Az addiktológia szociális munka

Az előadások a következő témára: "Az addiktológia szociális munka"— Előadás másolata:

1 Az addiktológia szociális munka

2 Szenvedélybetegekkel végzett szociális munka
FEJEZETEK: Az addiktológiai szociális munka története Az addiktológiai szociális munka létrejöttének okai Drog, intoxikáció, szűrés Megelőzés, ártalomcsökkentés Család és iskola Kortársak, sorstársak Addiktológiai terápiás közösségek A felépülés dinamikája

3 Az addiktológiai szociális munka története
1940. Gladys Price: alkoholistákkal végzett szociális munka: kodependencia 1955. Alkoholtanulmányok Nyári Egyeteme: a szociális munkások első alkohológiai képzése Margaret Bailey: az alkoholisták családi esetkezelésének kidolgozója Addiktológiai szociális munkás: rugalmas, integratív szemléletű, gazdag eszköztárú meghatározó szerepet játszanak a szükségletek felismerésében, annak laikus igényként történő átfogalmazásában

4 Indikátorok Indikátorok:
a marginalizálódó szerhasználók szükségleteinek felismerése és támogatása interdiszciplináris alapozást igénylő szociális feladat az indikátorok a probléma elterjedtségének, időbeli változásának becslésére szolgál Közvetett indikátorok: érvényessége függ attól, hogy az alkohol és drogfogyasztás következtében mennyire pontosak az egészségügyi szolgáltatók adatai: Berkson-paradoxon: a kórházban kezelt szerfüggők között nagyobb arányú a szorongás és a depresszió, mint azoknál, akik nem kerülnek kórházba

5 Indikátorok Norman Kreitman: prevenciós paradoxon: kis mennyiségű, de nem megfelelő helyen és időben (pl.:közlekedés) történő alkoholfogyasztás nagyobb mértékben okoz egészségügyi károkat, mint az alkoholizmus; az alkoholizmus megelőzése és kezelése nem szünteti meg a káros alkoholizálási szokásaival kapcsolatos kockázatot Magyarországi statisztikák alkoholfogyasztás terén: : egy főre jutó alkoholfogyasztás: 10 liter felett : az alkoholos májzsugorban meghaltak aránya drámaian megnőtt a férfi lakosság májzsugor okozta megbetegedése és halála egyre korábbi életszakaszban következik be az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható halálozás a négyszeresére nőtt az alkoholfogyasztás növekedése jelentősen hozzájárult a éves férfiak és nők halandóságának növekedéséhez

6 Indikátorok A évi egészségügyi statisztika a hazai kábítószerfogyasztásról: a kezelt betegek száma lassú mértékben nő a legtöbb kábítószer-használó: év a nőknél a 35 év feletti korosztály dominanciája tovább erősödött az ópiátok (heroin) fogyasztása miatt kezeltek száma tovább nőtt

7 Drog, intoxikáció, szűrés
A szociális munka legtöbbször az alkoholfogyasztás következményeivel találkozik, ennek azonosítása érdekében különféle alkoholszűrő teszteket alkalmaznak: szonda, véralkoholszint-mérés, vizeletvizsgálat, GGT (plazma gammaglutamintranszferáz-szint: májkárosodás), MCV (átlagos vértesttérfogat) strukturált interjúk: CAGE-teszt, AUDIT-5 A dependensek: kezelésbe irányítás.

8 Drog, intoxikáció, szűrés
A problematikus ivók: az alkohol mérséklésére irányuló rövid intervenciós stratégiák: az aggodalomnak hangot adni azt tanácsolni, hogy változtasson ivási szokásain felbecsülni a kliens változásra irányuló motivációját specifikus célok kitűzése a folyamatos támogatás megajánlása empátia kifejezése, a kliens önbizalmának növelése, visszacsatolás, a felelősség és a választási lehetőségek hangsúlyozása visszacsatolás: pozitív, nem a személyre, hanem a cselekedetre irányul, saját észrevételeire támaszkodó, nyelve leíró, nem értékelő, ítélkező fontos a hely és az idő, alapuljon tapasztalatszerzési célokon

9 Megelőzés, ártalomcsökkentés
Prevenció: aktív folyamat, amely lehetővé teszi, hogy az egyének és csoportok olyan módon szembesüljenek az egészség szempontjából kockázatos helyzetekkel és tényezőkkel, hogy az egészséges magatartás és életstílus érvényesüljön. általános prevenció: a teljes populációra, vagy a populáció egy csoportjára (pl. gyermeket nevelő családok) irányul szelektív prevenció: az átlagnál nagyobb kockázatú csoportok indikált prevenció: olyan személyekre irányul, akiknél halmozódnak a kockázati tényezők

10 Megelőzés, ártalomcsökkentés
Prevenció: egészségpromóció, egészségfejlesztés: az egészség nem célja, hanem erőforrása a mindennapi áéletnek protektív, reziliens tényezők: trársadalmi környezet (jó megélhetés, törvénytisztelő szomszédság); családi környezet (megfelelően strukturált család); alkati tényezők (megfelelő testi és intellektuális fejlődés); a személyiség ereje (önhatékonyság, rugalmasság, egészséges tervek) kockázati tényezők: a társadalmi változások túlságosan gyors üteme; egészségtelen szerhasználó szokások, minták, attitűdök; a szer elérhetősége; diszkrimináció; szülők szerhasználata; családi kapcsolatok minősége; alacsony önértékelés; tanulási nehézség; folyamatos kudarc; negatív kortárscsoport hatás; szerhasználattal összefüggő szabadidőtöltés; felnőttségre, csoporthoz való hűségre apelláló, szerhasználatra késztető kortárscsoportba tartozás

11 Megelőzés, ártalomcsökkentés
Másodlagos prevenció: a korai kezelésbe vételre törekszik; keresletcsökkentésre irányul Harmadlagos prevenció: a rehabilitáció javítására irányul; ártalomcsökkentés, speciális addiktológiai rehabilitáció foglalja magában ártalomcsökkentő módszerek: alacsonyküszöbű programok (drop-in központok, megkereső utcai munka, kortárs segítés, segélytelefon) magas küszöbű program: metadon Az addiktológiai szociális munkások jelentősége ezeken a területeken nagyon fontos!

12 Család és iskola Család és szenvedélybetegség:
a múltban keresi a családi hatást: genetika, tanulási folyamatok jelenre összpontosító felfogás: az addikt személy működése nem egyéb, mint a család működési zavarának tüneti kifejeződése a szenvedélybeteg többi családtagra gyakorolt hatása: negatív

13 Család és iskola Ópiátfüggők családjainak jellemzői (a leginkább kutatott terület): családon belüli merev, idejét múlt érintkezési formák állandó minősítések, címkézések kettős kötés a drogos és a másik nemű szülő között szokatlan kapcsolat az azonos nemű szülővel örömtelenség szexuális problémák a szülőknél szenvedélyszerű viselkedés több generáción át a konfliktusok nyersebb formában jelennek meg az anyák nevelési stratégiája szinte a csecsemőkori állapotot tartja fenn gyakori a szerhasználatot megelőző váratlan, elgyászolatlan halál a droghasználatra jelentős hatást gyakorol a szerhasználó szubkultúra

14 Család és iskola Az egészséges család:
világos értékek a családon belül minden változás lassan, rugalmasan, körültekintően, folyamatosan zajlik, és mindez megjósolható a családtagok számára, nincs káosz stresszt megfelelő módon kezelik, nincs bűnbakképzés kimutatják az érzéseiket, indulataikat, lehet erről beszélni, önmagukhoz tartozónak érzik vannak családi rituálék támogatják egymást érzelmileg megtanulják egymást és saját magukat tisztelni a családtagok kiadhatják egymásnak magukat, van bizalom felelősség megosztott, mindenkinek van feladata mindenki véleménye fontos, egyértelmű a kommunikáció

15 Család és iskola Szenvedélybeteg családban élő gyermekek számára ma 4 intézmény nyújt segítséget: az egészségügy addiktológiai rendszere családsegítő- és gyermekjóléti szolgálat szenvedélybetegekkel foglalkozó civil és egyházi szervezet oktatási intézmény Iskolai megelőző programok: információnyújtás (életvezetési készségek diákoknak, tanároknak) készség- és személyiségfejlesztés (nemet mondás, kritikus gondolkodás, önismeret) kortársoktatás

16 Kortársak, sorstársak Alcoholics Anonymous 1935.:
mechanikus és organikus szolidaritás (E.Durkheim) személyes integrálásának lehetősége mechanikus szolidaritás: a hasonlók szolidaritása uralkodik organikus szolidaritás: az organikusan, munkamegosztás révén egymásra utaltak hivatásai szervezetek keretében történő szolidaritása 12 lépés 12 hagyomány

17 Kortársak, sorstársak Az addiktológiai szociális munkás feladata:
önsegítő csoportok létrehozása segítés abban, hogy a kliens bejusson is bennmaradjon részt vehet nyitott üléseken maga is kezdeményezhet, vezethet csoportot: didaktikus, személyiségfejlesztő, rehabilitációs, szocializációs, konzultációs szervezeti igényeket szolgáló bizottságok, adminisztratív csoportok, képviseleti testületek munkájában való részvétel klienseket szolgáló team megbeszéléseken való részvétel esetkezelő konferenciákon való részvétel társadalmi környezet megváltoztatására törekvő akciócsoportokban való részvétel

18 Addiktológiai terápiás közösségek
Charles Dederich-Synanon 1958. addiktológiai terápiás közösség: világosan hierarchizált szigorúan szabályozott, törzsszerű, demokratikus elvek: testvériség, testvéries törődés, gondoskodást hangsúlyozó családias, józan együttélési forma a sorstársakkal való közösség érzése alkalmat ad az életstílus gyökeres megváltoztatására: empatikus konfrontáció, viselkedésmonitorozáson alapuló visszajelzések, introspekció provokálása

19 Addiktológiai terápiás közösségek
Rehabilitáció: bekerüléskor kevés a kliens és a közösség kontrollja az események felett a lemorzsolódás veszélye nagy klinikai stádium: jelentős a közösség befolyása, a kliens passzív elfogadója az eseményeknek, majd megpróbálja a saját kezébe venni az eseményeket, ezzel átmenetileg csökken a közösség befolyása koprodukció: a kliens képes a saját elgondolásait, igényeit összhangba hozni a közösség szükségleteivel, iránymutatásával

20 A felépülés dinamikája
Elvin M. Jellinek felépülési modellje: az alkoholizmus krónikus, progresszív és halálos folyamat: prealkoholos (az ivás megkönnyebülés); prodromális (emlékezetkiesések, zugivás, bűntudat); akut (kontrollvesztés, tagadás, alibikeresés, vádaskodás, agresszivitás); krónikus (erkölcsi lezüllés, megvonási tünetek, toleranciacsökkenés) felépülés: alkoholfogyasztás abbahagyása, döntő életmódbeli változások, a felépülő szenvedélybetegnek jelentősen kell módosulnia önmagával és másokkal való kapcsolatának-az ivási periódus mélypontjáról a detoxikáció és korai felépülés fázisán keresztül halad a tartós felépülés felé

21 A felépülés dinamikája
M. Peyrot szerinti társadalmi problematizálási folyamatok: „tenni kell valamit”- társadalmat mozgósító agitálás politikai válasz kidolgozása hivatalos politikai válasz megvalósítása a probléma megoldás nagyobb rosszat jelent, mint amilyen a gond maga programmódosítás (ez történt pl. a szesztilalom feloldásakor) új ciklus nyitánya

22 A felépülés dinamikája
A felépülés dinamikus modellje (Brown 1985.): detoxikáció korai felépülési fázis folyamatos felépülési fázis Prochaska-DiClemente-féle felépülési modell: azt vizsgálja, hogy a szerhasználó mennyire kész megváltoztatni a használói viselkedését 1. változásra való elszánás (prekontempláció) - a kliens élvezi a szerhasználatot, nem fordul segítségért ha segítséget kér, akkor információk átadása szükséges, a kétkedés felkeltése, a kockázati észlelésének növelése 2. elszánás (kontempláció) már szembesül a szerhasználat negatív következményeivel, a változást illetően ambivalens feladat a változás felé motiválni

23 A felépülés dinamikája
3. előkészületi stádium: tudja, hogy több a hátrány, mint az előny előkészül a szerről való leszokáshoz feladat a célok meghatározásában támogatni, megerősíteni, hogy képes legyen a változásra 4. akció stádiuma: a kliens bevonható a terápiás folyamatba ilyenkor konkrét lépések történnek a leszokásra feladat a változás irányába ható lépések ösztönzése

24 A felépülés dinamikája
5. fenntartás stádiuma: a kliens helyzete, állapota már változott: abbamaradt, vagy mérséklődött a szerfogyasztás feladat a visszaesés megelőzése-relapszus prevenció 6. visszaesés stádiuma: előfordult a visszaesés utógondozás relapszus prevenció ösztönzés, bátorítás az újrakezdésre

25 A felépülés dinamikája
A felépülés dinamikus modellje: detoxikáló, absztinenciát „beigazító” időszak: a szer megvonása kellemetlen, olykor életveszélyes: ennek enyhítésre gyógyszeres terápiás kezelés kórház, járóbeteg kezelés, rehabilitáció-száraz elvonás, fülakupunktúra 2. pszichológia változás: erőteljes külső támogatásra szorul a kliens ebben az időszakban csak a szer abbahagyására képes fókuszálni modellkövető, imitáción alapuló szociális tanulás fontossága felépült szenvedélybeteg modelling hatása jelentős

26 A felépülés dinamikája
nem érti a józan kommunikációt, még nem kész a józan diskurzus internalizálására egy korábbi, primitívebb állapothoz történő ideiglenes visszatérés jellemző: regresszió-ez előhívja a személyiség lappangó erőit, a személyiség kreatív potenciálját biztonságos, támogató környezetben a kliens lehetőséget kap az új magatartás és viszonyulásmódok kialakításra, kipróbálására: újradöntés, újrafelnövekvés

27 A felépülés dinamikája
3. szociális változás: új, egészséges, józan kapcsolatok kialakítása: csoport-, munka-, foglalkoztatóterápiák józanságot támogató páros kapcsolat kialakítása hozzátartozói csoportok módszer: a figyelmes törődés, a konfrontatívan együttműködő gondoskodás (carefronting) családterápia 4. addiktológiai dimenzió: a tagadás mérséklése-új, józan logikai struktúrák, attitűd és attitűd kibontakoztatása a kevésbé tagadó kliens kezdi megváltozott módon szemlélni önnön történetét, ami az identitás változását eredményezi: az esweményeket, élményeket átértelmező, zknak koherenciát kölcsönző újféle élettörténet a jövőbeli, kedvező változás reményét vetíti előre

28 A felépülés dinamikája
A folyamatos felépülés modellje: prioritás marad a józan élet: a szerhasználat elkerülésének megtanulása, múltjának újraértelmezése értékvilágában nagy hangsúlyt kapnak az altruisztikus értékek központi jelentőségűvé válik az önnön magával való törődés- érett elhárító mechanizmusok (szublimálás, humor, kompromisszumkészség, a kielégülés késleltetése) kiegyensúlyozott életvezetés (anyagiakkal, idővel való gazdálkodás, rekreáció) bensőséges társas viszonyokat és inspiráló kapcsolatokat nyújtó, optimálisan gondoskodó és frusztráló józan kisközösséghez való tartozás

29 A felépülés modellje A felépülést támogató rendszerek:
önsegítő csoportok egészségügyi, szociális intézmények terápiás közösségek, rehabilitációs otthonok addiktológiai közösségi gondozás: itt a szakember nem a klienshez, hanem a klienssel kommunikál, és a közösséggel dolgozik közösségi színtereken csökkenteni kell a drogkereskedelmet prostitúció intravénás szerhasználat rossz lakáskörülmények, közlekedés az oktatás elégtelensége

30 Az addiktológiai szociális munkás
Kommunikációs készség szintjei (Patsula 1985.) aktív hallgatás blokkolás erősítés érzelem-visszatükrözés fontosság elismerése kiemelés konfrontáció korlátozás nyitott mondat önközlés összegzés összekapcsolás parafrázis rögtönzés támogatás visszacsatolás empowerment

31 Az addiktológia szociális munkás
2. Az addiktológiai szociális munkás konzultációs készségei: problémamegoldó képesség ital- és drog visszautasításának készsége önérvényesítés készsége kommunikációs készségek kognitív újrastruktúrálás általános konzultációs készségek: empátia, nyitott mondatok, érzelmek visszatükrözése, parafrazeálás, feedback, figyelemelterelés kezelés terminálása utánkezelés, utókövetés