Az élet hatodik napján, midőn a Teremtő elhatározta, hogy embert alkot a föld porából, megjelent az Édenben a Gonosz. Jöttére megdermedt és elcsendesül.

Az előadások a következő témára: "Az élet hatodik napján, midőn a Teremtő elhatározta, hogy embert alkot a föld porából, megjelent az Édenben a Gonosz. Jöttére megdermedt és elcsendesül."— Előadás másolata:

1 Az élet hatodik napján, midőn a Teremtő elhatározta, hogy embert alkot a föld porából, megjelent az Édenben a Gonosz. Jöttére megdermedt és elcsendesül a kert. A pillangó TOVÁBB

2 A szellő abbahagyta játékát a fák levelei között, a harangvirág csengése elhalt, a teknőc páncélja védelmébe húzódott, s még a nap is tompábban szórta sugarait a földre. TOVÁBB

3 Ám a Teremtőt aznap igen lekötötte a munkája, mert az embert szánta legtökéletesebb alkotásának, s így nem törődhetett a fák alatt lopakodó ellenséggel. TOVÁBB

4 A Gonosz összehúzott szemmel nézte a számára ismeretlen világot. TOVÁBB

5 Meg-megállt egy állat vagy növény előtt, és néha elismerően pillantott a Teremtő felé: -Szép! Igazán szép! - dörmögött... - Hanem ha én akarom, egyetlen pillantás alatt ellened fordul a te szép világod, akkor aztán magad pusztítasz el mindent, amit alkottál. TOVÁBB

6 A Gonosz felnevetett, de csak úgy magában, hogy a Teremtő ne hallja, aztán körül nézett, s az egyik almafa törzsén megpillantotta a hernyót. - Te jó leszel! – húzta vigyorra a száját. TOVÁBB

7 Egészen közel lépett a fatörzs magasságával küzdő állathoz, és megszólította: -Téged aztán gyűlöl a Teremtő! TOVÁBB

8 A hernyó szeme gombostű nagyságúra kerekedett! - Gyűlöl? Hiszen ő alkotott! – Na de milyennek?! – kérdezte a Gonosz. TOVÁBB

9 -Milyennek? – kérdezte vissza sértődötten a hernyó, miközben kedvtelve nézett végig magán. - Csillogó zöld ruhát adott nekem, amilyet senki másnak! - Igen? - köszörülte meg torkát a Gonosz. TOVÁBB

10 - Nézz csak a lábadra! - Nincs is lábam! - Na látod! - Mindenkinek van lába, akit szeret a Teremtő! Nekem is! - Ám, ha téged megtámad valaki, nem tudsz elmenekülni. TOVÁBB

11 A hernyó hökkenten pislogott, aztán elmosolyodott: - Ó, nekem nincs szükségem futásra. Látod? Körülöttem a fán minden zöld és barna, az ellenségeim észre sem vesznek. TOVÁBB

12 - Itt nem. De próbálj csak lemenni a tenger sáros homokpartjára! A hernyó csak gondolkodott, gondolkodott, törte erősen a fejét a válaszon, de semmi sem jutott az eszébe. TOVÁBB

13 A Gonosz folytatta: Ha igazán szeretne téged a Teremtő, nemcsak lábakat, de szárnyakat is adott volna hozzá. Igazam van? A hernyó nem felelt. TOVÁBB

14 A Gonosz folytatta: gyűlöl téged a Teremtő, azért alkotott ilyennek. Válaszul a fatörzsén csillogó harmatcseppek gördültek alá, a hernyó könnyei voltak. TOVÁBB

15 - Ne sírj na! - szólt tettetett jósággal a Gonosz. Valaha velem is csúful elbánt a Teremtő. Nem vagy egyedül. Holnapra kitalálok valamit, amivel megbosszulhatod a rajtad esett sérelmet. TOVÁBB

16 A hernyó hallgatott. A Gonosz vállat vont, hátat fordított és elment. Dörmögött még magában: - Gondolkodj csak. Reggel, amikor visszajövök, kész leszel a Teremtő ellen fordulni! TOVÁBB

17 A Nap bevégezte útját az égbolton. TOVÁBB

18 Sötétség borult az Édenkertre, a virágok fázósan húzták össze kelyheiket. TOVÁBB

19 A tenger hullámai elcsendesültek, az állatok nyugovóra tértek. TOVÁBB

20 Csak a hernyó nem tudott aludni. Fel-felnézett a hunyorgó csillagokra, gondolatai a tekintetével együtt szálltak az égbolt felé, fel a magasba, fel a Teremtőhöz ! - Ó, hát tényleg gyűlölsz engem? - ezt az egy mondatot ismételgette szüntelen, amíg el nem szunnyadt. TOVÁBB

21 És akkor álmot látott: Lejött hozzá az Égből a Teremtő. Nem szólt, nem érintette meg, csak kinyújtotta fölé a kezét, és mosolygott. TOVÁBB

22 És a hernyó szíve megnyugodott ettől a mosolytól. Úgy érezte, történik is vele valami, de ebben nem volt biztos. Ő csak a Teremtő mosolyát látta. TOVÁBB

23 Másnap a hajnal első sugarával a Gonosz kedvenc kígyó formáját felöltve visszatért az Édenkertbe. - Ébredj hernyó, kitaláltam, hogyan állhatsz bosszút a Teremtőn silány voltodért! TOVÁBB

24 Az almafához érve hunyorogva nézett szét, a hernyót kereste tekintetével, de nem találta. Helyette egy ismeretlen állatot látott. TOVÁBB

25 A teste ugyan hasonlított a hernyóéra, de ennek lábai voltak, és ami a fő, szép nagy szárnyai. - Hol a hernyó? – kérdezte a Gonosz. TOVÁBB

26 Az ismeretlen állat ránézett és csak ennyit mondott: - Mégis szeret engem a Teremtő. TOVÁBB

27 Ezzel kiterjesztette szárnyait, melyek a szivárvány színeiben ragyogtak, majd elrepült. A Gonosz megdöbbenten nézett utána, majd megsemmisülten elhagyta az Édenkertet. TOVÁBB

28 Azóta minden hernyó pillangóvá változik. Vége