Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

A közös kereskedelempolitika és az EU külkapcsolatai.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "A közös kereskedelempolitika és az EU külkapcsolatai."— Előadás másolata:

1 A közös kereskedelempolitika és az EU külkapcsolatai

2 Szolgáltatás export FDI (2003 EU belső kereskedelem nélkül)Áruexport Az EU az egyik legnagyobb exportőr és külföldi befektető

3 3 10 legfontosabb EU export partner (2008) 1.USA 2.Oroszország 3.Svájc 4.Kína 5.Törökország 6.Norvégia 7.Japán 8.Egyesült Arab Emirátus 9.India 10.Brazília 19% 8% 6% 4% 3% 2%

4 4 10 legfontosabb EU import partner (2008) 1.Kína 2.USA 3.Oroszország 4.Norvégia 5.Svájc 6.Japán 7.Törökország 8.Korea 9.Brazília 10.Líbia 16% 12% 11% 6% 5% 3% 2%

5 •az áruk szabad mozgása mellett az eltérő nemzeti politikák negatív externáliákat eredményeznek (pl. alacsonyabb vámok) •az egységes versenyfeltételek logikus kiegészítője (pl. egységes exportámogatás) •nemzetközi szinten nagyobb alkuerő •egységes, átlátható jogrendszer (vámkezelés) – vámjogi harmonizáció – közös vámkódex (1992) Miért van szükség közös kereskedelempolitikára?

6 •Alapelv: nyitott (?) piacgazdaság szabad versennyel (RSZ 4.c.) •Cél: –hozzájárulás a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez, –a nk-i kereskedelmi korlátozások progresszív csökkentése, – a vámkorlátok csökkentése •Kivételek: mezőgazdaság, textil és ruházat, autó, szén és acél, hajógyártás és általában a szolgáltatások Alapelv, célok

7 Az EU világgazdasági súlya •A világ egyik legjelentősebb kereskedelmi hatalma •Fő partnerek: USA, Kína, Japán, az újonnan iparosodott távol-keleti államok, Svájc, Norvégia, Oroszország •2004. május 1. után legdinamikusabban a közép- és kelet-európai országokkal bővült a kereskedelmi kapcsolat •Kiemelt szerep a közvetlen külföldi befektetések kihelyezésében és fogadásában. •A világ legnagyobb segélyezője. (hivatalosan regisztrált fejlesztési segélyek közel fele)

8 Közös kereskedelempolitika A Római Szerződés a tagállamok külkereskedelmét közösségi hatáskörbe vonta. Ez indokolta a közös kereskedelempolitika kialakítását. Részei •vám- és kereskedelmi szerződések és megállapodások megkötése, •vámtételek változtatása, •liberalizációs intézkedések, •exportpolitika, •kiviteli és kereskedelempolitikai védőintézkedések kidolgozása és bevezetése (pl. a dömpinggel és a szubvenciókkal kapcsolatban), •a fejlődő országok felé létrehozott Általános Preferenciarendszer működtetése. A mezőgazdasági termékeket kivették a kereskedelempolitika kereteiből, ez a csoport a közös mezőgazdasági politika tárgya.

9 Közös kereskedelempolitika II. •A kereskedelempolitikai döntéseket a Bizottság előterjesztésére a Tanács minősített döntéssel hozza. A közös kereskedelempolitikát a liberalizmus és a protekcionizmus (a Közösség érdekeinek messzemenő érvényesítése) jellemzi. •A tagállamok egymás közötti kereskedelmét a belpiaci politika szabályozza. •Napjainkra a Közösség a világ egyik legfontosabb kereskedelmi tömörülésévé vált - befolyása van a világ nemzetközi kereskedelmének irányaira és volumenére. 20 %-os részesedésével a világ legnagyobb exportőre (USA: 15 %, Japán: 9%).

10 Kereskedelempolitikai eszközök Csoportosítás: •exportra és importra ható •közvetlen, és közvetett hatású –vámjellegű (tarifális) vagy nem vámjellegű (nem tarifális) –árra vagy mennyiségre ható (közvetlenül vagy közvetve)

11 Árra ható eszközök Az alkalmazott eszközök az importált / importálni kívánt termék árát befolyásolják, és ezen keresztül érik el a kívánt (importcsökkentő) hatást. Fajtái: •vámok •illetékek •szubvenciók •dömpingellenes (anti-dömping) politika •árfolyampolitika.

12 Mennyiségi korlátozások és hasonló eszközök az importált / importálni kívánt termék mennyiségére hatnak, és azon keresztül az import csökkenését okozzák. Eszközei: •Engedélyezési rendszer (import/exportengedélyezés •Import/export kvóták •Önkéntes exportkorlátozás •Tilalmak •Kereskedelmi hatású beruházási szabályok (TRIMs) •Származási szabályok (eredetmegjelölés) •Import monitoring

13 Az árra vagy/és a mennyiségre közvetetten ható eszközök Az alkalmazott eszközöknek elsődleges hatásuk, sőt, alkalmazásuk szándéka sem minden esetben az import csökkentése, ez „mellékhatása”, egyre népszerűbb. Fajtái: •Technikai előírások és szabványok •Egészségügyi előírások •Környezetvédelmi előírások •Versenyszabályok alkalmazása és kiterjesztése •Állami vásárlások

14 •ENSZ - Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) kezdeményezés; EK – 1971, 10 éves periódusok (1999: prefefendszia rendszer egyszerűsítése) •Cél a fejlődő országok gazdasági támogatása: export- ösztönzés, iparosodás támogatása, gazdaság diverzifikációja •3 rendszer ( ): –általános: vámmentesség vagy vámkedvezmény biz. termékekre (autonóm módón)/(ipari termékek alapvetően vámmentesek) –GSP+: többlet kedvezmény (nemzetközi ember- és munkajogi standardok, környezetvédelem, kábítószer elleni harc) –EBA (Everything but arms) fegyvereket kivéve mindent (49 LKF –legkevésbé fejlett ország): vám- és kvótamentes piacra jutás minden termékre. Fokozatos: banán (2006), rizs, cukor (2009) •Koncentráció: adott ország importja > GSP import 15%-a – preferencia megszűnik Általános preferencia rendszer (Generalized System of Preferences - GSP)

15 Társulási, preferenciális kapcsolatok Társulás: –kölcsönös jogok és kötelezettségek, közös fellépés, közös eljárások –speciális piacra-jutási feltételek (szabadkereskedelem, tagság kilátása) –gazdasági és szakmai együttműködés –EK-pénzügyi segélyek

16 TÁRSULÁSI KAPCSOLATOK •Dél- európai országokkal kötött társulási megállapodás •EFTA – Európai Szabadkereskedelmi Terület tagállamaival való együttműködés az EGT – Európai Gazdasági Térség keretében •Közép – és kelet-európai országokkal kötött Európa Megállapodás •Stabilizációs és társulási folyamat a nyugat-balkán országaival •Európán kívüli mediterrán országokkal kötött társulási megállapodás •Loméi egyezmények és az AKCS – afrikai, karibi és csendes óceáni országokkal (ACP – african, caribic, pacific) partnerségi megállapodás

17 17 Multilaterális WTO – Doha Forduló Bilaterális FTAs / Regional Unilaterális GSP, EBA etc 3 DIMENZIÓ

18 EU kereskedelmi kapcsolatok típusai Kezdeti mediterrán m., Lomé/Cotonou LNK VISZONOSSÁG NÉLKÜLI AUTONÓM PREFERENCIA VISZONOSSÁG NÉLK. SZERZŐDÉSES PREFRENCIÁK PARTNERSÉGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI M. SZABADKERESKE- DELMI TERÜLET VÁMUNIÓ EGYSÉGES PIAC Fejlődő országok, egyes szovjet utódállamok (GSP); jugoszláv utódállamok Svájc, Izrael, Dél-afrikai Közt., Mexikó, Chile, Horvátország, FYROM, Tunézia, Marokkó, Palesztin Fennhatóság Oroszország, egyes szovjet utódállamok, Latin-Amerika, karib-tengeri térség, ANDEAN, Közép-Amerika Törökország, Andorra, San Marino

19 ACP (Afrikai, Karib és Csendes Óceáni államok), Mercosur ACP •EU áru export (2007): €39.7 mrd •EU áru import (2007): €40.2 mrd •EU beruházás állomány (2002): €58.8 mrd Mercosur •EU áru export (2007): €32.1 mrd •EU áru import (2007): €47.8 mrd •EU beruházás állomány (2006): €126.3 mrd

20 Átalakuló EU kereskedelmi kapcsolatok jellemzői: –regionális integráció ösztönzése; –ezt követően a régiók közötti szabadkereskedelmi megállapodás az EU-val; –viszonosságon alapuló kedvezmények; –ipari terméknél vámmentes piacra jutás, mezőgazdasági termékeknél fokozatos liberalizáció; –liberalizáció fokozatosan a szolgáltatásokra és a beruházásokra is; –a versenypolitika előtérbe kerülése. Területei: –ACP országokkal (Partnerségi Megállapodás), –Nyugat Balkán országaival (Stabilizációs és Társulási Megállapodás), –Törökország: vámunió, Társulási Megállapodás, –Mediterrán országok: Társulási Megállapodás

21 Az EU fejlesztési együttműködési politikája •világ segélyeinek 45-50%-a •az EU-tagállamok által finanszírozott segély 15%- a a közös költségvetésből származik •a közösségi fejlesztési segélyek fő feladata, h. kiegészítsék, kiegyensúlyozzák a tagállamok fejlesztési hivatalai által folyósított segélyeket. •a kialakulás okai: –történelmi (gyarmattartó múlt) –stratégiai (nyersanyagtermelés, felvevő piac) –morális (erkölcsi kötelesség)

22 22 Intézményi, döntési rendszer Bizottság állapodik meg • A 27 tagállam nevében – bizonyos területeken MS jelen vannak pl. létesítés/alapítás, büntető szankció • rendszeres jelentés a Tanács és az EP felé • megállapodások teljes előkészítése… A Tanács dönt: •tárgyalási irányelvekben •Követi a megállapodási folyamatot •Tanács jóváhagyja a tárgyalások eredményét (jellemzően by minősített többséggel) – néha a MS ratifikálják is ezeket Eddig az Európai Parlament •a Bizottság tájékoztatja •“jóváhagy” a fontosabb megállapodási ratifikációkat (több mint kereskedelem) Ma az EP társdöntő •törvényhozás és kereskedelmi megállapodások, de nem a tárgyalási irányelvekben

23 Lisszaboni Stratégia, konvergencia

24 Lisszaboni Stratégia kitűzött fő célok: •versenyképesség növekedését elősegítő reformok; •kutatás-fejlesztés, innováció, infokommunikáció; •foglalkoztatás és képzés; •társadalmi kohézió; •fenntarthatóság, a természeti környezet védelme.

25 Területei •korábban az integráción kívül maradó területekre irányul –oktatás, –kutatás, –innováció, –vállalkozásfejlesztés, –munkaerőpiac, –szociális biztonság –stb.

26 Területei II. •Magában foglalja korábbi : –foglalkoztatási politikai, –a termékpiaci szabályozás, –a makro- és mikroökonómiai folyamatok közötti kapcsolatokkal foglalkozó megállapodásokat. • Ezen túl további területekre is kiterjed: –a vállalkozásösztönzésre, –a tudásalapú gazdaságra és az információs társadalomra, –a kutatás-fejlesztésre és –az oktatásra. A lényeg az átfogó célokra alapozott integrált reform- stratégia igénye.

27 Lisszabon-típusú reformok Fő típusai: •termék- és tőkepiaci reformok; •beruházások a tudásalapú gazdaságban; •munkaerőpiaci reformok; •szociálpolitikai reformok; •környezetpolitikai reformok •tisztázatlan a stratégia alapelemei közötti viszony, tisztázatlanok az alapdimenziók közötti átváltási, illetve kiegészítő kapcsolatok

28 Hatások jólét fenntartható javítása érdekében : jövedelem- vagy vagyonképződés •munkatermelékenység, (produktív rendszerek hatékonysága és innovatív kapacitása növelése) illetve •a lakosság aktívan foglalkoztatott hányada (új munkahelyek keletkezésének és a ledolgozott összes munkamennyiség növelése) növekedése révén valósítható meg

29 Hatások II. Mindkét esetben alapvető mozzanat •a piac működését javító strukturális reformok •belső piac jobb működésének megteremtése és az üzleti környezet javításának Eredménye: •csökkenő piaci torzulások; •javulhatnak a beruházások, az innováció lehetőségei; •erősödhet az EU versenyképessége

30 Kívánt intézkedések E célok érdekében mindenekelőtt az alábbi intézkedések megvalósítása szükséges: •a javak és szolgáltatások belső piacának tökéletesítése, beleértve a még fennmaradt összes nem vám jellegű akadály eltörlését; •a hálózati iparok liberalizációja, a távközlés, a szállítás, az energia, a postai szolgáltatások piacának megnyitása nemzeti és EU szinten; •a korábban szigorú belépési korlátozásokkal és szabályozással (engedélyek, licencek, jogi korlátozások, szabályozott árak, korlátozott kereskedési időszak stb.) védett piacok megnyitása (liberalizáció és dereguláció); •az adminisztratív terhek csökkentése, a szabályozás minőségének javítása, egyszerűbb adózás, a vállalkozás megkezdésének könnyítése (például kockázati tőke korábbinál jobb elérhetőségének megteremtése révén).

31 Hatások •Hatékonyabb allokáció. A reformok közvetlen hatása az erőforrások allokációja növekvő hatékonyságában jelentkezik. Az intenzívebb verseny hatására mérséklődnek a reálárak. •Növekvő termelési hatékonyság. A verseny korábbiaknál hatékonyabb munkaszervezést és munkavégzést, az erőforrásokkal történő takarékosabb gazdálkodást kényszeríti ki. •Növekvő dinamikus hatékonyság. A verseny kikényszeríti, hogy az egyes piaci szereplők többet fektessenek be termék és folyamat innovációba, közeledjenek a technológiai határokhoz. (A versenyorientált termékpiaci reformok termelékenységi hatásait a 6.1. ábra foglalja össze.)

32

33 A Lisszabon-típusú strukturális reformok megvalósítás feltételei •erős innovációs kultúra támogatása, amely az oktatás, a kutatás és az ipar produktív, interaktív kapcsolatára épül; •jól működő termékpiacok, amelyek a vállalatokat innovációra ösztönzik; új, innovatívabb vállalkozások piacra lépését teszik lehetővé; •rugalmas munkaerő- és tőkepiacok, hogy az innovatív vállalkozások hozzáférjenek a pénz- és humán tőkéhez.

34 A munkaerőpiaci reformok fő irányai •a munkapiac bővítése, a foglalkoztatást előmozdító ösztönzés preventív és aktív munkaerőpiaci intézkedések révén (utóbbiak között a pénzügyi ösztönzőkön túl a jobb munkafeltételek, a nemek közötti egyenjogúság erősítése, a szakmai és a családi élet összeegyeztethetőségének előmozdítása révén); •az emberi erőforrások és az üres álláshelyek illeszkedésének javítása a rugalmasabb bérmechanizmus, a munkaerő-mobilitás növelése, az élethosszig tartó tanulás bővítése révén; •a munkapiac adaptációs képességének erősítése nagyobb, a biztonsággal összekapcsolt rugalmasság megteremtését igényli. Egyrészt a rugalmas munkaerőpiacnak meg kell felelnie a megnövekvő termékpiaci verseny és a technológiai haladás követelményeinek. A termelékenységet növeli a munkaerő hatékonyabb allokációja. Másrészt a foglalkoztatás biztonsága hozzájárul a magasabb munkaerőpiaci részvételhez, s csökkenti a szegregáció kockázatát a foglalkoztatottak között. A jobb munkaszervezés végeredményben növeli a társadalmi jólétet, egyidejűleg előmozdítja a képzésben, az élethosszig tartó tanulásban történő részvételt.

35 A foglalkoztatás alakulása az EU25 országaiban (százalékban) Megjegyzés: A vastag vonal a Lisszaboni stratégia által 2010-re kitűzött célt tartalmazza

36

37 K+F KIADÁS AZ EU25 ORSZÁGAIBAN A GDP SZÁZALÉKÁBAN (1999, 2003) Megjegyzés: A vastag vonal a Lisszaboni stratégia által 2010-re kitűzött célt tartalmazza

38

39 KÖLCSÖNHATÁSOK termék- és munkaerőpiaci reformok együttes hatása → a termékpiaci verseny erősödése → csökken a gazdasági járadék → növekvő hatékonysági kényszer, innováció, a teljes tényező termelékenység (TFP) növekedése termékpiaci dereguláció és integráció, a tudásba történő befektetés együttes hatása. → szabályozási reformok  kedvezőbb, a beruházásokat ösztönző üzleti környezet előmozdítása → K+F kiadások endogén növekedését előmozdító feltételek előmozdítása

40 REFORM – SZINERGIA •strukturális reformok átfogó és koordinált alkalmazása  egymást erősítő szinergikus hatás •pozitív szinergiát előmozdító reformcsomagok alkalmazási tapasztalatai: –angolszász modell –skandináv modell •tovagyűrűző hatások: fiskális politikák, illetve termék-, tőke- és munkaerőpiaci struktúrális reformok  tagországok közötti gazdaságpolitikai koordináció (kooperatív többlet) pozitív tovagyűrűzés •eltérő tagországi hatások  Lisszabon-paradoxon

41 Megvalósítási modellek •nem egyetlen uniformizált strukturális reform modell alkalmazása lehetséges: két különböző modell egyaránt a növekedés és a munkahelyteremtés jó gyakorlati példájának tekinthető. •„Angolszász-modell” –alacsony szabályozási szint, viszonylag alacsony adó- és jóléti kiadási szint, ugyanakkor viszonylag magas bér- és jövedelemszóródás jellemzik •„Skandináv modell” –a magas adószint és a közszolgáltatások magas szintje, egyidejűleg – a fejlettséghez mérten – viszonylag nyomott bér- és jövedelemstruktúra a jellemzőek •Közös tulajdonságok: –viszonylag átfogó és integrált gazdasági reformok a piac jobb működése érdekében. –E változások vonzó vállalkozási környezetet, –gazdasági dinamizmust eredményeztek. A társadalmi és a környezeti összefüggések figyelembevételével a skandináv modell teljesítménye kedvezőbb

42 Tanulságok •A növekedési potenciál kihasználása és emelése az átfogó strukturális reformokkal egyidejűleg a növekedésre és a stabilitás megteremtésére irányuló makrogazdasági politika érvényesítését igényli •A Lisszaboni stratéga meghiúsulásának költségei igen jelentősek lennének •Az európai modell különböző dimenzióinak egyidejű érvényesítésének problémái: rosszul tervezett és alkalmazott szociális és környezeti politikák fékezik a növekedést, hátrányosan befolyásolják a tagországok gazdasági teljesítményét •A lisszaboni program következetes megvalósítása jelentős hatásokat, valódi európai esélyeket ígér. A kitűzött ambiciózus célok teljesítése kizárólag az EU-tagországok nagyfokú elkötelezettsége és következetes cselekvése, egyidejűleg az európai integráció további mélyítése esetén lehetséges.


Letölteni ppt "A közös kereskedelempolitika és az EU külkapcsolatai."

Hasonló előadás


Google Hirdetések