Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Térképszerkesztés-tervezés 11. előadás Faragó Imre • A térképek díszítő elemei.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Térképszerkesztés-tervezés 11. előadás Faragó Imre • A térképek díszítő elemei."— Előadás másolata:

1 Térképszerkesztés-tervezés 11. előadás Faragó Imre • A térképek díszítő elemei

2 Térképesztétika Esztétikumon azt az általános tulajdonságot értjük, amely valamit széppé avat a szemünkben. Szűkebb értelemben az a tárgyterület, amellyel az esztétika foglalkozik, ebbe a térképesztétika is beletartozik. A pontos meghatározás, az esztétikus megjelenés, az esztétikum fogalma folyamatosan vitatott, lényege azonos, de ugyanakkor tág határok között folyamatosan változó is. Az esztétikum minden korban a „szépség” mintájára alapozódott s így a mindenkori ízlés, szépérzet és divat hatásai alatt állt.

3 Térképesztétikán a térkép külső megjelenését, az olvasó, számára kedvező összbenyomást értjük. A térkép esztétikus megjelenéséhez egyformán hozzátartozik a térképtükrön belüli és kívüli részek összhangja, a színek a vonalak, a jelek, nevek harmónikus viszonya. Ahogyan a műalkotások, úgy a térkép esetében is követelmény, hogy legyen stílusa, legyenek olyan vonásai amelyek megadják karakterét, jellemzőit. A térkép jelkulcsi és kivágati jellemzőit a szerkesztő alkotja meg, természetes, hogy a szerkesztő ízlése, szubjektív benyomásai adják meg a térkép alapvető karakterét, esztétikai jellemzőit. Annak ellenére, hogy a térképi ábrázolás szabályai és hagyományai bizonyos fokig megkötik a térképszerkesztő kezét az ábrázolási módok és variációk alkalmazásában, fel lehet ismerni esztétikai törvényszerűségeket térképkészítők, műhelyek, cégek kiadványainak összehasonlításakor. Szükséges is, hogy kialakuljon egyfajta stílusbeli különbség a különböző műhelyek kiadványai között, hiszen így válik színesebbé és gazdagabbá a térképi kultúra.

4 Az esztétikum szubjektivitása, az esztétikusság egyéni volta miatt a térképek ilyen szempontú megítélésében nagy a különbözőség. Ami az egyik olvasónak „tetszik”, „szépnek tartja” az a másikban nem kelt olyan jó benyomást. Ez a tényezője az esztétikának mindig szubjektív és ez az a tényező a térkép esetében, amely a legelső pillantásra kiderül. Minden olvasó legelső benyomása a térkép kézbe kerülésekor: „tetszik”, „nagyon szép”, „nem tetszik”, „furcsák a színek” stb. ezek a benyomások már elsőre minősítik a térképet, de hangsúlyoznunk kell, nem ez a minősítés a legfontosabb a térkép számára. A tartalmi korrektség mindenképpen megelőzi az esztétikai szempontokat, de míg az előbbi csak a használat során, az utóbbi első ránézésre is eldönthető. Ugyanakkor az esztétikai szempontoknak fontos szerep jut a térkép, mint kiadvány megformálásában. A jelkulcs, az egyes elemek harmonikus kapcsolódásának követelménye már jelentkezett a jelkulccsal szemben támasztott követelmények között, ez végeredményben az esztétikai követelményeket jelenti. Ugyanakkor e körhöz tartoznak a keret, a keretmező, a jelmagyarázat külső megjelenésének jegyei, a cím a címlap a gyámrajz közlésének minősége. Ezeknek mindig egy minimális esztétikai küszöbértéket el kell érniük ahhoz, hogy a térképet esztétikailag jónak minősítsük. Az esztétikai minősítéshez tartozik a térkép különböző díszítőelemeinek megjelenítése, elhelyezése, de sok térképtípus esetében az alkalmazása vagy elhagyása is.

5 Azokat a térképi elemeket, amelyek a térkép tájékozódási értékét nem növelik, de a térképkiadvány részét képezik és esztétikai értékét emelik díszítőelemeknek nevezzük. A díszítőelemek jelentősége a modern kartográfiában, a megelőző korokhoz viszonyítva, jóval szerényebb. A térképek legnagyobb részén nem alkalmazott elemek. Ma legtöbbször a nem közvetlen tájékozódást szolgáló térkép jellegű rajzok kiegészítő elemei közé tartoznak, térképi alkalmazásuk ritka és bizonyos esetekben nem is célszerű. Térképdíszítés

6 a) Díszítőlemek a térképtükrön kívül: a térképkiadvány díszítőelemeit a térképi rajzon kívül helyezzük el. Ezek a díszítések a térképnek, mint kiadványnak az esztétikai értékét növelhetik, a térképi tartalomra jelentősebb hatással nincsenek, általában azt nem is zavarják. Egyformán lehetnek grafikák, fényképek, címerek vagy egy díszesebben kidolgozott keretvonal, keretmező, illetve bármilyen más díszítés. A díszítés elhelyezése b) Díszítőelemek a térképtükörben: ezek az elemek a közvetlen terepi tájékozódásra szolgáló térképi tartalmat negatív irányban befolyásolják. Magában a térképi rajzban elhelyezett grafikák, fényképek, emblémák stb., mivel a méretaránnyal és a térképi ábrázolásmódokkal semmilyen kapcsolatuk nincs, a térképi tartalom részeit fedik le, ezáltal a térkép folyamatossága helyenként foltokban megszakad és ez azt eredményezi, hogy a tájékozódás a térkép kivágatán belül egyes területeken nem lehetséges. A díszítés felszaggatja a térkép rajzát, mozaikokat fed ki belőle. Ennek következtében a közvetlen terepi tájékozódást szolgáló térképkiadványokban nem célszerű alkalmazásuk. Ugyanakkor vannak olyan térképes kiadványok, amelyeknek nem a tájékozódás csak a tájékoztatás a célja, ezeknek a munkáknak nem a térkép képezi a lényegi részét, így a díszítések is hátrány nélkül alkalmazhatók. Ezek a munkák didaktikailag és nem tájékozódási értelemben képeznek értéket. Céljuk a szemléltetés, nem a tájékozódás segítése.

7 a) Grafikák: olyan egyszínű (általában fekete) rajzok, amelyek a térkép kivágatában megtalálható valamilyen tárgyat, objektumot, jelenséget ábrázolnak. Az ábrázolásra kerülő elem lehet épület, tájkép, természeti alakzat, növények, állatok stb. A térképen alkalmazott grafikák általában fényképek alapján készülnek. b) Festmények: a térkép színeit felhasználó festett képek, rajzok amelyek a grafikáknál már említett objektumokat ábrázolhatnak. Legtöbbször ezek is fénykép alapján készülnek. A grafikák és festmények a térképtükörbe általában lehatárolás, keret nélkül vannak belemontírozva. Ezeket a díszítőelemeket nem érdemes egy térképtükörben egyszerre alkalmazni, ez esetben a térképi kép kuszává, vibrálóvá válhat. c) Fényképek: az előzőekhez hasonló objektumokat, jelenségeket ábrázoló fényképészeti úton előállított képek, amelyek azonban már többnyire nem a tükörben, hanem azon kívül kerülnek a térképes kiadványba. d) Címerek: általában igazgatási (közigazgatási) vagy általános földrajzi-, illetve várostérképek díszítőelemei. Térképeken az ábrázolt igazgatási egység (állam, tartomány, megye, egyházmegye stb.) vagy település címere szokott szerepelni. A kereten kívül vagy a térképtükörben a célterületen kívül eső részen helyezzük el ezeket a díszítéseket. e) Zászlók: szintén igazgatási vagy általános földrajzi térkép díszítői lehetnek, hasonlók alapján, mint a címereknél láttuk. A díszítőelemek típusai

8 A szóba jöhető díszítőelemek közül a grafikákat, a festményeket és a fényképeket nem térképész szakember készíti, azok létrehozása művészeti feladat, nem hozzáértő nem képes színvonalas alkotást nyújtani. Ezeket az elemeket a térképszerkesztő készen kapja, az ő feladata csak a megfelelő, a térképi tartalmat legkevésbé zavaró, esztétikus elhelyezés. Ily módon ezeknek az elemeknek a létrehozásával nem foglakozunk, elkészítésük csak annyiban képezi részét a térképszerkesztésnek, hogy ki kell jelölni azokat az objektumokat, amelyeket ebben formában is szeretnénk a térképen megjeleníteni. A kijelölés után, a kép elkészítése már más szakember feladata, a térkép szerkesztője csak a kész anyagot használja fel. Az előbbiekkel szemben a címerek és a zászlók elkészítése képezheti a térképszerkesztő feladatát. Bár mindkét típusú díszítőelem rajzi formában kerül megjelenítésre, elkészítésük nem lehet senki számára probléma, akkor ha ismeri mind a címertudomány (heraldika), mind a zászlótudomány (vexillológia) alapjait. Ezeknek az elsajátításához nem szükséges művészi hajlam, hiszen mind a címertan, mind a zászlótan egzakt alapokkal rendelkezik, így azok elsajátítása után az ábrázolás könnyedén megvalósítható.

9 A heraldika vagy magyarul címertan a címerekkel foglalkozó tudomány, amelynek elméleti része a címertudomány, gyakorlati része a címerművészet. A címertudomány a címer fogalmával, történeti fejlődésével, a címerhasználat eredetével, címerleírással, címerjoggal és a heraldika szabályaival foglalkozik. A címerművészet a címer grafikus vagy plasztikus megszerkesztésével, ábrázolásával, alkalmazásával foglalkozik. A heraldika a kartográfiában az egyes térképtípusok ábrázolt területeinek címerábrázolásában jelentkezik. Mivel a címerhasználatra szigorú szabályok vonatkoznak, a térképszerkesztő számára szükséges e szabályoknak az alapszinten való ismerete. Heraldika a térképen

10 „A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló, meghatározott szabályok alapján, meghatározott heraldikai mázakból, bundabőrökbôl, heroldalakokból, címerképekből alkotott színes jelvény, amelyet az összetartozás, megkülönböztetés és felismerés jeleként törvényesen használtak. Címernek csak az tekinthető, amelyben a heroldalak és/vagy a címerkép a pajzsmezőben helyezkedik el, amelynek lényege a tartós használat vagy fejedelmi adományozás volt.” A címer fogalma

11 (1) A címerek színes jelvények. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül színes formában kell ábrázolni őket. (2) A címerábrázolások mértani formák vagy stilizált képek. A térbeli ábrázolás nem megengedett. (3) A címerek fő hordozója a pajzs. A szakírók többsége szerint pajzs nélkül nincs címer. Az újabb szemlélet címernek tekinti a zászlón, nyeregtakarón, köpenyen, sisakon ábrázolt, illetve sisakdíszként szereplő, sőt esetleg a címer funkciójában szerepeltetett bármely jelvényt is, ha bizonyos egyéb meghatározott feltételeket is kielégít. (4) A címerek öröklődnek, a földbirtokhoz vagy családhoz kötöttek. A címerekkel szemben támasztott követelmények

12 A címereket többféle módon szokták csoportosítani (tulajdonos-, használat jogcíme-, tartalmuk-, szerkezetük szerint). A kartográfiai használatban csak a tulajdonos szerinti felosztásnak van jelentősége. A címerek csoportosítása A címerek felosztása és fontosabb fajtái a címer tulajdonosa szerint: a) Magáncímer: – Családi, nemzettségi – Nemesi – Polgári – Paraszti – Fôpapi b) Hivatalos címer: – Állami – Tartományi, megyei- vármegyei, széki, kerületi, vidéki – Városi – Egyházi – Tisztségi C) Testületi címer: – Foglalkozást jelző – Céh – Egyesületi – Egyházi és világi (lovag- és szerzetesrend) A kartográfiában legtöbbször a hivatalos címerek kerülnek előtérbe.

13 A címer alkotórészei

14

15 A) Címerpajzs: A címerpajzs felülete a pajzsmező, amelyre a címerábrázolás elhelyezhető. A pajzs elnevezése és alakja a címerek kialakulására vezet vissza, hiszen a címerek létrejötte a csatapajzsokra és tornapajzsokra rakott és festett képek formájában ered. Ezt a korszakot (XII- XVI. század) nevezzük az élő heraldika korának. A pajzs formáját a címereslevél adományozásakor nem határozták meg, nem öröklődött, ezért alakjára a stílus és a divat egyaránt hatást gyakorolt. A címer alkotórészei A századok folyamán elkülönült pajzsformák: – Normann pajzs – Háromszögű pajzs – Kerek talpú (dombor-) pajzs – Tárcsapajzs – Reneszánsz pajzs – Lófej pajzs – Négyszög pajzs – Kerek pajzs – Ruta pajzs – Hegyes talpú pajzs – Csücskös talpú pajzs – Ovális pajzs – Barokk keretes (rámás-) pajzs

16 B) Heraldikai borítások: A címer általános fejlődése során – az élő heraldika korának korai szakaszában (XII–XIII. század) – a pajzsmezőbe helyezett címerábrázolásokhoz különféle, fémlemezekkel felerősített textíliát és/vagy állati szőrmeborításokat (bundabőrök) használtak fel, de előfordult, hogy a pajzs felületére eredeti, plasztikus tárgyakat, állati testrészeket erősítettek. Később a címerábrázolások számának növekedésével a pajzsmezőt messziről jól látható, élénk színekkel festették be. Ezért a címerpajzs akár szőrmével, akár festékkel történő befedését heraldikai borításoknak nevezzük. A heraldikai borítások heraldikai mázakra és bundabőrökre oszthatók. a) Heraldikai mázak: színeket és fémeket (fémek színeit) tartalmaznak. – A heraldikai színek a vörös, kék, zöld, fekete és a bíbor. A heraldikai vörös, kék, zöld, fekete kifejezetten egyféle árnyalatú szín, a festékeket keverni nem szabad. Általában vörösként cinóbervöröset, kékként kobaltkéket vagy ultramarinkéket használnak. A címerekben a heraldikai színek mellett nem heraldikai színeket is használnak. Ezek későbbi korokban kerültek be. Legtöbbször a barna szín alkalmazása játszik szerepet. – A fémek: az ezüst és az arany színei. Címerfestésnél az ezüst helyett fehér, az arany helyett sárga is használható.

17 b) A bundabőrök: A pajzs felületének beborítására bundabőröket (állati szőrméket), hermelint, evetbőrt (szürke mókus kékesszürke bundája és a has alatti prém az ún. mál) használtak. Gyakran a pajzsmezőt egymást keresztező vonalakkal, pontozással, arabeszkekkel, indás-leveles virágmotívumokkal, úgynevezett damaszkozással díszítették. Az olyan pajzsmezőt amely az evetbőrhöz hasonló borítású, de nem kék és fehér színű, evetbőrözöttnek nevezik.

18 C) A címerpajzs állása: A címerpajzs állhat egyenesen, lehet jobbra- és balra dőlt, valamint felfordított. Ez utóbbi a a címert viselő család kihalását jelzi. D) A címerpajzs részei: A címerpajzsot, a heraldikai leírásokban való egyszerűbb eligazodás végett mezőkre osztották és a ezek kaptak elnevezéseket. A felosztás a pajzs minden irányban 3-3 részre, tehát összesen 9 részre darabolásával történt. – Pajzsfő: a függőleges értelemben osztott pajzs felső harmada. – Pajzsderék (pajzs pólyahelye): a függőleges értelemben osztott pajzs középső harmada. – Pajzstalp: a függőleges értelemben osztott pajzs alsó harmada. – Pajzs jobb oldala: a vízszintes értelemben osztott pajzs szemből nézve bal harmada. – Pajzs cölöphelye: a vízszintes értelemben osztott pajzs középső harmada. – Pajzs bal oldala: a vízszintes értelemben osztott pajzs szemből nézve jobb harmada. – Pajzs díszhelye: a pajzsfő középső harmada. – Pajzs boglárhelye: a pajzsderék és a pajzs cölöphelyének metszéspontja.

19 – Pajzsfő: a függőleges értelemben osztott pajzs felső harmada. – Pajzsderék (pajzs pólyahelye): a függőleges értelemben osztott pajzs középső harmada. – Pajzstalp: a függőleges értelemben osztott pajzs alsó harmada. – Pajzs jobb oldala: a vízszintes értelemben osztott pajzs szemből nézve bal harmada. – Pajzs cölöphelye: a vízszintes értelemben osztott pajzs középső harmada. – Pajzs bal oldala: a vízszintes értelemben osztott pajzs szemből nézve jobb harmada. – Pajzs díszhelye: a pajzsfő középső harmada. – Pajzs boglárhelye: a pajzsderék és a pajzs cölöphelyének metszéspontja.

20 E) A címerpajzs alakzatai: A heroldalakok (mesteralakok): olyan sík alakzatok, amelyek geometriai határolások által (a pajzsmező egy vagy több egyenessel és/vagy görbével való felosztásával) keletkeznek. Heroldalak az egyszínű pajzs is, ennek neve: tarpajzs. Egyenesekkel és/vagy görbékkel végtelen sok részre osztható a pajzsmező így a heroldalakok száma is végtelen. A legfontosabb heroldalakok: hasítás, vágás, jobbharántosztás, balharántosztás. Ezek többszörözése (de az egy és kétszeres hasítás neve cölöpözés, az egy és kétszeres vágás és harántosztás neve: pólyázás) és keveredése is lehetséges. A hasítás, vágás és szelés vagy harántosztás egyes címereknek egy címerpajzsban történő egyesítésekor gyakori, melynek eredménye az összetett címer.

21 F) A címerképek: A heroldalakok mellett a címerrajzok másik alkotócsoportja. Klasszikus felosztásuk az alábbi: a) Égítestek címerképei: – Nap – Hold – Csillagok b) A földi valóságból vett címerképek: • Élővilágból vett címerképek: – Emberi alakok (pl. szerecsen, lovas, emberi kar stb.) – Állati alakok (pl. medve, oroszlán, sas, szarvas, pelikán stb.) – Növényi alakok (pl. liliom, rózsa, szőlő, fa, búzakalász stb.) • Élettelen világból vett címerképek: – Természetföldrajzi alakok (pl. hármas halom, hegy, hegység stb.) – Mesterséges alakok (pl. vár, várfal, bástya stb.) c) A képzeletből merített alakok címerképei: – Félig ember-, félig állattestű címerképek – Képzeletbeli állatok címerképei – Égitestek képzeletbeli címerképei

22 G) A sisak: A heraldikai sisak a címerpajzs felsô peremén elhelyezkedô díszítés. Heraldikai sisak csatasisak vagy tornasisak lehet. A sisakok típusai: csuporsisak, csöbörsisak, csôrsisak, velencei sisak, salade sisak, arcvértes sisak. H) Sisakkorona és tekercs: A sisaktakaró rögzítésére, illetve a sisakdísz rögzitôcsavarjainak takarására sisakkoronát vagy helyette tekercset alkalmaztak a sisak tetején. A sisakkorona máza: arany. A tekercs a sisaktakaróval azonos színû két szalag összecsavarása vagy tekercselése. I) A sisaktakaró: A sisaktakaró valószínűleg a keresztes hadjáratokban részt vevő lovagok sísakjára erősített könnyű textilkendőből alakult ki, amit a tűző nap heve ellen használtak a Szentföldön. A sisaktakaró belső bélelt része általában a külsejétől eltérő mázú, sokszor mindkettő a címerpajzs színeit ismétli meg.

23 J) A sisakdísz: A sisakdísz a sisakra erősített plasztikus tárgy. Viselésének célja a sisak díszítése és tulajdonosának megkülönböztetése, felismerése. A címerpajzs képei gyakran szerepelnek sisakdíszként. A gyakrabban előfordulók: szarv, szárny, süveg, toll, tegez, zászló, virág, emberi- és állati alakok, testrészek stb. K) Heraldikai díszek: A heraldikai díszeket a hanyatló heraldika korától (XVI. század) alkalmaztak a címerekben. Ezek díszítőelemként funkcionáltak, illetve tulajdonosul rangját mutatták. Fontosabbak: pajzstartók, sisaktartók, pajzsőrök, címersátor, címerpalást, zászlók, méltósági jelvények, nemességi rangjelvények, csatakiáltás, jelmondat.

24 (1) A címerpajzsban színnek színre, fémnek fémre, bundabőrnek bundabőrre helyezése szabálytalan, nem heraldikus. (2) A borítások nem rangsorolhatók. (3) A színnel és fémmel osztott mezőbe helyezett szintén osztott alak színének és fémének váltakoznia kell. (4) Az egy mezőbe helyezett több azonos alak heraldikai mázai azonosak, kivéve ha alakjuk megváltozik. (5) A heraldikában a jobb és bal oldal felcserélődik. Ennek oka, hogy mindig a képzeletbeli pajzsot tartó lovag szemszögéből adjuk meg a bal és a jobb oldal helyét. (6) Mind a heroldalakok, mind a címerképek külön-külön és együtt is alkalmazhatók a címerpajzsban. (7) A mesteralakok, címerképek árnyékolása szabálytalan. A sisak, sisakdísz, sisaktartó árnyékolása engedélyezett. (8) A címerképeket nem természethűen, hanem stílizálva, kissé karakterizálva ábrázolják. (9) A címerkép nem lehet aránytalanul kicsi a címerpajzshoz képest. (10) A címerpajzsban jobbra forduló címerképet oldalt forduló címerképnek nevezzük. (11) A sisak pajzsra helyezése akkor szabályos, ha a címerpajzs felső szélét érinti, mintha a valóságban rátennék, de lebegnie nem szabad. (12) A címerpajzsra vagy csak sisak vagy csak rangjelző korona helyezhető. (13) A sisakon vagy sisakkorona vagy tekercs alkalmazható. (14) Sisaktakaró sisak nélkül nem szerepelhet, hossza általában a címerpajzs hosszának kétharmad részéig terjed. (15) A sisaktakaró címerben történő ábrázolásakor jelölni kell a takaró redőzetét, a hajlított formák íveit, a csavart részek fordulatait, a levelek erezetét. (16) A rangjelző koronát a címerpajzs felső szegélyére kell illeszteni. A rangjelző korona nem azonos a címer alkotó részeként szereplő sisakkoronával. HERALDIKAI SZABÁLYOK

25 A térképeken szereplő címerek legtöbbször ún. hivatalos címerek, általában egy-egy igazgatási egység, tehát terület vagy település címerét jelentik. Ezeknek az összetevői, színei mindig hivatalos testület döntése (államok esetében az alkotmányban rögzítve) alapján vannak meghatározva. Következésképpen attól eltérni nem lehet, az ábrázolásnak ezt tükröznie kell. A címerek ábrázolása Ily módon a pajzs formája, a heroldalakok, a címerképek jellemzői, a sisak és a heraldikai díszek megléte vagy nem léte, a sisakkorona, a tekercs, a sisaktakaró és a sisakdísz jellege hivatalosan dokumentált formulák, azokat a címer felvételekor a lehető legpontosabban kell reprodukálnunk. Mindezeket figyelembe véve felmerülnek problémák a címerek ábrázolásakor. A hivatalos meghatározáskor nem mindig szakember jelenlétében történik a tervezés, sokszor a modern címerhasználat beépít és hivatalossá tesz antiheraldikus szempontokat, így ezek akarva- akaratlanul bekerülnek a mindennapokba. Ezek ellen lehet küzdeni, de kiszűrésükre csak minimálisan van lehetőség. Ilyen heraldika ellenes beépülések lehetnek a címer mázainak hibái, a színre szín, fémre fém, bundabőrre bundabőr helyezésének hibája, a sisak felvételének hibája stb. Ezek ellen legtöbbször nem tudunk semmit tenni, hiszen a címer alapjegyeit kellene változtatni a korrigáláskor.

26 Színes címerábrázolás: A mázak színeinek felvételekor törekednünk kell a címertanban használatos vörös, kék, zöld, fekete és bíbor helyes árnyaltának reprodukálására, illetve más színek behozatalának kiküszöbölésére. A színek felvételekor igyekezni kell heraldikai vörös, kék, zöld, fekete kifejezetten egyféle árnyalatúságának megtartására. Vörösként cinóbervöröset, kékként kobaltkéket vagy ultramarinkéket igyekezzünk használni. A fémek megjelenítésekor el kell döntenünk, hogy a konkrét ezüst és arany színeket keverjük ki CMYK-rendszerben vagy a fehér és sárga helyettesítést alkalmazzuk. A bundabőrök megjelenítésére a bemutatott ábrákat használjuk, ezek korrekt előállítása a számítógéppel segített eljárásoknál nem jelenthet gondot. A heraldikai színeket legjobban közelítő CMYK-rendszerben előállított árnyalatok: vörös: M100 Y100 K10 kék:C100 K30 zöld:C100 Y100 fekete:K100 bíbor:M100 barna:C40 M80 Y100 arany:C40 M40 Y70 Y100 ezüst:B40 white

27 Egyszínű címerábrázolás: Sok kiadványban, de régebbi címerábrázolásoknál (pl. pecsétek) szükséges a címerek egy, általában fekete színben történő megjelenítése. Ennek a szükségességnek a megoldására a XVII. században egy itáliai heraldikus Silvester Petra-Santa dolgozott ki egy színjelölési rendszert, amelyet mind a mai napig használunk. vörös: függőleges vonalkázás kék:vízszintes vonalkázás zöld:heraldikai jobbról balra húzott harántvonalak fekete:függőleges és vízszintes vonalkázás, tele mező bíbor:heraldikai balról jobbra húzott harántvonalak barna:nincs jelölése arany:szabályos pontozás ezüst:üres mező

28 A Vexillológia, magyarul zászlótan, a zászlókkal és lobogókkal foglalkozó történeti segédtudomány. Vexillológia a térképen A zászló, illetve lobogó, rúdra vagy kötélre erősített, többek által láthatóan magasra emelt vagy magasban megerősített, különbféle szövetanyagokból készített jelvény amely a kiegészítésként rajta lévő tartozékaival vagy azok nélkül valami összetartozásának, hozzátartozásnak, figyelmeztetésnek, megkülönböztetésnek jeléül szolgál. A zászló kezdetben az egyes katonai egységek megkülönböztetésére szolgált. A lobogó a hajózás térhódításával jelent meg, a hadihajókon és a kereskedelmi gályákon használták. Lobogónak nevezzük az államok hivatalos zászlaját (nemzeti lobogó) is. A zászló hűségre kötelező szímbólumnak számított és számít ma is.

29 Az ókorban és a középkorban is rendszeresen használták a zászlókat. A zászlórúd hegyére különböző jelvényeket helyeztek (signum), egyes fejedelmek és feudális családok címereiket zászlóikra festették. Ez a típusú zászló, a címeres zászló volt a francia banniére, az olasz bandiers, a német banner, amelyeket magyarul baneriumként neveztek. Ebből keletkezett bandérium szavunk. A zászlókat már a honfoglaló magyarok is használtak. Az évi pannonhalmi oklevélben „zastou”, 1211-ben „zaaslou”, a XIV. század végén „zathou” magyar alakokban fordul elő. A XIII-XIV. századi magyar zászlók anyaga zöld selyem, ezen hosszában felvarrt vörös kettős kereszt látható. A XIV-XV. század királyi zászlaja igen gyakran vörös-fehér vágású, az ország vagy a királyi család címerével. A XVI-XVII. század magyar királyi hadi zászlói sokféle szimbólumot alkalmaznak. A címerben meglévő elemek színeinek hatásaként a vörös-fehér magyar színekhez már a XVI. század második felétől alkalmanként társul a zöld, de véglegessé csak a francia forradalom trikolorjának hatására válik. Végül használatát az évi 21. törvénycikk szentesítette.

30 Az egyes használatban lévő zászlók, illetve lobogók külső jegyeit (szín, felépítés, méret) az általa szimbolizált szervezet rögzíti. A zászlók között számos célú és használatú különböztethető meg, állami zászlók, városok zászlói, katonai csapatzászlók, jelzőlobogók stb. Minden zászló két fő részből épül fel: a rögzítés céljára szóló rúdból, amely lehet kötél is és magából a zászló „testbôl”, ami a szövetanyagot jelenti. A zászlók kartográfiai szerepe legtöbbször az állami zászlók megjelenését jelenti. A zászló és a lobogó részei

31 Az állami zászló minden állam hivatalosan, az alkotmányban rögzített állami lobogóját jelenti. Ebben a szín, a színek egymásutánisága, a színekben alkalmazott más szimbólumok (pl. címer), valamint a méret kerül rögzítésre. A kartográfiában az állami zászlók a különböző, egy-egy országot célterületként bemutató közigazgatási- és általános földrajzi térképeken szerepelhetnek, illetve az egész Földet ábrázoló, legtöbbször közigazgatási, térképlapok szoktak „zászlógyűjteményeket” felvonultatni, vagyis a Föld minden államának zászlaját közölni. A térkép díszítésére készülő zászlók legtöbbször rúd nélkül, egyszerű téglalapokba foglaltan jelennek meg. Az egyes rajzok elkészítésénél a térkép szerkesztőjének csak arra kell ügyelni, hogy a helyes ábrázolást adja. Itt van nagy fontossága annak, hogy a többszínű zászlók, legtöbbször három színű ún. trikolorok elkészítésénél a színeknek a rúdhoz való viszonyára kell figyelemmel lenni. A színsor lehet a rúddal párhuzamos és lehet a rúdra merőleges. Ezek felcserélése a zászlót teljesen hibássá teszi, ezért a helyes felvételre figyelni kell. Az állami zászlók


Letölteni ppt "Térképszerkesztés-tervezés 11. előadás Faragó Imre • A térképek díszítő elemei."

Hasonló előadás


Google Hirdetések