Az előzőkbe nyolc emberi tulajdonság illetve létállapot, mint az emberi boldogságot létrehozni képes alapfeltétel került kibontásra. A boldogság nem ajándék.

Az előadások a következő témára: "Az előzőkbe nyolc emberi tulajdonság illetve létállapot, mint az emberi boldogságot létrehozni képes alapfeltétel került kibontásra. A boldogság nem ajándék."— Előadás másolata:

1 Az előzőkbe nyolc emberi tulajdonság illetve létállapot, mint az emberi boldogságot létrehozni képes alapfeltétel került kibontásra. A boldogság nem ajándék. „ Nem génektől jön a boldogság. s nem a sors hozza el. Talány. Az ember ott kezdődik, mondják, amikor átlép önmagán.” Az emberi boldogságért zajló küzdelem milliárdnyi formában van jelen világunkban, hiszen minden ember saját, egyéni küzdelmét vívja. Számos küzdelmünk közül az egyik legkeményebb küzdelem a:

2

3 … Réges-régen a modern fizika és a modern pszichológia előtt, az ősi Görögországban, a szkeptikusok már megfigyelték, hogy a bizonytalanság, a határozatlanság és a relativitás elkerülhetetlen része az emberi életnek. Platón, Arisztotelész és más zsenik is azzal próbáltak menekülni a szkeptikusok agnoszticizmusától és a zeteticizmusától, hogy,,találtak" vagy legalábbis kijelentették, hogy találtak egy módszert a tiszta elvont igazság kikövetkeztetésére, amiről úgy gondolták, mindenféle ferdítés nélkül, esendő emberi érzékszerveink segítségével eljuttat a tiszta igazsághoz. Néhány konzervatív filozófustól eltekintve a világ most ismerte fel, hogy az ilyen tiszta igazságra törekvő görög kutatás téves úton járt és a rákövetkező filozófiatörténet egy hosszú detektívregénynek látszik. A fokozatos felfedezés századról-századra,,hazudik" (a tudattalan előítéletek miatt), ami belecsúszott a bátor hellenikus úttörők "tiszta" következtetéseibe. Kissé ironikusan szólva, azt mondhatjuk, a görög logikusok, attól az illúziótól szenvedtek, hogy a világ szavakból áll. Azt gondolták, ha megtaláljuk a helyes szavakat, akkor rendelkezésünkre állhat az örök igazság. Azután jött a modern tudomány, a tiszta értelem egy magasabb rendszerbe szervezése a görög hagyománnyal és a kézművesek és mesteremberek hagyományában található alázatos empirizmussal. Továbbá az összes eredménnyel, amit a matematika különböző ágai nagyon pontos nyelvezettel fejeznek ki.

4 Úgy látszik, mintha pár évszázada a tudomány minden problémát megoldana és megválaszolna minden kérdést. A tudományban ahhoz, hogy következtessünk arra, hogy milyen a világegyetem (a logika szerint), egy állandóan továbbfejlesztett mérőműszerrel kellene összeköttetésben vagy visszacsatolásban élni, hogy megtudhassuk, hol és mikor,,hibázta el" a világegyetem a logikánkkal és matematikánkkal való egyezést - ahol logikánknak újból meg kell vizsgálni a világot, vagy az egyik típusú matematikát ki kell javítani a másikkal. Megfelelő mértékben tökéletesített mérőműszerünkkel azután, úgy tűnik, ki tudnánk javítani tévedéseinket, és végül eljutnánk a tiszta igazsághoz, amelyet Platón és társai próbáltak pusztán magával a logikával, eszközök nélkül csapdába ejteni. Most úgy látjuk, hogy a világ nem szavakból áll, hanem egyenletekből. Az a hit, hogy az ember által tervezett mérőeszközökkel segített emberi idegrendszer,,valósabb" eredményeket hoz létre, mint az eszközökkel nem segített emberi idegrendszer - Einstein relativitáselméletével és Planck kvantumelméletével kihalt. Szemléletesen: az ősi Görögország szkeptikusai észrevették, hogy az ember által érzékelt hőmérséklet relatív. Minden athéni filozófus hallott a kísérleti érvelésünkről: ha jobb kezünket egy tál forró vízbe tartjuk és a bal kezünket egy tál nagyon hideg vízbe, azután mindkét kezünket egy tál langyos vízbe dugjuk, akkor a jobb kezünk a langyos vizet hidegnek érzi, a bal kezünk pedig melegnek.

5 Platón és Arisztotelész hősi erőfeszítése egy kísérlet, túljutni ezen az érzéki-érző relativitáson a tiszta értelem segítségével. A tiszta értelem azonban bizonyíthatatlan és cáfolhatatlan alapigazságokból származik. Ezek az alapigazságok a tudatosságban az előregondolás szintjéből tűnnek fel, melyben gesztikulálhatunk és mutogathatunk - vagy integethetünk botjainkkal, mint a zen mesterek teszik - beszélgetés helyett, mert olyan dolgokat próbálunk jelezni vagy segítségül hívni, amelyek már a szavak és kategóriák előtt is léteztek. Azok az alapigazságok (játékszabályok), amik "természetesnek vagy tagadhatatlannak" tűnnek egy törzsnél, vagy egy kultúrában, más kultúrákban egyáltalán nem látszanak természetesnek, sőt gyakran tagadják is ezeket. Így Platón és társai legtöbb,,eleve nyilvánvaló" alapigazsága sem nyert további elfogadást a tudósoktól. Amikor a tudósok megpróbálták ellenőrizni ezeket, többről kiderült, hogy nem egyeznek a valósággal. Talán Immanuel Kant komponálta a klasszikus görög,,tiszta értelemnek" a leghosszabb hiányosságlistáját. Az egyik, a következőképpen szól: Amikor egy nyílvesszőt kilőnek a cél felé, úgy tűnik, mintha a téren keresztül elmozdulna. Azonban minden egyes pillanatban a nyíl a tér egy helyét tölti be és nem kettőt, hármat vagy többet. Így minden egyes pillanatban a nyíl egy helyen létezik, és nem kettőben, háromban vagy többen. Más szavakkal, a nyílnak minden pillanatban egy helyzete van. Ha a nyíl egy pillanatban egy és csak egy határozott helyzettel rendelkezik, akkor egyetlen időpillanatnál sem mozdul el.

6 Ha e pillanatok közül egyikben sem mozdul el, akkor egyáltalán sohasem mozdul el. (Ez a példa az időpillanat fogalmának kétértelműsége miatt téves és félreértésekhez (értetlenséghez) vezet. Az,,időpillanat" az egyik mondatban egy rövid időtartamot jelöl és a másik mondatban már az időkoordinátán megjelölt időpontként szerepel. Egy időpontban nincs elmozdulás, hisz ha egy időpontnál megállítjuk az időt, akkor az elmozdulás is megáll. Egy időpontban csak egy térbeli helyzet van. A térbeli elmozdulás egy időtartamhoz rendelhető.) Nem menekülhetünk ettől a logikától akkor sem, ha az időpontok közé helyezzük a nyilat. Az ilyen nano-másodpercnyi időközökben ugyanaz a logika érvényes. Minden egyes nano-másodpercnél a nyílnak van egy bizonyos helyzete és nem több helyzete. Ezért még a nano- másodpercekben sem mozdul a nyíl egyáltalán. Ebből a lehetetlen helyzetből egyetlen kiútnak az látszik, ha kijelentjük, hogy a nyíl két helyzetet tölt be ugyanazon időben. Ez nehezebb problémákhoz vezet. … Hol jut el hozzánk a logika, ha az észlelés (az érzékelés és a mérőműszer) nem javítja ki. Ha nem javítjuk ki logikánkat a tapasztalattal való összehasonlítással, akkor továbbra is vég nélkül gyártjuk a hibákat, amiket évszázadokon keresztül is tettünk - amint az, bizonyos kultúrákban is jól látszik, ahol nem osztották meg az,,eleve nyilvánvaló" alapigazságaikat, azaz a tapasztalataikat a logika eredményeivel. De mi legalább olyan dilisnek látszanánk azoknak a kultúráknak, pl. egy görögnek, mint amilyennek ők látszanak nekünk. Például, minden vallás úgy tűnik fel egy másik vallásnak (és a nem hívőknek), mint bizonyos alapigazságokból eredő logikai következtetések hálózata, amelyek pont ehhez a világhoz nem illeszkednek.

7 Tehát, hadd javítsuk ki tiszta értelmünket a valódi tapasztalatokkal, amelyeket az emberek személyesen látnak, éreznek és észlelnek a fenomenologikus és létező világban. Terjeszkedjünk az elvont tiszta értelmen túl és ellenőrizzük logikánkat tapasztalatainkkal szembe állítva. Így alakult ki a tudomány- és egy rövid időre úgy tűnik, hogy kész és képes megoldani minden problémánkat. De akkor Einstein megmutatta, hogy két óra két különböző időt mérhet - éppen ahogy a görögök rámutattak előző példánkban arra, hogy két emberi kéz kétféle hőmérsékletet,,mérhet". Idegrendszerünk esendősége ekkor hirtelen észrevehetővé válik a mérőműszereinkben is; és az,,abszolút igazság" újra kitér előlünk. Einstein is megmutatta, hogy két (ugyanolyan, de más vonatkoztatási rendszerben lévő) vonalzó egy botnak különböző hosszúságait mérheti. A kvantummechanika szemléltette, hogy az elemi részecskék világában a különböző mérőműszerek gyökeresen más tér-idő eseményeket mérhetnek. A legmegrázóbb példája ennek, amikor elsőéves fizikus hallgatókat állítanak egy műszerhez és az egyik műszerbeállítás a világot különálló golyószerű részecskékből állónak mutatja, míg egy másik műszerbeállítás óceánszerű energiahullámokként mutatja. Először érthetetlen volt a fizikusok számára, hogy,,X" dolog hullám vagy részecske, attól függően, hogyan és mikor tekintünk arra, de semmiképpen sem mindkettő. Egy kis ideig néhány fizikus tréfásan, de kétségbeesetten is, mint,,waveles" (wave-particles - azaz hullám-részecske) természetről beszélt.

8 A fizika történetét összegezve: azt gondoltuk, hogy megmenekülhetünk érzékszerveink relativitásától és a bizonytalanságtól pusztán néhány kedves műszer megépítésével, De azóta már felfedeztük magunknak a műszereknek a bizonytalanságát is. …Így - bármily furcsán hangzik -, amikor egy rózsabokrot vizsgálunk, akár a szemünkkel (és agyunkkal) nézzük, akár tudományos műszerek különböző típusaival: amit látni fogunk, az a műszer szerkezetétől is függ - érzékelő berendezésünktől és/vagy a berendezéshez adott tartozékoktól. Továbbá, amit a látottakról mondhatunk, jelképrendszerünktől függ - akár angolul, akár kínaiul, akár az euklideszi geometriával, akár a nem- euklideszi geometriával, akár a különböző kalkulusokkal vagy vektorszámítással írjuk is le. Dr. Jones szavaival élve:,,bármit írjunk is le, az emberi elme nem különíthető el tőle.„ A különös hurkok és a végtelen regresszió Ha sohasem úgy írjuk le a dolgokat,,,ahogy vannak", hanem csak úgy, ahogy,,azok elménk számára látszanak", akkor sohasem lenne tiszta fizikánk, hanem csak amit az idegrendszerünkön keresztül ismerünk meg. Ugyanígy, sohasem lenne tiszta filozófiánk - csak olyan filozófia, amit az idegrendszerünkön keresztül ismerünk meg. És sohasem lenne tiszta neurológiánk, hanem csak neuro-neurológiánk - olyan neurológia, amit az emberi idegrendszeren keresztül ismerünk meg… De ennél a pontnál már beléptünk az idegen hurkok arénájába, amint azt néhány olvasó már kitalálta. …

9 Vajon észrevesszük-e itt Lord Russel két-fej érvelésének derengését a látóhatáron? Vagy a J. W. Dunne szerinti tudatosság végtelen regresszióját? Néhány szemtelen zen mester, úgy tűnik, megint becsapta az orrunk előtt az ajtót. … A kvantummechanika egyik tétele, amelyet úgy ismernek, mint Neumann-katasztrófa (vagy a Neumann-katasztrófa végtelen regressziója) megmutatja, hogy végtelen számú műszert csatolhatunk meglévő műszereinkhez, de a bizonytalanság és a határozatlanság kis fokától mégsem szabadulhatunk meg... A bizonyosság vagy bizonytalanság merev kettőssége csak a két-értékű arisztotelészi logika sajátossága. A matematikai logikában nem kell választanunk a tiszta bizonyosság és a tiszta bizonytalanság között. Csak a matematikai valószínűségek léteznek, amelyekben végtelen a választék a szélső értékek között. … Az üzletemberek és hasonlóan a fizikusok és a szerencsejátékosok is már régen hozzászoktak a kvantumpszichológia e szempontjához. Az üzletemberek nem reménykednek a 100%-os bizonyosságban (szemernyit sem ítélik meg a jövőt vallásos dogmák szerint), de vég nélküli Hamlet- szerű határozatlanságba (teljes bizonytalanságba) se keverednek. Már régen megtanultak becslésekkel találgatni, vagy megérzéssel valószínűsíteni. … Tehát a,,bizonyosság elvesztése" nem jelenti a teljes szolipszizmus ürességébe esést. Pusztán egy fokozatosságot jelent az óvodás szint,,igen"- jétől (100%) vagy,,nem" - jétől (0%) a felnőtt világ,,mennyire pontosan tudjuk kiszámítani egy esemény esélyét?" kérdéséig. Vége a negyedik résznek