Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Megbízott kutatóhely: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Megbízott kutatóhely: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet"— Előadás másolata:

1 A Balaton és befolyói halállományának monitorozása az EU VKI irányelveinek figyelembevételével.
Megbízott kutatóhely: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Témafelelős: Dr. Specziár András (tud. főmunkatárs) Közreműködők: Takács Péter (tud. segédmunkatárs) Dobos Géza (hajóvezető) Maroskövi Bea (asszisztens)

2 A Balaton halállományának hosszú távú monitorozására 1996-ban tettünk javaslatot (Specziár és mtársai 1997) és az akkor meghatározott módszerekkel immár tíz éves adatsorok állnak rendelkezésre (pl., Specziár és mtársai. 2000, Bíró és mtársai 2002, 2003a,b). 2005-ben az EU standardizálásért felelős bizottsága (CEN) elfogadta az EN 14757/2005 szabványt, amely meghatározza, hogy a Víz-keretirányelv (VKI) keretében miként kell a tavak halállományát kopoltyúhálóval felmérni. A szabvány első hazai tesztje az ECOSURV (2005) projekt keretében augusztusában volt a Balatonon, a Fertőn és a Velencei-tavon. Jelen kutatásaink Balatonra vonatkozó részében a tavak halállományának VKI szerinti felmérésének módszertani, alkalmazhatósági kérdéseit vizsgáltuk.

3 Az EN 147757/2005 szabvány, ”Vízminőség – Halak gyűjtése kopoltyúhálókkal”, célkitűzései:
Tavak halállományának összetételére, relatív mennyiségére és struktúrájának időben és térben, tavon belül és tavak között összevethető eredményekre vezető mintákat biztosító, paneles kopoltyúhálókon alapuló, standardizált gyűjtési módszer rögzítése. Alapelv: A mintavételi eljárás random és kiegyensúlyozott mintavételen alapul.

4 A szabvány főbb elemei (0-75 m mély tavakra):
Fő eszköz a standardizált összeállítású, 1.5 m magas, fenékre süllyedő 12 (5-55 mm) panelből álló, 30 m hosszú kopoltyúháló, amely nagyobb halak előfordulása esetén nagyobb szembőségű (pl. 65 és 80 mm) hálókkal kiegészíthető. Az 5-10 m-nél mélyebb területeken kiegészítésként alkalmazható még 6 m magas vízközt lebegő kopoltyúháló is. Az alkalmazandó hálók mennyisége a tó méretétől és mélységétől függően változik (8 db és annak többszörösei – ajánlás: oligo-mezotróf vizeknél 8 háló/2 fő/nap). A hálók térbeli eloszlásának a mélység viszonyokhoz kell igazodnia. A mintavétel ajánlott időszaka július 15. – augusztus 31., és esetleg ősszel, amíg a >15 oC vízhőmérséklet fennáll. A mintavétel időpontja este 6-8 órától reggel 6-8 óráig tart (12 óra időtartam), ha sok a hal, akkor ez rövidíthető. 6 kg/háló feletti fogás esetén a minta torznak tekintendő. A protokoll évi egyszeri mintavétellel számol (és nem feltétlenül évente)!

5 A kopoltyúháló tulajdonságai – mitől függ a fogás?
Fogás = halsűrűség x halászati intenzitás x fogási hatékonyság Az eszköz minősége (háló anyaga, szembőség stb.). – Ez szabvány. Az eszköz illesztése az adott viszonyokhoz, azonosak-e az eszköz működési feltételei, azonos-e az élőhelyi (pl. vízoszlop) lefedettség? – Lásd eredmények. Az eszköz alkalmazási technikája (pl. mintavételi helyek kijelölése). – ~szabvány. Az eszköz észlelhetőségét, elkerülését befolyásoló tényezők (pl. fényviszonyok). – A napszak fixált, de a zavarosság nem. Párhuzamos vizsgálatokkal kiküszöbölhető a hatás. A halak mozgási aktivitása: napszakos trendek – figyelembe véve (alkalmazás során is?), de halsűrűség! évszakos trendek – figyelembe véve (alkalmazás során is?), időjárási és egyéb rövid távú környezeti tényezők – hatásuk csak párhuzamos vizsgálatokkal küszöbölhető ki. A halrajok véletlen szerű előfordulása. – Kis vizeknél megfelelő mintavételi stratégiával kiküszöbölhető, nagyobb vizeknél viszont csak többszöri felmérés adhat megfelelő eredményt.

6 A mintavétel időpontjának torzító hatása - A halak eloszlásából és aktivitásából adódó tendenciózus.
A felmérés Tihanynál, a tó relative kis halsűrűségű területén készült. CPUE (g/std. háló/óra) évszak (hónap) napszak (óra)

7 Az 1.5 m magas EU VKI szabvány háló fogásának alakulása a halászati idő függvényében a Balaton nyíltvízén és a parti sávjában, délelött. A minta értékelhetőségének feltétele, hogy a teljes fogás ne haladja meg a 6 kg-ot hálónként.

8 A fogás mennyiségének és összetételének alakulása 1
A fogás mennyiségének és összetételének alakulása 1.5 m magas és 3 m magas hálókkal a vízmélység függvényében 1.5 m 3 m CPUE (g/óra/háló) Gyakoriság (%) Vízmélység (m)

9 EU habitat direktívás faj!
3 m magas háló fogóssága (egyedszámban) az 1.5 m magas hálóhoz képest a vízmélység függvényében Küsz Dévérkeszeg 2-3 m-es vízmélységnél a 3 m magas háló küszből ször annyit fogott, mint a standard 1.5 m magas háló! Lg (CPUE 3 m / CPUE 1.5 m) Garda Lg (CPUE 3 m / CPUE 1.5 m) Karika keszeg EU habitat direktívás faj! A helytelen standardizálás jelen esetben a minták vízmélységtől függő, de nem kalibrálható torzulásával jár, és így az élőhelyi összevetésnél teljességgel félrevezető eredményeket kapunk. Vízmélység (m) Vízmélység (m)

10 A meglévő (1996-2005) kopoltyúhálós adatsorok illeszthetősége.
 azonosak voltak-e a gyűjtés feltételei (pl. az évszak, a napszak és a helyszín)?  megfeleltethetők-e egymásnak az alkalmazott hálók a méretszelektivitás szempontjából?  megfeleltethetők-e egymásnak az alkalmazott hálók szelektivitása funkcionális szempontból (pl, vízoszlopbeli elhelyezkedés)? Régebbi hálónk 3 m magas volt, míg az EU VKI szabvány hálója csak 1.5 m magas. Ez mint láttuk nem korrigálható különbség. Minthogy azonban folyamán, részben éppen e téma keretében, 3 m magas hálókkal is mintáztunk, ennek köszönhetően eredményeink még összevethetőek a régebbi adatokkal.

11 nyíltvíz parti sáv 1.5 m magas VKI szabvány hálókkal a előtti adatsorok nem hozhatók szinkronba.

12 Javaslatok: A VKI célja, miszerint a halállomány összetételére és relatív mennyiségére vonatkozóan időben és térben összevethető eredményeket kapjunk, sekély tavakban 1.5 m magas hálóval nem érhető el. Lévén, természetes tavaink vízmélysége rendszerint 6 m alatt marad, a hazai VKI protokollba legyen előírás a vízoszlop teljes lefedését biztosító hálók használata ezen vízmélységig. Vizeink halállomány sűrűsége és a vizeinken folyó nagy emberi aktivitás a nappali mintavételt indokolja. Ennek célszerű időpontja a napkeltét követő 2-6 óra. Szemben a szabvány által javasolt 12 óra mintavételi időtartammal, a Balatonon, a Fertő-tavon és a Velencei tavon, a nyár közepe-ősz közepe időszakban, nappal 1-6 órát halászhatunk a hálók túltelítődése nélkül. Ahhoz, hogy a halászat időtartamát optimalizálhassuk, javasoljuk a hálók telítődésének óránkénti ellenőrzését. Csatolt vizsgálatok megfontolása az ár/érték arány növelése céljából. A Balatonban szinte soha sem végzünk pusztán állomány felmérés céljából kutatóhalászatot, az elpusztuló halak egy része számos más – táplálkozási, növekedési, morfológiai, genetikai, toxikológiai, stb. – vizsgálat alapját is képezik. - A kopoltyúháló használata olyan kis méretű vizekben, ahol a halak kifogása a természetvédelmi célokat erősen sértheti – pl., a ritka és veszélyeztetett halfajok állományára a várható fogásnak jelentős hatása lehet –, nem elfogadható. A Balatonon a szabványnak teljes mértékig megfelelő, (de csak az) 50 % feletti változások kimutatására alkalmas mintavételi intenzitás 256 (192 standard és 32 kiegészítő) db háló kihelyezését jelenti a tó területén, amely két fő 32 terepen eltöltött munkanapjának felel meg. Ezen felmérés során átlagosan 13 db szabvány háló elhasználódásával is számolhatunk (1.5-6 m magas: EUR/db).

13 Halállományok felmérése a Balatonba torkolló kisvízfolyásokon.
A VKI nagy figyelmet fordít a kisvízfolyások vizsgálatára. E vizek halállományának felmérésre 2003-tól a EN szabvány vonatkozik. A balatoni befolyók halállományának kutatása korlátozottabb volt eddig, illetve, hogy e vizsgálatok módszertanilag is eltértek egymástól (Przybylski és mtársai 1991, Harka és Juhász 1996, Keresztessy 1998, Bíró és mtársai 2002, 2003a,b, Lendvai és Keresztessy 2004). Így kutatásaink során arra összpontosítottunk, hogy e vizek halfaunáját minél részletesebben és a VKI előírásainak megfelelő módon mérjük fel. .

14 A halállományt 14 északi befolyó 31 pontján és 11 déli befolyó 24 pontján vizsgáltuk.
Háromszori vizsgálatot az északi oldalon 6 vízfolyás 13 pontján, a déli oldalon 10 vízfolyás 19 pontján végeztünk

15 A vízgyűjtőről, beleértve a Balatont és a Kis-Balatont is, eddig 51 fajt írtak le.
Vizsgálataink során a halat fogtunk, az északi befolyókból 30 faj, a déli befolyókból 28 faj, összesen pedig 33 faj került elő, amelyből 8 védett (1 fokozottan védett) és 8 adventív faj.

16 Az északi befolyókon végzett faunisztikai felmérések eredményei

17 A déli befolyókon végzett faunisztikai felmérések eredményei

18 Büdösgáti-vízből 7 új faj
Jamai-patakból 1 új faj Koroknai-patakból 2 új faj Köröshegyi-sédből 1 új faj Marótvölgyi-vízfolyásból 10 új faj Pogányvölgyi-vízfolyásból (Keleti-bozót árok) 11 új faj Tetves-patakból 9 új faj Zala-Somogy-határárokból 5 új faj Burnót-patakból 4 új faj Egervízből 6 új faj Lesencéből 3 új faj Tapolca patakból 10 új faj került elő. Viszont, a Lovasi-sédben és az Aszófői-sédben csak egyetlen fajt fogtunk, míg az Örvényesi-, a Szőlősi- és a Csopaki-sédben, valamint a Koloska- és a Cserkúti-patakban nem találtunk halat.

19 Az adventív fajok tették ki a fogások ~ 25%-át
Az 1%-nál nagyobb relatív gyakoriságú fajok arányai balatoni befolyókban Az adventív fajok tették ki a fogások ~ 25%-át

20 Köszönöm a figyelmüket.
Fotó: Turcsányi I.


Letölteni ppt "Megbízott kutatóhely: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet"

Hasonló előadás


Google Hirdetések