1 Köztem és a szürrealisták között az az egyetlen különbség, hogy én szürrealista vagyok. Dalí Néhány versféleség Köztem és az avantgárd költők között.

Az előadások a következő témára: "1 Köztem és a szürrealisták között az az egyetlen különbség, hogy én szürrealista vagyok. Dalí Néhány versféleség Köztem és az avantgárd költők között."— Előadás másolata:

1 1 Köztem és a szürrealisták között az az egyetlen különbség, hogy én szürrealista vagyok. Dalí Néhány versféleség Köztem és az avantgárd költők között az a különbség, hogy én költő vagyok. BéDáKá

2 2 TÜDŐM FULDOKLÓ HOMOKSZEMEI Most jógalégzésre tanítom tüdőm fuldokló homokszemeit s a hazafelé lihegő infarktusos esték tompa festékébe mártogatom az élesszélű papírokat Talán a kifordított kulcslyukakon át kiszivárgó tengerek így megmenekülve távozhatnak boldogabb sivatagok oroszlánbőgéssel ékes aszályai felé Tegnap az ó-ég alatt nem gúnyoltam ki a hullott vakolatú tűzfalat kilátszó téglái miatt Így a villámhárítókba tűzdelt tűzvirágok ismét lekókadtak a járdaszélre kifektetett virágvázák láttán Csak a tanú nélkül maradt bizonyítékok lehetnek büszkék és meg sem kezdett cigarettám rég elszállt füstje még befellegzi az útburkolat alá nyúlkáló kíváncsiak tűnődését Pedig képtelen kívánság rigót akarni a sastól Épp ezért most jógalégzésre tanítom a tüdőmben fuldokló homokszemeket

3 3 HEVER EGYMÁSON A VILÁG” József Attila: Eszmélet I.TÖPRENGŐ A forgástengelyek helyzetváltozásából ered-e vagy a gömbfelületek belapult torzulásai adják a nehézségi erő folyton újraéledő rohamait? A számítógépek memóriaegységeiben éldegélő lények meztelen matematikában érzékelik a külvilágot, az orgonasíp-lakóknak megadatott a szűz zene, és mi csak ábrándozunk a vegytiszta érzelmekről.

4 4 II. ARANY ÖNTUDAT Míg a gépek nőstény gondolata felneveli a kék kristályokat, kidomborodó sakktábláinkról lecsorog a higany és beszivárog a feltörő közöny üresen hagyott üregeibe. Fuvolánk sterilizált hangja fel-felkúszik a gitárhúrokra és a cseppfolyósított eszmélésben lebegő hiány-buborékok lassan felszállnak a törvények látható felszínére, ezért tűnik kráteresen likacsosnak minden felismerésünk. III. AZ ÉG FOGASKEREKEI Halszemű ablakainkra kívülről kicsapódnak a kérdőjelek pontjai és a réseken kidugdosott tekintetünk hiába keres támpontot, csak a plasztikus semmi formál kedvünkre néhány kényszerképzetet. Kedvenc függvényünkről kiderül, hogy kiszámíthatatlan, ismeretlenünk mindig több van mint egyenletünk, de még megszenvedett kudarcaink után sem törődünk bele anyagi determináltságunkba.

5 5 SÚLYOSAN kockáim súlyosan súlyosan gurulnak kivetett magányos hontalan tárgyak csúcsukat élüket meg-megcsikordítva odasziszegnek a gömbölyű halálnak súlyosan húzom a húzom a síneket lábamra kötözött kátrányos talpfák mérföldre előttem mérfölddel mögöttem várva várt vonatom sziklának siklatták egeim riannak riannak súlyosan madarak hullnak a megfagyott földre eszmélő kutyája lompos hűségemnek hová heveredjen mely hideg küszöbre

6 6 BUBORÉK fényes hártyák felszínén dimenziókról álmodik a fény pedig csak torzult terek éle koccan síkok csorba léte gyűrődik a széleken és végek közé szorítottan halkan vonaglik a végtelen buborék-világban élünk s a hártyák mezején negatívba mártják magukat a semmik: káosz ez a rend - gömbről gömbre csúszó idő-kéreg - s a körkörös burkokon kereng kereng a szerkesztetlen lényeg

7 7 KONCENTRIKUS SÍKBAN szapora haladék és zárolt halmazok a tükrök mögötti tér rejtelmeiben kicsodák ezek ki hívta őket romba dőlő akkordok ívei alá hány tétova angyal hány elkuszált csigavonal micsoda bagolyszemű jóslat Apolló monogramja az idő tetovált mellkasán az égen sebhelyes napkorong vészjósló fogyatkozás csontok támasztják a ragyavert pirkadatot nem is csontok az éjszaka nonfiguratív falloszai világtengely-erekció és körben körkörös koncentrikus síkban a horizont végtelen vaginája

8 8 HÓFEHÉR HALOTTI MASZKOK a szerelem égési sebei ajkak béna küszöbén átbukik egy- egy szó CSUPASZ A CSEND nem fordul arcára a FÖLD nem fordul a horizont lecsorgó csíkjai FEHÉRLÓFIA PÁRZIK ez az ösztönök kibernetikája lelked vakablaka körkörös romokon bolyong VÁLASZAIDAT NEM KÉRDEZTE SENKI temetetlen holtainkat nem várja szarkofág ÁRNYAK a japánbirsek májusolnak ÁRNYAK A KÖVÖN virágnak virága HÓFEHÉR ÁRNYAK A KÖVÖN VILÁGNAK KÖLDÖKE kezünk az égre nyúlna fel galaxisok forgószele vár az érkezési oldalon MACSKAFEJŰ NAPISTEN BALJÓSLATA nikotin jajgat a tüdőben a köd feloldja arcomat HÓFEHÉR KOPO-NYÁKBÓL KUNKORODIK ELŐ a hiány jelenléte ISZAPCSÍKOK SZÁRADÓ TÉRKÉPE míg a végzet váltivarú bolyhai befonnak JAJ

9 9 ennek az éjnek nincsen meséje fraktálok lombján fennakad a véreres hold kocsonyás korongja és bekapcsolva felejtett rádiójelek altató éterére felfűzve hogy Ionesco nyolcvankét évesen meghalt Párizsban néhol gyenge szél is előfordulha-ha-ha darabjait nálunk is műsorán az adás ideje alatt hívható telefonszám megtalálható a teljesen színes az igazi nincsen hozzá antennám mondja az apám de nem a parabolára gondol nekem ilyenkor meg őhozzá nincsen nagyhatású számítógépes alapon kezelhető szórakoztató műsorokat tudjanak előállítani szemléltető hipermédia videóklippeket videóklipszeket csíptesd pupilládra valamint az elmúlt fél évszázad történelmének szemléltetni erről részletesebben a holnapi napilapok törvénytelenségeit a világhálózaton megtalálható népdalokat számítógép komponálta egyenesen floppyra néha el-elénekli magának ha senki sem feje fölött forgatva vetített harisnyanadrágot ha senki sem hallgatja is csupán a kopasz énekesnő-program nyolcvankét évesen Párizsban ennek az éjnek nincsen meséje darabjait nálunk is műsorán

10 10 ki a maszkmestered ki az aki kikészít kicsoda rak arcodra álarcokat az elfedés púderei honnan szitálnak bőrödre szüntelenül ajkadat ki igazítja bárgyú mosolygósra honnan ez a sok félrevitt gesztus gumimimika honnan ez az elrongyolódott alázat ez a tétova megsemmisülés amikor elvész eltűnik amikor csak úgy önmagában meg szűnik vala ki a maszkmestered mi az ami kikészít felborít és magadból kiforgat pártokra szakít leönt nemzetcsömörrel hazaárulással forráz eszelőssé megmakacsít kiközösít kisajátít függelembe ránt érdektelenné zülleszt aláz közömbössé megfigyel felügyelet alá helyez magadból ki a maszkmestered hol varratsz szépen kiforgatott köpönyeged miféle szabásmintát követ mutasd hisz ez nem is hanem egy hiteles Közép-Európa-térkép a fenébe is hol vannak a fércelési vonalak hol feslik fel a törvény szövedéke a Dunánál? ki a maszkmestered kis sminkel állampolgárrá és meddig tartod még zárva öltöződ ajtaját mikor lépsz ki végre a porondra nézd üvölt vár a mélyen tisztelt hiszen az oroszlán felfalta az idomárt két artista nyakát törte a késdobáló telibe találta gyermeke szívét szükség van rád jó munkát végezzen a maszkmester

11 11 Fal, ablakok falakkal körbeépíteni a szobaalakú légteret a levegőt ráengedni a bútorokra asztalt tenni a csipketerítő alá szekrénnyel keríteni a naftalinos ünneplő ruhákat vitrinüveget húzni a törölgetett nippek elé padlót ácsolni a bomlott szélű szőnyegnek kályhát keríteni a duruzsló meleg köré és megvetni az ágyat a kíváncsi halálnak hogy legyen aki kinéz a falakra akasztott ablakokon

12 12 most nem vagyok itt, nem itt vagyok most, hanem innen sok ezer kilométerre most nem vagyok itt nem most vagyok itt hanem ezer évvel korábban ezer évvel későbben aki itt van az nem én vagyok aki itt van az fiatal és mohó én vénember vagyok aki megtanult lemondani a fiatal ittről és a mohó mostról aki megelégszik azzal hogy sok ezer kilométerről figyelje őt és ezer év távlatából ne adjon tanácsot neki

13 13 Most már felnézhetsz. Nincs fent semmi.