Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Kiralyi (általános) és a szolgálati papság a kommunió-egyházban 1. „Fontosabb az, hogyan élek papként (általános és szolgálati papságban), mint az, hogy.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Kiralyi (általános) és a szolgálati papság a kommunió-egyházban 1. „Fontosabb az, hogyan élek papként (általános és szolgálati papságban), mint az, hogy."— Előadás másolata:

1 Kiralyi (általános) és a szolgálati papság a kommunió-egyházban 1. „Fontosabb az, hogyan élek papként (általános és szolgálati papságban), mint az, hogy mit csinálok papként”. 5. Fontosabb az, hogy munkatársaimat lelkiekben segítsem, mint az, hogy önállóan és egyedül minél többet végezzek. (K. Hemmerle: A papi élet tizparancsolata) 1

2 „Keresztségünk által egy test tagjai vagyunk, és arra kaptunk meghivást, hogy szeretetközösségben éljünk. Isten Jézusban egymás testvéreivé tett minket, erről kell tanuskodnunk.” (Ökuménikus imanyolcad) 2

3 „Jézus arra hívott, hogy úgy szeressük egymást, amint Ő szeretett minket, és amint Ő és az Atya egymást szeretik a Szentlélekben. És ez a szeretet, az Istenben lévő Szeretet kiáradt szívünkbe a Lélek által. Sőt Jézus azt kérte az Atyától: „hogy mindnyájan egy legyenek, amint te és én egy vagyunk.” Azért lettünk megteremtve, hogy szeressünk, hogy ugyanaz az élet legyen bennünk, ami Istenben van! A köztünk lévő testvéri szeretetnek, a Jézustól ránk hagyott szeretetnek el kell érkeznie oda, hogy ugyanolyan minőségű, ugyanolyan stílusú legyen, ugyanazzal az egy-háromságos dinamikával rendelkezzen, mint ami Isten életét alkotja.” (Enrique Cambon) 3

4 Jézus küldetése: a Szenthárom ság életének a földre hozása 4

5 egység „Amint te énbennem és én tebenned, úgy legyenek ők is mindnyájan egy” Megvalósul, ha: – mindannyian éljük azt a papságot, amely Jézus egész emberi lényét jellemezte Atya iránti engedelmesség és önodaajándékozás másokért, egészen az önfeláldozásig 5

6 A II. Vatikáni zsinat újra fénybe hozza az Isten népe kifejezést az Isten népe, az Egyház az Ő teste ennek a testnek az egységétől függ a missziós küldetés sikere: „Atyám egyek legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17) 6

7 A II. Vatikáni zsinat Az Egyház kommunio. Ez a legmélyebb lényege. Azután jön, hogy plébánia, egyházmegye, ott vannak a püspökök, a pápa, de a legmélyebb valósága az, hogy kommunio. 7

8 Jézus mindig is így képzelte el az Egyházat amikor az új parancsolatot adta amikor az egység imájában csodálatos természetfeletti képben festi le, hogy a hivők Istennel és egymással való kapcsolatának a Szentháromság életét kell visszatükröznie 8

9 Szent Pál: az egyházról, mint Krisztus Testéről beszélt, melyben a tagoknak szeretniük kell egymást az első keresztények: egy szív és egy lélek voltak annyira, hogy megvalósult közöttük a lelki és anyagi javak teljes közössége (Vö. ApCsel 2. és 4. fejezete!) 9

10 Az egyházatyák is ezt a communiót akarták Szent Ciprián: „Krisztus előírta nekünk, hogy egy szív és egy lélek legyünk és azt ajánlotta, hogy épen és sértetlenül tartsuk meg a szeretet és irgalom kötelékeit, mert – amint mondja -, akiben nincs szeretet, abban nincs Isten. 1010

11 Szent Ágoston: „Amint az összegyűjtött magvak lisztként a tésztában összekeveredve egy kenyérré válnak, úgy épül fel a szeretet harmóniája által az egy Krisztus.” – Vagyis, ha szeretjük egymást, akkor egyetlen Krisztus vagyunk, „a Krisztus” vagyunk, mert Ő egyedüli. 1

12 Alexandriai Cirill: az Eucharisztiával kapcsolatban: „Mi mind az Atyában, a Fiúban, a Szentlélekben egyetlen létező vagyunk… a Krisztussal való kommmuniónk által. Valamilyen módon egymástól jól megkülönböztethető, különálló személyek vagyunk, de eggyé forrunk Krisztus egyetlen testében.” 1212

13 a XX. századi teológusok Odo Casel: „A kereszténység hitelessége, a keresztények egysége! (a keresztények egységén múlik). Ahol jelen van az egység, ott van a valódi Egyház. Ott van a Hiszekegy-ben az ’egy, szent, katolikus és apostoli egyháznak’ megvallott valódi Egyház”. 13

14 Ratzinger: „Katolikusnak lenni azt jelenti…, hogy egy vagyunk a többiekkel, azt jelenti, hogy a szükségben kölcsönösen segítjük egymást, azt jelenti, hogy tanulunk abból a jóból, mely másokban van, és mi is felajánljuk a bennünk levő jót; azt jelenti, hogy igyekszünk kölcsönösen megismerni, megérteni és tisztelni egymást.” 14

15 II. János Pál: „Krisztusban hinni, azt jelenti, az egységet akarni (…). Az egységet akarni azt jelenti, hogy az Egyházat akarjuk – mert az Egyház egység -, az Egyházat akarni azt jelenti, hogy akarjuk a kommuniót” (Ut unum sint). „Isten kommunió, mert szeretet, és mivel szeretet, nem lehet más, mint kommunió. (…) Gyökereinkben – azaz az Egyház legmélyén – Istennek communio tulajdonságát hordozzuk magunkban (…) Így születik az Egyház. (…) Így születik meg az egyház minden plébánián is” – mondja II. János Pál pápa. „Isten ’kommunió’ – mivel szeretet.” 1515

16 Christifideles laici: „A plébánia elsősorban nem struktúra … a plébánia Isten családja, testvériség, amelynek egy a lelke, családi, testvéries és barátságos otthon, a keresztény hívők közössége”. A plébániák megújulását sürgeti 16

17 Mai karizmák, megújulási mozgalmak A Szentatya papság évét meghirdető irásában: „Arra hívok minden papot, e nekik szentelt év során, hogy fogadják be az új tavaszt, amelyet a Lélek napjainkban az Egyházban ébreszt, nem utolsó sorban az Egyházi mozgalmakon és az új közösségeken keresztül…” 17

18 A Szentlélek mindig a kor problémáira küldi válaszul az egyes karizmákat: Gazdagság - Szent Ferenc Tévtanitások – Szent Domonkos Engedelmesség – Szent Ignác Imaélet – Avilai Szent Teréz Tudomány és intellektuális élet túlmagasztalása – mindennapi szeretetre épülő élet (Kis szent Teréz) 18

19 az individualizmus, a széttöredezettség, a széthúzás, konzumizmus, a kirívó szociális különbségek, vagy a fásultság depressziós korában – az Egység lelkiségét (a fokoláre mozgalmat), a Házas hétvégét, a Karizmatikus megújulást, a Cursillot, a Szent Egyed közösséget, a Taizéi közösséget, stb 1919

20 Egyházról szóló dogmatikus konstitúció: „Az egyház – Krisztusban – mintegy szakramentuma, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének”. (LG 1) 20

21 Ki a pap, hol a pap helye az Egyházban? – A pap az egyház papja. Annak az Egyháznak a tagja, amelynek ez a hivatása, hogy a jele és eszköze legyen az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének. – Jézus ezért élt és halt meg, ezt bízta Egyházára, hogy tovább folytassa küldetésének megvalósitását: egység Istennel és az egész emberiség egysége. – 21

22 A LG az Egyház bemutatását a II. fejezetben azzal kezdi, hogy – az Egyház Isten népe (9.p.), – beszél az egyetemes papságról (10.p.), – s csak utána arról, hogy az Egyház hierarchikus alkotmánnyal rendelkezik (18.p.). 22

23 Ebben a testben mindenki egyenlőképpen meghivást kapott a keresztény életre - a szentéletre és a tanuságtevő életre. 23

24 Kétféle szempontból lehet nézni a papot: – mit tesz? – ki ő? Általában csak a cselekvés, a funkció szempontjával szoktunk foglalkozni. (Bizonyos dolgokat csak ő tehet: gyóntat, átváltoztat, szentkenet szolgáltat ki, prédikál). De alapvetőbb az, hogy ki ő, mi jellemzi az ő életét. 24

25 25

26 Mi a papság(om)? - részesülés Kr. szeretetéből: aki megmosta lábamat / szeretett engem, és halálra adta magát értem. – Életem, hivatásom ebből a szeretetből fakad. Teszek sokmindent, szent dolgokat, de ez mind nem elég a lelkem számára. A lelkem Őt szomjazza. - Igazi identitásom az, ha közösségben tudom magam vele. Éspedig sajátos közösségben: papként ez azt jelenti számomra, hogy úgy élek, ahogyan ő élt: – nem uralkodni akarok vele együtt, hanem kész vagyok vele együtt meghalni másokért szeretetből. Hogy életük legyen, és bőségben legyen. 26

27 27

28 A papság egészen szoros élet Krisztussal, a Pappal, és áldozat vele együtt másokért. – Krisztus hív, hogy közösségben legyek vele, és odaajándékoz másoknak, hogy áldozatos szeretetem árán életük legyen nekik. - A lábmosás közösségi jelenet. Jézus minden jelenlevő lábát megmossa, és azt kéri apostolaitól, hogy mossák egymás lábát. - A papság lényegében közösségi életforma. (Mennyire át kellene értékelnem, rendeznem életemet e megállapítás fényében…). 28

29 A pap az egész életében – nemcsak a tevékenységében az, ami az ő karizmája: – hogy segitse az összes többi karizmát felszinre kerülni, kibontakozni. 29

30 Jézus Részesedés az Ő papságában A keresztség által Királyi papság szolgálati papság Királyi papság karizma Királyi papság karizma 30

31

32 Csodálatos hivatás papként szolgálni mindenki életszentségét. Igy odaadni az életet, letenni Jézus kezébe, rendelkezésére bocsátani másokért. 31

33 Az Egyházban, kissé leegyszerűsitve, kétféle arculatot tudunk megkülönböztetni (Hans Urs von Balthasar): Az egyik a péteri arculat, az Egyház hierarhikus arculata, ahogyan ezt többnyire ismerjük. – Ehhez tartozik a tanitó hivatal, – a pápával egyesült püspökök – és bizonyos értelemben a papok, diákónusok. A másik a máriás arculat, („Ime az Úr szolgáló leánya...”) – az egyház karizmatikus arculata, – ami elsősorban a máriás szolgálatban – és máriás szeretetben mutatkozik meg. 32

34 Mi is volt Mária lényege? Megszülte Jézust és odaadta a világnak. A máriás arculat ma is ez: „megszülni” Jézust magunk között, a kapcsolatainkban, az egyházi közösségben, és Őt ajándékozni a világnak. De hogyan? – „ahol ketten vagy hárman...az én nevemben...”. 33

35 Hogy Ő ott lehessen, hogy az Ő nevében lehessünk együtt: – az Ő szellemében, az Ő lelkületével kell egymást szeretnünk. Ő pedig életét adta értünk. – Nekünk is készeknek kell lennünk egymást igy szeretni, az életünk odaadásáig. Akkor megjelenik Ő, akkor van élet, élő a közösség. 34

36 A máriás arculat és a péteri arculat nem két olyan dolog, melyek párhuzamosan haladnak előre, hanem mindig össze kell futniuk. Az egyik nem létezhet a másik nélkül. 35

37 Ha csak a máriás arculatot éljük, szektává válunk... ha csak a péteri arculatot éljük, csontvázzá válunk, ami nem tetszik senkinek. Tehát egyesiteni kell a két dolgot. 36

38 Mindenekelőtt a szeretet, a szentségek, a szentmise előtt, minden előtt. („Ha ajándékodat az oltárhoz viszed...”). De ha az ember egyszer csak felfedezi a szeretetet, és mivel ez a szeretet Isten, Isten az, aki szól benne, akkor a keresztény, az Egyház tagja, – szükségét érzi, hogy imádja ezt az Istent, – szüksége van az egyházi szertartásra, éreznie kell, hogy megtisztul a bűneitől, – szüksége van a szentségekre, hogy Istenből táplálkozzon, – szüksége van az Eucharisztiára, – szüksége van rá, hogy megkapja az áldást életének főbb állomásaira... – szüksége van olyan személyekre, akik csatornák, források tudnak lenni, akik megteszik ezt a részt. 37

39 A papok, akik a péteri karizmát kapták, fontos, hogy megéljék a máriás arculatot is, vagyis, amit tesznek, szeretettel tegyék, a Szeretet-Istent közvetitsék tetteikkel és életükkel. Ha szeretettel vannak eltelve, ha azt helyezik alapul mindenben, akkor az Egyházat olyannak mutatják be, mint család, mint a kölcsönös szeretet által összetartozó közösség, mint élő misztikus test, amely felkarol minden hivőt..., átadják nekik mindazt, amit Isten a kezükbe helyezett, akkor valami ragyogóan szép valósul meg. 38

40 Milyen módon valósitotta meg Jézus a maga küldetését? – Földre hozni a Szentháromság életét, vagyis, hogy – ugyanaz a kapcsolat legyen az emberek között, mint amilyen kapcsolatban van ő az Atyával és a Szentlélekkel: – „Amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást”. 39

41 Jézus élete odaadásával, önfeláldozásával hozta létre az emberek egységét az Atyával és a többi emberrel. Az Ő szenvedése, halála és feltámadása az út. 40

42 Ha ez az út, amit Ő bejárt, amely által lehetővé tette az egység megvalósulását, Isten Országának megvalúsulását, mi nem tudunk hozzájárulni Isten az emberiséggel való tervének a megvalósulásához a történelemben másként, minthogy mi is ugyanazon az uton megyünk. 41

43 Jézus életében semmi sem véletlenszerű, semmi sem „demonstrativ”, azt teszi, ami Ő maga. És ha Jézus az, amit kifejez, ha Ő a maga evangéliuma, akkor szavai nem fakultativak, amelyeket az ember elfogad, ha egy kicsit lelkibb életet akar élni, ha Istennel egyesültebb életet akar élni, ha vallásilag egy kicsit maga fölé akar emelkedni. 42

44 Itt olyan értékekről van szó, amit az ember magáévá kell, hogy tegyen, ha emberileg meg akar valósulni. Ez az út. Lehetetlen eljutni az emberség, emberi voltunk tejlességére másként, mint elfogadva, elismerve és élve az élet törvényét: „Aki meg akarja menteni életét, elvesziti azt” (Mk 8, 35). Ha a búzaszem nem vállalja, hogy elrothadjon, nem lesz kalásszá. Bárki, gyerek, vagy felnőtt, aki nem lép ki magából, hogy szeressen, pszihikailag infantilis marad, és lelkileg meghal. Ez olyan törvény, amelyből nincsen kivétel, ez a szentháromságos élet törvénye Istenben. 43

45 A Filippi levélben olvassuk: „Krisztus kiüresitette önmagát” – kenozis. Minden pap és világi Krisztushivő fel, kell, hogy tegye magának a kérdést: Én kiüresitettem magam? 44

46 Krisztus egész élete a megtestesüléstől kezdve, papi élet volt, önmaga felajánlása Istennek. A kenozis első aktusa a megtestesülés, de folytatódik egész életében az Atya iránti állandó engedelmességben. 4545

47 Kiüresiti magát „Istenségéből”, lemond Isten-i erejéről, amivel maga fölött rendelkezhet. Ez az Atya akarata iránti engedelmesség, alávetettség, ez az önfeláldozás, amit Jézus él, megvalósit egész élete folyamán. „Saját áldozatának papja volt mindig”. (Origénesz) 46

48 Élete folyamán pap volt, mert Jézus volt, nem azért mert papi méltóságokkal büszkélkedett. Ez volt Krisztus királyi papsága. De hogyan kell, hogy éljék ezt a megkereszteltek? Mi krisztus-hivők, mindannyian szent papság vagyunk, és ezt úgy élhetjük, hogy lelki áldozatokat mutatunk be Istennek, életünkkel hirdetve annak fönségét, aki „a sötétségből kiragadott minket, hogy befogadjon világosságába.” 47

49 De mit jelent „lelki áldozatot bemutatni”? Origenesz : – lelki nép vagyunk, mert mindenikünk magában hordozza a belső életáldozatot, amit bemutat. És ezeket a példákat emliti: – „Ha lemondok mindarról, amit birtoklok, ha felveszem keresztemet és követem Jézust, magamat ajánlom fel Isten oltárán, mint egészen elégő áldozatot. Ha megtagadom tagjaimat minden testi vonzalomtól, ha a világ számomra meg van feszitve és én a világ számára, akkor egészen elégő áldozatot mutattam be Isten oltárán és igy papja lettem áldozatomnak”. 48

50 Az Ő miséje és a mi misénk … Ha szenvedsz, merítsd fájdalmadat az Övébe: mondd a magad miséjét. És ha a világ nem ért meg, ne jöjj zavarba: elég, ha ért Jézus, Mária és a szentek. Tarts velük és hagyd folyni véred az emberiség javára, akárcsak Ő! A mise! Nagyságát hogy is értenénk! Az Ő miséje, a mi misénk. (Ch. Lubich) Ez az általános papság, alapvető papság a szó legteljesebb értelmében, amely mindenkinek szól: papoknak és világi krisztushivőknek. 49

51 A papság évében a Magyar Püspökkari konferencia honlapján minden nap megjelenik egy rövid nagyon találó irás, vagy életpélda a „365 gondolat” cimű könyvből. 50

52 Miloslav Vlk prágai biboros, aki a komunista időben nem működhetett, mint pap, nem kapott az államtól beleegyezést, felszentelt papként, mint ablakmosó dolgozott. Ő mondja el, hogy feladatára, a későbbi papi, püspöki életre a legjobb előkészületi idő ez volt. 51

53 „A közösségi Egyház alapeszménye, amelyet a II. Vatikáni Zsinat és a Tanítóhivatal sok ezt követő dokumentuma megerősít - alkalmazkodva a újabban fölmerült igényekhez -, föl tudja lelkesíteni mindenekelőtt a fiatal papokat. Ugyanakkor nem kevés nehézséget is támaszt, mert megkívánja nem csak a püspökkel és a paptársakkal, de a laikusokkal történő együttműködést is. A velük folytatott párbeszéd azt igényli a paptól, hogy tudjon meghallgatni is, ami nem könnyű, mert hiányzik a párbeszédre és a közvetítésre vonatkozó formálódásuk. 52

54 Ennek kapcsán gazdag tapasztalatot tudok fölajánlani, mivel a számkivetettség ideje alatt, amíg a kormány eltiltott a szolgálat gyakorlásától, laikusok titkos csoportjaiban éltem, amelyeket ők maguk vezettek, és ha én lettem volna a vezető, számomra politikai szempontból veszélyesebb lett volna. Így arra “kényszerültem”, hogy megtanuljam a velük való párbeszédet. Így fedeztem föl a közösség építésének döntő fontosságát.” 53

55 Kortársaink közül emlithetnők Van Thuan, vietnami biborost is, aki püspökké szentelése után szinte azonnal börtönbe kerül, hosszú éveken keresztül szenved attól, hogy miért is lett püspök, ha nem tehet semmit, mint püspök, vagy pap. 54

56 De aztán rájön arra, hogy a legteljesebb papi küldetését teljesitheti, ha szereti börtöntársait és az őröket. Szinte csodákat tesz ez a magatartása. De sorolhatnók, idézhetnők Márton Áron püspököt, Mindszenty biborosunkat... életük prédikált és prédikál ma is a legszebben. 55

57 A Boldogságos Szűzanya ebben a legteljesebb életpélda. Ha Jézus elhagyottsága és kereszthalála által megszűli az Egyházat és annak feje lesz, – a Boldogságos Szűzanya, akinek élete egy állandó önátadás volt, az Istennek való radikális engedelmességben, királyi papságának csúcsát éli meg akkor, amikor a teljes egyedülmaradottságban felajánlja magát Jézussal, fiával együtt és igy a születendő és a jövendő Egyház anyjává lesz. 56

58 A Szent rendből ne csináljunk egy „kitüntetést”, amihez ragaszkodunk, ahogy a Filippi levél mondja: „Istenségét nem tartotta olyan dolognak, amihez feltétlenül ragaszkodott, hanem kiüresitette önmagát” – szolgai alakot vett fel. 57

59 Papi hivatás: – szolgálni, – Isten szolgája lenni, – ember az emberek között. Aki szolgál másokat, az hallgat rájuk. Igy fedezzük fel Máriát, nem mint egy ájtatosságot, hanem mint életet, aki élni akar az emberekben, függetlenül attól, hogy mi a foglalkozásuk, egyszerűen azért mert keresztények. 58

60 Akkor éljük idealisan a papságot, amikor a szolgálati papság beoltódik Máriába, vagyis a királyi papságba, amelyet újra és újra megélünk egészen a maximumig, mert akkor a pap az lesz, aminek lennie kell: a többiek szolgája. Mert Máriát nem lehet másként megérteni, mint szolgálót, nem pedig főnököt. Akkor a papnak teljességében máriás tekintélye lesz. 59

61 Szép ez a „papi nemzet”, ahol, ha van egy elsőbbség, akkor az az első, aki jobban szeret, aki több egységet hoz létre. És ez a szeretet teszi, hogy – a másikat egyenlőnek tekintsd magaddal, sőt, – náladnál nagyobbnak. Igy él (?) a pap keresztények között, a szolgálati papság és a királyi papság. „Ha a búzaszem nem hal el, egyedül marad...de, ha elhal, sok termést hoz” 60

62 Kommunió és áldozat összefüggnek. (aszkétika-misztika) Az igazi kommunio megvalósulásához szükséges a bizalom, a testvériség, testvéri szellem. Ezt csak állandó tanulással tudjuk elsajátitani. Ezért vagyunk itt. Ezt tanuljuk különösen a II. Vatikáni zsinat óta. Ezt tanuljuk ezeken a Lelkipásztori napokon már vagy 20 éve. 61

63 A mi részünket tanulgatjuk, amit mi kell, hogy megtegyünk, az aszkézis részt. Azt, hogy meghalok magamnak szeretetből a másikért, hogy helyet adjak neki. És aztán, nagyon sokszor, bekövetkezik a misztika rész, a kegyelem, megjelenik Jézus: fénnyel tölti el a közösség tagjait, mindannyian örülnek, érzik a természetfölötti jelenlétet, kivirul a közösség. 62


Letölteni ppt "Kiralyi (általános) és a szolgálati papság a kommunió-egyházban 1. „Fontosabb az, hogyan élek papként (általános és szolgálati papságban), mint az, hogy."

Hasonló előadás


Google Hirdetések