A pietizmus a nőnevelésről. • A reformáció elterjedésével és a protestáns egyházak kialakulásával párhuzamosan a 16. század végétől kezdődően a luteránus-evangélikus.

Az előadások a következő témára: "A pietizmus a nőnevelésről. • A reformáció elterjedésével és a protestáns egyházak kialakulásával párhuzamosan a 16. század végétől kezdődően a luteránus-evangélikus."— Előadás másolata:

1 A pietizmus a nőnevelésről

2 • A reformáció elterjedésével és a protestáns egyházak kialakulásával párhuzamosan a 16. század végétől kezdődően a luteránus-evangélikus egyház teológusai egyre inkább törekedtek arra, hogy a vallás alapvető tanításainak kérdéseiben álláspontjukat kifejtve határolódjanak el mind a régi keresztény, mind pedig az új kálvinista egyház tanításaitól. • A vallási tanok pontos megfogalmazása során a teológia tudománynak eszköztárát hívták segítségül, így az egyszerű vidéki lelkipásztorok képzésében is egyre fontosabb szerepet játszott a professzionális valláselméleti-dogmatikai felkészültség. • Az egyre feszesebbé váló lutheránus ortodoxia a vallás kérdéseiben szigorúan megvonta azt a határt, amely a laikusok és az egyház képviselőinek kompetenciája között húzódott.

3 • A szigorodó előírások a nők szerepkörét is érintették, eltiltották őket a tanítói hivatástól. • Fő tevékenységi körként a családi otthon körüli teendők ellátását és a gyermeknevelést fogalmazták meg számukra. • Az eredeti lutheri, kálvini protestáns felfogás, miszerint a házasság a férj és a feleség szövetsége a gyermekek Istennek tetsző nevelése érdekében – egyre inkább megmaradt az eszmény szintjén. • A megszilárduló ortodox evangélikus dogma tanítása szerint a nő férjének alárendelt minden tekintetben, így a vallásgyakorlás terén is. • A század vége felé már bezárultak azok a kapuk, amelyek pár évtizeddel korábban még nyitva álltak a nők előtt az egyházban és a közéletben játszott jelentősebb szerep felé vezetve őket.

4 • Hamarosan azonban színre léptek olyan teológusok is, akik a közéleti cselekvés bővebb lehetőségét kínálták a nők számára. • Matthäus Meyfart (1590-1642) például egy új reformáció eljövetelének szükségességéről prédikált és írt, egy olyan reformációról, amely az eredeti lutheri tanok szellemében valósítja meg a még ezen a világon egyénileg elérhető szellemi-vallási-erkölcsi újjászületést. • Johann Arndt (1555-1621) „Igazi kereszténység” (Das wahre Christentum) című könyvének megjelenése (1605) után egyre több olyan lelki épülést segítő írás jelent meg, amelyeknek szerzői a lelki és szellemi erők segítségével megvalósítható újjászületést jövendölték.

5 • Ezekben a könyvekben az igaz hívőtől elvárható tulajdonságok sorában háttérbe szorultak az olyan értékek, mint a buzgó templomjárás, a protestáns vallási tanok pontos ismerete és az üdvözüléshez az egyházi szentségek elfogadásán keresztül vezető kanonizált út. • Előtérbe került viszont az egyénileg átélt vallásos kegyességre való törekvés, a belső lelki élet megtisztulásából fakadó elhatározásból fakadó megtérés és – a lutheri értelemben vett – „megigazulás”.

6 • A 17. század vége Európa legtöbb országának lakossága számára politikai viharokkal, háborúkkal, éhínségekkel terhes időszak volt. • A vérzivataros jelen és a bizonytalan jövő sokakban apokaliptikus víziókat keltett a közelgő világvégéről. • Egyre nagyobb mértéket öltöttek a már korábban is fel-felbukkanó laikus kegyességi mozgalmak, amelyeknek résztvevői hamarosan zárt közösségekké kovácsolódtak. • E gyülekezetek tagjai az egyházi keretek kötöttségei között tartott istentiszteletek kötöttségeivel szemben a belülről fakadó kereszténység élményének közösségi keretek között történő, de egyénileg, személyesen átélt formáját részesítették előnyben (Innerlichkeit).

7 • Az első kegyes gyülekezet, a Collegium Pietatis nevet viselő lelkiségi kör 1670-ben Frankfurtban jött létre Philipp Jacob Spener (1635-1705) esperes házában. • A pietizmus hamarosan kiterjedt spirituális mozgalommá terebélyesedett, tagjai a Szentírás olvasásával és értelmezésével foglalkoztak – a templomokon, az egyházon kívül. • Nem kevés gondot okozott Spener számára az, hogy mozgalmát ne bélyegezzék meg a lutheránus ortodoxia képviselői úgy, mint az egyházon belül szeparatizmus vagy eretnekség egyfajta megnyilvánulását.

8 • Arra törekedett, hogy a pietizmus a mindennapok vallásosságának egyik bensőséges, érzelmileg mélyen átélt vonzó formája legyen az erre fogékony hívek számára. • A hitélet megreformálására vonatkozó elképzeléseit Spener 1675-ben tette közzé Pia Desideria című könyvében.

9 • Ebben a vallási újjászületés több feltételét írta le: • 1) Intenzívebb, alaposabb foglalkozás Isten igéjével. • 2) A laikushívők bevonása a léleknevelő munkába. • 3) A tettekben és példás életvitelben megnyilvánuló kereszténység hirdetése. • 4) Elfogadó, türelmes magatartás a vallási viták során. • 5) A teológiai oktatás újjászervezése: az elméleti teológia összekapcsolása az istenfélő életvitellel. • 6) Az igehirdetés hitépítő jellegének kidomborítása a puszta retorika helyett.

10 Philipp Jacob Spener

11 • Azért, hogy az eretnekség vagy az egyházszakadás gyanúját eloszlassa, Spener a korábban zárt olvasókörét hamarosan nyitottá tette valamennyi érdeklődő számára. • Így nők is részt vehettek az összejöveteleken. J • elenlétük azonban egyszersmind feszültséget is okozott, mivel elvileg jogukban állt volna véleményüket kifejteni különböző teológiai kérdésekben, ezt azonban Spener kategorikusan elutasította. • Az asszonyoknak Spener gyülekezetében félrevonulva kellett helyet foglalniuk, „hogy ne lássák őket, de ők mindent hallhassanak.” Szigorúan tilos volt viszont a vitába beleszólniuk vagy kérdéseket feltenniük.

12 • Azoknak a – főleg nemesi vagy gazdag polgári családból való – asszonyoknak számára, akik nem elégedtek meg a bibliamagyarázatok és léleképítő eszmefuttatások figyelemmel követésével Johanna Eleonora von Erlau (a házasságkötés után Petersen) alapított bibliamagyarázó olvasókört. • E közösség is hamarosan jelentős számú követőre tett szert. • Erőteljesen élmény- és élményközpontú szövegmagyarázatokra került sor ebben a gyülekezetben, vallásgyakorlásuk szinte teljes egészében nélkülözte a teológiai alapokon nyugvó tudatosságot. • Tagadták a vallással kapcsolatos ismeretek és tudás jelentőségét, felfogásuk szerint a legfőbb cél „Isten létének szívbeli megtapasztalása”.

13 • Német földön hamarosan egészen kiterjedt mozgalom jött létre olyan asszonyok – egyebek között Johanna Eleonora Petersen (1644–1724) – közreműködésével, akik enthuziasztikus hevülettel léptek a közélet porondjára, és töredelmes bűnbánatra szólították föl a legkülönbözőbb rendű-rangú világi és egyházi méltóságokat. • A csodavárás chiliasztikus eksztázisa elegyedett ebben a vallásos mozgalomban az apokaliptikus látomások által előidézett félelemmel. • Hatása jelentős volt: egyre több asszony számolt be látomásokról, világvége-víziókról, egyre többen jövendölték Krisztus közeli eljövetelét. • Az mind jobban terebélyesedő eksztázis hullámnak a világi hatóságok vetettek véget, amikor betiltották a gyülekezeteket. A pietista vallásmegújító mozgalom ettől fogva az evangélikus templomok falai közé szorult vissza.

14 • A pietizmus tehát a vallásgyakorlás egyszerűsítését, bensőségessé, személyessé válását szorgalmazta, de hatása nem merült ki ebben. E mozgalom a gyakorlati nevelést és oktatást megjobbítani szándékozó reformelképzelések egy részének is fontos táptalajul szolgált.

15 August Hermann Francke (1663-1727) • A korszak pedagógiai reformereinek egyik legjelentősebb képviselője volt, aki 1692-től kezdődően Halle egyik elővárosa, Glaucha lelkészeként működött. • Francke maga is keresztül ment az Isten által való megszólítás, bűnbánat és megtérés folyamatán, ebből táplálkozott az a meggyőződése, miszerint ő Isten eszköze a világ jobb útra térítésében. • Szilárdan hitt abban, hogy az „igazi kereszténység” meggyökereztetésével Isten evilági birodalmának ideje a közeli jövőben eljön.

16 • Ennek azonban előfeltétele a lelki megérintés- bűnbánat-megigazulás katartikus folyamatán át igazi kereszténnyé váló hívek nagy tömegeinek megjelenése, ez pedig csak céltudatosan tervezett intézményes nevelés révén valósítható meg. • Francke Halle nevelő-oktató intézetek egész sorát hozta létre, amelyekhez tanítóképző intézet, könyvesbolt, nyomda és gyógyszertár is társult. iskolákat alapított. Az iskolák szigorú légköre, rigorózus nevelési programja jól szolgálták az „evilági aszkéták” nevelését.

17 • Francke a fiúk számára „Paedagogium”-ot (1696), a leányoknak pedig „Gynaeceum”-ot (1698) hozott létre. Kezdetben mindkét nevelő- oktató intézetbe nemesi és nagypolgári családok gyermekei jártak. • A Gynaeceum – rövidebb megszakítással – 1698-tól 1727-ig tartó fennállása során a 6-15 éves korú leányok intézete volt. • Egy idő után exkluzív jellege oldódott: már a kispolgári sorból származó gyerekeket is befogadta. Az iskola a nem szűnő gazdasági- financiális nehézségek miatt 1740-ben végképp megszűnt.

18 • Kezdetben a leánynevelő intézet anyagi alapjainak megteremtésében és nevelési-oktatási programjának kidolgozásában tevékeny részt vállalt egy hallei bárónő, Katharina von Gersdorf (1648-1726). • Az ő közreműködésével sikerült elérni, hogy a fiatal lányok rendkívül intenzív, szigorúan pietista alapokon nyugvó vallásos neveléséhez kapcsolódóan a városi polgári körök igényeivel, elvárásaival találkozó praktikus ismeretek és készségek egész sorát tudják felkínálni. • A Gynaeceumban az elemi ismeretek (írás, olvasás, számolás), a Bibliaismeret és a katekizmus oktatása mellett így került sor a francia nyelv tanítására és az olyan tipikus „női munkákra” való felkészítésre is, mint például a hímezés, a varrás, a szövés, a fonás és a háztartás vezetésének praktikus ismeretei. • Rendkívüli tantárgyanként felkínálták a görög és héber (!) nyelvet, de a leányok járhattak a zene- és a zongoraórákra is. A képzés színvonala mindezekkel együtt is elmaradt a fiúk iskolájának, a Paedagogiumnak a nívójától.

19 • Francke leánynevelő intézetének legfőbb célja mégis a szigorú, belülről fakadó alapelveket-értékeket meggyökereztető valláserkölcsi nevelés volt. • Ennek eszközéül szolgált az aszkétikus életmód és a gyerek életének szinte minden percét kontroll alá vonó folyamatos felügyelet. • A hálókamrák az elemi kényelmet is nélkülözték, az étel szegényes volt, a gyerekek vétkeit kérlelhetetlen szigorral büntették. • Kifejezettel gyanakodva figyelték a kislányok fel- felbukkanó „rossz tulajdonságait”, mint például a büszkeség, a türelmetlenség, a bőbeszédűség, vagy a lustaság. „A szív érzéseinek teljes átformálására” törekedtek.

20 • Az új pietista jellemvonások kialakulásának kedvező előjeleként üdvözölték, ha a gyermek félrevonulva imájába mélyed. • A gyanakvás légköre azonban még ekkor is éreztette hatását: sokszor fogadták kétkedve a leányok jó magaviseletét, mert azt úgymond a „dicséret iránti gyermekies vágy és a színlelésre való bűnös hajlam” is előidézheti.

21 • Francke pietista szellemben folytatott nevelő tevékenysége és az őt követő pedagógusok munkássága nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a 17-18. század fordulójára a korábban világi-felekezeti színezetű vallási megújulási mozgalmak egyre inkább a befelé forduló, érzelmi alapokon nyugvó személyes vallásosság irányába tolódtak el. • Ebben a tudatformálásban jelentős szerepet játszottak a korszak szentéletű pietista asszonyai. * * *