolgozzanak egy stresszes helyzetet. Ha a férfi csak beszél a nehéz szituációról, alig csökkenti a stresszt, sőt ronthat is a helyzeten. Világossá vált, hogy a kísérletben résztvevő nők javukra fordították partnerük érintését. „Mindenki jobban jár, ha a férfiak kicsit gyengédebbek a partnerükkel, de tartják a szájukat, és nem akarnak folyton okoskodni” – állapították meg a kutatók. És ez fordítva is igaz!

17 Az érintés nem hazudik…
Az emberi kapcsolatok alapja, az emberek egyik legfőbb, ám szinte észrevétlen igénye nem más, mint az érintés. Legtöbbször föl sem tűnik, hogy megérintünk valakit vagy minket érintenek meg, de életünk első percétől kezdve az utolsóig vágyunk rá, nélküle magányosnak, elveszettnek érezzük magunkat. Érintésben se mellébeszélni, se hazudni nem lehet, egy őszintétlen ölelés rögtön lelepleződik. Sok társadalomban pont azért idegenkednek ily mértékben a fizikai érintkezéstől, mert nem tudják kezelni az egyértelmű érzelmi megnyilvánulást.

18 Érints meg! Ha kisbabád vagyok – érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled. Ne csak mosdass, pelenkázz és etess. Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass. Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad. Ha gyermeked vagyok – érints meg! Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak. Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám. Jóéjpuszid édes álmokat hoz. Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel. Ha kamasz fiad vagyok – érints meg! Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem Csak azért, mert már majdnem felnőttem. Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra. Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.

19 …érints meg! Ha barátod vagyok – érints meg!
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés. Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz. Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül. Lehet hogy az érintésed minden, amit kapok. Ha életem párja vagy – érints meg! Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem. De csak karjaid tartják távol a félelmet. Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok. Ha felnőtt gyermeked vagyok – érints meg! Ha van is saját családom, akiket megölelhetek, Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, amikor gyenge vagyok. Szülőként máshogy látlak. Már jobban tudlak becsülni.

20 …érints meg! Ha idős szülőd vagyok – érints meg! Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál. Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt. Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel. Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik. Ne félj. Érints meg! (ismeretlen szerző) Tegyük meg, amit oly sokszor mulasztottunk el annak ellenére, hogy erre mindnyájunknak nagy szüksége van. Meglátjuk, az érintés különleges ajándék, amiből adni jobb, mint kapni.

21 Köszönöm a figyelmet! (Pszt! Jó kurkászást! Megéri!
Pós Péter (Pszt! Jó kurkászást! Megéri! És még vissza sem kell mászni a fára...)